Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-05 / 129. szám
’xMfap 1979. JÜNIUS 5., KEDD GYERMEKIRODALMAK CSERÉJE Budapesten ülésezik az UNESCO bizottsága A gyermek- és ifjúsági irodalom helyzetéről, a fiataloknak szóló művek közös kiadásáról. a nemzetközi együttműködésről cserélnek tapasztalatot az UNEISCO nemzetközi könyvbizottságának vasárnap Budapesten megkezdődött ülésén. A Vörösmarty téren a zeneművészek klubjában rendezett tanácskozásra 12 országból érkeztek szakemberek. Az ülést Pozsgay Imre kulturális miniszter nyitotta meg. Üdvözölte a résztvevőket, s hangsúlyozta, hogy a magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadás elismerése is, hogy az UNESCO hazánkban rendezi meg ezt a tanácskozást. Ezt követően Theodor Waller, az UNESCO könyvbizottságának elnöke, majd Celia Zahar, az UNESCO főosztályvezetője tartott előadást az ifjúsági és gyermekkönyvkiadás helyzetéről. A tanácskozáshoz kapcsolódva június 5-én kerekasztal- beszélgetést rendeznek a kevéssé elterjedt nyelvek irodalmának megismertetéséről, fordításáról. Ehhez az eszmecseréhez jelent meg a Magyar Kiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének gondozásában az idegennyelvű könyvszemle. Szerkesztőinek körlevelére 26 országból mintegy 100 író, költő, kiadói vezető válaszolt. Köztük Jorge Amado, David Cherician, William Cooper, Hans Magnus Enzensberger, Miroslav Krleza, Artur Miller, Artur Lundkvist, Tadeusz Rö- zewicz, Marie Szergej, Vilem Závada fejtette ki véleményét, elgondolásait a nyelvi korlátok leküzdésének lehetőségeiről. A magyar irodalom művelői közül Illyés Gyula és Somlyó György vett reszt a nemzetközi véleménynyilvánításban, s részben nyilatkozatot küldött Amadou-Mahtar M’Bow, az UNESCO főigazgatója is. A beérkezett válaszokat tartalmazó kötet, amely Boldizsár Iván bevezetőjével, „Kis országok, nagy irodalmak” címmel francia és angol, nyelven készült el, az UNESCO nemzetközi könyv- I bizottsága budapesti ülésének I egyik dokumentuma. A BENTAVÖLGYE TSZ-BEN Bővült a fiókhálózat Üj fiókkönyvtárrá] gyarapodott az érdi városi könyvtár fiókhálózata: az eddigi hét egység mellett tegnap óta működik a Bentavölgye Tsz- ben létesített ezerkötétes fiók- könyvtár is. Az intézmény az érdi városi könyvtár és a termelőszövetkezet összefogásának eredményeként jött létre a tsz központi irodaházában. Háromszáz kötetet a szövetkezet vásárolt, berendezést és — a klubteremben — helyet biztosított a kölcsönzés számára. Az állomány másik részét a városi könyvtár anyagából folyamatosan cserélik. A látogatókat értékes kézikönyv- állomány várja, amelyben megtalálhatóak a legfontosabb lexikonok, s a mezőgazdaságban dolgozók sajátos igényeit szolgáló munkák. P. Sz. E. TV-F1GYELÓ Iagyenélők. Irodalomtörténeti közhely, hogy a különben ritka nagy műveltségű és a világ dolgaiban igen járatos Csiky Gergely a múlt század végén nem érzett rá a proletár szó akkoriban már élő — máig a tőkés társadalom kizsákmányolt munkásosztályát jelölő — kifejezés új jelentésére. ö még ókori értelem szerint használta azt, tehát a régi Róma vagyontalan szabadjaira, ezekre az élősködőkre gondolt, amikor 1882-ben írott színművének címet adott. Így, Proletárok elnevezéssel mutatta be művét a Nemzeti Színház, s így is játszották egészen addig, amíg valaki szükségét nem érezte kiigazítani, miszerint ez a jó megfigyeléseken alapuló, keletkezési idejének megannyi remek típusát fölvonultató darab végtére is az Ingyené lökről szól. A televízió képernyőjére már így került át Szántó Erika dramaturg és Hajdufy Miklós jóvoltából, akik — hadd köszönjük meg ezt — egy kellemes vasárnap estét szerezcek a nézőknek az alkalmanként újra fölfedezett, de aztán rendre feledésbe merülő játék rögzítésével. Jó emlékeink egyrészt azért maradhatnak erről a hetven- egynéhány percről, mert minden különösebb átigazítás, újraértelmezés nélkül, a maga eredeti ízeivel, nyelvi zamatéval szólalt meg a magas rangú papból sikeres színházi emberré vedlett — azaz hogy emelkedett — író munkája. Ugyanazokkal a cikornyás stílvirágokkal, amelyek használata a megörökített társadalmi díszpéldányok — hősi özvegyek, zugfirkászok, álügyvédek stb — zűrzavaros világában szokásos volt. Szórakozásunkra másrészt pedig az szolgált, hogy kitűnően kiválasztott színészek kellemkedték végig ezt a -fönn az ernyő, nincsen kas históriát. Élükön Szemes Marival, aki igazán megérdemelte már, hogy ne csak a színpadon sziporkáztassa tehetségének vígjátéki színeit, no meg azzal a Darvas IvánÖilUfű 33 iv* nal, akinek az efféle Benczék elsasszézására — teljes joggal —■ örökös bérlete van. Ok ketten adták meg a játék inkább komikus, mint élesebben szatirtzáló stílusát, amely fölfogással Ugyan lehet vitatkozni — az ifjabb nézők talán szívesebben láttak volna elraj- zoltabb, torzabbra igazított figurákat —, de amely elképzelés végtére is elfogadható. Minek klfundálni mást, mint ami igen jól meg van írva? Ne legyen rosszabb honi eredetű szórakozásunk ünnepestéinken! Pláne azokon a vasárnapokon, amikor a kedves nézőtársakat oly betyárul ki tikkasztja ez a szűnni nem akaró kánikula... Csemeték. Igaz, a gyermekek évében járunk, de a csemetékről szólva most mégsem apróságainkat emlegetjük, ha nem azokat a kis fákat, amelyek a vasárnap esti Hét című riportműsorban voltak láthatók. Odakerülésük oka nem más, mint az, hogy hiába ültették, ápolgatták őket. csak nem akad nekik hely az új lakótelepek kopár útjain, terein. Mégpedig azért nem, mert az építők leginkább csak a házak fölhúzásával törődnek, de azzal már kevésbé hogy növényi ékeket is kapjon a környék. Így aztán — s kell-e ennél lehangolóbb tranzakció — a csemetekertek kis fái vonatra szállnak és elvándorol nak a határon túlra. Oda, ahol tápláló gödrökkel és gyökér- meg ágnövesztő vízzel vár. ják őket. jól tudván, hogy hűsítő és oxigéntermelő lom. bök nélkül nem település i település. Hát úgy nagyjából Ily szomorú sorsot érnek meg ezek a jobb sorsra szánt növénygyermekek, annak ellenére, hogy elültetésüket mindenféle rendeletek írják elő. Ha valami. hát az efféle szabályozás az igazi írott malaszt. amely legföljebb arra jó. hogy az izzadó kobakok fölé tartsa valaki — ha már fa nincs, amelynek árnyékába menekülhetne. Akácz László LAPOZGATÓ A Kossuth Könyvkiadó Népszerű történelem című sorozata mindig tartogat számunkra valami érdekeset. Hol a régmúlt, hol pedig a közelmúlt eseményeivel ismertet meg, tágítva látókörünket. Ezúttal a sorozat két kötetére hívjuk fel a figyelmet, a harmadik pedig azért lehet érdekes, mert XIX. századi történelmünk egyik legendás alakjáról szól. A „Fekete Kéz” Az NDK-beli szerző, Ferdinand May dokumentumregényében a szarajevói merényletet dolgozza fel. Műve mindvégig érdekfeszítő, változatos helyszínek, az ügyes és hihe- tően rekonstruált párbeszédek nyomán képet alkothatunk a monarchia két nagy érdekcsoportjának küzdelméről, a Ferenc József körül csoportosuló „aggok” és a trónörökös körüli „átalakítók” mentalitásáról. A regény filmmontázsszerű- en váltogatva a helyszíneket, kalauzolja el az olvasót Schön- brunnba, és a belgrádi Arany Tokhalhoz címzett kocsmába, Vilmos császár jachtjára, Bosznia és Szerbia határára a koldússzegény parasztokhoz, a szarajevói bazárba. Megismertet az események merőben kü- _____>' ___ Mű vés Pár év múlva, amikor a hetvenes évek magyar képző- művészetét veszik bonckés alá a művészeti írók, a Művészet című folyóirat mellett bizonyára a lap évkönyveire is úgy tekintenek majd, mint forrásértékű közlemények lelőhelyére. Nem véletlenül jegyezzük meg ezt, hiszen azok az elméleti megközelítések és feldolgozások, amelyekkel a szerzők a jelenkori képzőművészet helyzetét, eredményeit és problémái} .látták, értékelne, mind'járt ” á'' kötet élére kívánkoznak. P. Szűcs Julianna, Vadas József, Rideg Gábor, Miklós Pál, Aradi Nóra, Hauser Arnold nem kinyilatkoztatnak, hanem véleményeznek, javaslatokat tesznek, mondanivalójuk az ámyék- bokszolás megtorpedózása, tehát nyüt szellemű, szemtől szemben mindent vállaló: helyzetfeltárásuk, szókimondásuk ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet. Ez a tizennyolc oldal is jelzi (a háromszázból), hogy a folyóirat szerkesztése nemcsak a lap hasábjain kíván művé- szetpolitikal, -elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozni, hanem évenként megjelenő almanachjában is. Az ideiről akár azt is mondhatnánk, hogy levetette a korábbiak gyermekcipőjét. A mostani — sorrendben — harmadik — már nemcsak a megelőző számok folyóiratszemléletű és szerkesztésű koncepcióját múlja felül, hanem hozzá is tesz valamit, amit csak egy évkönyv hasábjain lehet ilyen összefogottan, ha úgy tetszik tömbösítve megvalósítani. Ami lényeges: a Művészet 78 nem mű-centrikus. Gondolatokat, gondokat vet fel. s a kérdések körüljárása meditá- lásra készteti az olvasót is. Ki-ki ízlése, igénye szerint válogathat az Utcák — terek kultúrája, a Játék — vizuális nevelés, Népművészet — kortárs művészet témakörökben. Mindhárom fejezet napjaink aktuális művészeti feladatait jelzi, véleményeket, szemléleteket ütköztet össze, s reprodukciók segítségével érzékeltet, láttat is. A mostani kötet Martyn Ferenc és Szervátiusz Jenő művészetének külön teret szentel. Nemcsak bemutatják, ismertetik a két mester hatalmas oeuvre-jét, hanem megvilágítják azok forrásvidékét, rokoni kapcsolatait, beépülését századunk egészébe. Olyan totális igénnyel fogalmazódik meg ezekben az írásokban a mondani akarás, hogy néha már azt érezzük, talán az alkotók is a művészeti írókhoz fordulnak majd. hogy kiderítsék és megtudják: mit miért is csináltak. szabadulást a börtönből, a forradalom menetét, a gondokat, az elkövetett hibákat is, végül pedig a bujdosás hosszú éveit. Ady úgy vélte, ha Petőfi nem hal meg Segesvárott, harcolt volna a párizsi kommün barikádjain; vele együtt még Vasvári futhatta volna be ugyanezt a pályát, ha túléli a szabadságharc bukását. A forradalmár ifjak halálával az „öreg” Táncsicsra várt az a feladat, hogy egy elpusztult, szétszóródott nemzedék helyett őrizze a forradalmár elkötelezettségét az önkényuralomtól és a kiegyezéstől elkábult Magyarországon. Megpróbált ennek az erejét meghaladó feladatnak eleget tenni, s kereste az utat a jövő forradalmáraihoz, a szervezett munkásokhoz. Táncsics kompromisszumokat elutasító, magatartásával, következetes forradalmiságá- val égy új nemzedék példaképévé vált. A tizenhat évig tartó bujdosás és börtön, öt gyermeke elvesztése sem tántorította el elveitől. Regényes, olvasmányos életrajza nemcsak az ifjúságnak, hanem a felnőtt nemzedéknek is érdekes lehet, hiszen sok mindent elmond, nem csak Táncsics Mihályról, hanem a korról is. Gáli Sándor A könyvhétre jelentek meg Az ez évi, jubileumi ünnepi könyvhétre ismét megjelennek a már hagyományos könyvheti antológiák, melyek az idén is a könyvhét idején, féláron kerülnek forgalomba. Szép versek A Szép versek 1978 című antológia az elmúlt év legszebb verseit tartalmazza. A magyar költészet Janus Pannoniustól máig mindig is az európai líra élvonalába tartozott, s egyenes az ív Balassitól Illyés Gyuláig. E kötetben a legfiatalabb, most induló költők: Balázsovics Mihály, Bisztray Árpád, Keresztes Agnes, Nagy Gáspár, Nyilasy Balázs, Pintér Lajos, Sarkady János, Szöllősi Zoltán; a beérkezés küszöbén állók: Ágh István, Kiss Benedek, Oravecz Imre, Rózsa Endre, Szentmihá- lyi Szabó Péter, Szepesi Attila, Veres Miklós; a Kossuth-díjas lírikusok egyaránt megtalálhatók. Bella István és Csoóri Sándor, Garai Gábor és Weöres Sándor, Illyés Gyula és Keresztury Dezső, Zelk Zoltán és Fodor András legszebb, 1978-ban publikált versei egy kötetben — valóban reprezentáns antológia. A válogatós ízelítőt ad a még önálló kötettel nem rendelkezők új hangjából. 0 Eg és föld között Szovjet írók új elbeszélései minden második évben kerülnek a könyvheti listára. Az ez évi Viktorija Tokarjeva elbeszélése nyomán az Ég és föld között címet kapta. Az Európa zsebkönyvek sorozatban megjelent kötetben a nálunk már jól ismert szerzők mellett: Belov, Uvarova, Velembovszkaja is bemutatkoznak a magyar közönségnek. Jevgenyij Popovot a szovjet kritikusok új Suksinként üdvözölték. Friss hangvételű novellája sikeres bemutatkozás Magyarországon. Elbeszélésének hőse Vászka Metusz, nem éppen mindennapi ember, s ez nem zsenialitását, sokkal inkább feleségcserékre való egészen kivételes hajlamát illeti. Irószemmel 1978 Az Irószemmel 1978 című antológia huszonkét szerző huszonhét riportját kínálja az olvasónak. Kifejezetten izgalmas olvasmány, keresztmetszet a mai magyar valóságról, mai életünk problémáiról és örömeiről. E riportok már megjelentek hetilapok vagy folyóiratok hasábjain, s akkor bizonyára megakadt a szeme az olvasónak egy-egy íráson. De így együtt olvasva másként hat. Másként hat, mert szinte egyvégtében kell végigolvasni mai életünk leltárát a riport műfaji tükrében. Ahogyan a korábbi kötetek, ez is elsősorban közéletű töltésű, s közös, országos gondjainkról szóló. Vannak szinte történeti összefoglaló jellegűek, mint Berko- vits György: Történelmeink — önértékeléseim írása. Három portrét tesz elénk, három élet- utat: a buff alól születésű asz- szony sorsa csupa szenvedés, lemondás, küszködés gyermeke életéért, akit csodával határos módon az orvosi műhiba és hanyagság ellenére is egészséges emberré formált. Aki hatvan évesen és fáradtan dolgozik, mert kilencszáz forint a nyugdíja. A „Dezsőként” sikeres ember, jól ment neki mindig, a háború alatt és után, az ötvenes években és mindig. Tulajdonképpen nem becstelen ember, csak rendkívül ügyes, jobban mondva ügyeskedő, aki a jég hátán is megél, és tud pénzt csinálni mindenből. A világot megváltó vehemenciával ténykedő, dolgozó munkát ma is a legnehezebb időket, az 1945 után rögtön következőket tartja a legszebbnek. Nemcsak azért, mert akkor volt fiatal, hanem akkor érezte utoljára a társadalom és egyéneinek teremtő dinamizmusát. Ma másként látja a munkapadok mellett az embereket, nincs vehemencia. Koppttabb, megviselték az évek, a velük járó teher. Falú és város, karrier és nyomorúság, munkásélet és értelmiségi hivatás mai helyzetéről kiváló áttekintést ad e kötet. Megdöbbenünk, hogy „ilyen még van ma Magyarországon”, s hogy egyes területeken — az írók által feltérképezetten — nem a legrózsásabb a kép. Körkép és Rivalda Ami a lírában a Szép versek, prózában a Körkép című antológia. A kötetet olyan nevek fémjelzik, mint Galgóczi Erzsébet, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Gáli István, Raffai Sarolta, Szakonyi Károly, hogy csak néhányat és meglehetősen önkényesen ragadjunk ki közülük. Noha nem éppen vékonyka könyv a Rivalda 77—78, hat magyar színművet közöl. Az elmúlt két esztendőben Magyarországon magyar szerzőtől bemutatott darabokat z. r. lönböző egyéniségű főszereplőivel, a tüdőbeteg, égő szemű diákkal, Gavrilo Princippel, akinek fegyveréből eldördültek a végzetes lövések 1914. június 28-án, a szerbek emlékezetes Szent Vitus napján; Ferenc Józseffel, aki szemrebbenés nélkül fogadta a merénylet hírét és kijelentette: szétzúzzák a gyilkos államot Felvonultatja a többi fontos figurát, Mon- tenuovo herceget, a titokzatos Apis ezredest, aki a merénylet szálait mozgatja, megszólaltatja a belgrádi orosz követet, az Arany Tokhal híreket szállító pincérét, a berlini szociáldemokratákat és másokat. Az eseményeket és azok következményeit ugyan jól ismerjük, a könyvet mégis érdemes elolvasni. A szarajevói merénylet után semmi sem volt ugyanolyan a Balkánon és a nagyvilágban, mint azelőtt és Ferdinand May könyve meggyőző hitelességgel ábrázolja a vég kezdetét. A dokumentumregényt korabeli fotókkal egészítették ki. Fordítója Tandori Dezső volt. A Monte Cassinó-i csata Melchior Wankowicz, neves lengyel író és újságíró, a könyv szerzője a második világhábo'zet 78 Az évkönyv búcsút vesz az elmúlt évben eltávozottaktól: Hauser Arnoldtól, Martsa Istvántól, Nagyajtay Teréztől, Ország Lilitől, Szandai Sándortól, Tevan Margittól és Z. Gács Györgytől. A Műhely fejezet a műtermekbe enged bepillantani: értékelések, beszámolók gyűjteménye. Ez a rész mutatja be a legteljesebben a saját levében fővő magyar képzőművészetet. A kép akkor lenne természetesebb, ha nemesedi az országhatárom kon bélül Üasórilítgátnák Ösz- sze a teljesítményeket^ hanem európai szemmel is igénnyel is mérnének. Egyszóval nemcsak kívülről szemlélnénk, hanem belülről is élnénk az egyetemes képzőművészet mindennapjait. M. Zs. rú idején haditudósító volt. A második lengyel hadtest harcosairól ír, akik az antifasiszta koalíció csapataival együtt szálltak partra 1943 szeptember elején Dél-Olaszországban. 1944 májusában a lengyel hadtestnek jutott az a megtisztelő, de véres feladat, hogy az addig bevehetetlennek bizonyult Monte Cassinó-i kolostorerőd ellen az utolsó, győzelmes rohamokat intézze. Wankowicz, mint haditudósító, részt vett az eseményekben, hűségesen, nagy megelevenítő erővel írja le mindazt, amit látott és átélt. Ír a páncélosok, gyalogosok, utászok és mesterlövészek egyéni és csoportos akcióiról, hősiességéről, a Messerschmittekkel, a német légvédelemmel folytatott véres küzdelemről. A szembenálló felek ezen a vidéken félmillió ágyú- és aknavető Jövedéket, megszámlálhatatlanul sok géppuska- és géppisztolytól tényt használtak el. Tizenhárom napig és húsz óráig tartott a csata. A hegyoldal tisztásán 1070 kereszt áll az elesett lengyel hősök nevével. A sírok közt ilyenkor pipacsok virítanak. A szerző visszatérve a tájra, mégis elesett bajtársait látja, az ő tetteiket eleveníti fel, mert azt vallja: az életről tanulságot kell tenni. A világ felcseperedő nemzedékei számára mindez nem haszontalan. A könyvet Kovács István fordította és dokumentumfotók illusztrálják. , A státusfogoly Somlay Szabó József regényében Táncsics Mihály életét dolgozza fel. Azét a Táncsicsét, akinek küzdelmes sorsa valóságos jelkép: az 1848-as márciusi nemzedék életben maradt tagjainak egyike, aki forradalmi elveit a szabadság- harc bukása és a kiegyezés ,,ptán sem adta fel, és a korai magyar munkásmozgalomnak ugyanúgy legendás alakjává vált, mint az 1848-as pesti forradalomnak. A regény feleleveníti a március 15. előtti eseményeket, elvezet a börtönbe, ahol Táncsics raboskodott, majd bemutatja a forradalom kitörését, a POLITIKAI MŰVEK Amire a történelem tanít
