Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-11 / 212. szám
Erdei Termék Vállalat Egyetemi előkészítők XXIII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 11., KEDD Vácott alkörzef alakult Hogy megtalálják a helyüket Vakok és gyengénlátók klubja Pest megyében, mintegy 7— 8 ezerre tehető azoknak a száma, akik látásszervi betegségben szenvednek. Ebből jelenleg mintegy 780-an tagjai a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megyei szervezetének. Mivel az ország legnagyobb kiterjedésű megyéjéről beszélhetünk, egy központtal nehéz lenne megoldani azt, hogy az egymástól távol levő településeken élő emberek ügyes-bajos dolgaikkal felkeressék a megyei szervezetet. Ennek a problémának a megoldását szolgálja az, hogy a megye különböző területein, folyamatosan alkörzeteket hoz létre a szövetség. Ennek a személyi és tárgyi feltételek mellett elsősorban az a követelményé, hogy legalább 50 tag tartozzék egy-egy körzethez. Taggyűlést tartottak Vácott, az elmúlt év februárjában alakuló ülés határozott arról, hogy a város területén élő látássérülteket szövetségbe tömörítsék. Jelenleg mintegy 70-en tagjai a városban ennek a szervezetnek, amely elsősorban Nagy László körzeti megbízott szervező munkájának köszönhető. A napokban, a Madách Imre Művelődési Központban taggyűlést tartott a vakok váci körzeti csoportja, amelyen Pinviczki György, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megyei szervezetének titkára számolt be a szövetség munkájáról. Egyebek között elmondta, hogy Vácott a taglétszám álapján igény és lehetőség van arra, hogy a városban is létrehozzanak egy alkörzetet, amely egy megbízott által közvetlenül kapcsolatban tud lenni a tagokkal és a szövetség vezetőivel is. Erre a feladatra, eddigi aktív szervező munkája alapján Nagy Lászlót javasolta, akit a taggyűlés egyhangú szavazattal megválasztott a körzeti csoport elnökévé. Feltételek — Célunk az, hogy a vakok és gyengénlátók részére megteremtsük itt a városban azokat a feltételeket, amelyekre szükségük van. Meghallgatjuk a panaszaikat, lehetőségeink szerint segítünk nekik abban, hogy megtalálják a helyüket a társadalomban, s annak hasznos tagjai legyenek — mondotta az ülés után Nagy László. — Mivel a vakság az ember életében az egyik legsúlyosabb fogyatékosság, ennek figyelembevételével szeretnénk a jövőben is a feladatainkat végezni. — Mit jelent az alkörzet létrejötte itt a városban? — Az ország más területein már szép számmal működnek hasonló jellegű körzetek, s eredményesen végzik a feladataikat. Létszámunk meghaladja az előírtat, hiszen jelenleg már 70-en vagyunk. Megoldott a klubhelyiség kérdése is. így havonta egy alkalommal, minden hónap első szombatján, délelőtt II óra és délután 1 óra között klubnapot tartunk itt a művelődési központban. Ehhez sok segítséget kaptunk a művelődési központ igazgatójától, aki rendelkezésre bocsátja erre az alkalomra az egyik helyiséget. Természetesen a szervező munka során igen sokan támogattak bennünket. Értékes segítséget kaptunk a városi tanács elnökétől, az egészség- ügyi osztály illetékeseitől, valamint a különféle társadalmi szervektől is. Nélkülük, úgy gondolom, sokkal nehezebben jöhetett volna létre az alkörzet. Pontírás — Mi a klubnapok célja? — Mivel általában idős emberekről van szó, így az ő gondjaik rendezése mellett az összejöveteleken tájékoztatást szeretnénk adni különféle tudnivalókról. Ugyanakkor lehetőség lesz arra is, hogy — igény szerint — megtanulják a p ontírás olvasását, vagy mag- netpfonról meghallgassanak különféle irodalmi és egyéb műveket: verseket, elbeszéléseket, zenét. Október első szombatján rendezzük az első klubnapot. Vannak terveink, bár ezeknek a rendezvényeknek a programját majd az igények fogják kialakítani. A megye más területein már szép példái valósultak meg a hasonló célt szolgáló klubok tevékenységének. Hogy csak az egyiket említsük, Érden például 1978-ban jött létre a vakok klubja, amelynek ■dalköre azóta már több színvonalas előadást is tártott a művelődési házban. Az illetékesek és a társadalmi szervek támogatásával bizonyára Vácott is lehetőség lesz arra, hogy a vakok és gyengénlátók egyéni gondjai mellett a kulturális igényeik kielégítése is elősegítse azt, hogy ők is társadalmunk hasznos tagjainak érezhessék magukat. Csitári János Tárlat a falumúzeumban Vasárnap nyílt meg a penci Falumúzeumban Dániel Kornél festőművész kiállítása. A tárlat október 9-ig tekinthető meg. A TIT Vác városi szervezete és a Madách Imre Művelődési Központ a folyó tanévben érettségiző tanulók és a korábban érettségizettek részére a középiskolás tananyagot ismétlő, rendszerező és a vizsgákra felkészítő előadássorozatot indít. Tavaly sikerrel zárult a hasonló kezdeményezés, mert szép számmal vettek fel az előkészítősök közül a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, a műszaki főiskolákra, a tanítóképzőkbe, a dolgozók közül többet a levelező tagozatra a jogtudományi és a soproni erdészeti és faipari egyetemre. Mint Űjváry István tanár, az előkészítő szervezője és vezetője elmondta, a vállalatok közül a Vízmű a felvett hallgatóknak visszatérítette a tanfolyam díját. Több vállalat rájött, hogy az előkészítés ilyen formája hatékonyabb, mint az üzem falai között szervezett kurzusok. A szombat délutáni időpontja miatt nem ütközik a munkabeosztással, és külön örömet jelentett, hogy jó néhány, 30 éven felüli hallgatónak sikerült a felvétel. Ehhez jó alapot adott az előkészítő. Az idei tantárgyak: magyar, történelem, politikai gazdaságtan, matematika, fizika, biológia, angol és német állami nyelvvizsgákra történő előkészítés. Az előadásokat most is szombatonként, a művelődési központban tartják 14-től 19 óráig, október—június hónapokban. Részvételi díj: egy tantárgy esetén 500 forint, két tárgyra 750 forint. Jelentkezni lehet szeptember 29-ig a Lenin úti- művelődési központ 11-es szobájában. 12 —15 tagú csoportokat oktatnak, megfelelő létszám esetében a felnőtteket és a középiskolásokat külön csoportba sorolják. P. R. Egy a húsz közül Csak ennyit akartam mondani Hónapokkal ezelőtt egy furcsa, nem mindennapos, nyomtatott betűkkel címzett levelet kézbesített a postás Vácott, a Földvári tér város- központ felőli csücske évek óta halálra ítélt szükséglakásainak egyikébe. A címzett remegő kezeiben táncoló boríték két dologról árulkodott egyszerre: az öregség átkáról és arról a pillanatnyi izgalomról, amit csakis a levél tartalma oldhatott fel. „Kedves Vécsey László! Ülök és mesélek című műsorsorozatunk munkatársai önnel és testvéreivel egy nosztalgiától mentes, élethü és életvidám kis filmriportot szándékoznak készíteni, amennyiben mind a húszán rendelkezésünkre állnak.” — Mennyien!? — ök valóban jól értesültek — mondta mosolyogva Vécsey László. — Egyszer, már magam sem tudom hogyan, találtam egy olyan könyvet, amelyből megfejthettem a titkoknak titkát: hogyan is lehettünk mi annyian. Hát nézzük csak! Tizen voltak a lányok, s mi fiúk ugyanany- nyian. Fele-fele arányban Szatmáriaknak és Vécseyek- nek hívnak bennünket. Apátián, anyátlan árvákként vett oltalmába mindannyiunkat az akkor még Mária Valéria alapítványnak nevezett gyermekintézet. Közel tizenöt évig élhettünk ott — nem sokat tudva a világról — az alapítvány jóvoltából, amely lehetővé tette, hogy a lányok kereskedelmi iskolát, a fiúk pedig négy polgárit végezhessenek. A nagy É-vel írott élet csak ezekután következett. A lányok megkapták stafírungju- kat, a fiúk semmit, így kaptunk elbocsáttatást szeretett mostoháinktól. Vácra kerültem, egy mesterember otthonába, mert cipésznek szánt az intézet. Tovább tanulni!? Arról szó sem lehetett. Korán megutáltam a cipőtalpalás\ főként a rossz bánásmód miatt. Nevelőapám nemegyszer megtette, hogy kizárt a házából, pedig istenemre mondom, nem szolgáltam rá. Hacsak az nem számított bűnnek, hogy fiatal korom ellenére szakszervezeti tag lettem. Szerencsére élt a városban egy ismerősöm, akinek a szülei mindig szívesen fogadtak. Többszöri pádon alvás után, és barátaim unszolására egy év viszontagságai után elszegődtem pékinasnak pátyolga- tóimhoz, mert náluk is elkelt akkoriban egy kis segítség. A családfő ugyanis bevonult katonának. Először kijutó legény voltam, de szerencsénkre nem sokkal később leszerelt a főnök, s így kitanulhattam a mesterséget is. Húsz évig dagasztottam és sütöttem a kenyeret. Nagyon megszerettem ezt a szakmát, s ha nem jutott volna csődbe az üzem, akkor talán pékmesterként mentem volna nyugdíjba. Sajnos ez nem így történt. Protekcióval ugyan, de végül álláshoz jutottam a Fonógyárban. A kezdés ott sem volt különb, mint akkortályt bármelyik munkahelyen: mindenesként kezdtem. Pár évvel később már raktárak felügyeletét is rám merték bízni. Onnan máról holnapra kineveztek min ős ég vi zs g ál ónak, majd a gyapjúraktár csoport-, vezetőjének. Nehéz és összetett volt ez a munka: emberekkel bánni, s a szakmában helytállni. Pont ezért lepett meg és jelentett nagy-nagy örömet számomra a Könnyűipari Minisztérium által adományozott kormány kitüntetés, amit még ma is ereklyeként őrzök. Csupán ennyiről szerettem volna számot adni a tv képernyőjén is, mint olyan ember, aki egy volt a közül a bizonyos húsz közül. A műsor azonban időközben megszűnt. Németh Péter Vécsey László a születésnapi tortával Kétmillióval a terv felett Az Erdei Termék Vállalat váci üdítőital-üzemének szocialista brigádjai csatlakozva a kongresszusi munkaversenyhez, többféle felajánlást is tettek. Mivel az üzemben a szocialista brigádok — a termelők, a karbantartók és a szállítók — együttesen és külön is vállaltak feladatokat. Az együttes felajánlás során a dolgozók vállalták, hogy az erre az évre tervezett 18 millió forintos árbevételt az év végéig 20 millió forintra teljesítik. Hogy a megnövekedett feladatoknak a brigádok eleget tudjanak tenni, az üzemben a nyár folyamán bevezették a lépcsőzetes munkakezdést. Ennek elsősorban a gépek jobb és gazdaságosabb kihasználása volt a célja. A termelésben részt vevő dolgozók a higiéniai követelmények még fokozottabb betartása mellett azt is vállalták, hogy a szabadságukat nem a nyári főidényben, hanem később veszik ki. A karbantartó részleg szocialista brigádja vállalta, hogy a gépek és a szalagrcnd- szcr meghibásodása esetén munkaidőn túl is elvégzik a szükséges javításokat, s munkájukkal igyekeznek a lehető legrövidebb időre csökkenteni a gép kiesését a termelésből. A termékek kiszállításában részt vevő dolgozók elsősorban az üresjáratokat szeretnék megszüntetni, de vállalást tettek arra is, hogy a nemrégiben forgalmazott új terméket, az Arany gyömbért népszerűsítik a kiszállítások során a boltokban és a vendéglátóiparban. Mányoki napok Politikai fórum a táborban Rózsa György, a rádió munkatársa és Rév Tamás pol- beat énekes lesz ma este hétórai kezdettel, a fiatalok politikai fórumának vendége, amelyre a mányoki ifjúsági napok keretében kerül sor a verőcemarosi express tábor klubhelyiségében. Előadás bűvész és közönség A váci Madách Imre Művelődési Központban — a Művész és közönség című előadássorozat keretében, — ma, kedden délután öt órakor Váci György életéről, munkásságáról, az ősi és a mai könyvkötőmesterségről tart ismeretterjesztő előadást Venesz Ernő, a Vác városi tanács vb művelődési osztályának a vezetője. Freskók A z épületek falainak díszí- ■r* tése, élénkítése öröklött készsége az embernek. Barlanglakó eleink úttörő kezdeményezését történelmünk sok jeles alkotója folytatta; a fáraók sírkamrái, Pompei freskói, a reneszánsz csodálatos falképei, korunk építő-, képző- és díszítőművészeinek alkotásai, számtalan remekkel ajándékozták meg az emberiséget. A műtörténészek pontos ismérvek, stílusjegyek alapján regisztrálják a különböző korok uralkodó képzőművészeti irányzatait, alkotóikat. Ismeretük tárházát szép kiállítású, illusztrált munkákban nyújtják át az olvasóknak, a szépre fogékony nemzedékeknek. A legújabb irányzat jegyeit és alkotóit — a stílus kiforratlan, alakulóban levő jellege miatt — még kevéssé ismerjük. Viszonylag elenyésző az erről megjelent publikációk sora is. Pedig ezeknek a műveknek friss formavilága, újszerű stílusa, a mához kapcsolódó mondanivaló képi megnyilvánulásai megérdemlik a közfigyelmet. A rendkívül gazdag, megjelenésében igen változatos de- korativitás külső környezetünk csaknem valamennyi térelemére kiterjed, a házak külső homlokzati falaitól kezdve a kerítésekig, beleértve a járda felületeit is. Alkotói zömmel a fiatalabb nemzedék soraiból kerülnek ki. bár akad köztük az idősebb korosztályokból is. Valamennyi alkotást, uralkodó irányzatot, ezen írás keretében — a bőség zavara miatt — lehetetlen lenne ismertetni, de lényegi jegyeik azonossága miatt, egy-egy alkotássorozat elemzése is hasznos ismeretekkel bővítheti általános műveltségünket. Lássunk hát egy példát: a Kertész utcai lakótelep egyik épületének lépcsőházában kereshetik fel a látogatók új neoronda iskolánk egyik szép darabját. Az unalmas, világossárgára kifestett falfelület ihlette meg ismeretlen művészünket a Mű elkészítésére. Valószínű expresszív alkotói stílussal állunk szemben, bár a mű térbeli elhelyezése, komponált- sága, gondos előkészületi munkáról, alapos mesterségbeli felkészültségről tanúskodik. A gondosan kiválasztott an- golvörös-okker színárnyalat; a Művész fejlett színkultúrájáról, az egyetlen szín alkalmazása: puritán egyszerűségről árulkodik. A biztos, míves tudásról ad tanúbizonyságot az egyenes, töretlen vonalvezetés, amellyel alkotója a formákat a felületre felhordta. Mondanivalója mai, témájában ragyogóan fogalmazta meg,egyik fontos társadalmi célkitűzésünket a testkultúra fejlesztését, mint az egészséges élet egyik alapfeltételét. Ezeket a célokat igen egyszerű eszközökkel éri el a Művész; megelégszik a puszta szöveg megjelenítési formájával; a „Hajrá, Bp. Honvéd” szókép térbeli láttatásával. De a „Bp” szövegrész pontos ti- pografizálásával, méret- és díszítésbeli kiemelésével, olyan belső lelki fűtöttség kivetíté-' sével jeleníti meg alkotónk e remekművét, amely az átélés magas izzását közvetíti a nézőnek. Ezzel a kompozíció még nem teljes, — valószínű a régi nagy mesterek tanítványainak mintájára — az alkotás egyes elemeit társszerző készítette, továbbfejlesztvén a falképet. A felső meleg-barnás szín- árnyalatú foltot kellemesen egészíti ki —- mondhatnánk: teszi teljessé — a méretében kisebb, de fekete színű felirat, tanúskodva az alkotótárs finom egyensúlyérzékéről. A szöveg pedig a ma emberének szabadságszeretetéből, önállóságából táplálkozik, egyúttal némi finom kritikával, enyhe malíciával fűszerezve ad teljes és maradéktalan élvezetet. A „Hülye anyádra firkálj!” szövegfolt, tömör egyszerűségével óv az egyoldalúságra való törekvéstől — végtére is: van még Fradi és Dózsa is —, másrészt hű képet ad a jélen gyermekének szülőszeretetéről, lelkének finom árnyaltságáról. És valóban: megállva az alkotás előtt, sokunkban óhatatlanul felötlik a gondolat a mamáról; ki lehet alkotónk mamája, kik lehetnek szülei? Miért nem vesznek papírt, vásznat, festőszereket magzatjaiknak, hogy az örökkévalóságnak alkothassanak. Hiszen így a művek ki vannak téve a mostoha időjárásnak, eleve elmúlásra ítéltettek — a legközelebbi meszelésnél eltűnnek, s örökre elvesznek az utókor számára. "|Z edves szülők! Kérjük,-*-*■ gondoljanak gyermekeik jövőjére, vegyenek számukra papírt és ceruzát. Hogy mindannyian gyönyörködhessünk a gyerekek alkotásaiban — a kiállítótermekben! Bíró Adám \
