Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

Javítják, festik az aluljárót A pest megyei VI. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Közkutak A MÄV Hídfenntartó Főműhely 5-ös építésvezetőségének dolgozói felújítják a gödöllői vasúti pályaudvar gyalogos for­galmát szolgáló hiúját. A szerelési munkák után a Március 15. szocialista brigád dolgozói újonnan festik a híd fémvázait. Ifi. Fekete József felvétele Szüret az Alsó-Galga mentén A fiatalok csak a mulatságot vállalják Bagtól Túráig, ahogy erre mondják: az Alsó-Galga men­tén minden közséeben megta­lálható a szőlőhegy. Igaz, az itt elterülő négy község közt egy sincs olyan, amely elsősorban szőlőkultúrájának vagy már­kás borainak köszönhetné hír­nevét. Amolyan kvaterkázó, könnyű homoki bor terem mi­felénk, mondogatják a szőlős­gazdák. Bizony az itteni bo­roknál sokkal híresebb a tu- raiak káposztája, a galgahéví- ziek paradicsoma, a hévízgyör- kiek és a bagiak uborkája. Bál, hegybíróval A háromszáz-négyszáz négy­szögöles szőlők csak arra jók, hogy egyrészt a szüret vidám hangulatának alapját megte­remtsék, másrészt disznótorra, búcsúra, esetleg még kará­csonyra is legyen egy kis itó- ka. Akinek farsangig, netán húsvétig kitart a bora, az már komoly szőlősgazdának számít errefelé, nem is beszélve azon kevesekről, akik újtól újig sa­ját borukkal koccinthatnak. Ezek az utóbbiak nagyon ke­vesen vannak. Az is közismert, bár egyál­talán nem dicsekedni való, hogy évről évre több tőke ma­rad gazdátlanul. A mai fiata­lok nem szívesen vállalják a mégoly kicsi szőlőterület mű­velését sem, mert ez a kultú­ra munkaigényes, állandó tö­rődést kíván. Egy permetezés elmulasztása hetek, esetleg hónapok munkáját teheti tönkre. Ám ha a szőlő művelésének hagyományát nem is, a szüreti mulatságét annál inkább vál­lalják. Minden évben megren­dezik a felvonulást és a bált, hegybíróval és bírónéval, no­ha könnyen lehet, hogy a tisztséget vállalók nem tudják megkülönböztetni az ezerjót a kadarkától, a rizlinget az oportótól. Akad kocsmáros és kocsmárosné, aki már annyi­ra sem tiszteli a szüretet, hogy borral kínálná a kíváncsisko­dókat, habzó sört engednek a poharakba. .Vannak aztán hu­szárnak öltözött és lóra ülő if­jak. csőszök és csőszlányok, szőlőt lopó betyárok és termé­szetesen maskarák, cigánynak és cigányasszonynak öltözött sihederek. Látványos felvonulás Most három egymást követő vasárnapon nézelődhetnek, mulathatnak az Alsó-Galga menti községekben. Szeptem­ber 23-án Bag, 30-án Hévíz- györk, október 7-én pedig Galgahévíz fiataljai rendezik meg községük szüreti felvo­nulását és az azt követő bált. Hivatalosan ugyan nincs verseny meghirdetve, de min­den község föltehetően arra készül nagy titokban, hogy az ő szüreti bálja és felvonulása legyen a legkülönb és a leg­látványosabb. A három község tízezer lakosa minden hivata­los megbízatás nélkül igazsá­gos bíróként működik közre, és hozza meg döntését. Ettől jogosultabb zsűrit nem is le­hetne kiválasztani. F. M. — Megnövekedett a Petőfi általános iskola udvara, a ke­rítés vasrácsát a gödöllői Ve­gyesipari Szövetkezet szocialis­ta brigádjai egy délután alatt helyezték át a Közép-Magyar­országi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói által ugyan­csak társadalmi munkában el­készített új alapra. Az iskolá­ban azt tervezik, hogy jövőre bitumennel terítik le a na­gyobb területen kialakított sportpályát. Nyolc községben kiépül a hálózat Emlékezetünk sok mindent megőriz. Azokból az időkből is, amikor az volt a fontos, hogy a villany eljusson min­den faluba, tanyába. Amikor ez alapjában véve teljesült, egy korszak zárult le, vágy méginkább: elkezdődött! Mert ez az évszázados találmány, ez a láthatatlan energiafolyam ugyan könnyebbé, kulturáltab­bá tette életünket, megelőzött egy másikat, olyat, amely ős­idők óta lételemünkhöz tarto­zik. Az egységes, jó ivóvízről, jobban' mondva arról a folya­matról van szó, amelyben gondoskodnak róla, hogy a víz forrásától közelünkbe érjen. Művek, vezetékek Ebbéli vágyaink teljesülésé­nek — éppúgy, ahogy régen — vannak fokozatai, hiszen egy- csapásra megoldást találni le­hetetlen. A hivatalos nyelv- használat szinte önkéntelenül kialakította ehhez a megfe­lelő kifejezésit, hogy ütemeket tartunk. Az ivóvízellátásban a hálózatkiépítés sem megy egy csapásra. Az első ütem, hogy elég kutat fúrunk, s elkészít­jük az úgynevezett vízbázis létesítményeit. Aztán egy-egy ütem lehet a főnyomó meg a gerincvezetékek kiépítése, majd az utcai nyomós közkutak fel­állítása és így tovább. Noha ezek nem minden esetben így zajlanak, de az biztos, hogy csak lépésről lépésre lehetünk képesek haladni. A legfőbb indok magyaráza­ta egyszerű: mindenkori anya­gi lehetőségeink. Hogy meny­nyire reális ez, arra példa le­het a Galgavölgyi Regionális Víz- és Csatornamű Társulat léte, miunkája is. Az Aszódon székelő intézmény elődje, az aszódi vízműtársulat éppen tíz esztendeje alakult. Feladata a nagyközség ivóvízellátását megteremtő művek, vezeték- rendszerek kiépítése. Igaz, itt it maradtak még jócskán fel­adatai, de az illetékesek már gondoltak a környező közsé­gek várható problémáira is, ezért négy é^vel később meg­alakították a regionális vízmű- társulatot. Vízbázis — Társulatunk 1973-ban jött létre, s már összesen nyolc község tartozik hoz­zánk — mondja Skotnyár Fe- rencné, a társulat elnöke. — Alapjában véve beruházó in­tézmény a miénk, a községi tanácsokkal együttműködve azt kell elérnünk, hogy közsé­geinkben mielőbb kiépüljön az ivóvízhálózat. Ezalatt az érten­dő, hogy kivitelezőinkkel elké­szíttessük a vízkivételi műve­ket és az utcai vízvezetékeket, fölállíttassuk az utcai nyomó- kutakat. — Hol tartanak a munkála­tokkal? — Aszódon, Kartalon, Ikla- don, Domonyban és Bagón lé­nyegében már befejeztük a legfontosabb munkálatokat az elmúlt években, s már folyik a vízszolgáltatás. Túrán, Gal- gahévízen és Hévízgyörkön a vezetékek elkészültek. — A vízművek és a hálózat üzemeltetését a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat végzi, hiszen a mi munkánk az átadással lényegében befe­jeződik — mondja Mihalicza József, a társulat műszaki ve­zetője. Megoldódó gondok Munkánk még korántsem fejezdődöitt be, hiszen felada­taink közé tartozik a szenny­vízelvezető rendszer beruházá­sának szervezése is. Tavaly készült el az aszódi szenny­Múzeum Nagytarcsán Nagyszerű élményben lehet részük azoknak, akik felkere­sik a nagytarcsai falumúzeu­mot. A kellemes környezet­ben levő épület szépen gon­dozott. A helytörténe’ti, nép­rajzi, népművészeti gyűjte­ménynek számos becses da­rabja van. A legrégebbi le­let, amely még az új kőkorból származik, egy csiszolt kőbal­ta félbe tört darabja; a réz­korból pattintott kovakőkés, csontszerszám és füles köcsög került már régebben a mú­zeumba. Külön termekben mutatják be a vidék népművészeiének a századfordulót idiáző parasz­ti viseletét, a használati tár­gyakat, konyhai, szobai be­rendezéseket, nemkülönben a hagyományos paraszti szer­számokat is. A múzeumot évente három- négyezer ember látogatja, köztük sok külföldi is, hiszen az idegenforgalmi irodák cso­portjaikat is elhozzák ide.. Az egyéni és csoportos lá­togatókat egyébként, hétfő kivételével, mindennap tíz órától fogadja az intézmény, ahol a múzeumi és műemléki hónap megnyitójaként Csiky Zsolt kerámikus munkáiból lesz kiállítás október 7-én. Három gyermekfoglalkozást is tartanak, októbeT -8-án a keramikus műhelyébe láto­gatnak, 18-án bábkészítés sze­repel a . programban, 25-én pedig bábjáték. Két előadás is lesz a falumúzeumban, az egyik 7-én, a kiállítás meg­nyitója után. A magyar kerá­mia történetéből címmel. A gödöllői járás műemlékeiről október 11-én hangzik el tá­jékoztató. Felborult a papírforma Eles küzdelem, a papírforma felborulása jellemezte az aszódi kispályás labdarúgó­bajnokság harmadik és negye­dik fordulójának mérkőzéseit. A meglepetések sorozatát a Költségvetési Üzem csapata kezdte a Ferromechanika le­győzésével. Az eddig hullám­völgyben levő Domony pontot rabolt a Gavittól, a követke­ző napon a Fiúnevelő a Fer­romechanika elleni döntetlen­jével megszerezte első pontját. A legnagyobb fegyvertényt a végre teljes gárdával kiálló Honvéd vitte véghez, legyőzte az addig pontot sem vesztett Ikladot. A negyedik fordulóban a Fiúnevelő győzelme, az esélye­sebbnek előlépett Honvéd döntetlenje és az Iklad pont- vesztése okozott meglepetést. Harmadik forduló: Egeket ostromló árak A művelődési ház és a rockzene Méltányos tiszteletd'íjért Véber Gábor vérségi műve- lődésiház-igazgató nem tar­tozik a népművelőknek abba a csoportjába, akik minden vá­ratlan helyzet miatt károm­kodnak, vagy kétségbeesnek. Higgadt, talán túlságosan is nyugodt fiatalember, akinek esetenként nem árt a bizta­tás, néha még a nógatást is megvárja, de most szenvedé­lyesen, magáról megfeledkez­ve dühöng. A szerződés — Itt a szerződés a kezem­ben, mégsem tudom, mit te­gyek, merjem-e megrendezni a közelmúltban szerveződött Di­namit együttes koncertjét. — Ha szerződése van, nem lehet akadálya a koncertnek, vetjük közbe, nem is sejtve, milyen indulatokat kelt ez a néhány szó Véber Gáborban. — Tényleg megrendezhetem, tényleg nincs akadálya? — kérdez vissza csípősen, gúnyo­san. Aztán ki tartja a hátát a pénzügyiek és a művelődési házat fenntartó tanácsiak előtt?! Mutatja a szerződést, ami­nek hiteles másolatával a zsebemben, hozhatom tudomá­sára mindenkinek, mibe kerül ma egy rock-hangverseny. Tiszteletdíj 3500 forint. Hang- technika 400. A három tech­nikusnak együttvéve 600 fo­rint. (Megjegyzendő, hogy a három technikus bújtatott em­ber, elsősorban rakodómunkás, aki a hangfalat, hangszereket kezdés előtt a mikrobuszról a színpadra, a hangverseny után visszarakja.) Technikai költség 1250 forint. Világítástechnika 1050. Hangszerek, hangfalak szállítása 1600 forint, tisztán, az adó levonása után. Útikölt­ség 500 forint. Akinek kedve van, összead­hatja a felsorolt tételeket, ha nincs, fogadja el a mi összesí­tésünket, amely szerint a két­szer 40 perces koncertért a vérségi művelődési háznak 8 ezer 900 forintot kell kifizetnie a zenekar vezetőinek, s ehhez jön még az engedély költsége, a jegykezelő díjazása, az elfo­gyasztott áram számlája, stb. Az utóbbiakat nem tartalmaz­za a szerződés, amelyet Véber Gábor igazgató és Németh Gá­bor, a Dinamit együttes dobo­sa írt alá. Nézegetem a szerződést és megértem Véber Gábor szo­katlan dühét, indulatainak ká­romkodásba átcsapó hevessé­gét. De mit lehet itt tenni? Nincs szabályos, maximált dí­jazás megállapítva? Minden terhet a közművelődésre lehet áthárítani? Kell-e egyáltalán rock-hangversenyt rendezni ? Pattognak a kérdések, mert közben több népművelő is ösz- szefutott. Alig bírom jegyezni, amit mondanak. Véleményük egységes. A taps Lehet, hogy valahol valaki gazdának érzi magát ebben a vadonban, s gazdálkodásáért pénzt is kap. Nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy a mű­velődési házak kiszolgáltatott­sága egyre mélyül, mert a ze­nekarok étvágya napról napra nő. Ezt a határtalan étvágyat a művelődési házak kielégítik, vagyis fizetnek, mert az ifjú­ság egy nem kis rétege ked­veli a rockmuzsikát és velük is törődni kell, hiszen ők azok, akik közül sokan ott vannak az ifjúsági klubokban, öntevé­keny kis- és művészeti csopor­tokban, barkácsszakkörökben, és így tovább. Ugyanaz, aki az irodalmi színpad tagjaként verset mond, a népi együttesben tán­col, imádhatja a V. Moto-Rock, az Omega, a Piramis zenéjét. Az együttesek ezt tudják. Miért ne, hiszen a tetszést le­mérhetik a tapson, dübörgé­sen, extázison, ami produkciói­kat kíséri. Ezért aztán vasta­gon fog a ceruzájuk, amikor az árakat közük. Kérhetnénk, hogy alkalmazkodjanak közös­ségük zsebéhez, az átlagjöve­delmekhez, igényük ne legyen nagyobb, mint amit az illeté­kesek megállapítottak. De eredményes lenne-e a kérés? Nem, mondják kórusban a jelenlevők, és állítják köny- nyen bévágódik a szervező ko­csijának az ajtaja, ha valaki alkudni próbál, hiszen néhány kilométerrel arrébb egy másik művelődési házban akad olyan, aki valamivel még meg is toldja az összeget. A véletlenül összesereglett népművelők dühöngenek, te­hetetlenül tárják szét karju­kat, tanácstalanul néznek tár­sukra, Véber Gáborra, aki elteszi a szerződést és fogad- kozik, hogy a hangversenyt minden körülmények között megrendezi, bármi legyen is a következménye, mert a vér­ségi és a környező falvak fia­taljai nagyon várják a Di­nami tot. Koncert a községben Előfordulhat azonban, hogy a fiatalok is gondolkodnak a gázsi aránytalanságán és el­jutnak esetleg odáig —, amit nem kívánunk sem a műve­lődési háznak, sem a zene­karnak —. hogy otthon ma­radnak. Az is lehet, hogy az illetékes szervek, vagy sze­mélyek rendet teremtenek és akkor Versegen méltányos tiszteletdíjért zenél a Dina­mit vagy más együttes. Ez lenne az igazi, ez hozna megnyugvást Véber Gábornak ég társainak, s teremtene le­hetőséget több koncertre Ver­segen és más községekben egyaránt. Fercsik Mihály Költségvetési Üzem—Ferro­mechanika 3-0. A helyzetek sokaságát dolgozta ki a Fer­romechanika, de a költségve­tésiek kapusának ezen a na­pon nem lehetett gólt rúgni. Gólszerző: Aides (2), Gádor. Gavit—Domony 1-1. Bár a víztársulati csapat szerezte meg a vezetést, második fél­idei játékával a Domony állt közelebb a győzelemhez; Gól­szerző: Mudri, illetve Góhér. Fiúnevelő—Ferromechanika 1-1. Hazai környezetben, igaz­ságos döntetlennel szerezte meg első pontját a Fiúnevelő. Gólszerző: Jakab, illetve Du­dás. IMI—Gabonaipar 2-0. Egyen­rangú ellenfelek mérkőzése, két kapushibából szerzett gól­lal győzött az IMI. Gólszerző: Palik (2). Honvéd—Iklad 3-2. Az első percekben szerzett két Hon­véd-gól alaposan megzavarta az ikladiak játékosait, majd a harmadik után paprikássá vált a hangulat. A második félidőben lehiggadtak a ven­dégek, ami hasznukra vált, Majer két gólja után nem sok hiányzott az egyenlítéshez. Gólszerző: Puskás (2), Tóth, illetve Majer (2). Negyedik forduló: Fiúnevelő—Pedagógus 2-0. Lelkesedésben múlta felül él- lenfelét a vendéglátó együttes. Gólszerző: Jakab, öreg. Honvéd—Gavit 1-1. Nagy iramú mérkőzés, a korán elért Gavit-gól után a Honvéd nem találta meg a víztársulatiak taktikájának ellenszerét A mérkőzést ugyan végigtámad­ták, de csak két perccel a be­fejezés előtt sikerült egyenlí­teniük. Gólszerző: Branikovits, illetve Puskás. Iklad—Gabonaipar 3-3. A Gabonaipar szerezte meg a vezetést, a termelőszövetkezeti csapat gyorsan válaszolt, de utána csökkentette a tempót, ami majdnem megbosszulta magát. Gólszerző: Majer, Gal- bavi, Rigó, illetve József M., József F., Varga. Költségvetési Üzem—Lakó­telep 3-0. Magabiztosabb, a kapura sokkal veszélyesebb volt a Költségvetési Üzem, Gólszerző: Alács (2), Gádor. Domony—Ferromechanika 3-0 (játék nélkül). A Ferro­mechanika lemondta a mérkő­zést. A bajnokság állása 1. Iklad Tsz 14 12 1 1 70-19 25 2. IMI 13 9 1 3 32-16 19 3. GAVIT 14 8 3 3 34-22 19 4. Honvéd 14 8 1 5 45-30 17 5. Pedagógus 13 6 4 3 26-17 16 G. Domony 14 5 3 6 22-16 13 7. Gabonaipar 14 3 5 6 13-31 11 8. Ferromechan. 13 3 4 6 12-27 lb 9. Lakótelep 13 4 1 8 22-33 9 10. Költs. Üzem 14 3 2 9 19-40 8 11. Fiúnevelő 14 1 1 12 16-59 5 H. M. víztisztító telep, amely mint­egy 29 millió forintba került. Elkészült, ugyancsak Aszódon, 4000 méter szennyvizcsartorna, 740 méter hosszban nyomócső és más fontos vezeték.- A tisz­títótelep napi kapacitása 1500 1 köbméter, s az első ütemben kiépült elvezető hálózat kizá­rólag az intézmények gondját oldja meg. Sok tehát még a tennivalója a társulatnak és a Galgavöl- gye vízellátásán munkálkodók­nak. De úgy tűnik, néhány éven belül ebben a nyolc köz­ségben az alapvető gondok megoldódnak. Hogy így le­gyen, azon ma még sokan fáradoznak. Mint annak idején a villamos áramot hozók, akikre már csak ritkán gon­dolunk. Fehér István

Next

/
Thumbnails
Contents