Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYÉI TANÁCS LAPJA XXIII, ÉVFOLYAM, 191. SZÁM Ára 1.20 forint 1979. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK Kétszázötven új tanterem Új iskolák, bővítések a megyében Az építőipar, különösen az oktatási intézményeket építő vállalatok számára nyár nem létezik. Mármint olyan érte­lemben, hogy nem mehetnek túl sokan szabadságra, mert ha visszaesik a munka inten­zitása, jó néhány óvodában, ál­talános iskolában csak nehe­zen kezdődhetnek meg a fog­lalkozások szeptemberben. Vásárolva S zámítások szerint — a kisiparosokat figyel­mein kívül hagyva — az országban több mint öt­venezren töltik teljes mun­kaidejüket — festéssel... S e meghökkentően nagy szám annak következmény e, hogy a festők jelentős ré­sze a hagyományos eszközt kényszerül fongatni, az ecsetet Most másik, lát­szatra ettől teljesen függet­len esetet említve: a Me-t chanikai Művekben van olyan üzem, ahol az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés értéke napjainkban meghaladja a hatmillió fo­rintot, s a tervezett teljes árukibocsátás elérésekor nyolcmillió forint lesz éven­te. Ebben az üzemben nagy nyomású festékszórókat ké­szítenek. Az összefüggés kézenfekvő, s az összefüg­gés alapja az a licencia, amelyet a svájci Wagner cégtől vásárolt meg — a szovjet kooperációs part­nerrel együtt — a Mecha­nikai Művek. A műszaki fejlesztésnek, a versenyké­pes termékszerkezetnek nem ez az egyetlen eleme jutott vásárlás útján a vál­lalat birtokába Ugyanígy teremtettek lehetőséget ar­ra, hogy műanyagfóliás, szendvics szerkezetű, kö­zépfeszültségű fázisjavító kondenzátorokat készítse­nek. A szakemberek véle­ménye szerint a General Elektric cégtől megvett li­cencia olyan műszaki szín­vonalat képvisel, ami je­lenleg a nemzetközi élme­zőnnyel egyenlő. Volt olyan időszak — s nem is a távoli múltban —, amikor szinte a hazai ipar elárulásának számított an­nak említése: nem kell minden fejlesztéssel ma­gunknak küszködnünk. Hozzá juthatunk vásárlás útján is olyan műszaki is­meretekhez, olyan korszerű termékekhez, amilyeneket csak aránytalanul nagy rá­fordításokkal lehetne saját fejlesztési munka eredmé­nyeként elérni, ha — egyál­talán elérhetnék azok né­melyikét. Pusztán illusztrá­cióként, de így is nagy nyo- matékú tényként előhozva a példatárból egy esetet: tíz esztendő alatt a világ első számú lieenciavásárló- já megnégyszerezte ilyen célú kiadásait. Ez az ország Japán. B a a Mechanikai Mű­vekben, azaz egyetlen termelőhelyen két je­lentős licenciát vettek meg, használnak, könnyen azt hihetjük, a korábbi topo- gást föladva a hazai ipar megkezdte a fölzárkózást, rájött a vásárolt tudás fon­tosságára, egyre nélkülöz­hetetlenebb szerepére a műszaki fejlesztésben. Az ábrándok világából hup­panjunk, csalt le a valóság meglehetősen egyenetlen talajára. Esetleg egy példa megvilágítja a kijózanodás ‘szükségességét: a Mechani­kai Műveknek, a nagy nyo­mású festékszórók licenciá­jának megvásárlásakor ösz- szasen huszonnégy külön­féle szerv engedélyét kel­lett beszerezni... Aligha mondhatjuk tehát, hogy könnyű lenne annak a dol­ga, aki a vásárolt tudás forrásait is a fejlesztés szol­gálatába akarja állítani. A törökbálinti vállalat kálvá­riája ugyanis nem szabályt erősítő kivétel, hanem saj­nálatosan maga a szabály, hiszen — korszerű szerel­vények licenciájának meg­vételével — az Ipari Sze­relvény- és Gépgyárnak szintén túl hosszú és ká­tyúkkal teli utat kellett megtennie, amíg valameny- nyi illetékes kimondta az áment Ismét egy nemzetközi adattal erősítve gondolat- menetünk fonalát: a külön­féle elemzések azt mutat­ják, hogy a licencia és a know-how forgalom egy- esztendei értékét a segítsé­gükkel termelt áruk értéke húsz, huszonötszörösen ha­ladja meg. Mondhatnánk: nem kétséges, eladónak és vásárlónak egyaránt jó üz­let a létrehozott ismeretek ilyesfajta áramlása. Mond­hatnánk, de azzal a megkö­téssel, hogy ez általában igaz, hazai viszonyaink kö­zött azonban még nem egé­szen. Elég itt utalni az lro- dagépipari és Finommecha­nikai Vállalat írógéplicen­cia- v ásár 1 ás ára, ahol csa'k nagyon lassan, olykor jó időre megtorpanva jutott, jut előre a terv szerinti gyártás. R észe van tehát vállalati mulasztásoknak, ne­hézkességeknek is ab­ban, hogy a licenciaforgalom még mindig jóval elmarad a nemzetközi szinttől ha­zánkban, s hogy 1978-ban a licencia alapján készí­tett termékek értékesítése az ipar összes árueladásá­nak alig több, mint négy százalékát tette ki csupán. Ez azonban a tényeknek csak egyik, kisebb csoport­ja. A nagyobb csoportba azok a jellemzők tartoznak, amelyeket az irányítás túl­zottan sok lépcsőjéhez, a jóváhagyatás, engedélyezte­tés nehézkességéhez, nevén nevezve a dolgot, a licen­ciák hasznosításának bü­rokratikus környezetéhez kell sorolnunk. Ahhoz a gazdasági közeghez, ahol szavakban zöld útja van mindannak, ami hatásos, ami korszerű, ami elősegíti a versenyképességet, s ahol a gyakorlatban a menlevél­ként használható akták gyártásának nagyobb sze­rep jut, mint a forintokban — vagy éppen valutában — mérhető eredmények­nek. Említettük: huszonnégy szerv engedélyét, jóváha­gyását kellett a Mechani­kai Műveknek beszereznie. Hozzátesszük: így már n$m meglepő, hogy az elhatáro­zástól a tényleges munka megkezdését lehetővé tevő szerződések aláírásáig több mint három esztendő telt el... S kikerekítve a ké­pet: ez a három évnél hosszabb időszak tágasabb, mint amennyi hónap a be­ruházás — a licencia alkal­mazása 400 millió forintos kiadással járt — megtérü­léséhez kell, annak ideje ugyanis két és fél esztendő. Ha csupán ezeket a ténye­ket állítjuk szembe, akkor is meggyőző bizonyítékot kapunk arra, miért va­gyunk távol lehetőségeink maximális hasznosításától, s emiatt miért jutunk csak arasznyival előbbre ver­senyképességünk — nem­zetközi piaci helyzetünk — javításában. A vásárolt tu­dásban nincs semmi restel­lendő, abban azonban, ahogyan némelykor ezt a tudást a gyakorlatban hasz­nosítjuk, sok a röstellni való. Azaz nem a licenciák szükségességén kellene vi­tatkozni. Mészáros Ottó Könnyűipari korkép Vácott Nőtt a termelékenység Hét és fél hónap eltelt már az idei évből. A termelőüze­mek az első félévre terve­zett kötelezettségeiknek több­kevesebb sikerrel eleget tet­tek, s hozzáláttak a még hát­ralévő feladatok elvégzéséhez. Vác három könnyűipari üze­mében arról érdeklődtünk, milyen körülmények közepet­te, s hogyan dolgoztak eddig, s milyen feladatok várnak rá­juk az év további hónapjai­ban. A Magyar Selyemipar bé­lésszövőgyárában a rekonst­rukció következményeként zökkenőmentesen, jó ütemben haladt a munka. Még a nyá­ri szabadságolások sem okoz­tak fennakadást. A gyár a korábbi nehézbélések helyett az idén már a divatirány­zatnak megfelelő könnyebb, Hanna és Havanna fantázia- nevű bélésanyagot gyártot­ta. Az időarányos terveket alaposan túlteljesítették. Az első félévben 3 millió 758 ezer négyzetméter kelmét gyártot­tak a nagy teljesítményű, csehszlovák szövőgépeken, s júliusban 683 ezer négyzetmé­tert termeltek. Az év végéig a tervezettnél várhatóan 100 ezer négyzetméterrel több bélésanyagot gyártanak. Mi­vel a korábbinál sűrűbb szö­vésű az új termékük, beszé­desebben vall teljesítményük­ről a vetés nagyságrendje. Az idén elérik a 14 milliárdos vetésszámot A szocialista brigádvezetők legutóbbi tanácskozásán a termelést segítő felajánlások is születtek: a minőség ja­vítását, valamint az any ag­es energiatakarékosságot is szolgáló vállalások. A taka­rékosság jegyében kezdték meg egy 300 méteres gőztáv­vezeték építését. Saját kazán­jukat megszüntetik és a Ha­zai Fésűsfonó és Szövőgyár váci fonógyárából kapják majd a hőenergiát. Ezzel mindkét fél jól jár: a fonó­gyári kazán kapacitását is kihasználják, s mintegy 1 millió forintot is megtakarít­hatnak az energiaköltségekből. Az új fűtési idényben már üzemel is az új vezeték. A Könnyűipari Alkatrész Ellátó Vállalat váci gyára is jó eredményekkel zárta az év eddigi részét Kovács Ferenc igazgató elmondta, hogy 79 millió 961 ezer forintos ter­melési tervüket 81 millió 45 ezer forintra teljesítették. Ami az exportkötelezettsé- geikst illeti, ezeknek is mara­déktalanul eleget tettek. Sőt szovjet megrendelőiknek 1900 egységet szállítottak folyama­tosan, amely részegységeket majd az SZTB szövőgépekhez hasznosítanak a Szovjetunió­ban. A Német Szövetségi Köz­társaságba csatorna- és víz­hálózati öntvények utaznak Vácról. Az év első felére 10,5 millió forint értékű öntvényt terveztek, de az NSZK-beli partner kérésére 14 millió 600 ezer forint értékű öntvényt gyártottak. Pedig nem kis gondot okozott, hogy létszá­muk újabb húsz fővel csök­kent, a forgácsolóban a szak- munkások, az öntödében pe­dig az utánpótlás hiánya te­remtett nehéz helyzetet. Mű­szaki intézkedésekkel, foko­zott munkaszervezéssel vi­szont sikerült növelniük a termelékenységet. Jelentős korszerűsítés is fo­lyik a KAEV váci gyárában. Az öntödében most kezdték meg egy új kemence alapozá­sát, amellyel jobb minőségű 'öntvényt készíthetnek, s a nehéz munkát is könnyíthe- tik. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, az új görgősorok munkába állítása is. A ter­vek szerint szeptemberben ér­keznek az új görgők az üzembe, októberben megkez­dik a szerelést, s jövő év első negyedében már munká­ba is állhatnak az új gépek. Nehezíti a beruházás meg­valósítását, hogy az öntödé­ben a munkálatokkal egyidő- ben folyamatos termelés is folyik. A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában nehezen indult az esztendő második fele. Amíg az első félévre terve­zett feladatokat 101,3 száza­lékra teljesítették, azaz 251 tonna fonalat gyártottak, ad­dig az alapanyaggondok alap­vetően meghatározzák a má­sodik hat hónapra szánt feladatokat. Ez évben 960 ton­na fonalat kellene gyártaniuk a váciaknak, s a jó néhány termelést hátráltató körül­mény ellenére ez nem lesz könnyű. Rendkívül intenzív munkával tudják csak cél­kitűzéseiket megvalósítani, s ezt segíti, hogy a vállalat so- ronkívüli brigádvezetői ta­nácskozásán a termelést segí­tő felajánlások születtek. G. M. mm Csepel Autó—Örkény Tökéletesebb kooperáció A közgazdászok számításai szerint helyenként 15—20 szá­zalékkal növelhetnénk a ter­melékenységet, lényegesen csökkenne az elvesztegetett idő, alacsonyabbak lennének a költségek, ha a partnervállala­tok nem késlekednének az anyagok, alkatrészek szállítá­sával, ha pontosan eleget ten- ' nének szerződéses kötelezett­ségeiknek. A vállalatoktól ér­kezett jelentések szerint ma még, sajnos, gyakori a szerző­désszegés, sok példa utal azon­ban arra, hogy maguk a ren­delők is sokat tehetnek a ne­gatív jelenségeit visszaszorítá­sáért. A Csepel Autógyár számára megbízható partnernek bizo­nyult a tsz-melléküzemágak többsége. Mint a gyárban el­mondták, ezek a kisüzemek többnyire egyenletesen telje­sítik szerződéses kötelezettsé­geiket, s a minőség ellen sincs kifogás. Az Örkényi Béke Tsz például évek óta megbízha­tóan gyártja az autóbusz- padlóvázak távkapcsolóit, egyes csöveit, a ventillátorgyű­rűket, s az autógyár növekvő igényeivel is lépést tart. Márpedig Pest megyében,1 ahol a tavaly őszi adatok sze­rint 2868 osztályterem volt (ebből 337 a szükségtanterem), igencsak keletje van az új ok­tatási intézményeknek. Aho­gyan Szerémi Zoltán, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának gazdasági csoport- vezetője elmondta, az elmúlt tanévben 939 tantermet hasz­náltak váltott műszakban. A tanulók száma, a de­mográfiai hullám követ­keztében az utóbbi évek­ben tovább növekedett, no meg annak eredményekép­pen is. hogy a megyébe be­költöző fiatal Házasok száma sem csökken. Űj igényeket kell hát kielégíteni, ugyanak­kor fel kell számolni a korábbi hiányosságokat is, jó néhány olyan alsó- és középfokú in­tézmény van a megyében (pél­dául a Siketnémák Országos Tanintézete Vácott, a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet Pomázon, a péceli általános is­kola), amelynek épülete erő­sen elavult, tehát komplex fel­újítást igényel vagy lebontás­ra érett. A nyári két hónapos szünet azonban nem elegen­dő egy-egy komplex felújítás­ra, erre, ahogyan például a ceglédi Kossuth Gimnázium esetében történik, csak szaka­szosan, évekig elhúzódóan ke­rülhet sor. A nyár így egy­részt az új beruházások befe­jezésének, másrészt a szoká­sos éves tatarozások időszaka. A nehézségek megoldására a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága néhány évvel ezelőtt gyorsított általános iskolai program végrehajtását hatá­rozta el: sok létesítmény a VI. öt­éves tervidőszak helyett már most elkészül, egyre több helyen állítanak fel FORFA-iskolát. Ezeknek az igen gyorsan felépíthető, ké­nyelmes épületeknek nagy sze­repük van abban, hogy az el­múlt évben a megyében sehol nem kellett három műszakban tanítani. Monori-erdőn például négytantermes FORFA-dskola készül az idén, a hét megle­vő teremmel együtt így viszonylag megfelelő elhelye­zési lehetőséget kínál a tizen­öt tanuló- és napköziscsoport­nak. De így oldják meg a problémákat Érden, Tápiósze- csőn. és sorolhatnánk tovább a településeket. A tavaly megindult gyorsí­tott programnak köszönhetően egyre több helyen enyhülnek a gondok. Ez nem azt jelenti, hogy már megfelelő mennyi« ségű terem áll a napközisek rendelkezésére, hogy megfe­lelően lecsökkent az egyes osztályok létszáma, hogy már elég a szaktanterem, a torna­terem. De azt igen, hogy né­hány év múlva már nemcsak a mennyiségi igények kielé­gítésére nyílik mód, hanem az optimális körülmények megte­remtésére is. Különösen ak­kor, ha úgy folyik a munka, mint ebben az évben. Az idén mintegy kétszázöt­ven új tantermet és napközis termet, három tornatermet ve­hetnek birtokukba az általá­nos iskolások. Komplex léte­sítmény Budaörsön és Szent­endrén épül, UNIVÁZ techno­lógiával, ez 16—16 új osztály- termet, négy napközis és egy tornatermet jelent. Hetvenhat tantermet avatnak új iskolák részeként, száztizet pedig bő­vítés eredményeként. Főleg a lakosság összefo­gására, az üzemek segítő­készségére alapozva tizen­öt új tantermet adnak át. A megyei tanács júliusban ké­szült felmérése szerint az új létesítmények döntő többségé» az eredeti terv szerint halad­va még a tanévkezdés előtt befejezik. Ez pedig az amúgy is gyorsított program túltel­jesítését jelenti. Kevesebb — nem kevés per­sze — az óvodákkal kapcso­latos gond. Ha a megye egé­szét vizsgáljuk, az óvodai el­helyezés lehetőségei — a há­rom-ötéves gyerekek 76—78 százaléka jár óvodába — vi­szonylag jónak mondhatók. Ebben az évben 2125 új óvo­dást fogadhatnak — a taná­csok mellett az üzemek is so­kat ítésznek az óvodai ellátás javításáért (225 hely az ő be­ruházásukban létesül), s nem elhanyagolható a lakosság ak­tivitása sem. A középfokú oktatási intéz­mények ebben az évben nem bővülnek, elkezdődött, illetve az előkészítés szakaszában van a ceglédi szakmunkásképző bővítése, az Örkényi szakmun- káStanuló-kollégium és a nagykőrösi szakmunkásképző intézet építése. A tervezésnél már arra az időszakra is gon­dolnak. amikor a demográ­fiai hullám az általános isko­lák után a középfokú tanin­tézményeket is eléri; az idei év eredményei azt ígérik, hogy a következő tervidőszakban is tovább javulnak az oktatás feli tételei. P. Sz. E. Örvendetes sxemiélefváltozás Ésszerűbb takarmányozás A Pest megyei gazdaságok — erről lapunkban már több­ször beszámoltunk — eddig is jelentős eredményeket értek él a takarmánnyal való taka­rékos bánásmód, az abrak ész­szerű felhasználása terén. A szövetkezeti tehenészetekben — ahol például az idei év első felében 174 ezer mázsa szemes őrlemény fogyott el — tavaly még 43 deka tápot etettek föl egy liter tej előállításához, idén viszont elegendőnek bizo­nyult 39 dekagramm is. A Pest megyei Állattenyész­tési és Takarmányozási Fel­ügyelőség ezért az elmúlt idő­szakban megvizsgálta az elma­Automata uborkaválogató A túrái Galgamente Magyar—Kubai Barátság Mgtsz-ben próbálják ki a MEZŐGÉP kecskeméti gyárának automata uborkaválogató gépsorát. « radt nagyüzemeket: mi az oka a túlzott abrakfogyasztásnak, s milyen lehetőségek vannak az ésszerűbb takarmányozás­ra? Mint Battha Pál takarmá­nyozási felügyelőtől megtud­tuk, a Kiskunsági Állami Gaz­daságban korszerűtlenek a hí- zómarha-istállók, s érdemleges javulás csak ezek rekonstruk­ciója után várható. A száz év­nél is idősebb épületekben még megoldhatatlan a nagy, tömegű silókukorica behordá- sának gépesítése. A tervek szerint jövőre felújítják az ál­lattartó telepeket, de már a beruházás megindítása előtt áttérnek a tömegtakarmányok etetésére. Jelenleg egyeden­ként 6 kilogramm kukorica- szilázst adnak a marháknak. Késéssel ugyan, de „étren­det változtattak” a dömsödi Dózsa Tsz-ben is. Az 540 hízó­marhát március óta abrakon kívül silóval és szénával is táplálják, sőt, Urbetint — is­mert cukorgyári melléktermé­ket — is kapnak a táp pótlá­sára. A jászkarajenői Árpád Tsz- ben házilag alakították át hizr lalótelepeiket, s ezzel alkal­massá tették az új technológia bevezetésére. Az első félévben már a tavalyihoz viszonyítva számottevő mértékben csök­kent az abrakfelhasználás a 600-as hízóállománynál. A vizsgálat arra enged kö­vetkeztetni: a drágán hizlaló üzemekben megtörtént a szemléletváltás, s anyagi lehe­tőségeiktől függően idén már mérhető javulásra számítha­tunk. V. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents