Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-15 / 190. szám
PEST MEGYEI VOÁC PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYÉr BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI'TANÁCS LÁPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM Ara 1.20 forint 1979. AUGUSZTUS 15., SZERDA Újabb vállalások Pesi megyében Jobb munka- és üzemszervezés, a minőség további javítása Vállalatok, üzemek, Intézmények kollektívái tesznek újabb és újabb vállalásokat a munkásgyűléseken, a szocialista brigádvezetők taVároskor B a lakóinak átlagos életkora nem közömbös tényező — mivel azt mutatja, fiatalodik, öregszik-e a település népessége —, akkor joggal vélhetjük, az sem mellékes, magának a városnak a múltja — kora — mennyire nyúlik visz- sza a végtelen időóceánban. Ez a történelmi tegnap nemcsak úgy van jelen a mában, hogy nemes hagyományok seregét kínálja föl őrzésre, ápolásra, hanem prózai tények nagy csoportját szintén elénk sorakoztatja, birkózzunk azokkal. A Dézsma utca, a Borpince utca, az Angyal utca lakói, szőlősgazdái valaha dehogy gondolták, mennyi fejtörtést okoznak majd utódaiknak, ők csak azt tették, mit szükségleteik diktáltak; a híres szentendrei vörös bort érlelő pincéket vájtak a Szamár-hegy oldalába. Ezek a pincék — de nemcsak ezek, hanem általában a város alatt rejlők, gyakran követhetetlen labirintusokká ágazók — nehéz gondként bukkannak föl a mai szükségletekkel várost tervező, építő ember előtt. A kialakítandó közművezetékek, az új házak örökös kísérője a kérdőjel, az útbaeső vagy szerencsés esetben hiányzó pince. Nyaranta, mint most is, a városi tanács ismeretei és számításai szerint megkétszereződik o lakosság, holott — ez az igazság — az állandó népesség igényeit sem könnyű kielégíteni, mert ezek az igények — érthetően — nem a múlt örökségéhez, hanem a mai, általános életkörülményekhez méreteződnek. Csak egyetlen tényezőt megragadva: a városban négyszer annyi lakás 'kapcsolódik a közüzemi vízvezetékre, mint amennyi a csatornahálózatra. A kettő közötti különbség következményeit — még akkor is, ha a most emelt magánépületek csatorna híján saját derítővel készülnek — nem nehéz elképzelni. A néphit szerint a Szamár-hegy máig földerí- tetlen pincerendszerének egyik zugában rejlik Rab Ráby kincse, ám ha rábukkannának is erre a nem létező vagyonra, akkor sem oldhatnák meg belőle a csatornázás ügyét, mivel nem a pénzgond a legsúlyosabb, hanem a műszaki hogyan megválaszolása. M ennyivel könnyebb a helyzete, dolga Százhalombatta város tanácsának, ahol ugye úgy teremtették meg a települést, ahogyan azt napjaink igényei diktálják...!? No igen, ami a csatornázást illeti, a fiatal város helyzete egészen más, mint Szentendréé, ám ha másik tényezőt emelünk ki a példatárból, akkor kiderül, a legszűkebb cipőben járnak itt, egyebek között az egy általános iskolai tanteremre jutó tanulók számát tekintve. Amiből csupán annyi következik — bár ez nem mellékes jellemzője a fejlesztési elképzelések határolta jövőnek —, hogy a városkor egyben annak kijelölője is. miféle gondokkal lehet, s milyenekkel kell számolni a tervek végleges formába öntésekor. Meglepően, sőt, hihetetlenül hangzik, de igaz: Százhalombattán semmivel sem nagyobb az ipari keresetből élők aránya a teljes lakosságon belül, mint Szentendrén. Tarthatnánk ezt formális, pusztán statisztikai jellemzőnek, de vigyázzunk, nem az! Városszociológiai vizsgálatok bizonyították, hogy a foglalkozás jellege lényeges meghatározója az életkörülményekkel szemben támasztott igényeknek. Ezért mindkét városban az iparban dolgozók nagy aránya döntő eleme a fogyasztási szerkezet változásainak, az ún. háttérágazatok fejlesztésének, ám o szükségletek kielégítésének feltételei között már jelentősek az eltérések. Éppen a városkorból, azaz a múltból, némileg a földrajzi helyzetből, s a gazdaságföldrajzi szerepkörből következően jelentősek ezek az eltérések. Naivitás lenne arra számítani: ezt figyelembe veszi a lakosság. Nem veszi figyelembe, hanem úgy akar élni, ahogyan azt az általa választott — a televízióban látott, a fővárosban tapasztalt stb. — minták alapján kívánatosnak tartja. K i legyen akkor a történelmi múlt és a jelen szükségleteinek egyeztetője? Természetesen a tanács, mert hiszen a településfejlesztésnek a tanács a gazdája. Ezt törvény is rögzíti, ámde: a törvény előírásai ellenére sorozatban történik meg a megyében, hogy a tanács „kifelej- tődik” a különböző szervek, vállalatok fejlesztési terveiből, s csak akkor szerez tudomást valamiről, amikor már kész helyzet előtt áll. A szóba hozott cégeknek, szerveknek viszont kisebb gondja is nagyobb, mint hogy ügyeljenek a város — a település — korára, történelmi múltjának figyelembe veendő tényezőire. Ezért azután nem ritkaság, hogy o sikeresnek ítélt iparfejlesztési lépés az ún. infrastruktúrában gondok tömegét zúdítja a tanács nyakába, s a megoldást azok sürgetik a legjobban, akik a gondok létrehozói voltak. Meglehetősen sokáig tartott annak fölismerése, hogy a város nem más, mint bonyolult hatásokat létrehozó s bonyolult hatások alatt álló szervezet, ahol minden beavatkozásnak nemcsak közvetlen hatásai vannak, hanem közvetettek és messzire érők szintén. Ami ma Szentendrén vagy Százhalombattán történik, az valójában már a kétezer utáni köznapok megalapozása, legyen ez a dunafüredi üdülőtelep fejlesztése Százhalombattán, vagy a sokat vitatott Belső- kőrút befejezése Szentendrén. Magyarán: a múlttal küszködve magunk is múltat teremtünk, s ahogy mi nem tudjuk félretolni azt, amit elődeink teherként hagytak ránk, utódaink sem tehetik meg ezt azzal, amit mi cselekszünk, telve jószándékkal, a mai szükségletekre hivatkozva. Ne feledjük: a szamár-hegyi pincéket is a szükséglet indokolta. Mészáros Ottó Jubileum a turul tss-ben Fokozott együttműködés Harminc esztendővel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án alakult meg a túrái Magyar—Kubai Tsz elődje, az egykori Galga Tsz. Az ebből az alkalomból megrendezésre kerülő ünnepségsorozatot Lévai Ferenc, a szövetkezet elnöke nyitotta meg kedden, az MSZMP nagyközségi székházában. Az elnök, egyebek között, méltatta a megtett út történelmi jelentőségét és az elért sikereket. A bensőséges hangulatú eseményen, amelyen ott volt az MSZMP gödöllői járási bizottságának első titkára Bállá János is, Balogh László, a Pest megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a jelenlevőket a megye mezőgazdaságának helyzetéről és a soron levő feladatokról. Balogh László beszéde bevezető részében megállapította, hogy az országosnál kedvezőtlenebb termőhelyi adottságok ellenére a megye közös gazdaságai elismerésre méltó eredményeket mondhatnak magukénak. Sikerült ugyanis a főváros közelségéből adódó előnyös közgazdasági feltételeket kihasználni, a melléktevékenységből származó többlet- jövedelem révén a gazdálkodást intenzívvé tenni. A hagyományos mezőgazdálkodáshoz, a földműveléshez, állattenyésztéshez szorosan nem kapcsolódó ágazatok működtetése tette lehetővé, hogy a fejlesztésekre fordítható pénzeszközöknek 20 százaléka éppen Pest megye szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban képződött. Az alaptevékenység arányos fejlődését jól jellemzi például az a tény is, hogy szőkébb pátriánkból ' a hazai zöldségtermésnek 13, szőlőnek 12 százaléka származik. — A városellátás feladata I óriási felelősséget ró ránk, hi- 1 szén 3 millió ember megfelelő színvonalú ellátásáról kell gondoskodnunk — mondta Balogh László. — Az idén a tehenészetekben folyó sok éves tenyésztői munka eredményeképpen a tehenenkénti kifejt tej kereken 4 ezer liter lesz. Mintaszerűen integrálja néhány nagyüzemünk a háztáji gazdaságokat. A hernádi Március 15. Tsz 75 millió, az ócsai Vörös Október Tsz 100 millió forintot forgalmaz a kistermelők áruiból. A jelenlegi időszakban ezeket az úttörő kezdeményezéseket, új módszereket kívánatos minél általánosabbá tenni. Hogy e vonatkozásban milyen lehetőségeink vannak, példával is illusztrálta az előadó. A megye valamennyi gazdaságának tömegtakarmányát .laboratóriumi vizsgálat alá vetik. Azok beltartalmi értékeinek ismeretében jelentősen csökkenthető a feletetett silókukorica és széna mennyisége. A feladatok közül a földek jobb kihasználásának, a szövetkezetek közötti fokozottabb együttműködés szükségességét emelte ki a Pest megyei párt- bizottság titkára. Utóbbi azért is fontos, mert a népgazdaság jelenlegi kisebb teherbíró képessege következtében a jelentősebb beruházások elsősorban összefogással valósíthatók meg. A hosszú távú programok többsége, így az állattenyésztés, a kertészet, az erdőgazdálkodás a jövőben is érvényben marad. Ez természetesen nem jelenthet megmerevedést. Az olyan növényeket, mint a napraforgó, amely 1979-ben nagy keresletnek örvend, még ideiglenesen is érdemes termesztésbe vonni. V. B. Megnyílt a szovjet mezőgazdasági kiállítás Kedden a budapesti nemzetközi vásárközpontban megnyílt a szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgép- ipari kiállítás. A megnyitón jelen volt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Szekér Gyula, a kormány elnökhelyettese. Az augusztus 26-ig nyitva tartó kiállítás 1500 négyzet- méter fedett és kétezer négyzetméter nyitott területen mutatja be a szovjet mezőgépipar és élelmiszeripar gyártmányait, a növénytermesztés és állattenyésztés legújabb eredményeit. A megnyitóra egybe gyűlt vendégeket Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter üdvözölte, majd Valentyin Karpovics Mesz- jac szovjet mezőgazdasági miniszter ismertette a szovjet mezőgazdaság fejlesztési terveit. Gépbemutató a kiállításon nácskozásain. Feltárván a belső tartalékokat, melyek segíthetnek, mégpedig nem is keveset a feladatok valóra- váltásában. Szükség is van a jobb munka- és üzemszervezésre, az ehhez kapcsolódó tennivalók valóraváltásának elemzésére, az átgondoltabb minőségjavításra, az anyagtakarékosságra. DÉL-PEST MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT A vállalat munkájának hatékonyságát a tervidőszak hátralevő idejében tovább szeretnék javítani, gyarapítani. Éppen ezért az eddigieknél is nagyobb figyelmet tordítanak a munka- és üzemszervezéshez kapcsolódó tervben megjelölt tennivalóik valóra váltására. Törekednek új technológiák adaptálásán túl azoknak a lehető legszélesebb körben való alkalmazására. Nem kevesebbért, minthogy a VI. ötéves tervben megjelölt feladatokra megfelelően felkészüljön a vállalat. Sőt saját munkáját előkészítse. Az ötödik ötéves terv hátralévő idejében száz lakást adnak át. Túl ezen határidőre — a meglévő nehézségek ellenére is — át kívánják adni rendeltetésének a MÁV ceglédi szociális épületét, az Örkényi 12 tantermes iskolát, a szentlőrinckátai nyolc tantermet, a hatvan gyereket befogadó ceglédi bölcsődét, s a szolgáltatóházat, a Volán 20- as vállalatának Cegléden elkészülő forgalmi telepét. Nagykőrösön pedig a 60 apróságnak helyet adó bölcsődét. A már említett száz lakáson túl arra is felkészül a vállalat, hogy 1981-ben is közel száz lakás átadására kerülhessen sor. Az üzemanyaggal való takarékosság is szerepel vállalásaik között. Ennek érdekében az egy tonna árukilométerre jutó költséget a tervidőszak hátralévő ideje alatt három százalékkal szándékoznak csökkenteni. A közös elhatározás, amit vállaltak, azt hozhatja magával, hogy az 1979. évi 147 millió forintos termelési érték 1980-ban 151 millióra alakuljon. Tehát a vállalt termelési értéket 33 millió forinttal — azaz öt százalékkal — teljesítik túl. A vállalat saját építőipari telepét is kialakítja, a raktárakat új telephelyére költözteti, s egyúttal az ugyancsak új automata betonkeverő telepet is létrehozzák. Megfelelően előkészítik, megszervezik a transzportbeton és a habarcs építési helyszínre való szállítását. Erőfeszítéseik között kap helyet az előgyártás oly módon való kialakítása is, hogy az új, bevezetett technológiát gazdaságosan működtető géplánc szolgálja ki. LENFONÓ- ÉS SZÖVŐIPARI VÁLLALAT Az LSZV munkáskollektf- vája két döntő pontot fogalmazott meg alapcélként: termékeik minőségét kívánják tovább javítani, s a gyártás minden fázisában takarékos- kodnak az anyaggal. A minőséget tekintve a szövőfonalgyártásnál az exportra menő és az első osztályú fonalak részarányát 6,7 százalékkal kívánják gyarapítani. A kész szöveteknél pedig egy százalékkal növelik az első osztályú termékek részarányát. Az úgynevezett biztonsági tartalékot pedig 1,9 százalékkal csökkentik. Az anyagtakarékosság során alapvető a megtermelt hazai nyersanyag maximális hasznosítása. Ehhez pedig az kell, hogy az úgynevezett len- szálhozamot 2,3 százalékkal növeljék. Ugyanakkor az egy tonna tilolt len előállításához szükséges gubóskóró felhasználását 15 százalékkal csökkentik. A szövődéi anyagkihozatalt — éppen a takarékosság jegyében — vállalati szinten 3,6 százalékkal szeretnék javítani. A kollektíva célja az is, hogy a drágán beszerezhető festék-vegyszer felhasználásánál hat százalékos megtakarítást tudjanak felmutatni. Az LSZV gyárainak, munkáskollektívájának a minőség javítására, a takarékos anyaggazdálkodásra — mégpedig a gyártás minden fázisában! — vonatkozó vállalása számottevő. Ebben az esetben is az úgynevezett belső tartalékok feltárása segíthet. S ezt a „segítséget” veszik most igénybe gyárkapun belül. ÉRDI BENTAVÖLGYE TERMELŐSZÖVETKEZET Nemcsak a gyárak, nagyüzemek, hanem a termelőszövetkezetek kollektívái is sorra teszik meg felajánlásaikat, amelyekkel a különösen nehéz gazdasági évet köny- nyebbé tehetik. Az érdi gazdaságban a tsz 16 szocialista brigádjának vezetői elhatározták, hogy a traktorok és betakarító gépek fogyasztásának fokozott ellenőrzésével 2 százalék üzemanyagot megtakarítanak. Az eredményes másodvetésű silókukorica, valamint a kukorica betakarítási veszteségeinek csökkentése lehetővé teszi, hogy jelentős területeket átminősíthetnek magkukoricának. Az őszibarack szüretelésénél gondos munkával növelik az exportra vihető szállítmányokat. A szarvasmarhák takarmányozásához felhasznált abrak mennyiségét oly módon csökkentik, hogy az 1 liter tejre jutó takarmány 38 deka lesz. A megye húsellátásához terven felül 400 mázsa húst és hús- készítményt ad az érdi gazdaság. A szövetkezet építői vállalták, hogy a szarvasmarha-telep rekonstrukcióját a tervezett határidő előtt két héttel elvégzik, s a költségeket nem lépik túl. Valamennyi brigád jó munkaszervezéssel igyekszik a felhasznált energia mennyiségét 3 százalékkal csökkenteni. KÖZELET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Denis Sassou Nguesso ezredest, a Kongói Népi Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden, az Országházban fogadta Valentyin Karpovics Meszjacot, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterét, aki a szovjet mezőgazdasági kiállítás alkalmából küldöttség élén tartózkodik hazánkban. Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete kedden a nagykövetség épületében fogadást adott Valentvin Karpovics Meszjac, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere és a vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelent Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, valamint társadalmi életünk több más képviselője.
