Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

PESTS* jA VIIAQ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEGYEI Vf x/unap VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM Ara 1.20 forint 1979. AUGUSZTUS 14., KEDD Nagygyűlés Békéscsabán Megszilárdítani eredményeinket losoncMB Pál beszéde Losonczi Pál. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke hétfőn Békés megyébe látogatott. A vendé­get Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházában fo­gadták. M últ heti lapszámaink egyikéből sem hiány­zott azoknak a hír­adásoknak a sora, amelyek arról tájékoztatták az ol­vasót, a megye közvélemé­nyét, ipari, mezőgazdasági, szállítási, kereskedelmi egy­ségek mivel kívánják kö­szönteni az MSZMP XII. kongresszusát, hazánk fel- szabadulásának harminc- ötödik évfordulóját. Ne­mes és gazdag hagyomá­nyai vannak a szocialista munkaversenynek hazánk­ban, s az olyan kiemelke­dő társadalmi események, mint amilyen egy-egy párt- kongresszus, különösen nagy lendítő erőként ha­tottak erre, a mozgalomra. Természetesnek vélhetjük tehát, hogy amikor az MSZMP Központi Bizott­sága 1979. június 20-i ülé­sét követően nyilvánosság­ra került a XII. kongresz- szus összehívása 1980 már­ciusára, szinte ugyanabban az órában megkezdődtek a munkahelyi kisközössége­ken belül az eszmecserék arról, mit lehetne vállalni többletként, mi az, ami népgazdaságnak, gyárnak, egyénnek a legkívánato­sabb hasznot hozná. Ezeknek a kezdeménye­zéseknek összefoglalásaként és egyben további ösztön- zőjeként foghatjuk fel azt a f elhívást, amelyet'a Szak­szervezetek Országos Taná­csa és a KISZ Központi Bi­zottsága tett közzé, s ame­lyek a lapok — így magunk is — vasárnapi számukban publikáltak. Két olyan tár­sadalmi szervezet vállalt ezzel felelős irányító szere­pet a versenymozgalom új szakaszában, amely kétség­telenül a legnagyobb töme­geket egyesíti soraiban, azaz — országos és helyi értelemben egyaránt — jó kovácsa lehet a sikernek. S erre a sikerre — ne hall­gassuk el ezt most sem, ör­vendetes társadalmi meg­mozdulást üdvözölve — nagy szüksége van a ma­gyar népgazdaságnak, a termelőágazatok mindegyi­kének, s nem különben a murtkahelyi közösségeknek. A fejlődés nem könnyű szakaszában járunk. A szi­gorú külpiaci, s a szigorúbb hazai termelési, értékesítési, fejlesztési körülmények nemcsak feltételezik, ha­nem egyenesen megkövete­lik az eddigi teljesítmé­nyek vizsgálatát, bírálatát, s azt szintén, hogy min­denütt legyen bátorság a társadalmilag szükségeset, hasznosat keresni, megvaló­sítani. L ényeges vonásnak tart­juk a munkahelyi kol­lektívák kezdeménye­zéseiben, hogy — szemben a korábbi gyakorlattal — nem a mennyiségi többre jutott, jut a hangsúly, ha­nem döntő mértékben a másra, a jobbra, a mi­nőségileg magasabb fo­kon állóra, az értéke­sebbre. Ezt nemcsak a megye legjelentősebb ipari üzemeiben, mint a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Csepel Autógyárnál, a Nagykőrösi Konzervgyárnál tapasztalhattuk, hanem a kisebb egységekben is, az ipari szövetkezetekben vagy éppen a mezőgazdaságban, ahol kétségtelen, eddig el­sősorban az egyszerű meny- nyiségi többnek jutott a főszerep. Különösen a gaz­Hét vége a határban Kedvezett az időjárás Még jóformán be sem feje­ződtek a gabona betakarít-ásá-t követő utómunkálatok, a tar- lóhántás, a szalma betakarítás a termelőszövetkezetekre, ál­lami gazdaságokra újabb nagy erőpróba vár: fel kell1 készül­niük a gépet, embert próbáló őszi nágy munkákra. Érthető, hogy a hét végén ahol csak szükség volt rá. szorgos mun­ka folyt a földeken. A kora őszi napokat idéző időjárás sem zavarta meg a folyama­tos. munkálkodást. Az eső jót jött a kapásokra, de nem hát­ráltatta az időszerű íen.mvfc- lók elvégzését. Az érdi Bentavölgye Ter­melőszövetkezetben a hét végén a gyümölcsösökben is szorgos munka folyt. Az őszi; barac­kosban konténerbe szedték az ízletes gyümölcsöt, hogy jó minőségiben juttathassák el a fogyasztókhoz. Ezen a héten is folytatódik a barackszüret, s mintegy 20 vagonnyit szál­lítanak el a gazdaságból. A szüretelőknek is akadt dol­guk. Eddig 3—4 vagonnyit szedtek le a szőlőtűkíkróB. A gyümölcs és szőfószüretbe o gazdaság dolgozóin kívül a közeli építőtábor lakód és a tsz nyugdíjasai is besegítenek. A gépek már az őszi mun­kákhoz készítik elő a talajt. Húsz-húszónkét traiktor dolgo­zik a földeken. A tervek sze­rint még ezen a héten mint­egy 40 hektáron vetnek lu­cernát ajz érdi gazdaságban. Gyors ütemben és nagy mennyiségben juttatják ki a földekre a szerves trágyát a tápan yag - után p ó ti ás érdeké­ben. Eddig mintegy 70—80 hektárra került istállótrágya a szövetkezetben. Megkezdték az előkészülteteket a siló, maijd ezt követően a szemes kukorica betakarítására is. A dunavarsányi Petőfi Tsz- ben a több száz hektáros má- sodvetés megfelelő öntözése jelentette a fő tennivalót. A kertészetben a paprika adott munkáit az ott dolgozóknak. Itt ils megkezdték a felkészü­lésit a silókukorica bctaíkarí- tására. elhelyezésére. Az Elnöki Tanács elnöke az ifjúsági és úttörőházban nagy­gyűlésen találkozott a megye termelőszövetkezeteinek, álla­mi gazdaságainak, élelmiszer­feldolgozó üzemeinek, a ter­melőszövetkezetek területi szövetségeinek és agráripari egyesülésének, valamint a me­gye mezőgazdasági kutató in­tézeteinek képviselőivel. Csatári Béla a megyei párt- bizottság titkára köszöntötte a Békés megyei termelőszö­vetkezetek és nagyüzemek mintegy 38 ezer dolgozójának képviselőit, a szocialista bri­gádok vezetőit, tagjait, a nagygyűlés részvevőit, majd Losonczi Pál emelkedett szó­lásra. — Pártunk Központi Bizott­ságának és a kormánynak az utóbbi időben hozott határo­zatai azt célozzák, hogy a vál­tozó körülményeknek megfe­lelően stabilizáljuk gazdasá­gunkat, megszilárdítsuk ered­ményeinket, s megtartsuk ed­digi életszínvonalunkat. Nem kis feladat ez — mondotta be­vezetőben az Elnöki Tanács elnöke, majd részletesen szólt arról, hogy a kedvezőtlen kül­gazdasági haitások, továbbá sa­ját munkánk fogyatékosságai és az intenzív gazdálkodásra való áttérés egyaránt sürgető 'kötelezettséggé teszik szá­munkra: gazdálkodjunk jól, takarékosan a mind nehezeb. ben beszerezhető nyersanya­gokkal, s minél értékesebb, korszerűbb, versenyképesebb térmókeket állítsunk elő. Nehezebb föltételek között, magasabb piaci követelmé­nyeknek eleget téve kell helyt­ál inunk, méghozzá úgy, hogy nemzeti jövedelmünknek több mint a fele a külkereskedelem útján realizálódik. Már ahhoz is lényegesen többet kell nyúj­tanunk, hogy megtarthassuk jelenlegi helyünket, s még ennél is többet, hogy előbbre is léphessünk. Az előbbrelépés magasabb követelményeit megfogalmaz­va szót kell ejtenünk arról, hogy a béreket az eddiginél erőteljesebben, jobban kell differenciálni, a jövedelmet a tényleg« eredményektől kell függővé tenni. Annál is in­kább, mert az egyenlősdi tö­rekvések az utóbbi időben sem csökkentek, sőt valamelyest még erősödtek is. Persze meg­vannak ennek is az okai. Töb­bek között, hogy arinak ide­jén, amikor minden ember­nek munkát, megélhetést kel­lett biztosítanunk, s az ellátás­ban mennyiségre kellett töre­kednünk, valóban nem a jöve­delmek közötti differenciálás állt előtérben. S az akkor ki­alakult szemléleten bizony nem könnyű változtatni. Losonczi Pál ezután a me­zőgazdaság időszerű kérdései­vel foglalkozott. Szólt arról hogy mezőgazdaságunk ered­ményei önmagukért beszélnek, Személyes tapasztalataink és a statisztikai adatok egyaránt a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás hatalmas fölényét bizo­nyítják. Termelőszövetkezeteink, ál­lami gazdaságaink dolgozói a/ idén is áldozatkész munkával lellensúlyozták a mostoha idő­járást, kemény küzdelmet vív­tak az elemekkel, a korán jöt1 májusi aszállyal, majd a hű­vösre fordult mostoha nyárral s derekasan helytálltak a leg­nagyobb nyári munkában, a; aratásban is. — Emlékszem rá. annak ideién azzal hívtuk a paraszt­embereket a •szövetkezetbe — folytatta —. hogy a nagy­üzem jóvoltából kevessbt munkával többet termelhe­tünk és olcsóbban. Az else kettő azt hiszem, megvaló­sult. mert kevesebb munká­val többet termel a magyar mezőgazdaság. Ma már falun .-•em kell látástól vakolásig dolgozni, s azt is nyug'tázhat- iuk, hogy a munka tarmrié- kenvséae megnégyszereződött. A magvar mezőgazdaságban faleannvian két szerannyit ter­melnek, mint az átszervezés előtti időben. — Hatalmas erőfeszítés van ebben. A parasztságé is, de nemcsak a parasztságé, hi­szen a mezőgazdaság dolgozói a népgazdaság más ágainak támogatásával oldják meg á feladataikat. Segítik őket a munkások, a tudományos in­tézmények szakemberei. — Mai viszonyaink, gond­jaink és lehetőségeink ismere­tében éppen ezért felül keli vizsgálnunk az elmúlt évek­ben kialakított, meghonosí­tott termelési el já rá.sokat, módszereket. Most, amikor ax energiahordozók árai gyor* ütemben nőttek és nőinek, az eddiginél lényegesen jobbon meg kell becsülnünk mindalt. amit szinte készen kapunk « természettől, s amivel okosan éllek, bántak elődeink. A mtl- trágyaárak emelkedése pél­dául nyomatékosan arra fi- gelmeztet bennünket, hogy hasznosítsuk jobban az istál­lót r ágyát. — Közös érdekünk az is, hogy jobban kihasználjuk a háztáji és a kisegítő gazdasá­gok lehetőségeit. A mezőgaz­daság termelésének egyhar. mada még jelenleg is ezekből származik. — Mi tagadás, nem kevés az, ami falun a ház körül megterem. Ez is közrejátszott abban, hogy a legutóbbi ár­emelések ellensúlyozására a mezőgazdaságban dolgozók ke­vesebb jövedelemkiegészítést kapnak, mint a népgazdaság más ágaiban foglalkoztatottak. Ez azonban korántsem azt je­lenti. hogy leértékeljük a pa­rasztemberek munkáját, hogy „másodrangú” állampolgárok­nak tekintjük őket. Egysze­rűen azt a tényt kellett és kell tudomásul venni, hogy aki kö­zelebb van a mezőgazdasághoz az sok olyan portékát maga termelhet meg, amit a városi embernek mostantól drágáb­ban, magasabb áron kell meg­vennie. Végső soron az is a takarékosság egyik formája, ha arra ösztönözzük a falun élőket, hogy jobban kiaknáz­zák saját ellátásuk lehetősé, gait. Losonczi Pál ezután hangsú­lyozta: — Jelenlegi helyzetünk és további fejlődésünk egyaránt azt kívánja tőlünk, hogy kö­vetkezetesebben hajítsuk végre eddigi határozatainkat. Te­remtsünk szigorúbb rendet, fegyelmet a termelésben, az élet minden területén. Gazdál­kodjunk hatékonyabban, taka­rékosabban, s tegyünk többet a minőség javításáért. — Népünk az elmúlt hetek­ben is gazda módjára vetett számot az ország helyzetével és az előttünk álló feladatok­kal. Bizonyságát adta annak, hogy kész odaadó munkával hozzájárulni a gondok enyhí­téséhez. népgazdaságunk ver­senyképességének növelésé­hez, s fejlődésünk új szaka­szának megalapozásához. Nagy­szerű példái ennek a párt XII. kongresszusát és a fel- szabadulásunk 35. évforduló­ját köszöntő vállalások, ame­lyek nyomán megszületett a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának. a KISZ Központi Bizottságának közös állásfog­lalása a kongresszusi és ju­bileumi munkaverseny kibon­takoztatására — mondotta be­fejezésül Losonczi Pál. A beszéd után több fel­szólaló kollektíváik munka- felajánlásairól számolt be. Tégla Solymárról Melegüzemek három műszakban A Budai! Tégla- és Cseiráp- ipari Vállaltat solymári II-es számú téglagyárában egyes berendezések folyamatos mű­szakban dolgoznak. Az úgy­nevezett melc-güzemi gépek, tehát a szárítók, az égető alagutak, a kemencék megál­lás nélkül termelnek. Míg az úgynevezett nyersárut gyár­tók két műszakban dolgoz­nám. A programtervnek meg­felelően a III. negyedév vé­géig Alfa I-es és II-es téglát, valamint a szabványnak meg­felelő haitcen ti méteres válasz­fallapot készítenek. A IV. negyedévben váltanak, s at­tól kezdve év végéig a B 30- aa jelű fail szóelemből adnak nagy mennyiséget. A sólymán II-es számú téglagyárnak az idén a fel­adata nagy. Az év első felé­ben ugyanis a nyersárugyártó részleg éppúgy, mint a szári* tó és az égető alagutak, • kemencék kényszerpihenőn voltak. Részben a téglagyá­rakban szokásos nagyjavítás, illetve a rekonstrukció miatt. Az éves tervet azonban tizen­két hónapra szabták meg, pe­dig ténylegesen az idén tíz hónapon át termel a gyár. A terv szerint — kisméretű. ..normál” téglára átszámítva a már említett termékeiket — 42 millió darabot gyártanak. Időarányosan a tervben meg­jelölt feladatoknak úgy meny­nyi ségben, mint minőségben eleget tettek — mint Tóth Ferenc, a gyár műszaki vehe­tője elmondotta. A solymári gyár gépsorai­ról1, az ott dolgozók keze alól naponta Alfa I-es és II-es téglából 160—180 ezer daTab kerül le, illetve ki. Szükség is van a feszített tempóra, nemcsak a terv miattit, hanem a vásárlók ostroma is kény­szeríti őket a még több ter­melésre. Hiszen a TÜZÉP- telepek az idei, III. ne­gyedévre szóló, az akkori ter­máléit lekötő téglajegyeket már kiadták. Emiatt aztán mindenki szinté azonnal és egyszerre akarja megkapni — mégpedig joggal — a koráb­ban kifizetett összeg ellené­ben a téglát. A gyár napi termelése ehhez a felfokozott igényhez azonban kevés. Ép­pen ezért az előjegyzésekkel már október közepénél tarta­nak — pedig a naptár csak augusztus közepét mutatja. V. E. Gyermekcipők őszre ötszáznegyvenháromezer pár gyermekcipő készül idén a PEMÜ ceglédi cipőgyárában. Ebből 16 ezer magasszárú az őszi iskolakezdéskor az üzletekbe kerül. A képen szalagon az őszi cipők. Bozsán Péter felvétele KÖZELET Gáspár Sándor a SZOT fő­titkára hétfőn a Szaktanács székházában fogadta az össz- Etióp Szakszervezeti Szövet­ségnek (AETU) Mulugate Yimer elnök vezetésével ha­zánkban tartózkodó küldöttsé­gét. Valentyin Karpovics Meszjac a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere hétfőn küldöttség élén hazánkba érkezett. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke vasárnap Mongóliába utazott Bavudorzsijn Barsz vízgazdálkodási miniszter meg­hívására. / daságos kivitel növelését, az ésszerű importanyag-ta­karékosságot szolgáló vál­lalások, elhatározások érde­melnek megkülönböztetett figyelmet, mert itt nyitha­tók meg olyan források, amelyekre most a legin­kább szüksége van a nép­gazdaságnak, hiszen maga a gazdasági növekedés mértéke is ma alárendelt­je az egyensúlyi kérdések fokozatos megoldásának. Fentiek tudatában már indokolt, hogy ne fedje a szemérmes csönd takarója azt az itt-ott fölbukkanó jelenséget, hogy tisztessé­ges szándékkal bár, de egy- egy közösség azt vállalja, ami valójában a kötelessé­ge, amit meg kell tennie a jövedelem fejében! Tapin­tattal ugyan, de nagy kö­vetkezetességgel, a társa­dalmi szerveknek ezeken a helyeken lépniük kell, fél­reérthetetlenül tudatva: a kötelesség teljesítése nem belátás, vállalás, versengés ügye. A kollektívák többsé­gének magatarása, finom érzéke, felelősségtudata le­gyen a példa ezeken a he­lyeken, rávezetve azokat, akiket kell: a több azért több, mert nem a köteles­ség, hanem annak megtol- dása, kiegészítése az áldo­zatkészség erőforrásaival. O lvashattunk a Pest megyei termelőhelyek közösségeinek vállalá­saiban versenyképes áruk nagyobb tömegű kibocsá­tásáról, a termékfejlesztés meggyorsításáról, határidő előtt leszállítandó export­cikkekről, ahogy arról szin­tén, miként kívánják mér­sékelni a fajlagos költsége­ket, főként az anyag- és energiaigényt. Az elhatáro­zások sokrétűsége azt mu­tatta, hogy felnőtt fejjel, nyitott szemmel néztek, néznek szét saját portáju­kon a .szocialista brigádok, a műhelyek, üzemek kö­zösségei, s fölfedezik: még mindig nagyok a tartalé­kok, még mindig tekinté­lyesek a veszteségek. Ami ésszerűbb, az hasznosabb — ilyen egyszerűen foglalható össze a sokfajta erőfeszítés célja, remélt eredménye, de kétségtelen: ennek min­dennapos érvényesítése a termelésben már nem egy­szerű, nem megy könnyen. Szó sincs tehát arról, hogy valamit vállaltak, vállalnak a munkahelyi kö­zösségek; terheket vállal­tak, vállalnak, próbákkal járó feladatokra mondtak igent. S ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a jó versenyhez feltételek kelle­nek, s ezeknek a feltéte­leknek a megteremtése minden érintettnek már nem elhatározáson múló, hanem munkaköri köteles­sége! Voltak és legyenek is viták azon, mire képes, mit nyújthat többletként egy- egy közösség. Akkor azon­ban, amikor kész az elha­tározás, a viták helyébe az egységes cselekvés lépjen, mindenki a maga dolgát te­gye; az adott szó súlya egy pillanatra se felejtödjék. S ez a súly nem kifelé érde­kes, fontos, elsődleges. Min­den közösség önmagának a bírája, önbecsülése köve­teli tehát, hogy a szavakból tett, a tettekből eredmény, az eredményből társadal­mat gyarapító, sikeres ver­seny legyen. Az adotf szó súlya

Next

/
Thumbnails
Contents