Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
Izzik a vas Izzik a vas, csattan a kalapács. A fogóval erősen tartott forró fémdarab az ütések nyomán engedelmesen. formálódik. Lópatkóvá vagy gépalkatrésszé — amivé a kovács akarja. Innen föntről, a dunabogdányi kőbánya karbantartó műhelyétől messzire ellátni: kétoldalt a folyó felé lejtő hegyoldalakon szőlőskertek, gyümölcsösök, lejjebb a falu, a régi utcákkal és új házaival, azután a keskeny víztükör, túlsó partján a váci cementgyár kéményei. Látni a Budapest és Visegrád felé rugaszkodó betonutat, a gépkocsikat, amelyek vezetői, bár Duna- bogdány is a Dunakanyarban van, ritkán állnak meg hosszabb időre a községben. Pedig bőven akadna látnivaló. A mesterség címere Megállhatna az autós például a Kossuth Lajos utcában levő régi kovácsműhely előtt. A fehérre meszelt épület bejárata fölött még ott lóg a mesterség címere, a lópatkó, mellette a földben a karó a lánccal, amihez az állatokat kötötték. A község hajdan kalodát is csináltatott a műhely elé, hogy elvégezhessék a bikák körmözését is. — Itt dolgozott nagyapám 1944- íg — mondjá Rippel Elek kovács, akivel a kőbányától lesétáltunk ide, hogy ne csak az újat, a régit is lássam —, itt kezdte a munkát édesapám, a bátyám és jómagam^ is. Használatkor már nyikorog, hiszen ritkán nyílik a műhely ajtaja. Bent viszont, a füsttől megfeketedett famennyezet alatt szinte hasz- nálhatóan, minden úgy van, ahogyan huszonöt, harminc évvel ezelőtt A szerszámok, amelyek a kovács munkájának sokoldalúságáról beszélnek: a vas hajlítására szolgáló spicctekni, az üllőhomorító, üllővágó, a nyeleslyukasztó, hidegvágó, a simító és homorító kalapács. Dunabogdányban minden szerszámnak megvan a magyar és német neve. A körömráspolynak ugyanúgy, mint a szögelökalapács- nak. Az abroncsfogót például flah- congénak, a patkófogót eiszeongénak mondják.- A patkolókovács körömkést használ a patafaragáshoz, a kellő formára alakított , patára a patkót a cirklivel illeszti. 0 — Szóval, ebben a műhelyben tanulta a mesterséget... — Igen, de a vizsgát már máshol tettem le — feleli Rippel Elek, végigsimítva a hatalmas fújtatót, amelynek lábpedálját annyit nyomkodta gyerekkorában —, mert egy rendelkezés miatt hozzátartozó nem vizsgáztathatott. Ezért a bátyám is, én is Kovács János szentendrei mesternél szereztünk segédlevelet. Iparitamuló-iskolába nem kellett járnunk, csak vizsgázni mentünk Szentendrére. , — Azután önállósította magát? — Bevonultam katonának. Két év múlva, 1953-ban leszereltem, gondolkodtam, mit csináljak. Édesapám a termelőszövetkezetben dolgozott, nem voltak túl jók a lehetőségek. Hamarosan azután a kőbánya mellett döntöttem. Ez 1953 decemberében történt. Izzik a vas, csattan a kalapács. A fogóval erősen tartott forró fémdarab az ütések nyomán engedelmesen formálódik. Lópatkóvá vagy gépalkatrésszé — amivé a kovács akarja. De mire van szükség itt, a karbantartó műhelyben? Aki huszonhat éve dolgozik, tíz éve brigádvezetőként, jól ismeri a munka minden részletét. Gépek és emberek — Amikor idejöttem, kézzel ter- ■ meltek. A csillézés a hatvanas évek közepéig tartott: sínpálya vezetett a Dunáig, ott szintén kézzel, talicskával rakják meg az uszályokat. Akkoriban főleg csilléket, vágányokat javítottunk, építgettünk. Bőven volt patkolnivaló Is: tizenkét ló volt a bányában, ezek húzták a csilléket, a bányaudvartól a sziklafalig. A fokozatos gépesítéssel, a fizikai munka csökkenésével párhuzamosan mi is egyre inkább áttértünk a gépjavításra, alkatrészek kovácsolására, reparálására, az osztályozóberendezések javítására. Ma a brigád 22 tagja között találunk kovácsot, lakatost, esztergályost, gépszerelőt, villanyszerelőt, asztalost. — A gépesítésen kívül változott valami? — A körülményekre gondol? — kérdez vissza Rippel Elek, és válasz helyett a műhely központi fűtésére mutat. Elsétálunk a régi, a mainál jóval szűkösebb műhelyek felé is, majd a modern, tágas, világos ebédlőt nézzük meg. Mellette melegítő- konyha, mert az ételt a Duna- partról szállítják fel. öltözőhelyiségek, zuhanyozó, tanácskozásra, sport- ‘és művelődési célokra használható terem. — Csak azt tudom jósolni — mondja —, hogy ezek a feltételek tovább javulnak. — Ezek szerint elégedett? — Maradtam volna egyébként huszonhat esztendeig? — kérdez vissza újból, s hogy ne csak a szavak beszéljenek, a műhelybe vissza- térvé megmutatja a brigád faliújságját, s előveszi a brigádnaplót. A falon fényképek: a brigád tagok véradáson (ötven százalékuk rendszere*' véradó); -névnapi ünnepségen, az ajándékok átadása közben; a futballcsapat a hagyományos mérkőzés előtt: fűkaszálás az iskolaudvaron; járdaépítés; egy nagyobb csoportban a. brigád néhány tagja a vállalat NDK-beli csereüdülésén. Gyerekek és kertbarátok Belelapozok a naplóba — böngészek: mivel érdemelték ki a kétszeres kiváló, az aranyjelvényes szocialista brigád címet, a brigódvezető a kiváló dolgozó, a Vízgazdálkodás kiváló dolgozója (mert a kőbánya a Közép-Dunavölgyi Vízgazdálkodási Vállalat üzeme) kitüntetést. Nem kell sokáig keresgélnem; a szocialista módon dolgozni, élni, tanul»i elve az Ady Endre I. szocialista brigád esetében maradéktalanul megvalósul. Patronálják az iskolát, az óvodát, a napközit, az óvodásoknak például kétezer forint értékű játékot vásároltak. A brigádtagok, a Hazafias Népfronttól 1976-ban megkapták az érdemes társadalmi munkás címet. És, hogy az elismerés nemcsak hivatalos helyről érkezik, hadd bizonyítsa egy levél: „Kedves Ady Endre Szocialista Brigád! Mikor megkaptuk második levelüket, nagyon meghatódtunk és ujjongtunk, kiabáltuk, hogy a tanító néni olvassa fel nekünk. Hát amikor a képeket megláttuk, a tanító néni alig tudott minket leültetni. Megnéztük, örültünk, hogy a bácsik szeretnek könyvtárba járni. Tetszett az a kép is, amely az iskolánk előtt készült. Elhatároztuk, hogy mi is küldünk képet megunk- ról. Boldogok vagyunk, hogy sok munkájuk mellett is eljöttek megnézni műsorunkat. ■v Szeretnénk kérni valamit a brigádtól, de ezt csak szóban tudjuk elmondani. Meleg szeretettel üdvözöljük a bácsikat — a Dörmögő Dömötör raj”. A levél — mint kiderül a sorokból, nem az első a brigád és a gyerekek kapcsolata során — tavasszal érkezett. A később szóban elmondott kérést — egy jól használható szemléltető tábla — nem hagyták teljesítetlenül. Még egy kapcsolatról kell itt szólni: arról, amely a brigád és az óbudai kertbarátok között alakult ki, s amelyet kölcsönös látogatások, a szigetcsépi átlátni gazdasághoz szervezett közös kirándulás erősítettek. Tűzről való kovácsolás A kert, a kertészkedés persze már a magánélet területére is átvezet. Rippel Elek mutatja az udvari lugast: szépen ápolt, permetezett szőlőtőkék. Lassan a cseresznyeszedés is elkezdődik, szóval van munka Pattognak a szikrák — izzik a vas ezzel is bőven — de amennyi fáradtságot, annyi örömet is ad a gyümölcsös, a szőlő, ami persze, anyagilag is kifizetődik. Az összkomfortos, háromszobás ház ugyan az OTP és a munkatársak segítségével majd’ másfél évtizede készen van, de a gyerekek tanulnak, így hát továbbra is helye lesz a pénznek. — Üj taggal gyarapodik a kovácsdinasztia? — Nem gyarapodik, mert mindkét gyermekem kislány. A nagyobbik most végez Nagykőrösön óvónőként, a kisebbik a budapesti német gimnáziumba készül. De nem is csökken a kovácsok száma, mert a bátyám is megamaradt a szakmában. Az Óbudai Hajógyárban dolgozik. — ön mit szeret legjobban, a mesterségben? — Talán a lóvasalást. Vagy a tűzről való kovácsolást. Izzik a vas, csatban a kalapács. A fogóval erősen tartott fémdarab az ütések nyomán engedelmesen formálódik. Lópatkóvá vagy gép- alkatrésszé — amivé a kovács akarja. P. Szabó Ernő Méretre Mákul az üllőn a patkó Halmágyi Péter felvételei A vácrátóti botanikus kertben Csak egy délután Vége a munkának. Szabad a délután. Szobában ülni, olvasni vagy mozi talán? Nem rossz, de kint végre újra bemutatkozik egy rég nem látott ismerős: — A Nap vagyok. Strand? Nem, ahhoz azért késő van. Különben is, nagy a tömeg. Hát akkor?! — Ilyenkor már csattog a feleség vagy a gyerek hangja, rémes, hogy a családfő nem tud határozni. — Mert tutyimutyi vagy, fiam — szól férjéhez, amúgy kedvesen párja Vecsésen. Gyálon, Péce- len, Dunaharasztiban, különösen, ha még egy kocsi is ott az udvaron vagy a ház előtt. Tessék elindulni. Merre? Majd segítek, ha megengedik. Két dolog van, amihez az inkvizíció legrafináltabb kínzási módszerei csak messziről közelítenek. Az egyik: az autófergetegben, a terelő- utak dzsungelében bejutni Pestre. A másik: kijutni onnan. Például a Váci úton. Terelgetés Angyalföldön, útépités Üjpesten. De kiszabadulva már élvezhetőbbek a Dűna vizének reflexei, 'Dunakeszi lakótelepének körvonalai, majd Göd, hosszú-hosszú község, majd fák harsogó zöldje, Szödlige':, egy rövid egyenes még, aztán (kicsit elmosódott) tábla: a vácrátóti botanikus kert felé. Vasút mentén fut a beton, látni az állomásokat: Máriaudvar, Csörög. Szép 'tiszta falu közepén hosz- szan elnyúló kerítés, nagy kapu. Rajta felirat: Botanikus kert. kis tábla: MTA Botanikai Kutatóintézet. Az intézet tudományos munkát végez, melyhez laikus ember keveset ért. Ám a kert mindenkié! Természetvédelmi terület az egész hatalmas park. Minden növény védett, még a vadvirágok letépése is tilos. Nagy térkép segít eligazodni, de legjobb talán csak úgy, bóklászva nekivágni valamelyik kanyargós útnak. Az ösvény mindkét oldalán fák, virágok, bokrok. Kis táblákon feliratok. Micsoda nevek!' Fraxinus angustifolia ssp. pannonica! Mint egy latin verssor, pedig csak: magyar kőris. Igaz, valószínűleg a park legidősebb fája. lehet vagy százhúsz éves. Azután komor tábla: vérbükk, vérjuhar (gyönyörű, szelíd fák). És fák, melyek ősotthona Kisázsia, Mandzsúria. Japán, Észak-Amerika. Térkép a park, élő földgömb. Vízszag győz a fű illatán. Kis tó, benne Szigetecske, hídon át újabb tó, nagyobb, azután művízesés, műrom, műmalom. Romantika minden mennyiségben. Szerb Antal írta a Cyranoról: giccs. de gyönyörű! vanília. Nem csemegebolt — üvegház- béli fák, cserjék, Orchideák, odébb kaktuszok százai és mimóza. Levélkéi érintésre bezárulnak. Nagyobbacska domb, sűrűn kereszteződő utakkal. Fejlődéstörténeti rendszertani gyűjtemény. A virágos növények rokonsági kapcsolatát szemlélteti, sok millió év törzsfejlődését. Pár négyzetméteren például pázsitfűfélék. Első pillantásra teljesen egyformák. Le kell guggolni, közelről nézni és íme: a több tucat fűszál mindegyike hasonlít ugyan egymásra, de nem ugyanaz. (A gimnáziumban nem szerettem a biológiát. De ha egyszer ide elhoztak volna, talán másképp viszonyulunk egymáshoz.) Mindent láttunk? Nem. De nem is kell. Jusson máskorra is. Hatkor zárják a kaput. Még csak öt óra. Visszafelé mehetünk másfelé. Ör- bottyánban vessünk esy pillantást a templom védett oltárképére. Foton magára az Ybl.Miklós alkotta neo- román templomra. Hazaértünk, még az esti tévéműsort is láthatjuk. Andai György 1
