Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

1979. JŰNIUS 20., SZERDA IDÉN UTOLJÁRA? Tanyai tanulók — körzetesített iskolák Bizonyára sok olvasónk emlékeiben él még a ta­nyai iskola képe. Az osztályteremben egyetlen nevelő különböző korú gyerekeknek különböző tananyagokat tanít egyszerre. Illetve nem is egyszerre: az egyik cso­porttal maga foglalkozik, a többiek addig önállóan dol­goznak. Kis közösség. Szült keretek. Jobb körülmények Zsadányi László, a dabasi járás tanulmányi felügyelője úgy tudja, másfél évtizede még harmincnyolc volt a járás is­koláinak száma. Ma tizenhét. Csupán két tanyai tagiskola maradit, Gyálon a némedisző- lői, Bugyitól 10 kilométerre pedig az ürböpusztai. Ez utóbbiról van most szó. Úgy tervezik, hogy mielőbb meg­szüntetik, s a három alsó ta­gozatos és az egy napközis ta­nulócsoport gyermekeinek ne­velését a központi iskola vál­lalja át Bugyi községben. Hat- százhatvan gyermeket nevel­nek itt 22 tanulócsoportban, négy napközis csoportban. Fej­lődik az iskola. Csupán a mos­tani tervidőszakban 9 tante­remmel bővült, az utolsó kettő ezek közül még épül, hetek kérdése, hogy elkészüljön. A gyarapodás tette lehetővé, hogy megszüntessék a ványi tagiskolát, majd Ürbőpusztán a felső tagozatot. Gyermekeknek busz Lehoczki Eva most nyolca­dikos. Negyedik éve már, hogy naponta Ürbőpusztáról jár ta­nulni Bugyira 28 társával: — Reggel 6-kor kelek, az autóbusz háromnegyed hétkor indul, negyed nyolcra már az iskolánál is vagyok. Oda-vlssza napi egy óra az utazás. Jobb itt tanulni. Ürbőpusztán együtt volt két osztály, például a második a negyedikkel. Itt minden szaktanterem külön van, jobb a felszerelés, pél­dául élővilágból a kitömött ál­latok, vagy földrajzból a tér­képek. A régi iskolában csak a tévé volt. Azután a szakkörök. Én sportra járok, korábban énekkarra is. De van báb-, rajz-, nyelv-, honismereti, élő­világ- és lövészszakkör is. Ma már az ürböpusztai tag­iskola sem a régi. A felszere­lésre aligha lehet panasz. És mégis. Csak ezerkötetes az iskola könyvtára, nyolcszor ennyi akad a központi iskolá­ban. Nincs mód itt a bokorta­nyák ölén sem könyvtári, sem művelődési házi órák tartásá­ra, a film se jut el ide. S lég­ióként a szabadidős tevékeny­ségek köre szűkebb. Megszo­kott arcokat látnak a másodi­kos és harmadikos tanulók, s az összevont első és negyedik osztály kisdiákjai. Összesen negyvenhatan tanulnak a tag­iskolában, négy nevelő vezeté­sével. Két vélemény... Almást Gyuláné, a központi iskola igazgatója keserűséggel mondja: — Évek óta arra kényszerül­tünk, hogy képesítés nélküli pedagógusokat alkalmazzunk, s közülük — ez az év kivétel — legalább ketten mindig Ur- bőpusztán dolgoztak. Idén elő­ször a nagyközség iskolájában csak négyen álltak teljesen képesítetlenül a katedrára, a többiek, hatan már tanulnak a főiskolán. A 37 nevelő közül tehát tiz még nem szakkép­zett. A nagyiskolában a mun­kaközösség is segít. Jánvári Sándorné az ürbői tagiskolát vezeti: — Jövőre csak öt másodiko­sunk lenne. Sem gazdaságilag, sem pedagógiailag nem kifize­tődő a tagiskola. Jobb a gye­rekeknek, ha nagyobb közös­ségben nőnek fel. Igaz vi­szont, hogy a kisebb létszámú osztályban többet foglalkozhat a tanító egy-egy gyerekkel. Mi itt lakunk a férjemmel — ő vezeti a napközis csoportot — Ürbőpusztán. Jövőre, ha kör- zetesítik az iskolát, be kell majd járnunk Bugyira, hacsak nem kapunk ott lakást. To­vábbképzésekre eddig is Bu­gyira mentünk. Ami hátrány még, hogy kevesebb időnk lesz a családlátogatásra, be­szélgetésre a szülőkkel. ...és a harmadik Kovácsné Márkus Magdolna máshogy vélekedik. Ö tanítja az összevont első-negyedik osztályt. Szerinte fontos, hogy leendő másodikosai rendes osztályba kerüljenek. Adattal is illusztrálja ezt: míg a köz­ponti iskolában 18 órán tanít­ják a magyart, ő csak 11-et tarthat, mert a másik osztály­ban tanuló, gyerekekkel is fog­lalkozni keli. Természetesen a hiányzó hét óra sem marad el, ezalatt a tanulók önálló munkát végeznek. Hasonló a helyzet matematikából: 11 óra helyett 7, a követelmény pedig azonos, a tagiskola kisdiákjai­nak ugyanazt kell tudniuk, amit többi társuknak. A taní­tónő rövidesen szülni fog, s reméli, hogy a gyes után már Bugyin taníthat, ő tudniillik onnan jár ki naponta Urbő- pusztára. Megszűnik, vagy...? A Kiskunsági Állami Gazda­ság vállalta, hogy 30 ezer fo­rintért két buszvárót is épít Ürbőpusztán. Még egy buszjá­ratot kell majd indítani, hogy az alsó tagozatosokat is időben iskolába vihessék. Tanterem is lesz elég a központi iskolában — mellesleg a bővítésekhez az elmúlt években 3,6 millió fo­rintos társadalmi munkával já­rulták a helybeliek, az üze­mek, szövetkezetek dolgozói — s tagadhatatlanul jobbak az oktatás-nevelés körülményei. Tóris Sándor tanácselnök büsz­ke arra, hogy az ürbői tagis­kola körzetesítésének minden feltételéről gondoskodtak. Az ürböpusztai tagiskola ne­velői már családlátogatásokon beszéltek a szülőkkel a kör­zetesítésről. A többség helyes­li, de akadnak ellenzői is. Már­pedig, ha több szülő kéri, hogy gyermeke helyben, a bokorta­nyák közötti épületben tanul­hasson, nem szüntethetik meg az itteni alsó tagozatot. Legfel­jebb annyit tehetnek: fel­ajánlják, hogy aki gyermekét Bugyin szeretné taníttatni, ne­veltetni, éljen a lehetőséggel. Kengyel Pálné hat gyerme­ket nevek A nagyobbakat nem félti, ők bejárhatnak Bugyi­ra, de a legkisebb most megy elsőbe. Tart a kisfiú utaztatá­sától. Kivált télen, amikor hó­ban kell megtenni a buszig a gyalogutak Abban a hóban, amelyikben tavaly két napig is szünetelt a buszközlekedés. Van olyan szülő is, akinek óvodás gyermekét nevelik Ür­bőpusztán, s a kisiskolás na­gyobbik hazahozhatja őt az óvodából, megtakaríthatnak így egy gyalogú tat. Elvégre csak a tagiskolának öt kilomé­teres sugarú a körzete. Varga Jánosné két nagyobb gyermeke már Bugyira jár. Csak a legkisebb, Marika ta­nul helyben. Édesanyja úgy tartja: jobb, ha a három gye­rek együtt megy, együtt jön. Meg az is, ha megszokja a ki­csi is az utazást, a bejárást. Nem félti a gyerekeket, vi­gyáznak azok egymásra ... Vasvári G. Pál KIÁLLÍTÁS A MŰCSARNOKBAN % A vásárhelyi őszi tárlatok Dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes nyitotta meg a július 22-ig látható nagy­szabású tárlatot a Műcsarnok­ban. A kiállítást Kratochwill Mimi művészettörténész és dr. Dömötör János, a hódmező­vásárhelyi Tornyai János Mú­zeum igazgatója rendezte. Több száz festőnek, * szob­rásznak, több ezer műnek vált országos műhelyévé a vásár­helyi őszi tárlatok sorozata. Biztosította a realizmus álta­lános fejlődésének új eszkö­zeit, azok tömeges méretű ki­bontakozását, Munkácsy örök­ségének folytatását. Vásárhely számtalan termő elágazásra osztódik időben, térben. Verti­kálisan úgy, hogy Tornyai, Medgyessy, Szabó Iván nem­zedéke adja, veszi át a váltó­botot egy népi, nemzeti, inter- nacionájis, realista, kutató el­kötelezettség alapján. Térben Patay László: öregség. LASSAN HALAD AZ EPITKEZES Nemcsak a szerződés kötelez! MIKOR LESZ KÉSZEN A KEREPESTARCSAI ISKOLA? falat rakni, A kerepesta rcsa i iskola épí­tése 1977 októberében kezdő­dött. Akkor 1979 júliusára ígérte átadását a kivitelező, a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata. Később a szerződés­ben ezt a határidőt egy hónap­pal módosították. Az augusz­tus sincs már messze, minden­képpen a vége felé kellene kö­zelednie tehát az építkezésnek. A tények azonban nem er­re utalnak. Június 11-én a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztá­lyán egyeztető tárgyalást tar­tottak a megyei oktatási beru­házások helyzetéről. A tanács­kozás szünetében beszélget­tünk dr. Süpek Zoltánnal, a gödöllői járási hivatal elnöké­vel. — A munkálatoknak a mai napig mintegy 60 százaléka készült el. Hiányoznak a har­madik szinten a válaszfalak, nincsenek meg a lépcsőházak, csak az első szint van beva­kolva, a burkoló- és a mázoló­munkák sem kezdődtek el, és nincs kész a villanyszerelés, a vízvezeték és a központi fűtés — mondja dr. Süpek Zoltán. — A lemaradást már régóta észlelni lehetett, nem egy megbeszélésre került sor a ki­vitelezővel ... — Idén márciusban olyan helyszíni bejárást tartottunk, amelyen minden illetékes részt vett, akinek csak szívügye, hogy időben elkészüljön az is­kola. Valamennyien hallhat­tuk a kivitelező ígéretét: ha­táridőre átadják az épületet. — S mi történt ezután? — A PETÉV elkészített egy ún. hálótervet, amelyben ütemre oszitva leírták, mely részek kialakítása mikorra ké­szül el. A terv nagyon szép, csak éppen nem tartották be. — Mire hivatkoztak? — Semmire. A Pest megyei Beruházási Vállalatnak, a be­ruházás bonyolítójának rend­szeres sürgetésére sem jött egyéb válasz, mint hogy: dol­goznak, aggodalomra nincs ok. Természetesen dr. Süpek Zoltán a kerepestarcsai peda­gógusokkal, szülőkkel és ta­nulókkal együtt nem elégedhet meg az ígéretekkel. Két hete is, hét végén is mindössze öt kőműves dolgozott néhány segédmunkással az építkezé­sen. Az idő pedig rohan. A kerepestarcsaiak szívesen tet­tek társadalmi munkára fel­ajánlást — azonban még nem tart ott az építkezés, hogy ész­szerűen lehessen feladatokat adni az önként vállalkozók­nak. Ez az iskola panelelemekből épül, ám ugyanakkor Nagy- tarcsán tető alá került egy hagyományos módszerrel ké­szült hat tantermes iskola, amelynek építése később kez­dődött, mint a kerepestarcsaié. Ott már a falakat festik a ki­vitelező, a Szilasmenti Tsz szakemberei... A kerepestarcsaiak türel­metlenül várják a nyolc tantermes iskola meg­nyitását. Türelmetlenül és nyugtalanul, ugyanis a régi kerepesi iskola már három éve nem alkalmas oktatás céljára. Az aládúcolt épületen kívül pedig semmi más olyan helyi­ség nincs, ahol meg lehetne kezdeni a tanévet. Nemcsak a szerződés kötelezi , tehát a PETÉV-et, hogy a vállalt munkát határidőre befejezze. A gyerekek nem ajándékba kapják a biztonságos tanulást szolgáló új épületet a nem­zetközi gyermekév alkalmából — jár nekik. Kapos Mihály, a PETÉV igazgatója, kérdésemre, hogy az elkövetkező két és fél hó­nap alatt el tudja-e végezni a vállalat a hátralevő igen fon­tos munkákat, így válaszolt: — Mindenképpen! Még ha magam fogok ott akkor is! Nem hiszem, hogy sokat se­gítene, ha az igazgató az utol­só percekben kétkezi munká­jával akarná megmenteni a beruházás sorsát. Szavait nyil­vánvalóan jelképesen kell ér­telmeznünk, valahogy így: a PETÉV teljes kapacitással, maximális munkaerő-be­vetéssel dolgozik azért, hogy augusztus 31-én átadhassák az új iskola kulcsát. . T. É. Kurucz D. István: Asszonyok. úgy, hogy e jubileumi bemu­tatkozás során Győrtől Nyír­egyházáig sok külhoni vásár­helyi is jelen van. Esemény ez a tárlat, s nem akarunk ünneprontók lenni, de a duna- bogdányi Hock Ferenc, a váci Cs. Nagy András hiányzik —, műveik a teljességet, a rangot is emelték volna, nemkülön­ben Bakallár József. Mértéknek a rendezés Ko­hón György valóban páratlan erejű képeit és Medgyessy Fe­renc ma már klasszikusnak számító szobrait helyezte kö­zéppontba. Kohán méltó foly­tatója Tornyai eredményeinek, s a Kohán-művek társaságá­ban Szurcsilc János és Vecsési Sándor művei ilyen magaslati környezetben élik igazán saját életüket. Azt sem feledhetjük el, hogy Bazsonyi Arany, Ku­rucz D. István, Németh József és Szalay Ferenc személyében olyan törzsgárda alakult, mely eleve megadja az alaphangot a szemlélet és az érték rokon komponenseivel. A szobrászat­ban ezt a mércét Szabó Iván és Samu Katalin biztosítja. Ami a grafikát illeti, ott prob­lémát érzek. Elsősorban azért, mert a drámai erejű Kajári Gyula hiányzik, aki pedig ép­pen a vásárhelyi karakter tes- tesítője Tornyai nyomvonalán, másrészt Csohány Kálmán, Czinke Ferenc, Rékassy Csaba személyében csupa nógrádi és budapesti jeleskedik. Izgalmas kérdés, milyen az utánpótlás? Csikós András, Erdős Péter és Fejér Csaba igényes erőfeszítéssel mélyed­nek el a lelkületrögzítő tár­gyak és szürke tónusok világá­ban. Nagy a mezőny, egy tág határon belül a kilencvenéves Gábor Móricz a kiállítók nesz­tora, s Albert Ildikó huszonhat esztendeje sem akadály arra, hogy jó szoborral vétesse észre magát. Az osztódás életkorra és az eszmények elágazásaira is vonatkozik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Almásy Aladárt és Fontos Sándort, Fodor Jó­zsefet más-más ideák mozgat­ják. Patay László kiemelkedő rajztudása és szigorú fegyel­me Garabuczy Ágnes és So­mos Miklós festőiségében el­lenpontozódik. Szerencsére Vásárhely fon­tosnak tartja a kísérletezést még akkor is, ha ez várat a sikerrel, melyet Hézső Ferenc partot még nem talált tisztes­sége mutatja. Íresik József ez­zel ellentétben hamar stílust talált, mely külön szigetet je­lent. Lendületesen fejlődik Kiss György, Nagy Előd, s igazán megható Kovács Mari sorozata, mely külön műfaj. Tóth Menyhért ezúttal is — bár nem az igazán nagy mű­veivel szerepel — azonnal köz­pontot jelent. Ahogy a vásárhelyiség az egész országra bővül, úgy a Pest megyei alkotók részvétele is ezt a helyi és népi, nemzeti méretté nőtt karaktert mutat­ja. Ugyanis, ha azt állapítom meg, hogy Ligeti Erika és Csíkszentmihályi Róbert válto­zatlanul értéket jelent a meg­bízhatóságában és a fantázia erejében, akkor ez Szentend­rére is vonatkozik, ahol élnek, de a műfajra is, jelenünk ma­gyar szobrászatét is reprezen­tálja. Ugyanúgy említhetném Vecsési Sándort vagy Bazsonyi Aranyt, akik igaz ugyan, hogy Dömsödön festenek, de nem helyi, hanem országos jelentő­séggel. Mégis az a tény, hogy Sáros András Miklós grafikái, Ágotha Margit fametszetei, Garabuczy Ágnes, Vén Emil festményei, Gyurcsek Ferenc, Kampfl József szobrai, Mözsi Szabó István, Patay László, Zayzon Ágnes portréi rangot jelentenek, ez Vác, Tököl, Nagymaros, Monor, Főt, Rác­keve, Gödöllő értékteremtő erejét is meghatározzák, azt, hogy a huszonöt év termését bemutató, egy kicsit Pest me­gyei kiállítás is, mindenkép­pen képzőművészetünk orszá­gos fontosságú eredménye. Losonci Miklós RADIOFIGYELO AMI VAN a szamok mögött címmel hangzott el Bakonyi Péter riportműsora (péntek, Kossuth, 21.30), amely a borravaló és a csúszópénz gazdasági szerepével, szociá­lis hatásával foglalkozott. A riportokat megelőzően ta­lán sokak számára meglepő adatok hangzottak el. A la­kossági személyi jövedelmek újraelosztása során — mint megtudhattuk — évenként körülbelül 6—8 millió forint cserél gazdát borravaló vagy csúszópénz cimén. Ebből a jut­tatásból 250—300 ezer fő ré­szesedik rendszeresen, míg al­kalomszerűen 200—250 ezer fő. . Mindent összevéve a la­kosság összjövedelmének mint­egy 2—3%-át teszik ki az ilyen típusú önkéntes jutta­tások. Mint már ezekből az ada­tokból is látható, társadalmi méretű jelenséggel van dol­gunk, különösen, ha arra gon­dolunk, hogy a csúszópénz nemcsak a lakosság körében terjedt el, hanem a vállalato­kon belüli és a vállalatok kö­zötti kapcsolatokban sem is­meretlen fogalom. . A műsor megkísérelvén a témát alaposabban körüljárni, ennek számos vonatkozását érintette. A büntetőjogi oldalt tekintve dr. Kovács István jó­voltából megismerhettük a vesztegetés és a korrup­ció BTK szerinti megha­tározását. A Munkaügyi Mi­nisztérium nevében Rác2 György az úgynevezett borra­valós szakmák ellentmondásos és gyakran vitatott státusá­ról beszélt, arról, hogy eze­ket a szakmákat vajon a meg­állapított bér avagy a jövede­lem szerint kezeljék-e. A to­vábbiakban a borravaló szem­szögéből vizsgálta a kialakult fogyasztói és szolgáltatói ma­gatartást. Megállapította, hogy a borravaló reményében tör­ténő áru-, illetve teljesítmény­visszatartás nem éppen ritka, sőt egyre inkább elharapódzó jelenség. Másrészt, mint mondta, a társadalmilag mind jelentősebb méreteket öltő borravaiózásnak nem csupán a viszonylagos áru. és szol­gáltatáshiány az oka, hanem a berögződött vásárlói maga­tartás, a fogyasztói megszokás is. Hankiss Elemér szociológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a csúszópénz társadalmilag károsan stabilizáló hatású. A további hatásokról szólva utalt a csúszópénznek az át­lagos társadalmi teljesítményt csökkentő befolyására, vala­mint arra a veszélyre, hogy a csúszópénz révén lehetővé válhat a kedvező állások, po­zíciók megvásárlása is. A műsor befejező részében dr. Dobos Gábor, a Belkeres­kedelmi Minisztérium, míg dr. Sárvári László a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium bor­ravalóval kapcsolatos gond­jait és intézkedéseit ismer­tette. A riportokat, kérdéseket és válaszokat hallgatva, noha birtokába jutottunk néhány sokatmondó adatnak, mégis úgy tűnik, hogy a probléma megoldhatatlan. Napjainkban viszont már a borravalóból, csúszópénzből származó jövedelmek áramiá. sával, az úgynevezett második gazdasággal több közgazda- sági tanulmány is foglalkozik. Ezek a jelenség mélyebb okait keresve, általában a munka­erő- és a bérgazdálkodás prob, tematikus vonásaira mutatnak rá, s a megoldást is ebben a. szférában keresik. Péter LászlA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents