Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-17 / 192. szám
Gyümölcsösök rekonstrukciója Pest megyében egyedülálló, de az országban is úttörő kezdeményezésnek számító vállalkozásba, az úgynevezett kistermelői gyümölcsösök rekonstrukciójába fogott három évvel ezelőtt a Tápiószele és Vidéke ifcsz. A környékbeli községek gyümölcsfáinak kicserélésére, illetve a ielepí- tlsre öjszesen négy évet szán- tak^-S' ebből még egy hátra van, de már most bizonyosnak látszik, hogy munkájukat siker koronázza. Az áfész területén — Tá- piószelén, Tápiógyörgyén, Újszilváson, Tápiószőlösőn és Farmoson — ugyanis elavultak a gyümölcsösök. A kistermelők, az áfész tagjai azonban nem szánták rá magukat a felújításra. S mivel a fogyasztási szövetkezetnek az úgynevezett tagsági alapból volt erre pénze, vásároltak zaléka tíz esztendőnél rö- videbb ideje gyakorolja munkaköri kötelességeit, s főként, hogy a létszám negyedének öt évnél kisebb a szolgálati múltja. S ha még azt is hozzátesszük, némely községben a hetvenes években gyakorlatilag kicserélődött a teljes ügyintézői gárda, akkor már- már hajlanánk arra, hogy a negyven százaléknak ne tulajdonítsunk különösebb jelentőséget. Hibát követnénk el, ha így cselekednénk. Mindenütt lényeges támasz a munkahelyi, közösség szilárd magja. Azok aránya, akik nagy gyakorlattal és helyismerettel — a sokszor kárhoztatott, de valójában kincset érő rutinnal — dolgoznak, lényegében eldöntheti az igazgatás általános színvonalát, lakossági fogadtatásának mikéntjét. A negyven százaléknak ebben van az igazi jelentősége. B őven ellát bennünket példákkal az élet arra, hogy amikor — így történt ez egyebek között Nagykőrösön — a tanácsi apparátus cserélődése túllépi a tervszerű kereteket, akkor rövidesen a munka színvonalával, az ügyintézés törvényes keretéivel, módjaival is bajok lesznek. S viszont: amint szilárdul az apparátus, amint emelkedik szakmai ismerete és gyakorlata együttes értéke, úgy javul az államigazgatási tevékenység; amire szintén Nagykőrös adott bizonyságot. Mindezek tudatában már aligha elhamarkodott következtetés úgy vélekedni, hogy az állam- igazgatási feladatok lényegesen szigorúbb feltételeket támasztanak a káder- és személyzeti munkával szemben, mint amit átlagosnak nevezhetünk a társadalom, a gazdaság bármely más terepén. E feltételek érvényesítésének* természetesen meg kell teremteni a szilárd alapjait, azaz a magasabb követelményeket az átlagosnál magasabb erkölcsi, anyagi megbecsülésnek illenék tükröznie, de mint a feltételes mód mutatja, ez részben ma még csak kívánalom. Van ugyanis a cseréknek egy olyan, nem ritka változata, amiről szemérmesen, csak szűk körben beszélnek a tanácsoknál, s ez az, amikor nagy képzettségű, gazdag tapasztalaid emberek hagyják ott az államigazgatást — elsősorban műszakiak, jogászok tartoznak ebbe a körbe —, s vállalnak munkát más intézményeknél, termelő vállalatoknál, mert ott megalapozottabbnak érzik jelenüket és holnapjukat. Ezért nem szabad a cserék folyamát egy forrásból fakadónak vélni, s azt tartani, a változás egyben haladás. Nem mindenkor az, bár gyakran igen. Mégis, egy-egy városi tanács, járás esetében megéri az alapos elemzést annak földerítése, a cserék hogyan szolgálják, illetve miben nem szolgálják a korszerű államigazgatást Okok és okozatok szövevényében így nyitható ösvény, s kétségtelen, az ösvényen könnyebb a haladás, mint ha minden lépéshez először utat kell törni a sűrűben. Mészáros Ottó ip rdekes és elgondolkozik tató kettőség ez: nem törik magukat a fiatalok, a pályakezdők, hogy a tanácsi apparátusban dolgozhassanak, ugyanakkor ha új ember bukkan fel a tanácsházán, akár ügyintézőként, s még inkább vezetőként, arról az egész falu beszél. A közfigyelemnek ez a kétarcúsága arra int, hogy az államigazgatásnak, mint pályának, még nem alakult ki a kellő — a társadalmi fontossággal arányban álló — vonzereje, ugyanakkor az államigazgatásnak, mint tevékenységnek, fontos szerep jut a gondolkodásmód formálásában, x a lakosság véleményének alakításában. Amitől természetesen elválaszthatatlan az, amit az államigazgatás személyi feltételeinek nevezhetünk. Mert hiszen az az igazság, hogy a szükségesnél, az egészségesnél nagyobb mértékben bukkannak fel új arcok a legtöbb tanácsházán, bár — s ez jelzi azért a változások irányát — a fluktuáció a legutóbbi két esztendőben valamelyest mérséklődött. Ez jellemzi a nagykátai járás településein is a tanácsi apparátus helyzetét, mivel a korábbi erőteljes mozgást stabilizálódás követte. Az ügyintézők száma Száz alatt van, s ha hozzátesszük, hogy a foglalkoztatottak háromnegyede lány és asszony, akkor tudjuk igazán értékelni a megszilárdult apparátusban rejlő lehetőségeket, tnind az igazgatás politikai, mind szakmai színvonalát tekintve. Cserék voltak és vannak ma is; természetes kísérője ez a munkának, ha a cserélődés egészséges határok között marad. S ami nem mellékes: a cserék lehetőséget nyújtanak arra, hogy fokozatosan növelni lehessen a szakmai hozzáértés színvonalát, azaz olyanok kerüljenek be a tanácsi — akár vezetői, akár ügyintézői — helyekre, akik képesítése elődeiknél nagyobb, de az a legkevesebb, hogy egyezzen a szóban forgó állás betöltéséhez megkö- vetelttel. Ennek a törekvésnek egyik igazolása például, hogy ma már mind a tizenöt községben — nagyközségben — megfelel az előírásoknak a végrehajtó bizottságok titkárainak képesítése, míg néhány esztendővel ezelőtt a kellő végzettségűek aránya kétharmados volt csupán. L átszatra ellentmondva az előbbieknek: vizsgálatok bizonyították, legkevesebb másfél, két esztendő kell ahhoz, hogy az államigazgatásba újonnan bekerült ügyintéző megszerezze az alapvető jártasságot munkaköre betöltésében. Vezetők esetében ez az idő már három év, s hangsúlyozzuk: ekkor is csak az alapokig jutnak el az érintettek. így kap kellő értéket az a száraznak tetsző adat, hogy a gödöllői járás községeiben és nagyközségeiben a tanácsok alkalmazottainak — az elnöktől a hivatalsegédig mindenkit beleértve — negyven százaléka tíz esztendőnél régebben tevékenykedik az államigazgatás e fontos részterepén. No, persze, megfordítva is okoskodhatunk, mondván, a járásban a tanácsi alkalmazottak hatvan száfacsemetéket, és azokat ingyen átadták az igénylőknek. Feltétel csupán az volt, hogy a fogyasztási szövetkezet tagja legyen, s kössön szerződést arra, hogy a termőre fordulás után a felesleget a szövetkezet felvásárlójának adja el. Három éve Tápiószelén kezdték. 1800 gyümölcsfát — főképp szilvát, körtét, megy- gyet és cseresznyét — osztottak ki. Volt, aki csak hármat, s akadt, aki negyven csemetét is kért és kapott. A farmosiakra 1977-ben, az újszilvásiakra és a tápiósző- lősiekre tavaly került sor. A tápiógyörgyeiek pedig az idén kapják meg a facsemeté két. A telepítéshez a termelőszövetkezetek mezőgazdászai adnak szaktanácsot. (Az áfész vezetősége ugyanakkor azt tervezi, hogy Tápiószelén a régi ABC helyén mezőgazdasági szaküzletet nyit, előre láthatóan 1980. első felében. Itt majd mezőgazdasági kisgépeket, vetőmagot, növényvédőszereket és műtrágyát árusítanak, s az érdeklődőknek szaktanácsot adnak.) Az akció elkezdése előtt egyébként az áfész és a termelőszövetkezetek szakemberei megvitatták, hogy az egyes területeken az adottságoknak megfelelően milyen gyümölcsfák telepítését szorgalmazzák. A tagsági alapot a facsemeték vásárlásával természetesen nem merítették ki. Annak egy részét a hagyományos módon vásárlási utalvány formájában a tagság között szétosztották, illetve évről évre szétosztják, a megmaradó pénzből pedig ugyancsak a kistermelőket támogatják. Az idén például mintegy 20 ezer forintért csaknem húszezer — dinnye, paprika, paradicsom, karalábé stb. — palántát vásároltak, s ezt is szétosztották. Kisebb mennyiséget, tíz-húsz darabot még azoknak is adtak, akik egyáltalán nem kötöttek értékesítési szerződést az áfész- szel. A különböző szakcsoportok tagjait is segítik. A nyu- lászoknak például kedvezményes áron tenyésznyulat és tápot, a méhészeknek a vándoroltatáshoz ugyancsak kedvezményes gépkocsit adtak. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM Ára 1,20 forint 1979. AUGUSZTUS 17., PÉNTEK MuBskás-paraszi IssIáSkosó Egymás életének megismerése Évtizedes hagyomány már Cegléden, hogy az alkotmány évfordulójára, az új kenyér ünnepére az ipari és mező- gazdasági üzemek dolgozói közös találkozóval készülnek- emlékeznek. Idén sincs ez másként: tegnap az ÉVIG ceglédi Villamos Kisgépgyárának munkásai látták vendégül a tavalyi házigazdákat, a Kossuth Termelőszövetkezet dolgozóit, s a tavalyelőtti találkozó vendégfogadóit, a Május 1. Ruhagyár ceglédi egységének dolgozóit. 1949-ig nyúlik vissza az ÉVIG ceglédi gyárának története, az előd, a ceglédi Gépüzem és Vasöntő Vállalat históriáját ekkortól jegyzik. A vállalat 1961-ben villamosipari gyárrá alakult, s két évvel később olvadt az EVIG-be. Akkor 400-an dolgoztak ott, ma kétszer annyian. A többi között ezekről beszélt a vendégeknek a gyárigazgató, Tankó Zoltán, majd üzemlátogatásra invitálta őket. \ A gyárat járva megismerhették a teljes technológiai folyamatot, s egy kis ízelítőt is kaptak arról: hogyan s mit készítenek itt; megtudhatták, hogy egyetlen esztendő alatt 100 millió forint értékű villamos kéziszerszám, barkács- gép, s például 200 ezer centrifuga hajtómotor kerül le a szalagokról. Ismét buszra ültek a vendégek, s jó negyed órával később tölgyek árnyai alatt szálltak ki: a putrisarki erdőben, e napokban készült el az ÉVIG ceglédi gyárának hétvégi pihenő faháza, itt folytatódott a program, ameA találkozó résztvevői az újonnan elkészült erdei pihenőháznál Halmágyi Péter felvételei Népfrontaktivisták kitüntetése Alkotmánynapi megemlékezés színhelye volt tegnap a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága. A meghívottakat — népfrontaktivistákat, a társadalmi munkában élenjárókat — Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára köszöntötte. Ünnepi beszédet Bodor Zoltán, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának főelőadója mondott. Az ünnepségen a Hazafias Népfront kitüntető jelvényt vehette át Halász Józsefné, a szentendrei városi népfrontbizottság alelnöke, Kiss Tibor, a Hazafias Népfront nagykátai nagyközségi bizottságának elnöke. Kummer Károly, a Hazafias Népfront sóskúti bizottságának titkára. Kővári János, a Hazafias Népfront solymári nagyközségi bizottságának titkára. Magyar Györgyné, a Hazafias Népfront vecsési nagyközségi bizottságának alelnöke és Róna Béla, a Hazafias Népfront nagymarosi nagyközségi bizottságának elnöke. Kiváló társadalmi munkáért plakettel vállalati kollektívákat, szocialista brigádokat jutalmaztak. E plakettet kapta meg a Nagykunsági Állami és Fafeldolgozó Gazdaság (Nagykőrös) KISZ-bizottsága, a Gödöllői Gépgyár, a Vas- és Műszeripari Szövetkezet szobi, az AGROKER Szövetkezeti Szolgáltató Vállalat ürömi, a KÖZGÉP 2. számú gyáregységének ceglédi, valamint a CEMÜ váci gyárának kollektívája. Ugyanezzel a plakettel jutalmazták a Gödöllői Áfész erdőkertesi, Hesz Mihály nevét viselő, a Gelka nagykátai Barátság II. szocialista brigádját, valamint a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű Vállalat Lendület, a szentendrei PEFÉM Bornemissza Gergely, a ráckevei Aranykalász Mgtsz Zrínyi Ilona szocialista brigádját. Kiváló társadalmi munkás kitüntető jelvényt kapott Ban- dúr Aladár, a budaörsi általános iskola és gimnázium igazgatója, Ceglédi Zoltán, az Országos Érc és Ásványbánya Vállalat pilisvörösvári művezetője, Ecker Dániel ikladi tanácsi kirendeltségvezető, Gyenizse Ferenc veresegyházi iskolaigazgató, Jakab Albert, az alsónémedi szakszövetkezet elnökhelyettese, Lehoczky Endre péceli iskolaigazgató, Nagy Lajos csemői nyugdíjas, dr. Steinbach Imre biatorbá- gyi körzeti orvos, Batta Ferenc diósdi nyugdíjas és Van- kó Mária nyársapáti postai alkalmazott. A kitüntetéseket Kovács Antalné nyújtotta át. lyen már részt vett Gyigor, József, a Cegléd városi párt- bizottság első titkára, Kovács Károly, a városi tanács elnöke és Banczik Tivadar, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára is. Tankó Zoltán röviden ismertette a pihenőház történetét: a gyár dolgozói társadalmi munkával rendezték a környéket, építettek teraszt, s takarítottak az 52 négyzetméteres faházban. Ezután Bódizs Antal, a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke a szövetkezet tagjai nevében idei búzából sült kenyeret, s egy-egy üveg bort adott át a két ipari üzem vezetőinek. A hagyományos szimbólum azonban jelképnél több volt. A munkások, a termelőszövetkezeti dolgozók nem csupán egymás munkahelyét ismerhették meg ezen a napon, hiszen a bensőséges hangulatú beszélgetésen — ez a késő délutáni órákig tartott — bepillanthattak egymás közösségeinek mindennapjaiba, a gondokba, eredményekbe, s a tervekbe is. V. G. P. A főváros és Pesi megye Szorosabb együttműködés A gazdasági életben, a köz- művelődésben, oktatásban, a települések fejlesztésében, gyarapításában, s a munkaerőgazdálkodásban számos olyan feladat akad, amellyel sem Budapest, sem az ország más tájegysége önállóan nem tud megbirkózni. Az előrelépés egyetlen feltétele az ösz- szefogás, a teendők egyeztetése, egybevetése, az erők egyesítése. Mindezt példázza az a szerződés, melyet a közelmúltban kötött a főváros és hat megye — Fejér, Győr-Sop- ron, Komárom, Pest, Veszprém és Vas megye — tanácsa, meghatározva a sürgető tenivalókat és a távolabbi jövőben megvalósítandó terveket. Változik a főváros arculata, régi negyedek tűnnek el, az omladozó vizes-dohos házak, a földszintes világ, a kopott bérkaszárnyák helyén tágas, új lakótelepek épülnek. Üj otthonok ezrei kerülnek tető alá a Józsefvárosban, a Ferencvárosban, Óbudán, Békásmegyeren, Kispesten, Üj- palotán, Lágymányoson... Köztudott, hogy a budapesti építőipari vállalatok dolgozóinak jó része vidékről érkezik KÖZ ELET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Lord Killgnint, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét. Az Elnöki Tanács elnöke a nemzetközi sportélet Magyarországon tartózkodó kiemelkedő személyiségével folytatott szívélyes beszélgetésen a nemzetközi olimpiai mozgalomnak a béke és a barátság elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéről is tárgyalt. Indonézia függetlenségi napja alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Suharto elnököt. Az Elnöki Tanács elnöke, Losonczi Pál, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Vass Miklóst hazánknak a Kolumbiai Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. a fővárosba, akárcsak az itt kenyeret kereső, s a hétvégeken hazautazok mintegy félszázezres serege, építőipari I munkás. Az egyenként elszegődőkön kívül számos vidéki vállalat is részt vállal a főváros építéséből. Ha a főváros az ország szíve — már pedig ez így igaz — a szívburok mindenképpen Pest megye. Budapest ellátásában fő szerep jut a Pest megyei gazdaságoknak, akár jelölni is lehetne a térképen azt a gyűrűt, mely a tej- és zöldségövezet határait jelzik. Csaknem az ország lakosságának egyharmada, hárommillió ember él Budapesten és Pest megyében, s e népes lakosság élet- és munkakörülményeinek jobbátételében számos közös feladat akad a Budapest fővárosi és a megyei tanácsnak: összehangoltan fejlesztik például az agglomeráció és a peremkerületek kereskedelmi hálózatát, közlekedését; hasonló a munkamegosztás a ivóvízellátásban is, csatornázásban és a szennyvizek tisztításában. Különösen szoros az együttműködés az egészségügyi ellátásban. A Pest megyei betegek gyógyításából jelentős mértékben kiveszik részüket a fővárosi intézmények, me- i lyek egyébként is túlterheltek. Éppen ezért a megyei fejlesztést lehetőségei szerint támogatja Budapest. Jó példa erre az a kimagasló munka, melyet a fővárosi vállalatok a kerepestarcsai kórház építésében végeztek. Kölcsönnel segíti Budapest a dabasi szakorvosi rendelőintézet építését, mely hivatott arra, hogy enyhítse a budapesti rendelők túlzsúfoltságát is. Sok területen folyik még együttműködés a megyék és a főváros között: mint ahogy több megye számos ipari és mezőgazdasági szakmának lesz házigazdája, úgy például a fogtechnikus mesterség tudnivalóit a fővárosban sajátíthatják el a hat megye diákjai,
