Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

PEST MEGYEI Vni« PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGa’ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 180, SZÁM Ara 1,20 forint 1979. AUGUSZTUS 3., PÉNTEK W&tf, Duna menü Tsz Kevesebb takarmánnyal Gyakran hallunk, olvasunk elhúzódó beruházásokról, túl­ságosan is sokszor módosított határidőkről. A gödi Duna- menti Tsz vállalkozása — egy korszerű baromfitelep építése — nem szaporítja a lehangoló példák sorát. Sőt! Határidő előtt, a tervezettnél jóval ko­rábban adják át rendeltetésé­M adách remekének. Az erhber tragédiájának mennybéli első szí­nében így zeng az Ür hangja: Be van fejezve a nagy mű, igen. i A gép fo­rog, az alkotó pihen. S most köznapian szólva: a részletek nem érdekesek, ami fontos, az a végered­mény? Csakhogy: valóban nem lenne érdekes a leg­főbb emberi tevékenység­ben, a termelésben a rész­letek sűrű szövevényű há­lózata, ha van végered­mény? Végeredmény min­dig van, bár gyakran nem pozitív, hanem negatív elő­jelű. Mint mostanában is, amikor négy különböző he­lyen ugyanazt áz esetet kí­nálták föl tollhegyre, mondván, erről kellene ír­ni. Mármint arról, a nehéz erőképek mögé kötött eke — kétszáz, kátszázhúsz ló­erős traktorokról van szó — egyszerűen szétment. Pontosabban fogalmazva: szétszakadt. Botrány, se- lejtgyártás?! Ne hamar­kodjuk el az ítéletet. Végeredmény: a nagy teljesítményű erőgépekhez van hazai gyártású talaj­művelő eszköz, például eke. Végeredmény: ezeknek az ekéknek némelyike — ma­ga a gyártó, a mezőgépipar is tudja — szétszakad. Részlet: an új talajművelő eszközök sokkal nagyobb igénybevételnek vannak ki­téve, mint a korábban használtak. Részlet: az előbbi oknál fogva a szó­ban forgó berendezéseket ún. zárt profilokból — rendkívüli szakítószilárd­ságú, nagyméretű elemek­ből — készítik; külföldön. Idehaza ezeknek az ele­meknek híján marad a ha­gyományos út. A Mezőgép- tröszt vállalatai hajlítgat- ják, hegesztik a lemezeket, jobb esetben U-profilt használnak fel. Részlet: a hajlítás, a sokkal több he­gesztési pont, valamint a fölhasznált anyag ereden­dően gyengébb minősége következtében adott körül­mények között az eke — de nemcsak az eke — valóban szétszakadhat. Ha ez nem következik be, akkor is bi­zonyos: sokkal hamarabb megy tönkre, mintha a nagy teljesítményű erőgé­pek követelte anyagokból készítik a talajművelő esz­közöket. T ovábbi példát, önma­gáért szóló esetet említve: minden te­kintetben korszerű, nagy termelékenységű berende­zésekkel fölszerelt acél- szerkezeti üzemet hozott létre a Kohászati Gyárépí­tő Vállalat a tápiószelei gyáregységben. A beruhá­zás szorosan kapcsolódik a könnyűszerkezetes építés központi fejlesztési prog­ramjához, s ezért sokfelől kapták a biztatást, sőt, a támogatást is, csinálják a dolgot. Csinálták. Most meg úgy tűnik, sem az építés­ügyi tárca, sem az acél- szerkezeteket fölhasználó rendszergazda optimizmu­sa nem igazolódik; kevés a megrendelés. A gyárépí­tők ugyan nem estek két­ségbe. hanem dicséretes ru­galmassággal exportlehető­séget kerestek az így ren­delkezésre álló termelőké­pesség lekötésére, ám a végeredmény — van egy magas színvonalú gyártó­mű — s a részlet — ennek a gyártóműnek majd csak később lesz elegendő mun­kája — aligha esik egybe. Hosszú időn át létező — s a gazdaságfejlesztés adott szakaszában nem is jogosu­latlan — gyakorlat makacs fennmaradásáról tanúskod­nak az említett esetek. Ar­ról, hogy évtizedeken át — is ilyen értelemben most közömbös, hogy a tervmu­tatók teljesítéséről, vagy a nyereségről szólunk-e, mint formáról — a végered­mény, s csakis a végered­mény volt a fontos, s lét­rejöttének részletei teljesen háttérben maradtak. A végeredmény legtöbbször növekvő terméktömeg alakjában jelent meg, s ha ez is volt, az is volt — mivel gyakran sokféle áru nem volt —, akkor a gyár­tó joggal számíthatott az elismerésre, hiszen fölmu­tatta a várt eredményt, az árut. Azt viszont sűrű ho­mály fedte, mibe került ez az áru — nem a gyár­tónak, mert ott tucatnyi forrásra számíthattak a rá­fizetés nyereséggé tételé­ben — a társadalomnak, hogy az előállítás részletei mennyi pazarlást takarnak. V isszatérve példáinkhoz: kirívóak lennének? Korántsem. Általános, gyakori esetek, pontosan azért, mert mindenféle el­ismerés — anyagi is, erköl­csi is — a leegyszerűsödött végeredményért, a befeje­zett beruházásért, a talaj­művelő eszközért jár, s nem ennek a végered­ménynek a gazdaság egész folyamatába történő beil­leszthetőségéért. Mivel a kohászat — ha lenne rá hajlandósága egyáltalán — a mai termelői árak mel­lett csak veszteséggel tud­ná előállítani a zárt profi­lokat, s ráadásul akkor sem a teljes szortimentet, a mezőgépipar számára nincs más választás, mint amit leírtunk. Ez a válasz­tás azonban a népgazda­ságnak többszörös ráfizetés — hiszen az idő előtt tönk­rement eszköz értékén túl elvész vele együtt a feldol­gozásba ölt energia, élő­munka stb. is, amit kellő kamat* nélkül hagyott a gyatra minőség —, ahogy az acélszerkezetek körüli huzavona szintén a károk számláját hizlalja. Megfogalmazható persze a kérdés, miért engedi ezt a... ki engedi? Senki! Pontosan arról van szó, hogy az ilyen és hasonló esetek meglétét, ismétlődé­sét a központi irányítás de­hogyis engedi, hanem nem tudja megakadályozni! S azért nem, mert a termelői felhasználásban — azaz a fogyasztási cikkek körén túl — hétszázezernél több termékféle kering. Ezek gyártásának, forgalmazásá­nak, egymással összehan­goltan történő alkalmazásá­nak részleteit a legtökéle­tesebb központi irányítás sem képes megoldani; meg­oldhatatlan. Illetve meg­oldható: az érdekeltség he­lyes irányával, a társadal­mi érdekekkel egyezően ki­alakított ösztönzésekkel és tiltásokkal, a részletek és a végeredmény szoros összekötésével. Ezt a ma nagyon hiányzó kötést a szabályozó rendszer jövő évi. új formája a legfonto­sabb jellemzők közé kíván­ja emelni. A szétszakadt ekék tanúsítják: ott a helye. Mészáros Ottó A Chilei Szocialista Párt küldöttségének látogatása Németh Károly fogadta a delegációt A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására augusztus 1—2-án látogatást tett ha­zánkban a Chilei Szocialista Párt küldöttsége Clodomiro Almeydának, a párt főtitká­rának vezetésével. A küldöttséggel megbeszé­lést folytatott Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A találkozón részt vett Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. A szívélyes, baráti légkörben lefolytatott megbeszélésen a két párt képviselői tájékoztat­ták egymást országaik helyze­téről, pártjaik tevékenységéről. Áttekintették a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, külö­nös tekintettel a latin-ameri­kai földrész politikai esemé­nyeire. Az MSZMP képviselői nagyra értékelték a Chilei .Szocialista Pártnak azt a küz­delmét, amelyet a népi egység más pártjaival együtt, vala­mennyi demokratikus, haza­fias erő összefogása érdekében a fasiszta diktatúra megdönté­séért, a demokrácia, 4 szabad­ság kivívásáért és a társadal­mi haladásért folytatnak Chi­lében. A Chilei Szocialista Párt küldöttsége magasra ér­tékelte a magyar népnek a chilei nép antifasiszta harcá­hoz nyújtott sokoldalú támo­gatását. A két párt képviselői kife­jezték pártjaik internaciona­lista szolidaritását a népelnyo­mó fasiszta diktatúrák ellen, az imperialista beavatkozás megszüntetéséért, a demokrá­ciáért, a társadalmi haladá­sért küzdő latin-amerikai né­pekkel, pártokkal és mozgal­makkal. Üdvözölték a nicara- guai népnek a Somoza-dikta- túra felett aratott kimagasló jelentőségű győzelmét. Az MSZMP és a Chilei Szo­cialista Párt képviselői megál­lapodtak a pártközi kapcsola­tok továbbfejlesztéséről. A Chilei Szocialista Párt küldöttsége csütörtökön eluta­zott Budapestről. Borbély Sándor a KISZ- vezetőképző táborban Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára csütörtökön a Cse­pel Művek somlyószigeti KISZ-vezetőképző táborába lá­togatott. A Csepel Művek ve­zetői tájékoztatták a nagyvál­lalat gazdasági helyzetéről, a féléves eredményekről, a má­sodik félév tennivalóiról. Borbély Sándor ezután a Cse­pel Művek KISZ-tItkárainak tanfolyamán előadást tartott időszerű gazdaságpolitikai kér­désekről, majd válaszolt a fia­talok kérdéseire. Terranova vakolat Élettartama hatvan év Eső mossa, fagy repeszti, az épületek homlokzatát. A ha­gyományosan felhordott vako­latoknak viszonylag rövid az élettartama. Az építőipar ka­pacitását viszont gyakran kö­tik le az egyébként költséges tatarozások. A cement és mész kötőanya­gú, dolomitzúzalékot és egyéb kiegészítő anyagokat tartal­mazó, a hagyományosnál sok­kal tártósább nemesvakolatok előállítását régen ismerik Európában. Az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Művei pilisvörösvári központja 1974-ben vásárolta meg az osztrák Terranova cég licen- cét egy olyan vakolóanyag gyártásához, amely 50 kilo- gramos zsákokban csomagol­va hozható forgalomba, s az építkezés színhelyén vízzel felkeverve azonnal felhordha­tó. Élettartama a hagyomá­nyosak többszöröse, 50—60 évig is eltart. A vizet nem szívja be, ellenáll az időjá­rás hatásainak. Pilisvörösváron a helyben kitermelhető alapanyagra, a dolomitra, a viszonylag közel­ről szállítható lábatlant ce­mentre és a dorogi mészhid- rátra alapoztak, amikor saját tervezéssel és kivitelezéssel 37 millió forintos beruházás­ba kezdtek. Az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium műszaki fejlesztési osztálya és a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat patron ál ásával az el­múlt évben épült fel és ez év februárjában kezdte meg a termelést az új üzem. Eddig 6 ezer 800 tonna Terranovát gyártottak, s 20 millió forint volt az árbevétele. Az előre­gyártóit, kapart, dörzsölt, vagy spriccelt, műkő minőségű ■ homlokzati és lábazatvakola­tok a barna, a kék, a zöld és a pasztell színek árnyalatai­nak összesen húsz változata készül itt. Ezek tíz évig nem halványulnak el az épület homlokzatán. A teljesen hazai alapanyagokból előállított ne­mesvakolat — szemben a kül­földről behozott, tonnánként 6 ezer 300, 6 ezer 500 forintba kerülő alapanyaggal — csak 3 ezer 510 forintba kerül. — Igaz — állapítja meg Mező Barna igazgató —, a fel­hordása drágább, mint a ha­gyományosé, munkaigénye­sebb, mert csak tiszta felüle­ten marad meg. Előnye vi­szont a tartósság. Az üzem beindulásakor nagy volt az érdeklődés az építőiparban is. Ügy tűnt, hogy az üzem évi 25 ezer tonna termelési kapacitásának kétharmadát már az első fél­évben lekötik, így három műr szakban kezdték meg a ter­melést. — Most mi a helyzet? — Vissza kellett állnunk a két műszakra — mondta az igazgató —, mivel a második negyedévben csökkent az ér­deklődés. Az építőipar újab­ban két kérdést tett fel ne­künk: tudunk-e a díszítő ré­teg alá alapvakolat anyagot is készíteni, másrészt, hogy az anyag tulajdonságai megfelel­nek-e a gépi vakoláshoz. — Az olasz Turbosol cégtől vásárolt vakológépünk azon­ban óránként 1 köbméter anyagot hord fel 10 millimé­ter vastagságban a falfelület­re, s a legnagyobb hatótávol­sága 30 méter. Az építőipar ban alkalmazott más típusú vakológépek is használhatók a Terranovához, amelyből egy­aránt készíthető alap- és dí­szítő réteg. K. T. L nek a gazdaságnak nem kis hasznot hozó baromfitelepet. De nézzük sorjában! Még 1976 decemberében döntöttek a beruházásról. A Blagoev és a Dunaimenti tsz egyesülése után módosított tervek szerint a te­lep két szektorból áll majd. Egy-egy szektorban hat, illetve öt ól helyezkedik el. Az első hat ólat még az el­múlt évben átadták, s az üze­meléshez szükséges egyéb be­ruházásokat, — olaj-és víztá­roló, elektromos- és úthálózat — úgy alakították ki, hogy kevés ráfordítással szükség esetén a telepet tovább bő­víthessék. A már üzemelő ólak, a csak­nem kétesztendős tapasztala­tok a vállalkozás eredményes­ségét igazolták. A korszerű technológia világszínvonalat képvisel. A csaiknem teljes automatizáció következmé­nye, hogy egyetlen gondozó 30 ezer baromfit lát el. A neve­lési idő 50—51 nap, átlagban 56 naponként érkezik új állo­mány az ólakba. A szükséges felújításokra, karbantartásra egy-egy állományváltáskor öt napot fordítanak. A telep dol­gozóinak 70 százaléka szak­képzett, így nem véletlen, hogy az elmúlt évben 1 kilogramm hús előállításához mind­össze 2,37 kilogramm ta­karmányt használtak fel. A telep adottságait tekintve azonban ezt az országos mé­retekben is jó eredményt to­vább lehet növelni, azaz a ta­karmányfelhasználást csök­kenteni. Nem mellékes szempont, ] hogy a beruházást saját erő­ből, saját kivitelezésben végzi i a szövetkezet. Egy-egy ól el­készülte után azonnal meg­kezdték az üzemelést, így a fo­lyamatos munkával nemcsak időt takarítottak meg, hanem több tízezer csirkét is felne­velhettek. A jó munka és összefogás eredménye, hogy az eredeti­leg ez év december 31-re meg­jelölt átadást jóval előbbre hozhatják. Márciusban és má­jusban két ólat helyeztek üzembe, júliusban átadták a harmadikat is, most épül a ne­gyedik, és a már módosított tervtől eltérően nem novem­ber 7-én, hanem szeptember végén megkezdhetik a barom­finevelést az utolsó ólban is. A határidő kedvező módosítá­sa azért sem kis fegyvertény, mert e beruházással egy idő­ben a gazdaság építőbrigádjai elkészítettek egy paradicsom­ié üzemet is. így a szövetkezetben 120 hektáron megtermelt para­dicsom már előzetes fel­dolgozás után kerülhet a Nagykőrösi Konzervgyár­ba. A határidő előrehozásával a szövetkezet, s a népgazdaság egyaránt nyert, mégsincs gon­dok nélkül a gödi tsz. A Bá­bolnai Mezőgazdasági Kom­bináttól esetenként késve kap­ja a napos csibét, s az állo­mány gyenge minőségű. A táp sem mindig megfelelő, ezért foglalkoznak a gondolattal, hogy saját termelésű, vagy vá­sárolt abrakra épülő keverő­üzemet létesítenek. A korsze­rt baromfitelep csak akkor működhet a várt színvonalon és eredményességgel, ha mind a külső, mind a belső partne­rekkel való együttműködést tovább javítják. Európai gyermektalálkoxó m • Ünnepélyes fogadás Zánkán Az európai gyermektalálko- zó résztvevői csütörtökön a zánkai úttörővárosba utaztak. A 34 országból érkezett ifjú vendégeket 22 autóbusz vitte a Balaton partjára. Az erre az alkalomra zászlókkal és transzparensekkel feldíszített balatoni úttörőváros főkapujá­nál a gyermektalálkozó részt­vevőit ünnepélyesen köszön­tötték a magyar úttörők. Ebéd után a nyári melegben a legkellemesebb program kö­vetkezett: fürdés a Balaton­ban. Este a zánkai úttörőváros főterén fanfárok hangja je­lezte az ünnepélyes tábornyi­tás kezdetét. Felvonultak nemzetük zászlójával a külföl­di delegációk, miközben a bal­mazújvárosi és barcsi úttörő­zenekarok gyermekdalokat, in­dulókat játszottak. Felsorakozott a táborban tartózkodó mintegy 3000 úttö­rő, és a magyar himnusz hangjai mellett ünnepélyesen felvonták a Cimea és a gyer­mekév zászlaját. Nádházi La­jos, az úttörőváros vezetője köszöntötte a fiatalokat és megnyitotta az európai gyer­mektalálkozó zánkai táborozá­sát. A nyaralók szerencsések Kánikulában is helytállnak A naptár augusztust mutat: menetrendszerűen megérke­zett az igazi nyári kánikula. Korai beköszönte után az el­múlt hetekben már majdnem azt hittük, hogy végleg cser­benhagy bennünket a nyár. Az időjárás azonban kiszá­míthatatlan: a szobában forog a ventillátor, mégis izzadtság- cseppek gyöngyöznek az em­ber homlokán. Aki most tölti a szabadságát, szerencsésnek mondhatja magát, s teljesen érthető okokból igyekszünk vízközeiben lenni. A diákok élvezik a vakáció örömeit, az üdülők pedig elégedetten mondják: jó időt fogtak ki. De az élet nem áll meg. Az üzemekben kattognak a gé­pek, a földeken szedik a para­dicsomot, beérett a dinnye, s a hivatalokban most is intéz­ni kell az ügyeket. Függetle­nül attól, hogy olykor 30 fok fölé szalad a hőmérő higany­szála. (Munkatársunk váci, veresegyházi tapasztalatairól lapunk 3. oldalán számolunk be olvasóinknak.) I ötvenfokos hőség a volán mellett — egyáltalán nem irigylésre mélt« Takács József és társainak helyzete, akik a Kosztolányi Dezső térről fűdre Viszik az utasokat. Dicséretükre legyen mondva: zavartalanul zökkenőmentesen. Részletek

Next

/
Thumbnails
Contents