Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

r "xJ&űap 1979. AUGUSZTUS 23., SZERDA Betnutató a Játékszínben John Steinbeck világhírű drámáját, az „Egerek és em- berek”-et viszi színre ősszel a Mafilm önálló színésztársulata a Játékszínben; tartalommal telítődik a két' intézmény ta­vasszal aláírt együttműködési keretszerződése. A darabot 1945-ben már hatalmas siker­rel mutatták be Hont Ferenc színházában, a mai Madách- ban. Akkor Greguss Zoltán és Ladányi Ferenc alakította a két legfontosabb szerepet. Szász Péter rendező ezúttal Bujtor Istvánt és Harsányi Gábort kérte fel Lennie és George színpadi megformálá­sára. EGY ÜZEM, EGY ISKOLA Kölcsönösség Diósdon A mozgalom, amely Pest megye legtöbb településén év­tizedes múltra, olykor hagyo­mányokra tekinthet vissza, kölcsönös előnyökkel jár az üzemek és az iskolák számá­ra. Felismerték ezt Diósdon, az MGM Diósdi Gyárában, s fel a község általános iskolá­jában, valamint az érdi kise­gítő iskolában is — a gyár ez­zel a két intézménnyel áll evek óta szoros kapcsolat­ban. Ebben az évben például az általános iskolát húsz, aki­segítő iskolát tizenötezer fo­rinttal támogatta tanszerek, szemléltető eszközök vásárlá­sban. Az általános iskolának ezen felül kétszázezer forintot bocsátott rendelkezésére, hogy a napközi otthon létesítésére alkalmas épületet vásárolhas­son. A gyár szocialista brigádjai társadalmi munkával is segí­tik az iskolákat. Érden nem­régiben például f estettek, lam- bériáztak. A nyári időszakban ugyanakkor jó néhány kis­diáknak a gyár jóvoltából le­hetősége nyílik arra, hogy csehszlovákiai cseretáborozá­son vagy a zánkai úttörőtá­borban tölthessen el két he­tet. Viszonzásul a gyerekek rendszeresen részt vesznek a gyár ünnepségein, műsorral színesítik azokat. TV-FIGYELŐ Hangversennyel kedveske­dett a nézőknek a B. Me­gyeri Gabriella irányította stáb a háromnapos hétvége nyitányaként. Koncertterem­nek a dunakeszi Járműjavítót választották, hangszernek az cgyengetőkalapáccsal dönge­tett vaslemezt, zenésznek meg ' — és ez a legfontosabb — a hosszú évek óta ott dolgozó­kat, A Fortissimo-tétel rop­pant dördüléseihez, vakító hegesztőpisztoly-szikráihoz re­mekül illeszkedtek a Recita- tivo szerencsésen tömörített mondatai, azokhoz pedig a Legato zörejek nélküli mun­kagépekből és zenéből szőtt fenséges zárlata. 1 Jó műsor volt, többet mon­dott emberről és emberségről, mint a hasonló tárgyú szok­ványriportokból egy tucat. Igazságtalanság lenne nem említeni még két főszereplő nevét: Brády Zoltán szerkesz­tette és Németh Attila fény­képezte a műsort. Magvas volt a hu. „pón percei" még meglepetéssel Is szolgáltak: a stúdióban tartóz­kodó szakemberek élőben, azon melegében kommentálták a frissen érkezett filmtudósí­tást a szovjet űrhajózás új világcsúcstartóinak földreér- kezéséről. A terv szerinti hatvan perc­ben folytatódott a munkaügyi miniszterrel a múlt vasárnap elkezdett beszélgetés. Ezúttal jobban tetszhetett a munka­erőgondok megszüntetésének különféle módjait bemutató példa; a tanulságok levonásá­ban Trethon Ferencnek is há- lásabb feladat jutott. Még egy értékes munkari­port: a Csepeli Papírgyár és Bugyi község termelőszövet­kezete közötti két évtizedes RADIOFIGYELO LÄTOGATÖBAN SALAMON KIRÁLYNÁL. Vannak szemé­lyiségek, akik puszta jelenlé­tükkel szavatolják egy műsor magas színvonalát., így, elol­vasva ennek a pénteken el­hangzott műsornak az alcímét j— dr. Konrad Lorenz Nobel- díjas etológus és író portréja —, biztosak lehettünk benne, hogy kivételes élményben lesz részünk. Nem tudni, könnyen vagy nehezen sikerült a Ma­gyar Rádió riporterének, Tar- nay Mártának találkoznia a vi­lághírű tudóssal altenbergl ott­honában, de az, hogy létrejött ez a. találkozás, önmagában is örvendetes. Mert a többit, vagyis hogy milyen szép mű­sor született ebbőil a találko­zásból, már biztosította a vi­lághírű tudós személyisége. Könyveiből, írásaiból tudtuk már, hogy ' Konrad Lorenz olyan tudós, aki saját szak­területéről. az etológiáról tar. állati viselkedésről, az össze­hasonlító mag atar tás-k utalás­ról) úgy tud írni, hogy az bár­ki számára megkapóan izgal­mas. De műveiből az is sugár­zott, hogy Lorenz nemcsak nagy, úttörő tudós, de nagy ne­velő is: arra a szeretetteljes türelemre, odafigyelésre, amellyel ő él együtt vizsgála­tainak tárgyaival, az állatok­kal — erre a magatartásra kel­lene törekednünk mindenféle együttélésben. A rádióbeszélgetés során 0 maga többször beszélt arról, ml mindenre tanították meg az állatok; csókák, kutyák, farkasok, halak, vadlibák szo­kásainak megfigyelése közben hogyan alakult az ő világké­pe. Konrad Lorenz, amint va­laha Salamon király, beszél az állatok nyelvén. Csak neki nincs szüksége varázsgyűrűre, mint a bibliai királynak. Az 3 varázsszere a szeretet és a tü­relem: ezek teszik képessé ar­ra, hogy valóban szót értsen az állatokkal. Ha valaki ezt nem érzi az állatok iránt — mondta Lorenz a beszélgetés során — kitűnő tudós lehet. ki. tűnő fiziológus, de nem etoló­gus. Vagyis nem lesz képes arra, hogy az állatok viselke­dését. magatartását életét a maga teljességében megértse. Ez a beszélgetés, amelyre a nagy tudóssal a Magyar Rá­dió alkalmat teremtett, arra figyelmeztetett hogy ha ke­zünkbe vesszük Konrad Lo­renz írásait, . ne úgy olvassuk azokat mint különlegesen ér­dekes állattörténeteket (azok is, persze), hanem igyekez­zünk valamit megtanulni szer­zőjük magatartásából. Hiszen senkinek nem adatik varázs- gyprű mások megértéséhez. A RENDÍTHETETLEN Ólomkatona, a Magyar Rádió szórakoztatózenei heté­nek ötödik napján, pénteken este hangzott el ez a bemuta­tó előadás. Műfaji megjelölés« szerint: rock-mesejáték. An­dersen meséje nyomán Mezei András írt verseket, amelyek­hez a Beraendy-együttes szer­zett zenét. A rockzenének nem vagyok szakértője, így benyomásaim égy egyszerű rádióhallgató vé­leményét tükrözik. De hiszen ez sem lehet érdektelen — el­végre ha szórakoztatózene, az egyszerű hallgatót is szóra koz tatnia kell. Nos hát, csapniva­lóan szórakoztam. A zenei anyag különböző stílusok nyomait viselte, ám zavaróan, mert rendkívül erőtlenül'. Bergendyék háló- vány zenei ötletekkel adták eiő narrátorként a történetet, Tímár Béla, az ólomkatona szerepében a műfajtól teljesen idegen, klasszikus operai stí­lusban énekelt, és szerepének zenei anyaga is a klasszikus lírai tenorszerepek emlékeit (ám rossz emlékeit) idézték. Hogy miért esett a választás Tarján Györgyire a Papírtán- coslány szerepének eléneklése- kor, bizony rejtély. A kedves, fiatal színésznő — tisztesség j ne essék, szólván, de úgy tűnt — nemigen tud énekelni. Sze­repe nem tette különösebben próbára, éneke mégis úgy hangzott, olyan iskolásán, min­den belső lüktetés, ritmus nél­kül, mintha keservesen be­magolt énekleckéjét mondta volna fel. Az egyetlen, aki va­lóban szórakoztatott, aki, tu­dott énekelni, játszani a hang- iával, akinek volt humora is, és aki valóban képes volt meg­eleveníteni egy figurát: Hau- mann Péter az Ördög szere­pében. Gonosz manós,’ ördö­gi, sátáni, sokféle kacajával hosszú perceket tudott kitöl­teni úgy, hogy pompásan szó­rakoztunk. S amely percek nél­küle sajnos üresek lettek vol­na. Mosonyi Aliz kapcsolat egy látványos pil­lanatában, a két közösség tagjainak színes-érdekes ta­lálkozásán készült. Szép ívről számolt be a kamera: kezdet­ben az ipar munkásainak puszta fizikai erejével, ké­sőbb szellemi, szakmai tapasz- 'talataikkal segítette a mező- gazdaságot — ma viszont a megerősödött termelőszövetke­zet Is egészen természetes mó­don hozzájárulhat a gyár ter­melési eredményeihez, olyan terméket állítván elő, ame­lyikre a csepelieknek nagy szükségük van. Oldott, közvet­len volt a riport, azok voltak az interjúalanyok is. Pasztell petárda — ez a képtelenség jutott eszünkbe az ünnepi műsoregyveleg láttán. Mert a képernyő tűzijátékot akart produkálni. Nemcsak oly módon, hogy közvetítette a gellérthegyi látványosság néhány pillanatát, hanem ügy is, ho'gy a legkülönbözőbb színhelyekről a legkülönbö­zőbb műfajú produkciókat röppentette szét az ország ki tudja hány millió tévénézőjé­nek. Ám a petárdák nemigen robbantak. Daniss Győző PROFI SZINTŰ AMATŐRÖK Kiállítás az erdei telepen Csendőr-tekintetek elől vé­dett találkozóhely volt a Szi- gethalomtól délre meghúzó­dó Duna-parti liget. Több mint fél évszázada már ille­gális pártmunkások találkoz­tak itt kirándulások leple alatt, a gyakorlati feladatok meg­beszélése mellett, szemináriu. mókát tartottak, s természete­sen pihenték is. A felszabadu­lás után egyre többen jártak ki a közben kialakult erdei telepre, amely továbbra is helyszíne maradt a munkás- mozgalmi munkának. Mi sem természetesebb, hogy a hagyo­mányokat ma is őrzik a Vörös Meteor erdei telep lakói. Mi­ként régen, most is tartanak művelődést szolgáló előadáso­kat, s rendeznek néha olyan eseményt is. amelyre méltán figyel fel a megye egész la­kossága. Hagyomanyteremtés Augusztus 20-án — egy rendszeresnek tervezett ese­mény színhelye volt a telep: megnyílt a Pest megyei ama­tőr munlcásfestők kiállítása. A 12 alkotó 26 képét bemu­tató tárlatot Szendrői Ferenc- né, a szentendrei járási hiva­tal művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. Beszélt a telep művelődési hagyomá­nyairól, s hogy szocialista al­kotmányunk teremtett felté­teleket az egész társadalom számára a művészetek befoga­dásához, és ezzel együtt jár: munkások választják maguk­nak passzióból, a művészi ki­fejezési módokat. S már az a tény is értékítélet, hogy á szakzsüri a beküldött 44 kép közül 26-ot alkalmasnak ta­lált a bemutatásra. Az erdei telep, egy nagyobb faházból álló művelődési ter­mét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, s’a déli óra elle­nére hosszasan beszélgettek a tárlatról, amelyet Gárdonyiné, Lass Ilona, a megyei művelő­dési központ munkatársa ren­dezett. Minden bizonnyal tar­talmas szórakozást nyújt a következő egy hét alatt a ki­állítás, és valószínűleg felke­resik sokan azok közül is akik — nem a telep lakóiként — kirándulni jönnek a szép kör­nyezetbe. ' P Észrevételek Minden bizonnyal szívesen vesznek néhány észerevételt is a tárlat létrehozói. A jövőre megrendezendő megnyitón hasznos volna, ha az ünnepi szavak mellett legalább ke­véske tájékoztatást kapna a közönség az alkotókról, s mű­veikről. Igaz, a képek önma­gukért beszélnek, de... Egy tárlat közművelődési jelentő­ségét emeli, ha a befogadó megtudja: kinek a művét nézi, s azt is, hogy melyik művé­szeti stílussal rokonítható egy- egy alkotói módszer. Dehogyis költséges katalógusra gondo­lunk. A festmények mellé gép­pel írott ismertető is kifüg­geszthető. Aztán legalább a megnyitóra előnyös volna a székek zsúfoltságától megsza­badítani a termet, hiszen ilyenkor egyszerre viszonylag sokan nézik meg a képekét. Emellett a rendezők hűsége­sebbek lehetnének saját cél­jukhoz, ha munkásfestők kiál­lítását szándékoznak megren­dezni — szép számmal vannak munkás amatőrök —, akkor csak az ő képeik kerüljenek a falakra. (Három alkotóval si­került beszélni: egy diákkal, egy tervező mérnökkel és egy dekoratőrrel, s nem tudni pontosan, hogy a többi 9 al­kotó közül hány munkás.) P Érdekes élmény Hogy milyen a kiállítás — végül is ez a legfontosabb? Biztonsággal állíthatjuk: szín­vonalas és változatos. Molnár Sándor, Egy város érzete cí­mű képének nyugtalan szer­kezete, vibráló színei és moz­galmas felülete érdekes él­ményt ad. A vele rokonítható Barcsay Kálmán, Lupasziget című festménye mégis éret­tebb, elmélyültebb alkotás. Tóth Rozália pasztellszínek­kel festett képei expresszív hatásúak és nagy szakmai ru­tinról tanúskodnak. Ugyancsak lenyűgöző rajztudásával fog meg Pánger József grafikai sorozata. Kevésbé sikerülték Vas István belső monumenta­litásra törekvő, s kissé didak­tikus munkaképei, valamint Tóth Dezső linómetszetei. Azonban szín és formakultú­rájukban egyaránt korszerűek Pankaczi Zsolt nonfiguratív felé hajló képei, már-már ag­resszíven közli mondandóját, s talán ő az egyetlen, aki az esztétikai élmény adásán kí­vül másra, többre: közlendő­jének képi kifejezésére törek­szik. Meglehet, kissé kategorikus­nak tűnhet az értékelés. Erre feljogosít, hogy az erdei te­lep művelődési termében kiál­lított képek nagyobbik fele profi művészek szakmai (tech­nikai) tudásával vetekedő gyakorlatot árul el. Hasznos volna, ha a munkásfestők el­ső helybéli tárlata hagyományt indítana útjára. Kriszt György UJ POLITIKAI KÖNYVEK A gazdasági élet — közelről Mostanában különösen sok gazdaságpolitikai, közgazdasá­gi könyv jelenik meg. Ez ért­hető, hiszen a kiadók bizo­nyos igényt elégítenek ki. A közvéleményt ugyanis foglal­koztatja gazdasági életünk je­lenlegi helyzete, felépítése, működése. Sokakat érdeklő kérdés például, hogy milyen helyet foglalnak el a vállala­tok a népgazdaságban, hogyan fejlődik az irányítás. Ilyen és hasonló témákról szólnak azok a kötetek, amelyeket a napok­ban jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. Ezekből mutatunk be hármat. Szocialista vállalat Sárközi Tamás könyvének A gazdaságirányítás és a vál­lalatok a címe. A kötet átfog­ja az egész magyar_ gazdaság- irányítás problematikáját, egyben értékeli a vállalati irányítás jelenlegi helyzetét, megmutatja annak gátjait és fejlődésének lehetőségeit. Bevezetőjében a szerző hang­súlyozza, hogy tanulmánya egy 1972—1977. között vég­zett kutatás eredménye. S mi­vel az is célja, hogy segítse a közgazdasági és politikai ve­rifikálást — azaz annak elis­merését, hogy fejlesztési el­képzeléseinkből kiszűrődjenek a hibák és a jobb módszerek kerüljenek előtérbe — foglal­kozik a társadalomtudomá­nyokhoz kapcsolódó ágakkal, valamint a távlati vállalati irányítás szervezeti és jogi modelljével is­Sárközi Tamás abból indul ki, hogy a jelenlegi vállalati irányítás, valamint a vállalat belső szervezeti működés­rendszere fokozatosan ellent­mondásba kerül a fejlett szo­cializmusban kialakuló terme­lőerőkkel és termelési viszo­nyokkal. A termelés egyre korszerűsödik, tnig a vezetés nagyon sok helyen a régi mó­don történik, stagnál, nem kö­veti a nagyarányú fejlődést. Ez abból ered, hogy 1968-ban végrehajtottuk ugyan a terve­zés és a szabályozási rendszer reformját, de a vállalatirányí­tási és vállalati intézményi rendszer alig változott azóta. Nem arról van szó — írja a szerző —, hogy egycsapásra be kellene vezetni valamilyen új irányítási módszert, hanem arról, hogy a régit állandóan tökéletesítsük, az élethez, a realitásokhoz igazítsuk. A gazdasági egyensúly biz­tosítása érdekében a szerző szükségesnek tartja a reform 1968—1970. évi alapelveihez való erőteljesebb visszakanya- rodást, a vállalati önállóság tartalékainak feltárására irá­nyuló tendenciák erősítését. A vállalati szabályozáshoz, tar­tozó három nagy kapcsolat- rendszert vizsgálva, mindenek­előtt a gazdaságirányítással való külső vertikális, aláren­deltségi Viszonyt, az egyéb vállalatokkal. fogyasztókkal kialakított külső horizontális kapcsolatokat, valamint a vál­lalaton belüli szervezeti és működési viszonyt elemzi. Megállapítja, ezeknek össz­hangban kell lenniök egymás­sal, mert ellenkező esetben a termelésben zavarok kelet­keznek. Kitér a szerző a vál­lalatirányítás és -érdek kap­csolatára — a tulajdonosi, a közigazgatási és üzletkötői funkciók elválasztásával a népgazdaságban. Kritikusan elemzi az egyszemélyi és kol­lektív vezetés kombinálását, valamint a vállalatirányítást és a vállalati jogállásra vonat­kozó jogfejlődést. Végül fog­lalkozik a nemzetközi tapasz­talatokkal. s a fejlesztési el­képzelésekhez kapcsolódva né­hány javaslatot tesz, majd a módosításairól és a hitelezés kérdéseiről. Vizsgálják az irá­nyítási szemlélet, a döntési magatartás módosulásait és a várható hatásokat. A fejlesz­tési politika időszerű kérdé­seit elemezve hangsúlyozzák, hogy a vállalatokat úgy kell irányítani, illetve a vállala­toknak úgy kell gazdálkod­niuk, hogy az egész népgaz­daságnak hasznot hozzanak. Érdek és erkölcs Dr. Pirityi Ottó a Tulajdo­nosi funkciók — tulajdonosi tudat című könyvében egye­bek között az érdek és erkölcs kapcsolatát vizsgálja. Mi a szocialista értékrendszer? Mi az egyéni és társadalmi tuda­tosság? Mi a munkaerkölcs és melyek a társadalmi fejlő­dés minőségi elemei? Sok ér­tékes megállapítást tesz. A társadalmi tudatossággal kap­csolatosan például meghatá­rozza, hogy az az egyéni tu­datosság valamilyen fokán je­lentkezik. Lehet egészen ala­csony fokú, amely nagyobb közösség érdekeinek tudatát, az azokhoz való erkölcsi iga­zodás kötelességét vagy eset­leg éppen ezeknek az érde­keknek és értékeknek a tel­jesen végiggondolt semmibe­vételét tartalmazza. Ezután a szerző megismer­tet bennünket a különböző tulajdonformákkal, foglalkozik a fejlődésük fő irányaival, a szocialista állam és a szocia­lista vállalat jellegének ala­kulásával. Könyve utolsó fe­jezetében felteszi a kérdést: érzi-e a munkás, hogy tulaj­donos is? Nem érezheti kellő­képpen, mégpedig azért nem mert nem teremtenek mindig olyan helyzetet, amelyben er számára magától értetődő lenne. A szerző ezért igen fontosnak tartja, hogy min­denütt fejlesszük az üzemi de­mokráciát. o szocialista mun­kaversenyt. nagyobb legyen a munka becsülete, hogy mind­ez újra és újra nyilvánvalóvá tegye mindennapos cselekede­teikben a munkások számára a tulajdonosi érzést. Gáli Sándor gazdasag államigazgatási kér­déseit boncolgatja. Szabályozott gazdálkodás Egy szerzői kollektíva — Dobos István, Kollarik Ist­ván, Ferge Sándor és Deák Andrea — írta A vállalati jö­vedelemszabályozás — válla­lati gazdálkodás 1979 című könyvet. A jövedelemszabá­lyozás kérdéseit nem elvonat­koztatva, hanem az 1979-es terv megvalósítása kapcsán vizsgálják. Kifejtik, hogy a szabályozórendszer a tervsze­rű gazdaságirányítás részeként, a maga összetettségében egy­szerre több funkciót tölt be. Jelentős szerepe van a gazda­sági döntések megalapozásá­ban, a gazdaságpolitika érdek- viszonyainak kifejezésében, valamint az eloszlásban. a vásárlóerő szabályozásában. Éppen ezért tanulmányukban keresik azokat a módszereket, amelyek alkalmazásával to­vább lehetne korszerűsíteni, fejleszteni a szabályozó-rend­szert. A jövedelemszabályozás idei változtatásai is ezt a célt szol­gálták, mégpedig, hogy tovább javuljon az exportképesség, a minőség, a hatékonyság és a jövedelmezőség. Mint azt be­vezetőjében Madarast Attila pénzügyminiszter-helyettes ír­ja, a szabályozórendszer mó­dosítása arra irányul, hogy az 1979-re kidolgozott intézkedé­sek elérjék gazdasági hatásu­kat. szabályozzák az elosztás módját és hassanak a terme­lés korszerűsítésére, különö­sen az exportra, de az egész gazdasági tevékenységre, s vé­gül javítsák a népgazdasági egyensúlyt. A szerzők ismertetik a nép- gazdasági terv fő feladatait, a gazdaságpolitikai célokat, szól­nak az irányváltás fontosságá­ról. a termelői árak és a ter­mékforgalmazás változásairól, a bér- és keresetszabályozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents