Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
19Í9. AUGUSZTUS 14., KEDD SZABADTÉRÉN Ceglédi kulturális napok A Károlyi Mihály lakótelep játszóterén gyermekrajz-kiál- lífással nyílt meg tegnap délelőtt a II. Ceglédi szabadtéri kulturális napok rendezvény- sorozat. A programban 25 esemény kapott helyet. A rendezők igyekeztek kinek-kinek a kedvére tenni, a legkülönbözőbb korosztályok megtalálhatják a kedvükre való szórakozást. A gyerekeknek ma, kedd délben rajzversenyt rendeznek. majd Kutvafáját címmel szórakoztató műsort tartanak. A hét folyamán lesz sárkányépítés és sárkányeresztő verseny, sakkbajnokság óriási figurákkal, ezt követően Mesecirkusz, s a zárónap délelőttjén pedig grundbirkózás, lábtenisz-bajnokság és tréfás játékok. A fiatalokat, s a mozikedvelő időseket a szabadtéri filmvetítések várják, önfeledt szórakozást ígér a Hacsek és Sajó est, lesz utcabál és kétszer is discó a Szabadság téren. A sportprogramok többségén a felnőttek, sőt. az idősebbek is megtalálhatják a szórakozást. A programból kétségtelenül kitűnik, hogy az összeállítók mindenáron a sokféleségre törekedtek, hiszen az eddig már említett rendezvények mellett szerveztek magyamóta-estet is. Tartalmas szórakozásit ígérő esemény a Képcsarnok Vállalat kiállításának augusztus 16-i megnyitása, valamint Leo- nyid Setnyev vologdai grafikusművész tárlata, a városi művelődési központ balettcsoportjának műsora és András Tamás orgonaestje. A ceglédi kulturális napok érdekes eseményének ígérkezik a népművészeti bemutató- és vásár, amely a Mesterek utcája elnevezést kapta, s augusztus 19-én, vasárnap betölti a Szabadság teret. A város lakói közül azok akik tavaly is részt vettek a programsorozat rendezvényein, meggyőződhetnek arról, hogy Cegléd kulturális életének irányítói hűek. maradtak eredeti elképzelésükhöz: ismét előnyben részesítették a köny- nyed nyári szórakozást. Kr. Gy. Meselemezek Kellemes, de időt rabló terheket vesz le a hanglemezgyártó vállalat a kisgyermekes szülők válláról: az idén több mint tíz meselemezt jelentet meg. Az esti felolvasás helyett lemezjátszó mellé ülhetnek az apróságok és úgy hallgathatják a mesét. Archiv felvételek segítségével a líra idősebb és ifjabb szerelmeseinek is meglepetéssel szolgál a Hanglemezgyártó Vállalat: Vörösmarty A vén cigány és József Attila Óda című költeményét olyan nagy színészegyéniségek hangjával veszi hanglemezre, mint Ódry Árpád, Somlay Artúr, Tímár József, Básti Lajos, Gábor Miklós, Latinovits Zoltán. Szintén régi hangszalagok felhasználásával készül a Színészmúzeum című kiadvány, amely Bajor Gizi emlékezetes szerepeit idézi — az Ármány és szerelem, a Rómeó és Júlia, a Csongor és Tünde részleteit. PEST MEGYEI TALÁLKOZÓ Szövetkezeti néptáncosok FELLÉPÉSEK A NAGYKÁT AI JÁRÁSBAN A legfiatalabb táncos hároméves volt, a legidősebb hetvennyolc. Örömmel lépett színpadra szombaton, augusztus 11-én és másnap az a 300 táncos, aki szövetkezeti együttesével a találkozóra érkezett. Első nap este négy helyszínen, Kákán, Pandan, Tápióbicskén és Tápiószentmártonban a zsúfolásig megtelt művelődési házakban mutatkozott be összesen kilenc együttes. Ezerháromszázán választották szombat esti programként a bemutatók megtekintését, a menet- táncversenyre pedig, amely vasárnap délelőtt Nagykátán, a Dózsa György úton zajlott, mintegy háromezren voltak kíváncsiak. A tízéves fennállását ünneplő nagykátai Tápiámente Együttesen kívül az abonyi Búzavirág Együttes, a bag-hé- vizgyörki Muharai Elemér Együttes, az isaszegi Csata Együttes, a ceglédberceli Német Nemzetiségi Együttes, a kiskunlacházi Kiskun Együttes, a lórévi Délszláv Tánc- együttes, a tápiószecsői Hagyományőrző Népi Együttes és a nagytarcsai Szlovák Nemzetiségi Együttes érkezett a találkozóra, amelynek fő védnöke a Pest megyei MÉSZÖV volt. A MÉSZÖV nemcsak eszmei támogatást nyújtott, hanem az anyagiakat is a nagyszabású rendezvény lebonyolításához. A Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége, a Tápiómente Együttes, a nagykátai járási és nagyközségi politikai, társadalmi kulturális szervek és a Nagykáta és Vidéke Áfész közösen vállalták a rendezést. Hagyományőrzés A találkozó kezdeményezése Dómján Bajos, a Tápiómente Együttes művészeti vezetője nevéhez fűződik. Tápióbicskén, a művelődési házban, ahol beszélgettünk, hangunkat el-el- nyomta a készülődés zsivaja. Az előtérben és a folyosón a fellépés előtti lázban égő, népviseletbe öltözött táncosok gyakorolgattak, az utolsó pillanatokat is kihasználva. — Szeretnénk, ha hagyományt teremtene ez a találkozó — mondotta Dómján Lajos —, az az elképzelésünk, hogy kétévenként, mindig az Országos Szövetkezeti Néptánc Fesztivált megelőző évben rendeznénk meg. Alkalmat adna a minősítésre és a komplex szakmai tanácsadásra is. A résztvevő szakemberek ez alkalommal egyenként értékelni fogják az együttesek munkáját, a zenét, a tánctudást, a koreográfiát, a népviseletet. Díjak azonban idén még nincsenek. Később az itt elért helyezések hozzásegíthetik együtteseinket ahhoz, hogy megyénket mind többen képviselhessék az országos fesztiválon, ahova a legjobb tíz szövetkezeti együttes juthat el. — Magas mércével mérünk — kapcsolódott be a beszélgetésbe Szabadi Mihály, a zsűri tagja, aki Tolna megyéből érkezett, a Szekszárdi Szövetkezeti Néptánc Együttes koreográfusa. — Vegyünk csak egy példát: a népviseletekét. Nem biztos, hogy egy falunak a legünnepibb viselete a legszebb, tehát az is bírálati szempont, hogy mennyire illik az öltözet a bemutatott műsorhoz. Az sem mindegy, hogy ki hogyan viseli a színpadon a ruhát, a gyakorlott szem azonnal észreveszi, ha — például — nem kalocsaiak öltöznek be kalocsai népviseletbe. Segíteni a közművelődést — A zsűri tagjai — folytatta Dómján Lajos — valameny- nyien a népművészet és a színpadi művészet országosan elismert személyiségei. Azért hívtuk meg őket, hogy segítségükkel megyénk hagyományai közül valóban a legérdemesebbeket őrizzük meg. Ha a népviseletnél tartunk: Falvai Károly zsűritag például régóta gyűjtő, még azt is észreveszi, ha a gombok nem illenek a viselethez. Az ilyen látszólag apróságokra azért kell felfigyelni, mert a legtisztább, legeredetibb formában akarjuk megőrizni a különböző népviseleteket. Természetesen, ugyanígy vigyázunk a zene és a tánc tisztaságára is. A Tápiómente Együttes tagjai úgy érzik, hogy kötelességük a közművelődésben is segíteni Pest megyét. Az együttesek a szombat esti programban egy-egy órás műsort mutattak be. Ezzel az volt a cél, hogy a jelenlevő szakemberek alapos képet alkothassanak felkészültségükről, s ennek alapján adhassanak útmutatást a további munkához. Kókán. a művelődési ház előtt palóc népviseletbe öltözött fiatalokkal találkoztunk. A két kislány, Gulyás Julian- ! na és Spolmin Éva — szolnoki, illetve újszászi gimnazisták — fiatal koruk ellenére régi tagjai az abonyi Búzavirág Együttesnek. A Palóc páros bemutatására készülnek. — Hajdanában a török elől sokan menekültek Abonyból a Palócföldre — magyarázza Skultéty Sándor, az Abonyi Művelődési Központ igazgatója —, s amikor 1688-ban visz- szatelepültek, rengeteg palóc motívumot hoztak magukkal; beszédben, táncban, öltözködésben. Ezért választottuk ezt a táncot. Együtt a közönséggel A színpadon aratott siker a nézőknek is kedvet csinált a néptánchoz. Szombaton este a szentmártonkátai Tölgyes csárdában a részt vevő együttesek közös táncházat rendeztek, majd tábortűz mellett szórakoztak együtt a közönséggel. Vasárnap délelőt verőfényes napsütésben, vastaps mellett vonultak végig — táncolva — az együttesek a nagykátai gimnáziumtól a szabadtéri színpadig, ahol 11 órakor megkezdődött a gálaműsor, amelyet Tuza Sándorné dr., a Pest megyei MÉSZÖV elnöke nyitott meg. Varga Gyula, a zsűri elnöke ismertette a me- nettáncverseny eredményét: az első dijat a tápiószecsőiek nyerték, a másodikat a cegléd- berceliek, a harmadikat pedig a bag-hévízgyörkiek. Kedves színfoltja volt a záróünnepségnek, amikor a legfiatalabb résztvevő, a hároméves Rákosi Nóra átvette a hatalmas nép- művészeti babát Tuza Sándor- nétól. A nagykátaiak méltán kapták meg a különdíjat a találkozó szép megrendezéséért' a két hét végi nap mindenkinek felejthetetlen élményt nyújtott. A résztvevők így búcsúztak egymástól: viszontlátásra 1981-ben! T. É. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Külföldi és magyar tájak Kiss Attila képeit a Pataky István Művelődési Központban mutatták be. Az Ady-illusztrációk és a hónap műtárgyaként kiállított Koszta József-festmény augusztusban látható a Magyar Nemzeti Galériában. Gádor Emil festőművész tárlata augusztus 20-ig tekinthető meg a nagymarosi művelődési házban, hétfő kivételével, naponta 10 és 18 óra között. Kiss Attila útiképei Van lendülete, nyilvánvaló a szorgalma. Becsvágya is, hogy a látott, érzékelt világot festménnyé alakítva visszasugározza. Az is értéke, hogy figurái nem általánosak, hanem a mai fiatalok testi, lelkületű karakterét tükrözik, E dinamika nyomán feltárul Buda, Szentendre, Neszebár, Erfurt, Szófia, Frankfurt sok érdekes részlete. A gyorsaság azonban, olykor túlzott, nem érezzük mindig az elmélyülést, azt, hogy egy problémánál elidőzne. Ez pedig szükséges és ki- iktathatatlan a festő életéből, és Kiss Attila sem nélkülözGádor Emil: Egyedül Kiss Attila: Frankfurti hangulat heti. Kevesebb több lenne, s hogy tényleg tehetséges, azt különösképp erfurti részletei és a Tengeröböl című képe igazolja. Itt a rajztudást és a színérzéket erő és megfontoltság, ízlés és elmélyülés kormányozza. Ezt az eredményt általánosítani lehetne, kellene, különösen olyan jó adottságú alkotónak, mint amilyen Kiss Attila, akinek rajzait oly gyakran közli lapunk, s akitől a jövőben oly sokat, egyre többet várunk Ady-illusztrációk Elmúlt az évforduló, de Ady költészetének nem szűnő időszerűsége révén a közönség újra láthat egy sorozatot Ady lírájának képi kíséretéből. Itthon és Párizsban élő grafikusaink mutatják be ötleteiket, vizuális hozzászólásukat. Meglepetés Molnár Vera lapja, aki Ady névbetűinek ritkításával, sűrítésével éri el a kép, a mű színvonalát — nagyon eredeti megközelítéssel. Fajo János szintén a betű lehetőségeinek csúsztatásaival éri e) kívánt eredményét, Farkas Adám sorozata A költő hajójáról tulajdonképpen nem más, mint egy feltalált forma teljes kibontása. A jó átlag- színvonalból is kiemelkedik kulturáltságával és eredetiségével Kolos—Váry, Kocsis Imre és Szabados Árpád lapja. A hónap műtárgya a Nemzeti Galériában Koszta JózseJ 1920 körül festett Ruhaszárí- tás-a. Szinyei Merse Pál ismert művét folytatta, fokozta Koszta szentesi könyezetben, alföldi hangolással, temperamentumának felindulásával, izzó fehérek feszültségével. Csupa báj Szinyei Merse alkotása, csupa tűz és dráma Koszta József képe. Két Ruhaszárítás — két különböző hely, idő, élmény, két mester- mű. Gádor Emil festményei Nagymaroson szerepelni rang és elismerés. A Művészeti Alap, a Dunakanyar Intéző Bizottság és a nagyközségi tanács egyaránt szívügyének érzi az állandó kiállítások szervezését, melyre közösen vállalkoznak. TV-FIGYELŐ Képzelt riportot írt Gyárfús Endre a nem létező Hamisítók Klubjának tagfelvételi üléséről. Három híres irodalmi hamisító ügyét tárgyalták a résztvevők egy kissé túlbonyolított keretben. Kettőét — Thomas Chaittertonét és James Macphersonét — elegánsan, szelíden, egyét — Thaly Kálmánét — nekibuzdultam néha bombasztikusán. A különbség nemcsak abból adódott, hogy az elsők a La Manche másik partján élő hidegvérű férfiak, míg a harmadik egy forrófejű hajdani hazánkfia. Hanem és nagyobbrészt abból, hogy a különbségre alaposan rájátszott a kardos- díszmagyaros kései kuruc — feltételezhetjük, hogy nem András Ferenc rendezői szándéka ellenére. Amit a három színész, Halmágyi Sándor, Dózsa László és Dégi István csinált, jó volt — ez utóbbi azonban egy másik műfajban jeleskedett: remekül játszott egy szatirikus felhangú bohózatot. Csak éppen a produkciója nem illett a vidám látomásnak nevezett műsor első háromnegyedéhez. Egységesebbnek tetszett a vasárnap bemutatott, a Kiss Manyi-sorozatot záró Mict néni harmadik élete című sok esztendős portré. Mert az anyag sajátosságaiból következően, egységes stílusban vállalta és valósította meg a mozaikszerűséget. Szervesen si- múlt egymáshoz az élő jelenet, a régi filmrészlet és néhány színházi felvétel. A Kurázsi mamából és az Éjjeli menedékhelyből felidézett részlet láttán ismételten bebizonyosodott: kár, hogy ritkán — a régi filmeknél sokszorta ritkábban — kerülnek képernyői-e a közelmúlt klasszikus értékű színházi előadásai. Valóságos riportot is kínált a képernyő a bízvást a riportok hetének nevezhető tévés hat nap szombatján. Kovalik Károly Szigetszentmiklósra látogatott. Felkeresett egy harmonikusan élő háromgenerációs családot, amelyik millió szállal kötődik a gyorsan fejlődő Duna-parti településhez. Láttuk örömeiket és mindennapi gondjaikat, belepillanthattunk a szombat-vasárnapi ház körüli sürgölődéseikbe és velük lehettünk a strand füvén. Csak éppen az nem derült ki — s nem a vendéglátók elmarasztalása —, hogy voltaképpen miért kellett éppen Szigetszentmiklóson vendégeskednünk negyven percet. Vagy legalábbis harmincötöt. Mert öt igazán érdekes perce azért volt a riportnak: az ottani Duna-szakasz környezet- védelmi nehézségeiről és a nemrég megkezdődött javulásról hallottunk rokonszenves és figyelemre méltó adatokat, gondolatokat. A látottak alapján meg kellett volna fordítani a harmincöt perc—öt perc arányt. Valóságos beszélgetésnek indult az ezúttal középszerűre sikeredett A Hét Trethon Ferencet megszólaltató darabja. Aztán villámgyorsan kiderült, hogy beszélgetésről szó sincs, a munkaügyi minisztert tulajdonképpen narrátorszerepre kárhoztatták, arra, hogy néhány felszínes munkahelyi riportot valamiféle keretbe foglaljon. Az álbeszélgetés egyetlen mentsége, hogy befejezésekor megtudhattuk: folyt. köv. egy hét múlva. Addig hát várnunk kell a miniszter véleményére. Kérdés persze, hogy akkor végre megkapja-e a szólás valóságos jogát. Meg kellene hogy kapja: á beszélgetés bejelentett tárgya ugyanis jelenünk egyik legfontosabb kérdése, a népgazdaság munkaerőhelyzete, munkaerőgondjaink leküzdésének lehetséges módja. Daniss Győző Gádor Emil hű önmagához, karakteréhez és tehetségéhez. Az 1911-ben Pécsett született festő 193G-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskoláit, de jelképes az, hogy már 1931- ben megkapta a Szinyei Társulat kitüntetését. Szinyei Merse Pál és a nagybányai tiszta források, s azok rendszeres bővítése határozza meg határait és fejlődését. Ebben következetes. Ez az egyénisége. Ez okozza, hogy művészetének kellemes hatásai révén annyi műve érkezett londoni, pécsi, budapesti múzeumokba, és magángyűjteményekbe. Gádor Emil régóta kedveli a balatoni és elsősorban a Dunakanyar motívumait. Mostani kiállításának is ez a két táj a meghatározója. Más is; csendéletek éts tanyák. Hazai, külföldi utazásainak eredményei e képek, melyeknek filozófiája az életszeretet, ahogy a katalógus előszava összegezi festői hitvallását. Bensőséges váci kálváriája mellé sorakozik Nagymaros vizuális keresztmetszete. Megjelenik a Duna, a számtalan csúcsra osztódó hegy és a házak szelídsége sétáló emberekkel. Ilyen a November is. Itt az ősz vörhenyes színvilágát nem a levelekben, hanem a házak tetőzetében fogalmazza meg a festő és egy lépő öregember tiszta, kedves alakjában. Meghitt és körültekintő rajzzal érzékelteti az utcák ringását, a boltok falusi kedvességét, a behavazott téli domboldalakat. Szemrevételez öreg visegrádi házakat és tanyákat is, de ezek a tanyák alföldi környezetükben is messze nagymarosi ihletésűek. Nem a motívumot, hanem a színárnyalatokat illetően. Nem hivalkodóak, éppen ezért kifejezőéit portréi, különösen az. melyet Varga Zoltánról festett. Választékosságra törekszik a csendéletekben is. A kalap és a köcsög, továbbá az ikon nemes és egyedi háttér a gombákhoz és száradt napraforgókhoz. Kétségtelen, hogy a rajzi, festői leírás dominál képein, de mindez olyan finoman; hogy legtöbb esetben éppen u finom erő miatt a leírás értelmezéssé fokozódik csupán az elért érték helyzeti ener-j giája révén. Állandó tevékenység Gádor Emil élete; tanítás, utaz t, festés. Hosszabb ideig kor. í- gálta a Csepel Munkásotthon amatőr képzőművészeinek munkáit, mostanában nagymarosi és balatoni tartózkodását külföldi utakkal szakítja meg, hogy friss maradjon és közvetlen az élmény, mely az ő sajátos művészetéhez elengedhetetlenül szükséges. Ennek jegyében él és alkot. Tudatos önismerettel. Losonci Miklós
