Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM Ára 1,20 forint 1979. JÜNIUS 23., SZOMBAT Remények mi em igazolódott azok- jl nak a szakemberek­nek az optimizmusa, akik azt állították — s így is terveztek —, tovább mar nem növekedhet idén a dol­lár elszámolású piacokon az olaj ára, mert olyan ma­gasra tornászták tel, hogy onnét már nincs tovább; van tovább. A kérdésre, mire alapozták véleményü­ket, summázva így hangzik a felelet: úgy reméltük. Reményekre azonban a gazdasági életben építeni nem lehet, ha azok puszta reménykedések, s nem elő­zetes számításokra, elem­zésekre alapozódnak. Fon­tos-e, hogy remény és re­mény között ennyire vilá­gosan meghúzzuk a válasz­tóvonalat? Döntő ennek a jelentősége! Mert azt külö­níti el, amit elérni óhaj­tunk, s amit elérni tudunk. Tekintélyes megrendelést adott fel külföldi partneré­nek a megye egyik nagy­üzeme, különféle alapanya­gokra, félkésztermékekre. Reményt látott ugyanis ar­ra — jogos reményt, mivel alapos piaci elemzések kö­vetkezménye volt a döntés —, ezzel a taktikai vásár­lással tisztes summát taka­ríthat meg. A taktikai vá­sárlásnak — azaz a terme­léshez most nem, hanem később szükséges áruk megvételének — akadtak ellenzői, volt olyan időszak, amikor meghiúsulni lát­szott az ügylet, ám a válla­lat kötötte az ebet a karó­hoz. Kockáztatott, mert re­ménykedett. S mert remé­nye sokkal több volt, mint óhajok foglalata, rövid két hónap elteltével 460 ezer dollár nyereséget könyvel­hettek el, ugyanis ennyivel drágultak meg a szóban forgó áruk hirtelen a világ­piacon — hirtelen, de nem teljesen kiszámíthatatlanul —, ennyivel kellett volna meghizlalni a vételárat, ha akkor vásárolnak. Az már csak furcsa fintora a sors­nak, hogy az említett dol­lárösszeg bentmaradása a népgazdasági pénztárcában a céget különösebben nem érintette, senki annyit sem mondott nekik, hogy fapa­pucs ... M ásfajta terepen bók­lászva az elgondol­koztató tények ma­gokkal terhes kalászai után: amikor nekikezdtek a fejlesztőmunkának — egy­szerre értve rajta a gyár­tás- és a gyártmányfejlesz­tést —, felületes szemlélés­re csupán reményekbe ka­paszkodtak. Igaz, a remé­nyeket jól értelmezett apró piaci jelek táplálták; így látott neki az Egyesült Vil­lamosgépgyár ceglédi gyár­egysége az elektromos kézi- szerszámok különféle típu­sai előállításának. Csináld magad mozgalomról, meg­nőtt szabad időről akkor még alig esett szó, ám ők a csírában fölfedezték a ké­sőbbi növényt, azaz nem gazdasági, hanem társadal­mi változásokban bukkan­tak rá a későbbi gazdasági igényként megfogalmazódó feladatra. Ez a feladat rej­tett kockázatot, nehézséget Is — mert a korszerű esz­közöket elfogadható áron kellett forgalomba hozni, tehát tömeges gyártásuk kínálta a gazdaságosság egyedüli útját —, de re­ményt is arra, hogy az új árucsoport jó időre biztos megrendelésekkel, jövede­lemmel szolgál. Jelentős gazdasági érdek, s ezért nagy remények fű­ződtek a törökbálinti ún. társasraktár kiépítéséhez, s a gazdasági érdekek ma sem tűntek el, ám a remé­nyekből — népgazdasági szemszögből s vállalati ol­dalról nézve egyaránt — a vártnál kevesebb vált való­ra. Cégek sora kívánja el­adni már meglevő, s épülő helyiségeit, mivel... S itt hosszú lista következhetne arról, milyen ingatag ala­pokon — túlzott igénye­ken, irreálisan számított fejlesztési alapokon stb. — nyugodtak a remények a vállalkozásba beszálló cégeknél, s hogy a nép­gazdaság reményei sem voltak hibátlanul megter­vezettek, mert lényeges té­nyezőket hagytak figyelmen kívül a hazánkban addig ismeretlen vállalkozási for­ma megítélésénél. T ermészetesnek tartjuk: mindenfajta jövőbe- nézés hord magában bizonytalanságot, hiszen va­lamennyi hatást előre látni, fölmérni képtelenség. En-' nek elismerését azonban a gazdálkodó szervek — ter­melők és irányítók egy­aránt — olykor úgy értel­mezik, mint menlevelet a tervezési balfogásokra, a megalapozatlan döntésekre! S itt húzódik az áthágha­tatlan választóvonal re­mény és renjény között; az eg£ik megtett lépések kö­vetkezménye, a másik nem több, mint ugrás a sötétbe, azzal a felkiáltással, hátha sikerül. Meghökkentő, de nem egészen véletlen: a népgaz­daság gondjainak súlyát jobban érzékelve a terme­lőhelyek le nem becsülhető csoportja a remények lég­gömbjeibe kapaszkodik. Az alapos, már-már idegesí- tően körültekintő elemzés helyett — amihez elenged­hetetlenek persze a válla­lat által szerzett, s a más szervektől, elsősorban az irányító szervektől szárma­zó megbízható információk — ötletrakéták röppennek fel, mi lenne, ha, próbáljuk meg, valamit nekünk is föl kell mutatnunk indokkal igazolva, mentve a remé­nyeket. Ha valaki ábrán­dokat kerget egyéni életé­ben, annak társadalmi ha­tása sem közömbös — mert az egyént ezek az ábrándok a közösség peremére lendít­hetik —, ám, ha az ábránd- kergetés színtere a terme­lés, akkor az közveszélyt rejt magában! A remények­kel ugyanis az a legna­gyobb baj, hogy nincs raj­tuk címke; remények ezek, nem többek, fölirat. Azaz, ami az egyik helyen mind­össze remény, az a másikon már tervezési — és terme­lési! — tényező, sőt, része lesz a bevételi — gyakran: a költségvetési — program­nak, s ha füstbe megy mindaz, amft az érintettek elgondoltak, akkor nemcsak ők maradnak hoppon, ha­nem a nekik hívők népes serege úgyszintén erre a sorsra jut. S ha sok a nádra támasztott remény — mert a népi bölcsesség szerint a reménységet se hóra ne fektesd, se nádra ne tá­maszd —, azaz az indoko­latlan bizakodás, akkor nagy lesz a hoopon mara­dottak tábora is, s végül már nem tudni, ki kinek hihet. Mészáros Ottó Gazdaságunk kulcskérdései Gazdasági életünk kulcskér­dései — az árpolitika, a fej­lesztés-leépítés, az export­orientáltság és az ezekkel kap­csolatos megyei teendők — voltak a központi témái a 18. közgazdász vándorgyűlés pén­teken megkezdődött szekció­üléseinek. Rendkívül nagy érdeklődés kísérte Csikós-Nagy Béla ál­lamtitkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöké­nek előadását, aki az 1980. évi árrendezés irányelveit vázol­ta. Mint mondotta értékará­nyos fogyasztói árrendszerre kell berendezkednünk, s meg kell oldanunk a belföldi és a külkereskedelmi árak össze­hangolását. Ez az utóbbi a feltétele annak, hogy külke­reskedelemérzékeny gazdasá­gunkban reálisan mérhessük, a hatékonyságot, mert hiszen erre csak a reális nemzetközi összehasonlítás alapján van lehetőség. Gazdasági helyzetünk meg­követeli, mondotta befejezésül, hogy amilyen mértékben le­hetséges, az árrendszer jó­váhagyott irányelvei már a közeljövőben átmenjenek a gyakorlatba. Kertészei! napok Tudomány és gyakorlat egysége Szakmai ismerettergeszfés a virágkiállításon A kutatási eredmények al­kalmazásának szép hagyomá­nyai vannak Pest megyében. Hogy ez mennyire így van, azt a nagykovácsi Rozmaring Tsz példája is bizonyítja, ahol egy, a tudósok által már la­boratóriumi viszonyok között kipróbált szaporítási módszert alkalmaznak sikeresen a gya­korlatban. Az úgynevezett meriklon eljárás vagyis a nö­vények egyes sejtjei, illetve szöveteiből való utódnyerés volt egyebek között a témá­ja a közös gazdaság központ­jában pénteken megkezdődött kertészeti napoknak. A szakmai ismeretterjesztés­sel egybekötött virágkiállítás megnyitó napján Murvai Lász­ló a tsz elnöke elmondta, hogy új szisztémájukkal gyorsab­ban és ami szintén fontos fer­tőzésmentesen szaporíthatok a növények. A gyakorlatban szerzett tapasztalataikat szeretnék minél több mezőgazdasági üzem rendelkezésére bo­csátani. A tanácskozáson, amelyen mintegy harminc gazdaság, il­letve kutatóintézet szakembe­rei vettek részt. Mészáros An­namária, a szövetkezet szövet­tenyésztő laboratóriumának vezetője foglalkozott a közös gaz­daság kutatási tevékeny­ségével. Elmondta, hogy az idén már 20 ezer, a meriklon módszer­rel termesztett gerbera kerül az üvegházakba. Magyar Miklós fejlesztési osztályveze­tő a nemesítési eredmények­Vírusmentes környezetben növekszik a lombik-gerbera. A Rozmaring Tsz szövettenyésztési laboratóriumát a legkorszerűbb eszközökkel szerelték fel Növelik a Ganz Műszer Mü­vek licence alapján Peruban előállított fogyasztásmérőik mennyiségét — adta hírül a közelmúltban a Magyar Táv­irati Iroda. A hír hátteréről, az együttműködés eddigi tör­ténetéről kérdeztük Szabó Istvánt, a gödöllői Árammé­rőgyár igazgatóját: — A kezdet 1975-re nyúlik vissza, ekkor fogadtunk elő­ször perui szakembereket az­zal a céllal, hogy gyárunk­ban tanulják meg a fogyasz­tásmérők előállításának mód­szereit. Ugyanakkor a mi munkatársaink a helyszínen segítették a peruiakat a tech­nológia lépésről-lépésre tör­ténő elsajátításában. Az 1976—77-es években ki­zárólag általunk szállított al­katrészek felhasználásával folyt az egyfázisú fogyasztás- mérők összeszerelje, de 1978-ban már egyes, nagyobb térfogatú, egyszerűbben elő­állítható részegységeket Peru- ban állították elő. Ez a folya­mat idén is tovább tart, most már az áramrendszereket is a latin-amerikai országban gyártják. Hosszabb távon csak egyes bonyolultabb alkatré­szek, mint a számlálómű, a csapágy és a forgórész szállí­tása marad az Árammérőgyár feladata. A közelmúltban adták át Peruban a2Jt az új üzemépü­letet, ahol. a jövőben három­fázisú fogyasztásmérők gyár­tása folyik majd. Ennek tech­nológiai terveit most készí­tik Gödöllőn. Kézenfekvő te­hát a kérdés, milyen érdeke fűződik a Ganz Műszer Mű­veknek a külföldi termelés fokozásához? — Egyrészt mindkét típus­hoz, tehát az egyfázisúhoz is, és a háromfázisúhoz is al­katrészeket szállítunk, s ez már önmagában üzlet. Más­részt az így felszabaduló ka­pacitással még jövedelmezőbe készülékeket, például spe:'á- lis fogyasztásmérőket tudunk idehaza előállítani. Ennek megfelelően tov ább kívánjuk növelni ilyenirányú nemzetközi tevékenységünket. Fénycsőfotyaa Tizenhat és fél millió fénycsövet gyártanak Idén az Egyesült Izzó váci fényforrás gyárában. Ennek negyven szá­zaléka exportra kerül. Bozsán Péter felvétele rői számolt be: 1979-ben négy új fokföldi ibolyafajtát hoz­nak forgalomba. Az előadásokat követő vita során a jelenlevő szakembe­rek elismeréssel nyugtázták a Rozmaring Termelőszövetke­zet eddigi eredményeit. A dél­utáni órákban Szegedi Miklós főkertész nyitotta meg a vi­rágkiállítást a tsz pesthideg­kúti telepén. A bemutatón a látogatók egyebek között tizenkét féle gerberát, sokféle színű fokföl­di ibolyát és természetesen jó- néhány szegfűfélét tekinthet­tek meg. A kiállítás ma és hol­nap délelőtt kilenc órától es­te hat óráig tart nyitva, az érdeklődők kedvezményes áron vásárolhatnak virágot. A telep a Hűvösvölgyből indu­ló, 57, illetve 64-es autóbusz- szal közelíthető meg. V. B. Hordók, támlák exportra Beruházás 220 millió Sorint ért Nemigen akad Európában üzem, amely olyan nagy mére­tekben foglalkozik hordógyár­tással, mint a Fűrész- és Hor­dóipari Vállalat ceglédi gyá­ra. E fontos exportcikken kí­vül más termékeket is gyárt az üzem, amelyek szintén kere­settek a külföldi piacon. Ta­valy nagyszabású beruházás kezdődött a gyárban: a finn Raute cégtől megvásárolt tech­nológia és gépsorok segítségé­vel széküléseket és támlákat állítanak elő belföldi vállalatoknak és külföldi exportra. — A tervek szerint a 220 millió forintos beruházás után gyárunkban megvalósul a székülések és a széktámlák gyártásának minden folyama­ta — tájékoztat Szalay József, az üzemegység főmérnöke. — A tavaly megkezdett beruhá­zás jól halad, elkészültek az épületek, a présüzem folyama­tosan termel. A hámozósorokat most szerelik, s a negyedik negyedévre teljességgel befe­jezzük a beruházást. Elképze­léseink szerint 6000 köbméter­nyi székülést és támlát állí­tunk elő, s ebből 1300 köbmé­tert főként nyugati exportra. Belföldi megrendelőnk közül a Szék- és Kárpitosipari Válla­latot, a BUBIV-ot és a Fa- és Papíripari Szövetkezet Közös Vállalkozását említeném. A ceglédi gyár más termé­kei is keresettek külföldön. Most erről beszél az üzem fő­mérnöke: — Valóban kevés gyár fog­lalkozik Európában .olyan nagyszabású hordógyártással, mint mi. Évente 180 ezer hektoliter­nyi boroshordót készítünk. Szinte kizárólag öt hektolite­reseket állítunk elő. Közülük 120 ezer hektoliternyi hordót a Közép-magyarországi Pince- gazdaság ceglédi telephelyére szállítunk, ahol csemegebort töltenek azokba, s a Szovjet­unióba exportálják. — A fűrészüzemünkben évente 3 ezer 600 köbméternyi hordódongát készítünk, ame­lyet itt ceglédi gyárunkban hasznosítunk. E hordógyártási alapanyag szükségleteink felét alkotja, ezért vásárolnunk is kell más cégektől e termékből. A dongákon kívül fűrészáru­kat, vasúti talpfákat és par­kettléceket állítunk elő. Bel­földi megrendelőnk között szá­mos TÜZÉP- és ERDÉRT-te- lep található, a talpfákat ért­hetően a MÁV-nak adjuk to­vább. Évről évre növekszenek a minőségi és mennyiségi köve­telmények a ceglédi gyár ter­mékei iránt. Az idei tervben már 250 millió forint ter­melési értéket kell létrehoznia az üzem több mint 360 dolgozójának. A fej­lődés, az előrelépés további le­hetőségeit pedig olyan kezde­ményezések alkotják, mint a tavaly megindult beruházás. V. F. Pártvezetők látogatásai Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja pén­teken befejezte többnapos Vl.s megyei látogatását. Szerdán Szombathelyen a megyei párt- bizottság székhazában fogad­ták. Csütörtökön a Remix szombathelyi gyárát kereste fel, majd a répcelaki terme­lőszövetkezetet és a községben működő sajtgyárat tekintette meg. Pénteken a Magyar Vagon­és Gépgyár szentgotthárdi gyáregységét kereste fel. ★ Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra kétnapos látogatást tett Győr-Sopron megyében. Csü­törtökön délután Győrött. a megyei pár*bizottság székha­zában fogadták. A látogatás pénteken Hegyesh* mon. majd Győrött,' a Rába Magyar Va­gon- és Gépgyárban folytató­dott. Megbízólevél-átadások Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke pénteken fogadta Rudolf Rossmeisl renkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Német Demokratikus Köztár­saság magyarországi nagykö­vetét, aki átadta megbízóleve­lét. Losonczi Pál ugyancsak pén­teken fogadta Siyanga Xavier Quicksett Shimabale rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követet. a Zambiai Köztársa­ság magyarországi nagyköve­tét, aki átadta megbízólevelét k Gödöllői Árammérőgyár Magyar licenc Pariiban

Next

/
Thumbnails
Contents