Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Nagytarcsa Művelődési kínálat Klub, szakkör Több mint harminc külön­féle szakkör, klub, művészeti csoport várja ősszel a-'fcözság lakóit Nagylarcsán, a Táncsics Mihály Művelődési Házban. Erről tájékoztatót jelentettek meg a szervezők, a művelődési ház munkatársai. A részletes kiadványból megtudtuk, hogy a tanfolyamokra, szakkörökre szeptember 20-ig lehet jelent­kezni. Addig mindenki eldönt­heti, hogy a nagy kínálatból mihez érez kedvet. Nemcsak az eddigi programok közül vá­laszthatnak az érdeklődők, új tervekről, kezdeményezésekről is. beszámol a rövid ismertető. Vegyesipari Szövefkezet Három művészeti csoport; néptánc, irodalmi színpad és asszonykórus várja a jelentke­zőket. Indul szabás-varrás, makramé- és társastánctan­folyam. Lesz balett és művé­szi torna, idősebbeknek kondi­cionáló edzés. Ha elegen jelent­keznek, nyelvtanfolyamokat indítanak angolból, németből és oroszból, kezdőknek. A gyerekekről sem feledkez­tek el a művelődési házban, a többi között kerámiaszakkört, színjátszó kört, zeneoktatást szerveznek a számukra. Lesz tízen aluliak és tizenévesek klubja, s hasonlót szerveznek a kismamáknak, a lányoknak- asszonyoknak, a nyugdíjasok­nak, a kertbarátoknak, a há­zaspároknak és a bélyeggyűj­tőknek is. Ezeken kívül film­klubok, irodalmi pódium s egyéb foglalkozások gazdagít­ják a programot. Hétszáz hektár Őszi vetőszánfás Hétszáz hektárnyi búzát vet­nek el az ősszel a galgamácsai Összefogás Termelőszövetke­zetben. Azokon a táblákon, amelyekről a nyáron takarítot­ták be a termést, már a vető- szántással is elkészültek. Ily módon már csak az a 218 hek­tár vár szántásra, amelyen nap­raforgó és burgonya van. Két versenyben érdekeltek A XII. pártkongresszus és a felszabadulás közelgő 35. évfordulója tiszteletére in­dított országos munkaverseny ismét valamennyi vállalatnál és szövetkezetben a figyelem középpontjába állítja a szo­cialista brigádokat. A felaján­lások, a vállalások tükrözik, egy-egy kollektíva hol tart a közösséggé válás útján. Ezút­tal a gödöllői Vegyesipari Szö­vetkezetbe látogattunk, hogy a brigádmozgaloim fejlődéséről, új jelenségeiről tájékozódjunk. Öt százalék Szávai Tibor, a szövetkezet elnöke azzal fogadott ben­nünket, hoigy nemcsak a kong­resszusi munkavesenybe ne­veztek be, hanem a megye ipari szövetkezeteinek vetélke­dőjébe is. — A mumkaversenyben el­sősorban a nyereségterv túl­teljesítését, az energiával való takarékosabb gazdálkodást és az elfekvő készletek csökken­tését tűzték célul a brigádok. Tavaly hárommillió-kilenc- venkétezer forint volt a nye­reségünk, idei tervünkben már hárommillió-hatszázezer szerepelt. A szövetkezeti ver­senyben szeretnénk ezt még öt százalékkal,, vagyis 200 ezer SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT Kézilabda Tartalékos csapatunk kikapott Az ifjúságiak idegenben is győztek forinttal túlteljesíteni. Minden reményünk megvan a siker­re, hiszen az első félév vé­gén már több mint kétmillió forintnál tartottunk. — Mit jelent ez a nyereség- növekedés? — Elsősorban munkánk minőségét tükrözi, s nálunk, ahol a temetési érték zöme a szolgáltatásokból fakad, en­nek nagy a jelentősége. Hi­szen forgalmunkat csak ak­kor tudjuk növelni, ha meg­rendelőink, közönségünk elé­gedett a munkánkkal. Példamutatók — Hogyan takarékoskod­hatnak az energiával? — Elsőként intézkedési ter­vet dolgozunk ki, felmérjük energiagazdálkodásunkat. Fontos teendőnk a fűtés be­szabályozása, járműveink mű- i szaki állapotának rendszeres ; ellenőrzése. S bármilyen fur- i csa, jelentős tartalék a fe­gyelem megszilárdítása is. Hi­szen otthon mindenki vigyáz arra, ne világítsanak felesle­gesen a villanyizzók. Ahhoz, hogy a munkahelyen is min­denki gondosabb legyen, a i szocialista brigádok erejére I van szükség. — S hogy állnak ezzel az erővel? — Közhely, hogy a szövet­kezetekben nehezebb tartal­mas brigádmozgalmat kiala­kítani, mint az üzemekben, vállalatoknál. Nincsenek ha­gyományok, s ha csak a for­maság dominál, érdektelen az egész. A legösszeforrottabb brigádok nálunk is az ipari termelő részlegekben dolgoz­nak. A lakatosok Ady és Gagarin nevét viselő kollek­tívája a legegységesebb, de példát mutat az Allende komplexbrigád is. Tizenkét kollektívánk versenyez év­ről évre az elismerő fokoza­tokért, s általános a véle­mény: inkább legyenek keve­sebben, de jól dolgozzanak. Önzetlenül A szövetkezet elnöke be­szélt a társadalmi munkákról is, de ezek híre az egész vá­rosban elterjedt már. Hiszen ahol segíteni kell, onnét nőm hiányoznak a szövetkezet dolgozói. Legutóbb a Petőfi általános iskolában serényked­tek, és segítenek a Karikás Frigyes iskola tornatermének építkezésén is. A brigádok tagjai közül so­kan- tanulnak, népszerű az együttes sportolás is. Az élen­járó brigádok mögé lassan felzárkóznak a többiek is. A konfekcióüzem Angela Da­nisról elnévezett kollektívája is lelkes, munkájukra nem lehet panasz. Hasznos felaján­lásokat tett a Henry Dunant brigád is, tagjai fodrászok, kozmetikusok. A brigádok ön­zetlenségét dicséri, hogy a szö­vetkezetbe nem kell idegen takarítókat hívni, mindenhol saját maguk tartanak rendet. Hamarosan korszerűsítik a Dózsa György úti fodrászatot, felújították a Kőrösfői utcá­ban található varroda- és te­kercselőrészleg szociális léte­sítményeit, s a szövetkezet székházában, is átalakításokat végeznek. Iakarmánynövény, kísérletre íámsgatás a lakásépítőknek Előnyben a törzsgárdatagok A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kísérleti telepén számos, az egyetemi oktatásban gyakorlati szemléltetésként felhasználandó konyhai é3 takarmánynövényt termesztenek. Felvételünkön Takács Jczsefné, Moravec Jánosné, Kolozsvári Anna és Kovács Tiboraé a legközelebbi kísérlethez szedik a babot. , ., ifj. Fekete József felvétele Támogatják a dolgozók la­kásépítését a Közép-magyar­országi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál, ahol a megalaku­lás után először lakásépítési, majd 1976-tól társadalmi munkából származó további alapot létesítettek, s a ked­vezmények feltételeit a kol­lektív szerződésben is rögzí­tették. A támogatás két for­mája; kamatmentes kölcsön és fuvareszközök, munkagé­pek kölcsönzése. Az előbbi kérelem a munka­helyi vezető és a szakszerve­zeti bizalmi véleményével ke­rül az operatív bizottság elé, amely javaslatot tesz az elbí­rálásra. A kedvezményben ré­szesülő dolgozókat végül a szakszervezeti és a KISZ-bi- zottság egyetértésével a válla­lat igazgatója jelöli ki. A KKMV-ben a kedvezmények­kel szeretnék elérni a dolgo­zók lakásproblémájának meg­oldását, s egyben a vállalat­hoz hű törzsgárda kialakítását. Eddig kilencvenegy dolgozót segítettek hozzá, hogy egész­séges, korszerű lakásban él­jen. Mivel a támogatásra össze­gyűlő pénz kevesebb, mint amennyit igényelnek, a sor­rendet a rászorultság mértéke dönti el. A kiválasztás körül­tekintően, nagy gondossággal történik, a bizottság általában hosszú mérlegelés, vita, olykor szavazás után terjeszti elő ja­vaslatát. Az elbírálás előtt esetenként helyszíni szemle alapján döntenek a kérelem sürgősségéről. , I Bármilyen körültekintéssel határoznak is, előfordul, hogy a kölcsönben részesült dolgo­zó hamarosan kilép a vállalat­tól. Ilyenkor a rendelkezésre álló eszközökkel, esetleg vég­rehajtási eljárással szorítják rá a szerződésszegőt a kölcsön visszatérítésére, a kamat meg­fizetésére. j A támogatás másik formája a fuvareszközök, munkagépek kölcsönzése, ami szintén nagy, segítség a családi házak épí­tőinek. A kérelmet, a szállítá­si és a gépészeti osztállyal való egyeztetés után a gazda­sági igazgatóhelyettes enge­délyezi. Erre a célra évente 150 ezer forintot ad a válla­lat, s természetesen előnyben részesülnek a törzsgárdata­gok, a többgyermekes dolgo­zók és a fiatal házasok. Hírünk a világban Külföldi vendégek Galgamácsán Százhalombattán mérkőztek a GSC kézilabdázói a legutóbbi fordulóban. A tartalékosán ki­álló felnőttcsapat vereséget szenvedett, az öt mezőnyjáté­kossal szereplő ifisták idégen- ben is győztek. Dunai Kőolaj—GSC 30-25 (17-9). GSC: Tóth L. — Szabó M. (5), Kontra (4), Szlifka (3), Bede (6), Kecskés (4), Tóth G. (3). Csere: Balogh L. A hazai csapat lendült gyor­sabban játékba és az első per­cekben már 5-0 volt az ered­mény. A gödöllői szépítő gól után is a Kőolaj irányította a játékot, a tizenötödik percben 10-3-ra vezettek. Akadozott a mieink gépezete, hiányzott a három állandó játékos. A fél­Tavasztól őszig nagyüzem van a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem, ■ sportpályáin, amelyek lassan sportkombi­nátot alkotnak, különösen, na elkészül mellettük az új csar­nok is. Az építkezés színhe­lyén az utóbbi napokban megélénkült az élet, megkez­dődött az anyagszállítás. A sporttelepen most az év végi hajrá következik, az őszi eseményekre készülnek. S hogy továbbra is minden zök­kenőmentesen .menjen, arról az idei zsúfolt versenynaptár gondoskodott: alaposan meg­edzette a szervezőket, a pá­lyák fenntartóit, gondozóit. Városi, járási, megyei, s szép számmal országos rendezvé­nyeknek adott otthont az egyetem. Az egyik legutóbbi nagy sportesemény, a TOT-kupa eredményhirdetése után be­szélgettünk Balogh János pá- lyamesterrél és Szekeres Jó­idő végéig a hazaiak tovább növelték előnyüket. Fordulás után sem változott a kép. A félidő közepe táján megélénkült, s eredményesebb lett a GSC játéka. Felzárkóz­tak, de a százhalombattai csa­pat győzelme nem forgott ve­szélyben. Jó teljesítményéért a fel­nőtteknél játszó ifista Kecskés és Tóth L. érdemel dicséretet. Dunai Kőolaj ifi—GSC ifi 13-17 (7-7). GSC: Fibecz — Balogh T. (5), Terjánszki, Pintér (3), Gál (6), Krieger (3). A szoros első félidő után if­júsági csapatunk hiányos fel­állásban is győzelmet aratott. M. M. zsef pályamunkéssal, akik el­mondták, hogy valamennyi rendezvény előtt sok a ten­nivaló. Elő kell készíteni a pályákat, az öltözőket. Sok izgalomra adnak okot a né­pes versenyek, mint amilyen a TOT-kupa is volt. Sepetán Ferenc, az Agrártudományi Egyetem rendésze arról be­szélt, hogy a versenyek előtt, már korán reggel akad mun­kája; az előkészített sportsze­rekre kell vigyázni. S hogy hány emberről kell gondoskodni egy-egy alkalom­mal, arra is jó példa a TOT- kupa. A Gödöllő és Vidéke Áfész nyitott bisztrót a pá­lyák menten, s a kellemes, nyári időben 3 ezer üveg sört, 10 ezer üveg üdítő italt és 500 adag sült halat adtak el. Az egyetem konyháján is nagy volt a sürgés-forgás, de a személyzet nem jött’ zavar­ba. Cs. J. Vasárnap bolgár vendégei voltak a galgamácsai tájház­nak, kedden pedig osztrákok, belgák, franciák, hollandok, angolok, németek, amerikaiak gyönyörködtek a táj ház fehér­re meszelt falán függő képek­ben, melyeknek értő mestere Vankóné Dudás Juló. Honnan ez a nemzetközi sereglet? Bu­dapest adott otthont a nem­zetközi iparjogi konferenciá­nak, s annak tudós résztvevői látogatak Galgamácsára, hogy megismerkedjenek a faiu ha­gyományaival, de elsősorban azért jöttek, hogy találkozhas­sanak Vankónéval. Három generáció A belga Iparjogi szakember a tolmácsnőt hívja segítségül, s kéri, fordítsa szavait: „Juló képeivel Japánban találkoztam először, s tavaly Angliában di­csekedett a festőasszony egyik képével műgyűjtő barátom. El­határoztam, hogy amikor Ma­gyarországra jövök, minden körülmények között megkere­sem Galgamácsát. Nagy meg­tiszteltetésnek érzem, hogy sze­mélyesen fogad Vankóné, hogy poharainkat összekoccinthat­juk, s kívánhatok számára még sok-sok boldog évet, eredmé­nyes és a szépet szerető embe­rek ezreit gyönyörködtető al­kotó munkát. Vankóné örömmel hallgatja az elismerő szavakat, ám igazi galgamácsai háziasszony lévén, áthárítja az elismerést a csa­ládjára és az udvar végében felsorakozott gyerekekre irá­nyítja a vendégek figyelmét: A harmadik generációt neve­lem a mácsai hagyományok szeretetére, népművészeti kin­cseink megbecsülésére, állan­dó fényezésére és ápolására. Amíg Vankóné beszél, s sza­vait a tolmács fordítja, szinte minden vendég kezében kattog a fényképezőgép, berreg a film­felvevő. Hiába kéri vendégeit a háziasszony, hogy a filmet hagyják meg a gyerekekre, sen­ki Sem fogad szót. Többen is Juló néni mellé húzódnak, hogy együtt örökítse meg őket a lencse, s aztán legyen mivel dicsekedni otthon a családnak, vagy éppen a munkatársnak. Vankóné befejezi a mondóká- ját: Azt kérem a kedves ven­dégeinktől, hogy rövid itt-tar- tózkodásuk ideje alatt érezzék a mácsaiak vendégszeretetét, s fizettségül jegyezzék be nevü­ket a tájház emlékkönyvébe. Forgó kislányok Játszanak a gyerekek. Nincs színpad, nincs emelvény, alig egy méter választja el a közön­séget az apró művészektől, aki­ket nem zavar, hogy idegenek előtt táncolnak, énekelnek. Olyan a játékuk, mint volt öt­ven, vagy száz évvel ezelőtt az akkori mácsai gyerekeké. Nincs semmi mesterkéltség, semmi színpadiasság. Egyszerűek, üdék, kedvesek, igazi gyerekek. Amikor a legkisebb — nem tu­dom, van-e már négyéves —, megbotlik a táncban, úgy segí­tik, olyan természetességgel, mint valamikor a libaőrző lányka segíthette kistestvérét a mácsai réten. Azt hiszem, még kevesen ismerik a Dinnyevásár című játékukat, melyet a kö­zelmúltban bányászott ki a fe­ledésből Vankóné. Nagy szerep jut ebben az összeállításban a gyerekmondókáknak. Őszintén aggódom, hogy ha a vendégek nem értik a szöveget, nem ér­tik a játékot sem. De a tíz-ti- zenkét évesek úgy játszanak, hogy a belga, a holland, s min­den vendég érzi, érti, mit, miért csinál a dinnyevásárló, az el­adó, s mi a szerepe a dinnyéket alakító gyerekseregletnek. Felcsattan a taps, aztán to­vábbi játékokkal ismerkednek a vendégek: Szőlőlopás, Kari- kázó, Kicsik tánca. Forognak a bőszoknyás kislánykák, a bő­gatyás fiúcskák. Éneklik a ked­ves gyerekdalt: Beültettem kis­kertemet tavasszal... A játék végén kinyílik a táj ház ajtaja. Ott van a képeken, festménye­ken mindaz, amit az előbb a gyerekek játszottak, s a gye­rekjátékok mellett ott van a galgamácsaiak életének minden mozzanata, ott vannak hétköz­napjaik és ünnepeik. Sokan segítenek Pogácsát hordanak körbe a nagylányok. A vendégek szor­galmasan kérdezgetnek. Ismer­kednek a szátvával, a gereblé- vel. Megpróbálnak vizet húzni a kerekeskútból. A pincében megkopogtatják az üresen kon­gó hordó dongáját. Szemügyre veszik a kenyérsütés eszközeit. Amikor búcsúzásra kerül a gór, szinte mindenki a kezében szo­rongat valami galgamácsai emléket; Vankóné festett tá­nyérjai, csempéi, kancsói, Fe­kete Imréné mácsai fehérhím­zései utaznak a világba, elvi­szik hírét messze tájakra a szorgalmasan munkálkodó gal- gamácsaiaknak. — Holnap a tanácskozás résztvevőinek másik csoportja jön — figyelmezteti Vankónét a tolmács és a látogatók kísé­rője. — Hogy győzi, hogy bírja ezt a tempót? — kérdezem. Vankóné a távozó autóbusz után integetőkre mutat és úgy mondja. — Sokan vannak, akik segí­tenek. Itt van például Csonka Istvánné, aki ha kell, öltözteti a szereplőket, fésüli a hajukat, köti a lányok pántlikáit, de megsüti a vendégek részére a pogácsát is. Aztán itt van Ma- jer Józsefné, a gondnoknő a férjével, a szülők közül Kovács Istvánné és lehetne hosszan sorolni a névsort. Az a jó, hogy egyre többen vesznek részt a munkánkban, egyre többen ér­zik, az itt élő emberekért tesz- szük. Igazolja azt az elmúlt va­sárnap is, amikor a bolgár ven­dégeket vártuk. A szomszéd fa­luban, Vácegresen búcsú volt. Nagyon nagy eseménye ez a mácsaiaknak is, hisz a két fa­lu lakóit ezernyi baráti, roko­ni szál köti össze. Megjönnek-e, otthagyják-e a vendégeskedést, a búcsú vigadalmát a szerep­lők, ezt vol a kérdés. Mindenki megjött. Még olyan sem volt, aki elkésett — mondja Vankó­né és hozzáteszi: — Maga is fa­lusi, hát akkor tudhatja, hogy ez milyen nagy dolog. Tudom és igazolom is, hogy valóban nagy dolog, amit nem­csak á búcsú napján, de nap­ról napra tesznek a mácsaiak. Fercsik Mihály Me^edződnek a rendezők is

Next

/
Thumbnails
Contents