Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

1979. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK-<Md, fW T atárszentgyörgyön Erdei tornapálya Tatárszentgyörgyön erdei tomapálya épül, amely a kör­nyezetvédelem és az Edzett If­júságért mozgalom összefonó­dásának szép példája. Krizsán Lászlóné, a községi tanács el­nöke elmondta, hogy Kocsis Ferenc, a Csepel Vas- és Fém­művek dolgozója, helyi lakos ötlete volt az új kezdeménye­zés/ Maga járta végig a hiva­talos szerveket, sok-sok pe­csétet szerzett, amíg kéthek­tárnyi föld parkosítására en­gedélyt kapott. Kispályás fo­ci- és kézilabdapályát alakítot­tak ki a borókafenyőkkel kö­rülvett tisztáson. A legkiseb­bekre is gondolt a Kocsis Ferenc irányításával dolgozó, társadalmi munkás csoport. Kör, mérleg és hagyományos hinta, játszópark várja a gye­rekeket. Augusztus húszadikán vehetik birtokukba a község lakói a romantikus környezet­ben álló erdei tomapályát. Nyúl, méz, tojás Jól fizet a háztáji A szakcsoportokkal kötött szerződésekre, illetve azok teljesítésére alapozta háztáji árufelvásárlását a Taksony é* Vidéke Ájész. A minitegy 300 tagot számláló nyúlte- nyésztő szakcsoport példám összesen 623 mázsa nyúl le­adáséira szerződött, s eddig 423 mázsát már teljesített. A nyúl tenyésztőknek az Áíász másfél millió forintot fizeteti. ki. A hetvenszemé'lyes ser­téstenyésztő szakcsoport a/. 1100 hízott sertésből eddig 653-at — együttvéve 736 má­zsát — szállított. Bevételük: 2 millió forint. A tizenhárom méhészt tö­mörítő méhész szakcsoport is dicséretesen dolgozott. A szer­ződött 83 mázsa mézből eddig 75 mázsát teljesített, s ezért 188 ezer forintot kapott. A7 Áfiósz a kistermelőiktől 119 ezer tojást és 421 mázsa őszi­barackot is felvásárolt. A to­jásért 1,8 millió, a barackéin 326 ezer forintot fizetett ki. Brigád a gyárból Megfelelni a követel ményeknek A pilisszentlászlói óvodave­zetője mondta: abban, hogy ilyen szép az óvodánk, nagy­ban hozzájárult a Steinmetz szocialista brigád... Ez a mondat adta az ötletet, hogy megkeressük a brigádot, és képet adjunk róluk és a gyárról, ahol dolgoznak. Az Erdészeti Fa- és Vegyes­ipari Vállalatot 1949-ben alapították. Akkor még Kocsi­gyár volt a neve és a profilja is, elődje pedig kaszákat gyár­tott a felszabadulás előtt. Megalapításakor a környék egyetlen ipari üzeme volt. Fordulat a brigádban — Ha egy fél évvel ezelőtt szeretett volna írni a brigád­ról, lebeszéltem volna róla — kezdi a beszélgetést Rudolf József művezető. — Akkori­ban ugyanis a brigád felosz­latása volt napirenden. Csak kínlódtak, nem volt egységes a kollektíva, sok baj volt a munkafegyelemmel is. Ebben az időszakban három brigád- vezető is váltotta egymást. Az­után 180 fokos fordulat követ­kezett be a brigád életében. — Minek köszönhető a hir­telen változás? — Azt hiszem, minket le­pett meg a legjobban. Hosszas beszélgetés után az egyik ala­pító tag, Péter Pál került a brigád élére, aki addig, akár­csak a többiek, nem sokat tett a közösségért, pedig 18 éve dolgozik a vállalatnál. Itt sza­badult fel, itt lett szakmunkás. Régebben az Építők csapatá­ban focizott, és ez — rossz ér­telemben — meg is látszott a munkáján. Március óta vi­szont az ő vezetésével szárnya-, kát kapott a brigád. A gyár vezetői sem akartak hinni a szemüknek, amikor a brigád tagjait ott látták a társadalmi munkán, vagy amikor értesül­tek a kimagasló termelési eredményekről. Az első félév­ben negyven óra társadalmi Csínján bánnak az árammal „Kinek van erre energiája?" — teszi fel a kérdést kajá/i- kodva és figyelmeztetve több­féle hangnemben a reklámnó­ta, amely valójában a takaré­kosságra ösztönöz, s lassan szállóigévé válik, bárhogyan is fontolgatjuk. Értéke itt a mon­danivalójának van. Sok. energiát bőviben fo­gyasztó munkahelyen számol­nak mostanában. A kérdés az, hogy hogyan lehetne mind gazdaságosabban, beosztób- ban, takarékosabban bánni a hővel, az arammal, gázzal és olajjal? Szocialista kollektívák fognak össze, hogy mind ke­vesebbet járjanak „üres já­ratban” a gépek, ne ontsák fé­nyüket a vakvilágba feleslege­sen a villanykörték, s ha a fű­tési idény elkezdődik, ne az ut­cát. hanem csak a szobákat fűtsék kellően, rendszeresen. Nagy energiafogyasztó Ceg­léden a PENOMAH és a hűtő- háza. A gépházba tizenkét kompresszor van beépítve. Az energiafogyasztás óránként 350 ezer kilokalória. Az egész gyár évi szükséglete a számítások szerint 4 millió kilowattóra áram, ennek több mint fele a gépházhoz, a hűtőházhoz kell. A gyárban gondos felmérés ké­szült, a napi energiafogyasztás­sal kapcsolatban. A szocialista brigádok vállalták, hogy az adott határt nem lépik túl. Ahogy mondták, még a legki­sebb villanykörte áramfogyasz­tására is gondjuk lesz, nem pa­zarolnak az irodákban, öltö­zőkben, mellékhelyiségekben sem. A nyári csúcsidőben az áram a nap egy bizonyos időszaká­ban a legdrágább. Igyekeznek a hűtőházban a betárolással úgy, hogy fagyasztani, hűteni az olcsóbb energiával lehes­sen. munkaórát végeztek, és 108 százalékra teljesítették tervü­ket. Ez, figyelembe véve a műhely kulcsszerepét, nagyon nagy eredmény. Változott a gyár élete is. Az elmúlt években a mezőgazda­ság gépigényeit elégítették ki, ezek a megrendelések viszont tavaly 60 százalékkal visszaes­tek. Érthető, hogy bizonytalan- sági érzés vett erőt a munká- sokon, sőt a vezetőkön is. Szentendre párt- és állami ve­zetői, a gyár pártszervezete azonban sokat tett azért, hogy megtalálják a kiutat ebből a kilátástalan helyzetből. — A gyár az idén 115 millió forint termelési értéket állít elő, a betervezett nyereség 23 millió forint — mondja Neho- da Károly főmérnök, időará­nyosan mindkettőt túlteljesí­tettük. Nyilvánvalóvá vált szá­munkra, ha munkát és kenye­ret akarunk adni dolgozóink­nak, profilváltozásra van szük­ség. Új technológia Űj megrendelők után néz­tünk, s többek között erdőgaz­dasági gépeket kezdtünk gyár­tani. Természetesen az új fel­adat új technológiát is köve­telt, aminek elsajátítása, be­vezetése nem ment minden zökkenő nélkül. A dolgozók­ban azonban megerősítette a gyár jövőjébe vetett hitét. Beszélgetésünket az üzemi orvos zavarta meg, aki öröm­mel újságolta: kedvező vá­lasz érkezett a KÖJÁL-tól a festőműhelyben bevezetendő munkaidő-csökkentési javas­latra. Ezzel mindjárt rá is tértünk egy másik témára, ami ugyancsak kihat az üzem éle­tére. A jelenlegi helyzetben ugyanis a gyár háromezer négyszögölre zsúfolódik össze, A titok nyitja — Azt hiszem, ez a felisme­rés késztetett bennünket arra, hogy új területet keressünk. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy már csak a pontot kell az i betűre tenni, s akkor új, korszerű termé­keinket korszerű körülmények között gyárthatjuk. A követ­kező ötéves tervidőszakban er­dőgazdasági gépekből 700 mil­liós termelési értéket kell előállítanunk. Ez a nagy fel­adat, ami gondot jelent, de egyben biztos jövőt ígér. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet Dunaharasztin és környékén lakó lányok és asszonyok részére számítógépekhez számítástechnikai adatrögzítői tanfolyamot szervez Pályázati feltétel: az általános iskola Vili. osztályának elvégzése, betöltött 1Ó. életév. A tanfolyam kezdete: 1979. szeptember 1. Időtartama: 3 és fél hónap. Jelentkezés: Dunaharaszti, Bajcsy-Zsilinszky út 89. vagy a Dunaharaszti 123-as telefonszámon. Péter Pál brigádvezetővel gyáron kívül találkoztunk, mi­vel éppen délutános volt. — Nem is olyan régen még nem hittem volna, hogy ilyen ember leszek. Azt hiszem, si­került megtalálni a titkot, és ez a példamutatás. Ha a bri­gádvezető lelkes, a többiek sem maradnak közömbösek. Munkánkban is sokat segít, hogy rájöttünk, milyen sok erő, mennyi belső tartalék van a kollektívában. Az idén már három újítást adunk be, ami­vel kbmoly megtakarítást érünk el. Jelenleg nyolctagú a brigád — Biró Imre, Vanyák Mihály, Urbán Gyula, Túri László, Beck István, Vrhovina József, Pánisz Béla — ketten sorkatonai szolgálatot telje­sítenek. Szeretnénk méltó felajánlással csatlakozni a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez. Nem történt csoda a gyár­ban, csak egy kollektíva, egy üzem felismerte a korszerűbb gazdasági követelményeket, és nemcsak felismerte, de megpró­bál megfelelni ezeknek az el­várásoknak. Ügy tűnik, nem is eredménytelenül. Niszkács Miklós Solymáriak a lakossági igények kielégítéséért Széles körű szolgáltatás A solymári Vegyesipari Szövetkezet termékei méltán vívtak ki elismerést az or­szághatárokon túl is. Jó mi­nőségű, ízléses bőráruik — egyebek között — a tavaly őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron is nagy sikerrel sze­repeltek. Az , elegáns, forma- tervezett termosztáskák — bel- és külföldön egyaránt — keresett cikkek. Hazai piacra elsősorban műszaki gumiárukat készíte­nek. A gyártás bővítése érde­kében saját hengerlő mellék­üzemet hoztak létre Pilis­szántón. Megnőtt a budapesti Madách tári műhely kapaci­tása is. Felújították az épü­letet, korszerűsítették a tech­nológiát. így idén már na­gyobb megrendelést fogadhat el a Duna Cipőgyártól; ők vonják be műanyag felület­tel a cipőtalpakat. Most tár­gyalnak az AUTOKER-rel is; a jövőben nemcsak hátsó, hanem elülső gumisárvédőket is készítenek. — A szövetkezetnek nyolc észak-budai községben, har­mincöt helyen van fiókja — tájékoztat Urbán Jánosné, a szövetkezet műszaki vezetője. — Asztalos, vas- és műanyag- ipari bedolgozókkal terme­lünk ezeken a helyeken. Az első félévben összesen 5 millió 395 ezer forintos árbe­vételre tettek szert, ebből a tiszta nyereség 2 millió 790 ezer forint volt. Hogy miért csak ennyi? Az első félévben sok termék maradt raktáron, az eladatlan készleteket csak ősz elején küldik piacra. Jó üzletnek' ígérkezik néhány osztrák vállalat jelentkezése: sífelszereléshez tartozó alkat­részek — kötésvédők, táskák — iránt érdeklődnek. Ezekből rövidesen jelentősebb tételt szállítanak a szomszédos or­szágba az ARTEX Külkeres­kedelmi Vállalat közvetítésé­vel. — Szolgáltató hálózatunk­ban magasan túlteljesítette tervét a női fodrászat, s a kisgépszerelők is becsülettel kielégítették a lakossági igé­nyeket. Cipészeink, sajnos, rövidesen nyugdíjba mennek, s egyelőre nincs utánpótlás; a fiatalok a divatosabb szak­mákhoz vonzódnak, ahogy mondják, senki sem akar suszternak menni. Idén is csupán a fodrászüzletben meg a kozmetikában tudtunk ipari tanulókat alkalmazni — adott számot végül gondjaikról is Urbán Jánosné. Pósa Zoltán Gombó Pál: C^óiitörlöhi hohtél I Ezúttal történetekkel szolgálok. Amelyek ugyan kitaláltak, ahogyan a műfajhoz illik, de valóságos alapjuk nem vonható kétségbe. Sajnos. FRISS KIFEJEZÉS * A vállalat új gépírónőt vett fel, Emőkét. Fiatal, csinos, az egészségtől majd kicsat­tant. Az írógéppel ugyan gyatrán bánt, de hát istenem, ezen a poszton nagy a munka­erőhiány. Sok munkája neon akadt, mert három régi gépírónővel került egy szobába, és ki nem szeretné, ha az irat, amely aláírásával kike­rül és valahol feljebb oda bekerül, külsőleg is mutatós és korrekt. Azért az új munkaerő­nek is voltak hívei, hiába, mondtuk, csinos volt Igenám, de egy napon szabadságra ment az egyik régi gépírónő. Szükség volt Emőkére is. Meglepetten észlelte ezt, de nem túl nagy örömmel. Délután közölte, hogy fáj a keze. Másnap nem ment be, kiírták betegállomány­ba. Hogy aztán ismét megérkezett munkahelyé­re, újabb meghökkentő ténnyel' kellett szem­benéznie. Most egy másik kolléganője volt szabadságon. Minden késedelem nélkül fáj­lalni kezdte a hasát. Megint csak kiírták, női bajjal. Aztán két hétig dolgozott. Keveset, de leg­alább jelen volt. Akkor a harmadik társnő­je távozott szabadságra. Most egy teljes na­pot kivárt, csak aztán kezdte fájlalni a tor­kát. Olyan diagnózist kapott, ami két hétre, elegendő volt. Mikor ismét megjelent, a falon, amelyen az írógépét megvilágító lámpa lógott, fel­enyvezett nagybetűs felirat ötlött a szemébe: BETEGÁLLOMÁNYKÉPES KORFÖLÉNY Az idősebbekről is van egy történetem. Joli néni és Feri bácsi már kiérdemelték a néni-bácsi megszólítást, de valaha voltak büszke és fickándozó fiatalok is, természete­sen. Ha találkoztak, inkább erről beszéltek, mint a máról. Mindig akadt feleleveníteni való, felvidító emlék. És mint ez lenni szo­kott, a következő téma az lett, hogy ma nin­csenek olyan szép idők. Például a Teve van egy pupú az szép volt, a Ha én rockandroi- lert vehetnék, az bárgyú. A régi fürdő a szi­geten, az otthonos, barátságos volt, az új Thermál az idegen, rideg. A villamos vala­ha gyorsabban haladt, mint ma az autóbusz, sőt a személyautó. Az ilyen beszélgetések nemcsak jólestek, hanem elégtételt, öntudatot, valamiféle fö­lényt is kölcsönöztek nekik. Egyszer aztán a régi Belvárosról esett szó. És Joli néni lel­kesülten, egyben megvetően így szólt: — Mit tudja azt a mai fiatalság, hogy ki volt a Mangold Béla Kolozs! És mert, gyanítom, tényleg nem tudja: egy férfi divatáru üzlet a Belvárosban. És nevet- , séges ezt nem tudni — inkább érezte mint gondolta idős Joli és Feri —, mikor a tudás hatalom! MÉG EGY ŰJ KIFEJEZÉS Ezúttal közzépkorú férfiről van szó, egy bizonyos Rákosy-Rozmárról. Foglalkozására nézve étteremvezető volt. Mindig más étte­remben, mert mikor bizonyos — bár eléggé változatos — üzelmeire rájöttek, mindig áthe­lyezték. Idővel ezek az áthelyezések már degradálással is jártak. Előbb helyettes üzlet­vezető lett, majd megbízott üzletvezető. A körülmények kényszere folytán végig kel­lett gondolnia módszereit. Nem, nem a sö­röskupakok ráhelyezósét összeöntött maradé­kokkal megtöltött üvegekre, nem is a se­lejt. vagy éppenséggel a tányéron hagyott húsdarabok felőrlését fasírttá, hortobágyi pa­lacsintává. Ezek a módszerek szükségesek voltak életvitele fenntartásához. Hanem azon gondolkodott, mit tehet a vizsgálatok ellen. És sikerült is kicsiholnia egy égi szik­rát. Akár a katona, aki köteles tudni összes feljebbvalója nevét, a szakaszparancsnok had­nagytól a vezénylő tábornokig — ő is be­magolta a vállalatvezetőséget és az állami felügyeletet. Mikor aztán jött a vizsgálat, so­ha nem felejtette el megemlíteni, hogy az egyik néven sógora működik, a másik néven veje, a harmadikon komája. Hála a helyi szolgalelkűségnek, nem is akadt jó ideig kellemetlensége. Egyszer, kissé itta­san egyik kollégájának és ivócitnboráiának így foglalta össze módszerét: — ROKONÉRTELMÜ SZAVAKAT KELL HASZNÁLNI. Após, sógor, vő, koma, uno­kahúg — mind jó! Nem a költői igazságszolgáltatás kedvéért, hanem a valóság rögzítése végett meg kell je­gyeznünk, hogy egyik állítólagos sógorának névrokona végül is feljelentette és most a büntetőintézet tisztikarának neveit magolja. és" még egy bűnügy Barabás Barnabás viszont csak a külföldet szerette. Igaz, nem önzetlenül. Ha már kinn volt, itthon kelendő tárgyakat bevásárolt, ha már bevásárolta, autója különböző ré­szeiben elrejtette, ha már átjutott a vámon, busás haszonnal eladta. Az efféle kútrajárás azonban korsótörés­sel szokott végződni. Egy éber vámtiszt, bi­zonyos Gondos Péter elkapta. Talált is a szétszedett kocsiban 98 kvarcórát, 180 far­mert és 500 dollárt, A per megindult és Barabás Barnabás szá­mára nem volt mentség. Valamit mégis te­hetett: ahogyan a patkány szorult helyzeté­ben harap, ó vallott. Azt vallotta, hogy <5 igenis csempészett 190 kvarcórát, 1000 dol­lárt, 220 farmert. Mivel pedig nem minden történet vég­ződhet költői igazságszolgáltatással. Gondos Péter ellen megindult a vizsgálat és noha semmit sem találtak, ami miatt kétségbe vonhatták volna feddhetetlenségét, sok kel­lemetlen napot szereztek neki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents