Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
vtfi Kran 1979. SZEPTEMBER 2., VASÄRNÄP Veszett róka — farok nélkül Farok nélküli veszett róka- tetemet találtak augusztus 30-án a Tolna megyei Nagy- tíorogon, a benzinkút közeiéiben levő autóspihenőben. A megyei állategészségügyi állomás felhívja azt, aki a róka farkát levágta és elvitte, valamint azokat, akik az állat teteméhez vagy farkához hozzányúltak, hogy saját érdekükben mielőbb jelentkezzenek orvosnál. A Gél ka utasította szervizeit Doboz nélkül is kicserélik Egyre népszerűbbek a kereskedelem csereakciói, szinte mindig akad egy-egy vállalat, áruház, amely a régi elektromos háztartási, híradástechnikai gépeket, készülékeket beszámítva az árát — újra cseréli ki. A kedvelt csereakció azonban nem mindig megy simán. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy egyes üzletek a tartós fogyasztási cikkek cseréjekor a vevőktől a régi készülékeket csak az eredeti kartondobozokban vették át. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya szerint erre előírás nincs, az ilyen gyakorlat helytelen. A vevőkFeltűnik egy-egy uzsorás... Tizenkétszeresét kasszírozta a törvényes kamatnak „Bemutatóik önöknek egy embert, akit nem ismerhetnek. Egy uzsorásról van szó. Képzeljenek el egy sápadt, vértelen arcot... Apró szeme sárga volt, mint a nyesíé, s ritka pillái ijedten verdestek a fényben, amely ellen kopott sapkájának ellenzőjével védekezett ... Egy este belátogattam ehhez az emberhez. — Itt nálam — mondta hideg, kopár szobájára mutatva — a legvér. jnesebb szerető is összetett kezekkel rimánkodik. Itt a legbüszkébb kereskedő is, a szépségére rátarti hiú asszony is dühében, vagy fájdalmában .megtanul könyörögni.” Az öreg Gobseck démoni szavai ezek. Hogy mi dolgunk Balzac vén uzsorásával? Ivadékait keressük, a mai zugbankárokat. •’ — Talán valahol, valaki titokban feketézik, de én még sohasem hallottam senkiről... — Spekulative nem zárhatom ki, de empirikusan baga- fell lehet kérem ez, elenyészően bagatell — mondták a pénzintézetekben. És sok civil emlékezetből is csak ködös, távoli történetek szakadtak fel. De aztán egy- szercsak a minden csodák és csúfságok házában, a bíróságokra szüntelenül zarándokló tömegben feltűnt egy mél- tóságos asszony (nem cím, csak közönséges jelző ez természetesen), kezében egy hevenyészett, gyűrött hitelszerződéssel. A Csepel-szigeti községből érkező javakorabeli nő egy hamisítatlan uzsorás volt. A pénzét akarta, az 1972-ben kölcsönadott 15 ezer forintot. Zugbankár A törvény házába — mesélte^ a bírósági fogalmazó — időnként három-négy, súlyos ezreket érő okirattal is beállít egy-egy hitelező. Ilyenkora jurátusok fizetési felszólításokat bocsátanak ki, hivatalos pecséttel, s erre már az adósok többnyire fizetnek, hiszen a panaszirodán — a bíróságok legkülsőbb körén — csak ritkán jutnak beljebb az effajta kölcsönügyek. A Csepel-szigeti 15 ezer forintból azonban per lett, hosz- szú per, mert az adósok (akik egyébként a hitelező szomszédai voltak) makacsul nem fizettek. Az 1977-ben kezdődött ügy két esztendeig tartott, s ezalatt egy aprócska Gobsecket, egy mai falusi zugbankárt ismerhettek meg a törvény emberei. Ravasz volt és kíméletlen. Hatvan százalékos kamatra kölcsönzött: havonta minden ezer forint után 50 forintot kért. Az uzsorásnál, aki egyszersmind a falu egyik bögrecsárdása, a havi taksa annyi volt, mint a legális kölcsönöknél egy évi. Nem most kezdte el a feketézést. — Nálunk több olyan bútort tudok mutatni, amit édesanyám kétszeresen fizetett meg — vallotta az adós család egyik, 24 éves lánya. — De a tisztességtelenül magas kamatot a család mindig tisztességesen megfizette. így, amikor az 1972-es nagy kölcsön megköttetett, teljes volt a bizalom. A papír, ez már hagyomány volt, csak a tőkéről szólt, a 15 ezer forintról. A hitel feltételét mindenki jól ismerte, de ez természetesen titokban maradt. Havonta 15X50 forintért, vagyis összesen 750 forintért a zugbankár újabb és újabb harminc napra lemondott pénzéről. A kamatok 1972 márciusától 1973 decemberéig többnyire pontosan megérkeztek, s egy alkalommal ezer forintot még a tőkéből is fizetett a fiatal adós házaspár, ahol a feleség egyébként gyesen volt. így szűk két év alatt 15 ezer forintért kamat címén 16 500 forintot törlesztettek, de a 14 ezer forintos adósság továbbra is fennmaradt. A tőke konzerválódott. Ekkor azonban a kispénzű család fellázadt, s kijelentve, hogy már megfizette adósságát, befagyasztotta a törlesztéseket. Ügyész a privát perben Az uzsorás könyörtelen üzleti manőverrel felelt. Az elmaradó kamatokat tőkésítette, így még az eredetinél is magasabb lett a hitel összege és jutaléka. A rohamosan növekvő tartozás azonban most már nem rémítette meg az adósokat, s továbbra sem fizettek. Ekkor a zugbankárnő, aligha megenyhült szíve, inkább üzleti érzéke sugallatára enyhítette a terheket — a kamatlábat elébb évi 48, majd 36 százalékra mérsékelte. Mindhiába. így midőn az adósok a méltányos 36 százalékot sem fogadták el, a hitelező a törvények segítségét kérte. Az uzsorás ügyvédet fogadott, s a jövedelmezni nem akaró tőkéért, a 14 ezer forintért megindult a per. S itt most érdemes talán elidőzni egy keveset. Vajon ki, milyen esélyekkel lépett a bíróság elé? A felperes — akiről ekkor még persze nem lehetett tudni, hogy uzsorás — úgy tűnik, jelentős - előnnyel rendelkezett, hiszen a bizonyí- tékok királynéját, egy őt igazoló szerződést lobogtathatott ügyvédje. A kamatok fizetését tanúsító füzet, amit a zugbankárnő konyhakredence viaszosvászna alatt tartott, természetesen a tárgyalásra semmivé lett. így az adósoknak csak a puszta szó maradt, a törlesztésekre emlékező indulatos és életszerű vallomások, amelyek azonban a jog írásbelisége óta nem mondhatók túl kövér bizonyítékoknak. Ráadásul külső (nem családtag) tanú a kamatok fizetését sosem bizonyította, hiszen az uzsoraviszony, a legintimebb kapcsolatok egyike, ilyenkor nincs más jelen, csak a zugbankár meg a törlesztő adós. Mégis, ahogy mindinkább kibontakozott az eset, az igazságszolgáltatás emberei a bizonyítékok királynőjével együtt egyre jobban falhoz szorították a felperest. A hitelező már az eljárás elején ellentmondásokba keveredett, s aztán nem volt jóformán két egybehangzó vallomása sem. Az ügy kezdetben a papírforma) szerint tehát a zugbankárnak állt — aki egyébként aligha egyedül dolgozta ki és alkalmazta ezt a fajta uzsorás technikát —, de később mindinkább az adósok igazsága felé tolódott el. Az egyre érdekesebb perbe a magánfelek közt ritkán szót kérő ügyészség is fellépett, az adósok igaza mellett érvelve. A hosszú perlekedés végén a megyei bíróság elutasította a hitelező igényét, elismerve ezzel. hogy az uzsoraként kifizetett kamat teljes egészében fedezi a tőkét, sőt annak törvényes — ötszázalékos — jutalékát is. Az elutasításon túl kötelezték a zugbankárt az adósok ügyvédi költségének megtérítésére is. Gazdasági kényszerűség Minden faluban van egy ilyen kölcsönző asszony — mondta a Csepel-szigeti ügy egyik alperese, aki rokonaihoz hasonlóan egyszer sem nevezte uzsorásnak a hitelezőt. S valóban, lassan mintha régiessé, elavulttá lenne ez a kifejezés, még az új BTK is üzérkedésnek nevezi most már az uzsorát. Egy szó eltűnése pedig, alighanem a tartalom változását is tükrözi, így elenyészőben vagy éppen elfogadottá válóban lehet a magas kamatra kölcsönzés. Mindenesetre a törvényes hitelek és az árak közé — mindenekelőtt a lakásépítéseknél — időnként beférkőzik az uzsorakölcsön. Ez történt a jelen ügyben is. Igénybevételének oka pedig, nem feltétlenül a könnyelműség, vagy a takarékpénztári bürokráciától való restség, hanem a gazdasági kényszerűség, például az előtakarékosság hiánya. Legélesebben talán a fővárost szorító agglomerációs gyűrűben tenyészhet az uzsora, ahova tömegesen érkeznek új honfoglalók, nagy elszántsággal, de annál kevesebb pénzzel, így éppen őket, a kispénzű letelepedőket szipolyozhatja leginkább a csillagászati kamat, mert alighanem a falvak közül itt találhatók a legnagyobb szélsőségek, a sufnilakók és a háromszintes háztulajdonosok között. S ez már nem csupán a fenti eset vakmerő általánosítása. Büntetőperekben is olykor-olykor mellékfiguraként feltűnik egy-egy uzsorás. Legutóbb egy nagyobb bűnper egyik epizódjában két hónapra felvett 40 ezer forintos kölcsönért 48 ezer forintos elismervényt állított ki az adós. Ez a Csepel-szigetitől eltérő uzsorás manőver egyben azt is példázza, minél rövidebb időre kölcsönzik a pénzt, annál magasabb a jutalék. Ebben a vállalkozásban már évi 120 százalékos kamatlábbal dolgozott a zugbankár. Most e cikk vége felé bírósági forgácsok és etimológiai kontárkodás után is lehetetlen felelni arra, terjed vagy visszaszorul, jelentős vagy elenyésző manapság — az OTP és a takarékszövetkezetek minden szolgáltatása ellenére — az uzsora. Mégis a 70-es években, amikor a korlátlan telek- és autóbörze megszüntetésével már kettős sánc húzódik a spekuláció körül, alighanem figyelemre érdemes a pénztőke önálló mozgása is. De ez már elmélet. Pedig ami történt, az a hétköznapi életben sem érdektelen. Hiszen kezében a sokat érőnek tűnő szerződéssel — vesztett egy uzsorás. Babus Endre tői sem a csereakciók alkalmával, sem más esetekben nem lehet megkövetelni a tartós fogyasztási cikkek szállítására, tárolására szolgáló dobozokat. Hasonló esetek fordultak elő a szolgáltatóhálózatban is, amikor a többször javított készülékeket cserélték ki vagy csak a szervizben elvégezhető javításra szorult a berendezés, amelyet ugyancsak az eredeti dobozokban voltak hajlandók elszállítani, átvenni. A Gelka tájékoztatása szerint, az ipar kérte korábban, hogy a cserekészülékeket lehetőleg dobozzal együtt vegyék vissza. A vállalat most körutasításban írta elő szervizeinek, hogy a cserére és a javításra szoruló készülékeket kötelesek csomagolóanyag, doboz nélkül is átvenni. Merre kell menni? *'W I* Az év első hét hónapjában 8,2 millió külföldi fordult me; az országban — az Országos Idegenforgalmi Hivatal gyors mérlege szerint. Ezenbelül a tőkésországokból 23 százalékka: növekedett az idegenforgalom, ez jórészt az osztrák kirándulók megkétszereződésének tudható be. Nem lesz pokoli torony? Veszélyes közömbösség, nemtörődömség A fél világot megrázta az elmúlt hónapokban vetített film. a Pokoli torony. Nálunk százemeletes házak nincsenek, s remélhetőleg az építési vállalkozók sem spórolják ki az anyagot otthonainkból. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem kellene félnünk a tüzet. Jó néhány tragédia erre figyelmeztet az elmúlt évek krónikájából. Tízemeletes házak sok helyütt épülnek a megyében. Gödöllőn, Vácott, s most már Budaörsön is egyre inkább uralják a horizontot. A budaörsi tízemeletes házakba tavaly, az év végén költöztek be a lakók. Zöld János tűzoltó főhadnaggyal annak jártunk utána, hogy az ott élő családok tudatában vannak-e a veszélynek, felkészültek-e elhárítására, illetve ha úgy adódna, a védekezésre. Zárt ajtók Mindkét épületben hiába kerestük a tűzvédelmi utasítást, nem leltük sehol. Gálfy Lászlóné gondnok elmondta, hogy a múlt héten rakott ki kettőt a lépcsőházakba. — Láthatják, eltűnt. Kettőt kaptam csak, annyit küldtek a tanácstól. Arról nem tehetek, hogy elveszett. A tizedik emeleten arra voltunk kíváncsiak, hogy egy feltételezett tűz esetén merre menekülhetnek a ház lakói. A padlásfeljárónál lelakatolt ajtókra leltünk. Még a füst is nehezen távozhatna, mert a legtöbb folyosó ablaka zárva van. Olyan is akad, amit eleve úgy készítettek, hogy a vezetékek csövei akadályozzák a kinyitást. A kilencedik emeleten találkoztunk a ház egyik bérlőjével, Bálint Gáborral. Kérdésünkre, hogy mit tenne, ha az alatta lévő emeleten tűz ütne ki, nem tudott válaszolni. Lakásába invitált bennünket, s az ablakra mutatott. — Más utam nem lehetne, mint az ablak. Egy bőrkesztyűvel talán le tudnék mászni a kilencedikről is. Nem okultak Vékony, sportos termetét tekintve, elképzelhető, hogy neki talán sikerülne. De az idősekkel, betegekkel és gyerekekkel mi lenne? — Többször elgondolkoztunk, hogy mit csinálnánk, ha tűz ütne ki a házban. De megnyugtató választ nem találtunk. Szörnyű volna, annyi biztos! — szólalt meg csendesen a felesége. Bálint Gábor bizakodóbb. Szerinte nem js lehet tűz, hiszen a lakók mind vigyáznak. Arra a példára, hogy egy unatkozó kisfiú hogyan gyújtotta fel tüzes papírrepülőjével az alattuk lévő lakást, azt válaszolta, ők mindig bezárják az ablakot, ha elmennek hazulról. Hogy van-e a tetőn vészkijárat, nem tudták. Ott még nem jártak. — Oda lehet menekülni — mondja a gondnoknő megnyugtatóan. — Igaz ugyan, csak az első és a tizedik emeletről lehet kinyitni a vészkijáratot. — S már mutatja is a falon elhelyezett vasfogót. Valóban ott van, de semmi sem jelzi, mire való. Kérésünkre a gondnoknő készségesen elindul a tizedikre kinyitni. De hármunk ereje is kevés, az ajtó nem mozMunka ügyi viták Balesetveszélyes m unkagép Az egyik gazdaságban növényvédelmi munkát végző szakmunkás igazítani akart a rakodógépen. Jobb lába azonban a felülről burkolatlan, s forgásban lévő csigák közé szorult, s annyira összeron- csolódott, hogy amputálni kellett. A sérült részére kifizetett táppénz és egészségügyi ellátás költségei, valamint a rokkantnyugdíj nyolcévi ösz- szegének megtérítéséért a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatósága a gazdaságot 360 ezer forint megfizetésére kötelezte. A határozat hatályon kívül helyezéséért a gazdaság a járásbírósághoz fordult. Arra hivatkozott, hogy a baleset kizárólag a sérült hibájából következett be. A kihallgatott igazságügyi munkavédelmi szakértő ezt a védekezést megerősítette. Ehhez járult, hogy a munkás balesetelhárítási oktatásban részesült, sőt. a biztonságtechnikai vizsgát js letette. A gazdaság a gépet a munkavédelmi minősítő bizonyítvány előírásainak megfelelően üzemeltette. Ezekután a járásbíróság megállapította: a gazdaság az óvórendelkezéseket nem sértette meg, ezért a SZOT-tal szemben megtérítési kötelezettsége sincs. Ezt a döntést a Pest megyei Bíróság helyben hagyta. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint minden forgó, mozgó gépet és alkatrészt, ami a dolgozóra veszélyt jelenthet, burkolni, illetve elkeríteni vagy a veszély kiküszöbölését más műszaki megoldással biztosítani kell. Amennyiben a csi- gaszérkezetet nemcsak oldalt, hanem felülről is burkolták volna, a beleset nem következik be. A védőburkolat hiányossága ■ tehát óvórendszabály-mulasztás. ■ Egyébként adatok vannak arra, hogy a szóban forgó típusú rakodógép működtetésével kapcsolatban más gazdaságokban is balesetek történtek. Ezért a Mezőgazdasági Munkakísérleti Intézet a gépet — munkavédelmi szempontból — újból minősítette és úgy határozott, a csigákat burkolókerettel kell ellátni. Ezekután a gépet értékesítő kereskedelmi vállalat ennek keresztülvitelére az üzemeltetőket felszólította. — Ha a munkáltató a balesetelhárító óvórendszabályt nem tartotta meg, s ennek következtében üzemi baleset történik, megtérítési kötelezettség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a sérült is vétett az óvórendszabályok ellen, s így a baleset bekövetkezésében közrehatott — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — Az a körülmény, bogy a géphez kiadott munkavédelmi minősítő bizonyítvány a csigák felső burkolását nem írta elő, a gazdaságot az óvórendszabály megsértéséhez fűződő következmények alól nem mentesíti és ez a társadalombiztosítási szervvel szemben megtérítési kötelezettséggel jár. i dúl. Erre ugyan senki sem menekülhetne. A hetedik emeleti Maros Lajos nem örül faggatozá- sunknak. Dühösen mondja, ő senkivel sem barátkozik, nem érdekli itt senki és semmi. Éjszaka dolgozik, nappal alszik. Talán észre sem venné, hogy felgyulladt a ház. — És ha mégis felébrednék ... Ügy sem tudnék semmit sem csinálni. Talán a lépcsőn menekülnék. Ha arra nem lehet, akkor fogalmam sincs merre, hogyan. Még tervek sincsenek A budaörsi házakban legalábbis nem. Látogatásunk napján több hiányosságot is észleltünk. Pedig az utóbbi években Pest megyében is egyre szaporodnak a középmagas épületek. Vajon hogyan védekeznek máshol? Üjvári András tűzoltó ezredes, megyei tűzoltóparancsnok szerint a Füredi úti tűzeset után több intézkedésre is sor került. — Még 1975 recemberében megjelent az ÉVM, a PM és a BM együttes rendelete, amely szabályozta az 196 5 és 1975 között felépült házak utólagos tűzvédelmi tennivalóit. Legfontosabbak között említeném a lépcsőházi füstelvezetést és hogy a menekülés útvonalából mindenhol kötelesek eltávolítani az éghető anyagokat, fal és födémburkolatokat. Az illetékesek a kivitelezők és jogutódaik. Mindezeknek a megyében több helyen azóta sem tettek eleget. Egyedül a ceglédiek pótolták gyorsan és pontosan a hiányokat. Százhalombattán csak a tervezéssel készültek el, a kivitelezők jövő márciusára ígérik a munka befej ezését. Vácott szintén elhúzódnak a pótmunkák. Dunakeszin is akad még gond. Gödöllőn pedig többszöri felszólításra, még a tervezést sem kezdték el. — Hogy-hogy négy év alatt még a tervek sem készültek el? — Nem könnyű a már kész épületeken elvégezni amit az építéskor kellett volna. Különösen akkor, ha se tervező, se kivitelező nincs. Az új házaknál kevesebb a gond! Ott már az átadáskor el kell készülnie mindannak, amit a szabvány előír — magyarázza a megyei parancsnok. A budaörsi lakások újak. Mégsem fordítanak kellő gondot a tűzvédelemre, s a meglevő eszközök karbantartására. A lakók sem tudják, mit tegyenek. Több helyen a tűzoltók riasztása is problémát jelent, hiszen a posta nem szereli fel időben a nyilvános telefonokat. Budaörsön egy sincs a házak környékén. Holott a tüzet megelőzni, ellene védekezni — mindenkinek kötelessége. Az ilyen és az ehhez hasonló hibák súlyos tragédiákhoz vezethetnek. Szalai Mária
