Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-29 / 201. szám
MF.citr Gondolatcsere — társalgással MINDENBEN ÉRTŐN, TÁJÉKOZOTT EMBERKÉNT 1979. AUGUSZTUS 29., SZERDA Rétéi Lajos eredetileg néprajzszakot végzett az egyetemen, jelenleg kriminálpeda- gógiával foglalkozik, azonkívül a TIT Pest megyei néprajz szakosztályának elnöke és lelkes népművelő. Most csak Rétéi Lajossal, a népművelővel szeretnénk beszélgetni. Húsz év Szentendrén — Van-e mélyebb, múltban gyökerező előzménye népművelői elkötelezettségének? — Hogyne! De hadd tegyem hozzá, nem elszigetelten jelentkezett, és e pillanatig szétválaszthatatlanul összeforrt többi munkámmal. Korunkat szeretjük az egyre szőkébb i területre koncentráló szakemberek századának is nevezni, de én kijelenthetem, hogy ma is, holnap is, marad legalább egy terület, ahol csak a jó értelemben vett polihisztorok dolgozhatnak eredménynyel: s ez épp a közművelődés. A negyvenes években, mint gimnazista, tagja voltam a Muharai-együttesnek, ahol a népművészet valamennyi ágával foglalkoztunk (néptánc, népzene, népmesék, népballadák). Hozzám hasonló lelkes, az igazi népi értékek felkutatását, ápolását, továbbadását célul tűző fiatalokkal jártam az alföldi tanyákat, falvakat, táncoltam, énekeltem, verseket szavaltam. Ezek után szinte magától értetődött, hogy a néprajzszakot választottam, de később a NÉKOSZ-együttesben való szereplésem és az egész akkori szellemi légkör, népművelői hajlamaimat is tovább erősítgette. 1947-től például az olvasómozgalmat szerveztük, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik részlegének a munkatársa; az ösz- s~.es irodalmi ankétot, mely Szabó Pál, Erdei Ferenc, yeres Péter, Darvas József munkásságának széles körű propagálását tartotta feladatának, én rendeztem meg. Húsz éve azután kiköltöztem Szentendrére, és ettől kezdve Pest megye területére helyeződött át tevékenységem. Nem elég felmondani — Milyen tapasztalatok gyűltek össze e hosszú évek alatt? Történtek-e változások a népművelés tartalmát, formáját illetően? — A 60-as évekig elsősorban az előadásos formák — általában egyes előadások, vegyes témák -— domináltak. A televízió elterjedése aztán változásokra, színvonalemelésre kényszerítette a népművelőket. Ettől kezdve nem volt elég jól-rosszul felmondani a témát. I — ön is rákényszerült módosításokra? — Én nagyon szerencsés embernek mondhatom magamat. Az egyetemen Hegedűs Géza adta elő a filozófiatörténetet, aki remek előadó volt. Soha RADIOFIGYELO NÉPZENEI HANGOS ÜJSÁG. — A csütörtökön elhangzott adás a nyár egyik gazdag programú népzenei eseményéről emlékezett meg, a Szentendrén megrendezett Pest megyei nemzetiségi találkozóról. Ezen a találkozón német, szerb, szlovák és magyar népzenei együttesek szerepeltek, többek között egy pilis- szentkereszti szlovák, egy szi- getszentmártoni német, egy érdi, egy maglódi és egy solymári együttes. Mivel a találkozóról szóló riport a Népzenei Hangos Üjságban hangzott el, a híradás sokkal inkább zenei . lehetett volna. Hallottunk egy hosszú nyilatkozatot és néhány rövid hangképet — az arány lehetett volna fordított, s így valóban felidézték volna a soknemzetiségű Pest megye népzenei életét. HÜSZAS STŰDIŐ — VÁLLALOM... — A húszas stúdió riportműsoraira, bár színvonaluk korántsem egyenletes, mindig érdemes odafigyelni. Ezek a riportok minden alkalommal kiélezett élethelyzeteket mutatnak be — olyan emberi sorsokat, amelyek drámai feszültségűek. Az emberek, akik e sorsok viselői, különbözőek: hallottunk már olyan riportot, amelynek szereplői nem voltak képesek vállalni sorsukat, csak elviselni — drámájuk éppen ez volt. A szombaton elhangzott riport főszereplője, egy negyvennégyéves kiskunmajsai asszony viszont vállalta, nemcsak elviselte a ^sajátjának érzett sorsot. Pedig kivételesen nehéz sors adatott neki. Volt egy kisfia, akit férjével együtt úgy neveltek, hogy minden szépet és jót megadjanak neki. Ezt a gyereket tízéves korában elütötte egy autó, s a kisfiú meghalt. Az asszony, aki úgy érezte:az a szeretet, ami bennem van, egy gyerekre nem fér — s aki saját kisfia mellett két állami gondozott gyereket is nevelt addig, hirtelen gyerek nélkül maradt. (Két nevelt gyerekét is akkortájt vitték el tőle a vér szerinti szülők.) Üresebbet nem lehet elképzelni, mint ha valakinek nincs gyereke — mondta az asszony, s egy ideig ^ ebben a képtelen ürességben I élt. Amikor — negyvennégy ' évesen — megtudta, hogy terhes, alig merte elhinni. Az orvosok lebeszélték: súlyos betegsége miatt az életébe kerülhet egy terhesség- és egy szülés vállalása. Az asszony nem gondolkozott: gyereket akart, újra, bármi áron. A riDort végigkísérte az egész terhességet, amelyet az asszony mindvégig kórházban töltött, a riporter jelen volt, amikor az asszony megtudta, hogy ikreket vár, hallottuk az orvosok véleményét, akik kezdetben semmi esélyt nem láttak, de később együtt harcoltak, akartak az asszonnyal. Végül pedig kivételes élményben lehetett része a rádióhallgatónak: jelen lehetett a műtőben, amikor császármetszéssel világra hozták az egészséges újszülötteket. S bár szülést mind gyakrabban látn; filmen is, az életnek ez a kivételesen boldog, ünnepélyes pillanata ugyanolyan izgalmas volt így is — hogy csak hangjait hallottuk a rádión keresztül. A sors kezeibe vette ezt az asszonyt — mondta az egyik orvos, de fordítva igazabb ez a mondat. Ez az asszony kezébe vette a sorsát — s az ilyen ember nagyon ritka. És még ritkább, aki nemcsak kezébe veszi, hanem irányítani, alakítani is képes az élete nagy fordulatait. HOGYAN ÖLTÉK MEG HAMLET ATYJÁT? — Egy furcsa gyilkosság nyomában. — A nyomozást vezeti: dr. Matos Lajos orvos, az Országos Kardiológiai Intézet munkatársa. A hétfő délután elhangzott műsor címe, alcíme azt sugallta, hogy valamiféle kultúrtörténeti krimiben lesz részünk. Egy izgalmas nyomozást hallhatunk majd, amelyből kiderül, miféle mérget öntött az álnok Claudius Hamlet király fülébe, míg ő kertjében pihent. Bizonyára nem lett volna érdektelen ez a nyomozás! Ehelyett azonban jóval izgalmasabb élményben volt részünk. Dr. Matos Lajos nemcsak a gyógyszerek, mérgek kiváló kutatója, hanem Shakespeare korának, tudományának és irodalmának is kitűnő ismerője. Így az ő jóvoltából sok érdekeset hallhattunk arról a tudományos és irodalmi háttérről, amely Shakespeare-t művei alkotásában segítette, s amelyből hihetetlen gazdasággal merített. A műsor nem egyszerűen kul- túrhistóriai érdekességeket akart közölni, hanem érzékeltetni Shakespeare alkotói személyiségének egyik legfontosabb vonását: mohó kíváncsiságát, érdeklődését korának minden tudománya iránt. Ezt a kíváncsiságot kellene eltanulnunk — mondta a műsorban részt vevő kutató orvos aki gazdag műveltségével, sokirányú érdeklődésével maga bizonyította, hogy ezt a kíváncsiságot el is lehet tanulni. Mosonyi Aliz nem előadást tartott, hanem ahogy én magamban megfogalmaztam, csevegett az éppen aktuális anyagról úgy, hogy észre sem vettük: órán ülünk. Mai napig ő a példaképem, — Véleménye szerint napjainkban hogyan kell eredményesen dolgozni egy népművelőnek? — Ma a legnagyobb divat az utazás, az érdeklődés középpontjában elsősorban ez áll, így ehhez az igényhez kell fölzárkózni. — Milyen módon? — Szerte a megyében tartok Magyarország legszebb tájairól vetítettképes előadásokat. Miután az érdeklődés a témák iránt, amint már említettem, eleve adott, már csak az a népművelő-előadó feladata, hogy a tájegység kapcsán a lehető legtöbb információt, tudásanyagot nyújtsa át hallgatóságának. Vagyis a komplexitásra való törekvés. Egy tájegységen belül mindig beszélek annak földrajzáról, történelméről, néprajzi-iro- dalmi-művészeti vonatkozásai, ról is. — Netán ez a komplexitásra való törekvés követeli meg a jó értelemben vett polihisztor ságot? — Igen. — Nem túl sok ez követelménynek? — Sok, de én azt vallom, hogy az igazi népművelő egyszerre legyen pedagógus, pszichológus, és szűkebb szakmáján túl is mindenben értőn tájékozott ember. Ars poetica — Ha nem lenne olyan szokatlan, hogy egy népművelő ars poeticájáról vall, mit mondana Rétéi Lajos? — Azt hiszem, túl nagyképűen hangzana — csizma az asztalon!? — ars poeticáról beszélni. Csak azt mondhatom, amit már valójában az elején is említettem, hogy én mindenkor, akár fiaimmal és azok osztálytársaival biciklitúrán vagyok, vagy ha a SZOT-üdülőkben esténként előadást tartok, vagy ha az ide látogató idegennek megmutatom és elmesélem Szentendre nevezetességeit, vagy ha a néprajz körében tartok szakmai előadást, vagy ha pedagógusként dolgozom, egyúttal mindig népművelő is vagyok. S. Horváth Klára Érzelemgazdag ecsetrajzok VERESEGYHÁZI GRAFIKUS TÁRLATA VÁCOTT Takács József tárlata szeptember 3-ig tekinthető meg naponta Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban. Nagyon egyedi Takács József élete és művészete. Zagy- vapálfalván született bányász- családból, nehéz sorsból emelkedett ki, becsületes, szívós munkával. Ez a nemcsak hangoztatott, hanem élt becsület minden gáton átsegítette, óvta, őrizte távlatait. Honnan indult? Apja bányászkovács volt, ő is munkásként élte hétköznapjait, ma is csak a második műszakból telik művészetre. A pihenés óráit szánja erre a fokozott elmélyülésre és egyre nagyobb figyelmet igénylő manuális, szellemi tevékenységre. A képek forrása Takács József egyéniség; világa van. Kialakított magának egy műfajt, az ecset- rajzot és egy látványon és gondolkozáson alapuló jelzésrendszert, ez az ösvénye, magaslata; ezt birtokolja, ezt nemesíti. A téma adott, mindenkori érzelemvilága, mely életvitelének és sorsának függvénye. Minden emberi komolyság és felelőssége ellenére ebbeii Időnként kiszolgáltatott volt. Ez okozott sok nem kívánt gyötrelmet, de végtére is ezek voltak a művészetének pillérei is. Bölcsen fogadta a fájdalmat, amit visszautasítani különben sem állt módjában, helyette az egyetlen megoldást választotta: képei forrásaivá szervezte, így minden megpróbáltatás elvesztette terméketlenségét; mű lett. Mű a zagyvapálfalvi temető, édesapja nyughelye, mű a domboldal, Julianna ékszerdoboza, s lassan joggal és hitelesen is megfeledkezett a gyászról, a szenvedésről. Feketék, fehérek Az ecsetrajz sajátos műfaj. Grafikának tűnik fekete, fehér színmezői miatt, mégis egyedi, mint a festmény. Az is. A fehérre támaszkodik, melyben legtöbb a fény és a feketére, melyben legkevesebb. Valamit megőriz a látványból, Zrínyi halála s nagyon sokat hozzáad saját gondolatainak képre alakított szókincséből, a látvány csak kezdet, s ebben az arányosságban csak a kisebb rész illeti. Így támasztja fel a gyász és az öröm teljességét. Az Elesett katona a föld belsejéből immár csontra vetkőzve néz vissza ránk fekete fűzből, a Szerelem egyik figurája furulyázik, s a hangból forma lesz, a dallam elhagyja önnön határait, képpé változik. Ilyen leírt és teremtett formák ötvözésével érinti a Néprajzot, Zrínyi halálát, a Merengő alakját, s a Váratlan találkozásokat, melynek öblös kanyarjai különösen jól érzékeltetnek egy sajátos szituációt. Jellemző színvilág A színek hiánya olykor azonban problémát okoz. így a Hullámvasút és a Temető rokon alakzatai, megegyező árnyalatai gondot jelentenék, hiszen a szem nem tud különösképpen disztingváínf a két merőben más élethelyzet között, melyet nem ellentétes alakzatok jelölnek. Pontosabban a formák, éppen a színek azonossága miatt. tűnnek egymás variációjának, pedig nem az. Ennél a pontnál, az elmúlt években Takács József joggal érezte azt, hogy az' ecsetrajz munkásságában bővítésre szorul. Megint a rá jellemző kutatási kedvvel kidolgozta magának azt a vegyes technikát, mely immár zöld, sárga, lila színek meghívásával pompásabb és egyedibb nyelvezettel fejezi ki a Veresegyházi víkendházak megdőlt torlódását, Gödöllő városképének gyors metamór- fózisát és a vízpart hangulatát a Csónakok motívumával. Képzeletének ezzel nemcsak sajátos nyelvezete született meg, hanem jellemző színvilága is, melynek további kidolgozása, árnyalása a következő periódus feladata lesz. A szülőfalu feltárása Ebből adódik egy nagy, eddig kihasználatlan lehetőség. Az, hogy Takács József e megtalált színrenddel tárja fel Veresegyház és környéke vizuális szótárát és nyelvtanát. A nagyközség legyen igaz pártolója, segítője olyan értelemben, hogy ezen műveket elhelyezi a közhivatalokban, hadd fedezze fel a lakosság otthonának, szülőfalujának fejtve maradt és rajzzal, színnel felfedezett szépségét. Takács Józsefnek az a módszere ugyanis telitalálat, hogy a teljes kép szemmel követhető látványát a részletekben absztrahálja, melyet idővel mindenki játékosan megfejthet magának. Módszer ez? Inkább eredmény. Alkalmas az emberek gyönyörködtetésére. Losonci Miklós FELFEDEZETT ERTEKEK A múltról a mának Hazai művelődéstörténetünk régi századai tárulnak 'fel könyvkiadásunk jóvoltából. Nem újkeletű ez a törekvés, a kiadók saját elképzeléseiknek, profiljuknak megfelelően tallóznak a figyelemre méltó, közhasznú művek között. Aligha érdektelen ez a kiadói igyekezet és olvasói érdeklődés nemzeti múltunk, kultúránk régebbi korszakai iránt. Van benne valami lenyűgöző, ahogy felfejtve a történelem szálait, megismerve eseményeit, megtalálva az összefüggések közötti láncszemeket — egy-egy nagyobb egység vagy egy kisebb momentum reflektorfénybe állításának, megvilágításának a tanúi lehetünk. Nemcsak szemlélői, hiszen a könyvkiadás által fölhalmozott, eddig talán szunnyadó, ám újólag felfedezett értékeket beépíthetjük mai életünkbe. Legalábbis akkor sáfárkodunk jól, ha nemcsak tudomásul vesszük a közlendőket, hanem azok eredményeit, tapasztalatait. tanulságait, visszajelzéseit egyaránt kamatoztatjuk közgondolkodásunkban. A kultúra műhelye Látszólag ipartörténeti dolgozatnak számít az Európa Kiadó Helikon osztályának nyomdászsorozata. Talán pontatlan ez a meghatározás, hiszen nem személyek életéről szólnak ezek a kötetek, hanem a nagy hagyományokkal rendelkező magyarországi nyomdák múltját, munkásságát, kiadványait elevenítik fel. Az Egyetemi Nyomda alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából két esztendeje megjelent kiadvány művelődéstörténeti értékeit folytatja Takács Béla tollából A sárospataki nyomda története című kiadvány. Nem úgy. mintha leckét mondana fel, hanem mintegy felevenítve a híres pataki diákhagyományok történetét — a magyar kultúra értékeket teremtő, értékeket terjesztő műhelyeként. Nem véletlen, hovatovább szükségszerű megemlíteni ennek a fontosságát. Hiszen a kollégium léte nélkül Sárospatak aligha dicsekedhetett volna önálló nyomdával. Az I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsánna akaratából alapított korabeli „tankönyvkiadó” a pedagógia tudománya és gyakorlata szolgálatában jött létre 1650-ben. Értékét mi sem jelzi hathatósabban, mint az, hogy első háziszerzője a kor nagy gondolkodója és tanítója Comenius volt. A kötet lapjain törekvések tanúi lehetünk. bepillanthatunk a manufakturális ipar belső törvényeibe, a piac mindenkori diktátumaiba. A múlt század történetének áttekintése valóságos társa- dalmiregény-háttérrel veszi , körül a nyomdát. Széphalom közel, égé,' Kazinczy köre ugyanis meghatározó volt. Érdekességként * említjük meg, hogy 1821- ben például két kötetben jelentették meg Vályi Nagy Ferenc fordításában Homérosz Iliászát. Lehetetlenség most felsorolni, mennyi hasznos mű hagyta el ezt a nyomdát. Nemzetünk szellemi gyarapodásának fontos színhelye volt, ezért is megilleti a megkülönböztetett figyelem. írott és faragott tanúk Magyar! Istváfinak Az országokban való sok romlásoknak okairól szóló könyvét szintén a Magyar Helikon adta közre, az immár három évre visszatekintő Bibliotheca Historica sorozatban. Mint Makkot László írja az utószóban: ezt a művet irodalomtörténetírásunk Zrínyit, Kölcseyt előlegező írásként, stilárisan pedig a korabeli magyar próza kiemelkedő alkotásaként tartja számon. A kiadás az 1602-ben Sárvárott megjelentre támaszkodik, amelyet „az elmúlt esztendőkben, az hadakozás alatt a táborban Nagyságoddal (ti. Nádasdy Ferenccel) jártom- ban a Sz. írásból és az külső históriákból is sok tudós embereknek írásokból szedegettem ... egyben”. Magyari munkájának kettős jelentősége: megtámadott vallását akarta védelmezni, s ezt összekapcsolta á török elleni harcra való buzdítással. Turóczy-Trostler József szerint Magyari „világképe korához képest szokatlanul teljes: profán és világi irodalom, történelem, földrajz, népismeret, babona és tudomány egyaránt helyet kap benne”. A kötetet az elmúlt évben helyreállított sárvári vár falfestményei díszítik. így téve teljessé a kuriózumként is érdeklődésre szá- mottartó olvasmányt. Fotók, akvarellek Irodalmilag is pompás olvasmány; tesz asztalunkra Pereházy Károly. A Várnegyed múltjáról és jelenéről, helyreállításáról úgy szól, ahogy egy sétára induló szerelmespár elmondhatja, kifejezheti érzelmeit a címadó hely iránt. Pereházv — akárcsak korábbi köteteiben: Tabán, A régi Óbuda. A Városliget — hangulatokat közvetít, villant fel — ebben ezúttal Élesdy István festőművész akvarelljei segítenek neki — és közben irodalmat, építészetet, történelmet, az egész művelődéstörténetet érinti. A Képzőművészeti Alap kiadványa mellett a Corvina is közreadott egy hasonló könyvet. Gerő László A Budai Várnegyed című írásában talán a leg- autentikusabban mutatja be nemzeti történelmünk egyik legviharosabb helyszínét. Leginkább úgy keljünk útra, hogy fogjuk kezünkbe Gerő kötetét, közben nézegessük Dobos Lajos fotóit, s amit rögzíthetünk a várnegyed utcáin, az már mind az olvasók, mindannyiúnk kincse lesz. M. Zs.
