Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

MCI MAPIJ XXIII. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP 1 legfontosabb a gprs reagátó Véleménykülönbség a szülők és az iskola között Ilyenkor, augusztus végén újra és újra meg kell fogal­mazniuk a pedagógusoknak: hogyan tovább? A változó vi­lág változó követelményei, az elmúlt esztendők sorozatos tantervi és nevelési reformjai a gyors reagálást immár kö­vetelményként állítják taná­rok, tanítók, intézményvezetők elé. Olyan követelményként, amelynek nem lehet nem meg­felelni! Amelyik iskolában nem fordítanak kellő figyel­met erre, ott előbb-utóbb egy­re nehezebbé válik a felzár­kózás. Városunkban az elmúlt tan­évben is a gyors változások jellemezték az általános isko­lai oktató-nevelő munkát. Ha csak a számbeli gyarapodást nézzük: megépült a Radnóti iskola, a Földváry téren négy új tanteremmel bővítették a már meglevő intézményt. Megkezdődött a Báthori isko­la felújítása, s elkészült a Há- mán Kató Általános Iskola sportpályája. Se szeri, se szá­ma az újonnan vásárolt szem­léltetőeszközöknek ... Erőszak, durvaság Ami kevésbé látványos: a nevelési feladatok megvalósí­tása. Erősödött például a vi­lágnézeti nevelés eredményes­sége, egyre több gyermek vall­ja magáénak a materialista vi­lágnézetet. A cél egyértelmű, a tanulóknak nyújtott ismere­tek előbb nézetekké, majd a nézetek rendszerévé, s végül magatartási formákká alakul­janak át. E cél eléréséig az út még hosszú, s nem egy olyan je­lenség akadályozza a pedagó­gusok munkáját, amely nap­jainkra — sajnos — jellemző! Ilyen például az erőszak és a durvaság terjedése. Óraközi szünetekben gyakori, hogy a gyerekek céltalanul futkosnak, trágár szavakat mondanak egymásnak, s egyre kevésbé udvariasak tanáraikkal szem­ben. Az okok kutatása megér­ne ■ egy mélyrehatóbb elem­zést, mert él bennünk a gya­nú: e helyzet megváltoztatását nem az iskolában, sokkal in­kább a családban kellene kez­deni ! Az oktató-nevelő munka fokmérője — habár sokszor csalóka fokmérője — a tanul­mányi eredmény. A bizonyít­ványok jegyei között böngész­ve, kiderül: a tanulók tudása, tárgyi ismerete még sok kí­vánnivalót hagy maga után. Különösen az ismeretek gya­korlati alkalmazása okoz a gyermekeknek nehézséget. Az oktatást segítő technikai esz­közök mennyisége, gyarapodá­sa nem áll arányban a tanu­lók tudásával. S ez egyben fi­gyelmeztetés is: nem szabad megelégedni a régi módsze­rekkel. hanem a pedagógusok­nak az ok-okozati összefüggé­sek felismerésére kell rávezet­niük a diákokat. Mert most I csak egyetlen iskola bukás­mentes, s ez a kisegítő iskola. Kedvezőek a tapasztalatok az új nevelési-oktatási terv be­vezetésével kapcsolatban. A gyakorlati alkalmazás közben tovább csiszolódtak a terv egyes elemei, s habár ma még a régi keveredik az újjal, a korszerű eljárások egyre job­ban érvényesülnek. Különösen a harmadik és negyedik osztá­lyokban bevezetett osztályfő­nöki óránál, a fizika és kör­nyezetismereti tantárgyaknál tapasztalható kiemelkedő ered­mény! Koordinálni kell Az elkövetkező napokban az intézmények sorra elkészítik nevelési és közművelődési ter­veiket. Elengedhetetlen ezek koordinálása, mert a párhuza­mosság nem gazdaságos, s ép­pen ezért energiapocsékolás. Az elmúlt esztendőben voltak ugyan hibák, de ezek meg­szüntetését a decentralizált irányítási rendszer most már feltétlen megköveteli. Csak így lehet zavartalan — a pe­dagógia szakkifejezésével élve — a tehetséggondozás és a nevelés integrációja. Elismerésre méltó segítséget nyújtottak az úttörőcsapatok a maguk sajátos módszereivel a tanulmányi munkához az is­kolákban. A tapasztalatok sze­rint az osztályfőnök rajveze­tők tervszerűbben irányították a rajok munkáját, segítették önkormányzati tevékenységü­ket. További fontos feladat, hogy még jobban érvényesül­jön a mozgalmi jelleg, s a paj­tások a formaságok gyakorlá­sáról se feledkezzenek meg. Ehhez nyújt hasznos segítsé­get. hogy az elmúlt tanévtől már valamennyi iskolában működik képzési felelős, s vá­rosunkban megalakult egy képzési szakbizottság is. amely a feladatokat koordinálja. A tavalyi sikereken felbuz­dulva. az idén is több tanfo­lyamot szerveznek. Lesz pél­dául- őrsvezetőképzés negyedik osztályosoknak, játék- és mó­kamester-. kürtös- és dobos-, valamint túravezető-képzés is. Tovább gyarapítják a rajveze­tők módszertani ismereteit, s emellett még az iskolákban, a helyi igényeknek megfelelően, más képzési formákat is meg­szerveznek. Pályaválasztás S befejezésül hadd essék szó a pályaválasztásról. Az elmúlt esztendőben a statisztikai" ada­tok szerint 11 százalékkal töb­ben jelentkeztek szakmunkás- iskolákba, mint az előző év­ben. A pedagógusok azonban továbbra is azt tapasztalják, hogy sok esetben a szülők döntenek a gyermekek helyett, s véleményüket még a tanárok megalapozott tanácsaira sem hajlandók megváltoztatni. Hogy ez a helyzet megváltoz­zon, tovább kell lépni az egy üzem — egy iskola mozga­lomban! A gyárakban olyan munkalehetőséget kellene biz- tasítani a gyermekeknek, hogy alaposabban megismerkedhes­senek egy-egy szakmával, mert erre az alkalmankénti gyárlá­togatások csak kevés időt nyújtanak. A munkára nevelés témáját dolgozták fel egyébként a tan­testületek is. s megállapítot­ták, hogy nem elég szorosak az iskola és a családok kap­csolatai sem, még nincs meg a kellő szemléleti és cselekvé­si egység a szülők és a peda­gógusok között. Ezért a neve­lési értekezleteken elfogadott határozatokat be kell építeni az éves munkatervekbe, ame­lyek megvalósításában a taná- i rok segítséget várnak a szülői I munkaközösségektől! Furucz Zoltán Alkotó légkörben Fafaragó tábor az erdők ölén Nagybörzsönyben rendezték meg augusztusban a III. or­szágos bányász fafaragó tá­bort. Az első 1977-ben Ruda- bányán, a második 1978-ban Pécsett volt. Az ország szinte minden tájáról, vidékéről hu- szonhatain sereglettek össze amatőr fafaragók. A tábor célja: bányamotí­vumok ábrázolása a fafaragó művészet eszközeivel. Ideális környezetben, az új általá­nos iskolában kaptak szállást, a tábor szervezője: az Érc- és Ásványbányászati Múzeum igazgatója, Murvay László. A tábor művészeti vezetője: Molnár Ágoston, aki magga is faíaraggó, a mosonmagyaró­vári nyugdíjas rajztanár. A 26 fafaragó közül csak Bodrogi Sándor nagykátai lakos — aki már a népművészet mestere címmel is büszkélkedhet — Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Kreiner Lenke, kedden dr. Bénik Gyula, szer­dán dr. Molnár János, csütör­tökön dr. Karádi Katalin, pén­teken dr. Bea Mátyás, szom­baton és vasárnap dr. Kiss Péter tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott a régi kór- : « ház épületében (Március 15. | || tér 9.). Az éjszakai és ünnepi i | ügyeletet teljesítő orvosokat a ' 11-525-ös telefonszámon lehet hívni. A beosztás hét közben megváltozhat. Az emlékoszlop Grósz Sándor felvétele dolgozott lószőrbőü. A töb biek a fát — a hársat, kő. rist, juhart, feketefenyőt, tői gyet —•' vették munkába. Tíz napon keresztül dolgoz­tak. Ügyes kezeik közül kü­lönféle tárgyak, eszközök — alkotó kedvük értékes darab­jai kerültek ki. Ezeket a nagybörzsönyi Falumúzeum­ban láthatjuk. A tábor végén az elkészí­tett munkákat zsűrizték. A zsűri tagjai: dr. Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Tóvízi Sándor, a Bányászati Dolgozók Szak- szervezete kulturális osztályá­nak vezetője, Dravucz Kál­mán, a Nehézipari' Miniszté­rium munkatársa. A résztvevők oklevelet és emléklapot kaptak. A zsűri különösen kiemelte Bodrogi Sándor lószőrből készült ék­szereit, Horváth Gábor mo sonmagyaróvári, Szabó Gábor debreceni, Andriska Sándor miskolci fafaragók munkáit, de falunk lakója: Balogh Er­nő munkáját is nagyra érté­kelte. Életrevaló ötlet hozta létre a tábort, amelyben az ország különböző vidékéről való amatőr fafaragók adnak éven­te augusztus hónapban egy­másnak találkozót, s cseré­lik ki elképzeléseiket, munka- módszereiket, alkotásaikkal tovább gazdagítják a' népmű­vészet gazdag tárházát. öt méter magas emlékosz­lop áll a nagybörzsönyi ta­nácsháza előtt. Annak minden mezőjét egy-egy amatőr fara­gó készítette. A mezőben la­kóhelyük jellegzetes motívu­ma., név és lakhely látható, illetve olvasható. Elismerés illeti Koczó Jó­zsef párttitkárt, Glázer László tanácselnököt, jancskár De- zsöné iskolaigazgatót, s termé­szetesen Murvay László mú­zeumiigazgatót, hogy szervező gondoskodásukkal lehetővé tették a nyugodt alkotói lég­kört. Győrök József A váci üzletekben: Nincs hiány tanszerekben Ezekben a napokban bonyo­lítják le országszerte a legna­gyobb forgalmat a papír- és írószerboltok. Hétfőn már az új 'tanév kezdetét jelzi az is­kolákban megszólaló csengő, s addig még — ahol nem gon­doskodtak arról időben — a szülőknek többféle dolgot kell beszerezniük iskolás korú gyer­mekeik számára. Törő Ferencné, a váci Pa­pír- és Irószerbolt vezetője kérdésünkre elmondta, hogy náluk a kedvezményes vásár idején, július 15-e és augusz­tus 4-e között volt a legna­gyobb a forgalom. Sok szülő már akkor gondoskodott ar­ról, hogy a gyerekek számára megvásárolja a füzetcsomago­kat, ceruzákat, tollakat és egyéb eszközöket. Bár még most is sok a vevő, az iskola­szerekből elegendő mennyiség áll rendelkezésre. Jelenleg nincs hiánycikk, minden igényt ki tudnak elégíteni. Át­lagosan napi 50—60 ezer fo­rint értékben adnak el iskola­szereket, s a korábbi évek ta­pasztalatai alapján, szeptem­ber közepéig a rendeléseiket a megnövekedett forgalomnak megfelelően irányítják. A Naszály Áruházban Tóth István igazgató elmondta, hogy az áruház időben felké­szült a forgalomra. A nyár fo­lyamán a papír- és írószer­osztályon kibővítették az el­adóteret, hogy minél nagyobb számban tudják a vásárlókat fogadni. Jelenleg még mintegy 130 ezer forintos árukészlettel ren­delkeznek. Az általános isko­la felső tagozatos diákjai szá­mára van még elegendő elő­készített füzetcsomag. Egyedül az 57X40-es füzet hiánycikk, ebből a napokban várják az új szállítmány érkezését. Cs. J. Veréb Vesztő Váci Vince Vesztette el Régi híres-nevezetes vásárok Mit vásárolt Ulászló a lacikonyhában? Egyiknek lökhárítójához egy lovat kötöttek, másiknak a csomagtartója fölnyitva, s benne három-négy malacka eszegeti az eléjük tett enni­valót. Általában sok a malac, kínálgatják is mindenkinek. Kérdésemre: mennyibe kerül, így válaszol a fiatalasszony: „Ezer forint, meg amennyi­ben megegyezünk.” Odábbáll- tam, de még sokáig hallot­tam, hívogatott vissza. AZ IGAZI látványosság a kirakóvásár most is. Külön utcájuk van ma is a laci- konyhásoknak, a textilesek­nek, a bazárosoknak. Mézes- kalácsost csak egyet, török­mézest kettőt találtam, de meglepően sokan voltak a kötélverők és a lószerszámo- sok. Még Székesfehérvárról is eljöttek. Megjelent a földre terített ponyva is, csak rajta nem könyveket, hanem hasz­nált cipőket, spirituszfőzőkeí, népviseleti ruhákat, régi hasz­nálati cikkeket árusítottak. A mutatványos bódék telje­sen eltűntek. Hazafelé azért a legtöbben üres kézzel indultak. Nem is vásárolni mentek, hanem csak nézelődni. Ahogyan mondta valaki, az úton: megnyugta­tóbb az állami boltban vásá­rolni. Szabott ár, reklamációs lehetőség, korszerű eladótér, és vásárlók könyve a falon. EZÉRT IS sorvadt le ilyen kicsi helyre a régi híres-neve­zetes váci vásár. A legtöb­bünk már csak érdekességet keres benne, üres kézzel me­gyünk haza, mégis minden sátorozó mögött ott áll az Opel, a Fiat, a Ford, de leg­alább a Zsiguli. Mészáros Gyula SZANDÁLVÁSÁR DIVATOS NŐI, FÉRFI­30—40%-0S ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK A szeptember 3-tóB 22-ig. Ä immi VÁCI DUNAKANYAR ÁRUHÁZAD AN Vác, Széchenyi u. 36. . .. iiicuwa, uc imuucímcppen a jóim mun­kára ösztönző tanévnyitó tanácskozást rendeztek csü­törtökön a pokol-szigeti úttörőtáborban az iskolaigazga­tók és csapatvezetők részére. Venesz Ernő, a városi ta­nács művelődési osztályának vezetője és Babiák Mihály, tanulmányi felügyelő tájékoztatói után a résztvevők különböző csoportokban vitatták meg a legsürgetőbb feladatokat. hitelre húst, és kénytelen volt a vásári pecsenyesütőktől be­szerezni ebédjét), a kenyér- és hurkasütöasszonyoknak, a kör­hintáknak. Nevezetes volt az egész országban a meggypi­rosra dagadó, foszlós bélű, ke­rek, magasra kelt váci cipó, és az olcsó, ízletes, erősen fű­szerezett váci hurka. Jó hí­re volt a váci bornak is, amelynek hamisítását a tanács szigorúan büntette. A régi váci vásárokat pró­bálták visszaidézni 1953-ban, amikor a Lenin út vonalában és idén, amikor a Március 15. téren megrendezték a Vá­ci Vidám Vásárt. Vasárnap elmentem egy iga. zi, 1979-ben rendezett váci vásárba. A régi vásár lesorvadt egy napra és pár száz négyzet- méternyi területre, de a vá­ros apraja-nagyja, ezen a napon nem a gödi, nagymaro­si, zebegényi hétvégi házba, balatoni nyaralóba vagy le­ányfalui fürdőbe indul, ha­nem „vásárt nézni” megy a Finomfonó- és Húsipari Vál­lalat közti vásártérre. A ki­csiny területet alig lehet meg­közelíteni, mert már a Rádi út elejétől, a másik oldalon, i Földváry téri lakótelep szó­étól minden talpalatnyi he- yet a személygépkocsik fog­alják el. Az állatvásár terü- etén is igen sok a gépkocsi. att 821 521 akcse, ugyanakkor Buda jövedelme 535 478 akcse (török pénznem) volt. Évente négyszer tartották vásárt Vácott, ezt a vásárjo­got Mária Terézia megerősí­tette, sőt II. József éppen egy ilyen vásárnapot szemelt ki Vác megtekintésére. A négy vásár: a tavaszi virág- vagy magvásár húsvét előtt, a nyá­ri hagyma- vagy sarlósvásár, július elején, az őszi káposzta, vagy gálivásár, október köze­pén, végül a karácsonyi téli, vagy^ tamásvásár december végén. A VÁSÁR HETEKIG el­tartott és Gödig terjedt. Az állat-, gabona-, dohány-, zöldségvásár a mai Földváry tértől Gödig beláthatatlan te­rületet foglalt el. A vásárlás óldomáshelye a Földváry téren levő Isten malma mel­lett épült püspöki Zöldfa ven­déglő volt. A kirakóvásár a mai Földváry tér, Lenin ú\ Széchenyi utca, Április 4. tér, Március 15. tér és Dunapart vonalában volt. A kirakóvásáron megtalál­hattuk a mézeskalácsosokat, a csizmadiákat, a könyváruso­kat, bazárosokat, ruhásokat, a mutatványos bódékat. Külön soruk volt a lacikonyháknak (nevük II. Ulászlótól szárma, zik, aki olyan szegény volt, hogy boltban már nem kapott AMIKOR VÁC még jazig város volt, és a Duna túlsó partján római katonák álltak őrt Pannónia földjén, a váci vásár már akkor híres, neve­zetes volt. Béke idején át­hajóztak ide vásárolni a ró­mai katonák. Innét származ­nak a .régészek által talált római pénzek, a liget kör­nyékéről. A legrégebbi írott emlék Szilassy Vince püspöksége idejéből (1450—1473) való, amikor a püspök visszapörölte a huszita harcok idején az őrség ellátása fejében a város­nak adott vásárjogot. A port a püspök nyerte meg, lovas hírnökök virágvasárnap hir­dették ki az összecsoportosult vásári sokaságnak. Ekkor írta felindulásában az egyik csiz­madia: „Veréb Vesztő Váci Vince Vesztette el Vác Váro­sának Virágvasárnapi Vas Vásárát.” A törökök 1544-ben nemcsak elfoglalták a várost, de fel­ismerték Vác kereskedelmi je­lentőségét is. Itt cserélt gaz­dát a török kereskedő kínai selyme, indiai fűszere, arab ätvösremeke a bécsi kereskedő hamburgi, barcelonai portéká­jával. Idáig hajtották fel ál- ataikat az alföldi, erdélyi najdúk, és jutottak el lengye- ek keresett cikkeikkel. 1559- nen Vác város jövedelme fő­ként rév. és vásárilletéke mi­

Next

/
Thumbnails
Contents