Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

Múzeumi hónap Több kiállítás a járásban Közművelődési életünknek minden esztendőben kiemelke­dő eseménye az októberi mú- zvimi és műemléki hónap. Az aszódi Petőfi Múzeumban — a hagyományokhoz híven — az idén is gazdag programmal ké­szülnek e jeles eseményre. Szeptember 30-án Kiss Pál István járási közművelődési felügyelő nyitja meg az Élet­mód és lakáskultúra című fo­tódokumentációs kiállítást, amely egyben a múzeumi és műemléki hónap járási meg­nyitója is lesz. A vérségi művelődési ház­ban október 6-án érdekes ki­állítást rendeznek. Harmadik éve folyik egy bronzkori urna­temető feltárása a faluban és a munkálatok folyamán előke­rült, s már restaurált őskori tárgyakat nézhetik meg az ér­deklődők a bemutatón. A ki­állítással egy időben az ásató régész, Kővári Klára, A hat­vani kultúra népének emlékei Versegen címmel tart előadást. Másnap, 7-én, Aszódon, Aszta­los István múzeumigazgatö helytörténeti sétán ismerteti az érdeklődőkkel a nagyközség műemlékeit. Első ízben tekint­hetik meg a látogatók az ere­deti pompájában helyreállított, szépséges barokk freskókat, amelyeket az 1770-es révekben festett a Podmaniczky-kastély nyugati szárnyának dísztermé- ben Kracker János Lukács. A Petőfi gimnázium KISZ- klubjában vitadélutánon be­szélik meg a diákok a II. Pest megyei középiskolai honisme­reti gyűjtőtábor eredményeit és problémáit, egyben meghirde­tik a következő évi tábori prog­ramot. Időpont: 10-én délután 3 óra. Galgamácsán október 14-én, 11 órai kezdettel nyílik meg a művelődési házban A gödöllői járás népi műemlékei című vándorkiállítás. Másnap, 15-én, Ikladon Petőfi-emlékek Aszó­don és á Galga mentén címmel tart előadást a Petőfi Múzeum igazgatója. Október 26-án a Petőfi Mú­zeum könyvtárában Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjte­mény vezetője vetítettképes előadására kerül sor Életmód és lakáskultúra Gödöllőn és a gödöllői járásban címmel. A hónap legjelentősebb ren­dezvényei 27-én lesznek. Reg­gel 9 órakor a múzeum előtti téren az aszódi ifjúság részvé­telével rendezik meg a hagyo­mányos Petőfi-ünnepséget. Ezt követően — a nemzetközi gyer­mekév tiszteletére — nyitják meg a Lesznai Anna meseil lusztrációiból összeállított ki­állítást, majd 10 órakor kezdő­dik a szintén minden évben megrendezett járási Petőfi sza­valóverseny. E sokrétű és gazdag műsor­összeállítást egészíti ki a Pető­fi Múzeum, továbbá a felügye­lete alá tartozó kiállítóhelyek — Dány, Galgamácsa, Verseg — állandó kiállításai. Aszódon, ahol a múzeum hétfő kivételé­vel naponta megtekinthető, tár­latvezetést is tartanak. Ezt azonban előre kérni kell. A múzeumi és műemléki hó­nap eseménye lesz még a Mú­zeumi füzetek 13. számának a megjelentetése is, amelyet az Ipari Műszergyár, a járási köz- művelődési bizottság és Aszód nagyközségi közös tanács tá­mogatásával jelentettek meg. A könyv tartalma: Asztalos István: A gödöllői járás nyu­gati területének földrajzi ne­vei Pesty Frigyes kéziratos helységnévtárában. A kiad­ványt nemcsak a helytörténet, régészet, néprajz iránt érdek­lődők használhatják, de a pe­dagógusók is a mindennapi ne­velő-oktató munkájukban. S. N. — Víztárolók. A galgamácsai összefogás Termelőszövetkezet­nek három helyen — Galga­mácsán, Vácegresen és Váckis- újfalun — vannak a legjelen­tősebb gazdasági létesítményei. Értékeik nagyobb védelme, biz­tonsága miatt nemrég mind­három helyre nagy befogadású tűzoltóvíz tárolótartályokat he­lyeztek el. A MÁV-tól vásá­roltak egyenként ötven köbmé­teres tartályokat, amelyek a vasúton már nem feleltek meg a követelményeknek, de tá­rolóként még hosszú ideig hasz­nálhatók. — Megállapodott a TIT vá­rosi és járási szervezete a Pe-, tőfi filmszínházzal; a vállala­tok, szövetkezetek, intézmények kérésére, a szocialista brigádok tagjainak s valamennyi érdek­lődőnek egységes, 5 forintos belépődíj ellenében házhoz vi­szik az ismeretterjesztő filme­ket. Arra is lehetőség nyílik, hogy a TIT-előadásokat vetí­tésekkel illusztrálják. ' >: - ' j) 111strflTÍ íYarei VI. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1979 i. SZEPTEMBER 18., KEDD tanak el bennünket, s ha min­den vágyunk nem is teljesül­het, többnyire a lehetőségeken túl is a kedvünkre tesznek. Ennek, a jogszabályi előírá­sok betartásán kívül egyéb okai is vannak, elég ha csak egyet említünk. Szűcs László Csaba, a gyár pártbizottságának titká­ra korábban a KISZ-ben is so­kat dolgozott, ismeri a 30 éven aluliak problémáit, s általában így van ezzel a többi vezető is. Ez persze nem jelenti azt, hogy valamennyi fiatal dicshimnuszt zeng a'nagyszerű együttműkö­désről, hiszen mindig adódhat­nak feszültségek, megoldatlan gondok. De az állandó párbe­széd, a gyors és hatásos intéz­kedések lehetősége megvan. Tanulás Az ifjúsági bizottság intézke­dési tervében a fiatalokat érin­tő valamennyi kérdés szerepel. Az érdekvédelmen, á KISZ- szervezet jogosultságain kívül fontos passzusok szólnak a ta­nulásról. A gyárban nem saj­nálják az időt és a támogatást azoktól, akik szakmai, politikai tanulmányokat kívánnak foly­tatni, sőt Almási Zoltánná el­mondta, hogy nemcsak azokat segítik, akik a gyár elképzelé­sébe is beleillenek. Jó példa erre az a két fiatal, akik jogi egyetemre járnak, miután el­végezték az előkészítő tanfo­lyamot és szakmunkásként ke­rültek be az ELTÉ-re. Egyikük­kel ugyan szerződést kötöttek, hogy a végzés után a gyár jo­gásza lesz, de másikuk úgy kap fizetést tanulmányai alatt, hogy később a járási hivatal dolgozója lesz. Szorgalmazzák azt is, hogy a betanított munkások szak­mát szerezzenek, s hogy minél többen végezzék el az általános iskola 8. osztályát. Ehhez mun- kaidőkedvezményt, a tanköny­vekhez hozzájárulást kapnak. Jó alap Jól működik a gyárban a fiatal műszakiak és közgazdá­szok tanácsa, amit szintén nem hagy magára az ifjúságpolitikai bizottság. A szakmai-politikai vetélkedők, a tájékoztatók, a pályakezdőkkel való fokozot­tabb törődés, a szociális támo­gatás mind-mind az ifjúsági törvény megvalósítását jelentik. S bár nyilván akad még sok­sok tennivaló, s akárcsak a ter­melésben, itt is akad bőven tar­talék, az alapok állnak. Köl­csönös igyekezettel tovább erő­södhet ez a bizonyos jó példa. G. Z. Asszony a közéletben Egy dolgos élet állomásai Először a községi könyvtár­ban találkoztunk. Két felnőtt olvasóval beszélgetett a Galga menti újtelep közvilágításáról, miközben a gyerekek kezébe olvasnivalót adott, s az iránt érdeklődött, melyik tantárgyat szeretik a legjobban. Követke­ző alkalommal a tanácsülésre gyülekezők között láttam, s eb­ből megtudtam, hogy tagja a testületnek. Néhány nap múl­va a tanácsi kirendeltség iro­dájában köszöntem rá, ahol egy idős, egyedülálló nyugdíjnélkü­li asszony segélyezése ügyében mondott véleményt, s így meg­tudtam, hogy tagja, a nagyköz­ségi közös tanács szociálpoliti­kai állandó bizottságának. Hé- vízgyörkön egy hete tart a tü­dőszűrés. Az érkezőket kedves szóval, mindenkit megelőző köszöntéssel Bacsa Jánosné fo­gadja, akire most már rákér­dezek, hogy mit keres itt? Vállalt megbízatás — A községi Vöröskereszt­szervezet titkára vagyok, s az aktivistákkal együtt dr. Balázs Józsefné, dr. Varró Imréné, Miskoff Mihálytlé, Mrkva And- rásné tagokkal, vállaltuk, hogy a tüdőszűrés adminisztrációját társadalmi munkában elvégez­zük. Tudom, hogy Bacsa Jánosné háztartást vezet, tudom, hogy távollévő édesanyját hetenként látogatja, s az sem titok, hogy nagymama, így időt kell sza­kítania az unoka meglátogatá­sára is, s emellett részfoglal­kozásúként, heti huszonnégy órában vezeti a községi könyv­tárat, ráadásul ellát még leg­alább három társadalmi funk­ciót is, olyanokat, amelyek mind munkával járnak, ame­lyekből más embernek egyet­len megbízás vállalása is gon­dot, ezer panaszra okot adó terhet jelentene. Sokallom Ba- csáné vállalt tisztségeit, de ő aggályaimon csak mosolyog. A messziről jött — Mindig érdekelt a közélet. Valahogy már gyerekkoromban is olyat szerettem játszani, ami összefüggött a másokról való gondoskodással. A kor, amely­ben felnőttem, s később fel­nőttként éltem, lehetőséget adott hajlamaim kiélésére. — Tiszafüreden születtem. Apámat Egerbe helyezték, a család természetesen vele köl­tözött. Itt végeztem el a közép­iskola négy osztályát. Ezután a Felvidék következett, majd Erdély. Felsővisón, Márama- rosziget mellett, a községházán volt az első munkahelyem. Mennyi mindent láttam és él­tem át, mennyi olyan hatás ért, amelyből rájöttem, hogy vala­mi nincs rendben! A nemzeti­ségek összeugrasztása, ezzel egyidejűleg a szent határok vé­delmére való mozgósításuk, a napról napra kisebbedő kenyér megfeketedése, az általam tisz­ta és igaz emberenek vélt ma­gyarok, szlovákok, románok ül­dözése majd elhurcolása — elő­ször megdöbbentett, aztán el­gondolkoztatott. — A háború arra bírt, hogy elhagyjam munkahelyemet. Férjhez mentem, ám szörnyű megpróbáltatásokon kellett át­esnünk, amíg szülőfalujába, Hévígyörkre érkeztünk. 1946 februárját mutatta a naptár, s kegyetlen hideg, havas, szélvi­haros napokat éltünk. Férjem rogyadozó szülőháza, a betört ablakok vaksága, a tetőn ösz­szetört cserepek sebhelye, az üres kamrában cincogó egerek futkározása önmagában is el­keserítő volt, de ehhez még többletként jött a falu lakóinak idegensége, a jövevényt, a be­vándorlót fogadó bizalmat lan­ság dermesztő fagyossága. Tár­sakat kerestem, embereket, akik segítenek eligazodni az új rend boldogságot ígérő jelsza­vai között, akik távoli csalá­dom helyett családtagként fo­gadnak, s velem együtt terem­tik meg a saját és mások ott­honának szeretetet sugárzó melegét. — Nem hívott, nem agitált senki, mégis én, a mesziről jött idegen, azonnal bekapcsolód­tam a falu ébredező közéleté­be. Maródi Mihályné, Haran­gozó Ferencné és sokan mások szívesen fogadták maguk kö­zé. Tenni akartak ők is, tenni a szülőfalujukért, s ez a közös tenniakarás elfeledtette, hogy én mesziről érkeztem. Észre sem vettük, máris együtt vol­tunk a Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségében, nyakig a munkában. Látogattuk, segítet­tük az öregeket, ellenőriztük az üzletek áruellátását, őrköd­tünk az erdőben kitermelt tűzi­fa igazságos elosztásán, segítet­tük a gyerekek beiskolázását. Szemináriumot szerveztünk, ahol megtanultuk a társadal­mi formák fejlődését. Szentül hittük, hogy egy-két év alatt megszüntetjük a szegénységet, felépítjük a kommunizmust. Államosított iskola — 1947-ben megszületett az első gyermekem. Később tagja lettem, majd elnöke az isko­lai szülői munkaközösségnek. Szerveztük a Télapó-ünnepsé­geket, meszeltük a tanterme­ket, kirándulásra vittük' a gyerekeket, és persze csak úgy mellékesen államosítottuk az iskolát. — Nagyon nehéz évek voltak ezek. 1953- és 54-ben még szük­ség volt az akkori egyéni pa­rasztgazdaságokban a gyerekek segítségére. Ősszel krumpiásás, kukoricatörés, szüret, tavasszal &z ültetés, egyelés, gyomlálás, első kapálás miatt nem enged­ték a gyerekeket az iskolába. De sokat házaltam én akkori­ban ! Kértem, rimánkodtam, engedjék tanulni a gyerekeket. Sehol nem zavartak el. Dicsé­ret volt, ha másnap szólt az osztályfőnöknő: — Anikó! A tegnapi missziód sikeres volt! Az eredmény — Elrohantak az évek — sör hajt Bacsóné. — ötvennyolc éves vagyok. Mit tudok felmu­tatni az elszaladt évekből? Va­gyont nem gyűjtöttem. Nyug­díjas párommal ma is abban a rogyadozó kicsiny házban élünk, amelybe negyvenhat te­lén beköltöztünk. Felneveltünk két fiút. A nagyobbik dr. Ba­csa János. A kisebbik, Bacsa István jelenleg katona. Talán ők a mi kettőnk életének leg­nagyobb sikerei, akikre büsz­kék vagyunk, akik tudásban tő­lünk többre vitték, de az em­berségüket, felelősségtudatukat tőlünk örökölték. — Aztán felmutatható siker az is, hogy amit elkezdtem, ma is végzem. Tanácstag vagyok. Sok-sok éve társadalmi ellen­őr. A községi nőbizottság el­nöke. A Hazafias Népfront köz­ségi elnökségének tagja, a Vö­röskereszt helyi szervezetének titkára. Tiszteletdíjat, külön juttatást egyik megbízatásért sem kapok. A könyvtár az egyetlen, amit díjaznak, de ez sem biztosítja a nyugdíjjogo­sultságot. Ennyi, amit ered­ménynek mondhatok. Ugye, sok? F. M. Propagandisták felkészítése Felkészítő tábort szervezett a KISZ járási bizottsága az alapszervezetek propagandis­táinak, gazdasági és közműve­lődési felelőseinek. Az akti­visták a veresegyházi úttörő­táborban szeptember 21-től 23-ig az akcióév hátralevő fel­adatairól kapnak tájékozta­tást, a szervezési munkákhoz pedig módszertani segítséget. Az együtt töltött napok prog­ramjából nem hiányoznak majd a sportversenyek, lesz túra, filmvetítés és közös sza­lonnasütés is. A járás KISZ-es propagandistái egy napot Sződligeten töltenek, a KISZ Pest megyei bizottságának ve­zetőképző iskoláján, ahol me­gyei propagandista konferen­ciát rendeznek. Táborról táborra A szünidő mérlege Harminchétezer forinttal já­rult hozzá a Petőfi általános is­kola a diákok táborozásaihoz. A tanulók a nyáron tizenhárom állandó és vándortáborban tölt­hettek több-kevesebb időt. El­jutottak például Zánkára, Bog- lárlellére, Szekszárdra. Részt vettek a somogyzselici és a hajdúsági vándortáborban, s tizenöten Csehszlovákiában nyaraltak. Szadán a képzőmű­vészeti tábor lakói között is ott találhattuk a petőfiseket A mérleg: az alsósok közül öt­vennégyen, a felső tagozatból pedig kétszázhatan táboroztak a szünidő alatt. ia is friss alkotóerőben Boldogok szigete címmel a napokban mutatta be a tv a 94 éves Remsey Jenő festőművésszel készített riportfilmj't. A Gödöllőn élő művész korát meghazudtoló frisseséggel al­kotja most is újabb müveit. Képünkön egy születendő táj­képen dolgozik. Xfj. Fekete József felvétele Falusi spart akiád Járási sikerek Ráckevén A falusi sportolók nyári spartakiádjának megyei dön­tőjén a gödöllői járást az egyé_ ni számokban az aszódi fiú­nevelő intézet atlétái képvi­selték, a csapatversenyeken a galgamácsai termelőszövetke­zet sportegyesületének tömeg­sportszakosztálya szerepelt. A Mack Károly testnevelő tanár vezette aszódi fiúk egy ezüst-, egy bronzérmet s több értékes helyezést szereztek. A női kézilabdában a galga- m ácsa iák az ötödik helyen vé­geztek, akárcsak a férfiak. A kispályás labdarúgásban a rendezők nem fogadták el a buszhiba miatt későn érkezett mácsaiak nevezését, a küldött­ség csak azt nem értette, hogy az ugyancsak későn jött kézi- labdások miért indulhattak. A csapat így is játszott két ba­rátságos meccset, s mindket­tőt megnyerte. A Ráckevén megrendezett vetélkedőre sok szurkoló is elkísérte a ver­senyzőket, s végül jól sikerült kirándulás zárta a napot. Vezet az Öregfiúk Lejátszották a galgamácsai körzeti kispályás labdarúgó­bajnokság negyedik fordulóját. Váckisújfalu község—Kiskút SC 4-2. Vezette: Szilágyi. Él­vezetes mérkőzést játszott a két csapat, s végül az döntött, hogy 2-2 után a helyi csapat jobban kihasználta helyzeteit. Állami Gazdasági Medosz— SE öregfiúk 2-4. Vezette: Új­vári. A villanyfényes találko­zón a vendégcsapat 2-2 után biztosította be győzelmét. A mérkőzést, akárcsak az előbbi találkozót, a sportszerűség és a kiváló játékvezetés jellemez­te. A bajnokság élén továbbra is az SE Öregfiúk csapata áll. A fiatalok érdekeit kápwissii Sok helyütt hajlamosak a fiatalok egy kézlegyintéssel el­intézni a dolgot, ha az ifjúsági törvényről hallanak: ugyan — mondják — papíron szép, de mi hasznunk belőle. Hogy így vélekednek, biztosan nem vé­letlen. Ezért is örömteli, ha az üzemeket, szövetkezeteket jár­va jó példára talál az ember. Mert ilyen is akad szerencsé­re. Például az Árammérőgyár­ban. Bizottság — Az ifjúsági törvény ren­delkezése értelmében gyárunk­ban ifjúságpolitikai bizottság működik — tájékoztat Almási Zoltánná, a bizottság titkára. — A tavaly megrendezett ifjú­sági parlamenten kétéves in­tézkedési tervet fogadtunk el, amely meghatározza munkán­kat. A bizottság tagja a gyár igazgatója, a főmérnök, az igaz­gatási főosztályvezető, a KISZ- és a szakszervezeti bizottság képviselői, valamint az ifjú­munkástitkár. Almási Zoltánná, a személy­zeti és a szociális főosztályt képviseli a bizottságokban is, így az összetétel jó alapot ad arra, hogy munkájuk valóban érdemi legyen. S hogy az is, arról a gyár KISZ-titkára, Fogd Mária így nyilatkozott: — Nemcsak az ifjúsági szer­vezet funkcionáriusai osztják azt a véleményt, hogy nálunk jó az érdekképviselet. A KISZ- esek valamennyi tanácskozásra, a fiatalokat is érintő döntések megtárgyalására meghívót kap­nak, s elmondhatják vélemé­nyüket. Ha kéréssel fordulunk a gyár vezetéséhez, nem utasí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents