Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA^ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM Ára 1,20 forint 1979. AUGUSZTUS 8., SZERDA DKV: 30 millió dollár többletexport Szélesedő versenymozgalom Több tej\ hús Vácszenfiászlárói Űjabb Pest megyei vállala­toknál, termelőszövetkezetek, nél, állami gazdaságoknál ül­nek össze a szocialista brigád­vezetők vagy tartanak mun­kásgyűlést, hogy megvitassák: milyen módon segíthetik a ha­Mások m? em -tudni, kié volt az {^j ötlet, s hányán bá­báskodtak a javaslat megvalósulása felett, tény, hogy a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat budakalászi szövőgyárának, három szo­cialista brigádja autóbusz­ra ült, s meg sem állt az országhatár közelében levő társgyárig. Ott illendően, a megbeszélés szerint várták őket. Nem terített asztal­lal, hanem zúgó gépekkel, nyersanyagbálákkal, műve­leti leírásokkal, ♦ fonalszál­lító ládák piramisával. Amiről beszéltek, az nem valami kellemes társalgási téma. volt. hanem a szö­vőnőkörök réme, a szál. szakadás, ami ettől elvá­laszthatatlan. az általános fonalminőség, s az eszme­csere nélkülözött minden­féle formális udvariasko­dást. sőt némelykor bizony parázs vitába csapott át. Végül, a búesúzáskor mé­gis úgy érezte valamennyi résztvevő, közös nevezőre jutottak, s azt a cérnaszál­nyi kapaszkodót. ame­lyet a látogatás órái so­dortak a két gyár kiskö­zösségei között, érdemes, szükséges erősíteni. Mosolyogtató naivitás lenne azt remélni, egy- csapásra megszűnik most majd a szövödeiek min­denféle bosszúsága, ám a kapocs, kapocs, olyanokat köt össze, akik korábban semmit sem tudtak a töb­biek — a sokat emlegetett mások — helyzetéről, gond­jairól. Feltételezhető, aki­nek agyából kipattant az ötlet, semmit sem hallott az üzemszociológia friss eredményeiről, s közülük arról, hogy — amint azt szakszerűen fogalmazzák — a vertikális felépítésű termelőhelyeken gyorsan növekszik a kiscsoportok egymásra utaltsága, s vele kapcsolatrendszerük jelen­tősége, A javaslattevő rá­érzett valamire a minden­napi munka gyakorlatából, s mert társai, felettesei ugyancsak észlelték e vala­mi fontosságát, nyélbeütöt­ték a találkozót. Amit most újabbak követnek, mert a kezdeményezést örömmel karolta fel a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa, s valamennyi gyárnak, gyáregységnek, telephelynek a figyelmébe ajánlotta. C sodaszerre leltek a tex­tiles kollektíva tagjai? Csupán fölismerték annak szükségességét, hogy a termelés szervezeti rend­je, működésének elkerülhe­tetlen sematizmusa úgy vá­lik igazán hatásossá, ha át­itatódik az emberi, azaz a személyes — amint a szociológiai szaknyelv je­löli: az informális — kan- csolatok nemes anyagával; ha a különböző körülmé­nyek között dolgozók meg­ismerik azt a feltételrend­szert, amely mindannyiuk tevékenységét meghatároz­za. Ezt a feltételrendszert ugyanis csak általánosság­ban veszi szemügyre egy- egy kisebb közösség, kivá­lasztva belőle a reá vo­natkozó tényeket, s így akaratlanul is részekre da. rabolódik az, ami össze, függ. aminek értelme az egység. Aligha tartható véletlen­nek, hogy hasonló törekvé­sek a megye egyre több termelőhelyén tapasztalha­tók. Így a Nagykőrösi Kon­zervgyárban már hagyomá­nyai vannak a más tartó­sítóüzemek brigádjaival rendezett tapasztalatcserék­nek — amik nemcsak em­beri gazdagodást eredmé­nyeznek, hanem gyakran lényeges műszaki ismeretek áramlását is lehetővé te­szik —, a Mechanikai Mű­vekben a távoli gyáregysé­gek szorosan szervezett ter­melési programját egészí­tik ki az ilyen úton szer­zett benyomások. S ami igazán érdekes: ma már az sem számít ritkaságnak, hogy egészen más terüle­ten — például az iparban és a mezőgazdaságiján — dolgozó kisközösségek te­remtenek szilárd kapcso­latokat. véleményt cserél­ve termelésben! gondjaik­ról. T örvényszerű, hogy a tu­datosság — a munka­beli tudatosság — magasabb fokára elért — elérő — közösség, mint amilyen egy jó szocialista brigád, a korábbi ismere­teket már nem tartja ele­gendőnek, azaz hiányérzete támad. Pontosabban sze­retné tudni, miféle kisebb és nagyobb tényezők hat­nak az ő munkafeladataik­ra. s azzal is tisztába akar jönni, a maguk tevékeny­sége mi módon illeszkedik másokéhoz. Nem véletlen, nem az egyéni lelemények tükröződése tehát, hogy az említett tapasztalatcserék­re egyre több termelőhe­lyen éreznek okot, sokkal inkább magyarázza ezt a termelési feltételek válto­zása, az ágazati kapcsola­tok e mikroszintjének érzé­kelése. Ugyanerre vezethe­tő vissza a komplex-brigá­dok mozgalmának felélén­külése. vagy az, hogy meg­nőtt az érdeklődés az üze­mi demokrácia kevésbé kö­tött, az emberi érintkezés­re tág teret adó fórumai iránt, szemben a hivata­loskodással merevvé tett formák csökkenő népszerű­ségével. Ösztönös kezdeményezé­sek is rávilágíthatnak 'tu­datos cselekvési irányok je­lentőségére. s egy-egy cér­naszálnyi kapaszkodó — ahogy a bevezetőben emlí­tett textiles találkozó egyik résztvevője tréfásan elne­vezte összejövetelüket — tekintélyes terhek viselé­sére teremthet lehetőséget. A termelői szervezeteknek sokféle módja, alkalma van a célok egyeztetésére, az érdekazonosság kifeje­zésére — ami az egy telep­helyű vállalatoknál is el­engedhetetlen, de még in­kább szükséges a több egységből álló cégeknél —, ám nagy hiba lenne elfe­ledkezni arról: az egyet­értés még nem azonosulás! Az emberi. a személyes, tehát az informális kap­csolatok, viszonyok — nem­csak mi véljük így. tudo­mányos vizsgálatok is igazolták — ezt az azono­sulást formálják, gyakran rövidebb úton, tehát gyor­sabban. hatásosabban, mint e különféle hivatalos érte­kezletek, rendelkezések, ve­zetői utasítások. Ezért mindkét formának vitatha­tatlan a szükségessége, a jogosultsága a termelői szervezetben, s a kétkedé­sek. amik ma még erősek, valójában azt akadályoz­zák. hogy minden kiskö­zösség fölfedezze a „vilá­got”; mit hogyan csinál­nak. mire jutottak, mivel küszködnek mások. Mészáros Ottó Gépbemutató Túrán Munkában az uborkakombájn. Napi teljesítménye hússzor annyi, mint egy emberé Bozsán Péter felvétele Üj termelési rendszer szüle­tésének lehettek kandi a túrái Magyar—Kubai Barátság fsz- ben kedden délelőtt a zöldség- termesztéssel foglalkozó, az ország különböző tájairól ér­kező szakemberek. A közös gazdaság ugyanis, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium kezdeményezésére és anyagi támogatásával nem kisebbre vállalkozott, mint az uborkatermesztés technológiá­jának gyakorlati kimunkálá­sára. Természetesen nem egyedül, hanem a mezőgazda- sági gépgyártásra szakosodott hódmezővásárhelyi HÖDGÉP, a kecskeméti MEZŐGÉP Vál­lalat, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet (ZKI), és a Nagykőrösi Konzervgyárral közösen. Az idén megkezdő­dött kísérletsorozat eredmé­nyeiről a tegnapi szakmai ta­nácskozás és gépbemutató résztvevőit a szövetkezet üzemmérnöke tájékoztatta. El­mondta, hogy azért esett ép­pen a választás a túrái tsz-re, mert a Galga mentén sok év­tizedes hagyománya van az uborkatermesztésnek, amit egyebek között igazol a leg­utóbbi mezőgazdasági kiállítá­son nyert fődíj is. A tradíciók azonban egyre kevésbé ele­gendőek egy ágazat eredmé­nyességéhez, a gazdálkodási kedv megtartásához. A túrái szövetkezetben — áz ország más gazdaságaihoz hasonlóan — az elmúlt években jelentő­sen ’ csökkent a kertészetben foglalkoztatható fizikaiak szá­ma. A gépesítés bevezetése te­hát égető szükségletté vált. A HÓDGÉP által kifejlesztett VUT betakarító és a MEZÖ- GÉP-ben konstruált osztályo­zó berendezés, kisebb hibái ellenére, alkalmas az egyme- netes uborkaszüretre és a mé­ret szerinti válogatásra. Ponto­sabban az egyszerre érő faj­ták szedésére. Ezekből a mag nélküli típusokból egyelőre behozatalra szorulunk, de a ZKI nemesítői eredményesen munkálkodnak a hazai ubor- kakülönölegasségek elszaporí- tásán. Dr. Hamar Norbert, a Zöld­ségtermesztési Kutató Intézet tudományos munkatársa hangsúlyozta a vetés utáni öntözés, a kelesztő locsolás t fontosságát, s azt, hogy az ül- I tetést rendkívüli pontossággal I kell elvégezni. Mint a szövetkezet elnöké­től, Lévai Ferenctől megtud­tuk, az új termelési rend­szert, amely megszünteti a kézi munkát, várhatóan 1983- ban vezetik be Magyarorszá­gon. V. B. tékonyabb, exportképesebb, gazdaságosabb munkát. Teg­nap a Dunai Kőolajipari Vál­lalat és a vácszentlászlói Zöld­mező Termelőszövetkezet dol­gozói határozták el, hogy az MSZMP XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évforduló­ja tiszteletére munka versenyt indítanak. A Dunai Kőolajipari Vál­lalat a megye legnagyobb üze­me, az ország legjelentősebb kőolajfinomítója. Az itt dol­gozók sokat tehetnek azért, hogy az alapanyagból, a nyers­olajból egyre jobb minőségű, illetve gazdaságosabban érté­kesíthető szénhidrogén szár­mazékokat állítsanak elő. El­határozták. hogy a hazai el­látás biztonságosabbá tétele érdekében üzemeikben rugal­masabban, gazdaságosabban használják fel az értékes be­rendezéseket, s a 120 ezer köbméteres új tárolótér beruházási mun­káit két hónappal határ­idő előtt befejezik, A technológiai fegyelem szigorúbb betartásával idén terven felül 6 ezer tonna egyedi aromás szénhidrogént állítanak elő. Jövőre pedig- 7 ezer tonnával több úgyneve­zett xilol elegyet termelnek, mint idén. Tőkés exportter­vüket idén 30 millió dollárral teljesítik túl. A versenyvállalások közül jó néhány hosszabb távon is ja­vítja a gazdaságosságot. így például az. .hogy alaposabb munkával elérik: 2—2,5 év he­lyett , csak három évenként lesz szükség nagyjavításra. A tervezett 34 millió forint helyett 41 millió megtakarítást érnek el a gondosabb, körül­tekintőbb anyag- és energia­gazdálkodással. Jövőre újabb 30 millió forintról szól a vál­lalás. 1980 végére minden dolgozójuk 20 százalékkal több tiszta hasznot hoz az ország­nak. mint idén. A DKV ' munkaversenyben áll a Schwendti Petrolkémiai Kombináttal. A százhalombat­tai munkások megfogadták, hogy 1979-ben ők nyerik a hagyományos versenyt. A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezethez sem volt kegyes idén az időjárás. Kifagyott a búza és a borsó egy része, ebből tízmillió fo­rintos kér származott. Négy­száz hektár búzát ki kellett szántani, s a megmaradt terü­leteken a tervezett 40 mázsa helyett, csak 32 termett hek­táronként. A zöldborsó átlag­termése majdnem 22 mázsával lett kevesebb a tervezettnél. A terméskiesés nemcsak ne­kik, hanem az országnak is hiányzik. Ezért gyűlésükön a szövetkezeti tagok elhatároz-: ták, hogy a terméskiesést másodve­tésekkel, a költségek csők- { kerítésével, takarékosság- 1 gal pótolják. Ezért pótlólag vetettek napra­forgót, kukoricát és silónak valót. Ez utóbbit is olyan jól kezelték, hogy azt szemes ku- kukoricaként lehetett haszno­sítani. A zöld takarmány pót­lására újabb területekre ke­rült másodvetés. L tíz százalékkal több tejet értékesítenek, mint tavaly, s másfél millió forint értékű többlet húst is átadnak a kereskedelemnek.' Ily módon az alaptevékenység árbevétele hárommillió fo­rinttal lesz több, mint ahogy tervezték. Az eredetileg olaj­tüzelésre tervezett új tehe­nészeti telep hóközpontját és terményszárító üzemét gáztü­zelésre állítják át. ezzel 30 százalék energiaköltséget ta­karítanak meg. Aczél György fogadta Giancarlo Pajettát Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Gyenes András, a Központi Bizottság titkára találkozott Giancarlo Pajettával, az Olasz Kommunista Párt vezetőségé­nek tagjával, aki az MSZMP Központi Bizottságának meg­hívására szabadságának egy részét Magyarországon tölti. A szívélyes légkörű megbeszélé­seken kölcsönösen tájékoztat­Ofasább a hagyományos Félévi takarmánymérleg Magyarország hústermelése hozamok és minőség tekinte­tében versenyképes a világ­piacon. Ám egy tényező — nevezetesen az önköltség —, rontja a kedvező képet. A kelleténél magasabb ugyanis a fajlagos takarmányfelhasz­nálás. Mindebből egyértelműen kö­vetkezik: az ésszerű takar­mánygazdálkodás kulcsfontos­ságú a nagyüzemi állatte­nyésztésben. Az idei esztendő első felében milyen tapaszta­latokat szereztek erről Pest megyében? — tudakoltuk dr. Katona Zoltántól, a Pest me­gyei Állattenyésztési és Ta­karmányozási Felügyelőség munkatársától. Megtudtuk, megyénk az országos mezőnyben az elsők között áll a takarmányfef- használás terén. Vegyük sorra az ágazatokat. Az intenzív te­jelő tehenészetekben, pon­tosabban ott, ahol az évi egyedenkénti tejhozam meg­haladja a négyezer litert, az előírt 50 dekával szemben egy liter tej előállításához 38,7 de­ka abrakot etettek föl. Azo­kon a telepeken, ahol a tej­hozam négyezer liter alatt volt, ez a szám már 39 deká­ra kerekedik. A húshasznosítású szarvas­marha-ágazatokban taka-éko- san bántak az etetnivalóval. Igazolja ezt az az adat, mi­szerint a megengedett 5,1 kilóval szemben a kilogram­monkénti húsgyarapodáshoz elegendőnek bizonyult 4,6 kiló abrak is. A sertéstartás­ban korántsem ilyen rózsás a helyzet. A modern technoló­giával működő, szakosított te­lepeken egy kiló húst az opti­mális 4,3 kiló helyet 4,42 ki­ló takarmány föletetésévei tudtak előállítani. Ugyanakkor a kevésbé korszerű, hagyomá­nyos módszerekkel, mostoha körülmények között dolgozó telepeken optimális a takar­mányfelhasználás. kifizetődő a hizalás. Tanulságokkal szol­gáló, paradox helyzet adó­dott: kiderült, hogy napjaink­ban még olcsóbb a hagyomá­nyos, mert az ipar gyártotta technológiai berendezések, a drága pénzért épített, jól felszerelt ólak magas amor­tizációja, s nem utolsósorban a tartási hiányosságok — el­hullás, alacsony szaporulat — költségessé teszik a termelést. Ugyanez figyelhető meg a baromfitenyésztésben is. Az iparszerű telepeken sok tá­pot emészt fel a hizlalás. Egy kilónyi súlygyarapodás 2,46 deka keveréktakarmányt igé­nyel. (Érdemes megjegyezni, hogy ez az adat túlszárnyal­ja az országos átlagot. Cél azonban, hogy megyei szinten, jobb szervezéssel, színvonala­sabb munkával lefaragjanak belőle — az ésszerűség keretei között.) A marhaistállók pad­lásán kialakított csirkeneve­lőkben az előírt mennyiség alatt volt a felhasználás. A takarmánygazdálkodás kétoldalú dolog: fegyelmezett, takarékos bánásmódot kíván a termelőktől, ám joggal el­várható, hogy jó minőségű tá­pokat kapjanak cserébe. A Pest megyei Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelő­ség szakemberei ezért járják végig ezekben a hetekben a nagyüzemi keverőtelepeket. Az eddig szerzett tapasztalatok vegyesek: akadnak üzemek — például a Gödöllői Tangazda­ság, a Herceghalmi Állami Gazdaság és a Ceglédi Tan­gazdaság keverőrészlege, vagy a GFM monori üzemegysége — ahol jó minőséget produ­kálnak, de található szép számmal beltartalmi értékei­ben gyönge tápot készítő telep is szerte a megyében. Fontos tennivaló most, hogy egysé­ges receptúra alapján, egyen­letes minőségű keveréktakar­mányokat gyártsanak az üze­mek. Ennek érdekében szigo­rítják az ellenőrzéseket, szak­mai tanácsokkal szolgálnak, a kijelölt laboratóriumokban rendszeresen analíziseket vé­geznek. K. M. ták egymást pártjaik helyze­téről, munkájáról, és véle­ményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetkö­zi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdéseiről. Megerősítették, hogy az in­ternacionalista szolidaritás szellemében továbbfejlesztik az MSZMP és az OKP közötti elvtársi kapcsolatot és együtt­működést. Javultak a munka- körülmények Pest megyében az V. ötéves tervidőszakban tovább javul­tak a dolgozó nők, anyák munkakörülményei. Az új, nagy teljesítményű gépek és a korszerű technológiák al­kalmazásával jobbak a mun­kakörülmények és csökkent az egészségre káros környe­zeti hatás is. Ennek ellené­re még mindig sok helyütt gondot okoz a zsúfoltság, a nehéz fizikai munka, amely egyrészt az anyagmozgatás gépesítésében való lemaradás­sal magyarázható. A központi és a heiyi in­tézkedések nyomán viszont egyre inkább csökken az in­dokolatlan bérkülönbség a nők és a férfiak között. KÖZELET Molnár Károly belkereske­delmi miniszterhelyettes veze­tésével tegnap hazaérkezett az a magyar küldöttség, amely Bukarestben tárgyalásokat folytatott a Costache Smeu tu­risztikai miniszterhelyettes ve­zette delegációval az üzem­anyag-vásárlással kapcsolatos romániai intézkedésekről. A tárgyalásokon mindkét fél ki­fejtette álláspontját a beveze­tett intézkedésekről, és meg­állapodtak, hogy egy későbbi időpontban Budapesten foly­tatják a megbeszéléseket.

Next

/
Thumbnails
Contents