Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

mrcrtt 1979. AUGUSZTUS 1., SZERDA 5 Duna-ági ifjúsági napok A ráckevei járásban az utolsó nyári hónapban is egy­mást érik a rendezvények. Augusztus húszadikán a ha­gyományos szigetcsépi szüreti bál várja az érdeklődőket amelyen magyar és nemzeti­ségi táncegyüttesek lépnek föl. Augusztus 24-től 25-ig tarta­nak Ráckevén a Duna-ági ifjú­sági napok, amelynek során kulturális és sportrendezvé­nyeken vehetnek részt, vetél­kedőkön mérhetik össze tudá­sukat a fiatalok. Az Alföldi festők tárlata augusztus 26-án nyitja meg a kapuit. Szerb- horvát, szlovák, német nemze­tiségi tánccsoportok, énekka­rok adnak . műsort a járási székhelyen szeptember első vasárnapján, a munkás-pa­raszt találkozón. A kulturális műsoron kívül egész napos sportprogram és terménybe- mutató várja a résztvevőket. így elviselhetőbb Xgy elviselhetőbb a július végi kánikula a zsúfolt leányfalui strandon Halmágyi Péter felvétele Valós haszonra építve Továbbdolgozás a nyugdíjkor elérése után Ma a nyugdíjaskor elérése után több mód is kínálkozik a továbbdolgozásra. Az egyik a nyugdíj melletti részmunka- idős foglalkoztatás, amely — műszakokban számolva — mintegy négy és fél hónapos elfoglaltságot jelent esztendőn­ként. (840 óra.) Semmiféle engedély nem szükséges az ilyen időtartamú munkaválla­láshoz. Az 1260 órás munkát viszont olyanok vállalhatják, akik nagy munkaerőhiánnyal küszködő területen akarnak tevékenykedni. Azok pedig, akiknek a nyugdíja nem éri el a havi 1470 forintot, minden­fajta korlátozás nélkül vállal­hatnak és végezhetnek mun­kát Növekszik a nyugdíjalap Ismert lehetőség a nyugdíj- korhatáron túli továbbdolgo­zás. Anyagi kihatása: fizikai munkjásokpak évi 7, alkalma­zottaknak évi 3 százalékkal növekszik így a nyugdíjalap­juk. A meghatározott óraszámú •nyugdíjasmunka, illetve a to­vábbdolgozás közül az előbb említettet veszik többen igény­be. Álljanak itt erre vonatko­zóan is az adatok: a csaknem kétmillió nyugdíjas korú kö­zül jelenleg több mint 400 ez­ren dolgoznak, ám csak min­den ötödik az úgynevezett to­vábbdolgozó. A többiek a nyugdíj mellett végzett rész- foglalkozást választották. Vagy — és erről is kell (Szólni — így kellett dönteniük. A kényszerűségnek több oka is van. Elsősorban a nők köré­ben, s ott is főleg a nehéz fi­zikai munkát végzőknél fi­gyelhető meg, hogy munkás­éveiket nem kívánják meg­hosszabbítani. Nem csupán a fáradtság okán. Az otthoni kiskert, az állattartás, nem utolsósorban az unokák fel­ügyelete vonz másfajta, ke­vésbé kötött elfoglaltságként. Megfigyelhető, hogy a köny- nyűipari üzemekben, az egész­ségügyben viszonylag kevesen vállalnak, nyugdíjasórákat azok közül, akik korábban nehéz fizikai munkát végérték. A férfiak elsősorban nem a csa­ládi elfoglaltság, inkább az egészségi állapotuk gyengülé­se miatt nem vállalják a ko­rábbi munkát. De kapnak-e valóban? A gerontológusok, üzemi or­vosok, munkaügyi szakembe­rek egyöntetű és azonos elője­lű megfigyelése: tartósabb az egészség, erősebb a fizikum azoknál az időseknél, akik el­ső perctől kezdve vállalnak részmunkaidős foglalkozást, illetve kapnak erre lehetősé­get. Többféle, bár nem a teljes nyugdíjas korú népességet át­fogó célvizsgálat zajlott már le e témakörben, kezdve a fő­város néhány kerületétől a megyei népi ellenőrzési, illetve tanácsi munkaügyi felmérése­kig, helyenként és a módszere­ket tekintve is különbözőkép­pen. A lényeg, a végkövetkez­tetés viszont egybecsengett. A nyugdíjas munkásoknak első­sorban a szolgáltatóipar kínált, s kínál bőséggel fizikai állapo­tukhoz igazodó elfoglaltságot. Viszonylag bőségben jeleznek nyugdíjasoknak való hasznos munkaalkalmakat a közleke­dési és az építőipari vállalatok, valamint esetenként a keres­kedelem. Egy részük könnyen elvégezhető szakmunkát kínál, másutt — s ez már az ötlette­lenséget, a nyugdíjasok foglal­koztatása iránti közönyt is sejteti — csupán segédmunkát, éjjeliőr, hivatalsegéd, portás, esetleg takarító, söprögető ál­lást ajánl fel. Azok számára is, akik jó erőben lévén, kvalifi­káltabb munkát is el tudnának végezni. Az időskorúak foglalkozta­tásának kényszerű értelmezé­sére mutat az a megállapítás is, hogy munkabérük többnyi­re alacsonyabb az átlagosnál. S ez nem annyira a nyugdíja­sok teljesítményének színvo­nalát jelzi, sokkal inkább a hátrányos helyzetüket. Mind­ebbe korántsem szükséges be­letörődni. A jó erőben levő, szívesein dolgozó időskorúak tábora a jövőben tovább nö­vekszik, teljes népességi vi­szonylatban. Érdemes tehát a helyes — nekik leginkább megfelelő, társadalmilag is hasznos munkavállalásukon, a mainál többet töprengeni. Hasznosítsuk tapasztalataikat Ami elsősorban kínálkoznék: olyan tevékenység, amely ösz- szefügg korukkal és több év­tizedes tapasztalataik haszno­sításával. Fiatalok betanítása, gépbeállitás, karbantartás, kü­lönböző szervizmunkák, ap­róbb, nagyobb műszaki felada­tok, szolgáltató tevékenység a lakóhelyeken, kisegítő munka az egészségügyben, az oktatási intézményekben, a mezőgazda- sági üzemekben —, hogy most csak a foglalkoztatási válasz­ték kis részét említsük. S ami talán a legfontosabb: ne első­sorban karitatív, ne csupán szociális indítékú, hanem valós haszonra épített legyen a nyugdíjasok foglalkoztatása. Várkonyi Margit Cserb enhagyás BARTHA FERENC gépko­csivezető az utolsó fuvart vit­te az építkezésre. Vidáman fü- työrészett. a hatalmas Tátra szorgalmasan falta a kilométe­reket. Résnyire húzta az abla­kot. A jeges januári szél sivít- va tört be a fülkébe. Az épülő gyárnál leöntötte a sódert: Bogdányi t, a sofőrök főnökét kereste. A kantinban teázik — intett egy darus. Bartha hóna alá csapta a menetlevelet, s belépett a kantinba. Bogdányi ott ült a pultnál, teáját szür- csölve. A sofőr melléje tele­pedett, magának is kért egy teát. — Pis'ta bátyám, végeztem. — Érezte, ahogy a forró ital átjárja a testét. — Légy szíves írd alá... — csúsztatta az öreg elé a menetlevelet. Hall­gatólagos megegyezés volt ez közöttük. Bogdányi beleegye­zett, hogy szabad szombat előtti pénteken a teherkocsival menjen haza. A fiú mindössze tizenöt kilométerre lakott, de a legközelebbi vasútállomás hat kilométerre volt. s a leg­jobb esetben is csak hajnalra ért volna haza. Az öreg nem féltette Barthát. a legjobb so­főrje volt. Soha nem vett részi a többiek szeszcsatájában. ta­valy kitüntették balesetmen­tes vezetésért. Szálkás betűivel alákanyarítötita hát a nevét. — Akkor megyek Is — mono­ra a sofőr, s lekászálódott a székről. — Tudod Pista bá­tyám, anyám lekváros buktat ígért ma estére, és én azért étek-balok... — Azzal kezet fogott Bogdányival. DURUZSOLT a motor, ki­csit billegett ugyan a kocsi a jeges úton. de Bartha biztos kézzel tartotta a volánt. Mit szenvednék most. ha nem szer­vokormány lenne ezen a jár­gányon ... — gondolta elége­detten. Bekapcsolta a reflek­tort, majd egy idő után váro­sira váltott. Már egészen beso- 'tétedett, az út egyhangú, tel­jesen néptelen volt. Egy emel­kedő után megpillantotta a. kanyargó patakot, amelyet most vastag jégpáncél borí­tott. Ahányszor a patak mellett vezetett az útja, felrajzoltak benne gyermekkori emlékei. Ez volt az ő birodalmuk, leg­jobb barátjával, Kincses Pis­tával. Kora ősszel csak úgy hemzsegett a sok hal a me­derben. Ilyenkor fel tűrték a nadrágszárukat, s kézzel fog- dosták össze a halászlének va­lót. Testvériesen megosztoztak a zsákmányon, soha nem ve­szekedtek. Hanem azóta eltelt jónéhány év, bár Kincses Pis­ta is a faluban maradt, mégis egyre, ritkábban találkoztak. Pista megnősült, építkezésbe kezdett. Ha néha összefutot­tak, felidézték a gyermekkori emlékeket már csak a jóízű nevetés maradt meg... Barthának erősebben kellett markolni a kormányt, mert a kocsi egyre jobban csúszkált az úton. Egy kanyar után pil­lantotta meg az erősen dülön­gélő férfit. Bartha nyomban reflektorra váltott, s beletapo­sott a fékbe. Abban a pilla­natban rádöbbent, hogy ez óriási hiba volt. A fékezéstől a kocsi megpördült, és sebessé­géből mit sem vesztve, csú­szott még vagy tíz métert. Bartha tompa puffanást hal­lott. Halálsápad tan ugrott le a fülkéből. A kocsi mögött egy élettelenül heverő testet pil­lantott meg. A helyzetjelző vö­rös fényében kísérteties volt a látvány: ott feküdt egy ember arcára csúszott füles sapká­ban, kitékeredett lábakkal. Bartha a rémülettől lassan hát­rálni kezdett, majd bekászáló­dott a kocsiba, szinte öntudat­lanul indított. Három lakás épült Érden Nagycsaládosok új otthonban Hatvan lakás épült nagycsa­ládosoknak 1975 óta Érden. Ennél azonban jóval több négy gyermekes család jutott önálló otthonhoz: részükre csa­ládi házakat vásárolt a'tanács. A jogosultak száma azonban így is csak mérsékelten csök­ken. A városba költözők, illet­ve a város szélén sátrat verpk (mert ilyenek is vannak) növe­lik a várakozók számát. Az Érdi Városi Tanácsnál állan­dóan napirenden szerepel a legégetőbb lakásgondok meg­oldása. Dr. Benussí Silvio vb- elnököt sokszor keresik fel emiatt Még huszonhármán Jelenleg 23 négy- és több- gyermekes család él kedvezőt­len körülmények között, közü­lük öt a veszélyeztetett cigány- családok száma. Az utóbbiak — ha otthonhoz jutnak — sát­raikkal együtt a nomád élet­formát is a város peremén hagyják. Nem mindegy azon­ban, hogy mikor? A cigány koordinációs bizottság szer­vezésében — a tanács felügye­letével — négy komfortos la­kás építése már megkezdő­dött. A sátrak és a putrik tel­jes felszámolása azonban csak a VI. ötéves tervben valósul meg. A tanács vezetői «linden le­hetőséget átgondolnak, hogyan lehet minél előbb valamennyi nagycsaládosnak otthont adni? A minőségi cserére várakozók közül 1979. végén többen szö­vetkezeti lakást kapnak, s ily módon állami lakások szaba­dulnak fel. amelyeket nagy­családosoknak fognak kiutalni. Ütemesek az építkezések. Júliusban négy, háromszoba komfortos, 77 négyzetméter alapterületű lakást adtak át. A két iker családi házhoz udvar is tartozik. Egymillió 700 ezer forintért építette a lakásokat az Érdi Városi Tanács Költ­ségvetési Üzeme. Már készül, az a hat lakás is, amelyeket jövőre vehetnek birtokukba a nagycsaládosok A Casino Étteremhez köze], zöldövezetben található a Kö­virózsa utca. Házai között a nagycsaládosok számára épül­tek a legszebbek. Rögtön az elsőbe bekopogok. Egy keresővel Szili Istvánné gondosan meg­töri! a kezét, mielőtt bemutat­kozna. Épp nagymosást csinál. Elnézést kér, hogy nincs hova leültetnie, de bútorok dolgában igencsak szegényesen állnak. Néhány kopott heverő és szek­rény — ennyi egyelőre a be­rendezés. A beszélgetésre bejönnek a gyerekek is, István 15, Judit 11, Edit 8 és Laci 5 éves. Meg­A vacsora sem kellett Bar­thának. Anyja nem tudta el­képzelni, mi baja lehet a más­kor oly vidám, beszédes fiú­nak. Azt hazudta, hogy a foga fáj. Az öregasszony mar re­gen aludt, de ő még a kony­haasztalra borulva vívódott önmagával. „Űristen, milyen rohadt gyáva vagyok ... yisz- sza kell mennem ... vissza; nem hagyhatom ott, hiszen le­het. hogy még él ...” Maga sem tudta, hogy aludt el. Ar­ra ébredt, hogy valaki csen­desen sirdogál mellette. Az anyja volt. Bartha a gyötrő álomtól bambán nézett az öregasszonyra. — Miért sír édesanyám ... no, mondja már ... — biztatta. Bartha néni megtörölte köny- nyes szemét. AZ ÉJJEL... valaki... — kezdte szipogva — elütötte a Kincses Pistát. És az a disz­nó... otthagyta az úton. Azt mondta a doktor, hogy meg lehetett volna menteni, de megfagyott az istenadta ... Bartha lassan felállt, széde- legve az ablakhoz támolygott. Remegő kézzel lekaparta a zúzmarát. Az utca végén fel­tűnt egy autó, Bartha össze­rezzent. Azt hitte, hogy rend­őrségi. Még a kék színt is látni vélte a kocsi oldalán. Schmidt Lajos illetődötten hallgatnak. Édes­anyjuk megjegyzi, hogy csak a vendég tiszteletére, mert egyébként zsivajtól hangos a ház. — Legyenek csak vidámak, hangosak — mondja Sziliné — az elmúlt évek úgyis szörnyű­ek voltaik... Nem kell faggaitóznom, a megtört tekintetű asszany ön­ként meséli el: férje, aki se­gédmunkás volt a hizlaldában, rászokott az italra. Üres zseb­bel tért haza minden fizetés­kor. Ennek négy éve. Szülné egy darabig tűrte a férfi ga­rázdaságát, aztán inkább vál­lalva hogy egyedül tartja/ el, neveli fel a gyermekeit. — Nagyon nehéz volt — só­hajt — 2500—2600 forintot ke­resek a Ruhaipari Szövetke­zetben. Igaz, családi pótlékot, is kapunk, mégis. Főleg olyan körülmények között, ahogyan laktunk. Tavaly, a tél kellős közepén beszakadt a tetőnk. Ékkor bementem a tanácsel­nökhöz. Pontosan emlékszem, december 8-a volt. Másnap megkaptuk a szükséglakást és most ezt. Végre talán egyenes­be jutunk. Minden fillért meg kell fognom, ha azt akarom, hogy a gyerekeim ne érezzék a másik kereső hiányát. Végigvezet a lakáson. Há­rom, külön bejáratú, napfényes szoba, étkezőkonyha, hideg- melegvizes fürdőszoba. Szili Istvánné negyvenegy eves. Most jutott el oda, hogy mél­tó körülményeik közt élhet. Megérkezett a negyedik Bitóéknál a nagymama van otthon a három apró gyerek­kel. Nem könnyű vigyázni rá­juk, mert a kicsik mindenre kíváncsiak, izegnek-mozognak. Hat, három és kétévesek. — Jókor jött — mondja Ba­log Béláné —, hamarosan itt­hon lesz a legkisebb is. Laci, Erzsi és Sanyi után, a múlt héten még egy kisfiú született; Zsolt. Amíg várakozom, körülné­zek. Itt is egyszerűek a búto­rok, akárcsak Szüléknél. Még sok minden hiányzik. A fiatal- asszony a budapesti ELGÉP- nél kézbesítő, keresetére azon­ban még jó ideig nem számít­hat a család: otthon marad a kicsikkel gyermekgondozási«. Bitó László a Magyar Gördü­lőcsapágyművek diósdi gyárában dolgozik mint kocsir kísérő. A fiatalok három évig a nagyszülőknél laktak a garázs­ban, előbb két, aztán három gyermekkel. Akkor utalták ki szamukra ezt a lakást, amikor már erősen közeledett a ne­gyedik gyermek megszületésé­nek ideje. Most végre a saját­jukban lehetnek. Pár perc múlva nyílik az aj­tó: megérkezik a házaspár a csecsemővel. — Mutasd, mu­tasd! — kiabálják kórusban a gyerekek. Az apa lefekteti a legkisebbet a már előre odaké- Sirttett rácsos ágyba. Nincs idő a beszélgetésre, tisztába kell tenni Zsoltot. Így hát elköszö­nök. A másik két lakás még üres, de egy-két napon belül azokba is beköltöznek az első lakók, akik hasonlóan rossz körülmé­nyek közül érkeznek, mint Szi­liek, Bitóék. Tófalvi Éva Édes exporttermék A méz — kedvelt cseme­génk — ősidők óta ismert. A feljegyzések szerint mar Tut-Anch-Amon fáraónak, a Théba melletti Királyok Völ­gyében föltárt sírjában lépes- méz maradványaira bukkan­tak a régészek. Caligula, a hírhedten híres római szená­tor pedig, szenvedélyes mé­hész lévén, tanulmányt írt a mézkészítés fortélyairól. De nemcsak a múltat, Je­lenünket is édesíti. Kettős ér­telemben : egyrészt valóságo­san, hiszen ételünkbe kerül, másrészt gazdasági haszna re­vén. Statisztikai adatok iga­zolják, hogy a fehér akác vi­rágjából szűrt illatos, hal­ványsárga színű nektár az egyik legkeresettebb, valuta- szerző élelmiszeripari nyers­anyagunk. A világpiacon nagy keletje van egyéb méhészen termékeknek: lépesmézneit. virágpornak, vegyes virág- méznek is. Pest megye klimatikus adottságai kedveznek e kelle­mes, s egyben komoly hasznot nozó tevékenységnek. Főkép­pen Ráckeve, Cegléd, Nagy­körös és Nagykő ta környéKen vannak tradíciói a méheszae- désnek, ám sok kaptárt látm a budai hegyek környékén s a Börzsöny-vidéki falvakban is. A Fogyasztási Szövetkezete« Pest megyei Tanácsán Guiyas Lászlótól, a mezőgazdasági termékértékesítési osztály ve­zetőjétől hallottuk, hogy a« áfészak égisze alatt 47 mé­hész-szakcsoport működik a. megyében, csaknem 1200 tag­gal. Idén összesen 455 tonna vegyes virágméz átadásara kötöttek szerződést, eddig — az idény közepén Jarva — 190 tonnát szállítottak a felvásár­lóhelyekre, ahonnan a HUN- GARONEKTÁR feldolgozó üzemeibe kerül. Az időjárás kegyes vol a méhészekhez, a gyümölcsöskertek, repceföldek, virágos rétek gazdag lelőhe­lyül szolgáltak a méheknek. Újdonság, hogy a szakcso­portok szoros együttműködést alakítottak ki a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Közös céljuk, hogy a mérgező vegyszerek ne pusztítsák a méh eket. K. M. , Értesítjük tisztelt vevőinket, hogy tarnaszentmiklósi telepünk műanyagraktárában július 30-tól augusztus 10-ig LELTÁROZUNK A leltározás idején szünetel az áruforgalom. A többi telepünkön zavartalan a kiszolgálás. Fémipari és Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat Vevőszolgálat: Budapest XIIL, Dózsa György út 57. Telefon: 401-321.

Next

/
Thumbnails
Contents