Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
Nagytarcsa Művelődési kínálat Klub, szakkör Több mint harminc különféle szakkör, klub, művészeti csoport várja ősszel a-'fcözság lakóit Nagylarcsán, a Táncsics Mihály Művelődési Házban. Erről tájékoztatót jelentettek meg a szervezők, a művelődési ház munkatársai. A részletes kiadványból megtudtuk, hogy a tanfolyamokra, szakkörökre szeptember 20-ig lehet jelentkezni. Addig mindenki eldöntheti, hogy a nagy kínálatból mihez érez kedvet. Nemcsak az eddigi programok közül választhatnak az érdeklődők, új tervekről, kezdeményezésekről is. beszámol a rövid ismertető. Vegyesipari Szövefkezet Három művészeti csoport; néptánc, irodalmi színpad és asszonykórus várja a jelentkezőket. Indul szabás-varrás, makramé- és társastánctanfolyam. Lesz balett és művészi torna, idősebbeknek kondicionáló edzés. Ha elegen jelentkeznek, nyelvtanfolyamokat indítanak angolból, németből és oroszból, kezdőknek. A gyerekekről sem feledkeztek el a művelődési házban, a többi között kerámiaszakkört, színjátszó kört, zeneoktatást szerveznek a számukra. Lesz tízen aluliak és tizenévesek klubja, s hasonlót szerveznek a kismamáknak, a lányoknak- asszonyoknak, a nyugdíjasoknak, a kertbarátoknak, a házaspároknak és a bélyeggyűjtőknek is. Ezeken kívül filmklubok, irodalmi pódium s egyéb foglalkozások gazdagítják a programot. Hétszáz hektár Őszi vetőszánfás Hétszáz hektárnyi búzát vetnek el az ősszel a galgamácsai Összefogás Termelőszövetkezetben. Azokon a táblákon, amelyekről a nyáron takarították be a termést, már a vető- szántással is elkészültek. Ily módon már csak az a 218 hektár vár szántásra, amelyen napraforgó és burgonya van. Két versenyben érdekeltek A XII. pártkongresszus és a felszabadulás közelgő 35. évfordulója tiszteletére indított országos munkaverseny ismét valamennyi vállalatnál és szövetkezetben a figyelem középpontjába állítja a szocialista brigádokat. A felajánlások, a vállalások tükrözik, egy-egy kollektíva hol tart a közösséggé válás útján. Ezúttal a gödöllői Vegyesipari Szövetkezetbe látogattunk, hogy a brigádmozgaloim fejlődéséről, új jelenségeiről tájékozódjunk. Öt százalék Szávai Tibor, a szövetkezet elnöke azzal fogadott bennünket, hoigy nemcsak a kongresszusi munkavesenybe neveztek be, hanem a megye ipari szövetkezeteinek vetélkedőjébe is. — A mumkaversenyben elsősorban a nyereségterv túlteljesítését, az energiával való takarékosabb gazdálkodást és az elfekvő készletek csökkentését tűzték célul a brigádok. Tavaly hárommillió-kilenc- venkétezer forint volt a nyereségünk, idei tervünkben már hárommillió-hatszázezer szerepelt. A szövetkezeti versenyben szeretnénk ezt még öt százalékkal,, vagyis 200 ezer SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT Kézilabda Tartalékos csapatunk kikapott Az ifjúságiak idegenben is győztek forinttal túlteljesíteni. Minden reményünk megvan a sikerre, hiszen az első félév végén már több mint kétmillió forintnál tartottunk. — Mit jelent ez a nyereség- növekedés? — Elsősorban munkánk minőségét tükrözi, s nálunk, ahol a temetési érték zöme a szolgáltatásokból fakad, ennek nagy a jelentősége. Hiszen forgalmunkat csak akkor tudjuk növelni, ha megrendelőink, közönségünk elégedett a munkánkkal. Példamutatók — Hogyan takarékoskodhatnak az energiával? — Elsőként intézkedési tervet dolgozunk ki, felmérjük energiagazdálkodásunkat. Fontos teendőnk a fűtés beszabályozása, járműveink mű- i szaki állapotának rendszeres ; ellenőrzése. S bármilyen fur- i csa, jelentős tartalék a fegyelem megszilárdítása is. Hiszen otthon mindenki vigyáz arra, ne világítsanak feleslegesen a villanyizzók. Ahhoz, hogy a munkahelyen is mindenki gondosabb legyen, a i szocialista brigádok erejére I van szükség. — S hogy állnak ezzel az erővel? — Közhely, hogy a szövetkezetekben nehezebb tartalmas brigádmozgalmat kialakítani, mint az üzemekben, vállalatoknál. Nincsenek hagyományok, s ha csak a formaság dominál, érdektelen az egész. A legösszeforrottabb brigádok nálunk is az ipari termelő részlegekben dolgoznak. A lakatosok Ady és Gagarin nevét viselő kollektívája a legegységesebb, de példát mutat az Allende komplexbrigád is. Tizenkét kollektívánk versenyez évről évre az elismerő fokozatokért, s általános a vélemény: inkább legyenek kevesebben, de jól dolgozzanak. Önzetlenül A szövetkezet elnöke beszélt a társadalmi munkákról is, de ezek híre az egész városban elterjedt már. Hiszen ahol segíteni kell, onnét nőm hiányoznak a szövetkezet dolgozói. Legutóbb a Petőfi általános iskolában serénykedtek, és segítenek a Karikás Frigyes iskola tornatermének építkezésén is. A brigádok tagjai közül sokan- tanulnak, népszerű az együttes sportolás is. Az élenjáró brigádok mögé lassan felzárkóznak a többiek is. A konfekcióüzem Angela Danisról elnévezett kollektívája is lelkes, munkájukra nem lehet panasz. Hasznos felajánlásokat tett a Henry Dunant brigád is, tagjai fodrászok, kozmetikusok. A brigádok önzetlenségét dicséri, hogy a szövetkezetbe nem kell idegen takarítókat hívni, mindenhol saját maguk tartanak rendet. Hamarosan korszerűsítik a Dózsa György úti fodrászatot, felújították a Kőrösfői utcában található varroda- és tekercselőrészleg szociális létesítményeit, s a szövetkezet székházában, is átalakításokat végeznek. Iakarmánynövény, kísérletre íámsgatás a lakásépítőknek Előnyben a törzsgárdatagok A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kísérleti telepén számos, az egyetemi oktatásban gyakorlati szemléltetésként felhasználandó konyhai é3 takarmánynövényt termesztenek. Felvételünkön Takács Jczsefné, Moravec Jánosné, Kolozsvári Anna és Kovács Tiboraé a legközelebbi kísérlethez szedik a babot. , ., ifj. Fekete József felvétele Támogatják a dolgozók lakásépítését a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál, ahol a megalakulás után először lakásépítési, majd 1976-tól társadalmi munkából származó további alapot létesítettek, s a kedvezmények feltételeit a kollektív szerződésben is rögzítették. A támogatás két formája; kamatmentes kölcsön és fuvareszközök, munkagépek kölcsönzése. Az előbbi kérelem a munkahelyi vezető és a szakszervezeti bizalmi véleményével kerül az operatív bizottság elé, amely javaslatot tesz az elbírálásra. A kedvezményben részesülő dolgozókat végül a szakszervezeti és a KISZ-bi- zottság egyetértésével a vállalat igazgatója jelöli ki. A KKMV-ben a kedvezményekkel szeretnék elérni a dolgozók lakásproblémájának megoldását, s egyben a vállalathoz hű törzsgárda kialakítását. Eddig kilencvenegy dolgozót segítettek hozzá, hogy egészséges, korszerű lakásban éljen. Mivel a támogatásra összegyűlő pénz kevesebb, mint amennyit igényelnek, a sorrendet a rászorultság mértéke dönti el. A kiválasztás körültekintően, nagy gondossággal történik, a bizottság általában hosszú mérlegelés, vita, olykor szavazás után terjeszti elő javaslatát. Az elbírálás előtt esetenként helyszíni szemle alapján döntenek a kérelem sürgősségéről. , I Bármilyen körültekintéssel határoznak is, előfordul, hogy a kölcsönben részesült dolgozó hamarosan kilép a vállalattól. Ilyenkor a rendelkezésre álló eszközökkel, esetleg végrehajtási eljárással szorítják rá a szerződésszegőt a kölcsön visszatérítésére, a kamat megfizetésére. j A támogatás másik formája a fuvareszközök, munkagépek kölcsönzése, ami szintén nagy, segítség a családi házak építőinek. A kérelmet, a szállítási és a gépészeti osztállyal való egyeztetés után a gazdasági igazgatóhelyettes engedélyezi. Erre a célra évente 150 ezer forintot ad a vállalat, s természetesen előnyben részesülnek a törzsgárdatagok, a többgyermekes dolgozók és a fiatal házasok. Hírünk a világban Külföldi vendégek Galgamácsán Százhalombattán mérkőztek a GSC kézilabdázói a legutóbbi fordulóban. A tartalékosán kiálló felnőttcsapat vereséget szenvedett, az öt mezőnyjátékossal szereplő ifisták idégen- ben is győztek. Dunai Kőolaj—GSC 30-25 (17-9). GSC: Tóth L. — Szabó M. (5), Kontra (4), Szlifka (3), Bede (6), Kecskés (4), Tóth G. (3). Csere: Balogh L. A hazai csapat lendült gyorsabban játékba és az első percekben már 5-0 volt az eredmény. A gödöllői szépítő gól után is a Kőolaj irányította a játékot, a tizenötödik percben 10-3-ra vezettek. Akadozott a mieink gépezete, hiányzott a három állandó játékos. A félTavasztól őszig nagyüzem van a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, ■ sportpályáin, amelyek lassan sportkombinátot alkotnak, különösen, na elkészül mellettük az új csarnok is. Az építkezés színhelyén az utóbbi napokban megélénkült az élet, megkezdődött az anyagszállítás. A sporttelepen most az év végi hajrá következik, az őszi eseményekre készülnek. S hogy továbbra is minden zökkenőmentesen .menjen, arról az idei zsúfolt versenynaptár gondoskodott: alaposan megedzette a szervezőket, a pályák fenntartóit, gondozóit. Városi, járási, megyei, s szép számmal országos rendezvényeknek adott otthont az egyetem. Az egyik legutóbbi nagy sportesemény, a TOT-kupa eredményhirdetése után beszélgettünk Balogh János pá- lyamesterrél és Szekeres Jóidő végéig a hazaiak tovább növelték előnyüket. Fordulás után sem változott a kép. A félidő közepe táján megélénkült, s eredményesebb lett a GSC játéka. Felzárkóztak, de a százhalombattai csapat győzelme nem forgott veszélyben. Jó teljesítményéért a felnőtteknél játszó ifista Kecskés és Tóth L. érdemel dicséretet. Dunai Kőolaj ifi—GSC ifi 13-17 (7-7). GSC: Fibecz — Balogh T. (5), Terjánszki, Pintér (3), Gál (6), Krieger (3). A szoros első félidő után ifjúsági csapatunk hiányos felállásban is győzelmet aratott. M. M. zsef pályamunkéssal, akik elmondták, hogy valamennyi rendezvény előtt sok a tennivaló. Elő kell készíteni a pályákat, az öltözőket. Sok izgalomra adnak okot a népes versenyek, mint amilyen a TOT-kupa is volt. Sepetán Ferenc, az Agrártudományi Egyetem rendésze arról beszélt, hogy a versenyek előtt, már korán reggel akad munkája; az előkészített sportszerekre kell vigyázni. S hogy hány emberről kell gondoskodni egy-egy alkalommal, arra is jó példa a TOT- kupa. A Gödöllő és Vidéke Áfész nyitott bisztrót a pályák menten, s a kellemes, nyári időben 3 ezer üveg sört, 10 ezer üveg üdítő italt és 500 adag sült halat adtak el. Az egyetem konyháján is nagy volt a sürgés-forgás, de a személyzet nem jött’ zavarba. Cs. J. Vasárnap bolgár vendégei voltak a galgamácsai tájháznak, kedden pedig osztrákok, belgák, franciák, hollandok, angolok, németek, amerikaiak gyönyörködtek a táj ház fehérre meszelt falán függő képekben, melyeknek értő mestere Vankóné Dudás Juló. Honnan ez a nemzetközi sereglet? Budapest adott otthont a nemzetközi iparjogi konferenciának, s annak tudós résztvevői látogatak Galgamácsára, hogy megismerkedjenek a faiu hagyományaival, de elsősorban azért jöttek, hogy találkozhassanak Vankónéval. Három generáció A belga Iparjogi szakember a tolmácsnőt hívja segítségül, s kéri, fordítsa szavait: „Juló képeivel Japánban találkoztam először, s tavaly Angliában dicsekedett a festőasszony egyik képével műgyűjtő barátom. Elhatároztam, hogy amikor Magyarországra jövök, minden körülmények között megkeresem Galgamácsát. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy személyesen fogad Vankóné, hogy poharainkat összekoccinthatjuk, s kívánhatok számára még sok-sok boldog évet, eredményes és a szépet szerető emberek ezreit gyönyörködtető alkotó munkát. Vankóné örömmel hallgatja az elismerő szavakat, ám igazi galgamácsai háziasszony lévén, áthárítja az elismerést a családjára és az udvar végében felsorakozott gyerekekre irányítja a vendégek figyelmét: A harmadik generációt nevelem a mácsai hagyományok szeretetére, népművészeti kincseink megbecsülésére, állandó fényezésére és ápolására. Amíg Vankóné beszél, s szavait a tolmács fordítja, szinte minden vendég kezében kattog a fényképezőgép, berreg a filmfelvevő. Hiába kéri vendégeit a háziasszony, hogy a filmet hagyják meg a gyerekekre, senki Sem fogad szót. Többen is Juló néni mellé húzódnak, hogy együtt örökítse meg őket a lencse, s aztán legyen mivel dicsekedni otthon a családnak, vagy éppen a munkatársnak. Vankóné befejezi a mondóká- ját: Azt kérem a kedves vendégeinktől, hogy rövid itt-tar- tózkodásuk ideje alatt érezzék a mácsaiak vendégszeretetét, s fizettségül jegyezzék be nevüket a tájház emlékkönyvébe. Forgó kislányok Játszanak a gyerekek. Nincs színpad, nincs emelvény, alig egy méter választja el a közönséget az apró művészektől, akiket nem zavar, hogy idegenek előtt táncolnak, énekelnek. Olyan a játékuk, mint volt ötven, vagy száz évvel ezelőtt az akkori mácsai gyerekeké. Nincs semmi mesterkéltség, semmi színpadiasság. Egyszerűek, üdék, kedvesek, igazi gyerekek. Amikor a legkisebb — nem tudom, van-e már négyéves —, megbotlik a táncban, úgy segítik, olyan természetességgel, mint valamikor a libaőrző lányka segíthette kistestvérét a mácsai réten. Azt hiszem, még kevesen ismerik a Dinnyevásár című játékukat, melyet a közelmúltban bányászott ki a feledésből Vankóné. Nagy szerep jut ebben az összeállításban a gyerekmondókáknak. Őszintén aggódom, hogy ha a vendégek nem értik a szöveget, nem értik a játékot sem. De a tíz-ti- zenkét évesek úgy játszanak, hogy a belga, a holland, s minden vendég érzi, érti, mit, miért csinál a dinnyevásárló, az eladó, s mi a szerepe a dinnyéket alakító gyerekseregletnek. Felcsattan a taps, aztán további játékokkal ismerkednek a vendégek: Szőlőlopás, Kari- kázó, Kicsik tánca. Forognak a bőszoknyás kislánykák, a bőgatyás fiúcskák. Éneklik a kedves gyerekdalt: Beültettem kiskertemet tavasszal... A játék végén kinyílik a táj ház ajtaja. Ott van a képeken, festményeken mindaz, amit az előbb a gyerekek játszottak, s a gyerekjátékok mellett ott van a galgamácsaiak életének minden mozzanata, ott vannak hétköznapjaik és ünnepeik. Sokan segítenek Pogácsát hordanak körbe a nagylányok. A vendégek szorgalmasan kérdezgetnek. Ismerkednek a szátvával, a gereblé- vel. Megpróbálnak vizet húzni a kerekeskútból. A pincében megkopogtatják az üresen kongó hordó dongáját. Szemügyre veszik a kenyérsütés eszközeit. Amikor búcsúzásra kerül a gór, szinte mindenki a kezében szorongat valami galgamácsai emléket; Vankóné festett tányérjai, csempéi, kancsói, Fekete Imréné mácsai fehérhímzései utaznak a világba, elviszik hírét messze tájakra a szorgalmasan munkálkodó gal- gamácsaiaknak. — Holnap a tanácskozás résztvevőinek másik csoportja jön — figyelmezteti Vankónét a tolmács és a látogatók kísérője. — Hogy győzi, hogy bírja ezt a tempót? — kérdezem. Vankóné a távozó autóbusz után integetőkre mutat és úgy mondja. — Sokan vannak, akik segítenek. Itt van például Csonka Istvánné, aki ha kell, öltözteti a szereplőket, fésüli a hajukat, köti a lányok pántlikáit, de megsüti a vendégek részére a pogácsát is. Aztán itt van Ma- jer Józsefné, a gondnoknő a férjével, a szülők közül Kovács Istvánné és lehetne hosszan sorolni a névsort. Az a jó, hogy egyre többen vesznek részt a munkánkban, egyre többen érzik, az itt élő emberekért tesz- szük. Igazolja azt az elmúlt vasárnap is, amikor a bolgár vendégeket vártuk. A szomszéd faluban, Vácegresen búcsú volt. Nagyon nagy eseménye ez a mácsaiaknak is, hisz a két falu lakóit ezernyi baráti, rokoni szál köti össze. Megjönnek-e, otthagyják-e a vendégeskedést, a búcsú vigadalmát a szereplők, ezt vol a kérdés. Mindenki megjött. Még olyan sem volt, aki elkésett — mondja Vankóné és hozzáteszi: — Maga is falusi, hát akkor tudhatja, hogy ez milyen nagy dolog. Tudom és igazolom is, hogy valóban nagy dolog, amit nemcsak á búcsú napján, de napról napra tesznek a mácsaiak. Fercsik Mihály Me^edződnek a rendezők is
