Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-19 / 141. szám

mr MKc.rr. i 1979. JÚNIUS 19., KEDD FESZTIVALBTJCSÚ Két emlékezetes És eljött vala június 17., a második nap. A szombat esti nagy zápor után reggel fél tízre még a nap is kisütött, a párás meleg­ben ezrek höm­pölyögnek a váci Március 15. tér fesztivál- pavilonjai között. Ismét ahány hangszóró, annyiféle zene, a kakofónia néha idegbizsergető, egyetlen megoldás: kiválasz­tani egy hangfalat és azt hall­gatni. Például a Pest megyei Hírla­pét. Kis, kék-fehér, kerítéssel határolt színpad, ernyő alatt nyomdagép, kétoldalt az emlí­tett hangszórók, melyek —nos, melyek hirtelen elnémulnak. Az erősítőből több, mint gya­nús füst szivárog. A techniku­sok lázasan keresik a hibát, esküdnek rá, hogy valami ki- nyomozhatátlan csoda folytán 380 volt csurgott a 220 helyett. Kicsi öröm. A műszaki ma­lőr elhárítása lassan megy, Gálfi János és együttesének gyerekműsora sajnos elmarad. © Ám a gyerekek — és van­nak jó páran — nem marad­nak szórakozás nélkül. Az Ál­lami Bábszínház paravánja fölött feltűnik az angol Punch, a magyar Vitéz László, az orosz Petruska: vásári komé­diákat idéznek a bábok. A Lapkiadó egyik pavilonjánál gyermekdivat-bemutató, arrébb sportiskolások vívóleckét ad­nak. bohóctréfák pukkannak és nem utolsó szórakozás autogramot gyűjteni. Szer­kesztőségünk emléklapot nyom­tatott e célra — félóra alatt elkapkodták. Nyomdagépünk, melyen a Szikra Lapnyomda lelkes munkatársai reggeltől estig készítették különkiadá­sunkat, erővel még bírta vol­na — papírral már nem. Több­ezer különszámunk úgyancsak az autogramgyűjtő verseny eszköze lett. A győztes Zsi­linszky László Debrecenből, aki 72 aláírást gyűjtött össze. • Hogy kiktől? Nos, híres-ne­ves emberekben nem volt Sokan voltak kíváncsiak, hogy keze nyomán. alakul a szobor Pólyák Ferenc Barcza Zsolt felvételei hiány a téren két nap alatt. Magánemberként, érdeklődő látogatóként láttam Faluvégi Lajos pénzügyminisztert. Pozs- gay Imre kulturális minisztert, Komidesz Mihályt, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetőjét. Hárs Istvánt, a Rádió elnökét. Aztán sok-sok színészt (volt aki fel is lépett): Agárdi Gábort, Gálvölgyi Já­nost, Csákányi Lászlót. Kabos Gyulát, Ínke Lászlót, György Lászlót, Bodrogi Gyulát, Voith Ágit, — sorolhatnám. Rádiósokat, tévéseket, többek között Hajas Ilonát, Kertész Zsuzsát, Antal Imrét, Kovalik Károlyt, Vágó Istvánt, Feledy Pétert, Vas István Zoltánt. Sportolókat: Schmitt Pált, Fa­házi Janikát. Janika egy törött lécdarab­bal pingpongozik, bárki ellen. Előnyt ad és győz. A közön­ség elismeréssel tapsol. • Egy faragó iparművésznél öt­letes jegyzettartó. A papíron szöveg: A Skálába mentem. Flórián. A Skála sátra a tér túlolda­lán. Pátién tia hajrtöVésztő és Fa-desodor. Kilencvenkettő fo­rintokért. Pólyák Ferenc, a fiatal fa­szobrász hatalmas tömböt né­zeget. Táskájából fejszék ke­rülnek elő, két óra múlva erő­től duzzadó, rusztikus, tömör fej bomlik ki a fából. A mű­vész ajándéka a városnak. Helytörténeti vetélkedő fo­lyik a Pest megyei Hírlap szín­padán. Mi a kapcsolat Vác és Csokonai Dorottyája között? Az első kiadást itt nyomták — hangzik a válasz. Kis ajándék: csokoládé és emlékplakstt a tájékozott kiskatonának, no meg, nem utolsósorban: ne­gyedévig kapja lapunkat. Az ország minden pontjáról vannak itt. Talán először lát­ják, hallják a fóti citerazene- kar, a nagybörzsönyi, a galga- györki Páva-kört, a szobi mo­dem tánccsoportot. Megyénk művészegyüttesei megérde­melt, nagy sikert aratnak. e Néha elered az eső, hűvösö- dik, zsibbad az egész napos bolyongásban elfáradt láb, szem. Luftballon durran szét, felébresztve az apuka vállán békésen alvó kis gazdát. A so­kaság nem ritkul, hogyisne, hiszen annyi még a néznivaló: a falucsúfolók lapunk színpa­dán, a Ludas Matyi műsor a nagyszínpadon, de elég érde­kesség csak nézni az embere­ket. Azután kicsit búsulni, hogy elmúlik ez a két nap is és örülni, hogy jövőre remél­hetőleg ismét találkozunk. Hi­szen olyan jól éreztük ma­gunkat Andai György Gyertek játszani Visegrádra! A királyi palota bejáratá­nál reneszánsz ruhába öltözött ajtónállók. Vagy inkább pe­csétőrök, hiszen munkájuk el­sősorban abból áll, hogy pe­csétet nyomnak papírra, tex­tíliákra. Nem a XVI. század­ról szól ez a tudósítás persze, s a pecsétről sem valamelyik király arcképe néz vissza, ha­nem a Gyertek játszani Viseg­rádra című eseménysorozat emblémája. A rendezők töb­bek között ezzel a kedves öt­lettel lepték meg a szombat- vasárnapi programra érkező •több ezer gyermeket. Ileneszánsz hangulat A pecsételés több kedves öt­letnél. Jelképezi a rendez­vény egyik célját is: a törté­nelmi környezetben, a fiatalok életkori sajátosságainak meg­felelő formában nyújtani is­mereteket, szórakozást. A szombat délelőtti megnyitón tír. Novak István, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője is hangsúlyozta, hogy az esemény alaphangu­lata reneszánsz és népi. Olyan hagyományok jegyé­ben rendezték tehát meg, im­már második alkalommal, a „játékos bemutatásért”, amely a hagyományok és a modern nevelési elvek találkozása,1 jó­tékony hatást gyakorol . nem­csak a Pest megyei amatőr­mozgalomra, hanem a gyer­mekek személyiségfejlődésé­nek egészére is. A rendezés­ből részt kérő országos, me­gyei, járási és helyi szervek hosszú sora arra utal, hogy ezt egyre többen ismerték fel. A bábmozgalmat azért kell külön kiemelnünk, mert az eseménysor gerincét a külön­böző bábcsoportok fellépése jelentette, s mert az utóbbi években ez a mozgalom a me­gyében örvendetesen fejlődik. Balogh Beatrix, a megyei báb­csoportok szakfelügyelője, aki jó néhány itt bemutatott da­rabot tervezett, rendezett, kü­lönösen a gyáliiakat dicséri. — Csodálatos dolgokat csi­náltak a gyáli gyerekek és pe­dagógusok, most már csak ar­ra van szükség, hogy nagyobb támogatást kapjanak. A ne­velők érdeklődését jelzi, hogy az Öcsán és a budai, váci, ceg­lédi »járásban rendezett ■ báb- csoportvezetői tanfolyamok igen szépen sikerültek. A to­vábbi eredmények szempont­jából döntő az iskolaigazgatók, művelődési házak vezetőinek segítőkészsége. A uiostani két nap alatt olyan foglalkozások­ra került sor, amelyekkel tö­megméretekben nyújthatunk ismereteket, szórakozási já­téklehetőséget úgy, hogy köz­ben a kreatív készséget, vi­zuális műveltséget fejleszthet­jük. Bábosok e3 színjátszók Gyorsan követték egymást az események, különösen szombaton nagyszámú néző­vel, résztvevővel. A vasárnap reggeli borús idő sem riasztot­ta el azokat, akik kíváncsiak voltak a királyi palota tera­szán, sziklatermében, vagy a Salamon-toronynál fellépő bábcsoportokra, színjátszókra. Látnivaló volt bőven. A ceg­lédi Figurák bábegyüttestől a visegrádi Csepürágókig, a ka­posvári Feketerigó és Pacsirta csoporttól a pilisvörösvári Pi- nochióig számos együttes jött el Visegrádra a megyéből ás az ország más részeiből. Itt volt például — s ragyogó, módszertani bemutatónak is beillő előadást tartott — a ma­kói Rongybaba együttes; tánc­ba hívta az apróságokat a Kaláris nevű zenekarral fellé­pő ceglédi amatőr színpad. A gyerekek pedig nem so­káig vonakodtak, beálltak a körbe. Érdeklődésükkel, já­ték kedvükkel a rendezvény más helyszínein (amelyek saj­nos elég messze estek egymás­tól) sem volt baj. A Duna- parton várat építettek, bábo­kat készítettek, rajzoltak, a Mátyás király Művelődési Házban arról adtak számot, mit is tudnak „Igazságos Má­tyás” életéről és tetteiről. Ter­mészetes érdeklődésük igazol­ta, hogy ez az egész országban egyedülálló rendezvény helyes utat jelöl. Persze csak akkor — ahogyan Váfady Géza, a megyei művelődési központ csoportvezetője mondta —, ha az egész évi nevelő munkához illeszkedik, azt mintegy kitel­jesítve, összegezve. És akkor, ha olyan gondos szervező és propagandamunka előzi meg a találkozót, mint az ideit. Hinni a gyerekekben Lassan véget érnek a bemu­tatók. A Salamon-toronynál a Ravasz cipócska kalandjait (a kecskeméti Ciróka csoport előadását) figyelik érdeklődve és hangos biztatással segítve a gyerekek. Délután három óra­kor szerb dallamok hangza­nak fel: a Vujicsics együttes táncháza kezdődik, mindjárt gyakorlati oktatással: a fiata­lok és az idősebbek kólózni tanulnak. A Duna-parton még most is készülnek a rajzok, a bábok. Akik eljöttek Visegrádra, valószínűleg a hétköznapokon is újabb és újabb feladatot adnak saját maguknak. A két nap, amelynek programjában a sok más mellett madártani előadás és filmvetítés is sze­repelt, számomra Balogh Be­atrix szavainak igazát bizo­nyítja: — Fiinni kell a gyerekekben, hagyni kell, hogy kiteljesíthes­sék saját képzeletüket, éppen azért, hogy „normális” felnőtt legyen belőlük. Nekünk, mai felnőtteknek pedig, hogy a kezdő lépéseket megtehessék, az eddiginél sokkal több időt, energiát kell rájuk fordíta­nunk ... P. Szabó Ernő TV FIGYELŐ Tetszett az Itt szület­tünk, itt élünk című sorozat második része. Ké|t okból is. Az egyik az, hogy az alkotók jól válogatták meg a Nagy­kőrös felszabadulás utáni esz­tendeire emlékezőket, és sze­rencsésen segítették őket az őszinte kitárulkozásban. A tartalmi sokszínűségen, Ha konkrétan csattan a poén BESZELGETES KOMLOS JÁNOSSAL És nem vezetés Villányi Péter néprajzgyűjtő és a Pest megyei Hírlap pavilonjánál. a galgamácsai mesélő asszony Fújni tudni kell! A játékot ugyan kicsiknek szánták, de egy Ilyen nagylány — még a nézőit is — jól szórakoztatja. A közönségnek tucatnyi jó szórakozási lehetőséget adott az egyhetes eseménysorozat a rátóti humoríesztiválon. A szakembereknek minden bi­zonnyal sokkal! többet. A hu­mor egyik jeles képviselőjét, Komlós Jánost, a Mikroszkóp "Színpad igazgatóját kértük: beszélgessünk a fesztiválról. — Nem kérdezem meg, hogy hasznosnak tartja-e a feszti­vált. Mondja el inkább: hogy érezte magát? — örültem. Szerettem, hogy létrejött az első magyar hu- morfesztivál. Végje hosszabb időt együtt tölthettünk a kol­légákká, akikkel munkánk közben kisebb-nagyobb viták­ba keveredünk, néha még meg is csipkedjük egymást. — Mi a véleménye a politi­kai humor jegyében rendezett háromnapos konferenciáról ? — Kitűnőnek tartottam. Kü­lönösen örültem annak, hogy dr. Tóth Dezső kulturális mi­niszterhelyettes személyében olyan ember tartotta a vitain­dítót, aki szereti, alkatánál fogva érti a humort. És végté­re is a kormányt képviseli, a tőle elhangzó biztatásnak fe­dezete van. A hozzászólások többsége lényeges, időszerű és konkrét problémával foglalko­zott. — Válasszon közülük né­hány példát. — Itt van példának a hakni. Lényegében semmilyen intéz­kedés nem szabályozza az al­kalmi fellépéseket. Viták, sér­tések és sértődések követik egymást. Pedig egy jó intézke­déssel megxzüntethetők lenné­nek az anomáliák. Más példa; éppen engem bíráltak meg a konferencia zárónapján azért, hogy úgymond nem segítem eléggé az utánpótlást, a hu­morba betömi szándékozó fia­talokat. ígéretet tettem: a Mikroszkóp Színpad ezután otthont fog adni a fiatalok kísérleteinek, megteremtjük a feltételeket. — Véletlen volt: a konfe­renciaterem előtti folyosón egy beszélgetésfoszlányból hallottam, hogy nem minden­nel elégedett itt a fesztiválon. — Elégedetlen vagyok, mert sokan nem jöttek el azok kö­zül, akiknek itt lett volna a helye. A színházművészek szö­vetsége egyáltalán nem képvi­seltette magát, s az.újságíró- szövetség sem vett részt cse­lekvőén. Mi joggal igényeljük, hogy a politika irányítói fo­gadjanak el minket partner­nek, hogy a humor — mint ahogy sokan mondják és né- hányan.el is túlozzák — ne legyen mostohagyerek a mű­vészeti életben. De ez azon is múlik, hogy mi mennyire vesszük komolyan magunkat. Közülünk ki volt itt, és ki nem volt itt? Maradtak üres széksorok... — A miniszterhelyettes is hangsúlyozta a politikai hu­mor hatalmas jelentőségét. El­kötelezett. de tudatosabb, bát­rabb és élesebb bírálatra ösz­tönzött a politikai életünk, közéletünk minden szférájá­ban. Nem lát-e ellentmondást a politikai humor elvi és gya­korlati jelentőségei között? — De igen. Van ellentmon­dás az óhai és a gyakorlat kö­zött. Amikor konkrétan csat­tan a poén, mindig vannak, akik visszahökölnek. elsősorban a felső szintjén, sokkal inkább a kö- zépkádereknél találkozunk ezzel. De visszahőköl néha a közönség is. Egyszerűen van nak emberek és vannak réte­gek, akik nem szokták meg a nyílt szókimondást. Persze még a demokratizmus iskoláit járjuk; különböző évfolya­mokban, de az se mindegy, milyen az oktató. — Engedjen meg egy kis ki­térőt. A Mikroszkópot kivéte­lesen izgalmas színházi jelen­ségnek tartom: színpadán a politikai kabaré mellett az avantgarde hagyományaira épülő drámakísérleteket is lát­hatunk. Ezzel a „kettősséggel” egységes a színház. — Csak a közönség érdek­lődésére, igényére figyeltünk. Több oldalú szolgálatot telje­sítünk. S ennek természetes része az is, hogy az óvodások­nak készítünk műsorokat. Ter­vezünk egy diákszínház-soro- zatot olyan hősökről, akik ma­gyarok és internacionalisták voltak, európai látókörrel ren­delkeztek és a progresszió él­vonalába tartoztak. Balassira, Batsányira és Széchenyire gondolunk. Szeretnénk erősí­teni a színpadi szatírát is: je­lenleg egy Ilf—Petrov-kisre- gény átdolgozását végezzük. " — S még egv búcsúkérdés a fesztiválról: alkalmasnak tart­ja-e Vácot és a három közsé­get egy ilyen nagyszabású ese­ménysorozat lebonyolítására? — Igen. Mi eddig is sokszor szerepeltünk itt, jól ismerem a várost. Nem hinném, hogy kifogás lehetne az ellen, hogy a második humorfesztivált — ha lesz? — is ezekben a tele­pülésekben rendezzék. Kriszt György gazdagságon kívül a formai megoldásokat is csak dicsér­hetjük — kivéve talán azt az elképzelést, ’ amelynek kö­vetkeztében sohasem lehetett tudni, hogy ki az, aki éppen beszél (bár ennek az elképze­lésnek a védelmére nyilván sok okot felhoznának az alkotók). Archív és mai fo­tókból és filmrészletekből szerencsésen álltak össze az érdekes bevezető képsorok. A gondosan kimunkált riport rendező-operatőrje Kardos Sándor, szerkesztője Lengyel Gyula volt, s az a Márkus István írta, akinék Nagykő­rös című könyvét a Magyar- ország felfedezése sorozatban adják ki. A tévéadás bizony­nyal sokaknak kedvet csinált az elolvasásához. Kevésbe tetszett a Hét 24. száma. Bár világosan látszott:, alkotóiban megvolt a jó szándék és nem riadtak vissza sem a költségektől, sem a fáradságtól. Londontól Moszkváig, Bécstől Ghánáig, a tószegi Petőfi Tsz-től a rátóti humorfesztiválig utaztak ren­dezők, riporterek, operatőrök, hogy megszólaltassanak in­kább három, mint két tu­catnyi embert: jamaikai szár­mazású munkást és magyar minisztert, vezető nyugatné­met politikust és termelőszö­vetkezeti elnököt, afrikai írót és egy hámsallangot készí­tő iparművészt. Felcsillantot­ták a SALT—II. tárgyalások néhány pillanatát és az Euró- pa-parlament iránti érdekte­lenséget, képet kaptunk a me­zőgazdaság szárazság okoz­ta nehézségeiről és Vác új­donatúj vígasságáról. Az egész műsor, a kétségte­len változatosság ellenére mégis érdektelenre sikere­dett, alig-alig lehetett vala­melyik riporternek a szurkoló­jául szegődni. Talán, mert maga is kicsit kívülről nézte a * tárgyát. Amit egyértelműen a Hét javára kell írni: Sugár And­rás és Márton József megint négyszögesíteni tudták a kört — akkor is forgattak, amikor voltaképpen nem lehetett; s ha nem fejezhették be a ri­portot Afrikában, találtak vi­lágosan, nyíltan gondolkodó ghánaiakat Budapesten. Daniss Győző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents