Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

%M*íap 1979. AUGUSZTUS 2G„ VASÄRNAF Elmondta a címszereplő Befejeződött a Sándor Mátyás forgatása A római C'necitta stúdióban rógzítctt belső felvételekkel be­fejeződött a magyar—NSZK—francia—olasz vállalkozásban készülő, hatréstes tv-fllmsorozat, a Sándor Mátyás forgatása. A télen Magyarországon forgatott,, Isztambuli vonat című ma­gyar-olasz társvállalkozás producere, Claudio Blonl tett aján­latot a népszerű Verne Gyula-regény megfilmesítésére a Ma­gyar Televíziónak; a forgatás április elejétől az elmúlt hét végéig tartott. A stáb Szentendrén is dolgozott. A magyar film­gyártás elismerése, hogy a francia rendező, Jean-Pierre Decourt a regény főhősének megformálására Bujtor Istvánt kérte fel. Az operatőr pedig a Jancsó-filmek révén külföldön is jól is­mert Kende János lehetett. Még egy jelentősebb feladatot ka­pom magyarországi színész: a cigánylányt a Népszínház művé­sze, Papadimitriu Athina formálta meg. A Magyar Televízió a tervek szerint jövőre tűzi műsorára a számtalan kiadást megért Verne-regény filmváltozatát. — Amikor meghallotta a megtisztelő döntést, mi volt az első gondolata? — kérdeztük Bujtor Istvánt. — Mondhatom, őszintén örültem. Gyermekkorom ked­venc olvasmányát kellett né­hányszor ismét elolvasnom, hogy minél élethűbben tud­jam alakítani a szimpatikus főhőst. — Szerepelt már a mostani­hoz hasonló, nemzetközi stáb­ban? — Számos filmalkotásban közreműködhettem, így pél­dául a Sirokkó című francia produkcióban, kamerák elé álltam az osztrák—magyar vállalkozásban készült, Sza­badságon Piroskával című filmben, a csehszlovák—NDK —magyar koprodukció ered­ményeként megszületett Be- rat/o»szki-sorozatban, és leg­utóbb az Isztambuli vonatban is bizonyítási lehetőséget kap­tam. — A forgatás áprilisban Jugoszláviában kezdődött, és tnosí fejeződött be Rómában. Ez bizony maratoni elfoglalt­ságot jelentett. — Az előkészületek még előbb kezdődtek, s csak ez­után jöttek a fárasztó napok. Jugoszláviában egy ízben pél­dául négy és fél méter magas szikláról kellett leugranom, és azonnal tovább futnom a ten­gerparton. — Fizikai képességei meg­haladják az átlagemberét, nyilván ezért sem okozott kü­lönösebb gondot ez a munka? — Kétségtelenül hasznos sok éves sportmúltam. Egyetemi éveim alatt a B-válogatottsá- gig jutottam kosárlabdában, az utóbbi években pedig egyre szívesebben vitorlázom. — Kanyarodjunk vissza a filmhez. Melyik volt a legiz­galmasabb jelenet Bujtor Ist­ván számára? — A cselekmény szerint egy farkast kellett leterítenem. Igaz, idomított állatról volt szó,* de mégiscsak farkasról. Szerencsére már ezen is túl vagyunk — dublőr nélkül. Jocha Károly KRÓNIKUS KÓR Lesz-e,; aki / MI MINDENT MEGTETTÜNK... • Ha egy gyárban kevés a munkáskéz, ha a földeken nem akad elegendő szántó-vető-ara- tó ember, bár nem olcsó, de hatékony gépekkel, s kevés, hozzáértő kezelővel megoldha­tó a probléma. Nem így az oktatásban. Hiá­ba a sok korszerű audiovizuá­lis eszköz, hiába az egy-egy tananyagot akár számítógépes program alapján megtanító oktatógép, a pedagógus nem pótolható. Személyisége, kap­csolata tanítványával, tudása, példája, érzelmei — a nevelés nélkülözhetetlen feltételévé te­szik őt. A szakemberek így vallják: a nevelés kétoldalú folyamat, nevelt és nevelő egymásrahatása. S ha baj van az egyik oldallal. • ♦ Számok A magyar pedagógia immár krónikusnak tekinthető beteg­sége az évek óta újból és új­ból visszaköszönő pedagógus­hiány. Most, a tanév küszöbén arról faggattuk a Past megyei Tanács művelődésügyi osztá­lyának illetékeseit, gyógyuló- ban van-e a kór, lesz-e ele­gendő nevelő az iskolákban? Farkas Lajosné osztályveze­tő-helyettes: — Való, s igaz, hogy a pedagógus feltétele az oktatásnak. Objektív feltétel jelenléte, s szubjektív a felké­szültsége, munkájának minő-' ságe, módszerei, személyisége. Manapság a pedagógiai meg­újhodás, aiz iskolai tevékeny­ség tartalmi változásának ko­rában, amikor sorra lépnek életbe az új nevelési és okta­A mfg a mű igazi ott­honát eléri, közön­séghez jut, addig sokan munkálkod­nak , névvel és névtelenül. Megfeledkezünk a modellről, pedig Anonymus- öltönyükben ők lendítik, épí­tik, inspirálják a készülődő festőt, szobrászt. Külön tör­ténet az öyék. Szönj/i látván embersége nem félt a ve­szélytől : 1944-ben sárgacsilla­gos modelleket vett fel, Lára­don Angéla meg is festette még akkor, Illyés verse előtt, a megbélyegzetteket. Kurió­zum, de igaz, hogy a börtön- büntetését letöltő gyilkos Lé- deremé is a Képzőművészeti Főiskola modellje volt az 1940-es évek elején. Aidának .nevezték, mert hígult elmével áriákat énekelt. Gina és Károly bácsi Cina sorsa példázza legjob­ban az örök modell örök drá­máját. Nevét sem tudja, azt sem, mikor született, csak azt, hogy Skopjében. Gyermekként szökött el a cirkuszosokkal, s mivel húsz esztendővel is fia­talította magát, ma sem nyug­díjas. ötvennek hirdeti magát az irathiányos hetvenéves, aki 1945-ben Ferenczy Béni szob­rászosztályának fő modellje volt. Senkije nincs, senkije. Ma is dolgozik. Télen beteg volt, az »Iparművészeti Főis­kola hallgatói vittek neki ke­nyeret, teát, jó szót, Ginának, aki írejtve sok szobor, kép, rajz inspirátora. Jelképes Károly bácsi törté­nete. Csak így hívták öt év­tizedig a Magyar Képzőmű­vészeti Főiskolán: Károly bá­csi. Mesterművek készültek róla, száz' és száz szobor, festmény, ezer és ezer rajz. Barcsay Jenő Művészeti ana­tómiájának egyik főmodellje volt. Kádár—Konecsni Dózsa művének több szereplőjét ró­la mintázták. Karaktert adott egyes alkotásoknak, segítséget a készülő művészgeneráció­nak. Sziihbóluma képzőmű­vészetünk névtelen hátteré­nek, mely az első tégla a re­mekművekhez. Vékony réteg az övék. Van, aki manökenből lesz modell, van közöttük nagymama is, színházi kellékes, statiszta, családanya. Magány övezi éle- • tűket, jogviszonyuk sem tisz­tázott teljesen. Egyre keve­sebben vannak, s reggelente szociális otthonokból is érkez­nek a műtermekbe. Az aktmodell huszonnyolc forintot, a fejmodell tizen­nyolcat kap egy órára. Nem egetrengető, nagyon is sze­rény összeg. Itt az ideje, hogy A képzőművészet Anonymusai MODELLEK, RENDEZŐK, MENEDZSEREK rendelet tisztázza jogállapotu- kgt, nyugdíjukat. Mindenütt más a gyakorlat. Párizs, Leningrád, Róma mú­zeumaiban nagy a zsúfoltság. Nizzában, a Chagall Galéria levegős. Mi, magyarok ezúttal helyesen választottuk a kö­zéputat, kiállításaink általá­ban telítik a teret, de a ter­mekben nem hemzsegnek a műtárgyak. Sokan misztifikál­ják, mások ügyet sem vetnek a rendező munkájára. Mind­két megállapítás szélsőség. A mi rendezőink: Baranyi Ju­dit, Kratochwill Mimi, Frank János, Vizy Ottó, Bodnár Éva abból indulnak 'ki, hogy o rendezés műszolgálat, nem kí­vánnak ötleteikkel előtérbe kerülni. Tudják, érzik, minél jobban sikerül elrejtőzniük, annál sikeresebb a munkájuk. Sós László nagymarosi tár­latrendezése is figyelemre méltó, a paravánok színét, komponálását is úgy módosít­ja, hogy az a művek igazi lényegét emeli ki, megkönnyí­ti a néző dolgát, anélkül, hogy bárki is észrevenné az irányítás intenzív tapintatát. Öröm tárlatot rendezni a vá­ci görög templomban is. Dinnyés István tápiószelei rendezései emlékezetesek. Ö a terem közepébe helyezett virággal találta meg a tárlat kiinduló középpontját. A rendezésnek vannak név­telen kellékesei. A képrakók szorgalma, a raktárosok fi­gyelmessége is hozzátartozik a művészet sugárzásához, az őrző nénikről nem is beszél­ve, akik közül sokan egy-egy mondattal* járulnak hozzá szemlélődésünkhöz. Ügyszeretet és tudás Vannak sokan, akik a kép­zőművészet jó sáfárai, mened­zserei, de nem elegen. Ami­kor több ezres művészgárda áll a milliós közönség rendel­kezésére, akkor a kultúra ki­szolgáló személyzete sem csappanhat létszámban. Wes­sely Tibor, a Csontváry-terem vezetője volt, nem is olyan régen. Szívesen járt oda az ember. Képeket látott és szakavatott vezetőt. Meg kel­lene sokszorozni őt. Ügyszere­tetét, tudását. Lelkes látogatók Tárgyilagosan mondhatjuk; lelkes a látogató, a legtöbb helyen méltó a háttér; tiszta terem, virág. Nő a képzőmű­vészet közönsége, s megfelelő az előkészület is, ünnepekhez, megemlékezésekhez csatolják a szobrok és képek csoport­jait. Dömsödön Ambruska Péter tanácselnök szorgalmaz­ta, hogy a villámtól sújtott Petőfi-fa letört ágából Pólyák Ferenc állandó szobortárlatot létesítsen. A fa alatt ült a költő, verset is írt lombjai alatt, s e fa hajtásából Pó­lyák Ferenc baltája, szelleme nyomán szülei és Petőfi szob­ra készül, hármas tömb. Nagyteresén nem fér el a közönség a termekben, oly kitűnő a szervezés. Nagyma­roson, Abonyban,, Ráckevén a járási és községi vezetők értik a képzőművészeti rehdezvé- nyeket. Sikeresek az üzemi tárlatok. Szentendrén a pa­pírgyárban népes közönség szemléli a képeket, a Csepel Autógyárban kitűnő katalógu­sok állnak a látogatók rendel­kezésére, Tóalmáson, Nagyká- tán, Monoron is méltó a fi­gyelem. Pest megye közművelődést szorgalmazó népművelői ma már mindenütt igénylik és rendezik is a képzőművészeti kiállításokat, nem vagyunk szűkében az ilyen jellegű ese­ményeknek. A feilődés új ál­lomása, hogv Gválon, Bugyin, Ráckevén Tsz-klubokban is kénkiállítások nyílnak, Herná- don a tsz-tasság ünnenlőben szemléli a tárlatokat. Figye­lemre méltó Pest megyében az, hogy a vizuális bemutatók nem korlátozódnak Szent­endrére, Vácra, vagy Zebe- gényre, hanem egyre több helységünk várja, szervezi a tárlatokat. Losonci Miklós tási tervek, különösen lénye­ges, hogy a nevelők alkalmaz­ni tudják mindazt, ami új, ami korszerűbb, igényesebb mód­szer a korábbinál. A nevelés nemcsak a tanórán, hanem azon kívül is egyre magasabb követelményeket szab. A neve­lőnek ma nem elég a már meg­szerzett képzettség, önmagát kell továbbképeznie. Ahhoz, hogy a nyolcadik osztályt megfelelő alapképzettségű gyerekek hagyják el, sok, s egyre több felkészült pedagó­gus kell. Vörös Géza, a művelődési osztály személyzeti csoportjá­nak vezetője: — Tavaly 102 ezer gyermek tanult Pest me­gye általános iskoláiban, s ősszel háromezerrel több elsős ül a padokba, mint egy évvel korábban. Az elmúlt tanévben hatezer pedagógus nevelte őket, s több mint egytizedük képesítés nélküli volt. Igaz, két esztendeje a képesítetlen pedagógusok aránya még több volt, mint tizenkét százalék. A csökkenés ellenére is utolsó helyen áll megyénk a rang­sorbein. Bár pontos adatunk nincsen, de tavaly is sok ne­velői állás gazda nélkül ma­radt, s a hiányzó tanárt, taní­tót helyettesíteni kellett. És idén? — A most kezdődő tanévre már tavasszal meghirdettük a pedagógusi álláspályázatokat. Az idén a főiskolát végzet­teknek 110 tanítói, 115 tanári, 10 gyógypedagógusi és 22 ze­netanári státust kínáltunk. A már gyakorló pedagógusoknak 106 tanítói, 85 szaktanári, 20 gyógypedagógusi és 12 zeneta­nári állást hirdettünk. — Az eredmény? A tanév végén, a pályázat lezárásakor a 490 állás közül 252 — több minit a fele — üresen maradt. Ezután az állások listáját el­küldtük a pedagógusképző in­tézeteknek, két ízben felhívást jelentettünk meg a nagyobb napilapokban is. Augusztusra odáig jutottunk, hogy csupán 150 a betöltetlen állások szá­ma. . Farkas Lajosné: — Ha a számot önmagában tekintjük, akár el is keseredhetnénk, hi­szen 150 pedagógust képesítés nélküliekkel kell pótolnunk rögtön a tanév kezdetén. Még­sem aggódunk. Ennek oka, hogy tavaly, az akkori tanév elején 450 szakképzett nevelő hiányzott. Ami mégis elgon­dolkoztató: a mennyiségi ne­vel őhiány minőségi gondot von maga után; Pest megyé­ben a '230 iskolából 139-ben meghaladja majd a szakos ne­velők hiánya a 30 százalékot. Ez azt jelenti, hogy például földrajz szakos pedagógus ta­nítja majd a biológiát, s a gyakorlati ismeretek oktatója tártja a testnevelési órát. Ez tulajdonképpen másodfokú ké- pesítetlenség. — A másik problémánk, hogy azok a szakképzett ta­nítók és talárok, akik eddig napköziben neveltek, sorra otthagyják a napközis cso­portokat, s osztálytanítást vál­lalnak. Ezért éppen a tanórán kívüli nevelés hatékonysága fog csökkenni. Tendenciák A pedagógushiánynak min­denki kárát latjai. A túlter­helt, sokat helyettesítő nevelő fáradtabb, kevésbé eredmé­nyes, s nem jut elegendő ide­je az önképzésre. A növekvő követelményeknek ezért nehe­zebben felel meg. Végső soron ezen múlik: mennyire felké­szült, megalapozott általános műveltségű, milyen neveitségű felnőttek álkotják majd a jö­vő társadalmát. — Ha a pedagógushiány tendenciáját vizsgáljuk, érde­kes eredményre jutunk. A mostanában tapasztalható ja­vulás oka, hogy kamatozni kezd az évekkel ezelőtt meg­hirdetett Pest megyei ösztön­díj. Akik négy éve vállalták, idén foglalják el állásaikat. A képesítés nélküliek közül is sokan megszerezték már dip­lomájukat, s a pedagóguskép­ző iskolák néhány esztendeje több jelentkezőt vesznek fel a nappali tagozatra Pest megyé­ből, rfiint korábban. A taná­csok is sokait tesznek a ‘ peda­gógusok letelepítéséért; új szolgálati lakásokat, az egye­dülállóknak szolgálati szobát adnak, ahol tehetik. — Az idén hatszáznyolcan — a tavalyinál kétszázzal többen — jelentkeztek a pedagógus­képző iskolák nappali tagoza­tára Pest megyéből. A Taní­tóképző Főiskola zsámbéki ta­gozatán a következő nyáron végez az első 75 tanító, s többségük Pest megyében áll majd katedrára. Ami mégis arra ösztönöz, hogy új neve­lőket keressünk: a népesedési hullámhegy közeleg az isko­lák felé. Vasvári G. Pál Randevú NÉMETH MIKLÓS LINÖLEUMMETSZETE Vendégrendező íj produkció a Vígszínházb; Oleg Jefremov,. a Szovj jetunió népművésze, a mos vai Művész Színház főrendé je állítja színpadra Aleksza: Vampilov: A vadkacsavadás című drámáját a Vígszính ban. A próbák megkezdődi A vendégrendező már rég ben is találkozott a társulat' 1975 tavaszán a Vígszín.' moszkvai vendégszereplése látta a Macskajáték és a 1 rom nővér- szereplőinek jé kát, ez év tavaszán budap látogatásakor pedig az eg társulattal megismerkedett, maga választotta ki a dara szereplőjét. Tahi Tóth Lás. Tordy Géza, Bárdi Gyö1 Szombathy Gyula, Kern A rás, Szegedi Erika, Egri M ta, Andai Gyöngyi, Herr Judit színészekkel jelenít meg a groteszk drámát, ai lyet tavaly a Moszkvai Műv Színházban rendezett. A fel szülésre alig több mint egy nap áll rendelkezésre. A mutató szeptember 28-án 1< Színészosztály. Jegyezd fel, Kisch! — volt a riporterek ri­porterének, a prágai illetősé­gű, de a világban szinte min­denütt megfordult Egon Ervin Kiseknek a jelszava, amely hitvallást azóta is sokan köve­tik, hogy az írótollat (részben) fölváltotta az álló, illetőleg a mozgó képeket rögzítő kame­ra. E följegyzési szándék jegyé­ben született meg egyebek között a Színészosztály című, csütörtökön késő este látott dokumentumfilm is. Akárcsak a föntebb említett itagy hír­lapíróelőd, Vajelc Jutka sem akart mást, mint följegyezni valamit a sebesen futó élet egy — igaz, különös színezetű — darabjáról: megörökíteni a színinövendékek egyik osztá­lyának alkalmi tablóját. Vállalkozása feltétlenül di­cséretet érdeméi! Rögzíteni e nem mindennapi pályára igyekvők néhány jellegzetes portréját — már önmagában is érdeklődést keltő valami. Hát még úgy, hogy az éppen esedékes érvényű arcképek előtt s mögött ott vibráltak ar elő- és az utóéletek halvá­nyabb, erősebb* rajzolatai. Ki Szabolcs sötétes tájairól érkezett a Vas utcai intéz­TV-FIGYELO ménybe (ahonnan a maga le­geslegújabb vagánykodása miatt éppen az esedékes forga­táskor menesztették), ki meg a lehető lagbákésebb családi életből rám dúlt át az alakosko- dók utánpótlási táborába — ez is, az is minden félre- baszalás nélkül szóit a benne feszülő tervekről, s egyúttal mindarról, aimi a színi pálya ízlelgetís-énak legelején máris aggasztja. Ha valami, hát ezek az egy­mást követő panaszszavak gondolkodtatták el a nézőt, annál is inkább, mart igen­csak egybecsengtek. Mind halkabb, mind harsányabb magfogalmazásukban azt je­lezték, hogy a nagyon várt fő­iskolai - együttlét dolgában nincs minden a rendjén. Alig­hogy beiratkoztak, alighogy túljutottak az első vizsgákon, máris érezni kényszerülnek a magúkra maradottság kínjait, a társtalanságot. S — hogy, hogy nem — ennek az iszony­tató állapotnak az átélését mintegy feladatul kapják; afféle leckeként — legalábbis a kissé ziiláltan és nem valami meggyőzően nyilatkozó oktató­juk szerint, aki úgy véli, hogy mindez a jövendő pályá szükséges előtanulmány. Fejcsóválva vehettük ezt domásul — tapasztalván, h épp a színészet az egyik < számú csapatmunka —, s telyeink legföljebb csak ak csillapodnak majd le, ha sorozat következő részei furcsárí furcsa elméik« ötöd- avagy csak tizedréss igazáról adnak hírt. Remél; az első jelentkezésben tap; talt kér esetlenséggel... ErŐSÍÍŐ. Néhány perc egy érdekes technikai újd Ságról számolt be a Tv-hín amikor a nemrég kiötlött ten,naerősítő — természete tévéantenna-erősítőt — bei tatta. Egy féltenyérnyi kis csőd ács ka ez, és mégis te szőrösen megjavítja (ha értettük) a második csato műsorának vételét. Ára ; csillagászati: valamivel ti mint ötszáz forintot kér érte. És amiért most itt sz hozzuk; tömeges készítésé Szilasmenti Tsz válla amely cselekedetért bizony nagyon hálás lesz az előfize népes tábora. Akácz Lászl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents