Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

Ellenérzés festés után Az idén harminc erősáramú áramtalanítószekrényt gyártanak az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet lakatosrészlegé­ben. A berendezéseket a Villamosipari Kutató Intézet meg­rendelésére készítik. A képen: Szűcs Zoltán festés után ellen­őrzi a vezetékek bekötését. Barcza Zsolt felvétele A jövő héten Szántóverseny Csehszlovákiában A KGST-országak idei szántóversenyét Csehszlová­kiában rendezik meg augusz­tus 13-án. A magyar szántó­verseny bizottság tagjai és a versenyzők a napokban tar­tották meg utolsó hazai meg­beszélésüket a MÉM Műsza­ki Intézetben. A küldöttség tagjai itt kapták meg forma­ruhájukat és vasúti jegyüket. A magyar csapat tizennyolc versenyzővel indul. Felkészü­lésükhöz, s utaztatásukhoz je­lentős támogatást nyújtott a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium és több ter­melési rendszer, az IKR, . a KITE, a BKR, a KSZE, a versenyzők gazdaságai, vala­mint a MÉM Műszaki Inté­zet. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén au­gusztus 12-én, vasárnap: dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Strom­feld sétány 13., VI. 4. Aszódon és környékén: dr. Ipacs Imre, Galgamácsa, Eg­resi út 7/a. Ütemes munka Tatarozzák a városi óvodákat Nemrég számoltunk be a gödöllői iskolák nyári fel­újításának helyzetéről. Szól­tunk róla, hogy a munkála­tokkal jól állnak, ami nagy­részt annak köszönhető, hogy a városi tanács művelődési osztálya, s a hozzá tartozó iskolagondnokság idejekorán felkérte a kisiparosokat és más vállalkozókat ezeknek a munkáknak az elvégzésére. Éppen így történt ez az óvo­dák esetében is. A kisiparo­sok ezek tatarozásával, fes­tésével , mázolásával ugyan­csak jól haladnak. A városban hét óvoda van. A János utcai 1-es számú rendbetételével már elkészült Szauter András szobafestő. A 2-es számú A épületének he­lyiségeit, körülbelül tízezer forintot érő társadalmi mun­kával a Madách Imre Szak­munkástanuló Intézetének ta­nulói, míg a B épületet idős Hrustinszky Ferenc szobafestő hozta rendbe. A Magyar—Szovjet Barát­ság lakótelep óvodájában mosható falak vannak, ott csak 2—3 évenként szükséges a mázolás, s ez tavaly volt. Folyik viszont az elektromos hálózat felújítása. Ennek az óvodának a HTÜ készít já­tékszereket társadalmi válla­lásban. A besnyői óvoda tető- szerkezete szorult az idén ja­vításra, amit Schubkégel Jó­zsef kisiparos vállalt el. A falak festését a Városgazdál­kodási Vállalat szocialista bri­gádja végzi el díjtalanul. Az alsóparki óvodában az idén nincs jelentősebb fel­újítás. A kerítést a kerepesr tárcsái Szilasmenti Tsz egyik szocialista brigádja festi át, Ugyanis a szülők játékszereket készítenek. Jelentősebb gond a Marti­novics utcai óvodánál van. Az elmúlt idényben probléma adódott a fűtőrendszerben. A foglalkoztatókban a hőérzé­kélők hiányoznak, s a beépí­tett keringtető szivattyú kis teljesítményű. A még újnak mondható óvoda kivitelezőjé­re vár, hogy garanciális mun­kában helyreállítsa ezeket és más egyéb hibákat. Az óvoda festését Boros Sándor szoba­festő végzi, s mert gyermekei ide járnak, részben társadal­mi munkában vállalta. A gödöllői óvodák nyári ta­tarozására összesen valami­vel több mint százezer forin­tot költ a városi tanács. VI. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT I Oktatási reform Új módszereket alkalmaznak Üjabb szakaszába érkezett az iskolarendszer reformja az 1978—79-es tanévben, amikor megjelentek az alapelvek és az általános iskolai nevelési és oktatási terv, megkezdték az új módszerek alkalmazását. A dokumentumok bevezetését járásunkban is körültekintően és alaposan előkészítették. A nevelők rendszeresen részt vesznek a megyei pedagógus továbbképző tanfolyamon. Komplex gyakorlati mód­szertani szemináriumok kéz. dődtek: úttörővezetők akadé­miája, orosztanárok és napkö­zis nevelők tanfolyama, gyer­mek- és ifjúságvédelmi felelő­sök szemináriuma. Szakmai tanácskozást tartottak a múlt év végén az akkor még Kis- tarcsán és Pécelen, amelyen nyolcvan elsősöket tanító vett részt, és ott voltak a napközis nevelők, valamint a nagycso­portos óvónők is. A tanfolya­mokon és szemináriumokon kí­vül, a bevezetendő tantárgyak­ról egész évben folyamatosan tartottak szakmai eszmecseré­ket a járás iskoláiban a szak­felügyelők irányításával Értékelés, elemzés Az iskolák munkatervében kiemelt feladatként szerepelt az új tantervekre való felké­szülés. Helyi továbbképzése­ken, munkaközösségi foglal­kozásokon, bemutató tanításo­kon ismerkedtek a nevelők az új dokumentumokkal. Minderről a járási párt-vég­rehajtóbizottságnak is számot adott a minap Zalavári László. a járási hivatal művelődési osztályának vezetője. Ismerte­téséből a testület tagjai a re­formmal kapcsolatos helyi munkáról részletes képet kap­tak. Az új tantervek támasztotta követelmények teljesítésében fontos szerep jut az iskolai munkaközösségeknek és az in­tézmények vezetőinek> hang­súlyozta a művelődési osztály vezetője. A vezetőket ezért ar­ra kérték, hogy emeljék az el­lenőrzés, értékelés, elemzés színvonalát; a tanítási órák és a munkaközösségi foglalkozá­sok látogatásakor fokozott fi­gyelmet fordítsanak az új tan­tervekkel kapcsolatos tájékozó­dásra. Kérjenek segítséget és értékelési szempontokat a szakfelügyelőktől. Bővülő kapcsolat Az intézményvezetők és a szakfelügyelők együttműködé­sének erősítésére szeptember végére továbbképzést tervez­nek, tapasztalatcserével egy­bekötve. Iskoláink berendezése, taní­tási segédeszközökkel való el­látottsága a megyei tanács jelentős anyagi támogatása révén sokat javult a múlt tanévben is. Több mint hat­százezer forint értékben kap­tak segédeszközöket a megyé­től iskoláink. Eredménye: a szükséges anyagok 80 száza­léka mindenütt megvan. Ilyen célra ebben az évben is je­lentős összegeket fordítanak az iskolák. Az új dokumentumok szel­lemében készültek, az iskolai munkatervek. Törekedtek az iskolai és az iskolán kívüli nevelési tényezők összehango­lására. Javultak és bővültek iskoláink kapcsolatai az üze­mekkel és termelőiszövetkeze­tekkel. Minden eddiginél nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a gyerekek eleget tegyenek tankötelezettségüknek. Az. előző tanévhez vizsonyítva az idén a mulasztás miatt osztály ozha tatlan tanul ők száma hetvenkettőről ötven­kettőre, az osztályismétlőké százkilencvennégyről száz­negyvennyolcra csökkent. Szorosabb kapcsolatot ala­kítanak ki az óvodával és a családdal. A pedagógusok gyakrabban látogatják a szü­lőket, előadásokat tartanak nekik az oktató-nevelőmunka új vonásairól. Az óvodákkal kiépített együttműködéssel azonban még nem elégedett a járási .vezetés, szükséges­nek tartják iskola-előkészítő funkciójának javítását, egye­bek között azáltal, hogy tá­jékoztatják az óvónőket az új tantervekről, meghívják őket iskolai szakmai tanácsadások­ra, nevelési értekezletekre. Folyamatos munka Iskoláink tanítói, tanárai megismerkedtek az új tan­tervek jellemző .vonásaival, mindinkább megértik azok lényegét, függetlenül attól, hogy saját tantárgyuk tervé életbe lépett-e vagy sem. Ez­zel magyarázható, hogy a jö­vő tantervi újdonságai már most hatással vannak a ta­nításra, nevelésre. Az elkövetkező időben a dokumentumok teljes és ered­ményes bevezetésére folytat­ják a felkészítést, fokozzák a szakmai munkaközösségek önképzését serkentő és ta­pasztalatcsere-szervező tevé­kenységét. Fontos feladatuk az új tantervek szerint vég­zett munka folyamatos elem­zése, értékelése és 'nem ke­vésbé a feltételek szükség szerinti megteremtése. K. P. Idősek istápolói Ahol mindenkivel törődnek A fiatalasszony fényképal­bumot vesz elő. Olyan öröm­mel. mintha családját, rokon­ságát mutatná be. Szeretettel beszél a képen levőkről. A felvételek két hónapja készül­tek. s bizonyára hivatalosan megőrzik a községi tanácson. Most csupán apró figyelmes­ségnek tűnik, hogy megörökí­tették Veresegyházon az öre­gek napján rendezett kis ösz- szejövetelt, ahova minden het­ven év fölötti embert meghív­tak. Azután — évtizedek múlva — kiderül, hogy ezek a képek dokumentumértékűek. Ha mást nem, azt jelzik, hogy ha csak egy-egy órára, de ily módon is gondoskodtak az élet delén már túlhaladitakrók Az eredet Mert hiszen sakkal többről van szó, mint ezekről az ün­nepi alkalmakról. Társadal­munk erejéhez, lehetőségeihez mérten igyekszik gondoskodni róluk, az éveik számában gya­rapodott, erejükben, egészsé­gükben általában némiképp fogyatkozott embereken. Meg­ér emlik, hiszen közük van mindahhoz, amit eddig elér­tünk. De mit is tesznek értük, ho­gyan gondoskodnak róluk — egyebek közt ezekre kerestük a választ ezúttal Veresegyhá­zon. Ami a közös törődés ere­detét illeti, éppen jó helyre kopogtattunk be. — A megyében elsőként a mi községünkben szervezték meg. még 1970-ben. kísérleti jelleggel a házi gondozói szol­gálatát — mondija Péczeli Ist­vánná, a tanács igazgatási előadója. — Akkor egyedül Gazsó Imréné látta el ezt a szép feladatot. Kitartására, szorgalmára jellemző, hogy azóta községünkben ő a hiva­tásos szervező gondozónő, s most is irányítja a tizenegy asszonyból álló, ■tiszteletdíjas gondozói csoport munkáját. — Mennyi az idősebbek szá­ma a községben, s jelenleg hányán szorulnak közvetlen gondozásra? — Csaknem ezren vannak hatvan éven túl, az öregek napja rendezvényére pedig harmincketten voltak hivata­losak a legidősebbek közül. Házi gondozásban most tizen­egyen részesülnek. Ök sokféle ok miatt maradtak magukra, ami a családi helyzetüket il­leti. A tanács előadőjával, a fényképalbumot bemutató Pe- czeli Istvánnéval először öz­vegy Cs. Tóth Mihálynét ke­restük fel a Csokonai utcában. A ház előtti fás, cserjés, hűvö­set adó udvarrészben fogadott. Hetvenéves. Két éve van gondozója: Gere Sándorné. A kérdésre, hogy van, hogy érzi magát, elégedetten válaszol. Nagyon elfoglaltak — Kicsit beteg voltam a múlt hetekben, de már meg­jött az étvágyam is — mondja a számára most legfontosabb nyilatkozatot. — Férjem a vasútnál dolgozott harminc évig. Négy gyereket neveltünk fel, mind családos. Közülük egy Svédországban él, a töb­biek idehaza, Pesten. Gyakran meglátogatnak, s ez olyan na­gyon jólesik. Csak az a baj, hogy mindegyik elfoglalt em­ber lett. Az idős asszony gondozásá­nak költségeit a gyerekei rendszeresen 'fizetik. Hasonló módon tölti napjait a Kini­zsi utcában élő özvegy Kiss Józsefné. aki 83 éve§. Ö is csak látszólag maradt magá­ra. Egy hónapja vette gondo­zásába Hamar Sándorné. Kiss néni is annak örül, hogy gye­rekei gyakran látogatják, ilyenkor ajándékokkal, éle­lemmel lepik meg. Közösségi ember volt, a sok elismerés mellett büszkén mutatja a Felszabadulási Emlékérmet, amelyet 1970-ben kapott, s becses értékként mutatja azt Is. amelyet faluja, Veresegy­ház fejlesztésében végzett munkájáért érdemelt ki. Alap- természetében vidám ember. Mondja, hogy a minap újra megtréfálta a nagy ■ ABC ve­zetőjét, aki figyelmes rájuk, idősebbekre is. — Szeretek elnézelődni az áruval teli polcokon. A múlt­kor valamit tényleg nehezeb­ben találtam meg. Látva této- vaságomat, odajött a boltve­zető. s hozzám fordult. — Mire volna szüksége. Kiss néni ? — kérdezte — - Megmondom én, de az itt úgy sincs- Mégis. mi az? — Kérek egy kis egészsé­gen Az idősebb ember gyakran kedv eszege t t. Megértésünkre, •"relmünkre van szüksége, I ébren tartsuk magával hozott életkedvét. A gondos­kodás. legyen az anyagi vagy személyes természetű, ezt szolgálja. Veresegyházon eb­ben az évben csaknem 230 ezer forintot irányoztak elő szociális gondozásra. Rend­szeres segélyt öten kapnak a községben. Szociális étkezte­tésben, napi egy forint térítés ellenében, kilencen részesül­nek. A helybeli kisvendéglő­ből kapják a meleg ebédet. Összehasonlítás Karácsony előtt kis aján­dékcsomagokkal lepik meg az öregeket. A tanács és a község különféle üzemei, in­tézményei között külön társa­dalmi szerződés van érvény­ben, s amint arra szükség mu­tatkozik, a szorgalmas házi gondozókon kívül, vagy velük együtt szocialista brigádok, az iskola tanulói az első felszólí­tásra segítenek. Röviden szól­va: úgy tűnik, valóban közös üggyé tették az arra rászoru­lók gondozását. Ezúttal a tanácsi ügyintézés oldaláról indultunk ki a hely­zet cseppet sem átfogó érté­kelésére törekedve. Ha ugyan­ezt a Vöröskereszt, a népfront vagy éppen a .tanácstagok eb­bel! ténykedésén keresztül villantjuk fel — hiszen nekik elsőrendű körük van hozzá —, akkor is Kedvező képet kapnánk. Hiszen mindannyió- juk dicséretére szól annak a tavalyi NEB-vizsgálatnak az eredménye is. amely a veres­egyházi szociális gondozottak ellátását a megyei összeha­sonlító értékelésben előkelő helyre rangsorolta Fehér Islvás* Szombati jegyzet Mesezebra Hol volt, hol nem volt, a Szabadság téren innen és túl a HÉV-megállóval teljesen szemben ... nem volt egy fikarcnyi gyalog- áticelőnely sem, de még akkora sem ni, mint a kis- ujjam hegye. Volt viszont átei lenben. szépen felfest­ve fehér csikoKkal, úgy, anogy az a nagykönyvben írva vagyon. De bizony a gödöllőiek még a környékbeliek, akik igencsak gyakran megfor­dultak ezen a mesebeli helyen, fittyet hánytak & zebrákra, s jártak-keltek, ahogy éppen dolguk meg sietségük akadt. A zebrán azok mentek, akik az Ady sétányon igyekeztek to­vább, vagy ott akartak felszállni az autóbuszok­ra. A nem zebrán meg azok, akik a Szabadság tér alsó fertályára voltak hi­vatalosak. De a bácsik, nénik meg a gyerekek nem voltak ép­pen teljes híjával a lel- kiismeretfurdalásnak, hi­szen tudták ők: a nem zebrán bizony nem sza­badna átmenni. Szépecskén körbe kellene kerülni, ahogy az megintcsak ol­vasható a nagykönyvben. De hát az vesse az első követ a szabálytalankodók­ra, aki még nem sietett soha a buszra, attól félve, hogy legközelebb órák múlva talál másikra, vagy mehet gyalog messzire is. Aztán történt egyszer, hogy serény dolgozók jöt­tek, akik csapadékelvezető csatornát préseltek át a nagyút alatt. Emiatt lett olyan felbolydulás az út­kereszteződésben, amilyent csak a város még sok he­lyén találhat a kereső. S lön csoda is: a nem zeb­ra egyik napról a másik­ra zebra lett, miközben a túloldali is megmaradt. Hej, ment is mindenki boldog szívvel, kitárulko­zó lélekkel át az új zeb­rán, igyekezhetett minden­ki a buszhoz, akármerre ts vitt az útja. Mert lett sok­sok fehér csík, meg gya­logátkelőt jelző tábla ... Nem is volt egy csöpp­nyi baj sem mindaddig, amíg a préselök el nem végezték dolgukat, majd el nem tűntek' a környékről. Pislogott is, aki ismeri már a dörgést: most mi lesz, marad-e zebra vagy nem. Egy-két hétig semmi sem történt, ha csak az nemt hogy a szép fehér csíkok lassan lekoptak az úttestről, s már csak a tábia jelezte: itt zebra va­gyon. De az is minek? A közlekedési szabályok tu­dós őrködői az átkelőket előbb figyelmeztették, majd megbüntették. Felemelt uj­juk szentenciát jelentett: itt már zebra nincs, csak volt. Hanem akkor miért még mindig a tábla, kérdezték a szerény gyalogosok, akik szerették volna, ha meg• marad a zebra, s tovább­ra is kényelmesen járhat- tak-kelhettek volna, nagy- nagy kerülő nélkül, át az úttesten. Kiderült az is,' a táblát leszerelték, egyszer s mindenkorra. Hanem ugyan minek, miért, mi okból — sóhaj- tozzákt hajtogatják, kérde­zik a szomorú járókelők, akiknek nagyon jó volt úgy, ahogy volt. s nem jó így, ahogy van. Mert, ha a közelben posztói a köz­lekedés őre, szó sem lehet arról, hogy átmenjenek, ha Pedig nincs, akkor megint az a fránya lelkiismeret gyötri őket. S persze, tú lontúl biztonságosnak sem nevezhető a dolog, hiszen a száguldozó autósokat semmi sem inti óvatosság­ra. S előbb-utóbb baj lesz, ahogy az a nagykör.yvhen is meg vagyon írva. Hej, pedig hány, de hány olyan útkeresztező­dés van meseországban. amelynek mind a négy oldalán van zebra. De itt. a HÉV-megállóval szem ben egy boszorkány elva­rázsolta, s ki tudja, visz- szaadja-e valaha? 1 Gáti Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents