Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
Alkotó ember Látványos tettek nélkül Esténként otthon, nyakfeszftő gépben ül. Fejét az áütámla miatt nem tudja fordítani, csak egész törzsével együtt Élete hányatott viharos volt de korosztályánál, ez nem különös. Kijelölt útjuk rögös, kacskaringás volt megpróbáltatásokkal teli. ö is ezen az úton jár. ötvenöt éves. Szentendrén született 1924. április 3-án. Legújabbkori történelmünk szemtanúja, s cselekvő részese. Alapszervezeti párttitkár. Nincs rá recept Élete ma kiegyensúlyozott. Soksok szeretet veszi körül. Családapa. Két gyereke van. Az egyik már dolgozik, a másik még tanul. Apját szenvedélyesen foglalkoztatta a közösség soma: 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a szentendrei direktórium tagja lett. A forradalom bukása után börtönt kapott érte. Fiát, a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat tmk-műheiyének vezetőjét, a vállalat alapszervezeti párttitkárát Stiegler Antalnak hívják. Miért volna alkotó ember? Hidat épített? Csodálatos lakótelepet? Feltalált valamit ? Egy megrázó regényt írt? Vagy drámát talán? Nem. Nem. Hősies tett fűződik a nevéhez? Még ez sem. Hát akkor? Kicsit hozzászoktunk a nagy tettekhez, hogy csak az olyanok lennének az alkotások. Stiegler Antal életében nincs nagy tett, élete szürke, fénytelen — ha így nézem. De egyáltalán, hogyan kell szemlélni egy ember életét? Van erre pontos recept? Nagy hittel Riportalanyom tévedhetetlen, talán? Ellenkezőleg. Tévedett. Nem is egyszer. De ki nem tévedett? ö is sokszor. Ezért ember ... Stiegler Antal nem áll az előtérben, de a háttérben sem. Munkája nyoma a vállalatnál mindenütt 'föllelhető. Mint tmk-vezetőé, mint alapszervezeti pártti.tkáré. Mindkét feladatát csendesen, kitartóan, de nagy hittel végzi. Hittel és makacs szívóssággal! Ezért alkotó ember... Nemcsak egy ember életében, hanem a történelemben is egy új korszak: felszabadult az ország... Stiegler Antal akkor húszéves. Elvhű, tudatos kommunista? Aligha. Csak elkötelezett. Társadalmi elhelyezkedése, apja emléke teszi azzá. Wolf József, volt tanácsköztársa- gi vezetőtől megkérdezte a szovjet városparancsnok, kiket ismer megbízható emberként? Megemlítette Stiegler Antal nevét is. És akkor elindult azon az úton, amin még ma is jár, ez az út pedig — szolgálat, az elkötelezettség jegyében. Szolgálat, ám sohasem saját, mindig mások érdekében. A pártért, a vállalatért, s ezeken keresztül az emberekért. Akkor rendőr lett a városban. Kapott egy piros karszalagot, s mennyi fizetést? Egy tál ételt! Huszonnégy óra Tudom, furcsán hangzó állítás ez a mai fiataloknak. De igaz, Stiegler Antal korosztálya ezt jól tudja. Mit csinált szabad idejében? Nem volt. Huszonnégy órás volt a szolgálat, de nem volt huszonnégy szabad. Arra is alig maradt ideje, hogy választott sorsán eltűnődjön: 1945. február 7-én kapta kézhez párttagsági könyvét, s 1970-ben a Jubileumi Emlékérmet... Kiváló dolgozó kitüntetést is ... de mi történt közben? Akkor, 1946 elején éhezett a város. Tudta, mi a feladata, technikus ember lévén, társaival együtt elkészítette a városnak az első olajütőt. Nagy dolog volt az abban az időben. Lehetett olajat préselni. Zsír helyett. Mert az sem volt. Azaz, aranyért, dollárért árulták a feketézők ... Lassan, lassan botladozva indul az élet... számára is megszűnik az addig viselt szolgálat. Másik jön a helyébe: kőbányában dolgozik lakatosként, s szavakkal, tettekkel küzd a szocializmusért. S ha letelt a munkaidő? Akkor is szolgálata van. Falujárás, tsz-agitáció... Élő valóság Vajon, mi az az erő, ami Stiegler Antalt akkor, és mg kormányozza? Hiszen annyiszor abbahagyhatta volna. Jó szerelő, jó lakatos. Elvégzi a munkáját becsülettel — ez is elég. Mi hajtja tovább? Gerincsérülése miatt az orvos le akarta százaiékol- ni — nem engedte. Miért? — Munka nélkül?... Nem, azt hiszem, úgy nem lehet élni... persze, ma már nem bírok annyit, mint régen, de azért... De azért ma is teszi a dolgát. Dolga pedig bőven van. A tmk-ve- zetőnek és az alapszervezeti párttitkárnak. Figyeli a vállalatnál dolgozó kommunisták, de a pártonkív üllek munkáját is. Segíti őket, irányítja tevékenységüket. Csendesen, de nagyon határozottan. Mert nem elég jó határozatokat hozni, megszavazni. Azokat végre kell hajtani. Ezért dolgozik. A határozat élő valóság legyen! KARÁCSONYI ISTVÁN Anya és gyermeke Mohácsi Regős Ferenc festménye Tallózás Vácott a vendégkönyvben Lipovniczky László: Látkép aDCM-rőL. A vendégkönyv jellemző bizonyíték — mutatja az ízlés- és tudat- állapotot, a közönség véleményét —, további teendőink egész sorát. Még több értéket, problémát tár fel a váci Szőnyi Tibor kórház vendégkönyve, mely egy rendkívül fontos tárlaitsorozat eredményeit tükrözi. Kétségtélen — voltak előzmények. Az 1960-as években budapesti, salgótarjáni, kecskeméti közikórházak vállalkoztak arra, hogy egyszer-egy- szer bemutassanak fontos műveket, főleg az orvosok és ápolók számára. Az azonban közművelődési újdonság, amit dr. Faragó László végez. Ö tudatosan hívja meg a festők, grafikusok, szobrászok, keramikusok alkotásait azért, hogy betegeinek gyógyulását az esztétikai szépség gyorsítsa. Mégsem arról van szó csupán, hogy terápikus szándék vezérli csali a kitűnő közművelő-főorvost, hanem olyan kombinatív eszme, mely a beteget a képzőművészet energiáival gyógyítja, nemcsak injekciókkal, és a későbbi időre életprogramot ad. A kórház ‘ugyanis nemcsak a gyógyítás helye, hanem sok ember számára az életvitel felülvizsgálatának fontos időpontja. Faragó László úgy szerkeszti az itt töltött időt, hogy az nemcsak a test, hanem a felismerés lábadozási ideje. Biztos túlzásnak tűnik, mégis igazság, ami itt tönténk Vácott, az országos kezdeményezés, olyan új útkeresés, melyet az UNESCO is figyelemmel kísérhetne, — a schweítzeri szolgálat folytatása és itovábbterem- tése. Kit mire emlékeztet Az első tárlatot 1977. júliusában rendezték Uhrig Zsigmond képeiből. melyet a továbbiakban Kovács Júlia, Mikes J. István, Cs. Nagy András, Vida János, Zagyva Imre, Bíró Adóm és Lipovniczky László alkotásainak bemutatása követett. Sok ezren nézték meg e műveket, s nemcsak könnyebben gyógyultak színes környezetükben, hanem igen sokan ebben az „iskolában” tanultait először képzőművészetet, s ma már otthonuk része is, hiszen köztudott, hogy sokan vásároltak a zsűrizett festményekből. Általános vonás, hogy a látott kiállítás valamilyen szempontból minden nézőnek hasznos volt, s ezt az írásos vélemények ki is fejezik. A tetszésnyilvánítás egyenletessége az egyik tény, ezt elemezni tovább nem is szükséges, de a különleges hatásokat már igen. Egy műtét után álló kislányt saját édesanyjára emlékezteti a festő „Mama” portréja. idegsérülteket is nyugtatják. Terápia a szépség, dúsított környezet. Egy kép felér beszélgetéssel, simo- gatással, jó szóval, alkalmasint gyógyszert pótol, helyettesit, — kiiktat nyugtátokat. Orvosi konferencia témája lehetne egyszer ez a váci kezdeményezés, — hiszen a képzőművészet rejtett gyógyítássá lép elő — új gyógymódot jelent. Képzőművészet és zene, irodalom együtt — mert Faragó doktor nemcsak sebész, hanem közművelő is, aki a teljes embert alakítja sebészkéssel, vitamintablettákkal, író—olvasó találkozókkal, zenei délutánokkal és képzőművészettel ; gyógyít, regenerál, távlatot nyújt. Mindez nem lázálom, hanem valóság, mit a vendégkönyv számtalan bejegyzése tanúsít. Egész életprogramok fogalmazódnak meg, sőt egymást követő hasonló véleményekből kitűnik, hogy a képtárlat a kórházi beszélgetés tárgya. Kis falvakból, elszigetelt helyekről is jönnek ide betegek, s a félelmet felváltja valami nem várt öröm, új élmény, kincs, mely távozás után is megmarad; találkozás a szépség adományozta harmóniával. Sőt a tárlatoknak nő a tekintélye olyannyira, hogy a megnyitók valóságos tárlatvezetések, ahol a beTerápia a szépség A kép ezúttal gyönyörködtet és humanizál. Az esztétikum ezúttal előhívta és fokozta az együttérzést, a hálát. Cseh, német, lengyel bejegyzések is találhatók, — jelezve, hogy e kórháztárlat közönsége is nemzetközi. Valaki aláhúzta az előtte író helyesírási hibáit. E nyelvi korrekció időpontja most nem indokolt, mert aki helytelenül fogalmazott, aki „zöldett” ír, mégis többet lát; nyomon van, s ha sok képet néz a jövőben, a tárgyrag is pontos lesz. Bár dr. Faragó László főorvos a fül-onr-gágeosztály folyosójára gyűjti évek óta már a képzőművészeti alkotásokat, — sokan járnak ide a szülészetről, idegosztályról, — kismamák visznek haza fiúholnapot, leányjövőt, s mellé az otthonépítő festmények igényét, s a képek az Cs. Nagy Andfás: Tavasz Ambrus Imre: Kompozíció tegek ülnek, s hallgatják a műelemzést. Folytatják is a vendégkönyvben, — a beírások minősége fejlődik, hosszabbak, alaposabbak az ér tékelések. A kórházi tárlat mágnes és sugárzás, hiszen sok-sok hegyek közt rejtőző faluból érkeznek a beutaltak, s viszik magukkal a képektől származó felismeréseket, mert ahogy az egyik bejegyzés jelzi, itt „van idő az elmélyülésre, a gondolkodásra”. Oldódik a magány Külső vendégek is érkeznek, He- lemba Magdolna bizonylatellenőr, aki munkája végeztével örömmel fogadkozik, hogy „máskor is szívesen” eljön megnézni az új tárlatokat. Egy harmadikos kislány a képeket meglepetésnek tartja beteg- látogatása alkalmából, és Czeglédi Miklós arról számol be, hogy a nővérke kitűnő tárlatvezető. A huma- nizációs hatás sokrétű, különböző irányban terjed, emberekhez érkezik. Még az is előfordul, hogy a tárlat segít felfedezni a szülőfalut, mert Zachár Pál ennyit jegyez meg Vida János művészetéről; „Nekem is nagyon tetszettek a képek, különösen a zebegényi utcarészletek, mert én is zebegényi születésű vagyok.” Az is jótékony hatású, hogy a betegek magánya oldódik a megnyitókon, hiszen a festőket barátaik, tanítványaik is elkísérik. Az sem közömbös, hogy a tátrai, balatoni tematikájú képek utaztatják a kórház helyhez kötött társadalmát, — tágítják a képzeletet. Sokan írják véleményük összegezéseként, hogy kitüntetést érdemel az, aki szervezi e kiállításokat. Tudjuk a címüket, — dr. Faragó László főorvos és kollektívája, a váci Szőnyi Tibor kórház közművelődési bizottsága, mely a szépség ezen új terápiáját megtalálta és alkalmazza. Fáradhatatlanul és rendszeresen. Hírük is terjed, — az ország több gyógyintézményé- nek küldöttsége kereste fel továbbképzés keretében a váci kórháztárlatokat. Ez a legnagyobb kitüntetés, hogy az eszme életképes és általánossá válik a klinikákon Cegléden is, Kerepestarcsán is, — lassan mindenütt az országban. LOSONCI MIKLÓS