Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA CEGLÉDI JAOÁS ÉS CEGLÉD XXIII. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM &gjSRg­1979. JÚNIUS 6.. SZERDA Áíbcriirsa, Szabadság Tsz Jó és elegendő lucerna terem Nem érié fagy a gyümölcsöst Hatalmas porfelhőt hagyva magunk- után. járjuk a határ dűlőútjait. Ritkán fordul elő. hogy májusban a Gödöllői dombság albertirsai részét ne verte volna eső, most azonban másképpen alakult az időjá­rás. — Sajnos, csak május 1-én kaptunk néhány milliméter csapadékot, amely a vegetáció kezdetén levő növények fejlő­déséhez kevésnek bizonyult — mondja Hegedűs Ferenc, az al­bertirsai Szabadság Termelő­szövetkezet főagronómusa. A búzatáblák mellett eilhaladva megjegyzi: Öntözik a burgonyát — Az idei tél nem kedvezett az őszi kalászosoknak, ötven­négy hektár búzát kellett ki­szántani fagykár miatt, helyet­te kukoricát vetettünk. Szeret­nénk. ha az idén is az élvonal­hoz tartoznánk a kukoricater­melésben. Büszkén mutat a szépen soroló kukoricatáblák­ra. összesen 397 hektár üzemi és 270 hektár háztáji kukori­cát vetettek. — Bizonyára elégedettek lesznek a háztáji gazdák, hi­szen minden agronómiái fel­adatot elvégeztünk a háztáji kukoricatáblákon is. Várható­an az idén nagyobb lesz a gyo- mosodás, főként azért, mert a csapadékhiány miatt a vegy­szer'nem tüdja kellőképpen kifejteni hatását. Elő kell ven­nünk a kultivátorokat és a kézikapákat, ha szükséges. A lucernatáblák nagy ré­széről már betakarították az első kaszálás eredményét, a többi rendben fekszik a föl­dön. — Joggal remélhetjük — tájékoztat Földvárszki János ágazatvezető —, hogy a 200 hektár lucernásból szarvas­marha-állományunk részére jó minőségű és elegendő meny- nyiségű takarmányt tudunk előállítani. A lucernabetakarí­tásnak kedvez a száraz időjá­rás. A Szabadság Tsz hatékonyan kiveszi részét a járási cselek­vési program megvalósításá­ból. Ebben az évben a koráb­bihoz hasonlóan vállaltak burgonyatermesztést. Deli Ist­ván ágazatvezető nyilatkozott erről. — Száz hektáron dezíré faj­tájú, bő termoképességű bur­gonyát ültettünk. Sikerült idő­ben földbe tenni a vetőgumó­kat. Előtte elegendő műtrá­gyát dolgoztunk a talajba. A vegyszeres gyomirtást elvégez­tük. A jó termés érdekében az idén már folyamatosan öntöz­zük a burgonyatáblát. Növényvédelem Néhány száz méterrel arrébb gyümölcsfák sorakoznak. — Barackosaink és almás­kertjeink jó termést ígérnek — bizakodik Laczkó László kertészeti ágazatvezető. — Fagykár nem érte gyümölcsö­seinket. A szükséges teendő­ket a növényvédelmi és a Zrí­nyi Ilona szocialista brigád hozzáértőn végezte el. A diny- nyéselc 115 hektáron rakták ki a palántákat, amelyen jól megeredtek. Ha érés idején is ilyen meleg idő lesz, ebből a kedvelt csemegéből több száz mázsányit tudunk Budapestre, a környező piacokra és esetleg exportra küldeni. Felkészültek A betakarításig még hosszú idő van hátra, sok munkát kell elvégezni a szántófölde­ken és a kertészetben. A szak­vezetők és a termelőszövetke­zet dolgozói felkészültek a rá­juk váró feladatokra. N. G. Munkahelyük az egész város A híriaposok korán keLiek Naponta harminc zsák újság érkezik Fél ötkor csörög mindig a vekker. Jólesne nyújtózkodni még egy kicsit, de nincs idő. Gyorsan kiugrik az ágyból, mosakszik és öltözik, aztán a legszükségesebb házimunkát is elvégzi. Reggelizne, de indulni kell, hogy ötre beérjen. Bicik­livel megy, ez egyben munka­eszköze. Nem nagy távolságot kell megtenni, 5—10 perc a járás a lakástól a hivatalig. Megy télen és megy nyáron, pedáloz esőben, hóesésben. A környékbeli, ugyancsak mun­kába sietők szívélyesen kö­szöntik egymást: „jó reggelt!”. Az ébredező pitvarok felől is hall hangokat, öt óra előtt szinte egy időben csikorog a kerékpárjának fékje a szélesre tárt kapu előtt a többiekével, majd bent, a nagy teremben megkezdődik a mindennapi munka. Berényi Ferencné, a Ceglédi 1. Postahivatal hírlapkézbesí­tője lassan tíz éve viszi az új­ságokat házhoz. A város peremén Az asszony a város peremét járja. 412 napilapot juttat el naponta az előfizetőkhöz, és Jó! érzik magukat a gyerekek ... I Az abonyi óvodák is szűkében vannak a helynek, de azok a gyerekek, akiket felvettek, jói érzik magukat. Felvételünk a 4-es számú óvoda udvarán készült, ahol az apróságok a játék örömét élvezik. CEGLÉD városszervezeté­ről a legkorábbi adatok a XIV. századból valók. Ekkor még a bírói tisztet a földesúr tiszttartója látta el egy sze­mélyben. A XV. században e két funkció ugyan már szét­vált, de a bíró és a tanács nem nagy feladatkörrel ren­delkezett: a ,város teljesen ki volt szolgáltatva az apácák tisztjeinek. A török -korban t— amikor megszűnt a földesúri jogható. ság helyi jelenléte — lazult a város függősége a földesurá- tól. így mellőzhették a föl­desúr beleszólását a bíróvá­lasztásba. A tanács tagjait a város közössége, a bírót a ta­nács választotta minden év április 24-én (Szent György napján). Megjelent a gazda­sági ügyeket intéző másodbíró és az írásba1! munkát elvégző jegyző (nótárius). A török kiűzése, majd a Rákóczi-szabadságharc leve­rése után konszolidálódott Magyarországon a feudális rend. Cegléden is a XVIII. század közepétől — az orszá­gos gyakorlatnak megfelelően — a földesúr újra érvényesí­tette jogait a bíróválasztások alkalmával, ekkor már min­den év november 1-én. A vá­lasztásokon megjelentek a föl­desé r tisztjei (tiszttartó, szám- tartó. kaszriár, ispán, erdő­mester) és ezek jelöltek há­rom személyt, akik közül vá­laszthatott a néo és a tanács főbírót. (Ezen alkalommal vá­lasztották meg a többi tiszt ségviselőt is. de már földes­úri beleszólás nélkül.) A város ügyeinek intézését a belső tanács. látta el. Tag­jai fele részben katolikusok, fele részben reformátusok voltak. A tanács főleg testü­letileg intézte a város ügyeit (adókivetés, árendaügyek. ház­helyek kiosztása stb). Évente mintegy 20—30 alkalommal a városházán üléseztek. A gyű­Korbáccsal, bottal büntettek Bírók, jegyzők, adószedők Cegléd városszervezete 1848 előtt léseken kívül a tanács egyes kijelölt tagjai deputáltatván végezték az osztályokat, a szóbeli bíráskodást, a rendőri teendőket, a közmunkák fel­ügyeletét és más közigazga­tási feladatokat. A tanács­tagok a szolgálatukért adó­mentességet kaptak (fizetést nem). A tanács rendeletéit vasárnaponként' a katolikus, a református és (1837-től) az evangélikus templomok előtt •istentiszteletek után a város kancellistája hirdette ki. A BELSŐ TANÁCS — a magyarországi gyakorlatnak megfelelően — egyben tör­vényszék is volt. A lakosok itt kezdték a polgári peres ügyeiket, amelyeket innen az úriszékhez lehetett fellebbez­ni. Kisebb bűnügyekben (lo­pás, verekedés, veszekedés, paráznaság. tilalomszegés stb.) szintén a városi tanács hozott ítéle'.et és a végrehajtást is foganatosította. A leggyako­ribb büntetés a férfiaknál 12, 15, 24 és 40 botütés (a 24 és a 40 pálcaütést hétszerre el­szenvedve hajtották végre), a nőknél pedig 6, 12 és 15 kor- f,bácsütés volt. A testi bünte­téseket a piacnapokon hajtot­ták végre, ami — a kor szo­kásához híven — az elret­tentést szolgálta, öregek, be­tegek, nyomorékok és terhes nők esetében a testi fenyítés helyett áristomba zárást ren­deltek el, ami néhány órától két hétig terjedhetett. Ezeken kívül alkalmaztak pénzbün­tetést is. Egyedülálló bünte­tésforma volt az, (amikor 1817-ben Geszteli János 3 éves kisfiát Kis Szűts Zsuzsanna nevű cselédlánya tűzhelyre feltette, majd abban begyúj­tott és a gyereket gondatla­nul otthagyta, aki emiatt megégett), hogy vasárnapi na­pon, amikor a nép a temp­lomból jön a szégyenfához ál­lítani rendeltetett és gondat­lanságának tulajdon szájával leendő kikiáltására büntete­tett. A súlyosabb bűncselek­ményeket (rablás, gyilkosság) a főszolgabírói, illetve a vár­megyei törvényszék elé vitték, mivel az ilyen esetekben ezen bíróságnak ítéletet hozni ha­talma nem volna. A város fontosabb ügyeinek megtárgyalásakor (bíróválasz­tás, adókivetés, árendaügyek) bevonták a tanácskozásba a köznépet is. Ebből fejlődött ki az intézményesített nép­képviselet: a külső tanács, amelyet a tagjainak száma után hatvan tanácsnak is ne­veztek. Amíg a belső tanács tagjainál szigorúan ügyeltek a felekezeti (katolikus, refor­mátus) arány pontos megtar­tására, addig a külső tanács tagjainak megválasztásánál a döntő szempont az volt, hogy a város 5 területi egysége (ti­zed, kerület) egyenlően (12 taggal) kánviseltesse magát. A külső tanács elnöke a má­sodbíró és a saját kebeléből választott szószóló volt. A VÁROS ÉLEN — mint a belső tanács elnöke — a fő­bíró állt. Képviselte a várost az uradalommal és más ható­ságokkal való érintkezésben. Főbírónak olyan — általában módos — lakosokát választot­tak, akik már addig is betöl­tötték más fontos funkciókat a város szervezetében. Jel­lemző példa Túri József pá­lyája: 1808-ban városi had­nagy lett, 1810-ben bekerült a tanácsba, 1813-ban nfiásod- bírónak választották, és 1815- ben főbíró lett. A főbíró után a legfonto­sabb városi hivatal a másod­bíróé volt, aki a város gazda­sági ügyeit (a dézsma, a por­ció és az adók elosztása, a katonai szolgált tok előterem­tése) intézte. Mivel a szám­adások vezetése komoly szak­értelmet követelt és a másod- bírák nem voltak tanult em­berek, a XIX. század elejétől adószedői (perceptorális) se­gédeket alkalmaztak a szám­adások elvégzésére. 1836-tól már önálló adószedő műkö­dött a másodbíró felügyelete alatt. AZ URADALOM NEVEZTE KI ugyan az árvák vagyoná­nak kezelőit — a felekezetek szerint működő — árvaatyá­kat (tutorokat), de tevékeny­ségük szorosan összekapcso­lódott a város szervezetével: munkájuk felett közvetlenül a tanács gyakorolt felügyeletet. A tisztségviselők és alkal­mazottak munkájukért adó- mentességet élveztek és fize­tést kaptak. Ha a város hatá­rán kívül mentek hivatalos ügyben, akkor napidíj (diur- num) járt nekik. Szabó Attila levéltáros ehhez legtöbbször szép summa hetilap is tartozik. Egy öblös postai’ táska és két szatyor minden reggel megtelik, sú­lyuk általában 40 kiló. Szeren­csére nem kézben kell cipelni, hanem a kerékpáron viszi, de a súly így sem lebecsülendő, különösen ha számításba vesz- szük, hogy a távolság, amit be kell járnia, vagy 22 kilométer. Amíg az újság, napi- és he­tilap eljut az olvasóhoz, hosz- szú utat tesz meg: szerkesztő­ség, nyomda, expediálás, szál­lítás, szétosztás — és ezután következik a ceglédi 1. számú Postahivatal Egyetértés szocia­lista brigádjának a dolga. Reggelente a szétosztóhely, ahol a kézbesítők és árusok megkapják a lapot, olyan, mint a nyüzsgő méhkas. Mindenki siet, szeretné mielőbb megkez­deni a munkát. Mindenkinek megvan a feladata. Berényi Ferencné például zsákokat és kötegeket bont, megszámolja a lapokat. Többnyire fél óra alatt végeznek, és ki-ki indul­hat a maga útjára. Összeszoktak A ceglédi 1. számú Postahi­vatalban 1960-ban alakult az Egyetértés brigád a hírlapszol­gálattal foglalkozó tisztviselők­ből. — Ügy éreztük, többet tu­dunk tenni a terjesztés érde­kében, ha ebbe a közösségbe bevonjuk a hírlapkézbesítőket — mondja Farkas Józsefné brigádvezető.. — Létszámunk így jóval megnőtt, eredménye­ink évről évre javultak. Egy hónapban átlagosan 180—200 féle lapból úgy 400 ezer darab érkezik a városba. — Másként volt ez huszon­két évvel ezelőtt — mondja Simon Gyula hírlapelőadó, aki szolgálati éveit és életkorát te­kintve a legidősebb. — Kézbe­sítő voltam akkor, sok min­denre jól emlékszem. Abban az időben negyedannyi hírlapelő­fizetője, volt Ceglédnek, mint ma. A város összes hírlap­anyaga elfért 3—4 zsákban, most a tízszerese érkezik. A kezdet kezdetén kerékpárral szállítottuk a hivatalba a hír­lapot, ma megtelik egy gépko­csi. Húsz évvel ezelőtt külön- külön kapta kézhez minden kézbesítő a lapokat, most úgy­nevezett brigádszétosztás van és mégis szoros az idő. Most, az előfizetett példányokat nem számítva, Cegléden naponta annyi lapot értékesítünk, mint akkor egy héten. A hírlapszolgálatban sok évet eltöltött postás szerint, mióta brigádban dolgoznak, sok minden megváltozott, ja­vult. Jól összekovácsolódott a gá.da, ebben nagy része van annak, hogy sok régi postás van köztük, és a kezdők, akik később jöttek, a jót átveszik tőlük. Az Egyetértés brigád 1969 óta először hat ízben a szocialista címet nyerte el, egyszer bri­gádzászlóval is jutalmazták. A bronz fokozatot öt, az, ezüst fokozatot két, az arany foko­zatot négy esetben kapták meg. 1973-ban vezérigazgatói elismerésben részesültek. Leg­utóbb elnyerték A posta ki­váló brigádja címet. A megala­kulás óta többen kaptak kivá­ló dolgozó kitüntetést. Farkas Józsefné 1975-ben a posta ki­váló dolgozója lett. Terjesztők, olvasók Az előre meghatározott hír­lapbevételt a múlt évben 111 százalékra teljesítették. Tíz­ezer példánynál is többet ad­tak el a magyar nyelvű szov­jet lapokból, az összes értéke­sített példány 1978-ban meg­haladta a 2 millió 100 ezer da­rabot. Jó eredményt értek el a Népszabadság és Pest megyei Hírlap terjesztésében, lapunk­nak például 276 új előfizetőt gyűjtöttek. Az értékesítésre ér­kezett lapoknak mindössze 4,1 százalékát nem tudták eladni, ez jóval kevesebb volt az en­gedélyezett, visszamaradó mennyiségnél. Naponta találkoznak, sok­szor együtt vannak. — Ha valamilyen közös ren­dezvényről távol marad vala­ki, a brigádvezető másnap már számonkéri — mondja Berényi Ferencné. Közösen látogatják a munkahelyi és városi ünnepsé­geket, tárlatokra járnak, leg­utóbb Benedek Péter paraszt­festő kiállítását tekintették meg közösen. Szakmailag ké­pezik magukat, a szakszerve­zeti letéti könyvtárral szocia­lista szerződést kötöttek. A ki­olvasott könyvekről, a televí­zió érdekes műsorairól kicse- ré’ik a véleményüket. A váro­sért tavaly 120 óra társadalmi munkát végeztek. Uttalan utakon is A külső hepehupás, porta- lanítatlan utakon különösen lassan halad előre a bicikli. Pap Lászlóné 350 családhoz tér be naponta, mert ő ugyan nem dobálja az előfizető por­táján szanaszét az újságot. Jó lenne, ha mindenkinek levél- szekrénye lenne — említi —, ezzel az ő munkáját is meg- könnyítenék. Persze, annak is nagyon örülne, ha kevesebb lenne a sáros út. Lassan tíz éve csinálja ezt, és nem pa­naszkodik. Üjabban a bér sem rossz, eléri a 3 ezer forintot havonta. Egy valami mostaná­ban nagyon bántja. — Az újság áremelkedése­kor 40 napilapot lemondtak — mondja lehangoltam — Ebbe nem nyugszom bele, mindent elkövetek, hogy az év végére ugyanannyi előfizetőm legyen, mint azelőtt volt. Gyuráki Ferenc ALKOTO EMBER Rípsrt a rádióban Csütörtökön, június 7-én délután, a Szolnoki Rádió 17 órakor kezdődő adásában Al­kotó ember címmel hangzik el Pálréti Ágoston riportmű­sora a Cegléden élő, Balázs Bála-díjas fotóművészről, Tóth Istvánról, a 222-es középhul­lámon. Vízilabda Folytatódott a Kecskeméti SC—Ceglédi V Cegléd: 800 néző: Vezette: Dobossy, Fongó. Cegléd: Sár­közi, Kozák, Beck I., Brávik, Kelemen, Gulyás, Bóbis. Cse­re: Ungvári, Beck II. Edző: Lakatos István. Góllövők: Kelemen (3), Gulyás (2), Brá­vik, Bóbis. Ismét megdőlt egy legenda: a ceglédi uszodában eddig még soha nem tudott nyerni kecskeméti csapat. Most nyert. Vasárnap népes közön­ség előtt, az első két negyed­ben szinte lerohanta a KSC a ceglédi együttest. A véde­lemben zavar támadt, nem fogtak embert, az ellenfél já­tékosai szabadon lőhettek. Már 5-0 volt az eredmény, amikor vízilabdázóink össze­szedték magukat, hatalmas vereségsorozat SE 8-7 (3-0, 2-1, 1-3, 2-3) i hajrába kezdtek és a mérkő- j zés végéig 1 gólra dolgozták j le a hátrányukat. A vége előtt : fél perccel Ungvári hatalmas bombáját bravúrral védte a kecskeméti kapus. Még egy mérkőzés van hátra az első fordulóból, Budapesten, a ki­tűnő KSI ellen.Sajnos a ceg­lédi csapat várakozáson alul s "epeit, és nem hozta a várt pontokat. Az eddig szerzett négy bajnoki pont bizony na­gyon kevés és a második for­duló tizenegy mérkőzésén, melyből hatot itthon játszik a csapat, ügyes játékra lesz szükség, hogy a- benntmrta- dáshoz kellő, legalább 10 pon­tot meg tudja szerezni. B. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents