Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

Kis bolt. nagy forgalom Elégedettek a vásárlók Hiányzik a burgonyás kenyér Apró, ütött-kopott fabódé áU a gyömrői vasútállomás mellett, szemben a nemrégen épült új ABC-áruházzal. Egy arra járó idegen a pályamun­kások szerszámoskamrájának nézhetné a kis épületet, pe­dig 4 ezer bejáró dolgozó egyik legkedveltebb reggeli bevásárlóhelye ez. Fél tíz van, a hajnali fél négykor kezdődő vásárlói csúcsidő vége. Az üzletvezető fáradtan pihen meg székén. A piciny elárusító helyiség pol­cai csaknem üresek. A kasz- szában a bevétel már elérte a szokásos napi átlagot, holott még messze van a fél tizen­kettő, a zárás ideje. Az Észak-Pest megyei Sü­tőipari Vállalat 459. számú szakboltja méreteihez képest nagy forgalmat bonyolít le: havi árbevétele 50—60 ezer forint, a napi átlagbevétel 2 ezer 200—2 ezer 300 forint. — Vajas süteményből na­ponta 1 ezer 200, péksüte­ményből 800 darab fogy. Hét­köznap 120 kiló, hétvégeken 500 kiló kenyér kel el — mondja Horváth Béláné üz­letvezető, aki március vége óta látja el feladatát a kis pavi­lonban. Mondja is: jól sikerült számára az indulás, tökélete­sen el volt látva áruval. Mo- norról még burgonyás kenye­ret is kapott, de április máso- dikától egyik napról a másik­ra elmaradt az igen hamar népszerűvé lett újdonság szál­lítása. Nagyon hiányzik az egyforintos és a kettőnegyve­nes nagykifli is. Két ezüstérem 'i . Négy napig tartott Salgótar­jánban az országos serdülő és junior egyéni ökölvívó-bajnok­ság. A 300 induló között ott voltak a monoriak is, akik eredményesen szerepeltek a ringben. A második napon Stiller László váratlanul vereséget szenvedett, s ezzel kiesett a Egyszer megfog — nem ereszt A péksütemény, az úgyne­vezett nehéz vajassütemény Monorról érkezik, a fehér ke­nyeret helyben sütik. — Sem az ellátásra, sem a kenyér minőségére nincs kü­lönösebb panasz — mondja Horváth Béláné, de ez nem­csak saját véleménye, Dusek Mihályné és Árvái Mártonná törzsvevők is nagy megelége­déssel beszélnek a minőség­ről, s különösen a kiszolgálás tetszik nekik. Dömény József né naponta kétszer jár a pavilonba bevá­sárolni a vas- és fémipari szö­vetkezet dolgozói számára, s eddig még mindig azt kapta, amit kért. — Várható a választék bő­vítése? — kérdezem az üzlet­vezetőt. — Igen, hogyne! — mond­ja nagy örömmel Horváthné. — A vállalat tervbe vette, hogy kapunk egy 500 literes hűtőszekrényt, ami azt jelen­ti, hogy a közeljövőben több­féle tejterméket is árusítha­tunk majd, nem kell a tejért, kakaóért külön sorbaállni az ABC-ben, amikor minden percben befuthat a várva várt vonat. — Mi a titka a jó munká­nak? — Semmi. Egyszerűen csak szeretni kell az embereket, és mielőtt még válaszolnék egy hajnalban kelő nyűgös vevő­nek, arra gondolok, hogy hol­nap is szükségem lesz minden egyes vásárlómra. Aszódi László Antal Salgótarjánból további küzdelemből. A 45 ki­lós súlycsoportban Pénzes Pé­ter, a 71 kilósban Rácz Lász­ló egyaránt a második helyen végzett, s ezzel ezüstérmet sze­reztek. Érdekesség, hogy szinte va­lamennyi mónori a későbbi győztesektől szenvedett pon­tozásos vereséget. XXL ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1979. JŰNIUS 8., PÉNTEK Szakcsoport Vecsésen Minden hektár föld teremjen Talajvédelem, területrendezés VAN EGY BIZONYOS pszi­chológiai teszt. Egy szóra gon­dolkodás nélkül válaszolni kell egy másik szóval, azzal, ami az elsőről automatikusan az ember eszébe villan. El is le­het játszani ezzel: nyár — forróság, munka — riport, gimnázium — elmúlt... Leg­alábbis az újságíró számára múlt el a jónéhány éve hátra­hagyott érettségivel, s ha időnként a gimnáziumba lá­togat, hírekért, érdekessé­gekért, sok minden eszébe jut. Hogy a teszt-játéknál ma­radjunk, dr. Halász Jánosról például az: topográfia. Kiállt a felelő földrajzórán a tábla elé, s a villámgyorsan feltett egyetlen kérdés-szóra ugyan­olyan gyorsan kellett felelnie. A kérdés egy ország neve volt, rá kellett vágni a fővá­ros nevét. Vagy fordítva. Tény, hogy a topográfia ilyetén módszere úgy belénk ivódott, hogy ha a nagyszü­netben valaki egy egészen más téma megbeszélésekor hátba- bökte a másikat, s felkiáltott: Ravalpindi! — azonnal érke­zett rá a válasz, hol is van, s általános vihogásba fulladt a tízóraizás. — Nem voltunk pe­dig „földrajzos” osztály, de tudtuk: ahol a „nagy verseny­zők” vannak, ott szigorúbb a rend és a számonkérés. Azok­nak, akik a földrajzzal szoro­sabb kapcsolatban állnak, Ha­lász tanár úr nem enged la­zítást, hülyéskedést. Ott tudni kell. Éjszaka is, ha álmából keltik fel az embert Dr. HALASZ JÁNOST, a monori József Attila Gimná­zium és Szakközépiskola taná­rát a pedagógusnapon „ki­váló pedagógus” címmel tün­tették ki. Nem megálló, nem is határkő ez a kitüntetés. El­ismerése mindannak, amit a földrajztudomány oktatásában tett, s tenni fog a jövőben is. Az igazgatói iroda hűvösében beszélgetünk. — Nem érzem feladatom­nak — mondja —, hogy a gimnáziumba érkező diákok­kal lassan-lassan megszeret­tessem ezt a tantárgyat. Sok már szinte kész alapokkal, okosan felébresztett érdeklő­déssel jön, az én dolgom az, hogy továbbfejlesszem, irá­nyítsam tudásukat, kutatásai­kat. Tulajdonképpen igaza van; bólogatok magamban, hiszen aki semmi kedvet és érdeklő­dést nem érez a földrajztudo­mány iránt, minek erőltetni, hogy igenis, szeresd? De aztán dr. Halász János azt mondja: — A világban nem túl so­kat utazgattam. Magyarorszá­got szerettem volna megis­merni, megismertetni a gyere­kekkel. Hogy észrevegyék: itt csodálatos a flóra, az akác mellett ott az égbe törő jege­nye, a kertekben a fenyők, a határban a barackosok... Mennyi minden együtt, ami máshol nincs, és a más tájról érkező külföldinek páratlan csodálnivaló, mi pedig benne élünk ... Vagy a bazaltoszlo­paink, a tapolcai tavasbarlang, a lillafüredi mésztufa barlang és Budapest aszimmetrikus fekvése! Hogy a Dunával át­szelt főváros egyik oldala sík­sági, a másik hegységi part. És, hogy sehol a világon nem lehet egyetlen adott területen annyi forrást találni, mint Budapesten ... Azon kapom magam, hogy diákként hallgatom, ha meg­invitálna egy osztálykirándu­lásra, hát nem sokat haboz­nék. — Tanár úr, de hiszen most is éppen a • földrajzót igyek­szik megszerettetni... — Nem. Ezek tények. Eze­ket ismerni illik — nevet. Dr. Halász János huszonnégy éven át tanult. Szaktárgyai a A termőföld jobb hasznosí­tása napjainkban a mezőgaz­daság fejlődésének alapvető kérdésévé vált. A mezőgazda- sági termelés növelését Ugyan­is csökkenő földterületen kell elérni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának dokumentumaiban, a határo­zatban és a programnyilatko­zatban is szerepel a termő­föld minél jobb hasznosításá­nak feladata. „A föld... tu­lajdonformáktól függetlenül nemzeti kincs. Ennek meg­felelően, eddigi politikánkat folytatva gondoskodni kell ró­la, hogy a föld hasznosítása az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálja” — olvasható az MSZMP KB kongresszusi be­számolójában. A Ferihegy Tsz és a já­rási földhivatal vezetői a kongresszusi határozat szellemében vizsgálták meg az egyesült közös gazda­ság földterületét. Mint Novák Gyula, a tsz me- liorátora elmondta, az 5 ezer 127 hektárnyi közös földterü­let nyilvántartása a járási földhivatalban rögzítettektől jelentéktelen eltérést mutat. Ezek szerint az elmúlt év őszén még 40 hektár hevert parlagon, míg a Ferihegyi re­pülőtér építése miatt 610 hek­tárt sajátítottak ki. A művelés alól kivont terü­letek növelésének mérséklése érdekében a földvédelmi tör­vényen túl több rendelkezés is napvilágot látott. Legutóbb a biológia, a testnevelés, a tör­ténelem is; Mindent kipróbált, volt munkatárs a Népműve­lési Minisztériumban, nevelő­tanár Kisvárdán, általános he­lyettes a pápai tanítóképző­ben, de 1957 óta, a monori gimnáziumban a földrajz a „szívügye”. Huszonkét éve ala­pította a földrajz szakkört, s azóta versenyezteti is diákjait. Három év kivételével minden országos földrajzi versenyre akadtak nevezők a monori gimnáziumból, s minden al­kalommal a legjobb húsz közé jutottak, a legjobb tíz közé is 12 alkalommal. Nem csekély­ség. A versenyző diákok ugyanis egy évig kutattak, búvárkodtak szakkönyvekben, utaztak és gyűjtöttek, készí­tették a pályamunkákat, s ter­mészetesen a többi tantárgyat sem hanyagolhatták el. Dr. Halász János tanítványai kö­zül negyvenen tanítanak ma földrajzot, van közöttük csilla­gász, geológus, geofizikus, ten­gerésztiszt, kandidátus, egye­temi tanár. — MEGTANULTAK kutat­ni, érdeklődni. S ez a tudo­mány is olyan, hogy ha egy­szer megfog, többé nem ereszt. S én örülök, hogy mindig töb­ben akadnak, akik nyaranta a göcseji tájat, az alföldi vidé­ket járják. Felfedezik, milyen gazdagok vagyunk. Koblencz Zsuzsa A nap kulturális programja Gyomron, 16 órától: az ifjú­sági; 18-tól: a magnósklub foglalkozása. Menüén, 18-tól: az ifjúsági klub összejövetele. Úriban, 16-tól: a népi tánc­csoport próbája. Üllőn, 18-tól: a pingpongszakkör foglalko­zása. MÉM a parlagon heverő terü­letek aranykorona értékének ezerszeresében megállapított bírságot helyezett kilátásba. A Ferihegy Tsz vezetése koráb­ban is egységes szemlélettel intézkedett a föld hasznosítá­sáról. Ennek is köszönhető, hogy bírságot nem kellett fi­zetniük. — A dunakeszi meliorációs vállalkozás és a bugyi Tes- sedik Sámuel Termelőszövet­kezet nehézgépparkjának se­gítségével időben sikerült a még meglévő parlagterületeket felszámolni. Területünkön nem a belvíz, vagy domborzati adottságok miatt maradtak műveletlenül területek, ha­nem az egyéni gazdaságok tu­lajdonosainak megöreged ése, elköltözése, a napszámos bé­rek jelentős emelkedése és a fogaterő hiánya miatt. Tervszerű munkánk ered­ményeként az elmúlt év végére 40 hektárra csök­kent a műveletlen terület, amit azóta sikerült felszá­molnunk. Jól tudjuk, hogy ezek minő­sége elmarad a többi földte­rülettől, de megfelelő melio­rációs tevékenységgel, közis­mertebben a föld termőké­pességét tervszerűen és elő­nyösen befolyásoló biológiai, kémiai és műszaki intézke­désekkel, talajjavítással, ta­lajvédelemmel, terület- és víz­rendezéssel fokozható a ter­melés biztonsága. Természe­tesen a táblásítással, terepren­dezéssel a növénytermesztés feltételeit is javítani tudjuk — mondta Novák Gyula. Tegyük hozzá, hogy a közbe­ékelt kis parcellák, főleg sző­lők, gyümölcsösök a művelé­si ágakra mint fertőző gócok is hatnak, s ezt a szakcsopor­tok, kertbarátok többször szó­vá is tették. — Meliorációs csoportunk jól átgondolt munkaszervezés­sel igyekszik a korábbi parlag területeket hasznosítani. A szakmai tapasztalatok alapján a gyökerektől, fatuskóktól megmentett területen rozsot tervezünk termelni, mivel a rozs hasznos gyökérbaktériu­mai segítik a még földben ma­radt fagyökerek elbontását — tájékoztatott a szakember. A kormányhatározatnak meg­felelően történik tehát a föld termelésbe vonása. Körülbelül 10 hektárnyi földterületen szőlőterme­lő szakcsoport megalakítá­sát tervezik az egyesült közös gazdaságban. Járásunkban a péteri szak­csoport által elindított folya­mat tehát ismét táptalajra ta­lált, de a tsz vezetése a pé­teri szőlőtermelő közösséget ezután is támogatja. Orosz Károly A monori járásban az utób­bi időben sajnálatos módon elszaporodtak a betörések, be­töréses lopások. A „nehézfiú úk” főként az élelmiszerüzle­teket, iparcikkboltokat keres­ték fel nagy előszeretettel és sok kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. Az eszközökben sem válogattak, betörték az ablakokat, falat bontottak, s csak a rendőrség éberségé­nek és a lakosság segítségé­nek köszönhető, hogy vala­mennyien horogra akadtak, s előzetes letartóztatásban vár­ják a büntetés kiszabását. O S. István 24 esztendős mo­nori lakos családos ember, két gyermek apja. Korábban gépkocsilopásért már volt bün­tetve, azóta azonban már el­telt négy év, s úgy tűnt, hogy élete rendes kerékvágásban halad. A monori keverőüzem­ben dolgozott, havonta 3 ezer 500 forintot vitt a haza a bo­rítékban. Az elmúlt hét szombatján dolgozni indult, este 8 óra­kor állt munkába. Ütközben felhajtott két korsó sört, s ezt a munkahelyén még négy deci pálinkával tetézte. Szom­júsága azonban nem csillapo­dott és éjfél körül kiugrott a kerítésen, hogy italt szerez­zen. Először a vasútállomás melletti italbolt ajtaját pró­bálta felfeszíteni, ami nem járt eredménnyel. Az ABC- áruház kirakatát azonban si­került betörnie egy árokban heverő üres üveggel, s a ré­sen keresztül behatolt az üzletbe. Rövid időn belül egy táskarádióval, hozzávaló ele­mekkel és némi szeszes itallal távozott a helyszínről. Az eredménnyel nem volt elégedett, mert hazafelé me­net a sportpálya öltözőjében is körül akart nézni, benyom­ta az ablakot, de szembe ta­lálta magát az éjjeliőrrel, s így elmenekült. Nem sokáig író—olvasó találkozó Bálint Ágnes Pilisen A közeledő tanév végét nemcsak színessé, de felejthe­tetlenné is tette Bálint Agnes írónő látogatása a pilisi 2. számú iskolában. A kedves vendég a már megjelent és a készülőben levő műveiről mesélt érdek­lődő kis olvasóinak, akik kö­zel félszázan sereglettek össze meghallgatására. Számukra ez volt az első alkalom, hogy sze­mélyesen találkozhattak azok egyikével, akik az ő kedvenc olvasmányaikat, meséiket ír­ják. Bálint Ágnes közvetlen egyéniségének varázsával még jobban megszerettette körük­ben magát. A gyerekek nagy érdeklő­déssel figyelték az írónő elbe­szélését életéről, a rádióban és a televízióban végzett mun­kájáról, s utazásairól. Szá­mos kérdést tettek fel, majd a találkozó végén könyveinek dedikálására kérték őt a kis­diákok. örülhetett a megszerzett por­tékának, mert másnap dél­előtt már el is fogták. © S. Ferenc 19 éves és F. József 21 éves vecsési fiatal­emberek is a betörést találták a legcélravezetőbbnek ahhoz, hogy pénzhez jussanak. Má­jus 20-án este először a Csil­lag presszóban, majd a Ha­lásztanya étteremben futottak össze, ahol F. József közölte társával, hogy már korábban volt büntetve és 14 ezer forint visszafizetésére kötelezték, pénze azonban nincs. A terv gyorsan elkészült, elindultak a Zrínyi utcába, s betörtek az élelmiszerüzletbe. Árura nem volt szükségük, a pénztárgépet kezdték el fe­szegetni, de abban csak apró­pénzt találtak. Hosszas kuta­tás után megtalálták a papír­pénzt is, ekkor azonban az utca felől zajt hallottak. A padláson, majd a hátsó kis- ablakon keresztül próbáltak menekülni, sikertelenül. S. Ferenc eldobta a jókora köteg ötszázforintost és tár­sával együtt a kijárat felé igyekezett, ahol néhány hely­beli lakos és a rendőrjárőr várta őket. A büntetlen elő­életű fiatalember a rendőrsé­gen elmondta, hogy a pénz ruhára, szórakozásra kellett, ami elég furcsán hangzik, mert előző két munkahelyén 5 ezer, illetve 3 ezer forint felett keresett. & B. Lajos 21 éves hentes, Püspökladányban született, de már jó ideje a fővárosban csavarog, csövezik, ahogy ő mondja. Alkalmi ismerősei is hasonszőrűek, a Keleti pálya­udvar környékén lebzselnek naphosszat. Április 18-án fel­kerekedtek, leutaztak Maglód­ra, ahol a vas-iparcikk és az italbolt közös épületébe törtek be. Ugyanoda, ahol B. Lajos két társa két hónappal azelőtt már falat bontott. A módszer ezúttal sem vál­tozott, éjfél körül átmásztak a vaskapun, s egy vasdarabbal hozzáláttak a fal kibontásá­hoz. Hamarosan bejutottakaz italbolt raktárába, ott ismét áttörték a falat, s máris bent voltak az iparcikk üzletben. Asztali- és zsebrádiókat, mag­nószalagokat és még számta­lan értékes tárgyat vettek ma­gukhoz. Még aznap éjszaka visszautaztak Budapestre, nem vesztegették az idejüket. Csak­nem 70 ezer forint értékű hol­mit zsákmányoltak. A fővárosban próbálták ér­tékesíteni az ellopott tárgya­kat, nem sok sikerrel. B. Lajost éppen egy „üzlet” megkötése közben fülelték le a rend őrei, s hamarosan fény derült üzelmeire K L. perzseli a nap ■*- a monori, Balassi Bálint ut­cai ifjúsági tár­sasházak előtti gyér bokrokat, forróságot áraszt a keskeny beton­átjáró. A közeli strandkert meg­ritkított dzsunge­le a játszótér-épí­tőkre vár. Az út közelében tarac- kos ősföld, nem termő terület, ta­lán senkié. De valaki mégis ott hajlong reg­geltől estig. Fel­gyűrt szárú nad­rágban, feltűzött ősz hajával, feke­tére égve, Egy öregasszony. Az ifjúsági házak ab­lakaiból odalátni: Pillanatkép a legrekkenőbb hőségben is úgy kapálja, irtja a tarackot, a csont­kemény földből, hogy nézni is fá­rasztó. — Ki lehet? És miért csinálja? — találgatják a fia­tal lakók. Reggel, amikor óvodába, iskolába indítják csemetéiket, a matróna már ja­vában dolgozik, s alig tart pihenőt, míg le nem megy a nap. Már druk­kolnak is neki, ne vesszen kárba verejtékeztető fá­radozása. hiszen azt is látták: a nehezen megtisz­tított vad földbe magot is vetett, erestem őt. Álltam egy ideig a lósóskát is alig termő föld­darab szélén, vár­tam, megjele­nik-e? — Pedig min­dennap itt van... — mondták, akik naponta látják küzdelmét a föld­del az összkom­fortos lakások ab­lakaiból. Aznap nem jött. De a ki­irtott gaz között, a forró szélben ott lengett a fáradság eredményének re­ménye: néhány zöld, aszállyal győzködő kukori­calevél. K. Zs, RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Betörők a rács mögött ÉJSZAKA FOSZTOGATTÁK AZ ÜZLETEKET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents