Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

Huszár István hazaérkezett Huszár István . miniszterel­nök-helyettesnek az Országos Tervhivatal elnökének vezeté­sével szerdán hazaérkezett Prágából a magyar küldött­ség, amely Václav Hula mi­niszterelnök-helyettesnek, a Csehszlovák Állami Tervbi­zottság elnökének meghívásá­ra a két ország gazdasági kapcsolatainak időszerű kér­déseiről tárgyalt. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Stefan Bodnár, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövetkségének ideiglenes ügyvivője is. Energiaprogram Fokozott támaszkodás a hazai forrásokra Jól halad a VI. ötéves terv energiagazdálkodási program­jának kidolgozása. Ehhez hasz­nosítják a vállalatok, a tudo­mányos és társadalmi szervek javaslatait a világszerte alkal­mazott jó módszereket. A kész tervezetet széles körű vitára bocsátják, mielőtt az Állami Tervbizott­ság elé kerül — jelentette be Juhász Ádám nehézipari ál­lamtitkár, a szerdán, Tatabá­nyán megtartott tanácskozá­son, amelyen a Nehézipari Mi­nisztérium, a bányászati és villamosenergiaipari trösztök Indokok H armatgyenge kabaré­tréfaként fütyülné ki a közönség a szerző elképzelte jelenetet, ámint néhány vállalati vezető áll az utcán s kérleli a járóke­lőket, adakozzanak, csak néhány ezer munkaóra kel­lene a szegény vállalatnak, csak néhány ezer... A szerző az élet, s a jelenet nem kabarétréfa, hanem maga a valóság. Annyi kü­lönbséggel, hogy az irányító posztok betöltői gyárkapun belül maradnak, s ott, on­nét követelnek létszámot, munkaerőt, teszik ezt a holnapi tervek tárgyalása­kor éppúgy, mint a napi termelési programok egyez­tetésénél. Ami azonban na­gyon fontos: már nem min­denütt teszik ezt. Még 1976-ban, a vállalati középtávú tervek értékelé­sekor állapíthatta meg az Országos Tervhivatal, hogy a termelőhelyek többsége irreális létszámszükséglettel társította termelésfejleszté­si elképzeléseit. Az akkor sokak által ijesztgetésnek vélt figyelmeztetés indo­koltsága azóta többszörösen beigazolódott. A megye ipa­rában például — a szerve­zeti változások okozta nö­vekedést most nem szá­mítva — az ötödik ötéves tervben gyakorlatilag nem bővült a foglalkoztatottak köre, ennek ellenére sike­rült gyarapítani a munka nyereségét, azoknál a cé­geknél is, ahol a tervkészí­tés idején a leghangosabb volt a siránkozás. Magya­rán mondva: a létszám óhajtásának indokait sok­kal inkább szolgáltatta a megszokás, mintsem az ob­jektív termelési szükséglet, azaz kiderült — igaz, a kö­rülmények kényszerű hatá­sára derült ki —, hogy né­mely munkahelyen valójá­ban azt sem tudják, tény­legesen mennyi embert lát­hatnak el munkával. S most egy friss elhatározást illesztve az eddig leírtak­hoz: a Magyar Selyemipari Vállalat úgy döntött, hogy idén öt százalékkal csök­kenti a létszámot gyárai­ban, az alkalmazotti és a fizikai munkaköröket ebbe egyaránt beleértve. B elátás következménye az előbbi mondatban álló tény? Bizonyos fokig. Másrészt viszont an­nak fölismerése, hogy ma­gának a csökkentésnek a bejelentése,' mivel tökélete­sen szemben áll a korábbi gyakorlattal, lehetőséget kí­nál az elgondolkozásra és elgondolkoztatásra. Eddig ugyanis a leggyengébb tel­jesítménnyel is bárki úgy vélhette: nem görbül a ha­ja szála sem, szükség van rá, ő tesz szívességet a gyárnak, hogy marad, s nem áll tovább valamelyik másik üzembe. Most vi­szont, pusztán annak a ténynek a közlésével, hogy a kevesebb is lehet elég, ki­fejeződik a munkaadó és a munkavállaló viszonyának kölcsönössége, azaz: senki nem. tesz szívességet senki­nek. Az egyik fél teljesít­ményt nyújt, a másik bért fizet ennek fejében, s en­nek megfelelően. Tágítva a kört, nehogy ipari sajátosságnak véljük az új gondolkodásmód ter­jedését: egy év alatt mind­össze egy százalékkal nö­vekedett a megyében dol­gozó — tanácsi • felügyelet alá tartozó — kereskedelmi vállalatok létszáma. Elis­merve, hogy ez elmarad az indokolható gyarapodástól — sőt, olyan cég is akad, így a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, ahol csökkent a foglalkoztatottak csoportja —, a vészharangot mégsem húzzuk meg. A létszám ilyen alakulása ellenére ugyanis a forgalom kilenc százalékkal bővült. Miként fér össze a két adat? Ügy, hogy a vállalatok túlnyomó része belátta: más utat kell választania. A létszám só­hajtozó emlegetése helyett valami mást vettek szem­ügyre; a bért. S kiderült, okosabb bérpolitikával, a teljesítmények jobb elisme­résével igenis bővíthető úgy a forgalom, hogy a lét­szám alig emelkedik. Sum­ma summarum: a szóban forgó cégek 9,6 százalékos bérfejlesztést valósítottak meg, elsősorban — és ösz- szegszerűen még inkább — azoknak adva a forintot, akik a pultok mögött min­den tekintetben kereskedő­nek bizonyultak. A vállalatok egy részé­nek nincs semmi elfo­gadható indoka az idő-, azaz a létszámkéregetésre, ha csak nem tartjuk oknak a laza fegyelmet, a szerve­zettség alacsony színvona­lát, az élőmunka pazarló fölhasználását. A termelő­helyek egy másik csoport­jánál viszont valóságos in­dokok szólnak a létszám gyarapítása mellett, ám mert az itt hiányzó embe­reket a gyengén dolgozó cé­gek kötik le, a foglalkozta­tottak csoportját nem tud­ják növelni. Igaz, nem lel­kes elhatározás, hanem a tárca kezdeményezése nyo­mán a megyében működő nehézipari vállalatok felül­vizsgálták létszámfejleszté­si, munkaerő-gazdálkodási terveiket. S mi történt? Ki­derült, éppen a dinamiku­san fej lődő, az átlagos mér­téken felüllevő termelőegy­ségek határoztak úgy, hogy beérik kevesebbel az eredetileg számítottnál, új feladataikat munkaerő-át­csoportosítással oldják meg cégen belül. A vélt indokok ismételgetése meg ott volt tapasztalható, azoknál a vállalatoknál, ahol a tevé­kenység egésze akadozik! Válasszuk el tehát élesen egymástól a tényleges és a vélt indokokat a létszám- gazdálkodásban és a lét­számgyarapításban. Igenis, a megyében seregnyi olyan termelőhely van, ahol a társadalmilag hatékony munkának elengedhetetlen feltétele a létszám növelése. Honnét? Milyen forrásból? Onnét, ahol több indokot gyártanak, mint gazdaságos terméket, ahol még mindig ott tartanak, hogy a bérfej­lesztést vélik a legfőbb vál­lalati tényezőnek, s nem a kibocsátott árut, a teljesít­ményt. Ezért, hogy jelentős eredményromlással dolgozó cégek idén, az év első felé­ben is tekintélyes bérfej­lesztést hajtottak végre, va­lamilyen csodában bízva. Ahol azonban így cselek­szenek, azokban nem bízhat meg a társadalom, azaz: vissza kell vennie a meg­adott bizalmat. Mészáros Ottó és vállalatok vezetőinek rész­vételével megvitatták a tér melési szerkezet korszerűsíté­sének kérdését. A népgazdaság egész fejlő­dését nagymértékben befolyá­soló két ágazat vezetőivel azért vitatták, meg együttesen a térmelési szerkezet korsze­rűsítéséből adódó tennivaló­kat. mert munkájuk sok vo­natkozásban nagyon szorosán összefügg. Ezt bizonyították Szili Géza és Kapolyi László miniszterhelyettesek vitaindí­tói és a hozzászólások is. Fő feladatunk, a fogyasztói igények maradéktalan kielé­gítése mellett új tennivaló is vár a villamosenergiaipar dol­gozóira. Gazdag tapasztalatai­kat, fegyelmezett munkájukat hasznosítva, részt kell ven­niük a vijlamosenergia-gazdá 1 - kodási programban, segíteniük kell a villamos energiával'Va­ló takarékosságot. Erről kü­lönösen sok szó esett a ta­nácskozáson. Az energiaipar az ország legnagyobb szénhidrogén-fel­használója, ezért a világpiaci helyzetet figyelembe véve maximálisan ki kell használni a széntüzelésű erőműveket. Mindezek teljesítése érdeké­ben nagy feladatok várnak a szénbányászatra. Egyértelmű­vé vált, hogy a jelenlegi hely­zetben indokolt és szükségszerű a hazai ásványvagyon foko­zottabb igénybevétele. Ezért a működő bányák kapa­citását a lehető legjobban ki kell használni. Szili Géza felhívta a figyel­met arra, hogy a paksi atom­erőműnél már a próbaüzem­nél teljesíteni kell azokat a termelési mutatókat, amelye­ket más, ilyen atomerőművel rendelkező KGST-országok- ban, így Csehszlovákiában, Bulgáriában és az NDK-ban elértek. Ma érkezik Oskar Fischer Púja Frigyes külügyminisz­ter meghívására csütörtökön baráti munkalátogatásra ha­zánkba érkezik Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere. PEST MEGYEI Vilii PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ^ .&m ■^ ^ MSZMP'PEST MEGYEI EtlZQtTSÁGÁ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM Ara 1,20 forint 1979. AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK Önkéntes pályamunkásoknál Pulhai Árpád a hisaiorbá&ya KBSS-épátöfáhorbvn Huszonkét év telt el a Han­ság lecsapolása óta: ettől az időszaktól számítják a KISZ önkéntes ifjúsági építőtábori mozgalmának kezdetét. Azóta minden esztendőben várja a fiatalokat az ipar és a mező- gazdaság: a legfrissebb adatok szeririt ezen a nyáron nyolc­vanezren érkeztek a KISZ központi, illetve a megyei, az egyetemi és főiskolai szerve­zésű építőtáboraiba, míg ta­valyelőtt csak ötvenezer fiút és leányt foglalkoztattak a gazdaságok, az üzemek. S az idén minden bizonnyal új rekord születik: 1979-ben az építőtáborozók munkájának értéke már eléri a háromszázmillió forintot! E jelentős összegből pedig másfél millió forintot teljesí­tettek a biatorbágyi Ságvári Endre vasútépítő tábor fia­taljai: ezen a helyszínen a KlSZ-esek kiemelkedően dol­goznak. Minderről meggyőződ- heffett tegnapi látogatása so­rán Pullai Árpád közlekedés- és posta ügyi miniszter, aki Pásztor Gabriellának, a KISZ KB titkárának társaságában kereste fel a budai járásbeli települést. A helyszínen Ba­logh László, a Pest megyei pártbizottság titkára és dr. Husti István, a KISZ Pest me-' gyei bizottságának első titká­ra fogadta a vendégeket. A látogatás rövid szemlével kezdődött: Pullai Árpád megf tekintette az építőtáborozók szálláshelyét, tájékozódott munkájukról, életkörülmé­nyeikről. A közlekedés- és postaügyi miniszter érdeklődé­sére Szabó Ferenc táborvezető — a diósgyőri Gábor Áron Séta a sátrak között. A képen, balról jobbra: Balogh László, PulltJ Atpád, Szeműk Béla, a MAV-vez^rigazgatóság munkaügyi és szociál­politikai, szakosztályának helyettes vezetője és Pásztor Gabriella Barcza Zsolt felvétele Szakközépiskola pedagógusa — elmondta: néhány nap múlva bezár az építőtábor Bia- torbágyon is. Az idei utolsó, az ötödik turnusban száznyolc­van Zala megyei fiatal dolgo­zik lapáttal és csákánnyal: a két esztendeje felavatott új vasútvonal mentén kora reg­geltől vízelvezető csatornákat építenek a tűző napon. Árkot ásnak, s az agyagos talajon betonlapokat ‘fektetnek. A munka igencsak embert pró­báló: a sínek mellett lehetet­len gépeket használni, s így kizárólag kézi erővel lehet ha­ladni. Á biatorbágyi építőtá­FiiáUsiáSjr #ss$£ásí€slfá$h®sá Ezer szállal kötődő országok Harmincéves a ma&yarssowgef fws§&mámy®s°’sműis2€ski egyiMiműkU^és Az elmúlt három évtizedben szinte nem épült Pest megyé­ben jelentősebb üzem, gyár, nincs olyan kutatóintézet, melynek eredményeihez ne já­rult volna hozzá a magyar— szovjet gazdasági-tudományos és műszaki együttműködés. A megye legnagyobb vállalata a DKV, jórészt szovjet tervek alapján épült, s a két orszá­got összekötő Barátság olaj­vezetékekről kapja nyersanya­gát. Szovjet technológia alap­ján működik a Dunamenti Hőerőmű, termékeinek jelen­tős részét — az Ikarus köz­reműködésével — a Szovjet­unióba szállítja a Csepel Autógyár. A közös termékgyártás legkorszerűbb formája alakult ki a Mechanikai Művek és a szovjet vállalatok között. Eu- rópa-szerte ismertté tette Al- bertirsa nevét a Vinnyicáról induló 750 kilovoltos távve­zeték, szoros kapcsolatot ala­kított ki a szovjet vállalatok­kal a dunakeszi Mechanikai Laboratórium és a Pestvidé­ki Gépgyár. Termelőszövetkezeteink, ál­lami gazdaságaink nagy szám­ban használnál? szovjet mező- gazdasági gépeket, a gödöllői agráregyetem, s az ugyancsak itt található kutatóintézetek szinte napi kapcsolatban van­nak a szovjet társintézmé­nyekkel., Penci geofizikai ob­szervatóriumunk munkája is elképzelhetetlen a szovjet csillagászokkal való együtt­működés nélkül. ‘ i Csupán Pest megyei példá­kat soroltunk, mégis nyilván­való, hogy milyen sok szállal kötődik egymáshoz a két or­szág gazdasága. Mindehhez a 30 évvel ezelőtt megkötött magyar—szovjet tudományos­műszaki együttműködési meg­állapodás teremtette meg az alapokat. Az évforduló alkalmából egy hónapig tartó rendez­vénysorozatot tartanak. Erről tájékoztatta az újság­írókat tegnap dr. OsztrovszKi György akadémikus, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökhelyettese a Ko­hó- és Gépipar Technika Há­zában. Elmondta többek kö­zött, hogy e megállapodás révén nyílt lehetőség a szov­jet tudomány és technika megismerésére, s alkalmazá­sára hazánkban. Napjainkig szintén e szerződés révén 5 ezer magyar fiatal szerzett különleges képzettséget szov­jet egyetemeken, akik közül több száz Pest megyében dolgozik. A jubileum jegyében az OMFB, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, illetve a Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottsá­ga a városligeti kiállítási pavilonban A szovjet tu­domány és technika vívmá­nyai és a magyar—szovjet tu­dományos-műszaki együtt­működés eredményei címmel rendeznek kiállítást. A be­mutató átfogó képet nyújt a szovjet tudományos és mű­szaki élet újdonságairól. A gazdasági élet, illetve a tudót mányos kutatás legizgalma­sabb kérdéseivel foglalkozik szeptember 19. és 21. kö­zött a tudományos ülés­szak. Az ezt követő szakmai na­pokat a legkülönbözőbb té­mákban Budapesten, illetve több vidéki városban rendezik meg. Közülük is nagy érdek­lődésre tarthat számot Pest megyében a mezőgazdasági és élelmiszeripari tanácskozás, melyet Szegeden rendeznek szeptember 26-án, s ahol a vi­tában részt vesznek a gödöllői egyetem, illetve a kutatóinté­zetek munkatársai. Győrött, október 3-án lesz az építő- és építőanyag-ipari ülés. A rendezvénysorozat idején sok nemzetközi hírű szovjet tudós tart előadást, és vesz részt vitákon hazánkban, öt­ven , új tudományos-műszaki filmet is bemutatnak a hó- nap során. Cs. A. borozók pedig szorgalmukkal, lelkesedésükkel pótolják a hiányzó pálya­munkásokat. S amikor a látogatás során Pullai Árpád a teljesítmények iránt érdeklődött, azon nyom­ban kiderült,, a Zala megyei fiúknak egyáltalán nincs szé­gyenkeznivalójuk. Igaz, a számadatok nemcsak a tábor mostani lakóit, hanem a ko­rábban itt dolgozó — Heves, Hajdú, Szolnok, és Vas me­gyei — turnusok tagjait is di­csérik, hiszen árokásás köz­ben legalább nyolcezer köb­méter földet mozgattak meg lapáttal, s a régi pályán csak­nem másfél kilométer hosz- szan szedték fel a síneket. Sza­bó Ferenc táborparancsnok — egyébként öt esztendeje min­den nyáron Biatorbágyon töl­ti be ezt a posztot — érthe­tően büszkén újságolta: az első turnus kivételével vala­mennyi csoport túlteljesítetté a száz százalékot! A brigád- verseny jelenlegi első helye­zettje pedig a nagykanizsai dr. Mező Ferenc Gimnázium különítménye, amely Sajtos Já­nos irányításával produkál elismerésre méltó 'teljesít­ményt. A látogatás során Pullai Ár­pád beszélgetett a fiatalokkal. Az önkéntes munkavállaló, nevében sínek mentén, beton- lapfektstés közben Furján Fe­renc- a zalaegerszegi Ganz Áb­rahám Gépipari Szakközépis­kola diákja, arról beszélt, hogy valamennyien érzik munkájuk szüksé­gességét, hasznát. S habár a reggel fél hatos ébresztő egy kicsit korai a vakációban, de már megszok­ták. Igyekeznek becsülettel megoldani a rájuk bízott fel­adatot. , ’ A közlekedés- és postaügy: miniszter biatorbágyi látoga­tása belpolitikai fórummal fe jeződött be: Pullai Árpád vá­laszolt az építőtáborozók kér­déseire. F. G. Tapasztalatcsere a kiállításon Szerdán termelőszövetkezeti vezetők látogattak el a BNV-n megrendezett szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgépgyártási kiállításra. A vendégek kivétel nélkül olyan közös gazdaságokoól ér­keztek, amelyek Lenin nevét, vagy a magyar—szovjet ba­rátság nevet viselik. ■ A látogatók — akiket Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter üd­vözölt — á kiállításon, tanul­mányozták az ott látható szovjet technikai eszközöket és a tudományos kutatások újabb eredményeit szemléltető anyagot. Ezután a kiállítás központ­jában megbeszélésre jöttek össze, melyen ott volt Vlagyi­mir Pavlov, a Szovjetünk' budapesti nagykövete is. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents