Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-15 / 190. szám

A PEST MEG' /El HÍRL AP K ÜLÖNKIADÁSA . -.a v V *’■ VI. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 15., SZERDA Boltjaikban gomba és házinyúl 583 — 672 — 353. Érdemes megfigyelni ezeket a számo­kat. Nem valamilyen új fő­városi hívószámot adnak, nem is csekkszámlaszámot. Mö­göttük, egy évek hosszú sora óta nagyszerű eredményeket produkáló közösség munkája van. Megszoktuk, hogy a Gö­döllő és Vidéke Áfész-nál egyre magasabbra teszik a mércét, s azt, hogy az aka­dályt át is ugorják. E fogyasztási szövetkeze­tünk árbevétele két évvel ez­előtt 583 millió, tavaly már 672 millió forint volt. A jó sorozat, úgy tűnik, ebben az évben is folytatódik, hiszen az első féléves bevételük meg­haladta a 353 millió forintot, amely 42 millióval több, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Kiváló szinten Akitől tudom: Tóth Mi- hályné, az áfész elnökhelyet­tese, persze szerényebben fo­galmazott, hiszen ő is azok között van, akik naponta küz­denek érte, hogy a városban, s a hozzájuk tartozó községek­ben folyamatos legyen a ke­reskedelmi és vendéglátó szol­gáltatás, a felvásárlás és a különféle termények értéke­sítése. Akik pedig ennek a munkának a sűrejében van­nak — eladók, boltvezetők, felvásárlók és a különböző területek, egységek irányítói — fáradsággal végzett mun­kájuk közben érzik, hogy ezért a sikerért mennyit kell tenni. Minderre azért is érdemes volt néhány mondatot szen­telni, mert — akár esetükben, akár másokéban — a dicsé­ret mellett el kell ismernünk, a jó kép egészében nem min­dig világít rá azokra a hibák­ra, hiányosságokra, amelyek olykor óhatatlanul becsúsz­nak. Csakhogy hiba és hiba közt néha nagy különbség van. Több tízezer ember igé­nyét elfogadható, hát még ki­váló szinten kielégíteni jelen­tős teljesítmény. Az áfész az utóbbit kísérli meg siker­rel évről évre. Hogy közben mennyi gondot kell leküzde­ni nekik is. amíg az áru a pultra kerül, arról ritkán esik szó. De nézzük előbb félévi eredményeiket. — Kiskereskedelmi forgal­munk az első félévben 285 millió forint volt. 36 millióval több a tavalyinál — mondta Tóth Mihályné elnökhelyet­tes. — A vendéglátó egysé­geink forgalma meghaladta a 32 milliót, 2,5 millió forinttal több ez, mint tavaly június végéig. A felvásárlás és az Ipari tevékenységünk értéke összesen 36 millióra emelke­dett, a növekedés 3,5 millió forint. Ezeknek megfelelően a féléves nyereségünk 15 millió forint lett, 1 millió 400 ezer­rel haladta meg az egy évvel korábbit. Kivétel nélkül min­den üzemágunk többet teljesí­tett az első félévben, mint tavaly. Jogos bírálat A felvásárlás értékben szintén több ebben a fél­évben. A gyümölcsre és a zöldségre az idei kedvezőtlen idő ellenére is elmondható ez, a forgalomkiesés miatti vesz­teséget jó szervezéssel csök­kentették. Ide tartozik pél­dául, hogy a felvásárolt áruk jó részét saját boltjaik ellá­tására tartották meg, ne­hogy a helyi lakosság szen­vedjen hiányt. Általában le­szögezhető, hogy az áfész üz­leteiben az idén kisebb a hiánycikkek listája. Néhány termékből különö­sen jól sikerült az ez évi fel­vásárlásuk. Mézből, a tavalyi 15 mázsával szemben, most mintegy 140 mázsát vesznek át a termelőktől. Nyúlértéke- sítésük csaknem ötven mázsá­val haladta meg az elmúlt fél­évit, s 300 mázsa lett. Gomba­termesztő szakcsoportjuknak nagy szerepe van abban, hogy a tavalyi 87 mázsával szem­ben eddig már 147 mázsát ér­tékesítettek. Szaporítóanyag­ellátásukat ugyancsak sikere­sebben szervezték meg az idén, a tavalyi kétszeresét is meg­haladó, 2 millió 400 ezer fo­rint értékben forgalmaztak fa­csemetét és szőlőoltványt. Mint már jeleztük, folya­matos munkájukat, amit mi, vásárlók, a legtöbbször jogo­san bírálunk, sokszor tőlük független körülmények aka­dályozzák. Ez nem vigasz, de tényleg érdemes néhányról szólni. Solt a göngyöleg Ipari és szolgáltató részle­geik sokféle házi javítást meg­oldanak, de például vizveze­ték szerelésére nincsenek be­rendezkedve. Ha üzleteikben valami apróbb javításra vár, nem kapnak rá kisiparost, öt-hatszáz forintos munkát ebben az időszakban már nem vállalnak tőlük. Áruszállítás. A nagykeres­kedelmi vállalatoktól sok­szor hiába várják a megren­delt árut, ha nem érkezik, szűkös gépkocsiparkjukból keli járművet indítani. Ottjár­tunk napján éppen a Vegyi­árut Értékesítő Vállalathoz ment egy gépkocsijuk ilyen ok miatt. Még nagyobb bo­nyodalmat okoz, ha elküldik a gépkocsit Budapestre, vagy távolabbra, s az sem tud árut hozni, a KPM számon kéri tőlük az üresjáratot. Gondban vannak az olaj­szállítással. Tankautójuk még februárban karambolozott, helyre kellene állítani. Csak­hogy fél év alatt senki nem vállalta a javítását, a felkere­sett AFIT javítóüzemben épp­úgy nemet mondtak nekik, mint a szövetkezeti javítók. Göngyöleg. Ettől is sokat fő üzletvezetőik feje. Arra kötelezettek, hogy a vásárlók­tól átvegyék a sörös- és a szeszes üvegeket, ládákat, de tőlük nehezen viszik el a nagyvállalatok. Nem ritka, hogy egy-egy üzlet árukész­letének 8—10 százaléka a gön­gyöleg, duplája annak, ami az ideális volna. Mindez lassítja az árufogadást, haszontala­nul köti le a helyet és a pénzt is. Fehér István Ne'pl hímzések A gödöllői díszítőművésze­ti tanfolyam résztvevőinek munkáiból rendez kiállítást a városi-járási Petőfi Művelő­dési Ház és a gödöllői hely- történeti gyűjtemény. A népi hímzések és szőnyegek című tárlatot augusztus 16-án, csü­törtökön délután fél ötkor a helytörténeti gyűjtemény kiállítótermében (Mozi isko- kola) Bakay Erzsébet, az Ipar- művészeti Főiskola tanára nyitja meg, majd Tóthné Pet- rás Anna népi iparművész ve­zeti végig a tárlaton az érdek­lődőket. A megnyitón közre­működik Maros Júlia nép­dalénekes. A kiállítás szeptember 16-ig tart nyitva, kedden, csütörtö­kön és pénteken délután ket­tőtől este hatig, szerdán, szom­baton és vasárnap délelőtt tíztől délután két óráig te­kinthető meg. A megnyitón néprajzi, népművészeti köny­vek, hanglemezek vásárolha­tók. A tárlat érdekessége, hogy augusztus 26-án. va­sárnap, délelőtt fél tíztől Mű­vészet és giccs címmel vetített képes előadást tartanak. Anyakönyvi hírek Házasságot kötött: Szalai László Tamás és. Baráth Má­ria, Csizik Ernő Ferenc és Simon Erzsébet, Skultéti László és Rádóczki Julianna, Szatai László és Mandola Ma­rianna Ilona, Bozsik András és Gergely Olga, Tóth Zoltán és Tóth Mária. Névadót tartott: Petró Pé tér és Tóth Katalin: Péter, Répái Géza és Furulyás Er­zsébet: Anita nevű gyerme­kének. Elhunyt: Daride Pál, Qö- döllő, Semmelweis utca 27., Harangozó Ferencné Pap Er­zsébet, Gödöllő, Árpád utca 29. ___________ Ki rándultak a fiatalok Közös programokkal tel­nek gyakorta a szabad szom­batos hét végék a Gyógyért Vállalat gödöllői telepén dol­gozók körében. Legutóbb például kétnapos kirándulá­son voltak a KlSZ-alapszer- vezet tagjai, Honyecz Anna titkár vezetésével. Hazánk ke­leti részébe látogattak el autó­busszal, s megnézték a Hor- tobágyot, Debrecenben a mú­zeumokat és a nagyerdőt jár­ták be. Voltak Nyíregyházán, gyönyörködtek Sárospatak és Eger történelmi nevezetessé­geiben is. A kirándulók egyöntetű vé­leménye, hogy nagyszerűen telt a két nap s ez is mutat­ja, hogy a fiatalok kollektívá­ja a munkában és a sza- ban időben is jó közösség. Nemrégiben bált rendeztek s hamarosan egy KISZ-esküvő gazdái lesznek. Rendezvé­nyeikre szívesen látják a te­lep minden dolgozóját. A vándorkiállítás sikere Múzeumi hónapra készülnek A gödöllői helytörténeti gyűjtemény dolgozói a nyár elején merész kísérletbe kezd­tek, amikor elhatározták, hogy nem törődve a nyári forróság­gal, a szabadságolások idejé­vel, vándorkiállítást küldenek az üzemekbe. Műhelyek elő­csarnokát, tanácstermeket, fo­lyosókat vettek igénybe, hogy bemutassák a hosszú hónapok fáradságos kutató munkájával összegyűjtött dokumentációs fényképanyagot, amely a Ké­pek a régi Gödöllőről címet vi­seli. A ma emberéről Alig két hónap alatt több százan nézték meg a kiállítást a Gyógyért Vállalatnál, a Ganzban, a Közép-magyaror­szági Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál, a Kisállattenyész­tő és Kutató Intézetben. Az anyag most a gyűjtemény egyik helyiségében pihen, de mint Polónyi Péter elmondot­ta — nem véglegesen. Októ­berben az egyetem kollégiu­mában várják, de átvenné a kiállítást több más intézmény is. A helytörténeti gyűjtemény dolgozói minden kérésnek ele­get tesznek: előkészítik a ki­állítás megnyitását, tárlatve­zetőt adnak. A kiállítást ren­dező intézménynek, üzemnek csak az anyag szállítása a fel­adata. Az a tapasztalat, hogy elsősorban a szocialista brigá­dok tagjai, a KISZ-szervezetek fiataljai a leglelkesebb segítők és látogatók. Beszélgetésünk közben töb­ben ás keresik Polónyi Pétert. A tárgyalások az októberben rendezendő múzeumi hónap eseményeivel kapcsolatosak. Csak néhány mondatot csíp­tem el, amelyből megtudtam, milyen kiállítások lesznek Gö­döllőn az évenként ismétlődő múzeumi hónap idei rendezvé­nyeinek sorában: Lakásesz- mény-életeszmény; Cigányok a járásban; A gyermeki világkép ábrázolása Vankóné Dudás Ju- ló munkáiban. Ezekre a kiállí­tásokra, témájuk miatt, meg elsősorban azért, mert a ma emberéről szólnak hozzánk, biztosan sokan lesznek kíván­csiak nemcsak gödöllőiek, de járásbeliek, sőt messzebbről érkezők is. Személyes emlékek Polónyi Péter elnézést kér, amiért rövid időre magamra hagy, kezembe nyomja a Ké­pek a régi Gödöllőről című vándorkiállítás emlékkönyvét, s arra biztat, lapozzak bele, a bejegyzések majd választ ad­nak arra a kérdésemre, meg­érte-e a fáradozást? Az emlékkönyv második ol­daláról egy bejegyzés, Lajtai Lászlóné aláírásával: „Ez a kiállítás azért is remek dolog, mert ebben a rohanó világban egy percre megállít, és szinte felszólít bennünket: szeretet­tel gondoljunk kis szülőváro­sunkra.” Sperber Ferencné minden áldott nap Budapest­ről utazik Gödöllőre, vagyis eljáró, így ír: „Amellett hogy csodálom azt a fejlődést, ami az utóbbi időben Gödöllőt jel­lemzi. kíváncsi vagyok a vá­ros régi arculatára, életére is.” Hogy kíváncsiságát a látottak kielégítették, azt is megtud­hatjuk: ..Nagy szerencse, hogy a régiekben megvolt a nyűj- tőszenvedély. Gyűjtsünk ma is. minden képet, minden em­léket, hogy az utánunk kö­vetkező nemzedékek is hiteles információt kapjanak a mi életünkről.” Elismeréssel írnak a Medi­cina. valamint az Eszkulapiusz szocialista brigádok tagjai, bár az utóbbiak sajnálkoznak is: „Kár, hogy a város építésével egy időben sok értéket is le­romboltak.” Bálint Ferencné sorai ismét dicsérnek: „M:n- den itt lakó polgárnak aján­lom a múlt megismerését ah­hoz, hogy boldogan éljen, és Csak annyit, ne többet NEM TRÉFA. Valóban húsz­ezer forintba került, hogy Kovácsné a fali csatlakozóba mélyesz’thette hőfokszabályo­zó^ vasalója villásdugóját. A húsz darab ezrest azonban a népgazdaságnak kellett kiad­nia, beruháznia az energiater­melésben. Ennyit követel ugyanis egy-egy új vasaló vil- lamosáram-f el vételének az elő­teremtése. Számítások igazol­ják: egy-egy új háztartási fo­gyasztó bekapcsolása a villa- mosenergia-hálózatba száz­ezer forint beruházási kiadás­sal jár. Energia termelő blok­kok kellenek hozzá, nagyfe­szültségű távvezeték-hálózat, alállomások — „trafók” —, el­osztó vezetékek. Sok más mel­lett. Másfél évtized alatt hazánk­ban megháromszorozódott a villamosenergia-termelés — 7.6 milliárd kilowattóráról 23,4 milliárdra —, ugyanakkor a lakossági felhasználás az 1962. évinek a 7,3-szeresére növekedett. A két adat össze­vetése már érzékeltet valamit abból, hogy változó életkörül­ményeink miféle gazdasági­fejlesztési követélményeket szülnek, s megfordítva, kor­szerűsödő termelőtevékenysé­günk miként hat mindennap­jainkra. Az arányok szemügyre vé­tele sokat elmond erről. A teljes villamosenergia-fel- használásból a lakosság 8,1 százalékkal részesedett 1960- ban. A termelés nagyfokú nö­vekedése — s nem kevésbé az import fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16,8 százalékra gyarapodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bő­vült. Néhány pillanatra elidőzve a termelésnél: az idén janu­ár és augusztus között a vil- lamosenergia-ipar termelése 9.6 százalékkal .volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló idő­szakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelembe vé­ve, a villamosenergia-ipar termelése minden esztendő­ben gyorsabban nőtt. mint az ipari termelés, s ráadásul — ahogy ezt mondani szokták — töretlen, mindenféle megtor­panástól, átmeneti visszaesés­től mentes volt ez a fejlődés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiatermelósi beru­házások a teljes fejlesztési ki­adásoknak — népgazdasági összesítésben — a negyven százalékát emésztik fel, míg tizenöt esztendeje a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: lehetne korlátozni az energia- igények gyors növekedését, el­kerülendő a nagy kiadásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a villamosenergia-szük- séglat — ésszerű! — bővülé­sének visszafogása kedvezőt­len hatások sorozataival jár mind a termelői, mind a nem termelői területeken. Tavaly a rendelkezésre álló összes villamosenergia 18,7 százaléka már importból szár­mazott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a la­kossági felhasználás teljes egészét a behozatal fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal, amiket a partner igényel népgazdasága számara. Gyorsan növekvő villamos­energia-étvágy unkát korsze­rűbb életkörülményeinkre ve­zethetjük vissza, hiszen ezer lakosra számítva tavaly 254 elektromos hűtőszekrény ju­tott, míg 1960-ban mindösz- sze 3,'8 db. A mosógépeknél 246, illetve 45,2, a televíziók­nál 240 és 10,4 a megfelelő adat. Évente 80—100 ezer új háztartási fogyasztót kapcsol­nak be az országos kisfeszült­ségű hálózatba, s emellett a korábban villamosított ottho­nok is többet és többet köve­telnek. Ma egy család 4,2-szer annyi áramot használ fel ha­vonta, mint másfél évtizede, napjainkban a havi átlag már meghaladja a 100 kilowatt-: órát. LEHETŐSÉGÜNK, jogunk, de egyben kötelességünk Is, hogy annyit használjunk a modem kor e nagyszerű ener­giaforrásából, amennyi szük­séges.' Annyit igen, ám többet, fölöset ne. V. T. Péceli mester Kiváló hegedűket készített A péceliek nagy része Pestre jár dolgozni, viszont sok fővárosi ember éppen Pé- celen épít magának kis nya­ralót, hogy a gödöllői—isasze- gi dombokhoz közel, szívet, tüdőt üdítő környezetben, jondús levegőben nyerjen id. üdülést. De nemcsak a természet értékelje fejlődésünket.” A Ganz Pattantyús, a KKMV Tűr István szocialista brigádjainak tagjai azonos élményről valla­nak: Személyes emlékeket, át­élt történeteket hozott ben­nünk felszínre a bemutatott képanyag. A KISZ-bizottság köszöni a fáradozást, s köszönik a Kis­állattenyésztési Kutató Intézet KISZ-szervezetének tagjai, a Báldy Bálint és Csukás Zoltán szocialista brigádok tagjai is. Nincs hely, hogy tőlük is idéz­zünk, úgy vélem, az ő vélemé­nyüket is megfogalmazták a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád tagjai: „örülünk és köszönjük, hogy helyünkbe jött a múzeum. Szívesen várjuk a többi kiállítást is.” Közművelődési szerep Biztatás ez a néhány szó a helytörténeti gyűjteméijy dol­gozóinak, s annak bizonyítása is, hogy az urbanizáció előretö­résével megindult s az utóbbi években felgyorsult fejlődés új távlatokat adott a múzeu­moknak: be kell kapcsolódniuk a szélesebb alapokon nyugvó közművelődés rendszerébe. Po­lónyi Péter kiegészíti ezt: — Közművelődési szerepe a régi múzeumoknak is volt, csak ép­pen a közt kellett sokkal szű­kebben értelmeznünk, most viszont a közösség, melynek művelődéséről beszélünk, az egész néppel vált egyenlővé. Ez növeli felelősségünket. Fercsik Mihály vonzza ide a látogatókat, nya­ralókat. Sok érdekes ember él itt a községben, akikkel ér­demes megismerkedni, akik­kel nagyszerűen, tanulságosan el lehet beszélgetni. Közéjük tartozik Boros Pál, aki most, idős korában már csak pihen, de korábban híres hegedűké­szítő mester volt és sok szín­padon szerepelt nagy siker­rel. Dalainak zenéjét, szöve­gét is maga szerezte s együtt élt a korral, nótát szerzett az űrhajózásról és a budapesti metróról is. A betűvetésen kívül igazán jól megtanulta a hegedűké- szítés csínját-bínját, s ami ki­került a keze alól, az mind kiváló volt. Talán éppen azért, mert csak tizenötöt csinált. A legjobbat megtartotta magá­nak s ma is érzéssel, átszel- lemülten játszik rajta. — Százöt színpadon szere­peltem — emlékezik Boros Pál — megszámlálhatatlan sok lakodalomban énekeltem s a hegedűimért nagy művé­szek hálásak nekem ma is. Büszke vagyok rá, hogy még most is számon tartanak, hív­nak. Különösen az kedves a lelkemnek, hogy mások is énekelik, játsszák a dalaimat Szerzeményeimet előadták Lakatos Sándor és Kozák Sándor népi zenekarai is. A sok köszönő levél, elismerés és biztató mosoly mellé szeret­ném remélni, hogy egyszer talán kiadják, legalább egy füzetben, dalaim jobbik ré­szét. Pali bácsi, a péceli művész nem lett világhíres ember, de néki az is elég, hogy így is sokan ismerik, szeretik. Sze­gényparaszt családból szárma­zik. nyolcán voltak testvérek, nem tanulhatott, nem lett be­lőle tudós ember: — Édesanyám jó tüzes énekes volt — mondja — és magam is mindig nótabo­lond voltam. S amíg élek, az is maradok. D. G. Gödöllő és Vidéke Afész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents