Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
"kJŰŰCW 1979. JÚNIUS 3., VASÁRNAP PEDAGOGUSNAPRA Arany János-díjas nevelők vallanak Pedagógusnap. Most, amikor ókét ünnepeljük mindannyian — hiszen nincs közöttünk egy sem, aki ne nekik köszönhetné tudását, emberségét — mérhető csak, s válik szembeötlővé fáradozásuk. Sok nevelőnk kap kitüntetéseket a pedagógusnapon. Szólaljanak meg hát hárman közülük, akiket a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának elismerésével, az Arany János pedagógiai díjjal idén tüntettek ki. A szülőket is Dr. Székely Lajosné a fóti 1. számú napköziotthonos óvoda vezetője. 1943 óta dolgozik a pályán. Munkaközösség-vezető. Az általa vezetett óvodában tanulnak a Fóti GyerDr. Székely Lajosné mekváros óvónői, szakközép- iskolásai. — Egy asztalosműhelyből átalakított épület volt az első itiunkahelyem. ötvenhat gyerekkel foglalkoztam egymagám. Azóta bizony megváltozott az óvoda. Igaz, most két épületben — az egyik 73, a másik 120 éves — nevelem munkatársaimmal a gyerekeket. A száz férőhelyes óvodában 141-et. — A fótiak sokat segítenek. Hogy csak a Ifegjellemzőbbet említsem, három esztendeje fejeződött be az óvoda felújítása, talán csak a falak maradtak a régiek. Nyolcszáznyolc- vanezer forintos munka volt, s a javarésze a társadalmi hozzájárulásból készült el. — Hogyan nevelünk? Az óvodás gyerekeket ugyanúgy, mint másutt. Játékosan. A Fóti Gyermekváros óvónőjelöltjeit már egy kicsit komolyabban. A hét minden napján nálunk végzik a pedagógiai megfigyeléseket, s hetente egyszer itt vannak a gyakorlaton. Itt tanulnak nevelni. — De másokat is nevelünk. A szülőket is. Fót különös hely. Az óvodások szüleinek kétharmada érettségizett. Valahogyan keveset érnek rá. Éppen arra nem futja idejükből, hogy gyermekükkel többet foglalkozzanak. — Tényleg újra ezt választanám. Azok közé tartozom, akik élethivatásuknak vallják a nevelést. Szigorú logika szerint Fábián József, a váci Árpád úti általános iskola matematika-fizika tanára, szakfelügyelő. ■— Negyven iskola, Vác, Dunakeszi és a váci járás több mint száz nevelője — ők 2 ezer 800 gyereket oktatnak — tartozik hozzám szakiéi ügyeleti leg. Az új oktatási és nevelési tervet lépcsőzetesen öt éve kezdtük bevezetni. A legnagyobb gond a nevelők felkészítése, a tárgyi és a személyi feltételek megteremtése volt. Az új tartalom más módszereket kíván. — Heti tíz órát tanítok. Éppen az új tantervek miatt, a szülők kérésére három tanfolyamot szerveztem, ahol ők is megismerkedhettek az új matematika-fizikaoktatással. Tizenöten közülük vállalták, hogy eszközkészítő brigádot hoznak létre. Számolóléceket, szemléltető ábrákat, geometriai modelleket készítettek, amit a Tanért nem árusít. — 1947 óta tanítok, 12 éve szakfelügyelő is vagyok. Mindkettőnek épp úgy értelmét, hasznát látom, mint a városi tanáestagságnak. Amit tanácstagként megtudok Vácról, azt a tanórákon felhasználhatom a város megismertetésére, megszerettetésére, amit pedig a szülők mondanak eü, azt a tanácsi munkában kamatoztatom. otthon életét. Gyermekközpontú szemlélet, közösségi in? dítékok jellemzik az általa vezetett testületet. — Sok mindent megpróbáltam. 1955-ben végeztem a főiskolán, két évig TápiószentFábián József — Büszke vagyok a családomra. Csupa fizikus és matematikus. Remélem, az unokám is az lesz. Úgy tartom: a gondolkodás az emberi lét alapeleme, e két tudomány pedig a szigorú logikai gondolkodásra készteti az embert Igazi otthon lett Magyar Sándor 1972 óta igazgatja az abonyi nevelőotthont. Határozott kézzel szervezi az Magyar Sándor mártonban testnevelő tanár voltam. Utána 12 esztendeig Abonyban ugyanezen a területen működtem. Válogatott ké. zilabdás is akad egykori tanítványaim között. Egy évig tanulmányi felügyelő voltam, azután két esztendeig a ceglédi járási hivatalban személy zeti vezető. Innen kerültem a nevelőotthonba. Százhatvan fiú él itt. Mindannyian állami gondozottak. Ügyük, bajuk, örömük az enyém is. Hét esztendeje 20—30 gyerek állandó szökésben volt. Túlzott szigor, rideg, leromlott állapotú épület. Ez fogadott. — Miként vált igazi otthonná? Az első az volt, hogy rávettem a gyerekeket, maguk díszítsék a kopár szobákat. Tányért festettek, subaszőnyeget, bőrintarziát készítettek, néhányan közülük a lányokat megszégyenítő ügyességgel kézimunkáztak. Érdekes; amit ők maguk hoztak létre, arra vigyáztak is. Ma már két rajzszakkör, egy bőrdíszműves szakkör s még számos okos elfoglaltságot adó klub tagjai le hetnek. Három nemzetközi és egy országos díjat nyertek gyerekeink a képzőművészeti pályázatokon. — A szökések is elmaradtak. Új nevelők jöttek, megváltozott a testület légköre is. Mun kaközpontú, optimista szemléletű lett. A gyerekek nagyobb önállóságot kaptak. Tizenhá romtagú az otfchontanács, . ugyanért nyi az őrsvezetők tanácsa. Együtt ügyelünk, hogy közös életünk, rendünk ne szenvedjen csorbát. — Amire a legbüszkébb va gyök: külsőségekben és mun kában egyaránt állják a versenyt az otthon nevelkedett gyerekekkel az állami gondo zottak. Intézetünkben immár jelkép a nyitott kapu. Vasvári G. Pál KÖNYVHÉTI KOSZONTO Ablak természetre, technikára, emberre SZÖVETKEZETI ORSZÁGOS ÉS MEGYEI MEGNYITÓ Könyvünnep van, az 50., megható, ha felidézzük, hogy az elsőn egyetlen könyv jelent meg, köszöntve az írók és olvasók személyes kapcsolatát, felhívva a figyelmet az élő irodalom jelenlétének sorsformáló erejére. Nagykőrösön tegnap reggel másfél óra alatt egyetlen könyvpavilonban 2 ezer 784 forintot adtak könyvért a város lakói. Diákok, munkások, tanárok és orvosok, generációs különbség nélkül egyetlen érdek jegyében találkoztak: a kultúra iránti igény formálta érdek jegyében. A pavilonokkal szemben ünnepi külsővel várta a művelődési ház közönsége is az ünnepi könyvhét országos és megyei szövetkezeti megnyitóját Elfoglalóra talált, ahány hely csak volt a színházteremben, a kezek az új szerzeményeken, a könyveken pihentek. Pásztor István, az MSZMP Nagykőrösi Váro6i Bizottságának első titkára köszöntötte a megjelent alkotókat: Csák Gyula József Attila-díjas író képviselte a Miagyar írók Szövetségét, Sánta Ferenc, Raffai Sarolta és Fodor András költő, volt az esemény vendége. Az ünnepségen megjelent Bihari József, a megyei pártbizottság os ztál y v áze tűje. A megnyitó beszédet tartó Nánási László, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke, Váci Mihályt idézve intett türelmetlenségre a tanulásban és a művelődésben, mert az eredmények tiszteletet parancso- lóak ugyan, hiszen Pest megyében a szövetkezeti könyvesboltok forgalma az utóbbi három évben 130 százalékkal emelkedtek, s tavaly 24 millió forint értékben vásárolt könyvet a lakosság. Mégis igaz, helytálló az idézet: Még nem elég. Ünneprontás nélkül kívánkozik ide : Pest megyében a lakosságnak csupán 15 százaléka jár rendszeresen könyvtárba, s ha ennél feltehetően több is a rendszeres olvasók száma, akkor sincs okunk az elégedettségre. A mindig többet akarásra figyelmeztetett Csák Gyula is: Móricz Zsigmond embert formáló népiessége a szellemi értékek befogadása iránt tesz igényessé, törekvővé, mindenkit. Mint századunk egyik legjelentősebb prózaírója — születésének 100. évfordulója időszerűvé és ünnepivé is teszi a Móricz-emlékezést — nemzeti, társadalmi, önismeretre tanít. És Móricz hatását érezhettük az ünnepséget követő irodalmi műsorban is. amelyet mai szerzők verseiből és novelláiból állítottak össze. Az érzelmeket és gondolatokat kiváltó szavaknak sikerük volt még akkor is. ha a közönség joggal érezte az eseményhez méltatlannak a közreműködő Lőte Attila és Somhegyi György produkcióit. A művelődési ház előcsarnokában hosszú sorok várakoztak a könyveiket dedikáló Csák Gyula, ítaffai Sarolta, Sánta Ferenc és Fodor András asztala előtt. Meglehet, tévedés, de úgy tűnt hogy az olvasást, a jó könyvet szerető érdeklődők között a legidősebb volt az 1898-ban született Fakan Etelka: botra és barátnője karjára támaszkodva hozta a könyvet, amelyre kicsinyke nyugdíjából nem sajnálta a forintokat. A történelmi regényeket kedveli — mondta. S ki tudja, milyen olvasásélmények keveredtek benne, ahogy az Erdélyi trilógiát, a Zrínyiászt emlegette, mint nagy becsben tartott könyveit. S a legapróbbnak tűnt a sokaságban, a három és fél éves Juhász Gyula, aki bátortalanul, de a Szabó Lőrinc Örjását megjelenítve nézett a körbenállókra, hóna alatt két könyvvel, amit _ bizonnyal csak sok év múlva fog olvasni, és főleg megérteni. Mégis ott volt a hit a szemében. hogy majd a könyvek kinyitják a világot természetire, technikára, emberre. Most Móra Ferenc kéményt söprő zsiráfjai, a tévémaciról készült képeskönyv lapjai jelentik számára az élményt, de volt már — s de jó, hogy volt — az ovisokkal többször is könyvtárban. S hogy mi lesz. milyen ember lesz a most tipegő Juhász Gyulából, az azon is múlik, hogy milyen könyveket olvas, s persze azon is, milyen könyveket adnak a kezébe a felnőttek. A lehetőség — ha nem is kifogástalan szinten —, de már adott. Csupán a szövetkezeti könyvterjesztésben 500 könyvbizományos dolgozik Pest megye városaiban és falvaiban, 9 bolt és két könyváruház kínálja az ember belső és külső világára ablakot nyitó köteteket. Kriszt György EGYÜTT A FŐVÁROSSAL A közművelődés javára A világvároshoz legközelebb éső vidéket a távoli tájaktól eltérő, sokszínű különbség jellemzi. Munkahely és lakás két külön településen. Sokak esetében az élet két fő színtere alakul így, s ezek a kölcsönhatások formálják igényeiket, szükségleteiket is. A közlekedés minél inkább feloldja a távolságokat, számos területen alakul ki a rendszeres napi érintkezés. A rövidebb, hosz- szabb távon kielégíthető közös érdekek, minden téren az együttműködést teszik szükségessé. így van ez a közművelődésben is, hiszen Budapest nemcsak az ország fővárosa, nemcsak a megyei közigazgatás székhelye, hanem kulturális központ is, amelynek földrajzi közelsége számtalan előnyt kínál. Alkotó és kultúra-közvetítő intézményei nemcsak székhelyükön, hanem településeinken is sokféle módon segíthetik a kulturális élet fejlődését. Az együttműködésben rejlő kölcsönös előnyöket felismerve, a tudományos ismeretterjesztésben már hosszabb ideje termékeny kapcsolat alákult ki a TIT budapesti és Pest megyei szervezete között. A. vidéki üzemek gyakran kérnek fel országos hírű előadókat, akiket a budapestieknek kell közvetíteniük, máskor meg a megyébe látogató budapesti csoportok számára keli helyi idegenvezetőket kérni, lehetővé tenni az intézmények látogatását vagy más hasonló intézkedést tenni. A tervszerű együttműködést egy éve határozta el a két testület vezetősége. A kapcsolat első mérlegét a közelmúltban vonták meg. Az eddigi tapasztalatok kedvező biztosítékot nyújtanak a továbbfejlődéshez. A kölcsönös tájékoztatás céljából a szakosztályok tanulmányozhatták egymás munkaterveit, kiadványait. Tagjaikat esetenként meghívták a Kossuth Klub előadásaira. A feladatok eljutottak mind a Pest megyei, mind a budapesti szervezet munkatársaihoz, de mint Kurcz György, a budapesti szervezet titkára megjegyezte, az együttműködés szelleme pillanatnyilag még erősebb, mint a gyakorlata. A Pest megyei szervezet vezetői szeretnék, ha tagjaik a jövőben rendszeresen látogathatnák a Kossuth Klub rendezvényeit, s mint közösen megállapították, törekedni kell arra, hoéy a TIT-tagoknak és az ismeretterjesztő munka iránt érdeklődő Pest megyei és fővárosi értelmiségieknek itt alakuljon ki az eszmecserékre, találkozásokra alkalmat adó szellemi központja. Ezt a törekvést a TIT megyei vezetősége azzal is segíti, hogy ez évtől 50 ezer forinttal hozzájárul a klub fenntartásához. A Pest megyéről szóló budapesti ismeretterjesztő munkában eddig főként a Szentendre iránti nagy művészeti érdeklődést tapasztalták. A megyeiek most arra hívták fel a figyelmet, hogy az agglomerációs gyűrű és az ingázók művelődési problémáin kívül még számos egyéb kérdéssel érdemes és szükséges foglalkozni. A kilenc járásban és nyolc városban számos olyan megismerésre méltó érték található, amelyre jó lenne felhívni a budapesti előadók, s nem utolsósorban az előadások hallgatóságának figyelmét is. A közös munka eddig kialakult gyakorlatának kiszélesítése érdekében a jövőben, többek között, a szakosztályok is$ együttes értekezleteket tartanak a munkájukat kölcsönösen érintő témákról. Az igényeknek megfelelően egyes előadókat közösen foglalkoztatnak Budapest és a megye területén. A fővárosról szóló kiadványokban és az előadások tématerveiben ezután á Budapestet övező vidék bemutatása is szerepel, s a közeli településeken az eddiginél szélesebb körben propagálják majd a József Attila Szabadegyetem programját. A bejáró dolgozók művelődését segítve pedig kölcsönösen tájékoztatják egymást a budapesti üzemek és a vidék ismeretterjesztő munkájáról. Bár a hadtudományi és a néprajzi szakosztály referátumai elvileg nem kapcsolódtak az első napirend témájához, gyakorlatilag itt is érezhető volt, mennyire szükség- szerű ez az elhatározás. Ezután minden évben mérlegre teszik majd, hogyan sikerült a közös célok valóra- váltása, az anyagi és szellemi erők kiaknázása — o közművelődés javára. K, T. L A könyvárusító pavilon előtt Nagykörösön sincs percnyi szünet, táskákba, szatyrokba kerülnek az új szerzem.'uiyck, egymásnak adják helyüket az érdeklődök Bozsán Péter felvételei TV-FIGYELÓ Vitakör. Amint a különféle tanintézetekben, úgy a televízióban is befejeződnek lassacskán az oktató, ismeret- közlő műsorok. Így egyebek között az a sorozat is véget ért, amelyet Látókör címmel sugároztak öí egymást követő alkalommal. Ez a Látókör — bizonyára sokan figyelték, így hát sokan tudják — gazdaságpolitikai tárnákban igyekezett eligazítani a nézőket, mégpedig úgy, hogy mind a hazai, mind pedig a nagyvilág idevonatkozó jelenségeiről alapos áttekintést adott. Nem volt ez másként a p intek esti záró adásban sem, amely a gazdasági integráció folyamatát ismertette, olyan tendencia ez — hallhattuk —, ami s. Földnek szinte minden országát érinti, hisz’ az ipari fejlődés elképzelhetelen a né-* pék együttműködése nélkül. Ami például a szocialista országokat egyesítő KGST-t illeti, ebben a közösségben az áruforgalomnak már a 30 százaléka szakosított, vagyis igen tekintélyes arányban érvényesül az amit én tudok jobban, én csinálom, amit meg te, azt te gyártási elve. Hazánk helyzete ebben az összedolgozásban? A cél immár nem az, hogy újabb és újabb munkavállalók toborzásával szaporítsuk az itthon készülő termékeket — munkaerő-tartalékaink ugyanis gyakorlatilag kimerültek —, hanem az, hogy okosabban, ügyesebben termeljünk. Ami a legfőbb: kevesebb nyers, anyag felhasználásával, és ugyancsak kevesebb energiával. Ez az imént említett kettős parancs egyébként igencsak általános érvényű, mert — hallhattuk nem kis megdöbbenéssel — az anyaghiány nem is olyan távolról fenyegető valami. A cink- és az ólomkészletek kifogyásával máris számolnak a szakemberek, ha csak valami eddig ismeretlen — leginkább tengeralatti — lelőhelyre nem bukkannak. Ugyanígy az energiahordozókkal is célszerűbb lenne okosabban gazdálkodni, és nem csupán 30 százalékban értékesíteni azokat. Mostanság ugyanis csak ebben a kevéske arányban lesz belőlük ilyen vagy olyan energia. Őszintén szólva, ez az adat sem szól valami megnyugtatóan. Volt tehát min tűnődni a Látókör évadzáró negyven percét hallgatva , s annál is inkább volt, mert azt is', amit itt emlegettünk, meg azt is, amiről itt most nem eshet szó — nem holmi szakzsargonba á"vazva, hanem nagyonis Közérthetően, mindenkihez szóló vitastílusban mondták el a közreműködő közgazdászok. Visszatekintve a sorozat régebbi adásaira, azok emléke is ezért a nyíltságért, őszinteségért kedves, amely erényeket a tv több, más műsorában is szívesen tapasztalnánk. Könyvhét. Üjmódi ajánlóműsort írt Ungvári Tamás a most kezdődött ünnepi könyvhét alkalmából. A neve Könyvsátor, és ahogy a címhez illik, valóban egy ilyen kötet kínáló alkalmatosságban üldögélve sorolja el a nézőknek Mensáros László, hogy ebben a műben mi tetszhet a kedves olvasónak, amabban meg mi örömét lelheti a vásárló. Végignézve az első — oéntek esti — adást, bizton állíthatjuk, hogy sokkal jobb ez a hírverés a megszokott reklamírozásnál, hisz’ refvid- ségében is értékes méltatást kapunk egy olyan színésztől, aki közismerten irodalombarát, és aki — hadd köszönjük ezt meg neki — oly szénen tu szólni a literatűráról. ösz- szesen hétszer tíznerces kom- mendálásban lelhetjük örömünket, ami a tv-től igen szép gesztus. Jobb celokr? aligha lehetne kibérelni ezt az összességében igen terjedelmes műsoridőt! Akácz László
