Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

4 %MAiw 1979. SZEPTEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Könyvtár jubileum A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár október 15 és 17 kö­zött rendezvénysorozaton kö­szönti fennállásának 75. év­fordulóját. Október 15-én em­lékülésen méltatják a könyv­tár szerepét és Szabó Ervin könyvtárpolitikusi munkássá­gát. A munkások és fiatalok művelődését elősegítő tevé­kenységükről október 16-án, a közművelődési könyvtár tudo­mányos feladatairól október 17-én tartanak előadásokat. Ceglédi ősz — nyitóhangverseny RÁNKI DEZSŐ ZONGORAMŰVÉSZ SZÓLÓESTJE Az idei, immár tizedik Ceg­lédi ősz nyitányaként Ránki Dezső Kossuth-díjas zongora- művész szólóestjére került sor a Kossuth Művelődési Központ nagytermében. Dr. Lakatos Józsefnek, Ceg­léd város tanácsa VB-tátkárá- nak megnyitó szavai után, Bé­A jövő századot idézi AMERIGO TOT MA 70 ÉVES A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tóth Imre (Amerigo Tot) szobrászművésznek, kiemelkedő művészi alkotó tevékenysége, valamint a magyar kultúra külföldi terjesztésében szerzett érdemei elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából, a Magyar Népköztársa­ság babérkoszorúkkal ékesített zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál dr. Tóth Dezső kultu­rális miniszterhelyettes. Tóth Imrét ma Amerigo Tot né­ven ismeri a világ, s mint egyik leg­nagyobb élő szob­rászművészt mél­tatják. Negyven éve Olaszország­ban él, de magyar­nak vallja magát. Csurgón születtem, egy szőlőhegyen Magyarországon, ősszel és azt mond­ják, mustban für­dettek' meg engem. A budapesti Ipar- művészeti Főisko­lának, majd 1929- től a dessaui Bau- hausnak, a kor legmodernebb mű­vészeti iskolájá­nak lett tanítvá­nya, Moholy-Nagy Lászlónál és Paul Klee- nél, Párizsban Maillolnál tanult. Ahogy Hitler hatalom­ra jutása után a Bauhaus sor­sa is megpecsételődött, Tóth Imrének is menekülnie kel­lett. Forradalmi magatartása miatt letartóztatták. A kon­centrációs táborból sok ván­dorlás után Ausztrián át Itá­liába menekült. A második világháborúban olasz parti­zánként vett részt a felszaba­dító harcokban. A$sóta szobrai, plasztikái meghozták számáré a világsi­kert. Ott lett elismert, a leg­nagyobbak között számon tar­tott művész, ahol Leonardo és Michelangelo alkotott; Itáliá­ban, ahol a művészi rangot nem adják ingyen. Monumen­tális művek egész sorát al­kotta meg. Elkészítette a ró­mai Termini pályaudvar hom­lokzatának százharminc mé­ter hosszú, két és fél méter magas szalagdíszítményét, ezt a modern, csuparitmusú fém- plasztikát, alumínium leme­zekből. Luigi Nervi, a nagy olasz építőművész felkérésére, aki a római sport­palotát tervezte, elkészítette a sportpalotában le­vő díszpáholy ti­zenhat méter szé­les, két és fél mé­ter magas mell­védjének művészi domborművét ke­rámiából és be­tonból. A római egye­tem vegy észeti fa­kultásának épüle­tében is van alko­tása márvány si- maságú műanyag­ból, az acquiliai igazságügyi palo­ta részére is ké­szített két nagy domborművet vas­betonból, Rómá­ban az Olasz Autó­klubnak elnöki előszobáját dí­szíti e domborműve. Bronzból, rézből, alumíniumból, mű­anyagból' készíti alkotásait. Művei már nemcsak Európa több városában láthatók, ha­nem egyik-mási^ megtalálha­tó a tengeren túl is. így az építészetileg legmodernebb új fővárosba;), az Oscar Niemeyer tervezte Brasilia városában. Számos művészettörténeti könyv jelent meg róla, mű­történészek méltatják sajátos, már a huszonegyedik száza­dot idéző művészetét. Amerigo Tot tavaly Pécs városának ajándékozta 11 szobrát. A negyvenes és a hat­vanas évek közötti időszakban született művek áttekintést nyújtanak a művész plaszti­kai kísérleteiről és felfedezé­seiről. Több, főműnek számító alkotás is került ekkor Pécs­re — megvetve egy Amerigo Tot-gyűjtsmény alapjait — így az 1946-ban készült Ka­vicsasszonyok négy szoborból áldó ciklusa. K. M. rés Károly, az Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója bejelen­tette a műsor első két számát, Mozart: C-dúr szonátáját és Schumann: C-dúr fantáziáját. Mozart és Schumann Sokan iskolapéldának tekin­tik a Sonata facile (KV 545) néven 1788-ban komponált C-dúr szonátát. Valóban a mozarti zene minden szépsé­ge felsejlik benne. Ránki mint­egy ujjgyakorlatként indította műsorát ezzel a látszólag könnyű, de mégis igen nagy művészt kívánó darabbal, hi­szen a Rondo tétel szinte gye- reki tisztaságát ilyen egysze­rűen, s az egész művet Mo­zarthoz méltó intonálásban megszólaltatni csak kevesen tudják. Fiatal zongoraművészünk immár számtalan külföldi és hazai hangversenyének egyik legemlékezetesebb része, ami­kor Schumann-műveket szólal­tat meg. Ezen az estén is a legvarázslatosabb pillanatokat a C-dur fantázia előadásával szerezte. A fantázia mesteri zongoraszerűsége, líraiságának szárnyalása, a kifejezés erő­teljesen kontrasztáló típusai­nak szembeállítása e művet Schumann legmélyebb emberi darabjává teszik. A Küzdelem, a Diadal, a Pálmák című há­rom tétel mottója: A világ minden vad hangzavarán át is eljut a csendes hang ahhoz, aki hallgatja. A technikailag nehéz mű különösen a közép­ső tételben teszi próbára elő­adójának virtuozitását, de az első és harmadik tétel záró­részleteit. az egyszerűség és a szépség hangjait is csak igen elmélyült, átélt játék adhatja vissza igazán. Ránki vala­mennyi részletet a legbelsőbb mélységig magáévé tett. s ezt az élményt szuggesztív elő­adásával velünk is megosz­totta. Chopin-ráadások Az est második részében Chopin-mű veket hallhattunk. A G-moll ballada szenvedé­lyesen szép, megszólaltatása remekül sikerült. A H-moll szonáta líraibb, a hősiesség és a szokatlan előkelőség ötvöze­te. A zongoraaiművészt nagy feladat elé állítja a megfele­lő tempó, a frazeálás és a pedálhasználat. Scherzója ta­lán a legrövidebb Chopin­scherzo, szánté túl rövidnek hangzanék, ha az előadó nem találná el a gyorsabb szélső szakaszok és a nyugodtabb trió nehéz, de fontos tempóvi­szonyát. A közönség igen hálásnak bizonyult, s a művésztől H-moll szonáta ismétlése után újabb ráadást is kapott Chopin: Ész-dúr etűdjével. A lassú, csaknem hárfaszerű akkordok, s a gazdag, zenekari hangzást adó összhatás nagyszerű befe­jezése volt a műsornak. Méltatlan gondatlanság A világot járó Kossuth-díjas művész rangjához, tudásához, szívéhez méltó előadást nyúj­tott Cegléd város közönségé­nek, Méltatlan volt azonban, hogy a művelődési ház zongo­rája, a hangolás ellenére is, sírt, nyöszörgött, zavarta közönséget, de elsősorban az előadót Csoda, hogy leült mellé! Pintér Emőke Múzeumi hónap Holnap, pénteken nyitják meg 18. alkalommal a múzeu­mi és műemléki hónapot Nyíregyházán, a sóstói falu­múzeum avatásával. Az őszi rendezvénysorozat újabb lehe­tőséget ad történelmi, művé­szeti, néprajzi kincseink meg­ismerésére. Idén főképpen a műemlékekre és a természet- védelmi területekre hívják fel a figyelmet, s a gyermekek nemzetközi éve alkalmából a kiállítótermek játékos foglal­kozások színhelyei lesznek. Az őszi múzeumi és műem­léki hónap Pest megyei prog­ramjainak összehangolását a napokban fejezi be a megyei múzeumok igazgatósága. Elő­zetes tájékoztatásul elmond­ták, valamennyi múzeumban érdekes, tartalmas rendezvé­nyekkel várják az érdeklődő­ket. A hónap során megye- szerte összesen 24 kiállítás nyílik, 46 előadást tartanak, 19 egyéb rendezvényre invi­tálják a művészetkedvelőket. ízelítőül néhány az esemé­nyekből: megnyílik a kibőví­tett és átalakított Kovács Margit Múzeum Szentendrén, Ugyanebben a városban Ferenczy és a Czóbel Múze­umban, a képtárban állandó kiállítás nyílik, Szentendrei művészek 52 éve címmel. Fi gyeimet érdemel a ceg­lédi Kossuth Múzeum kör­nyezetvédelmi tárlata Isa- szegen és Nagytarcsán helyi falumúzeumokban tar­tanak gazdag programokat. A tápiószelei Blaskovits Múze­umban ugyancsak színvonalas művészeti bemutatót nyitnak meg. j-i j ^ Arbuzov-bemutató Egy szerelem története a Nepszintek„ Szerelmi show Veronában — hírlik — Rómeó és Júlia sírján egy-egy virág hajtott ki: indáik összefonódtak, leve­leik egymáshoz simultak. Ez persze csak monda szülte kép. Mégis érzel­mesen fejezi ki két ember halál utáni összefonódását. Valami hasonló törté­nik a huszadik század szerelmi show- jában, az Alekszej Arbuzov alkotta Irkutszki történetben. A dráma üzenete látszólag egyszerű: az embernek a földön boldognak kell lennie — ez tény... S mi kell a bol­dogsághoz? Hogy emit csinál, valamivel különb legyen, mint ő maga. Ezt te­kinti életelvének Szergej, a főhős. S ezek az akár sablonosnak tekinthető szavak feneketlen kráterbe vezetnek, ha értelmezni és megélni akarjuk az általuk közvetített programot. Az Angara folyón épülő erőmű mun­kásai; a szereplők már-már klasszikus figurák, pedig a szerző nem is egészen húsz éve írta színpadi művét. Válja, a kedves, bolondos kislány csalódik első szerelmesében, Viktorban, s csaknem érzelmek nélkül hozzámegy a tartal­masabb élet lehetőségét ígérő Szergej- hez. Szerelmük a házasságban teljese­dik ki. De az Angara, a leigázott nagy folyó emberálcfozatot követel: Szer­gej meghal. Volt brigádtársai előbb csak pénzzel segítik özvegyét, később azonban éppen Viktor unszolására be­fogadják a brigádba. Válja saját lábán álló, önálló ember lesz, s miközben őrzi Szergej emlékét, maga is tudatos alkotójává válik az erőműnek, amely különb valamennyi korábbinál. Az előadás során teljességükben bom­lanak ki a dráma bonyolult emberi kapcsolatai, konfliktusai. A történet bármilyen leírása is csak mezítelen váz, képlet, amelynek felöltöztetése, megoldása páratlanul gazdag. Petrik József rendező sterilen tisztázta a szi­tuációkat, s ha jelzésrendszerét nem is mondhatjuk újnak, azért nagyon hatásos. Egy szerelem megtisztító tör­ténetét akarja elénk állítani, elvonat­koztat a mű eredeti helyszínétől, má­sodlagossá válik a szibériai táj és az Angara is. Bizonnyal ebben rejlik a címváltozás oka, ebben az általánosabb szintre emelésben. Arbuzov a dráma kezdő mondatában így fogalmaz: ...ha az ember szerelembe esik, kiegyenese­dik, mint a virág a fényben... (Né­meth László szép fordítása fémjelzi a drámát.) S ez a fény nemcsak a sze­relmesekre, hanem a környezetükre is hullik. A színészek kellemes meglepetést okoznak, s nemcsak figyelemreméltó játékukkal, hanem egységes, összefor­rott játékstílusukkal is. Válját Zubor Agnes személyesíti meg érett színészi alakítást nyújtva: széles érzelmi ská­lát fut be a kicsit könnyelmű lány megformálásától a szerelemben fel­nőtté váló asszonyig. A szerep egyik legnehezebb jelenete, amikor Válja ér­tesül Szergej haláláról, s ezt a túlját­szásra is csábító hangulatot mértéktar­tóan, de mély átéléssel oldja meg a fiatal színésznő. Eszes Sándor játssza Szergejt. Bár néhány jelenetben kitű­nik rutintalansága, egészében mégis emlékezetes marad az általa teremtett figura. Viktor megtestesítője: Beregi Péter különösen nehéz feladatot ka­pott. Bonyolult érzelmi szálak fűzik a másik két főhőshöz, a szerelem és a barátság , konfliktusát kell feloldania. Beregi dicséretesen helytállt a sokrétű szerepben, s néhány gesztussal egyéni karaktert teremtett. A sok jó alakítás közül ki kell emelni Siménfalvy Lajost, aki az építők bri­gádvezetőjét szeretni való, picit rigo- lyás és mindenkit atyai melegséggel kö­rülvevő figurának teremtette meg. Si­kert aratott Várnagy Kati (Válja ba­rátnője), Kőhalmi Attila és Mészáros Mihály (építőmunkások) és Szigeti Gé­za a kórusvezető szerepében. Éppen mi­vel a Népszínházban ritkán látunk ki­magasló epizód alakítást, ezért kell különös örömmel említeni Grúz Anikót és Balog Juditot, akik a gyerekszere­pekben tűntek ki. A közönség szeretettel fogadta a be­mutatót, amelynek sikerében joggal osztozott Najmányi László díszletter­vező és a jelmezek alkotója: Gombár Judit. Néhány nap múlva megkezdi előadá­sait a társulat a vidéki művelődési há­zak színpadán. Rövidesen fellépnek több Pest megyei községben, de a fő­város környékén lakók a JózsefváTOsi Színházban is megtekinthetik az elő­adást. Kriszt György HETI FILMJEGYZET Kínai negyed Jack Nicholson és Faye Dunaway a Kínai negyed című film -egyik jelenetében Minden együtt van ebben a filmben, ami egy mai holly­woodi sikerfilmhez kell. Először is a sztori: bűnügyi film a javából, alaposain meg- kavart cselekménnyel, rejté­lyes gyilkosságokkal, sötét fi­gurákkal. Aztán: a figurák. Egy cinikus, fölényes, jópofa, könnyed és felületes magán­detektív; egy legszebb éveiben járó szépasszony, aki alaposan benne van a zűrös ügyekben, egy jó szándékú, becsületes, ámde sokaknak útjában álló mérnök, egy öreg dúvad, Ame­rika múlt századi erőszakos, kíméletlen,.. mindenen és min­denkin átgázoló, vagyont, pénzt teremtő „nagy” generációjának egy kései vagy inkább megké­sett példánya; aztán néhány mellékfigura mint az ügyeske­dő városi tisztviselő meg a szintén ügyeskedő rendőr had­nagy, meg egy-két nehéz fiú, s egy-két rosszarcú bűnöző, meg néhány könnyű leány. No, és mindehhez a háttér: Los Angeles, az angyalok vá- rdsa, ahol sem az emberek, sem a viszonyok természete­sen nem angyaliak, ellenben annál virágzóbb a bűn, az erő­szak, a csalás, megvesztege­tés és egyéb finom dolgok. S hogy az ügy még vonzóbb le­gyen: célszerű az egész histó­riát a harmincas évekbe he­lyezni. Ezzel több légy üthető egy csapásra. Az egyik légy: nagyon jól mutatnak a filmen a régi autók, a régi öltönyök, régi női toalettek, a régi kal- pagocskák, a régi lakásberen­dezések stb. Erre egyébként is bukik manapság a közön­ség; divat a „papa mozija’’ stílusában megcsinált film. A másik légy: ha a sztorit visz- szautaljuk a negyven évvel ez­előtti Hollywoodba >— azaz, bocsánat, Los Angelesbe —, akkor a történet bizonyos ér­telemben időtlenné válik, s ezzel felmenti az alkotókat mindennemű konkrét társadal­mi vonatkozásra való utalás kötelezettsége alól. Ami töb­bek között azért is jó, mert így senki nem orrolhat meg, ha á hivatalos szerveit — vá-' rosi tisztviselők, rendőrség, bíróság — korrupciójáról esik. szó. Korrupció? Hja, kérem, az akkor volt, valamikor, amikor ez a film játszódik... j Roman Polanski, a Francia­országban született lengyel filmrendező, akinek nemrég újították fel nálunk Macbeth című fimjét, öt éve forgatta ezt a filmet. Azaz akkor, ami­kor a nosztalgikus hullám nagyjából a tetőponton állott. A forgatókönyv Robert Towne munkája, s a detektivregények kedvelői könnyűszerrel észlel­hetik majd, hogy Towne a műfaj egyik klasszikusához, Raymond Chandlerhez járt is­kolába. A magándetektív fi­gurájában nem nehéz Chand­ler állandó hősének, Philip Marlowe-nak a vonásaira is­merni, s a dialógusok szöve­gén is ott van Chandler gu- nyoros, vagányos, néha jópo- fáskodo stílusának a nyoma. Mindamellett a film nem Chandler-utánzat vagy -má­solat, de ez főként Polanski- nak köszönhető. Ö valamiféle rejtélyességet, titokzatosságot s a szép és gazdag hősnő és csúf, de még gazdagabb papá­ja közti vérfertőző kapcsolat­tal (melyre egyébként csak szövegbeli utalás történik ...) egy kevés perverzitást is bele­csempész a különben elég szokványos bűnügyi történet­be. Ezenkívül Polanski reme­kül mesél, jól szerkeszt, és na­gyon érti a feszültség megte­remtésének és fenntartásának trükkjeit is. A három kiváló színész — Jack Nicholson, a magánde­tektív, Faye Dunaway, a saépasszony és John Huston, a papa — kifogástalan játéka további sikertényező, így hát a Kínai negyed .pontosan az, aminek készült: profi módra megcsinált bűnügyi film. És ez (gondoljunk csak a légiónyi unalmas, érdektelen, szellem­telen, az első öt perc után min­dent felfedő bűnügyi filmek­re) nem is olyan kevés. A burzsoázia diszkrét bája A Luis Banuel-sorozat má­sodik darabjaként látható ez az 1972-ben forgatott film. Bunuel, hasonlóan a pár he­te bemutatott A vágy titokza­tos' tárgya című filmjéhez, itt is a nagypolgárság világát ve­szi célba. A gúny, a megvetés és az ítéletmondás nyilai itt még mérgezettebbek, mint a másik filmben (amely egyéb­ként öt évvel későbbi: 1977- ben készült). Az a fajta — jobb híján a szürrealizmus címkéjével jelölhető — stílus is erősebb ebben a filmben, ami Bunuel művészetének egyik jellemző vonása. A történet meglehetősen szűk körben játszódik: egyse- holsincs ország, Miranda pári­zsi nagykövete, Rafael, két há­zaspár: Simoné és Francois meg Henri és Élise, egy püs­pök — tulajdonképpen nincs is több fontos szereplője a filmnek. Ez a nagypolgári tár­saság sülve-főve összejön, időnként óriásiakat hazudnak egymásnak, de mindenki min­denhez jó arcot vág, hiszen a jólneyeltség kötelező. A fel­színen sima és zavartalan, ki­fogástalan modorú ez a társas együttlét, de a felszín alatt an­nál több o gennyes daganat. A film hősei ugyanis álmod­nak, s ezekben a vad, nyo­masztó, fantasztikus és lelep­lező álmokban tárul fel igazi énjük és világuk igazi arca. A film legpompásabhan megcsi­nált részei ezek a hagymázas álmok, melyek azonban úgy épülnek bele az ébrenlét kép­soraiba, hogy egy idő után már mi is zavarba jövünk: mikor látjuk az álmokat, s mikor a „nappali” kéneket. Az asszony is ember Lapos, szellemtelen a ma­gyar címe ennek az NDK- filmnek, nem sok jót ígérő. Sajnos, a film sem sokkal si­kerültebb, mert mindössze csak azt mondja el igen kis­iskolás tanmese módon, hogy a híres színész férj mellett is élhet értelmes emberi életet a feleség — de aztán az is kide­rül, hog'y ez az önálló, értel­mes élet is merő sablon, csak épp másmilyen sablon. Takács István I

Next

/
Thumbnails
Contents