Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
Környezetünk, társadalmunk, civilizációnk • * Összefüggések — tisztaságot, csendet keresve Á közömbösség és a felháborodás szélsőségei kísérik a környezet rongálásának legkülönbözőbb eseteit. Mert szemetelünk, szennyezzük a talajt és a levegőt, dobhártyánkba pedig belehasít a gépek és motorok szükséges és szükségtelen dübörgése. Egyre kevesebb a tiszta és csendes zug, a tiszta víz. A mai horgász lassan a modern donquijoteség egyik legkarakterisztikusabb figurájává válik, amint a folyó reménytelenül piszkos és szennyezett vizéből még mindig fogásban reménykedik. Egyre többször érezzük, egyre gyakrabban eszmélünk rá: így nem mehet tovább sokáig. A problémák — hogy ezt a divatos szót használjuk *— egyre inkább begyűrűződnek. Keressük a forrást Persze, joggal mondhatja bárki: mindez csak felszín, a kisebbik rossz, hiszen a folyók vizét mégsem a kocsimosók festik barnára, a gyakori halpusztulások, a gépi zajszintek többnyire a termelő szféra rovására írhatók; s egy lakótelep idevonatkozó jellemzőiért is a városrendezés hivatalos szerveinek kellene vállalnia a felelősséget. A szaporodó hangtompító nélküli gépkocsik számát is az immár egyre szélesebb körben propagált rally- szenvedély növeli egyre magasabbra. A dolgok forrása tehát túl van a privátszféra ellentmondásain. S valóban: kritizáljuk a környezetszennyező üzemeket, sőt, megbírságoljuk azokat; régóta folyik a vita az építkezés és környezetrendezés elveiről és gyakorlatáról, s egyszer talán a motorizált hóbortoktól is képesek leszünk lemondani. Mégis, mintha a végső következte- t^se]^ jevpn^sával, és gondjaink radikálisabb megoldásával még min-' dig késlekednénk. Nyugaton viták voltak és vannak arról, ki fizesse a környezetkárosodás, illetve a kömye- zetreíiabilitáció költségeit. A vállalat, illetve tulajdonosa, avagy az érintett terület közössége. Mivel többnyire magántulajdonról van szó, az egészet természetesnek vesz- szük. De hogyan értékeljük azt, hogy hasonló problémák nálunk is megfigyelhetők. Hiszen tucatjával olvashatunk, láthatunk és hallhatunk riportokat üzemekről, amelyek inkább bírságot fizetnek, mintsem tisztítóberendezéseket építenének. , Gondtalan gondatlanság Valójában nem mindig értjük, hogy az állami tulajdon mellett miért nem alakult ki és érvényesült egy szabályozott és szigorúan számon- kért normarendszer a kérdés rendezésére. Miért a különböző vállalatok nagy szabadsága e téren, amikor az élet minőségi , jellemzői általános romlásának, s így fontos közérdek hanyagolásának és megsértésének vagyunk a tanúi? Valaki — egy szerv, egy testület, egy vezérigazgató — sumákol? Ha igen, akkor valóban a csoport, a partikuláris érdek győzedelmeskedik a közösségi érdek felett. De mi van akkor, ha tettenéréseink nem igazolják a partikuláris érdeknek ezt a feltételezett győzelmét? Ha kiderül, hogy a közérdek nem egyszerűen a fejünkben és elképzeléseinkben élő valóságnélküli lényeg, hanem a rendkívül összetett és ellentmondásos különös érdekek egyfajta belső tartalma, amely ily módon nem különíthető el az utóbbiaktól egy könnyed absztrakcióval? Ha kiderül, hogv a közérdek maga is ösz- szetett és ellentmondásos, s ebben a sokrétű és összetett tartalomban a környezetvédelem szempontja csak egy a sok szempont között; mégpedig olyan egy. amely például ellentétbe kerülhet a növekedés és a teljesítmény szűkebb közgazda- sági és szükségletkielégítő szempontjaival? Mert gondoljuk csak mes: a környezetvédelem mégiscsak plusz költség, amely növeli az áruk előállítási költségeit, csökkenti _ a versenyképességet, s . e csökkenést esetleg csak más jellegű pluszteljesítménnyel, technológiai fejlesztéssel, intenzitással lehet ellensúlyozni. Mondanunk sem kell. a nemzetek korábbi vetélkedőjében ezért nem is került előtérbe, hanem ehelyett a természet gondtalan, és gondatlan kihasználása uralkodott. Kizárt elsőség? Ám mihelyt össztársadalmivá, s ezzel nemzetivé nyilvánítunk egy problémát, egyúttal feltételezzük a nemzetközi összefüggések meghatározott körét is. Ki kell lépnünk tehát saját döntési és önrendelkezési szféránkból, és számot kell vetnünk a külső feltételek sajátosságaival. Márpedig ezek a sajátosságok mindeddig inkább a piacra kerülő végtermék szempontjából kényszerítenek teljesítményre, mintsem hogy környezetvédelemre serkentenének. Éppen ezért ezzel kapcsolatos ol- ternatíváink is inkább egymást kizárónak, mint egymást feltételezőnek tűnnek. Mintha az életszínvonal és az általános szociális ellátottság, szükség’etkielégítés, azaz a bőség társadalma melletti döntés környezeti feltételeinek stagnálásával vagy éppen további romlásával járhatna csak együtt. S valljuk be: alapos és mély igazság rejlik ebben. Még akkor is, ha a helyzet ennél jóvali összetettebb. Még akkor is, ha az ellentétek sok szempontból közvetíthetőek. A közvetítés azonban maga is feltételekhez kötött. Nem választhatjuk a bőség társadalmát annak pazarló és önmagában is környezetszennyező módjaival, úgy, ahogy az Nyugaton megvalósult. Egyszerűen erre ma már objektíve sincs lehetőség, s egy tervszerűbb és végiggondoltabb társadalomfejlődési modell melletti döntés így már régen túl van azon, hogy pusztán különböző berendezkedésű társadalmi rendszerek közti ideológiai harc kérdése legyen. De nem ’dönthetünk mai feltételeink mellett egy, a környezetvédelemnek elsőséget biztosító politika mellett sem. Csak léphetünk ebbe az irányba, mégpedig akkor, ha a társadalom elsődleges és tömegeket érintő igényeinek határozott képviselete mellett teljesítményünket, modernségünket, modernizálási kultúránkat és szervezeti-intézményes kereteink racionalizáltságát is megújítjuk. Az idő ma egyértelműen egy ilyen következetesség javára dolgozik. Strukturális reform Á kérdés ma már úgynevezett globális problémaként vetődik fel: válaszút elé állítja a civilizációt. A változások drámaiságát jelzi: súlyos összegek kérdése lett a tiszta levegő, a tiszta víz, a zajmentesség. Üj dolgok váltak nemcsak személyiségi-életminőségi értelemben, de közgazdaságilag konkretizálha- tóan is értékké, s kémek bebocsátást az emberi értékelés és méltá- nyolás birodalmába. Az iparosítás korszakának kapitalista kultúrája ezen a ponton válik elégtelenné. Természetesen, mi Is egy világban élünk ezzel a kultúrával. Válsága és problémái ezért ránk is negatívan hatnak és még sokáig így is hathatnak. Perspektívában azonban az új helyzet számunkra előny forrása is lehet. A modem kapitalizmus további megreformálásának a kényszere történelmileg ma már egyre inkább csak a szocializmust felé tett lépésként, strukturális reformként képzelhető el. Valamennyiünknek címezve Ha a társadalomtudományt a harag és elfogultság nélküli elemzés követelménye arra viszi is, hogy a dolgok és összefüggések mélyére lásson, ezt mindig azért teszi, hogy a kérdéseket az emberi cselekvés és felelősség megfelelő összefüggéseibe helyezze. Láttuk, a kprnyezetszeny- nyezés kérdésében is csak látszatnak bizonyul az a helyzet, hogv könnyeden meghatározhatjuk. és elhatárolhatjuk egymástól a környezetszennyezők és a környezetvédők táborát. A problémának valamilyen módon 'valamennyien címzettjei vagyunk. Mindez azonban nem old fel az egyéni felelőtlenség vétke alól. Ellenkezőleg: mélyebben megvilágítja a környezetszennyező magatartás közösség- és társadalomel- lenességét, azt a magatartást, amely nagymértékben gátolja a társadalmi és egyéni értékrendszer társadalmi átrendeződését, a modern társadalom követelményeinek belsővé válását, emberi felelősséggé és elhatározássá érését. Ezért nem elégedhetünk hát meg azzal, hogy miközben növekszik a tisztaság, a csend, a kulturált emberi-társadalmi környezettel szembeni igényünk, re- zignáltan nézzük, ami belső igényeinkkel és szükségleteinkkel szemben történik. Igazak igaza! Környezetünket és önmagunkát az egyéni szemeteléstől a globális problémákig védenünk kell. Mégpedig elsődlegesen és mindenekelőtt intézményesen. Hogy a parkok, lakótelepek és utak mindennapi vitáiban valóban az igazaknak legyen igazuk; hogy társadalmi terveinkben valóban a minőségi fejlődés ülje diadalát... HÜLVELY ISTVÁN Szentiványi Lajos illusztrációja Gyűrűben a Ráckevei-Duna-ág is Ami a vizek partján történik Beszélgetés Rakonczay Zoltánnal, az OKTH elnökhelyettesével Alig múlik el hét, hogy a sajtó, a rádió, a tévé né foglalkozna környezetünk védelmével, levegőnk tisztaságával. A Minisztertanács június 13-i határozata 7- mely a Balaton üdülőkörzet regionális Rendezési tervét és a balatoni vízgazdálkodás fejlesztési program korszerűsítését jóváhagyta — az egész ország figyelmét felkeltette a magyar tenger sorsa iránt. A tó vízminőségének gyors romlásáról olvasva, sok emberben megfogalmazódott a drámai kérdés: meddig élhet a Balaton? Vajon a a 30 éves fejlesztési programban előírt műszaki beavatkozások — üdülőövezetek vízműkapacitásának növelése, a csatornázás, szennyvíz- tisztítás megháromszorozódása, a 37 kilométernyi partvédőmű építés, mederszabályozás, iszapkotrás, a vízgyűjtőkből érkező szennyező anyagok felfogása stb. — meg tudják-e óvni a Balatont a pusztulástól, megállítható-e a romboló folyamat? És egyáltalán: milyen állapotban vannak élővizeink, a tavak, a folyók; a partokat benépesítő üdülőövezet, az egyre növekvő idegenforgalom mennyire zavarja az élővilág, a természet egyensúlyát. Mindezekről beszélgettünk Rakonczay Zoltánnal, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal általános elnökhelyettesével. — Az utóbbi évtizedekben alapvető változások következtek be a Balaton életében. A vízgazdálkodási, vízkémiai, biológiai, biokémiai kutatási eredményekből arra következtettek a szakemberek, hogy a vártnál gyorsabban romlott a tó vizének minősége. On szerint, megállítható-e ez a folyamat, helyre lehet-e hozni aa eddigi mulasztásokat? szetes és mesterséges tavak környékének tájvédelme nem kielégítő. Udülőgyűrűbe fogtuk állóvizeink nagy részét, a parcellázással egyéni és csoporttulajdonok Jöttek létre, s élzárják iá1 p^rj(^t“>á‘;!törtlegesén jelentkező idegenforgálom, a turis- *ták elől. Sehol a világon nem tapasztalható ez: a skandináv államokban, az Egyesült Államokban, az NDK-ban is 100—500 méter széles védőövezet veszi körül a tavakat. x Ha vízről beszélünk, legtöbben csak a tavakra gondolnak: a Balatonra, a Velencei-tóra, a Fertő tóra. A víz tisztasága a fontos, ami a vizek partján történik, az kívül esik a látókörükön. Pedig a part tájvédelme ‘legalább annyira lényeges. mondhatnám: létfontosságú. Ha nincs csatornázva, rendezve a tavak, folyók partja, a szennyvíz, a szemét tönkreteszi a vizet, mará- dandó sebeket ejt a természetben. A folyóvizek nagy részénél talán sikerül elkerülni a partok beépülését, a vizek állami, csoport és szé- mélyi tulajdonra való felosztását. Bár, a Ráckevei-Duna-ág már vészesen kezd hasonlítani az üdülögyű- rűbe zárt tavakhoz. A Duna, a Tisza egyes szakaszain, a Szelidi-tó, a Kiskörei-vízlépcső mentán is elkez- 'dődött ez a rossz szemléletű birtoklás, mely kirekeszti a nagy közösséget. — Miben látja a bajok alapvető okát? sole más vonatkozásban is jellem; ző. Például városon, falun úton-» útfélen mindenütt találhatunk Szer metet lerakni hatóságilag tilos! feliratú táblákat. Végeredményben az ország'területének 09 százalékán tír los szemetet lerakni. Nem lenné ésszerűbb csak azokat a helyeket megjelölni, ahol szabad hulladékot tárolni? Mert — tegyük fel —, ha egy út mellett kirakják a tiltó táblát, még a rendszerétő ember is azt gondolhatja: egy-két kilométerrel odébb lerakhatja á hulladékot, ott ugyanis nincs kiírva a figyelmeztető szöveg. Hasonló a helyzet az építési tilalmak esetében. Csak azt a területet kellene kijelölni, ahol szabad’építeni. Az arány 90:10 lenne a nem szabad javára. Sok. a tájhoz nem illő, ízléstelen hétvégi ház, egyhangú, szürke épület, amely unalmassá teszi, sőt csúfítja a tájat. Ilyenek a vasbeton lábakra állított horgásztanyák is a folyók mentén. Nem erre való a vízpart. Aki halat akar fogni, az ne sajnáljon pár száz métert gyalogolni a folyóig. — Hogyan lehelne változtatni a tájvédelemmel szembeni passzív, kor•— ...............................................—....... » ■ i ■ ■ # lá tóit szemléleten? — A tudományos intézetek kutatási eredményei alapján értékelte a Magyar Tudományos Akadémia a Balatotr jelenlegi állapotát, s a további fejlesztésre megtette az ajánlást. Az ebben foglaltak szigorú betartásával lehet csak megállítani a tó vízminőségének romlását. A pénzügyi keretek mellett széleskörű szakmai, társadalmi összefogásra is szükség van. Nem látványos mulasztások tették tönkre a vizet. Sok, kicsi hétköznapi vétek juttatta idáig: még ezt a két kempinget, aztán még azt a két hektárnyi szőlőt, még egy szállodát... Sajnos, o településfejlesztési szemlélet nincs összhangban a természettel. Nemcsak a Balaton mellett. Magyarországon a termé— A távlati elképzelések nélküli, ötletszerű parcellázásokkal kialakult üdülőtelepek megjelenésűkkel, stílusukkal káros hatásúak tájainkra. A településfejlesztés decentralizáltsága, a parcellázások és építések engedélyezésének ' jelenlegi rendszere veszélyezteti vízpartjaink, természeti értékeink védettségét. Nem lett volna szabad az állam- igazgatásban általánossá tenni a hatáskörök léadását. A Balaton, a Velencei-tó vagy a Fertő-tó menti községek többnyire nem alkalmaznak megfelelő képzettségű idegenforgalmi, természetvédelmi, tájvédelmi és területrendezéshez, építéshez értő szakembereket. Sok esetben mégis a községi tanácsok döntenek. Következetesebben kellene alkalmazni az előbb tervezni, aztán építeni elvet. Egységesebb, átgondoltabb településfejlesztésre lenne szükség, mert sok esetben decentralizáljuk azt, amit centralizálni kellene és megfordítva: központi hatáskörben tartjuk azt, amit le kellene adni. a helyi tanácsoknak. Nem sokra megyünk a szórványosan elrendelt építési tilalmakkal. Itt egyszerűen téves szemléletről van szó, mely •— Semmiesetre sem azzal, hogy telerakjuk az országot tiltótáblákkal: Kempihgézni tilos! Szemetelni tilos! A vízben fürödni tilos! Fűre lépni tilos! — feliratokkal. Többségük teljesen hatástalan. Erőszakkal semmit nem lehet elérni. Egyes országokban a finneknél, a své- • deknél — a tájvédelem erkölcsi kategória. Az emberrel vele születik a_természet tisztelete. Ezt nem lehet, felnőtt korban tanítani, legfeljebb kényszeríteni. A Büntető Törvény- könyv szabálysértésnek, sőt súlyosabb esetekben bűntettnek nyilvánítja a természetrongálást. A természet ellen vétők száma milliókra tehető, legfeljebb csak példát lehet statuálni, hogy abból okuljanak. Sajnos ez a helyzet a tájvédelemben. Egyedül az általános szemléletváltozás segít, s ez vonatkozik az állami, a csoport, és a magán- tulajdonosokra egyaránt. Hazánkban is egyre nagyobb a vízkultusz, a tavak, a folyók évről-évre vissza- vor.zzák az embereket. Kora tavasztól, késő őszig népesek a vízpartok. Ma már eljutottunk odáig, hogy a lakosság szívesen tölti szabad idejét a természetben, főleg víz mellett, azonban a tájak befogadóképessége se Végtelen. Épp ezért itt az ideje, hogy ésszerűen gazdálkodjunk a természettel, s vérünkké váljon a vizek tisztelete. HORVÁTH ANITA Nyár
