Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
W - . A közös munka öröme és haszna Együtt könnyebben megy 1979. JÚNIUS 1., PÉNTEK Ö 5 Völgyből a hegyre Mi lesz a bányászkolóniák sorsa? Kedves emlékeim között őrzök egy húsz év előtti meghívót: „D. Község Tanácsa és a Hazafias Népfront Községi Bizottsága tisztelettel meghívja önt augusztus 20-ári délelőtt 10 órára az alkotmány, az új kenyér, valamint a lakosság segítségével létesített benzinkút avató ünnepségére.” A komikusra sikerült tömörség mellett van még valami figyelemre méltó a meghívó szövegében: a körülírás. Azt jelzi, hogy D. községben már akkor tudták, hogy mekkora erő rejlik a lakosság összefogásában, a közösségben, amikor még szavuk sem volt rá. A fogalom csak később, a hatvanas években született, s így hangzik: társadalmi munka. Fogjuk meg... Néhány esztendeje, egy tavaszi vasárnapon élénk sür- gölődés fogadott V.-ben: járdát építettek a helybeliek. Egy jól megtermett férfi diktálta a tempót, ő adogatta le a teherautóról a cementlapokat. Hirtelen elépenderült egy kipirult arcú fiúcska, s lihegve így szólt: „Elnök bácsi, ne tessék haragudni, hogy apukám nem jöhetett, de nagyon köhög és magas láza van. Azt üzeni, majd pótolja a mulasztást a Ságvári utcában.” A tanácselnök letette a cementlapot, s barackot nyomott a fiú fejére: „Minden rendben, jobbulást kívánok apádnak!” Ezt hogy csinálta? — faggattam később, az önkéntes műszak után. „Azt hiszem, a legjobb agitáció: a fogjuk meg és — vigyük!” A Duna menti T.-ben új tantermeket, úttörőszobát, tágas zsibongót építettek az iskola mellé a helybeliek. A községben lakó tervezőmérnökök díjtalanul csinálták meg a terveket, a téesz építő részlegének vezetője ingyen vállalta a kivitelező munkák szakmai irányítását, a járási vegyesipari szövetkezet díjtalanul kölcsönzött építőipari gépeket, kezelőik szabad szombatjaikat, vasárnapjaikat áldozták a nemes célra. A helybeli kisiparosok mindegyike 30—40 órát dolgozott a gyerekekért — társadalmi munkában. Miért vállalták? Mert ott voltak a község vezetői is, a pártvezetőség titkára, a tanácselnök, a népfronttitkár, az áfész ügyvezető igazgatója, az iskola- igazgató és a többi. „Nos, ha Még néhány hét és elkezdődik a diákok vakációja. A százhalombattai általános iskolások is. érthető módon, várják már az utolsó csengőszót: a város csaknem kétezer diákja közül a nyáron ezren nyaralhatnak különböző táborokban. A település két általános iskolájának úttörőcsapatában — az egyik Ságvári Endre, a másik pedig Ligeti Károly nevét viseli — már hetekkel ezelőtt elkészült a végleges nyári menetrend. Hol nyaralhatnak a százhalombattai gyerekek? A válasz: nemcsak belföldre, hanem az országhatáron túlra is eljuthatnak. A felüdülést jelentő Balaton-part éppen úgy várja őket, mint a hegyvidék. A legkorábban a kerékpáros vándortáborba készülők indulnak útnak: június 23-án startolnak, s az ország legszebb tájaira kerekeznek. Utánuk néhány nappal kerekednek fel a Börzsöny-vándortábor résztvevői, valamint a Mátra barangolói. Izgalmas élmény vár azokra a százhalombattai diákokra, akik a dunai vízitúrán eveznek Bajára. S mindezen túlmenően sokan jutnak el majd Pusztamaróira és Ba- latonfenyvesre is. A KISZ százhalombattai városi bizottsága, valamint a KISZ Tolna megyei bizottsága közötti jó kapcsolat eredményeként pedig a Szekszárdhoz közeli, festői környezetben fekvő Sötétók ott vannak, nekünk is ott a helyünk, nehogy elrontsanak valamit” — summázta a dolgot egy vízvezeték-szerelő kisiparos. Kommunista műszakok Nincs talán ma olyan diák az országban, aki nem tudná tényekkel illusztrálni az „Egy üzem — egy iskola”, vagy az „Egy brigád — egy osztály” mozgalom eredményeit. Helyi tanácsok vezetői sokat mondhatnának a társadalmi munkával létesített pihenőparkok, gyermekjátszóterek, tornaszobák, tanuszodák pénzben ki sem fejezhető értékéről. Ki tudja, hány kilométer járda, vízvezeték köszönheti létét a társadalmi összefogásnak? Mennyivel bővült a bölcsődék- óvodák befogadóképessége a kommunista műszakok munkabéréből ?! 1978-ban országszerte nőtt a közösség érdekében végzett társadalmi munka értéke az előző évihez képest. Szabolcs- Szatmárban 188 millió forint, Zalában 100 millió, Pest megyében 340 millió (!) forintértékű munkát végeztek a települések fejlesztése, szépítése érdekében. A debreceni vállalatok, intézmények dolgozói egynapi bérüket — összesen 5,6 millió forintot — adták az óvodák fejlesztésére, s összesen 37 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek az elmúlt évben. Summa summárum: 1978- ban a társadalmi munkák, s a kommunista műszakok pénzben kifejezhető értéke minden eddigit meghaladott, s megközelíti a három és fél milliárd forintot! T ervszerűbben Kimondani is sok, hát még „ledolgozni”. S ez még nem a „pjafon”. Több is lehet, ha az illetékes szervek, helyi tanácsok ésszerűen rangsorolják a feladatokat, körültekintően szervezik meg az anyag- és eszközellátást, gondosabban egyeztetik a különböző vállalatok terveit a közösség érdekeivel, s a népgazdaság reális lehetőségeivel. Még mindig sok a társadalmi munkában rejlő tartalék. Kevesebb szervezetlenséggel, formalitással és több megbecsüléssel bizonyára újabb vállalkozókat hívhatunk csatasorba. Jó módszer a társadalmi munkaszerződés, amely ponvölgyben is kaptak táborhelyet az olajváros úttörői. S a külföldi táborok helyszíne is: gazdag programot ígér. Júliusban százhalombattai úttörők utaznak az NDK-beli Pappenheimbe — Suhl megyei település —, valamint a éseh- szlovákiai Presovba. Ez csereüdülés lesz: miután a százhalombattai gyerekek hazaértek, NDK-beli és csehszlovák társaik a Dunai Kőolajipari Vállalat balatonakarattyai üdülőjében tölthetnek majd el kellemesnek ígérkező napokat. S egy új helyszínnel bővül a táborhelyek száma külföldön is: az idén először utazhatnak az Ostrava melletti Kuncicére, az onnan hazánkba érkező kisiskolások pedig a Dunamenti Hőerőmű Vállalat balatonkenesei üdülőjében nyaralhatnak. Kétségkívül izgalmas nyári vakáció előtt állnak a százhalombattai általános iskolások. Az örvendetesen bővülő kapcsolatok eredményeként a város két általános iskolájából összesen háromszázzal több gyerek üdülhet ezen a nyáron a táborokban, mint tavaly. S várhatóan tovább javul majd ez a statisztika, hiszen az elkövetkezendő években — széles körű társadalmi összefogással — elkészül a városi úttörőtábor a Balaton partján fekvő Gyenesdiáson. F. G. tosan rögzíti az elvégzendő feladat szellemi és fizikai munkaigényét. A szükséges anyagi hozzájárulás mértékét egyfelől, és a munka végzéséhez szükséges szakmai irányítás, a technikai eszközök biztosításának módját, másfelől. A társadalmi munkának nemcsak népgazdasági, anyagi jelentősége van, hanem társadalompolitikai értéke is. Gazdálkodjunk hát vele épp oly tervszerűen, gondosan, mint a nyersanyaggal vagy a pénzBudakeszi nagyközség tanácsán érdeklődtünk jellemző-e a falura a rongálás? Dr. Répássy András vb-tit- kár egyértelmű nemmel felelt, de figyelmünkbe ajánlotta Kovács Lajosné szabálysértési főelőadó feljegyzéseit. Budakeszin tizenegy éve ő végzi, a szabálysértési bizottsággal karöltve a bírságok kiszabását. A főelőadó elmondta, hogy tavaly a községben 125 szabálysértési ügy volt, tehát ennyi embert jelentettek fel különféle vétségért. Az összes ügynek a negyvennyolc százaléka kimerítette a tulajdon elleni szabálysértés fogalmát. Érthetőbben, a legtöbb feljelentés lopás miatt érkezett a tanácshoz. Hogy mit lopnak, tulajdonítanak el üzletekből a budake- sziek? Többnyire apróságokat: fémfúrót, alkatrészeket, csirkecombot, italt. A társadalmi tulajdont többnyire felnőttek károsítják. A 125 feljelentett közül csupán öt volt fiatalkorát A lopások-után a köztisztaság elleni vétség áll a rangsorban. Évente húszán fizetnek kisebb-nagyobb összeget azért, mert a szennyvizet az utcára, az udvarra öntik, ezzel fertőzik a talajt, a levegőt és nem egyszer a szomszéd telkét is. Az átlagbírság ezért 422 forint. Kovács Lajosnétól megtudHányszor halljuk, sőt időnként magunk is hangoztatjuk: az akarat önmagában kevés, nem old meg semmit. De ha az akarat tettekkel is párosul, akkor közel a megoldás. Valóban? Legalább évtizede akarják sokan és tesznek is érte, hogy mielőbb eljöjjön az az idő, amikor ' a kisgyermekeknek halvány emlékkép lesz a bányászkolóniákon csordogáló trágyalé. a szobák falára rajzolódott, rémséges, nagy figurákká növekvő penészfolt. Várják a változást, amikor a tűk még, hogy a kontárok száma örvendetesen csökken, s a tavalyi egy bírságolás a tanácsiak kitartó munkájának gyümölcse. Folyamatosan figyelték, kik azok, akik iparengedély nélkül vállalnak munkát. A pénzbírság nemegyszer elérte az ötezer forintot. A ron- gálók száma Budakeszin szintén megcsappant, nem divat már a facsemeték derékbatö- résével fitogtatni az erőt, a padok támlájára vésni, hogy ki kit szeret. Tavaly két fiatalembert bírságoltak meg rongálásért, az idén még egyet sem. A kulturáltabb, fegyelmezettebb életmód, a község szépítése meglátszik Budakeszi küllemén is. Egyre többen figyelmeztetik a hangoskodó- kat. Persze van még min munkálkodniuk a társadalmi szerveknek, tanácsnak, mert még csökkenteni lehetne az ügyiratok számát, és ez elsősorban a budakeszieken múlik! Tavaly 40 ezer 650 forintjuk látta kárát meggondolatlanságuknak. ■Nem'beszélve a pénzben ki sem fejezhető erkölcsi kárról! Az év eltelt 22 hetében a szabálysértési főelőadó hatezernégyszáz forint bírságot szabott ki, tehát a rajt jó, s ha az őszi gyümölcsszüretkor nem ugrik ismét a lopások száma, akkor örvendetesen csökkennek a szabálysértési ügyek. csecsemők nem rezzennek ösz- sze a legkisebb széltől is nyikorgó kiskapuk zajára, s nem ébrednek arra, hogy szülőjük lépeget felfelé a hetvenfokos szögben ívelő falépcsőn. Mondom, sokan fáradoznak azon, hogy az idén vagy jövőre születő gyermekeknek már ne kelljen társítani a tavasz közeledtét a húsköpő legyek ébredésével... Az elnök és a lakó Irodában megszokott látvány az akta. Amit dr. Köll- ner Ferencnél, a budai járási hivatal elnökénél láttam, csupán abban különbözik a szokványostól, hogy fedelén zöldbetűs felirat hivalkodik: 1976-tól figyelemmel kísérni! Ez a mappa mostanában különösen sokat forog az elnök kezében, és tartalma úgynevezett melegen tartott téma. Az ötödik ötéves tervben nem kevesebb, mint 1,2 milliárd forinttal gazdálkodnak a budai járásban, és nemisrosz- szul. A községfejlesztési feladatokat időarányosain túlteljesítették, csupán a bányászlakótelep építése késlekedik. — Legalább tíz éve hallom falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon, hogy megszüntetik a kolóniát, és kapunk lakást. Megmondom őszintén, már csak akkor hiszem, ha robbantják a tömböt — így beszélt három évvel ezelőtt, sőt még az idei tavaszon is Bodnár Ferenc csillés, a pilis- szentiváni kolónián élő 433 ember közül egy. Oly távolinak tartja a változást, hogy építkezni kezdett. A toldaléknak azonban a régi, vizes fal egy-kettőre átadta a nedvességet, s az előtér ma már ugyanolyan szívós, mint az emeleti padlásszoba. Richter Antalné, Szabadi Sándor, Pap Józsefné ugyancsak nem mondhatja el magáról,"hogy a TtoíiMfegyeltje. Eddig albérlet, meg a kolónia jutott. Bárhova elmennének az egymás hegyén-hátán sorakozó csöppnyi előkertektől, bódéktól, kamráktól, disznóólaktól. — Bulldózer a megoldás, ezt hangoztatom évek óta — mondja Kovács József, a pi- lisszentiváni tanács nyugalmazott vb-titkára. — Nem érdemes toldozni-foldozni, annyira rossz állapotúak a lakások. Persze az idős bányászok, nyugdíjasok közül nem is kevesen tiltakoznak a lebontás ellen, mert elképzelhetetlennek tartják a hatforintos lakbért sokszorosára cserélni. Mondják, ^negszokták, hogy a lavórt a tisztálkodáson kívül a mennyezetről csepegő víz felfogására is használják. Megszokták, hogy hófúvásban is a lakással szemközt épített illemhelyre járjanak, s a távoli kútról hordják a vizet. Meg lehet egyáltalán szokni az ilyen lakhelyet? Egyértelmű a felelet. Csupán a dinasztiák egymásba plántált valamiféle kolóniahűségéről vagy ragaszkodásáról lehet szó. Pilisszentivánon az elemis gyerek is tudja, hogy 128 évvel ezelőtt a községbeliek többsége a bányából élt. Fél évszázad alatt a területről ötvenezer tonna szenet bányásztak, az István aknából 1941-től 1969-ig több mint egymilliót. A szép eredmények ellenére a Pilisi Bányaüzemet tíz évvel ezelőtt bezárták, mondván, egyre gazdaságtalanabb az alacsony kalóriájú fekete gyémánt feltárása, kitermelése. S aminek a hírétől, sőt a gondolatától is irtózott a hétszáz bányász, 1969-ben beteljesedett. Ingázók lettek más bányákban, más munkahelyen keresték a kenyérrevalót. Egyetlen dolog nem változott: a lakhely. Legtöbben potom pénzért ] megvették a Dorogi Szénbányáktól a viskókat és tulajdonosi minőségben toldozgatták. Segít a Tervhivatal Mennek vagy maradnak, erre a kérdésre 1976-ban érkezett kedvező válasz, azaz 69 millió forint az Országos Tervhivataltól. És ami miatt még most sem teljes dr. Köllner Ferenc öröme, hogy az összeg, sőt megtoldva a Pénzügyminisztériumtól és a Pest megyei Tanácstól kapott 38,5 millióval, még majdnem mind felhasználatlan. Huzavonával dőlt el, hogy végül is nem a kolóniák helyén épül az új lakótelep, hanem a Ságvári-he- gyen. Bár jó lehetőség adódott az építkezésre Solymáron is, a bányászok nem akartak ott letelepedni. Tervezők, kivitelezők, tanácsi dolgozók és máj-, dani bérlők túl sokáig egyeztették elképzeléseiket, és hónapok teltek el, míg döntöttek: lapos tetejű, emeletes házak-, ban legyen a 188 bányászlakás. Most már hamarosan .átveszi a területet a két kivitelező, a MEZÉPSZER és a Pilisvörösvári Költségvetési Üzem. Szeptemberig meg kell építeni ,a hegyre az utat, a csatornarendszert, bevezetni a vizet, a villanyt. A kivitelezésnek nincs akadálya, mert a Ságvári-hegyen kisajátították a hétvégi házakat, telkeket, mezőgazdasági területeket. Jól összehangolt építés nyomán elérhető, hogy 1980-ban már költözhetnek az első lakók a pilisszentiváni völgyből fel a hegyre. Hogy miért ők? Kicsit vigasztalásul. Ugyanis a budai járási hivatalban nem győzték tétlenül várni a terveket, pénz és kivitelező volt, így hozzákezdtek a pilisvörösvári kolónia felszámolásához, és 16 lakás felépítéséhez. A tavalyi bányásznapon lakásokat avattak Jancsi-telepen! Az idein újabb tizennégy család költözik új otthonba. Semmilyen mértékegységgel nem regisztrálható a terv megvalósult töredékének hatá- sa. Többet ér a legnagyobb propagandánál. Az. egy kori munkaadó ! •nuo- Csodájára ’ jártak az ismerősök a Jancsi-telepi házaknak — meséli Gyermán István pilisvörösvári traktoros. — Karoniilő Tibi fiának még értelmetlenek a szavak, nem fogja fel annak jelentőségét, hogy ablakuktól néhány mé-' térré bontják szülőházát A fiatalasszony otthonosan berendezkedett, mint mondta: ide már érdemes volt bútort venni. Pálinkás Jánosék harmincévnyi szűkös körülményei változtak fél évvel ezelőtt sokkal jobbra. Mindennél többet mond, ahogy kinyitják az idegen előtt lakásuk ajtaját biztatják, lépjen csak be, nézzen körül bátran. Érződik a család viselkedésén, sókra becsülik a törődést! Ök lakhely szerint már nem tartoznak a pilisvörösvári kolóniához. Lakhely szerint nem! A 214 bányásztelepi lakos közül egyelőre ők az irigyeltek. A krónikást régóta foglalkoztatja a gondolat: vajon a hajdani munkaadó miért nézte hosszú ideig tétlenül a kolóniákon élők irdatlan lakáskörülményeit? Miért nem érezte továbbra is családtagnak a gazdasági okok miatt kivülrekedteket? Feledni tudta, hogy a föld mélyében szerzett reuma, ízületi bántalom, szilikózis a nedves lakásokban egyre kínzóbbá válik... A széles körű támogatás hatására szerencsére az idén már megmozdult a Magyar Szénbányászati Tröszt. Ha nem is a Ságvári-hegyen, de a pilisvörösvári egészségügyi létesítmény építéséhez járul anyagiakkal. Ezenkívül a Budakeszin készülő lakások (részben bányászok kapják) kivitelezésében vállalt 35—40 millió forint értékű munkát. Megkezdődött tehát a mozgolódás, hamarosan igaz lesz Rónay György költő állítása: „Mi van a hegyen túl? / Hegy. / S a túli hegyen túl? / — Újra hegy. / Aztán? / — Hegy. J S azon túl? t — Hegy. / Vándor, sose csüggedj! Végül mégis kiérsz a síkra.” Udvardi Gyöngyi U. Gy. Miért olyan későn? — Viszem én, hozom én válaszát három nap — valahogyan így biztatta a mostani posta szemérmesen hajbókoló hollójának reges-régi elődje Mátyás anyját, Szilágyi Erzsébetet. És az úrasszony még annak idején is tulajdonképpen sokallta a terminust, mondván, hogy ez anyai szívének „három egész hónap.” Természetesen van ebben a kijelentésben valami költői túlzás. De azért valahogyan ezek a klasz- szikus szavak egy kicsit a mai idők naprakészségre törekvésének is szimbólumává lettek. Ugyanis, ha valaki valamit közölni akár embertársaival a posta közbejöttével, akkor igénye, hogy az üzenet minél fürgébben érje el a címzettet. Nyilván ez a törekvés — és tegyük hozzá: némi gyanakvás is — vezérelte a sóskúti általános iskola illetékeseit, amikor a május 26-án és 27-én megtartandó gyermekvigalom- ra, a meghívókat (címünkre is) már április 19-én postára tették. A boríték gondosan és előírásszerűén megcímzett előzékoldalára még az express jelzést is fölragasztották. Nézegetve a jól olvasható postai bélyegzőt, a négyforintnyi bélyeget, elgondoltam, hogy az iskola figyelmes dolgozói azt akarták, hogy senki se maradjon ki a Meseszínpad előadásában megtartandó Kelekótya bohócok vidám tréfáinak élvezetéből, az esztrádpa- rádéból, és az éjfélig tartó erdei bálból — az évszázados fák alatt. Sőt, kipróbálhatta volna a céllövöldét, a körhintát, és mindezek után a büfében hideg, valamint meleg ételeket ehetett volna. És a meghívó tanúsága szerint jégbehűtött italokkal is csillapíthatta volna szomját. A csinos meghívó végén pedig különösen lelkesített a nagybetűvel szedett mottó: Mindent a gyermekekért. (Amely lózungban valószínűleg a fák alatt folyó éjszakába nyúló báli vigasság nem foglaltatik.) Csakhogy valami rettenetes nagy baj történt. A mi hollónk ugyanis május 28-án kopogott a Blaha Lujza téri szerkesztőség ablakán. Mikor is a vigalom már sajnos — reméljük nagy sikerrel — lezajlott. Így hát — ismét Szilágyi Erzsébet szavaival élve — a mi szívünkben csak a szomorúság maradt. Az igaz, hogy nem „három egész hónap” volt ennek a szerencsétlen levélnek az útja. hanem csak egy hónap és kilenc nap. Hogy hol. és hogyan történt a késedelem, nem tudhatjuk. Ezért nem is tudunk ítélkezni; ezt az illetékesekre bízzuk. Csak annyit tudunk mondani a mi népszerű postai hollónkkal együtt, hogy: Kár... B. M. Százhalombattai úttörők Vár a vízpart és a hegyvidék zel. Debreczeni Éva Budakeszi Kevesebb szabálysértés
