Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

1979. SZEPTEMBER 16., VASÁRNAP 5 S&r « v/urfop Mire telik? Csak jobb munka árán lesz több Gebines vendéglősök Pest megyében Bő választék és udvariasság A család bevételei, kiadásai épp úgy meghatározzák az arra a hónapra érvényes gaz­dálkodás menetét, mint pél­dául egy üzemé vagy vállalté. Miből, mire futja, milyen 'Ki­adások terhelik havonta, majd naponta a családi költségve­tést? Ezt szinte mindenki fej­ből tudja. S mégis, fizetés tá­ján előkerül a papír, a ce­ruza, a legtöbb helyen csinos kis oszlopokban sorakoznak a kötelezettségek, a sokféle óhaj-sóhaj, amire éppen pénz kellene. Végül kialakul a pon­tos kép arról, hogy mire te­lik, mire futja még a bevétel­ből. Izgatott a kérdés, hogy va­jon ott, ahol tavaly március óta sem a vezetők, sem a munkások nem kaptak egyet­len fillér béremelést sem: mennyi lapul a borítékban, mire telik a munkásasszo­nyok fizetéséből? A bérfej­lesztés az elmaradt a Hazai Fésűsfonó Kerepestarcsai Gyárában. Csak az áremelést némiképp ellensúlyozó forin­tokkal lapul több a boríték­ban, no meg az, ami a plusz teljesítmény után jár. Egy sor élelmiszer, iparcikk ára emel­kedett, s a szolgáltatásoké, a villany, a gáz ára is. Habár az utóbbit még csak ezután érzik meg. Vajon lehet-e most a havi bérből takarékoskodni? Ahol nem emelkedett a bér Nehéz az asszonyokkal Ilyesmiről beszélni. A pénz­ügyeket nem szívesen terege­tik ki mások előtt. De vajon Benká Istvánná betanított fo­nónőnek, aki huszonhét éve a gépek mellett három műszak­ban dolgozik, mire futotta, mire telik a keresetéből? — A havi summa, ami a borítékban lapul, úgy átlag 3700 forint. Van, amikor több. Nem nagy az összeg, de ha az ember beosztja, végül is el­boldogul. Amikor összekerül­tem a férjemmel, semmink sem volt. 0 is itt, dolgozik, a fésülőüzemben segédműveze­tő. Mi mindig fillérre ponto­san kiszámítottuk, mikor, mennyit költhetünk. Tudtuk, sehonnan sem várhatunk plusz pénzt, segítséget. Az van, amiért megdolgoztunk. Hogy hova jutottunk? Itt Kerepesen van egy há­romszobás családi házunk. De nem is ez a legfontosabb, ha­nem a két gyerekünk. A fiam érettségizett, vendéglátó szak- középiskolát végzett. A kislá­nyom még általános iskolás. Remélem, ő is tanul tovább. Az idén „ragasztottunk” a házunkhoz egy plusz szobát, lg" van három. Benn a víz, a fürdőszoba is használható. Nem tartozom az OTP-n kí­vül soha senkinek. Szorga­lommal a kis fizetésből is fel lehet mutatni valamit. A so­kat meg el lehet herdálni... Mi mindig hajtottunk. Ma már eljutunk a színházba, a moziba, a brigáddal a közös kirándulásokra. A gyerekek mindig megkapták, amire szükségük volt. A magnó? Szerinten nem luxus. Ahol a pénz nem a poharazgatásra megy el, ott előbb-utóbb a magnó is a szobába kerül. Mire telik egy munkásasszony fizetéséből? A fiam nyolcadi­kos volt, amikor megkapta a kismotort. Nem adták ingyen, megdolgoztunk érte. Itt a gyárban! Luxusra nem futja Éltes Belőné a festődében, szárítógépen dolgozik. Ugyan­csak három műszakban. A család összbevétele havonta olyan hétezer körül jár, nem számítva a családi pótlékot. Ki lehet ebből jönni? Határozatlanul, tétován vá­laszol : o legszükségesebbre futja. Nehezen. Van saját há­zunk, de új bútor is kellene. Szerényen élünk. Kirándulás, nyaralás? A gyerekek az idén is voltak. A vállalat vitte el őket. Török Rozália az előfonóban betanított munkás. Két éve dolgozik Kerepestarcsán, 3300 forintot visz haza havonta. S vajon mennyi ebből az al­bérleti díj ? — Arra nem költők. A szü­leimnél lakom Vácszentlász- lón. Ruhára, élelemre megy el a pénz. Csak ötszáz forintot tudok havonta félretenni. Az kell a lagzira, rövidesen férj­hez megyek. Hogy mi lesz utá­na? Azt még, nem tudom. Biztos, egyszer veszünk la­kást. Arra gyűjtünk majd pénzt, ha kell... Alem keresi a munkát Konrád Istvánná szakmun­kás, fonónő. Tizenhét éve a kerepestarcsai gyárban dol­gozik. Havonta összejön a 4200 forintja. Családjának többi tagja, a férje, a lánya is itt dolgozik. Vajon náluk mire rakják élire a forintokat? — Lakásra nem. Ugyanis Gödöllőn van egy fél házunk. No. meg a hozzátartozó 100 négyszögöles kert. Takarékos­ság ám az, hogy a férjem megműveli, nem járunk piac­ra zöldségért. Az a vélemé­nyem, hogy aki szorgalmas és beosztó, az azért viszi vala­mire. Van úgy, hogy hatszáz orsót „pörgetek” egymagám. A 432 helyett, mert valaki éppen hiányzik. Kell a pénz, mert fizetéstől fizetésig el­fogy. Kocsim nincs, nem is lesz, hacsak a nyereménybetét- könyvem meg nem lep egy- gyel. Járunk kirándulni, de színházba, moziba nem. Ma­radok a tv mellett, ha jó a műsor. Rövidesen utazom Moszkvába, heningrádba. Igaz, 2500 forintot, meg a költő­pénzt kellett letennem. S te­gyem hozzá, jó munkámért a költség másik felét, a kétezret a vállalat állja. A Minőség nevet viselő szo­cialista brigád tagja. Párttag. Olyan ember, aki nem keresi a munkát, hanem megtalál­ja. Így agtáp a több bért, a több keresetet ia megkapja. Nem csoda hát, hogy a kül­földi útra, a „világ” egy da­rabjának megismerésére is futja. A többségnek sikerül? Oláh Ilona betanított mun­kás. Egyedül neveli gyerekét. Húszéves. Vajon abból a havi 3600-ból hogyan él? Aránylag gondtalanul. Hi­szen a család a nemrég épí­tett háromszobás lakásban a testvérek mellett neki és gyermekének is „szorított” he­lyet. Igaz, fizet a lakásért, de mindent használ. S míg dol­gozik, fiát édesanyja neveli. Vajon kell kölcsön kérnie? Sohasem. Otthon ha észreve­szik, hogy nincs pénzem, se­Ha nem is olyan előkelő gép a francia gyártmányú Herriau cukorrépa-betakarító, mint a Claas Dominátor névre hallga­tó gabonakombájn, a tápió- szentmártoni Aranyszarvas Tsz-ben mégis rangot jelent a meggypiros gépóriás fülkéjébe ülni. A megtiszteltetés ezúttal Mester István gépszerelőt érte, aki az elmúlt hét végén fogta vallatóra a számára még is­meretlen masinát, mire képes a tápiómenti határban. A gép próbája — Második napja dolgozom az Herrieau-val (ejtsd: Érió­val). Ilyenkor még úgy van az ember az effajta új szerze­ménnyel. mint a vásárból ha­zahozott Igáslóval: figyeli a gyengéit, s mivel gépről van szó, igazít a beállításokon, hogy jól húzzon — magyaráz­za a fiatal szerelő, akire a milliós értékű monstrumot bíz­ták. Mester István talán azt sem bánja, hogy az új eszköz meg­lehetősen nagy port kavar, bő­ven juttatva az áldásból az üvegkalitkába is. — A műhelyben kisebb a gítenek. Szórakozni is járok hét végén. A kölcsönkérés valahogy mindenkitől idegen. Legalább­is azoktól, akikkel én szót váltottam. Nem csoda, hiszen hamar híre megy, ha valaki kölcsönkéreget. Persze ko­rántsem rózsás a helyzet. De ahol a borítékba rakott fo­rintok nem folynak el a kocs­mákban, a bögrecsárdákban, ott azért takarékossággal, be­osztással előbb vagy utóbb megveszik, amit akarnak. A béremelés az idén eddig még elmaradt. A hangulat tükrözi is a megszokott bér- fejlesztés hiányát. Valamint az a tény is, hogy az év első felében a fluktuáció húsz szá­zalékot ért el. De a szocialista brigádok, a közösség jó része addig már eljutott, hogy fel­ismerték: a jobb minőség, a hatékonyabb munka nélkül nem lesz, nem lehet több a borítékban. S ahhoz, hogy az említetteknél még többre tel­jen egy munkásasszony fize­téséből, mindenkinek a ma­ga helyén, egyre jobban kell dolgozni. pénz. s ott sem minden patika tisztaságú — mondja, mielőtt a motort beindítaná. A cukor­répa-betakarítás igazi idénye egyébként is a hidegebb októ­ber, s akkor majd bezárja a kabin ajtaját, amit most a nyárias meleg miatt kénytelen kitárni. így véli Zimmer János a növénytermesztő főágazatve-- zető, akitől az idei terméskilá­tások felől érdeklődünk. — Egy kicsit gyengébb lesz ezen az őszöm a répánk a ta­valyinál, de semmiképpen sem rosszabb az átlagosnál. A becs­lések szerint 1979-ben is el­érjük a hektáronkénti 360—380 mázsát. Hallgatom a főágazatvezető helyzetjelentését, s a kommen­tárt már a nagyra nőtt. ágas­kodó disznóparéj-vegetáció fű­zi a hozamcsökkenéshez. Korszerű eljárás — Sok a gyom, kevés az importvegyszer — próbálok ironizálni a látottak kapcsán. — Nem a mérgekkel van a baj, a helikopterek permetez­tek, de eredménytelenül és drágán — kapom a feleletet Zimmer Jánostól. Az történt ugyanis, hogy a Szinte valamennyi megláto­gatott gebinesnél (szabadkasz- szás vendéglátó egységnél) a beszélgetést a bizalmatlanság eloszlatásával kellett kezdeni. Tápiószentmártonban is az áfész 41-es számú vendéglő- söntés-presszó egységének a vezetője — Kiss József —lát­ható fenntartással fogadott. Megkönnyebbült, amikor egyik kolléganője beszólt, hogy meg­jöttek a kólások. Ö veszi-e át az árut vagy szóljon másnak? — kérdezte a felszolgálónő. S Kiss József már menne az át­vételt intézni. — Meddig tart az áruátvé­tel? — Ó, nagyon sokáig. Egy­másfél órát, ha nem többet, biztosan igénybe vesz — vála­szolt már menet közben, meg­feledkezve arról, hogy a ve­zetőnek kötelessége a közvéle­ményt tájékoztatni, s mást is megbízhatna az áru átvételé­vel. (S érdeke is, hogy elosz­lassunk sok olyan legendát, amelyek a gebinesek mesés jövedelméről szólnak.) Szerencsére ebben a falu­ban van egy másik gebines vendéglő is, a helyi téesz tu­hsrbicidek, amelyeket a gaz­daság növényvédői használtak, az aszály miatt hatástalanná váltak. Az utókezelés — a légi gyomirtás — viszont az oldószer, a víz kis mennyisé­ge miatt sikerült balul. A hi­bák. az idén az Aranyszarvas Tsz esetében sem végzetesek, de mindenesetre tanulsággal szolgálnak. S a megfelelő kö­vetkeztetéseket nem elsősor­ban nekik kell majd levonni. Ök legfeljebb annyit tehetnek, jövőre saját gépeikkel, s nem az égből permeteznek. A szakmai eszmecserét a fordulóból visszatérő Herriau 2. szakítja félbe. A szabályta­lan titulus a Kántor István ál­tal vezetett felszedő gépet illeti. A betakarítás Tápió­szentmártonban a legkorsze­rűbb eljárással és gépekkel ezúttal két fázisra különül: az elöl járó masina kiszedi, és ta­karos rendre rakja a répát, míg az utána haladó vaskar­jaival felszedi, és mozgó sza­lagja a teherautó platójára rakja a terményt. Az IFA pót­kocsis teherautók most még csak a majorig közlekednek. Azért csak odáig, mert a Hat­vani Cukorgyár csak hétfőn nyitja kapuit, az első szállít­lajdonában levő Kincsem Biszt­ró. Ennek vezetője, Fehér Sán­dor sokkal készségesebb volt. A veszteségből? Elmondta, hogy annak ide­jén jó iskolába járt. Most 55 éves, s hivatalosan 16, gyakor­latilag 10 éves korától keres­kedő. — Gyermekként magánüz­letben segédkeztem. A tulaj­donos nagyszerű kereskedő volt. Kétszer-háromszor ak­kora forgalmait elért, mint a többiek. A gebinben is valahogy így kell dolgozni. Tudniillik a for­galom létkérdése a gebines- nek. Ettől függ a megélheté­se. S a nagy forgalomnak két alapvető titka van: megfelelő választék és udvarias kiszol­gálás. De hogyan lehet megfelelő választékról gondoskodni, ha egyes cikkekből eleve keve­sebbet állítanak elő, mint amennyire szükség lenne? — Ügy hírlik, hogy ebben a bisztróban olyankor is kapha­tó sör, amikor másutt nincs. Hogyan, honnét szerzi be? — Hát, nem törvénytelen úton, de az igaz, hogy szívós­ság kell. Amikor aztán már •kialakult a jó kapcsolat, akkor minden könnyebb. Zsámbokon, a Galgavidéke Áfész presszójának a vezető­jét, Bajnóczi Andrást is egye­bek között az árubeszerzés és a személyes kapcsolatok közöt­ti összefüggésekről faggat­tam. — Mi sajnos nem vásárol­hatunk ott, ahol akarunk. A Füszért gyöngyösi telepe pél­dául sokkal jobban dolgozik, mint a váci, s mégis az, utób­bival vagyunk kapcsolatban. Éppen a legutóbbi termelési tanácskozáson kértük, hogy ismét a gyöngyösiektől vásá­rolhassunk. Fizetés és borravaló A gebines vendéglős csalá­dok, ha nem is annyit, ameny- nyiről sokan tudni vélnek, de viszonylag jól keresnek. Fehér Sándor havi átlagjövedelme például 5 ezer forint. Bajnóczi András a múlt hónapban hi­vatalosan 3383 forintot kapott kézhez, amelyet aztán a bor­ravaló egészített ki ugyancsak 5 ezer forintra. A felesége 3680, a fia 2525 forintot kere­sett borravaló nélkül, (ök ugyanis a presszóban a beosz­tottjai.) Ezért a pénzért viszont so­kat kell dolgozniuk. Hivatalo­san az ő munkaidejük is napi 8 óra, de nem nagyon nézik az időt, ha a szükség úgy hoz­za. Az árubeszerzést, az admi­nisztrációt vagy az üzlet de­mányokat akkor indítják a szomszédos megyébe. A start hangulatához persze nemcsak ez tartozik. A szövetkezet ideiglenes telephelyén a min­tavevő berendezés egyelőre még csendesen várakozik az igazi nyitányra. Az új szerke­zet feladata az lesz, hogy egy- egy rakományból az ellenőr­zéshez vizsgálati anyagot ve­gyen a laboratóriumi kontroli­hoz. A készülék, mondanunk sem kell, nem valami tudomá­nyos csodabogár, nagyon is gyakorlati funkciót hivatott betölteni. A répa cukortartal­mának ellenőrzésében segéd­kezik majd, rendeltetésszerű működésén is múlik majd. milyen jövedelemhez jut a szövetkezet. Romantika nélkül A mezőgazdaságban akkor mennek jól a dolgok, ha az ott történtekről keveset kell be­szélnünk. A tápiószentmártoni határban most alig néhány ember végzi a cukorrépa be­takarítását. A folyamat telje­sen gépesített. E sorok írója talán némi romantikával em­lékezik vissza a valamikori, •félnagyüzemi répagyűjtésre. A fagyos reggelekre, amikor a dermedt kezekhez kellemetle­nül tapadt a földtől nehezen elváló növény. Ezért inkább örül a jelenlegi állapotnak, amikor alig egy tucat gépész feladata e fontos ipari növény szüretelése, Valkó Béla korációját például általában a munkaidőn kívül látják el, il­letve csinálják meg. — Harmincéves gyakorla­tom van, s most ötvenéves vagyok. Azon gondolkodom, hogy a nyugdíjazás előtt né­hány évvel pályát fogok vál­toztatni. Pedig nagyon szere­tem ezt a munkát. A nyugdí­jat azonban nem a jövedelem, hanem a hivatalos fizetés után állapítják meg. S nálunk, vendéglátósoknál a fizetés még mindig elképesztően alacsony. Eleve bekalkulálják a borra­valót. — A harminc év alatt mit sikerült elérnie? — Van egy házam, meg egy autóm. A ház kétszintes, de még nincs befejezve. — Azt mondta, hogy szereti a munkáját. Mi a szép ben­ne? — Én a szolid, rendes ven­dégeket szeretem. Szívesen el­beszélgetek velük. Ha kémek, tanácsot is adok. Remekül szó­rakoztat, ha sokan vannak kö­rülöttem, ha jól megy az üz­let. A részeg emberektől azon­ban irtózom. Családi vállalkozásban A gebines vendéglők álta­lában családi vállalkozásban működnek. A férj a főnök, a feleség a helyettes, s ha van gyerek, s már bírja, akkor ő a felszolgáló. (A takarítást pe­dig kívülálló személy —vagy­is alkalmazott végzi el.) Miért alakult ki ez a gyakorlat? — kérdeztem Pritz Gyulától, a Pest megyei Vendéglátó Vál­lalat budai igazgatóságának vezetőjétől. • — Egyszerűen azért, mert az üzlet szabadkasszás. Tehát nincs blokkolás, pénztárgép. A szoros elszámolású egységek­nél előírás, hogy a vezető és a beosztottak nem lehetnek ro­konok. A gebinben pedig ép­pen az a jó. Ezért nem is a vállalat illetékes vezetője, ha­nem a boltvezető tárgyal a felvételre jelentkezőkkel. S csak azt alkalmazhatjuk, akit a gebines boltvezető elfogad. A vendéglátó egységek több­sége egyébként szabadkasz- szás. A budai igazgatóság 132 üzletéből például hét a szoros elszámolású, huszonegy az idő­szakosan szoros és a többi mind az. Nem lehet azonban bárme­lyik üzlet szabadkasszás. Ren­delet írja elő, hogy melyiket rendezhetik be így. A szüksé­ges létszámtól függ. Például a melegkonyhával rendelkező étterem csak akkor, ha egy műszakban a dolgozók létszá­ma nem haladja meg a kilen­cet. Cukrászda pedig, ha egy műszakban nincs szükség négynél több dolgozóra. Két- műszakos nyitvatartással szá­molva tehát a melegkonyhás — gebines — étteremben ösz- szesen legfeljebb tizennyolcán, a cukrászdában nyolcán dol­gozhatnak. Pályázatok útján — Vajon miért jobb a vál­lalatnak, ha üzleteit kiadhat­ja gebinbe? — A szabadkasszás egység­nél az üzletvezetőt teljes anya­gi felelősség terheli, míg a szoros elszámolásúaknál a ve­zetőt és a beosztottakat csak a fizetésük meghatározott százalékáig lehet felelőssé ten­ni. Másik nagy előnye, hogy így létszámot takarítunk meg, mivel nincs függetlenített üz­letvezető. — Hogyan osztják el a ge­bines vendéglátó helyeket? — Háromévenként pályáza­tot hirdetünk, vagyis a meg­bízatás csak három évre szól. De előbb is felbonthatjuk a szerződést, ha alapos okunk van rá. S ilyenkor soron kí­vül kózzétesszük a pályázati feltételeket. Ezt egyébként a vállalat központjában és az üzletekben függesztjük ki. Ge­bines pedig az lehet, akinek van megfelelő szakképesítése (üzletvezetői tanfolyam vagy vendéglátó szakközépiskolai végzettsége), gyakorlata, » tiszta erkölcsi bizonyítványa. Az is feltétel, hogy előző mun­kahelyéről jó véleményt ad­janak róla. Tehát ne legyen fegyelmi büntetése, leltárhiá­nya, s a kereskedelmi fel­ügyelőség vagy a Köjál ki­szabta büntetése. Szente Pál Varga Edit Kúpgörgős csapágyak Az idén 3 millió 700 ezer kúpgörgős csapágyat gyártanak a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában. Naponta 16—17 ezer kerül ki a szerelőcsarnokból. A képen: Király Jánosné kisméretű csapágy összeállításán dolgozik. Barcza Zsolt felvétele Megkezdődött az idény Répaszüret az Aranyszarvasban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents