Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

1979. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK Nemzetközi. konferencia Dobogókőn ÁpaléiiSk képzése és foglalkoztatása. Nemzetközi konferencia kez­dődött tegnap Dobogókőn a Nimród szállóban az európai országok vöröskereszt-szerve­zetei képviselőinek részvételé­vel. A kétnapos tanácskozáson 15 ország küldöttei vitatják meg a Vöröskereszt és az ön­kéntes ápolónőképzés kapcso­latát A konferencia első napján előadások hangzottak el az önkéntes, illetve a hivatásos ápolónők képzésének tapaszta­latairól az egyes országokban. A nemzetközi konferencia, amelyet a Magyar Országos Segélyező Nőegylet —aVörös- kereszt jogelődje — megalaku­lásának 100. évfordulója al­kalmából rendeztek, ma foly­tatja munkáját A résztvevők ajánlást dolgoznak ki az ön- kéntesápolónő-képzés fejlesz­tése érdekében. Emlékülés, fóklaavatós Negyven évvel ezelőtt, a II. világháború kitörésének nap­jaiban lengyel menekültek tízezrei érkeztek hazánkba. A négy évtizeddel ' ezelőtt tör­téntekről most rendezvény- sorozattal emlékeznek meg. Szombaton Siklóson — az egykori lengyel tábor színhe­lyén — emléktáblát avatnak. Vasárnap emlékülést tartanak a magyarországi Bem József lengyel kulturális egyesület székházában. Az ünnepségek­re Budapestre érkezett az egykori menekültek delegá­ciója. A heBysxm: Bssssakesxi Miért állnak üresen lakások? Látszólag teljesen kész la­kóházak hónapokig állnak üresen. Az emberek — termé­szetesen legfőképp azok, akik arra várnak', hogy végre bir­tokba vehessék új otthonukat — nem értik, miért? De nem érti e sorok írója sem. Épp ezért egy lakótelepen járva, megkereste a kérdéssel a leg­illetékesebbeket, az építőket Hiba a villany körül A helyszín: Dunakeszi. Az a lakótelep, amely közel a Du­nához, teljes elkészülte után egész községnyi embernek biz. :osít a mostaninál jobb élet- körülményeket. A beszélgetést az építésveze­tői irodában kezdjük. Sass János építésvezető nem szépí­ti a dolgokat — A 11-es épületről van szó, ebben 128 lakást készítet­tünk el. A műszaki átadás még június 30-án, a tervezett idő­ben megtörtént. Azóta befe­jeztük az akkor feltárt hiány- pótlási munkákat. — Elkészültek vagy most is dolgoznak még az embereik? — Miattunk már holnap költözhetnének a lakók. Csu­pán a takarítás van hátra. — De nem költözffetnek. Mi­ért? — Most azt hiszi, mi itt csak magyarázkodunk a társaim­mal. Pedig a helyszínen is lát­hatja, hiteles amit mondok. A szóban forgó háztömbhöz a Villany szerelőipari Vállalat — a VÍV — szerelte a trafóhá­zat. Az áram biztosítása vi­szont az Elektromos Művek dolga lenne. Nem tudjuk mi­ért, nincs még végleges villa­mos energia az épületben. Pe­dig enélkül a lifteket sem tud­juk bejáratni. S ugye a lakha­tóságnak feltétele a használ­ható, jó lift? Egyelőre még a villanyórák sincsenek felsze­relve. Mas a szemlélet äz építésvezetőségen az asz­talosok, az üvegesek és a/ laka­tosok Mínyó László főműveze­tő keze alá tartoznak, ű szól most közbe. — Huszonegy éve dolgozom az építőiparban, szereztem né­mi tapasztalatot. De jártam hivatalos kiküldetésen Cseh­szlovákiában és az N DK-ban is, megnézhettem az ottani építkezéseket. Náluk a laká­soknál mások az előírások. Sokkalta inkább a meny- nyiségre kerül a fő hang­súly. Az viszont igaz, hogy odakint más a beruházói szem. lélet. Az épületeket ugyanis szekciókként — Jépcsőházan- ként — is átveszik, s egy-egy nagyobb háztömb még épül, de már lakják is az első lakók. Itthon ismert a felfogás: csak teljesen elkészült épületeket vesz át a beruházó. A teljes el­készüléshez sok minden tarto­zik: járható utak, kész közmű­vek egyaránt. Az ilyen jellegű munkák jó része pedig nem is a mi dolgunk. így fordul elő, hogy áll az épület, csak éppen nem közelíthető meg, vagy nincs villany és hasonlók. — A 128 lakásos épület nagy érték — tekintélyes része a nemzeti vagyonnak. Ki felel érte jelen esetben? — Természetesen a PÁÉV — mondja Sass János. —Tud­ja, mennyit károsodnak a la­kások két hónap alatt, amíg üresen állnak? Ki győzi azo­kat állandóan szellőztetni és takarítani? A rendelet pedig szigorú: míg egyetlen, bármi­lyen kis hiba is van, a beru­házók nem vállalják az átvé­telt. Hibát pedig a tökélete­sen is lehet találni. Nincsen felelős » — Angyalok nem vagyunk — kapcsolódik a beszélgetés­be Duschek János is, ő a hi­deg-meleg burkolok irányító­ja. — Minden ember mellé nem állíthatunk őrt. Bizony az előfordul, hogy embereink nem becsülik egymás munkáját. Erről tanúskodik a hiánypótlá­si jegyzék is: a leggyakoribb hibákért valakit felelőssé le­hetne tenni. — S ez miért marad el? — Amíg építőipar lesz, ad­dig óhatatlan a falak leveré­se, a tapéta megsértése, a má­zolás hibája, vagy a sok-sok üvegtörés. Ezek legfeljebb csak csökkenthetők. Ma még örülünk, ha elérjük, hogy az emberek ne menjenek rá ho­mokos-sáros cipővel a sző­nyegpadlóra, hogy ne töröljék izzadt-piszkos kezüket a söté­títő függönyökbe, hogy a vil­lanyszerelő utólag ne rongálja meg a kész tapétát. Ha már zárható — A minőségi bérezés ki- terjesztése sem hozott válto­zást? — A művezetők éves pré­miumának negyven százaléka az elért minőségtől függ —fe­lel Sass János. — Érdekük te­hát a munkafegyelem betarta­tása. De arra is ügyelnek, hogy ne kétszer fizessünk munka­bért egy munkáért Bővebben ezt Minyő László magyarázza meg. — A 11-es épület asztalos- munkáiért én 142 ezer forint munkabért kaptam. Előrelátó­an azonban nem fizettem ki a teljes összeget — bár megte­hettem volna, mozgóbérként —, hanem tartalékoltam, hogy a műszaki átadás utáni javí­tásokért is tudjak fizetni. Így azután nem károsul a válla­lat, nem lépjük túl a bérke­retet. — Laikus számára soknak tűnik a másfél millió forintos hiánypótlási munkák értéke. — Ötvenegy millió forintot ér a 128 lakásos ház, ehhez mérten a megengedett hatá­rok között mozog a másfél millió. Ez a szám egyébként is félrevezető. A célszerűség azt diktálja ugyanis, hogy a fi­nom szerelvényeket, a függö­nyöket, de még a lakások sző­nyegpadlóit se rakjuk fel idő­ben. Vagyis a műszaki átadás előtt. Ezek a munkák tehát — bár előzetesen megállapod­tunk a beruházókkal és ,az OTP-vel — a hiánypótlások listájára kerülnek, s emelik is az értékét. Egyébként rá is kényszerülünk arra, hogy csak a már bezárható lakásokat te. gyük teljesen lakhatókká. Szemle után Baktatunk föl a második emeletre. A lakásban, ahová természetesen kulccsal jutunk be, árad a napfény. Színesek — virágosak és csíkosak — a tapéták, minden helyiségben más színűek, csakúgy, mint a szőnyegpadlók. Gyors, kapko­dó munkának nyoma sincs, kupacokban állnak a gyalult faforgácsok, és mindent vasta­gon belep a por. — Valamennyi szükséges falfúrással is végeztünk, min­den villanykapcsoló, kon­nektor a helyén van már. Amint költöznek az emberek, úgy rakjuk fel folyamatosan a szerelvényeket. Több lakásba betérünk; mu­tatják, milyen sérüléseket kel­lett kijavítaniuk. Szakadt ta­pétát a kaputelefon mellett, elromlott ajtózárakat. Az asz­talosok felülvizsgálták az aj- tók-ablakok záródását. A kö­zelmúltban a nagy vihar le­tépett néhány konyhaabla­kot. A 11-es épület tehát nem csupán látszólag, hanem való­ban készen áll. Már mint a PÁÉV építők részéről. Ez azon­ban aligha csillapítja a 128 lakásra váró család türelmet­lenségét Dodő Györgyi- • Új technikát alkottak Magyar-szovjet együttműködés a dióséi csapágygyárban A cserfa karrierje Harminc éves a magyar— szovjet műszaki-tudományos együttműködés — adtuk hírül a napokban, s ismertettük az évforduló alkalmából tartandó rendezvényeket. Akkor csak címszavakban foglalkoztunk e kapcsolatok eredményeivel, azokkal az újdonságokkal, a mindennapi, termelésbe egy- re-másra bekapcsolódó gépek­kel és berendezésekkel, ame­lyek az ezer szálon futó együttműködés mindennap­jait fémjelzik. Együtt az indulásnál A magyar csapágyipar ki­alakulása az ötvenes évek elejére tehető. Ez a nagy pre­cizitást és szigorú technológiai fegyelmet igénylő iparág az­előtt csaknem ismeretlen volt hazánkban, így az első lépé­sek megtételéhez segítségre volt szükség. Szovjet doku­mentáció alapján, szovjet gé­pekkel indult meg a termelés a Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni és diósdi gyárában. — Eredetileg 800 ezer da­rab csapágyat gyártottunk évente — ennyi is volt a gyár kapacitása —, de az idők során fokozatosan felfu­tottunk egészen a 3 mülióig — mondja dr. Cserna Tamás, a diósdi gyár műszaki-gazda­sági tanácsadója. — Műszaki fejlesztéssel, oélgépesítéssel, munkaszervezési intézkedé­sekkel ezt egy ideig még le­hetett bírni, de végül már el­kerülhetetlenné vált a re­konstrukció. Ehhez azonban a gyáron be­lüli erők nem voltak elégsé­gesek, különösen azért nem, mivel az elképzelt rekonstruk­ciónak nemcsak a termelőesz­közökre, hanem magára a ter­mékre is ki kellett terjednie. Üj típusú, növelt teherbírású csapágyak gyártását tűzték ki célul — új gépeken, új tech­nológiával. Az MGM 1970-ben kapott engedélyt,, hogy külföldi csa­págygyártó cégektől ajánlato­kat kérjen be a gyár teljes vertikumát átfogó rekonstruk­cióra. Svéd, japán, francia és szovjet ajánlat érkezétt, s a magyar fél párhuzamosan folytatott tárgyalásokon igye­kezett a legkedvezőbbet kivá­lasztani. Bár az első variá­cióban a szovjet ajánlat a határidők tekintetében nem szerezte meg az első helyet, a végső döntés mégis — az időközben átdolgozott —szov­jet elképzelés mellett szólt. A miértre ismét dr. Cserna Tamás válaszol: — Mint már sző esett róla, a magyar csapágyipar alapja eleve a Szovjetunió közremű­ködésével jött létre, tehát cél­szerűnek látszott a fejlesztésit is ezen bázison folytatni. Ezenkívül a "szovjet ajánlat — amellett, hogy egy jó nem­zetközi színvonalat biztosított termékeink számára — tartal­mazta a rekonstrukció befe­jezését követően a hosszú tá­vú műszaki-gazdasági együtt­működés lehetőségét is. Megszületett tehát a döntés, Az eddig csak tüzelésre használt cserfa kitermelése eddig ráfizetéses volt az er­dőgazdaságoknak. A magyar erdőkben igen jelentős kiter­jedésű ez a faállomány. Ipa­ri hasznosítását megkezdte a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Állami támogatás­sal speciális gépet vásároltak, mellyel cserből faaprítékot ké­szítenek, amely fontos ipari nyersanyag. Hódmezővásárhe­lyen furfurolt készítenek be­lőle, amely a növényvédő sze­rek, a műtrágya, a gyógyszer- ipar, továbbá a műgyanta- gyártás és az olajfinomítás fontos anyaga. Az aprítékot ezenkívül Zagyvarónán ötvö­zet gyártásához is felhasznál­ják. A furfurolból várhatóan a 80-as években fehérjét, vala­mint , takarmányélesztőt is előállítanak majd. s megkezdődtek a nagyszabá­sú, az iparág történetében egyedülálló méretű munka mindennapjai. Az első fázis­ban az érintett szovjet terve­zőintézetek mérnökeiből és az 1-es számú moszkvai csa­págygyár szakértőiből álló delegációk pontosan felmér­ték a helyzetet, megismerked­tek a gyár adottságaival, s elkészítették • 19 kötetből álló részletes műszaki tervet. Ezt követte a kiviteli tervek kidolgozása, amibe már a magyar szakemberek is bekap­csolódtak. — Több hetet vett igénybe a tervek egyeztetése, zsűrizése. Hol a szovjet szakemberek jöttek ide, hol mi utaztunk ki — ez már igazi közös munka volt. Aztán megkezdődtek a kivitelezés, a megvalósítás munkálatai. Amint megindul­tak az első gépszállítások, a szovjet szakértők állandóan itt tartózkodtak, ők vették át a külföldi cégektől a beren­dezéseket, ők helyezték üzem­be azokat. Ezzel egyidejűleg a szovjet fél biztosította, hogy a gyár munkásai 2—4 hetes tanulmányutakon vehessenek részt, s ennek során olyan szovjet üzemeket ismerjenek meg. ahol hasonló berendezé­sek már működnek. Ily mó­don mintegy 40 diósdi szak­munkás ismerte meg az új technológiát, s hazatérésük után gyorsan bekapcsolódhat­tak az egyre-másra érkező berendezések üzembe állításá­ba. A közösen végzett munka az emberi kapcsolatok legjobb formálója. Az együttes tevé­kenység elősegíti egymás ér­tékeinek — és gyengéinek — megismerését, rokonszenvet, barátságot eredményezhet A rekonstrukciós munkákkal pár. huzamosan fellendült a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportjának munká­ja is. Törő István, a tagcso­port elnöke: A munka hatása — A tanulmányutakról ha­zatérő munkások élménybe­számolókat tartottak kollégáik­nak. Az itt dolgozó szovjet szakértők pedig nemcsak munkájuk során, hanem sza­bad idejükben is bekapcsolód­tak a gyár életébe. Minden megmozduláson részt vettek, s igazán mondhatom, hogy na­gyon népszerűek voltak. Ve­zetőjüknek, Leonyid Szinya- kovnak még magyar kereszt­nevet is adtunk — Bélának hívtuk —, amit aztán az ese­dékes névnapon rendesen meg is ünnepeltünk. Természetesen hihetetlen lenne, ha azt állítanánk, hogy az ezer és ezer feladat meg­oldását kívánó hatalmas mun­ka során nem voltak nehézsé­gek, s ne kísérték volna ki- sebb-nagyobb gondok a mil­liárdos értékű beruházást. A szó ismét dr. Cserna Tamásé: — Nyilvánvaló, hogy a mun­kával kapcsolatban számtalan szakmai probléma jelentke­zett. Ezek főleg a két ország, s a két csapágyipar közötti nagyságrendi különbségre ve­zethetők vissza. A Szovjetunió, ban mindenből lényegesen na­gyobb sorozatok készülnek, tehát például egy gép egész évben egyféle típust gyárt, nálunk* ugyanakkor jóval ke­vesebbje van csak szükség, tehát univerzálisabb, több tí­pus előállítására felszerelt berendezésekre volt szüksé­günk. Folytatódik * Végleges befejezéséhez kő-' ^éledik már a diósdi gyár re­konstrukciója. A gépek a he­lyükön vannak, folyik a ter­melés. Még néhány kiegészítő, befejező technológiai mozza­nat van hátra, s elutaznak a szovjet szakértői stáb utolsó képviselői is. A kapcsolat azonban nem szűnik meg. A tíz évre szóló műszaki-tudományos együtt­működési magállapodás kere­tében rendszeresen sor kerül a jövőben is a tapasztalatok kicserélésére — s a közös munka emlékeinek felelevení­tésére. Weyer Béla Sportlövők és modellezők Pest megye az eBökeBö 6. helyen A megye MHSZ-klubjainak sportolói az elmúlt években mindig szolgáltak szép ered­ményekkel: a küzdőtérre ki­lépők becsülettel megállták a helyüket a különböző sport­ágakban. Különösen a lövé­szek és a modellezőrepülők tettek ki’magukért. A közelmúltban Zánkán le­bonyolított országos úttörőbáj- nokságon és a Honvédelmi Kupa lövészversenyen szép si­kert arattak a Pest megyei fiatalok. Szuhár János, az MHSZ Pest megyei szervezetének tit­kárhelyettese elmondta: a korcsoportos küzdelmekben a megye válogatottja biztosan nyert, megelőzve 18 megye és a főváros csapatát. Egyéniben Sződi Mária (Gödöllő), illetve Herpai Tibor (Nagykőrös) ne­gyedik lett. Volt néhány olyan kiemelkedő egyéni teljesít­mény is a verseny során, amely külön figyelmet érde­mel: a puskás lányok kategó­riájában Strázsi Erika Nagy­kőrösről 167 körrel országos egyéni csúccsal győzött; ez a teljesítmény egy felnőttnek is a becsületére válna. A siker kovácsai voltak még puská­ban: Jankovics Attila Cegléd­ről 158 körrel; pisztolylövés­ben: Vácról Somogyi Éva 143, és Cselkó Ferenc Nagykőrös­ről 147 körrel. Sok múlott a csapat vezetőjén, Gál Feren­cen, az MHSZ váci járási-vá­rosi szervezetének titkárhe­lyettesén Is, akt végig buzdí­totta, lelkesítette a gyereke­ket. Az eredmények azt bi­zonyítják: az utánnótlást gon­dosan nevelik. Akár a jövő olimpikonjai is lehetnek ezek a fiatalok! Népszerű a modellezés is Pest megyében. Takács Béla, az MHSZ megyei szervezeté­nek főelőadója elmondta: 11 klubban 1300 alap- és 560 kö­zépfokú modellező tanfolya­mot rendeztek. Az oktatók je­lentős része pedagógus, akik egyébként maguk is űzik ezt a sportágat. A versenyzőknek rendszeresen lehetőségük nyí­lik arra, hogy a területi és a megyei döntőkön összemér­hessék tudásukat. Innen az or­szágos versenyekre vezet az út: jó példa erre Morótz At­tila, aki a körrepülő-műre- pülő kategóriában a nemzet­közi Mecsek Kupában első he­lyezést ért el. A százhalom­battai fiatalember egyébként válogatott kerettag is. Szép eredménnyel dicsekedhet a gödöllői Maczkó Oszkár is, aki kategóriájában az orszá­gos bajnokság harmadik he­lyezettje lett. A nagykátai Jankovics László korosztályá­ban szintén harmadik helyen végzett örvendetes tény: nincs baj az utánpótlással sem. A bizo­nyíték: az idei úttörő-olimpián a körrepülő-műrepülő kategó­riában a tizenkét esztendős százhalombattai Boldizsár Mi­hály bajnokságot nyert A jó eredményeknek köszön­hetően az elmúlt évi érté­kelés során az országos rang­sorban Pest megye az elő­kelő hatodik helyre került Kétségkívül jelentős szerep jutott mindebben néhány olyan kiemelkedően dolgozó klubnak, mint a nagykátai, a váci vagy a nagykőrösi. En­nek alapján jogos a műrepü- lők óhaja: a legközelebbi ér­tékelésnél szeretnének ismét előbbre lépni. S. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents