Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-23 / 196. szám
’xmüap 1979. AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK Az orosznyelvoktatíís nemzetközi tapasztalatai Hazaérkezett Berlinből az Orosz Nyelv- és Irodaion, tanárok Nemzetközi Szövetsége IV. kongresszusáról a magyar küldöttség. Az 55 országban működő 139 tagszervezetet tömörítő világszövetség legfőbb fórumának idehaza is hasznosítható tapasztalatairól Pócs Ilona, a küldöttség vezetője elmondta: — Szerte a világon sokféle elképzelés, módszer terjedt el az orosz nyelv és irodalom oktatásának leghatékonyabb formáiról: hogy mindezeknek megismerésére .milyen nagy világszerte az érdeklődés, azt bizonyította, hogy a kongresz- szuson 64 ország több mint 1800 küldötte vett részt. Az eszmecsere ezúttal a tanárnak az orosz nyelv és irodalom oktatásában betöltött helyéről, szerepéről folyt. I A kelták f Magyarországon f A kelták Magyarországon címmel dokumentációs kiállítás anyagát állította össze a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya a Kulturális Kapcsolatok Intézetének megbízásából. A párizsi Magyar Inézet részére készített kelta műtárgymásolatok — amelyeket Franciaország több városában mutatnak be az ősz folyamán — érzékletesen szemléltetik a gall-kelta törzsek közötti kapcsolatokat. DÍJAK, TRÓFEÁK PÜSPÖKHATVANBAN Nemzetiségi hagyományok őrzői Püspökhatvan jellegzetesen népi hagyományokat ápoló község. A Galga menti népszokások, a népviselet itt a hétköznapok szerves része. Minden családnál van legalább egy rend a hagyományos szlovák nemzetiségi ruhadarabokból. Archaizáló szokások Melankolikus, csöndes, bús szlovák dalok őrzik e nemzetiség sajátos szokásait. A lakodalom például az előkészületekkel együtt egy teljes hétig tart. A menyasszonyt a tél utolsó fonóestjén a fonóházban búcsúztatják. Sokszor azonban fél év is eltelik a búcsú és a lakodalom között. A menyasszony fehér főkötőt, fátylat, rokolyát, a vőlegény fekete mellényt, kalapot hord. A lakodalmi ebéden a vőfély humoros versekkel szórakoztatja a vendégeket. A bőséges ebéd után kikéri a menyasszonyt a szüleitől, majd elkíséri a vőlegény házához. Kiemelkedően fontos esemény — akárcsak a magyar népi lakodalmaknál — az új asz- szony kontyolása. A legidősebb nemzedék emlékeiben ma is él a Miklós napi fonóünnepség: a fiatal lányok és legények angyalnak, ördögnek öltözve mókáznak, szórakoznak. Generációk közösen Már a felszabadulás előtt működött a faluban egy regölő csapat. Nem gyöngyös-bokrétás harsányság, igazi eredeti népi tartalom jellemezte tevékenységüket. A felszabadulás utáni első május elsején már táncolt a püspökhatvani nemzetiségi együttes. Kiemelkedő díjakat, trófeákat szereztek járási, megyei, országos kulturális seregszemléken, vetélkedőkön. Több nemzedék táncol az együttesben. 1975-ben készült el az első egész estét betöltő tematikus népi játékuk, amely az említett lakodalmi szokásokat is tartalmazta. Később földolgozták a Mikulás napi fonó, majd a farsangi népszokásokat. Lami István, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének munkatársa, a kitűnő koreográfus hangolta össze az együttes gyűjtőmunkáját, ö alkotta a koreográfiát a játékokhoz. F olklór találkozók A püspökhatvani gyermek és felnőtt nemzetiségi együttes a folklórtalálkozók plandó vendége. A magyar, szlovák, délszláv, német néptáncok seregszemléjén figyelik meg az azonosságokat és különbségeket a szlovák hilicslca, uk- lekovana, a szerb-horvát kóló, a német sramli, keringő, polka, a jellegzetes magyar és palóc táncok között. P. Z. Az erőd születéséről Sajtótájékoztató és fogadás Moszkvában Nagy érdeklődéssel kísért sajtókonferenciát tartott tegnap Moszkvában a XI. film- fesztiválon részt vevő magyar filmművészeti küldöttség. Versenyfilmünk, Az erőd alkotói ismertették a kedden levetített mű születésének történetét Szinetár Miklós rendező és Hernádi Gyula, a forgató- könyv írója azt hangoztatták, hogy filmjük olyan konkrét jelenségből indul ki, amelyből kiindulva általános politikai, szociológiai, lélektani következtetéseket vonhat le maVÁCI NYÁRI TÁRLAT í Kedvező a határok bővülése Bihari József, az MSZMC Pest megyei bizottságinak osz- lályvezíetője nyitotta meg ezt a hagyományos kiállítást a Vak Bottyán Múzeum görög templom kiállítótermében. A tárlat szeptember 2-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10 és 18 óra között. Minden váci nyári tárlat tartalmaz meglepetést eseményben, művekben. Most kedvező a határok bővülése, az, hogy a Vácott élő alkotok mellett műveltet küldtek Gyomráról, V eresegyházról, Gödöllőről, Dunabogdányból, Gödről, Dunakesziről. Ez helyes törekvés, hiszen egy adott minőség alapján terjeszti, bővíti a lépteket. Ez csak az értékre összpontosító demokratizmus jegyében igenis terjeszthető a váci nyári tárlatok kiállítóinak köre és terjesztendő is. hiszen élnek festők Zebegénytől Fótig, akik szorgalmasan dolgoznak és mértékük, mérlegük lehetne a nyári váci bemutatkozás. Igazolják képességeiket •A festők közül ezúttal Hock Ferenc és Cs. Nagy András szerepel kimagaslóan. Ezúttal is, mert ők ketten azok. akik rendre a legmagasabb szintet közelítik. Hock Ferenc most újra a Duna kék testét jeleníti a nap sárga és a fák zöld ünnepének társításával úgy, hogy művészetében szinte először absztrakt jeleket is elhelyez sértetlen természetlátomásában. Cs. Nagy András elmélyültsége. színkezelésének gondossága őrzi és növeli lehetőségeit. Egyre inkább lelkületet, közösségi élményeket és nosztalgiákat érzékeltet a Hajnal-ban és különösen a Virrasztóid éjszakában, mely a kiállítás egyik mértéke. Mindketten évtizedek óta lelkiismeretes festői munkával igazolják képességeiket, rendszeresen haladnak előre, s az eddig nem kapott, díjak sokáig nem kerülhetik el őket — nagyon megérdemlik munkásságuk folyamatos minőségével. A kitűnő kolorista Monos József most valamivel halványabb, de igen meggyőző Szüts Miklós más előjelű, de alapos, egyéni világa. Orvos András rendkívül termékeny. Az idei nyáron Füreden a Balaton Galériában és Budapesten, a Halászbástyán is tárlata nyílt, de mű - mének Szimmetrikus virága még megérkezhetett Vácra is a bBBÍPÍiíwSWWWw Sáros András Miklós: Fekvő formátum tartalékból. Ez a tartalék igazi mű, jó kép ugyanúgy, mint Takács József és Uhrig Zsig- mond alkotásai. Utóbbinak amszterdami részlete különösen meggyőző, örvendetes Markó Erzsébet újabb jelentkezése, és Gaál Imre is korrekt tájképpel szerepel. Meglepetések is adódnak Pál Mihály és Blaskó János szobrászi rangja újra igazolódik, de Miró Eszter portréja is tisztességes mű. Sáros András Miklós színes aquatintái szakmai műgondjukkal tűnnek ki — alaposak, kifogástalanok. Szuppán Irén sódert textiljei a táblakép igényével alkotnak festői szintű iparművészi rendszert, de Kosnas Roland il- i lusztrációi, Csorba Simon grafikái is említésre méltóak. Bakos Ildikó egyéni tárlata nemrégen zárult, ebből a körből láthatunk tőle utórezgéseket, melyek arra utalnak, hogy egy bizonyos formai lehetőség fináléjához érkezett. Nem eléggé karakteres Ha tárgyilagosak, pontosak, igazságosak akarunk lenni az összképet illetően, akkor any- nyit jelezhetünk, hogy bár jó művek vannak, a kiállítás nem eléggé karakteres, nem eléggé egységes. Természetesen nem arra gondolok, hogy bizonyos témák alapján igényelhetünk egységet, nem is a stiláris rokonság elérése lenne a cél, hanem az, hogy Szentendre után a váci képzőművészeti műhely Is kollektív egészében váljék egyedi tényezővé. Ezen a téren megtorpanás észlelhető, melynek kimondása éppen <azért kötelező, hogy a fejlődés meggyorsuljon és általánossá váljon. Az is szükségszerű lenne, hogy az évi nyári váci tárlatot szeptember 15-ig tartanák nyitva, hogy valamennyi váci középiskola is megtekinthesse egy festészetre, szobrászatra, grafikára is kiterjesztett, meghosszabbított évnyitó keretében. Losonci Miklós gának a néző. Érdekesség, hogy bár Hernádi Gyulának a film alapjául szolgáló regénye 1964-ben jelent meg, csupán nemrég derült ki, hogy az Egyesült Államokban szinte teljes egészében megismétlődik az, ami a mű kiindulópontja. hiszen működik olyan társaság, amely háborús játékokkal foglalkozik. Mint ismeretes, Az .erőd alaptémája egy olyan vállalkozás, amely jó pénzért az unatkozó milliomosoknak lehetővé teszi, hogy kiéljék agressziós vágyaikat, valóságos miniháború részesei legyenek. A sajtókonferencián részt vevő újságírók számos kérdést tettek fel az alkotóknak. Alkalmuk nyílt megismerkedni a film jelenlévő főszereplőivel. Németh Nórával, Tarján Györgyivel és Oszter Sándorral is. ★ Dr. Szűrös Mátyás moszkvai magyar nagykövet kedden a késő''ésti órákban fogadást adott abból az alkalomból, hogy a XI. moszkvai filmfesztiválon bemutatták a magyar versenyfilmet, Az erődöt. A rendkívül meleg, szívélyes hangulatú fogadáson igen nagy számban vettek részt a fesztivál vendégei, ismert szovjet és külföldi filmművészek, rendezők, színművészek, producerek. • Megjelent a fogadáson Pozsgay Imre kulturális miniszter, aki* Pjotr Gyemicsev- nek, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, kulturális miniszternek a meghívására tartózkodik hivatalos látogatáson a Szovjetunióban. Ott voltak a magyar filmküldöttség tagjai, Szabó B. István, a Kulturális Minisztérium filmfőigazgatósága vezetőjének vezetésével, valamint Az erőd alkotói: Szinetár Miklós rendező, Hernádi Gyula, a forgatókönyv írója, Németh Nóra, Tarján Györgyi és Oszter Sándor színművészek. A vendégek között volt az SZKP KB, a külügyminisztérium, a kulturális minisztérium, valamint az állami filmbizottság számos vezető munkatársa, a moszkvai fesztivál igazgatóságának vezetői. Közlekedési gyermekjátékok Múltszázadi társasjátékok, összerakható hidak, vasutak, a századforduló idejéből való bábfigurák, felhúzható autók — több száz régi és új gyermekjátékot csodálhatnak meg 'a Közlekedési Múzeum látogatói. A közlekedési játékok régen és ma című kiállítás felvonultat ötletgazdag népi játékokat, kis szekereket, nádhajókat is, megismertetik a falusi gyermekek hajdani kedvelt „járművét”, a gólyalábat. Mellette vesszőparipa, toégi hintaló, csacsifogat, s a mai biciklik, kisautók is békésen megférnek. A régi óraműves mozdonyok, hajók társaságában láthatók napjaink távirányított autói, a modem repülő-, autó- és vasúti modellek is. A két földszinti terembe „telepített” játékváros meitnyezetét papírsárkányok borítják. A vasúti terepasztalon egyszerre 6 szerelvény robog majd a kicsinyek nagy örömére. Saját ügyességüket is kipróbálhatják a kiállítás látogatói a „Balaton medencében”, ahol versenyezhetnek: ki tudja a papi rha jókat ügyesebben irányítani a vízen. A kis látogatók maguk is kiállítókká válhatnak, ha részt vesznek a múzeum pályázatán. A rendezők ugyanis egy vitrint üresen hagytak: a kiállítás ideje alatt várják a gyermekek barkácsolta közlekedési játékokat. Közülük a legsikerültebbeket jutalmazzák és bemutatják a mestermunkákra váró vitrinben. HETI FILMJEGYZET Buffalo Bill és az indiánok Burt Lancaster (Ned Rutline) és Paul Newman (Buffalo BiU) a Buffalo Bill és az indiánok című filmben Mintha csak a nemrég bemutatott magyar film, a Rosszemberek betyárromantikát demitizáló szándékaira rímelne ez az amerikai film: Robert Altman rendező is mítoszokat oszlat és legendás hősöket rángat le a szobrok talapzatáról. Csak éppen nem a betyárvilággal és a betyárokkal teszi ezt, hanem az amerikai Vadnyugat, a Wild West világával és hőseivel, a múlt század hatvanas-nyolcvanas éveinek a mai Amerika szemében a dicső múlt rózsaszín ködébe vesző emlékével. Ez idáig rendjén is van. Végtére is az a történet, mely a filmen megelevenedik, nem egyéb, mint ennek a manipulált mítosznak a forrásvidékét bemutató, ironikus, kritikus és önkritikus leleplezés. A hősök valamikor valóban élt alakok. Buffalo Bill, azaz William Frederick. Cody 1846- ban született, 1917-ben halt meg, s valóban ő hozta létre az első nagyszabású Wild West Show-t. Élt a sokat emlegetett, s a filmben fontos szerepet játszó indián törzsfőnök, Sitting Bull,. azaz Ülő Bika, élt a boszorkányos mesterlövész lány, Annie Oakley (Buffalo Bilinek üzlettársa is volt, nemcsak műsorának egyik sztárja), élt a korszak népszerű ponyvaregény-írója, Ned Butline, aki tulajdonképpen kitalálta Buffalo Bill figuráját is, a hajdani indián- vadáisz és bölénypusztító "Cody alakját ruházva fel a Nagy Fehér Vadász legendájával. Altman kiválóan veszi észre Buffalo Biliben és történetében, meg a köréje épült show-businessben annak a máig élő Vadnyugat-mítosznak az eredetét (és egyben a tudatos eltorzítását is), amely a pionír fehér ember felsőbbrendűségének tudatát ültette el jó száz évvel ezelőtt, s élteti ezt a faji mítoszt ma is. A saját földjükről, a számukra az életet jelentő vadászterületekről kiűzött, véres és aljas módon vívott háborúk sorával csaknem teljesen kiirtott indiánok alsóbbrendűségébe vetett jenki hitnek, s az ebből eredő kegyetlenkedésnek, kíméletlenségnek valahol itt, Buffalo Bill hazug vadnyugati show-ja körül kell keresni az eredetét, A film ezt — ezt is — feltárja, s ez idáig rendjén is van. Csakhogy a Buffalo Bill és az - indiánok ezzel a tiszteletre méltó szándékkal együtt is: unalmas, kusza, helyenként egyenesen érdektelen film. Altman úgy építi fel a sztorit, hogy tulajdonképpen ki sem lép a vadnyugati show cirkusz- vagy vidám park méretű területéről. Ez önmagában nem lenne baj. De a zárt kör lezárja a rendező művészi horizontját is. A módszer, hogy ti. egy-egy kerek történetet mond el, s ezeket beleágyazza a nagy forgatagba, a Buffalo Bill Show-ba, akár érdekes is lehetne, ha valami összefüggés mutatkozna ezek között a kis külön jelenetek között. De nem tartja őket össze más, mint Buffalo Bill személye, s ez nem elég. így anekdoták füzérévé válik a film. Számos fontos eseményt ahelyett, hogy ábrázolna, csak elmesél- tet, s ezzel még inkább átbillenti a mérleget a lassú és eseménytelen sztorizás oldalára. S ami még feltűnőbb: Altmannak nem sikerül sem Buffalo Bill, sem Ülő Bika alakját túlemelni egyszemélyi mivoltukon, A rendező kihagyja a nagy lehetőséget, hogy az egyikben a gátlástalan fehérek, a másikban a nem angyal, de jószándékú indiánok típusát rajzolja meg. A háttér, az indián háborúk kegyetlen és szomorú időszaka teljesen kimarad a filmből, s ezzel az alapvető helyes alkotó szándék csak szándék marad. S még valami: lehet, hogy ezt a filmet még így, töredékességében, felemásságában, megbicsaklott alkotói szándékában is jól tudja követni egy amerikai, sőt, még de- mitizáló-deheröizáló vonásait is jobban kiérzi. Mi azonban nem sok fogódzót kapunk a film megértéséhez magából a filmből, s azt érzékeljük, hogy ez egy westemnek unalmas, vígjátéknak sótlan, egyszóval: nagyon érdektelen alkotás. Pedig hogy erről a témáról lehet olyan filmet is csinálni} amely izgalmas, változatos, amellett jóhumorú, sőt, kíméletlenül csípkejődő, és még az események rugóira is jól rávilágít, arra egy nem is olyan rég játszott film, a Kis Nagy Ember (Dustin Hoffman főszereplésével, Arthur Penn rendezésében) a példa. A Vasprefektus Nincs új a nap alatt: a szicíliai maffiát már ötven- egynéhány évvel ezelőtt is megpróbálta felszámolni az olasz állam — a fasizálódó állam s a fasiszta párt —, de akkor sem, nekik sem sikerült. F,z a végső kicsengése Pas- qaale Squittieri olasz rendező filmjének, amely egy valóban élt és kemény kezéről Vasprefektusnak nevezett rendőrfőnök, Cesare Móri életrajzát veszi alapul, de kissé a mi ítéleteinket, látásmódunkat is beleépíti az alkotásba. Mori, a Vasprefektus, feladatát nem kis mértékben megoldotta: Gang! városában letartóztatta a maffia főnökét és vezérkarát. De ezzel csak az első lépést tette meg. mert rá kellett döbbennie: a maffia egy pontig bűnszövetkezet, egy ponton túl viszont politika. És ettől a ponttól nem vezet tovább az út. Mórit is eltávolítják a maffia közeléből: szenátorrá nevezik ki, felfelé buktatják, hogy ne tehessen több kellemetlen lépést. Sem az állam magasrangú tisztviselőinek, sem a fasiszta pártnak nem érdeke a maffia igazi felszámolása. (A helyzet azóta sem sokat változott...) A film jól megcsinált, helyenként sodró lendületű alkotás, jó színészekkel; Giulia- no Gemma mint Mori, Claudia Cardinale, mint egy szegény parasztnő különösen jók. Takács István
