Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

1979. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK E* 4 w xJlmap 7 |rn| ül l—I Tízkor bezár Augusztus 29-én a Népsta­dionban kettős rangadó volt. A sokat ígérő esemény mint­egy 50 ezer embert — köztük engem is — a lelátókra csá­bított. Várakozásunkban nem csalódtunk: két remek mérkő­zést láttunk. Bizonyítja ezt a szurkolók szűnni nem akaró lelkesedése is, amelyről — legalábbis ijesztő megnyilvá­nulásairól — érdemes volna egyszer külön is beszélni. Este kilenc órakor ért véget a rendezvény és fél 10 fele járt, mikor a Déli pályaud­varhoz értünk, éhesen és kis­sé kimerültén. Első utunk az automatákhoz vezetett, ahol már jókora tömeg verődött össze. Beálltunk tehát a sor­ba és lassan lépegettünk előre a meleg kakaó és szendvicsek reményében. Ám mielőtt bár­mit vehettünk volna, az auto­matákat kezelő férfi a követ­kezőket kiabálta: — Tessék fogyasztani, mert zárunk! — Ezzel sarkonfordult, és áram- talanította a gépeket. Intézke­dését felháborodott morgással kísérték a várakozók, de nem volt mit tenni, éhesen távoz­tunk. A pályaudvar üvegcsamoká- ban van ugyan egy önkiszol­gáló étterem, ez azonban este nyolc órakor bezár. Ezek után nem túlzás, ha azt kérdezem, hogy lehet az. hogy a főváros legkorszerűbb és legszebb pá­lyaudvarán este tíz órakor nincs egyetlen hely. ahol az utasok szendvicset vagy bár­milyen ételt vásárolhatnak. De rejtély számomra az is, miért zárják be éjszakára az auto­mata büfét, aminek éppen az volna a feladata, hogy olyan­kor is kiszolgáljon, amikor a hagyományos büfék már be­zártak. Pável Melinda Százhalombatta Riportermagnók A dunakeszi Mechanikai La­boratórium dolgozói egyebek között riportermagnókat gyár­tanak a moszkvai olimpiára, mégpedig az STM magnócsa­lád korszerű változatait. E gyártmányok kísérleti mérésé­ben, továbbfejlesztésében fon­tos szerepe van a gyártmány- fejlesztő osztály Kandó Kál­mán szocialista brigádjának. Most a tíztagú kollektíva komplett gyártási dokumentá­ciót készít a szériagyártáshoz. A közelmúltban úgy döntöt­tek a brigádtagofk, hogy a Kandó Kálmán név mellé fel­veszik az MHSZ szocialista brigád nevet is. Hiszen régóta jó kapcsolat köti őket össze a néphadsereg helyi alakulatai­val. Szabadi Tibor brigádve­zető elmondta, hogy náluk a szocialista brigád vezetői és a munfcabrigád vezetői tisztsé­get más-más dolgozó látja el. Céljuk azonban közös: az ex­port növelése, a dolgozz hi­bátlanul mozgalom kiterjesz­tése ős minél több társadalmi munka végzése. Ez utóbbiban élenjárnak, hiszen tavaly 472 óra társadalmi munkát vé­geztek. A többi között isko­lákat patronálnak, jelenleg az új dunakeszi városi lőtér épí­tésén segédkeznek. Kezdemé­nyezésüknek, az MHSZ szocia­lista brigádmozgalomnak már követői is vannak Dunakeszin. Orosz Károly Dunakeszi Újra táncolnak Húsz éve alakult a hagyo­mányőrző csömöri népi együt­tes, amely akkoriban főleg csömöri lakodalmast táncolt. Sajnos hamarosan feloszlott és több mint 10 évvel ezelőtt kel­tette életre ismét Kovács Er­zsébet, az Állami Népi Együt­tes táncosa. 1970-ben Tóth Mihály és Kövesd! Teréz irányításával negyedszer is létrejött a cso­port, melynek vezetését két évvel ezelőtt Gárdonyi Bálint vette át. Jó munkája gyü­mölcseként tavaly Túrán arany oklevelet nyert a* úttö­rő táncegyüttes, az idén pedig ezüst oklevelet káptak. A csoport' tagjai jelenleg huszár verbunkosokat, szatmá­ri csárdást és magyar néptán­cokat tanulnak. A • csömöriek büszkék a kis csoportra és számítanak a további jó sze­replésekre. Nagy Péter Budapest Városi fényben Az elmúlt években Mogyo­ród lakói gyakorta panaszkod­tak a sajtó hasábjain is arról, hogy rossz a közvilágítás a fa­luban. A zegzugos utcákban sötétedés után inkább csak bukdácsoltak az emberek ha­zafelé. Válasz cikkünkre Lapunk augusztus 16-i szá­mában Csak törzsvendégeknek címmel megírtuk, hogy Nagy­kőrösön a Derkovits út 1. szám alatti tejivóban nem éppen tiszták a péksüteményes ko­sarak, és a modem adagoló mellett nincs fogócsipesz. Ar­ról is szó volt, hogy nem jár papírzacskó a péksütemény­hez. Tehát ésszerűtlenül taka­rékoskodnak a vevők rovásá­ra. A napokban a Nagykőrösi Városi Tanács vb-titkárától a panaszra megérkezett a válasz is. Ezt írják: Az újságcikk megjelenése után ellátásfelügyeleti osztá­lyunk és a KÖJÁL ellenőrzést tartott az említett tejivóban. A kereskedelmi csoportveze­tő megállapította, hogy a pék­sütemény-adagoló mellé a fo­gócsipeszt kihelyezték. Utasí­totta az üzlet vezetőjét a vá­sárlókkal szembeni udvarias magatartásra és a közegészség- ügyi előírások fokozottabb és állandó betartására. A KÖJÁL augusztus 23-án mintavétele­zéssel egybekötött közegész­ségügyi ellenőrzést tartott az üzletben. Tisztasági, mintát há­rom reggeliző és három önki- szolgáló kosárnál vettek, vala­mennyi minta megfelelőnek bizonyult. Az ellenőrzés idő­pontjában a kosarak tiszták voltak, a péksütemények cso­magolására elegendő papír és zacskó állt rendelkezésre. ★ Ügy érezzük, hogy ezúttal a vitát lezárhatjuk. A magunk részéről csak annyit tennénk hozzá, örülünk, hogy a tejivó­ban az ellenőrök mindent rendben találtak. Hogy helyén volt a fogócsipesz, tiszták vol­tak a kosarak, és a péksüte­mények becsomagolásához is volt megfelelő mennyiségű pa­pír. Ez csak megerősít ben­nünket abban, hogy munkatár­sunk nem hiába tette többször is szóvá az üzletben tapasz­taltakat. Mert a célja bizo­nyára az volt, hogy megkí­mélje a vásárlókat a felesleges bosszankodástóL Áz elmúlt hetekben azonban azt láttuk, hogy munkagépek és villanyszerelők „szállták meg” a falut. Hihetetlen gyor­san és precízen dolgoztak, a legnehezebb terepem is néhány óra alatt cserélték ki egy-egy utca villanyhálózatát. A ha­gyományos lámpák helyett ugyanis higanygőz lámpákat kaptunk és felújították az egész hálózatot. Ennek során 50 lámpatestet szereltek fel, így a község egyetlen utcájá­ban sem kell ezután sötétben botorkálni. A munkák mintegy 50 mil­lió forintba kerültek. A gyors és jó munkáért a község lakói­nak nevében ezúton is köszö­netét mondunk az Észak-Ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozóinak. Kővári Ferenc Mogyoród Brigád Híradó A szentendrei Kossuth La­jos Katonai Főiskola szocia­lista brigádjai elhatározták, hogy új kiadványt szervez­nek: Brigád Híradó címmel. Az ötlet egyébként a Váci Mihály szocialista brigádtól származott, és ezt a többiek is lelkesen fogadták. A tervek szerint az új ki­adványban rendszeresen is­mertetik majd, hogy a hallga­tók teljesítették-e a vállalt munkákat, sőt minden alka- 1 ómmal bemutatnak egy-egy brigádot. Beszéljük meg cím­mel vitát indítanak, de itt tá­jékoztatják a brigádtagokat a társadalmi munkák "idejéről és helyéről is, majd a híradó rö­vid hírekben számol be a kü­lönböző főiskolai események­ről, évfordulókról. Természe­tesen nem marad ki a lapból a humor és a karikatúra sem. A híradó gondozását a főis­kola politikai munkatársai vállalták. Géczi Sándor Szentendre Hot vásároljanak? Pomáz lakói szomorúan vet­ték tudomásul, hogy a község központjában levő élelmiszer­üzletek közül egyidőben há­rom bolt is bezárt, hosszabb- rövidebb időre. Az egyik betegség, a másik szabadság miatt, a harmadik bolt pedig haláleset miatt tar­tott zárva. A nagyobb üzletek pedig — mivel egyműszakosak — a késő délutáni órákiban szintén becsuknak. Ezért az­után a háziasszonyoknak és a munkából hazasietőknek min­dennapos kapkodást és ide­gességet jelent az élelmiszerek beszerzése. Kérjük az illetékeseket, se­gítsenek a tarthatatlan hely­zet megváltoztatásában. Kacsovszki Nándor Pomáz Savanyú a tej A Postabontás oldalon nem­régiben riport jelent meg ar­ról, hogy Kartalon az ABC- ben igen gyakran csak sava­nyú tejet kap a vásárló. Majd a Gaigatej Vállalat írását is olvastuk, amelyben az üzlet dolgozódra hárítják a felelős­séget. Mi, vásárlók pedig re­ménykedtünk, hogy majdcsak megváltozik a helyzet. A múlt héten azonban ismét sokan panaszkodtak arról, hogy összement tejet lehet csak kapni az ABC-ben. Arról is tudok, hogy az elmúlt na­pokban szomszédasszonyom lakodalomhoz készülődvén igen sok tejet vásárolt. Mind savanyú volt. A mi községünk több kilo­méter hosszú település. Ha valaki hazakutyagol a tejjel, otthon felforralja, majd rájön, hogy az rossz, valószínűleg nem teszi meg még egyszer a hosszú utat a boltba. így leg­többször csak azok reklamál­nak, akik az üzlet közelében laknak. Szeretném, ha elhinné nekünk a Gaigatej vezetője, hogy igen sok a panasz, és azt is, hogy valószínűleg nem az ABC dolgozói a hibásak. Ladócsi Lászlóné Kartal Kedves ajándék A napokban kedves levelet hozott a postás szerkesztősé­günkbe. Törteli tudósítónk, Határ Ilona elküldte nekünk az általa készített ex librist. Az ajándékot köszönjük, és a szép metszetet íme közread­juk. Bizonyosan olvasóinknak is tetszik majd. Vigyázat, műemlék! Páty község nyugati szélé­nek magaslatán áll elhagyot­tan a település egyik figyel­met érdemlő építészeti emlé­ke: a XVIII. század végén copf stílusban épült római ka­tolikus . templom. Alapkövét Pointeur Benő, a telki skót bencések apátja, az építtető szerzetesek vezetője díszes ünnepség keretében he­lyezte el 1778-ban. Az alapkő­be helyezett okmány latin nyelvű szövegét a skót ben­césrend 1960-ban küldte meg Bécsből Pátyra. Ebből a többi köz| azt is megtudhatjuk, hogy az építkezés két évnél nemigen tarthatott tovább, mert az 1780-ban elhunyt Má­ria Terézia által ajándékozott négyváltós orgona már a fel­épített templomba került. A Weckerl — bécsi orgona- készítő által készített remek­mű — sípjai ezüstből, billen­tyűi miniatűr mintázatú fából készültek. Faburkolatának fes­tészeti dekorációja olasz fes­tőre utal. A templomot 1871- ben renoválták. Az épület belseje a második világháborúban teljesen el­pusztult, berendezései nyomta­lanul eltűntek. Később a tető- szerkezet is megroppant. A mai — romos állapotában is szép épület — a falu egyik nevezetessége. Sajnos rohamo­san enyészetnek indul, környé­két benőtte a gyom, a tetőről potyogó cserép időnként ve­szélyhelyzetet teremt. Tenni kellene tehát vala/miit- Addig is azonban, amíg az illetékesek döntenek sorsa fe­lől, nem ártana figyelmeztető táblát elhelyezni a közelben, vagy esetleg körbekeríteni. Wiedermann Gábor Páty ★ Levélírónk, akiről köztudott, hogy szabad idejében lelkesen kutatja faluja történetét, igen pontosan utánanézett az ada­toknak. De a szép műemlék jellegű templom állapotáról a levélhez csatolt fénykép is ta­núskodik. Érdeklődtünk az Or­szágos Műemlékfelügyelősé­gen, ahol szakemberek is megerősítették a levélben leír­takat. Azt is hozzátették azonban, hogy egyelőre nem tudják vállalni a több százezer forintba kerülő , helyreállítási munkát. De ennyi pénze ter­mészetesen a helyi tanácsnak sincs, tehát a helyreállítást későbbre halasztva, az úgyne­vezett állagmegóvási munká­kat csak a helybeliek társa­dalmi összefogásával lehetne a közeljövőben megvalósítani. Kinek van igaza? Inga ti rés . — másfél esztendő A postabontás augusztus 23-i számában jelent meg Kelemen János gödöllői olvasónk levele — Kilincselés prolongálva volt a címe —, amelyben panaszol­ta, hogy 1978. februárjától 1979. nyaráig húzódott ügye: ingat­lant vásárolt, s az átírást eny- nyi idő alatt sem végezték el. Az illetékesé a szó A cikk megjelenése után újabb levelet kaptunk, ezúttal a késedelemért hibáztatott Gö­döllő Járási Városi Földhiva­tal helyettes vezetőjétől Liptay Sándortól, aki ezeket írta: „A levélíró adásvételi szer­ződése 1978. március 25-én ke­rült iktatásra hivatalunkban. Április 20-án hiánypótlásra ad­tunk ki felhívást, mivel meg­osztási vázrajzot nem csatolt. Felhívásunknak ugyan az év május 10-én tett eleget, de át­vezetésre alkalmatlan, hatósá­gi záradékkal el nem látott vázrajzokat küldött be. Ezért május 20-án újabb felhívást küldtünk, amelyre csak no­vember 8-án válaszolt és fél év határidőmódosítást kért. Ezt 1979. január 20-án megküldtük. 1979. február 14-én a vázraj­zokat megkaptuk, a telekköny­vi átvezetést azonban továbbra is akadályozta, hogy az átírás­hoz szükséges illetékigazolás csak 1979. augusztus 8-án. ér­kezett meg hivatalunkhoz. Valótlan a levélíró állítása, hogy a hiánypótlásra való fel­hívásig eltelt néhány hónap. Nem valószínű, hogy olyan in­formációt kapott: minden irat együtt van. Ugyanis az illeték­igazolás nélkül, amit az ille­tékhivatal küld meg. az átve­zetést nem lehet végrehajtani. Igaz, a maga részéről addigra mindent elintézett a levélíró. Valótlan az az állítása, hogy levélben kereste meg a föld­hivatal vezetőjét, ilyen megke­resés nem érkezett. Valótlan az olvasónak az az állítása, mely szerint az iktató szabadsága alatt az ügyiratok nem kerül­nek iktatásra. Amíg ő szabad­ságon van, helyettes gondosko­dik a naprakész iktatásról.” Ismét a levélíró Amikor megkaptuk a földhi­vatal levelét, s megnéztük az összes ügyiratot (jókora paksa- méta), amit olvasónk őriz. A papírok halmaza őt látszik iga­zolni. S az is, hogy változatla­nul fenntartja minden állítá­sát. Ügy érzi, jogtalan sérelem érte, mert nemcsak ügye húzó­dott soká, hanem még azt is feltételezik róla, hogy valót­lanságokat állít. Ottjártunkkor azt is elmond­ta, hogy az átírás végre meg­történt, s az ingatlan immár az ő nevén van. De a huzavonát méltatlannak tartja. ' Következő utunk a földhi­vatalba vezetett. Liptay Sán­dor hivatalvezető-helyetteshez, ö is előkereste az aktákat szintén tucatnyi papír). Együtt vettük szemügyre a vázrajzokat, leveleket, okmá­nyokat, s rövid egyórás kuta­tó munka árán kiderült: igaza van Kelemen Jánosnak, s igaza van a földhivatal illetékesei­nek is. Hogy miként lehetsé­ges? Álljon itt a továbbiakban csupán a megállapítások sum- mázata. A lassúság oka Vegyük sorba Liptay Sándor levelenek érveit. A hiánypótlásra való felhí­vásig valóban nem telt el né­hány hónap, csupán egy. Ez igaz. Igaz viszont az is, hogy Kelemen János azt irta: a né­hány hónap elteltével arról ér­tesítette őt a földhivatal, hogy a telekmegosztási vázrajz nem jó. S eddig az értesítésig való­ban néhány, pontosabban két hónap telt el. Kaphatott-e olyan választ Kelemen János az ügy lezárá­sa előtt, hogy minden irat együtt van? Bár a földhivatal helyettes vezetője ezt valószí­nűtlennek tartja, utóbb kide­rült, hogy kaphatott. Az tör­tént ugyanis, hogy a helyi ta­nács az — egyébként jogerős —„ első vázrajzot, amit az ügy­felek benyújtottak, később visszavonta. Csaknem egyéves késedelmet okozott az ügy me­netében, amíg megszületett a következő érvényes vázrajz. A földhivatal *-s az ügyfél egyaránt vétlen abban, hogy az illetékigazolás újabb féléves késedelemmel érkezett meg. Illetékigazolás nélkül valóban nem intézhető ez az ügy. De nem volt szükséges az iménti igazolás februárban, amikor látszólag együtt volt minden irat! Ugyanis Gödöllőn közben változott meg az ingatlannyil­vántartás, újraszerkesztették, s ennek befejeztével már kellett az illetékigazolás. Kelemen János azt írta: le­vélben kereste a földhivatal vezetőjét. Igaz, a levelet nem a földhivatal vezetőjéhez címez­te, hanem az egyik dolgozóhoz, á levél mégis megszületett, oda is érkezett, megtaláltuk. Végül az utolsó probléma: az iktató szabadsága alatt is ik­tatják az ügyiratokat. Az utób­bi késedelem oka — mint so­rainkból kitűnt — nem az ik­tató szabadsága volt, hanem az illetékigazolás hiánya. ★ Az eset aligha egyedülálló. Szinte hetente érkeznek szer­kesztőségünkhöz olvasói leve­lek, amelyek a hivatali „mal­mok” lassúságát panaszolják. Kelemen János is okkal érez­te úgy, hogy sérelmes ez a hu- za-vona, fáradságos és ráadá­sul hiábavaló a sok-sok utáha- járás. S ha meggondoljuk, tú­lontúl is hosszadalmas másfél esztendő egyetlen ingatlanát­írási ügyre... De igaz az is, hogy* a gödöl­lői földhivatal nem dolgozói­nak hányavetísége, lelkiisme- retlensége miatt késlekedett. Búcsúzóul Liptay Sándor még azt is elmondta, hogy az ügy­intézés gyorsítására nemrégi­ben kötött szerződést az ille­tékhivatal és földhivatal: ok­tóbertől nem egyenként, s hosszas úton küldik az illeték- igazolást, hanem legalább ha­vonta megkapják mindazok listáját, akik befizették az ille­téket. Vasvári G. Pál

Next

/
Thumbnails
Contents