Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

xJátfow 1979 JÚNIUS 6., SZERDA JEGYRŐL JEGYRE A művészetek propagandistái Nem éppen könnyű társa­dalmi funkció a közönségszer­vezőké. bár az utóbbi időben kissé nőtt az emberek érdek­lődése a színházi előadások hangversenyek iránt. Akik hosszabb ideje végzik ezt a fárasztó sőt néha anyagilag is kockázatos munkát — je­gyek tömegét veszik át utó­lagos elszámolásra —. áltálé ban szívesen végzik a dolgu­kat. Feltétel: az összeköttetés A közönségszervezéshez jó kapcsolatteremtő és rábeszélő- készség szükséges, s persze jó ízlés és igényesség, mert nem­csak kiszolgálni, hanem türe­lemmel és taointattal formál­ni is kell az igényeket. Buda­pest vonzásában ők segítenek hogy az ország legrangosabb színházaiban láthassuk a leg jobbak produkcióit. Tenniva­lójuk kettős a megvébsn. mert a helyi műsorok közönségének szervezése me’lett. a rendez-^ vények propagandája is az 6 feladatuk. Mi az oka. hoqy mostaná­ban kevesen vállalják ezt a fontos tisztséget? Néhány évvel ezelőtt, ha a gyári közönségszervező felhív ts az ina’-ági Kzaksz°rvezet jegyirodáját és buktába a7 igényeit jórészt lei is tvd+ó’~ elégíteni. Amióta megszűntek ezek az irodák és a színházak is könnvebben el -mrlták ad­ni a jegyeket, másként beszél­nek a szervezőkkel. A Madách Színház szervező- irodáján megtudtuk, hogy Pest megyében nagy az érdeklődés előadásaik iránt, amit többek között annak is tulajdoníta­nak, hogy nagyon szép a szín­ház és általában jók az elő­adásolt. Sajnos, éppen ezért az igényeknek csak a töredé­két tudják kielégíteni. A leg­több jegyet igénylők között tartják számon a szentendrei katonai főiskola hallgatóit, az ácsai Vörös Október Termelő­szövetkezetet, a MÁV Duna­keszi Járműjavító Üzemét. Növekvő igények Amellett, hogy a megye több művelődési háza a fővá­rosi és vidéki színházak ven­dégszereplésével kihelyezett előadásokat is rendez, a szer­vezők a színházaknál is rend­szeresen jelentkeznek az igé­nyekkel. A Csepel Autógyár­ban havonta 30—40 jegyet ad­nak el, és ezt is kevésnek tart­ja Bursiis Tiborné, a művelő­dési ház igazgatója. Vácott, a művelődési ház felépítése után is nagy az érdeklődés a bu­dapesti előadások iránt. A Kö­töttárugyár havonta átlag Hatvan jegyet vásárol, a Géza király téri szakközépisk'Iából egy-egy osztály látogatja az e’őadásokat. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak, úgy látszik, jók az összekötte­tései, mert havonta 20G—250 jegyet visznek el a szervező- irodából. Ismerik a mesét. A róka I í>regfog*n a csukát, a csuka meg a rókát, s nem eresztik | egymást. Kellemetlen helyzet, j Persze minden nézőpont | kérdése. Hátha nem akarják j ereszteni egymást, s jó nekik ! így. Nézzük . az „utóbbi esete,t! Az invitus: „Szeretettel meghívjuk önt a június 4-én délután 3 órakor kezdődő Ki tud többet a Fehér Akác Termelőszövetkezetről című vetélkedőre, a dabasi 1. számú Általános Iskolába. Árpád fe­jedelem úttörőcsapat.” Az előzmények: régiek. A termelőszövetkezet és az isko­la rég megfogta egymást. A tanulók szüleinek 90 százalé­ka a szövetkezet dolgozója. A gyerekek mindennapos vendé­gek a Fehér Akácban, részt vesznek a KISZ-fiatalok közös esküvőin, a névadókon. a szövetkezet zárszámadásán. A tsz sem marad adós. Tizenhét szocialista brigádja rendszere­sen segíti az iskolát, négy bri­gád egy-egy rajt patronál. Csupán tavaly 90 ezer forintot érő kézilabdapályát építettek az iskolának, vállalták a nyá­ri nagytakarítást, festést, A szövetkezet a gyermek­évre két játszóteret is épített a közelben. Lehetőséget ad az üzemlátogatásra, s jó néhány szakmát itt ismernek meg a pályaválasztás előtt álló nyol­cadikosok. Közülük évente 8 —10-en a szövetkezetnél talál­nak munkát, s ott tanulnak szakmát is. Tavaly az Árpád fejedelem úttörőcsapat húsz tagjának szervezett olvasótábort a Fe. hér Akác Tsz, Balaton mellet­ti üdülőiében. Itt született a közös ötlet — a gverekek is kérték —: tartsanak vetélke­dőt az iskolában — a szövet­kezetről. A tények: nyolc raj nyolc csapata mérkőzött. Felkészült gyerekek Heteken át forgat­ták a szövetkezet újságját, év­könyvét, felkeresték és meg­interjúvolták a brigádok tag­jait, ismerkedtek munkájukkal, életükkel. A vetélkedőn mo­zaikképeket raktak össze, ame­lyek a tsz egy-egy üzemágát jelképezték, lejátszották, vagy felolvasták magnóra vett. írott riportjaikat, kapásból sorolták, melyek a szövetkezet fonto­sabb létesítményei, mi éoült újonnan, hányán dolgoznak ott, mi mindent termelnek, totót töltöttek ki, idegen út. törőkét kalauzo'tak a képzelet­beli ü‘7om1á*'>'íqtéson. Egy 6zóval, jó játék volt. Ambrus László az építők szakszervezete Pest megyei bizottságának kulturális veze­tője rangos, klasszikus szer­zők drámáit, vígjátékait em­líti. amelyeket a megye épí­tő-, fa-és építőanyagipari üze­meiben dolgozó szocialista bri­gádok látogatnak. Tavaly már ezer darab, szocialista brigá­doknak szóló 50 százalékos utalványt adtak ki a vállala­tokhoz. A kedvezményt leg­többen a Közúti Építő Vállalat, a Ceglédi Közúti Gépellátó Vállalat, a gödöllői Közép-ma­gyarországi Közmű és Mély­építő Vállalat dolgozói közül veszik igénybe. Tóth Istvánná, a Kötöttáru - gyárban egyszerre tartja ke­zében a vállalati művelődési bizottság titkári tisztségét és a közönségszervezést. Öröm­mel újságolja, hogy nemcsak a gyár helyben lakó dolgozóit, hanem a bejárókat is sikerül magukkal vinni a délutáni elő adásokra. Változtatni kell — Pestre általában több je­gyet kapunk, mint a váci mű­velődési központ színházi elő­adásaira — mondja. — Érthe­tetlen, hová lesznek a jegyek. mivel más üzemek szervezői Is panaszkodnak. A szoeia’ista brigádok kedvezm. tnyes utal- i v*-vait egyetlen évben sem tudjuk felhasználni, mert az­zal csak a brigádtag mehet a pénztárhoz, ahol rendszerint közlik vele: a jegyek már el­keltek. Nemrég itt járt az SZMT egyik munka*á-.-sa, aki hasonló tapasztalakat szer­zett a megye üzemeiben. Ezen tehát segíteni ke’lett, úgv. hogv a szervező is felhasználhassa az utalványokat. A közönségszervezés fáradt­ságos és kevésbé megbecsült, mint a többi kulturális megbí­zatás. Egyszerűsíteni kellene az ügyintézést is. mert a szer­vezők munkája a jövőben sem csökken. De erre fel kellene őket készíteni. Nekik nem ren­deznek tanfolyamokat, tájé­koztató előadásokat. Kevés in­formációt kapnak. Üjabban néhol már a jegyekből sem adnak szívesen az üzemi kö­zönségszervezőknek. Kovács T. István ÜNNEPI KÖNYVHÉT Szakmai tanácskozás Nagykőrösön Az ünnepi könyvhét megyei rendezvénysorozatának ki­emelkedő mozzanata volt az a szakmai tanácskozás, me­lyet tegnap tartottak a Nagy- -kőrösi Konzervgyárban. A vá­rosi tanács művelődési osz­tálya, a Könyvértékesítő Vál­lalat, valamint a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár a megye minden pontjáról eszmecserére hívta össze a könyvtárosokat, könyv- kereskedőket, népművelőket. A közművelődési szakembereket Makai Katalin, a tanács mű-, velődésügyi osztályának veze­tője üdvözölte, majd Békés György, a művelődési központ és könyviár megbízott igazga­tója mondott rövid megnyitót. Ebben hangsúlyozta: az olva­sás és ezzel kapcsolatban a könyvtárak és könyvesboltok ügye —x közüggyé vált ha­zánkban. A könyvtárak a közműve­lődés bázisai és azokká válnak a könyvesboltok is. Így ala­kulhat ki egy integrált köz- művelődési hálózat, a komplex nevelés szolgálatában. Ezután Drucker Tibor, a Könyví.-té.resítő Vállalat igaz­gatója tartott előadást. Is­mertette a vállalat tevékeny­ségét, a könyvszakma e.edmé. nyelt és nehézségeit. Egyebek között elmondotta, hogy m g 1933 ban kétezer mű jelent meg, mintegy kilencmillió pél­dányban, negyven év múlva a művek száma nyolc és fél ezer, példányszámuk 93 millió. A megváltozott társadalomban megváltozott az olvasás fogal­ma is, a könyv mindennapos szükségletté vált. A kiadott művek számának és a pél­dányszámnak egy lakosra ve­tített mutatói alapján Ma­gyarország a világranglistán nagyon előkelő, negyedik, ötö­dik helyen áll. Jó légkör ve. szí körül a könyvet: nőtt a szabad idő, ezáltal az érdeklő­dés a könyvek iránt: magasra emelkedett áZ általáttós', ni», veitség szintje; á kőhjnzékarai — az állami támogatás révén is — alacsonyak, gyakorlati­lag mindenki hozzájuk juthat Fentiek alapján úgy tűnhet. az olvasás, a könyvkereskede­lem, a könyvtárak ‘körül min­den rendben. Sajnos, nem így van. Még korántsem mondhat- I juk el. hogy-'olvasó néppé vál tunk. A felnőtt lakosság mint^ egy 50 százaléka nem vásárol j és könyvtárban sem olvas könyvet. Bár ez a szám alacso- nyrbb mint például Francia- országban, vagy a Német Szö­vetségi Köztársaságban. a szocialista közművelődés nem lehet elégedett. Gondot okoz a könyvszakma némely sza­bályozója és az is. hogy az úgynevezett standard könyvek (mint Petőfi összes költemé­nyei, József Attila. Madách) nem kaphatók állandóan. Ta­valy több mint 1,1 milliárd forintért vásároltak könyve’, j Budapest területén kívül, de még mindig sok a fehér folt vidéken. Míg a fővárosban 130 bolt bonyolítja le az egész könyvkereskedelem egyharma- dát, a fennmaradó kéthar­maddal, vidéken, csak 250 bolt foglalkozik. A nyomdaipar re­konstrukciója csak első lé­pés. még nem megoldott a könyvek kötése, illetve az elő­készítő munka: a szedés. I Emiatt az előrejelzett köny­vek nem érkeznek meg ide­jében a nagykereskedelmi vállalathoz. Szállítási, admi nisztrációs, tárolási gondok miatt, mire egy újdonság el­jut az ország távoli pontjá­ra. eltelik két-három hónap is. Mindezen gondok megoldásán az egész könyvszakma fárado­zik, de azonnali eredményt természetesen nem lehet vár­ni. Ezért a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója könyvtáro­soktól és a könyvkereskedők­től türelmet, megértést kér. A tanácskozás délután két szekcióban folytatta munkáját Az egyikben Ronga József, a Könyvellátó osztályvezetője tartott vitaindító előadást a könvvt.áreliátás kérdéseiről, például az újdonságszállítás. a kötészet, a rendelések problé­máiról és ismertette a távlati terveket, elképzeléseket. A szövetkezeti könyvterjesztés helyzetéről, a szállítás akadá­lyairól, az utánrendelésekkel I kapcsolatos gondokról, a pro- I paganda tevékenységről vi- I tatkozott a másik szekció. Hor- ! váth Dértesnek, a Könyvérté- ’ kesitő Vállalat szövetkezeti fő­osztályvezetőjének elnökleté­vel. A. Gy. R ADIOFIGYELO MAGYAR MÜZSA Rímmel I dort Dezső — hogy csak vasárnap délelőtt a Rádió iro- i hány nevet említsek. dalmi műsort közvetített Szentendréről a Pest megyei Művelődési Központból. (Kos­suth, 9,21). A szerkesztő Dénes István, a rendező dr. Cserés Miklós volt. né­A műsor a mai magyar köl­tészetből kívánt színes és színvonalas ízelítőt adni. A mintegy fél órán át egy­más után felhangzó versek valóbán ígéri"'változatos ha nem is" teljes Képet rajzol­tak mai költészetünkről. Ezen a képen egymás mellett sze­repeltek olyan eltérő nyelvű és hangnemű költők, mint a közelmúltban elhunyt Rónay György és Ladányi Mihály, vagy Juhász Ferenc és Tan­Cosi fan tutte Felú'ítás j az Operabálban Csupa CSipkC, csupa áttetsző fi­nom szépség — ilyen Mozart zenéje és ilyenek a színpadképek a Cosi fan tutte operaházi felújításában. De a csipkék között — és Mozart zenéjé­ben is — szikrázó iróniával életre keltett emberi színjáték zajlik: a csípős tréfás jelenetekre épülő mű­ből nem hiányzanak a drámai szí­nek sem. Lorenzo Da Ponte libret­tója egyszerű, kerek — s állítólag annak idején valóban megesett — történetet állít színpadra. Két sze­relmespár próbatételét, amelynek szellemi atyja az idős kávéházi filo­zófus és amelynek kivitelezésében a szobalány a segítőtárs (mindketten a hagyományos vígoperai alakok közül valók). Don Alfonso és a katonatiszt-vőle­gények fogadást kötnek a nők hű­ségére. Ferrando és Guglielmo lát­szólag elutaznak (csatába küldik őket), majd álöltözetben — mint albánok — visszatérnek és megkí­sérlik meghódítani egymás meny­asszonyait Don Alfonso cselvetése beteljesül, Fiordiligi és Dorabella ismét szerelembe esnek. S marad a keserűen-vidáman felismert igaz­ság: boldog csak az lehet, aki ké­pes túltenni magát még a legfájdal­masabb dolgokon is. A látszólag egyszerű színpadi me­sét számos ötletes fordulat gazdagít­ja, amelyet Mozart érett ábrázoló művészete, játékos kedve, a lenyű­göző olaszos dallamosság, a változó lelkiállapotok nyomon követése, a színpadra állított figurák pontos ze­nei jellemzése tesz teljessé. A mai néző-hallgató számára — úgy hiszem — szinte érthetetlen, miért számí­tott ez az opera majd száz éven át botránykőnek, bővérű, bár végül is kellő keretek között megmaradó ero- tikuma miatt erkölcstelennek. s mindezen felül színpadszerűtlennek és naivnak. Az empire vagy a bie­dermeier prűdjei éles bicskával ha­sítják ki belőle azt, amit erkölcste­lennek tekintenek, sőt attól sem riadnak vissza a közvetlen utódok, hogy Calderonra meg Shakespeare- re alkalmazzák Mozart zenéjét. Az eredeti Cosi fan tutte újrafel­fedezése századunkra tehető. Szín­ház és közönsége, s nem utolsósor­ban a zenetudomány is rádöbben Da Ponte librettójának előnyeire, a sallangmentas megformálásra, a já­tékban elrejtett finom ironikus mondanivaló értékeire. Másrészt ar­ra, hogy a műnek mégis csak ott van a helye az érett Mozart kimagasló alkotásai között. Az opera felújítása zeneileg bri­liáns. Ismét megcsodálhattuk ben­ne az operaházi együttes kiváló fia­tal gárdáját, a már jól ismert Kin­cses Veronika (Fiordiligi), Takács Klára (Dorabella) és Gáti József (Guglielmo), valamint az elsőszere- pes Gulyás Dénes (Ferrandó) magas technikai színvonalú stílusos Mo- zart-éneklését. Nagyszerűen élhette ki vígoperai alkatát Kalmár Magda. Míg Melis György a cinizmus, a já­ték és a fanyarság arányos össze­vegyítésével állítja színpadra az öregedő filozófust Pontos és pre­cíz, mozartosan játékos, s a megfe­lelő pillanatokban kellően feszült vagy hömpölygőén pergő a zenekar Lukács Ervin keze alatt. Alig von le ebből valamit egy-egy pontatlan pil­lanat, a gyorstempójú együttesek helyenként elkent részei, s még Gu­lyás Dénes időnként romantikusan túlénekelt a mozarti stílustól né­mileg Idegen megoldásai sem túl bántóak. Ami viszont a színpadi játékot il­leti, a pálma osztatlanul a rutinnak jár ki. Kalmár Magda és Melis György játékának. Míg a négy fia­tal közül Gáti Istvánt emelhetjük ki, akinek sikerült kellő mértékű ko­médiát is belevinnie Guglielmo alakjába. A női főszereplők — érzé­sem szerint — mindketten a kevéssé rájuk illő szerepek karakterének megformálásával küszködtek: Ta­kács Klára drámaibb alkata a könnyűvérű Dorabella, Kincses Ve­ronika játékosabb, líraibb természe­te a drámai vonásokat is magában rejtő Fiordiligi figurájával, s általá­ban a darab ironikus finom eroti- kumávr.l. Dd kristálytiszta, pontos és meghatóan szép Mozart-éneklésük fe­ledtette e küszködést. A rendezés — Szinetár Miklós munkája — ötletes, élettelién ola­szos. A mozgások vagy megállítások, a világítások alkalmazása egybevág a mű kompozíciós folyamatával. Ta­lán csak a második felvonásban, a kerti ünnepségen zajló rokokóvá sti­lizált sztriptíz zavaró egy kicsit. Külön meg kell dicsérni a színpad­képeket (Forray Miklós), amelyek csipkés, habos könnyűségét még olyan- szellemes ötletekkel is kiegé­szítik, mint a kezdő kép, amelyben híres olasz képekről ismert nők (Botticelli, Leonardo, Tiziano stb.) je­lennek meg a színpadon. AZ operaházi felújítás értéke végül is az. hogv megmutatta, a Cosi fan tutte olyan olaszosan vérbő humo­ros játék, amelynek nemcsak köny- nyed pillanatai, hanem drámai súly­pontjai is vannak. Megmutatta, hogy az egykor egyedülállóan egyhangú áriasorozatnak titulált operában is van jellemzés, változatosság, bőséges tempó- — zenei karakter — és han­gulatváltás. Egyszóval annak a mo­zarti zseninek a jelenlétét, amely mindmáig elbűvöli pompázatos sok­színűségével hallgatóját Biernaczky Szilárd A versösszeállítást Koczkás Sándor irodalomtörténész be­vezetője előzte meg. Rövid eszmefuttatásában arról be­szélt, hogy vajon lehetséges-e, értelmes-e matematikai eg­zaktság ú képletekbe sűríteni, s e képletek alapján osztályok­ba sorolni a verseket. A válasz úgyszólván meg­nyugtató volt. A költői alko­tások alaptémájához, indító, motívumaihoz, formai és sok egyéb ismertetőjegyéhez hoz­zárendelhetünk, ugyan ma­tematikai jeleket, ily módon lakonikusan tömörö betű­vagy számsorrá változtatva a verset. Ám a vers — ahogy Kocz­kás Sándor mondta — épp­úgy nem foglalható egyetlen képzetbe, mint maga a vi­lág, hiszen lényege, vagy ha úgy tetszik, élvezhetősége ép­pen egyediségéből, megismé­telhetetlen sokarcúságából fa­kad. Márpedig ha ez így van, akkor azt hiszem, mindösz- sze az derült ki, hogy a mag­vas bevezető nem volt más, mint egy értelmetlen kérdés­re adott semmitmondó fele­let. Avagy, hogy Tandori De­zsőt idézzem: „Ugyanez el­mondható bármiről.” A matematizálás, a kép­letbe sűrítés, az osztályozás ugyanis, már eleve, fogalma szerint elvonatkoztat az egye­diségtől, s a dolgokban meg­levő közös jegyeket, tulajdon­ságokat veszi alapul. Ha te­hát valaki ezt az eljárást azért kárhoztatja, mart figyelmen kívül hagyja, vágy nem feje­zi ki az általa vizsgált dol­gok egyéni sajátosságait, kü­lönbségeit, akkor az illető eny­hén szólva is: tárt kapukat dönget. Az összeállítás két szem­pontból is ügyeimet é ’emelt. Egyrészt az elhangzott ver­sek többnyire színvonalasak s nem utolsósorban érdeke sek voltak, ami főként a felidézett helyzetek és szír helyek, érzelmek és szemléli­tek sokoldalúságának volt kö szűnhető. Másrészt a válogatásba szereplő versek nyelvi, gon dolati egyszerűségük révén viszonylag könnyen érthetőek hogy azt ne mondjam, köz érthetőek voltak. A verseknek ezt az érthető ségét jól szolgálta a műsor ban szavaló színészek, Ju húsz Jácint, Káldy Nóra. Ko hűt Magda. Koltai János. Pa thó István és Szerr 'n Gyűl- inkább a gondolatok vissza­adására összpontosító, világos előadásmódja. Péter László i Sőt több: mert a kérdések közölt olyanokra is megfelel­tek, hogy például milyen szak­mát tanulhatnak majd a szö­vetkezetben, milyen élet vár ott rájuk. Készülődnek is rá Nem idegemként fogadja majd őket a Fehér Akác Termelő- szövetkezet. Jutalmak is vol - talk. Könyvek. Ezek felét az iskola, felét a tsz adita. A nyertes: mindenki. A ró­ka is, a csuka is. Talán el sem tudják képzelni már egy­más nélkül... V. G. P. Rókafogta csuka...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents