Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-13 / 214. szám
1979. SZEPTEMBER 13.. CSÜTÖRTÖK vJ&dap 3 Erősíteni a közösségi szellemet (Folytatás az 1. oldalról) A nagyközség tanácselnöke részletesen beszámolt a három termelőszövetkezet — a Ságvá- ri Endre, a József Attila, az Üj Világ — munkájáról, arról, hogyan szakosodnak, igyekeznek kihasználni adottságaikat. Amíg a Ságvári Tsz- ben elsősorban cukorrépát, addig a József Attilában napraforgót, az Üj Világ Tsz-ben zöldségfélét termelnek nagyban. Az Ipartelepítéssel mintegy kétezer ember jutott helyben munkához, de ennél is nagyobb annak az értéke, amit ez a tudatformálásban jelentett. Az üzemek nem zárkóznak el a község gondjai elől: tízmilió forinttal segítették a település fejlesztését. A lakosság társadalmi munkájának értéke három év alatt a tervezett 40 helyett 62 millió forint volt. MSndSg együtt Sok számot, adatot jegyezhetett fel Benke Valéria látogatása során. Valamennyi fontos, s szemléletesen bizonyította, hogy az itt élők szorgalmasan dolgoznak és a vezetők is jól értik, mit vár tőlük az ország. Győré Sándor azonban nem a számokkal, a tervekkel és azok teljesítésével kezdte a Ságvári Tsz-ben a beszámolóját. Egyszerűen a tagságról beszélt. Az itt élők mindig a fejlődés mellett álltak — mondotta. — Nemcsak akkor éreztük támogatásukat, amikor sima volt az utunk. A kudarcokban js mellettünk álltak. Győré Sándor szavainak nagy a hitele, ha ő mondja, így igaz: az együttlétet, az összefogást tartja legnagyobb eredménynek. Ez a 4260 hektáron gazdálkodó, 620 tagot (300 aktív dolgozót) számláló szövetkezet az elsők között alakult: 1948. október elsején. A termelőszövetkezet elnökének azért is hiteles a beszámolója, mert 1948-ban itt kezdte, s azóta áll a posztján. A párttitkár is itt embsrese- dett meg. szinte gyerekfővel állt a tsz-be. Benke Valéria a valóságban is meggyőződhetett a tsz jó gazdálkodásáról, látta a gazdaság saját brigádja által épített, korszerű istállót, amely szociális épületből, gépszínből, silótérből, növendékmarha-is- tállóból, fejőházból, más részlegekből áll majd. Érdekelte, hogyan alakul a 100 forint eszközre jutó termelési érték. Jónak tartotta a 65 forintot, megfelel az országos átlagnak. De megértette a tsz vezetői elégedetlenségét: a többi számadathoz viszonyítva, lehetne jobb. A háztáji gazdaságok és a tsz kapcsolata is felkeltette érdeklődését. A Politikai Bizottság tagja megtudakolta a tsz-tagok jövedelmét. Amint tájékoztatták, ez a járás gazdaságai között a legmagasabb. Számos kérdésre kellett fe- lelniök a tsz vezetőinek: — A takarmányozást is gépek segítik? Mennyi a beruházási költség? Mennyibe kerül az üzemelés? Mennyire veszi ki részét az ország gondjaiból a tsz? Hány órát dolgoznak az állattenyésztők? Mikorra fejezik be az istálló építését, bíznak-e abban, hogy jövőre az előhasi üszők már ott telelnek? A vendég nem fáradt ki az érdeklődésben: elég nő visel-e tisztséget a járásban? Elvesz- nek-e a bejárók a községek számára? A bedolgozó asszonyok megtalálják-e számításukat? Banks Valéria mindenre részletes és őszinte választ kapott. Nem titkolták a járásiak, az abonyiak a gondokat sem: bizony alig van nő vezető poszton. A bejárók nem vesznek el, de többet is segíthetnének ... TűxheBy meSSöB Az üzemlátogatások során ismét arról győződhetett meg Benke Valéria, hogy azok a népgazdaság, s így a megye érdekeinek is megfelelően dolgoznak. 1970. január 1-én nyitotta meg kapuit a Mechanikai Müvek abonyi gyáregysége. Hasznos volt az olajkály. ha gyártása is, de amikor azt leállították, szinte azonnal cselekedtek: megkeresték azt a profilt, ami hasznos a népgazdaságnak. Áttértek a telefongyártásra és a fázisjavító kondenzátorok előállítására. Korszerű, egészséges üzemekben dolgoznak a munkások, többnyire asszonyok. Akik ma kiváló minőségű árut gyártanak, azelőtt nem ismerték az üzemi munkát, szinte a tűzhely mellől kerültek a gyárba. Most? Elégedett, így jól dől. gozó gárda biztosítja a jó munkát. 1977-ben 314 ezer forint termelési érték jutott egy dolgozóra, ma 659 ezer forint. Jók a termelési mutatók. A termelési érték 1975-től megnégyszereződött. Érdekes színfoltja az ottani életnek: munkásszövetkezetet alakítottak. Fenntartják az üzemi konyháit, haza is vihetnek ebédet, vapsorát, s meglehetősen olcsón. Van javító szolgáltatásuk. kismamaüze- mük, könwárusító pavilonjuk, büféjük — be is vásárolhatnak... Egyszóval: iől gondoskodnak a munkásokról. Hát még ha a különböző tanfolyamokat, képzőket tekintjük ..: 1 Benke V&BérSa: Jáger Mihályné tíz éve dolgozik a gyárban, jól keres. Elégedett. Akárcsak Szekeres Mária, akitől Benke Valéria megkérdezte, szereti-e a munkáját? Perjési Sándornéval egybehangzóan dicsérték mun. kahelyüket. A vendég itt is kíváncsian várta kérdéseire a választ. Mennyi idő kell egy munkás betanítására? Megérte-e, hogy átálltak régebbi profiljukról? S végül megjegyezte: nagyszerű, hogy gondoskodnak a technikai kultúráról, mert sok vidéki gyárban ehhez az elemi feltételeket sem teremtik meg. Ebben a gyáregységben érződik, hogy jó partnere az anyagyárnak. A szőnyegszövők csodálatosan szép szőnyegeket gyártanak. A kis telephelyen 72-en dolgoznak, de a bedolgozó asz- szonyokkal együtt 240 fő az összlétszám. Egy dollárt 32 forintért állítanak elő. Nem volt nehéz meggyőzni a vendéget arról, hogy szép munkájuk nagyszerű exportcikk. Perjési Sándorné elégedett a munkakörülményekkel. Bozsán Péter felvételei A sxodalixmus ma is fölénybevan A délutáni aktívaülésen Benke Valéria elöljáróban beszámolt egész napos élményéről. Mint mondotta, sok nagyszerű dóiig,ot látott. s mindaz, amiről' vendéglátói beszámoltak, dicséretet érdemel. Mindenütt szorgalmas munkával találkozott, olyan emberekkel ismerkedett meg. akik odaadással, lelkesedéssel teljesítik feladatukat. Kezdeményezőkészek a gazdasági vezetők, s érződik a tudatos politikai munka, ami egységbe fogja a közösséget, a Közjiönti Bizottság nevében kifejezte elismerését a nagy igyekezetért, s sok sikert Kívánt a további munkához. Az időszerű kérdések közüt az előtérben álló gazdasaai tennivalókat emelte ki előadásában. Röviden ismertei- te azokat a nemzetközi, külpiaci és hazai gazdasági munkákból adódó okokat, amelyek megalapozták az MSZMP Központi Bizottságának tea- utóbbi határozatát. Emlékeztetett a párt 1977. októberi határozatára, amely jobo munkára ösztönözte az egesz népgazdaságot. Olyan célokat tűzött ki, amelyeknek teljesítése feltétele volt annak, hogy ellensúlyozzuk a gazdasági nehézségeket. Ki akarta fejleszteni a vállalatokban a rugalmas alkalmazkodási képességeket, vigyázva, nehogy törés álljon be a gazdasági fejlődésben. A megdrágult nyersanyagokkal, a szűkös és drága energiával való takarékosságot várta a váll álatoktól. Azt, hogy jobban kihasználják meglevő erőforrásaikat, olyan termékek gyártására álljanak át, amelyek jól értékesíthetők külföldön is. Aíásf és másképp kell termelni, mint korábban. Tudtuk, hogy az alapvető változáshoz egy esztendő kevés. A feladat teljesítéséhez több évre van szükség. Mégis, amikor a Központi Bizottság megvizsgálta, hogyan teljesítik a vállalatok a párt határozatát, akkor megállapította, hogy az alapvető tendenciák nem változtak meg, s ezt számos jel bizonyította. Nem csökkentek a termelési ráfordítások, a készletek, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás nem emelkedett, nem használták ki eléggé az állóeszközöket, és a munka- szervezés, a munkafegyelem sem erősödött. Az okokat vizsgálva megállapították — mondotta az előadó —, hogy u központi döntések, a gazdasági szabályozás, az irányítás sem voltak elég célravezetőéit. A vállalatok egy része eredményesen teljesítette, amit várták tőle, de egészében mégis új intézkedésekre volt szükség, s ezért le kellett vonni a tanulságot. A váliiaBenke Valéria beszédét tartja. latok közül a gyengék Is élvezték a támogatást, a túlzott stabilitást, védelmet. Olyan intézkedéseket kellett hozni, amire a vállalatok érzékenyen reagálnak. Fontos arra is válaszolni, hogy gondjaink nem azonosak a tőkés rendszer gazdasági válságával. Nálunk nincs munkanélküliség, nálunk nem jutottak csődbe vállalatok. A tőkés országok nem tudták legyőzni a válságot. Ott, bizonyos mértékig áthárították saját bajaikat a gyengébben fejlett tőkés országokra, a harmadik világra. A fejlett tőkés országokban sok közepes vagy kisebb cég is tönK- rement. A terhek jó része a dolgozókra hárul, ugyanakkor a tőkés profit tíz év alatt megháromszorozódott. A mi gazdasági gondjaink valóban gondok, de nem gazdasági válság jelei — hangsúlyozta Banlne Valéria. A tőkés országokban hárommilliárd ember szegénységre — s ebből másfél miM'iárd éhségre ítéltetett. Nálunk ilyen problémák nem fenyegetnek. A szocialista rendszer ma is fölényben van. A békés egymás mellett élés nem jelenti azt, hogy ne éleződne a gazdasági harc. a tőkés országok számos diszkriminációs intézkedést hoztam a szocialista országok ellen. Mindig nagy szükség volt a szocialista országok összefogására, integrációjára, de jelenleg ennek szükségessége mindinkább megnőtt. Erre hívta fel a figyelmet már a XI. pártkongresszus előtt Kádár János is, amikor figyelmeztetett: olyan termékeket állítsunk elő, amelyek gazdaságosak, s amelyekre idehaza és a külpiacon is szükség van. A türelemmel azonban olyan vállalatok is éltek •— mondotta a továbbiakban Benke Valéria —, amelyek gazdaságtalanul termeltek továbbra is, s nem tettek meg mindent, ami lehetőségeikből adódott volna, gem a munkaerővel, sem állóeszközeikkel nem gazdálkodtak jobban, továbbra is az államra hárították volna a terheket. Keresni kellett az ésszerűbb megoldást. Olyan helyzetet kellett teremteni, hogy a vállalatok között és a vállalatokon belül is differenciálódjon a jó és a rossz munka közötti különbség Állami segítséget, támogatást azok a vállalatok kapnak, amelyek gyorsan prosperáló, jó produktummal dolgozók. Azok a dolgozók éljenek jobban, akik jól termelnek. A minőségi munka kapjon támogatást, s a gazdaságtalan, a rossz ne fizetődjön ki senkinek. Ezután Benke Valéria azokról az intézkedéssorozatokról szólott, amelyek jelenleg, s majd a jövőben azt a célt támasztják alá: legyen világos melyik vállalat mennyiért termel, s szigorú szabályozók határolják be azt, hogy gazdaságtalanul sehol se legyen érdemes termelni. Természetesen nem egyik naoról a másikra lesz eredménye az intézkedéseknek s az is természetes, hogy nem a szabályozókon múlik csupán az eredmény. Nem szabad senkiben azt az illúziót kelteni — hangsúlyozta az előadó —, hogy 1980- tói egycsapásra minden jó lesz. De az igaz, hogy szívós, fegyelmezett munkával meg lehet gyorsítani a gondok felszámolását. Van annyi erős közösség, van olyan nagy erő a mi dolgozóinkban, hogy általuk egész életünk javuljon. Ezt a közösségi szellemet kell fejleszteni. Az előadó utalt a dolgozók jó hangulatára, arra, hogy számos jelét adták akár az utóbbi hónapokban is annak; bíznak a pártban, s egységesen támogatják a politikát, tehát számítani lehet cselekvő egységükre feladataink megoldásában. Végezetül a párt XII. kongresszusára való készülődésre hívta fel a figyelmet. Arra. hogy ez a nagy esemény nem ünnep lesz, hanem komoly munka, amelyre munkaversennyel, nagyszerű felajánlásokkal készül a párttagság, s ebben támogatják a pártonki- vüliek is. A kongresszusra készülődés is hozzájárulhat egész népgazdaságunk fejlődéséhez, ahhoz, hogy mind a közéletben, mind a pártmunkában, mind gazdasági fel- emelkedésünkben nagy eredményeket érjünk el — fejezte be beszédét Benke Valéria. S. A. Diszkóban Munkában az önkéntesek A Pest megyei Rendőr-főkapitányság egyik önkéntes rendőrcsoportja úgynevezett diszkóellenőrzést tartott nemrégiben. Kezdés a szigeten A Szentendre melletti Papszigeten, a Szigetgyöngye vendéglő félig fedett, félig szabadtéri diszkójában voltunk először. A délután 6 órai nyitás után röviddel kitehették volna a megtelt táblát. Nem tették ki. Az üzletvezető, Dukoda Tibor szerint, legalább kétszázan elférnek. Meg ha idő előtt bezárják a kaput, abból csak botrány van. A kempingben több száz fiatal üdül, s a környéken nincs más táncolási lehetőség. Öltözékünk: farmer, vagyis olyan, mint a diszkót látogató fiataloké. A különbség: a táncolok többsége tizenéves, néhány huszonévessel tarkítva, mi pedig harminc körül. Egyébként igazi rendőr — Kálmán László rendőr főhadnagy, a Pest megyei rendőr-főkapitányság ifjúságvédelmi főelőadója — is volt közöttünk. Persze ő is civilben. Tökéletesen alkalmazkodott a környezethez. Beszédével például nemigen érdemelte volna ki Lőrincze Lajos dicséretét. — Mit figyelünk? — érdeklődtem Pritz Gyulától, az önkéntes rendőrcsoport vezetőjétől. — Most csak körülnézünk, tájékozódunk. Azután érdeklődünk az üzletvezetőnél, hogy nincs-e valami probléma. Ha igen, s szükség van rá, akkor intézkedünk. Ugyanúgy eljárhatunk. ahogy a hivatásos rendőrök. A legtöbb ilyen ellenőrzés — ahogy elmondták — simán zajlik le, semmiféle közbeavatkozásra nincs szükség. A moguk érdekéken A főváros kikerülésével Százhalombattától Visegrádig a Duna ázéhténdrei oldalán jártuk végig az éppen működő diszkókat. S mire végeztünk, éjfél körül már egyáltalán nem irigyeltem sem a hivatásos, sem az önkéntes rendőröket. Most főleg a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat kezelésében lévő diszkóba látogattunk. S feltűnő volt, hogy Pritz Gyulát és Kiss Jenőt mindenütt ismerik és megkülönböztetett tisztelettel fogadják. Mármint a vendéglátósok, az üzletvezetők, a pincérek és a vendéglátóipari vállalat alkalmazásában lévő disc-jo- ckey-k. — A főnökeik vagyunk — mondta Kiss Jenő. — Ezek a helyek a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat budai igazgatóságához tartoznak, s Gyula az igazgató, én pedig az igazgatóhelyettes vagyok. — Akkor hol itt az inkognito? — Előttük nincs. De szükség sincs rá. A pincéreknek, az üzletvezetőknek sem érdekük, hogy garázdák uralják a terepet, s elriasszák az igazi vendéget. — Érdekük viszont a fogyasztás, a forgalom növekedése ... Házon h elül — De azt nem a részegek és az alkoholt fogyasztó fiatalkorúak növelik. A jutalékukat mellesleg nem is az ital, hanem az ételforgalom után kapják. A fiatalabb vendéglősök Igazoltatás •* * éppen ezért tagjai is az önkéntes rendőrcsoportunknak. Pest megyében a rendőrség mellett két ifjúságvédelmi önkéntes rendőri csoport tevékenykedik. Az egyik (ez hagyományosnak is mondható), amelyikben pszichológusok, tanárok dolgoznak, az utógondozottakkal, az intézeti elhelyezéssel, az intézeteken belüli gondokkal foglalkozik. A másik, amelyiket elkísértem, felségterülete a szórakoztatóipar. Az idén áprilisban, az országban itt alakultak elsőként. Tagjai — az illetékes KlSZ-bizott- ság ajánlására — fiatal vendéglátóipari vezetők. — A csoport létrehozását a rendőrség kezdeményezte — mondta Pritz Gyula. — A budai járási KISZ-bizottság támogatta, s mi pedig kapva kaptunk a lehetőségen. Ügyis jártuk, jómagam gyakran munkaidő után is, az egységeinket. Most valamivel többször megyünk, egybekapcsolva a vállalati és társadalmi ellenőrzést, vagyis sokkal nagyobb intézkedési lehetőségekkel rendelkezve. Rendbontás nélkül A Százhalombattához csatolt Dunafüreden a Halászcsárda vendéglő diszkójában sokan gyűltek össze. Többen a környező településekről. — Battán sincs semmi, még egy ócska művelődési ház sem — mondta Sebők Ilona eladó. — Mozi is csak a hőerőmű ebédlőjében ... Én már néha unom ezt a diszkót, de más szórakozási lehetőség itt nemigen van. — Itt még beszélgetni sem lehet ... — jegyeztem meg. — Nem is kell. Diszkóba nem azért jár az ember — hangzott a válasz, s azzal továbbiejtett egy fiatalember oldalán. — Mit táncolnak? — kérdeztem P. Földi Ottótól, a lemezek és a mikrofonok avatott kezelőjétől. • — Nem tudom — rázta a fejét. — Ha kettőt kell jobbra lépni, az már nem megy. Ügy hírlik, hogy külföldön ismét hódít a páros tánc. Majd el fog jönni ide is, s akkor újra lehet tangózni. Rendbontás itt sem szokott lenni. Szente Pál Ahol táncolnak
