Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

6

1979. AUGUSZTUS 12., VASÁRNAP

Rendőrmoforossal a Duna-tavon

Őrjárat szigeten, nádasban, vízen

i

Néma csendben megmozdul a Duna kátrány színű vaska. púja. Centiről centire nyílik szét az irdatlan vaslemez. Hatalmas kamrába jutunk. Oldalt zöldesszürke beton, előttünk, mögöttünk vasfalak. Mozdulatlan minden. De egyszer csak fogyni kezd hajónk alatt a víz, apad a kapuk közé szorult folyó. A Ráckevei- Duna-ág északi bejáratánál, a vízmémök Kvassay Jenő nevét őrző század eleji zsilip második vonala is enged. Felbőg a 2000 köbcentis Volvo, magasra emelkedik a hajóorr, s fehérre tépve hátul a vizet délnek lódul a rendőrmotoros.

Vadkacsázó orvvadász

Plusz 25 fok felett ritkán marad üres a Buna-ág egyik hírhedt, tiltott úszópályája, az elnyúlt téglalap alakú Francia- öböl. Ma pedig árnyékban is a 31-esig űzte a higanyt a kánikula, így hát lábujjhegyen közeledik a motoros az egykor állítólag kikötőnek épített öbölhöz. Jó pór száz méterre a torkolattól éppen egy hármas hátúszóverseny végső tempóit szurkolják végig a partról. A rendőrség felbukkanását követően még egy utolsó utánit robbantanak a

zialkalmatosságok tűnnek fel. Egy ladiktestből barkácsolt fedett családi vízibusz a part mentén vesztegel, a jókora motoros gumicsónak viszont lomha mozgással néhány Paksról indult diákkal halad. Később vízibiciklisekkel, sőt két vitorlással is találkozunk.

Szigetszentmiklós magasságában egy lebegő szigeten — a Ráckevei-Duna-ág egyik ér. dekes pontján köt ki a hajó. Ezt a kb. 8 méter széles 70 méter hosszú földnyelvet a folyó medréig lenyúló nyolc fa tartja csak. Ha elszakadnának a gyökerek, elúszna ví- kendházzal együtt, mint egy hajó. A gazda, aki a tanácstól bérli ezit a pór négyszögölt, természetesen horgász, sokak irigyeltje, mert hát rengeteg szenvedélyes pecás álma egy ilyen földdarab. A tulajdonos mégis gondterhelt, hiszen ha a tervezett Duna—Tisza csatornát megépítik, nagy mederkotrás lesz ott, és azt talán nem is éli túl sem ez, sem a többi ráckevei lebegő sziget.

Valahol Dunaharaszti táján egy lehorgonyzóit, szokatlanul nagy uszály mellett húz el g ipotoros. A hétvégi ellenőrzésen résztvevő önkéntes rendőr a Volvó süvítésén át magyarázza, hogy ilyen, Euró.

vízi ördögölc, majd a társaság szétrebben a parti bokrok között. Nem a kincstári pesszimizmus, hanem az öböl fekete története mondat epizódokat a járőrrel... Legutóbb tavaly nyáron egy nősülés előtt álló fiatal férfi hullámsírja lett a csepeli zugfürdő.

Jóformán a horgászúszók közt szlalomozva csorgunk a Molnár-szigeti keskeny oldalágban. A sűrűn lecölöpölt kis stégek mindenfelé foglaltak, idegen alighanem úgy hiszi, több itt a horgász, mint a hal. Pedig ezen a szakaszon valósággá válik az egykori komédia. hiszen szinte dobban, tásra jönnek elő a halak, mint a Horgász a pácban című egykori vígjátékban. A négyórás versenyeket errefelé 300—500 sneclvel nyerik a legjobbak.

A nádasban, ahonnan vadkacsák úsznak ki mozdulatlan testtel, s buknak időnként alá a nyílt vízen, a járőr hirtelen észrevesz egy újabb vacsorát kereső embert. Az erősen szeplős, szalmakalapos férfi egy autóbelsőn ül a vízen, ám kukac helyett ólomgolyóikkal próbálkozik. Ahogy észreveszi a rendőrségi lobogót lenyeli — a vízbe engedi — a cseh légpuskát, de már késő. A vadkacsák fellélegezhetnek, egy nemcsak rájuk veszélyes orvvadásszal kevesebb. A fegyvert nyomban elkobozza a főtörzsőrmester. s a puskás ember neve a feljelentettek listájára kerül.

Lebegő szigetek

Kielbootok, szkifek. kajakok, ladikok között néha furcsa vípa—1. típusú teherszállítók közlekednek majd a Duna—

Majna—Rajna csatornán. A Harasztin látható hajó a Magyarországon készülő uszályok egyik prototípusa. Ezeket nem vontató, hanem tolóhajó mozgatja majd, így nem kell legyőzni a hajócsavarral felkorbácsolt víz ellenállását.

Csordultig terhelt csónak

Zsúfolt .ladik tűnik fel a 'távolban. A hajótest mélyen a folyóba merül, az előírásos harminc centiméter helyett mindössze arasznyi távolságra van az oldalfal a víz színétől. Az orr- és fapadkán két-két gyerek, s középen a 28 éves evezős férfivel szem. ben még két kicsi ül, a mama karjai alatt. Nyolcán indultak el egy négyszemélyes csónakban csak ide a túlsó partra. A gyerekek közül egy sem idősebb tizenkét évesnél, mentőöv azonban — bár Kötelező — senkin sincs, pedig úszni csak a bölcsnek aligha mondható családfő tud. A kirándulásnak természetesen vége szakad, s négy gyereket a rendőrmotoros visz partra.

A horgászstégekkel szegélyezett folyón elérjük a 33-as folyamkilométert. Május 15-ig, az új házirend bevezetéséig itt kezdődött a három kilométer hosszú vízisípálya. Nyár eleje óta azonban csak 250 köbcentiméternél kisebb motorcsónakok közlekedhetnek e zsilipekkel elzárt Duna-tavon, ezek pedig már nem bírják vontatni a cikázó síelőket. A májusi rendelet óta egyébként a motorcsónakforgalom érezhetően megcsappant, sok nagy motoros tulajdonosa — mint hírlik — a Rómain próbál új garázst szerezni. Időnként azonban még mindig szóváteszik a víkende- zők, hogy több száz köbcentis motorok is elsüvítenek a Dunán. A vizirendészeten elmondták, hogy a kitiltott járművek csak külön útvonalén, gedéllyel közlekedhetnek a zsilipekig, de a 20 kilométeres sebességkorlátozás és a csen- despihenő (délután 2—4-ig és este 21 órától reggel 6-ig) rájuk is kötelező. E szabályok megsértéséért 3 ezer forintig bírságolhat a rendőrség.

„Gombócok" a tilosban

Orvhörgász sókkal ritkább a Ráckevei-Dunán, mint máshol. Itt mindenki évek óta ismeri a környékbelieket, s’ ha erre vetődik egy idegen, azonnal megkezdődik a káde- rezés. Hamar elzavarják így ők maguk a betolakodókat, hiszen úgy vigyáznak a halakra, mintha sajátjuk lenne. Olyan horgászvidék ez, hogy az egyesületekbe több helyen csak kihalás útján lehet bekerülni — mondta a járőr, aki ezen a napon egyetlen engedély nélküli horgász- szál sem találkozott, pedig a Nagy-Dunán vagy a szentendrei ágban egy-egy hétvégén passzus híján sokszor hárman- négyen is megválni kényszerülnek botjaiktól.

Dömsödön már messziről ismét gombócok látszanak a vízben. A tilos helyen fürdés a leggyakoribb vétség volt ezen a meleg nyári napon. A Malom-öbölben a Kerek-zátonynál, Ráckevén, Varsány- ban és a Francia-öbölben sokan úsztak át az egyik partról a másikra, vagy fürödtek a hajózó útban. Nem félnek. Sérthetetlennek érzik magukat az angyali nyugalmú vízben.

Babus Endre

Segít a sárga angyal

Százharmincöt segélykocsi az utakon

Megszokott a kép: út mentán áll a gépkocsi, mellette a motorház fölé hajol a gazda, mögöttük elakadást jelző háromszög. Legtöbbször a tulai nem nyúl semmihez, nem ért hozzá. Mégis rácsodálkozik a motorra, ékszíjra, akkura, s közben az jár az eszében, meg kéne nézni, tiszták-e a gyertyák, kap-e elég üzemanyagot a motor, van-e desztillált víz a szűrők felett...

Néz, s közben arra gondol, majd csak érkezik segítség. Többnyire hamar nyitott fülekre talál a ki nem mondott fohász, de az már egyálalán nem biztos, hogy aki segíteni próbál, tud is. Tanakodik a bajbajutott és az alkalmi beszélgetőpartner, szidják az éppen lerobbant kocsi márkáját. Megoldásként marad az el von tatás, vagy a sárga angyal.

Igen ám, de hol találhatók a gépkocsik tudorai? A 4-es úton a monori Shell-kút közelében parkol az AZ 59— 84-es rendszámú segélyfcocsi. A volánnál Nyíri Attila, szájában óriási szivar, kereszt- rejtvényt fejt. Éppen nincs munkája.

— Ez csak az autósoknak jó, nekem egyáltalán nem. Már elmúlt 11 óra is, és még egyetlen egyszer sem hívtak. Amióta nem ráhatjuk az utakat, jóval kevesebb szeretnivaló akad. Este hétig leszek szolgálatban, remélem addig csak megtalálnak a bajbajutottak.

— Általában úgy heti 30 alkalommal hívnak; be kell ugratni egy-egy kocsit, gyújtást állítok, megjavítom a benzinadagolót. Tulajdonképpen egy csavarhúzóval meg tudom csinálni ezeket az apróbb hibákat. Bonyolult szerelésre az országút mentién nincs lehetőség, meg nem is ez a feladatunk

Minden héten másutt dolgozom. Az egész országot ismerem már. Pest megyében Gödöllő. Érd, Dabas és Szentendre főútjain segítek a legtöbbször. Szeretem ezt a munkát, mert hét napig reggel 7-től este 7-ig vagyok szolgálatban, utána 7 nap szünet következik.

A Magyar Autóklub jelenleg 125 segély kocsit üzemeltet. Ebből 34 heti váltásban, 12 órázik. Megyénkben naTulajdonképpen egy csavarhúzó is elég ..,

ponta Érden, Szentendrén a 3—4—5-ös főközlekedési utakon öit sárga angyal segít. Természetesen, ha eljut hozzájuk a hívó szó.

Udvardi Gyöngyi

Az egészhez semmi közük?

Haláleset, tévedésből

Tévedni emberi dolog, mégis. ha valaki a legelemibb dolgokban vét, akkor értetlenül állunk vele szemben. Magyarázatot várunk tőle. De előfordul, hogy soha többé nem kapunk választ.

Vasvári György, a Budapesti Elektromos Művek biztonság- technikai osztályvezetője szerint nehezen érthető, ami ör- bottyánban történt július 27- én. Farkas Imre villanyszerelő lezuhant egy több mint tíz méter magas oszlopról, s kórházba szállítás után meghalt.

Rá esett a választás

Az előzetes megállapodások szerint . Örbottyánban a rekonstrukciós szerelési munkákat az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat brigádjai végezték. Szükségük volt egy olyan szakemberre, ski ismeri a területet. Mivel Örbottyán a dunakeszi kirendeltséghez tartozik, a választás a helyismerettel rendelkező, precíz, jó szakember hírében álló Farkas Imrére esett.

— Hogy mi történt azon a napon, csak azok tudják, akik akkor kint voltak. De hallgatnak róla. A halott pedig már nem beszél — töpreng az osztályvezető, Vasvári György.

Szajbert Ferenc, az északpesti üzemigazgatóság üzemviteli osztályvezetője azon a napon szabadságon volt. A következő hét elején megkísérelték rekonstruálni a balesetet. Fotókat mutat, hogyan történhetett. Persze, ezek csak feltételezések.

— Mindezekből arra következtettünk, hogy Farkas Imre feszültségmentesítés céljából mászott fel a vezetéktartó oszlopra. Ám két óriási hibát követett el. Először is, nem győződött meg a vezeték áramta- lanításáról. másodszor nem látta el körültekintően a földeléssel kapcsolatos teendőket. Ha ezeket az alapvető követelményeket nem mulaszja el, nem következik be a baleset.

Senki sem tud semmit

Felkerestem azokat, akikkel együtt dolgozott. A brigádtagok éppen ebédeltek. Földi István csoportvezető most sem mondott mást, mint amit annak idején a jegyzőkönyvben rögzítettek.

Valahogy így:

— Hárman, Fodor István főszerelő. Farkas Imre és én együtt beszéltük meg, hogy milyen munkát végezzen. Mi arra nem adtunk utasítást, hogy az új oszlopra menjen fel. a régi transzformátor-állomás feszültségmentesítését kértük tőle. De hogy mégsem arra, hanem másik irányba indult, nem vettük észre. Az igaz, hogy a rövidrezárót én adtam a kezébe. Nem láttam semmit, mert épp a munkalapot írtam. Hogy a többiek mit láttak, nem tudom — mondja.

Csak megtévedett?

Juhász József. Kelemen László és Bugyi József annak idején a közelben tartózkodtak: de csak ennyit mondanak:

— Nem láttuk, hogy mit csinál ,..

Szombat délelőtt az autópiacon

— Ez azért túlzás — hallom, ki tudja, hányadszor. Az 1976- ban vásárolt Volga gazdája is jelen van. — Uram, hát egészen friss a műszaki vizsgája. Mintha tegnap vette volna. — Én megadnék érte többet is — szól közbe újra az elegáns, simléderes sapkás úriember. — Szerintem is, szinte ingyen van hatvanezerért.

Hosszú hajú, farmeros fiú, szorgalmasan bevezeti jegyzet- füzetébe az egyes típusok árát.

— Hát maga csak ír, s nem vásárol semmit — lép elő a sapkás, ki tudja, hányadszor.

— Vidéki rokonom megkért, hogy jegyezzem föl neki az irányárakat.

AZT UGYAN HIÁBA — legyint bennfentesként. — Két napion belül itt minden új gazdára talál, s holnapután kezdheti elölről.

Pósa Zoltán

JÖJJÖN CSAK, mutatok magának valamit — fogja meg diszkréten a karomat egy kockás zakós, nyakkendős, középkorú úriember a Röppentyű úti autópiac bejáratánál.

— Micsodát — hebegek, s közben egyre többen nyomulnak mögém.

— Hogy-hogy mit — háborodik föl hirtelen. — Maga talán nefelejcset akar venni. Az élhetetleneknek kijáró megvetéssel hagy ott, két perc múlva Igtom, amint a kocsikat mustrálgató vevők közül kiszemel egyet, s a közeli parkolóhelyhez vezeti. Beülnek egy viszonylag újszerű állapotban levő Volkswagenbe.

Odébb nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekre kapom fel a fejem. Egy vászondzsekis, farmeros fiatalember produkálja, amikor meglátja az 1500-as Lada árát ... 102 ezer.

— Majdnem újat vehetek eny- nyiért.

— Ugyan, ugyan — csi- títja a fiatal, bőrszoknyás lány. Különben is csak másfél éves, viszonylag friss a műszaki vizsgája.

— Akkor sem éri meg — háborog a százkilencven centis, atlétatermetű férfi, csíkos ingben. — A héten eddig mindennap kinn voltam, de ez senkinek sem kellett.

— Na, erre én kiírnám, hogy megvenni tilos! — nevetgél egy fiatalemberekből álló társaság. Kopott Wartburg de Luxe 1971-ből hétezer forintért. — Ha csak neki nem megy vele ügyesen egy fának, s a biztosító kifizeti.

— Ne tegyen felelőtlen kijelentéseket, fiatalember — szól

közbe egy sildes sapkás, elegáns úr. — Megnézheti belülről, az alkatrészek még jó karban vannak, ez a kocsi kincsesbánya egy szerelgető, bütykölgető embernek.

— De én utazni, nem barkácsolni akarok — replikázik a társaság egyik hölgytagja.

Elkelt egy Lada 1500-as, 49 ezer négyszáz forintért. Boldog tulajdonosa elhajt vele, az eladó fölveszi a pénztárban az összeget. Mindketten elégedettnek látszanak. Helyét hamarosan elfoglalják: egy nagy és egy kis Polski Fiat érkezik egymás után, jelentkeznek a telepvezetőnél, s hamarosan rájuk kerül a kis árcédula.

Zaporozsec, Voiga, Csajka — beépített sztereo magnóval.

— Csak a saját munkámmal törődtem...

— Háttal álltam, nem láthattam ...

— Bizonyosan tévedett.

Farkas Gyula a legbeszédesebb. Mint kiderül, őt éppen akkor elküldték valahová. így azután most lelkiismeret-fur- Saíás és zavar nélkül fogalmazza meg a szavakat:

— Kicsit oda kellene figyelni egymásra, az bizonyos. Nehogy véletlenül más is erre a sorsra jusson. Ha valamelyikünk ilyen helyzetbe kerül, biztos ráordítok: vigyázz, te! De akkor péntek volt. s ha babonás lennék, talán még is említeném ezt! Az a másik baleset ugyanis szintén pénteken volt a brigádunkban. Akivel törént, az is meghalt.

Péntek volt.™

S máris mondani kezdik, egymás szavába vágva, azt a másik halálos balesetet, amely szintén a brigádjukban esett meg.

Hogy péntek volt mindkét napon, valóban elgondolkoztató. Nem a babonáért, inkább azért, mert ezek a bejárók bizony siettek, hogy mielőbb végezzenek. Igaz. még csak reggel kilenc óra volt. de ahogy végeztek volna, indulhattak volna haza. Lehetséges, hogy éppen ők siettették? Hiszen a tovább: munkához volt szükség az áramtalanításra. Az ő biztonságukért mászott fel az az ember az oszlopra. S péntek volt. Nem a babonás péntek, hanem a szabad szombat előtti péntek. Siettek hát.

Egy ember meghalt. Jó

szakember, rendes, dolgos ember hírében állt. Mindössze 39 éves volt. S egy idős édesanya egyedül maradt. A brigád elment a temetésre, sőt meg is nézték a halottat.

Kit és hogyan lehet jogilag felelősségre vonni? Az majd a rendőrségi vizsgálat után derül ki. De más törvény is van, ami kötelez: az emberiesség.

Kiss Imre, az SZMT munkavédelmi osztályának munkatársa is a következőkben látja az eset legfőbb tanulságát:

— Elképesztő néha az emberek egymás iránti közömbössége. Ez a magatartás ugyan nem jellemző és nem általános, de fel kell figyelni, hogy az ilyen jelenségek ennek ellenére sokasodnak.

Szalai Mária

Mentés közben