Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

zyßr1ap 1979. JÚNIUS 17., VASÄRNAP FESZTTVALBUCSU Vidám, színes forgatag Vásárfia, helyesebben: bú­csúfia. Mert hiszen tegnap búcsú volt Vácott, a Humor- fesztivál búcsújának első nap­ja. De hát a búcsúval vele jár a vásár is, így a krónikás ren­geteg élményéből egypárat vá­sárfiaként nyújt át az olvasó­nak. 9 — Hogy itt mi van! — só­hajt fel vidáman-rémülten egy váci asszony, ahogy bevásár­lásából hazafelé tartva keresz­tülvág a Március 15. téren. A terep bizony nem hasonlít a megszokott, hétköznapi fő­térhez. A hangszórókból vagy ötfajta zene árad, megszakítva dörgedel mes f elszólításokkal: Szabó Tibort várják a nagy színpad mögött! Amott egy pavilonon igazítanak még va­lamit, arrébb újabb büfésátra­kat állítanak fel, megrakott teherautó egy oszlopot ránt magával, kisebb sérülés, nagy a zűrzavar még, de hát" ko­rán van, 10 óra. 9 A városi tanács székháza se nagyon látott még ilyen fel­fordulást. Itt van az irányító­központ, rendőrök és rendezők rohangálnak ki-be. A színé­szek öltözőit biztosítják, URH- adóvevőkön megy az utasítás távoli szervezőkhöz. — Aki él és mozog — doZ­gozik — mondja Venesz Ernő, a tanács művelődési osztályá­nak vezetője és a rengeteg sürgő-forgó embert látva, nem érezhető túlzásnak megjegyzé­se. _ © Egy órakor alig van ember a térén. Minden a helyén, né­hány autót még el kell távolí­tani, azután jféZ kettő körül megindul a tömeg. A főszín­padon (mert színpadból van féltucatnyi) a váci zeneisko­lások fúvószenekara játszik, egyre több az ember, fotósok, jülimesek sürögnek, amikor pohtban két órakor felcsendül a szignál: A rátóti legények ... És ime itt vannak ők maguk is, a rátótiak, az ominózus lét­rával, maguk előtt keresztben tartva most ember érd őben igyekeznek utat vágni a ta­nácsháza erkélyéhez. Ott dr. Pozsgay Imre kulturális mi­niszter és Weisz György, Vác város tanácselnöke várja őket. A tanácselnök bélyegzőt nyom egy kutyabőrre, mely ország- nak-világnak hírül adja — a fesztiválbúcsú megkezdődik. A Pest megyei Hírlap pa­vilonjánál Jósé Arsamendia és együttese dél-amerikai dal­lamokkal szórakoztatja a lá­togatókat, arrébb cigánynótá­kat énekel Madarász Katalin, középen a Rajkó-zenekar pa­lotásokat játszik, a gyógyszer- tár előtti színpadon kaszkadő­rök verekednek. A több ezer ember sétál körbe-körbe a té­ren, hallgatnak egy. kis zenét itt, vásárolnak valamit ott. Mert van mit vásárolni, csak győzzük pénztárcával. Fiatal népművészek rakták ki szebbnél szebb alkotásaikat, a színes ernyők alá. Jöttek Bácsalmásról, Pécsről, Pilisbo- rosjenőről, Győrből. Árulnak agyagkorsókat és üveg éksze­reket, bőrkulacsokat és fabú­torokat • Giccs nincs a ponyvákon, asztalokon. Azokat külön ki­állításon mutatják be. Kerti­törpéket, művirágokat, min­denféle csicsát. Egy falvédő­szöveg: Piros rózsák beszélget­nek, találgatják hová mennek. És egy másik: Mindig korán kelt fel Nietzsche, hogy tejét felmelegítse. 9 Pozsgay Imre felkereste la­punk kis pavilonját is. Tájéko­zódott arról a kétnapos prog­ramról, melyet szerkesztősé­günk állított össze a fesztivál­búcsúra. A miniszter örömmel vette át a Rátót ’79 — Pest megyei Hírlap plakettet, me­lyet Németh Auréllá szob­rászművész készített. 9 Van vattacukor, törökméz, virsli, szendvicsek, sütemé­Pozsgay Imre kulturális miniszter a fesztiválbúcsú forgatagában. Készül lapunk különkiadása. Dózsán Péter felvételei' nyék, kóla, tonic, narancslé — szesz nincs. A váci főtéren szombat délután 14 órától életbe lépett a szesztilalom. Megnyugtatásul; vasárnap es­tig. — Honnan jöttek? — Sopronból. — Hosszú út. — Betettük a sátrat a ko­csiba, tudtuk, hogy itt ma nagy vidámkodás lesz, nem csalódtunk. Bejárjuk a Duna­kanyart is, vasárnap éjjel ha­zaérünk. Pluzsik Tamás és felesége eltűnik a tömegben. 9 Mert a tömeg, ahogy múlik az idő és hűvösebb lesz, egyre csak nő. Lapunk kis színpada előtt forgalmi dugó: a Gara­bonciás együttes eredeti, gro­teszk pantomimjén derülnek a nézők, • majd a Pécsi Ildikó, Gera Zoltán, Pataki Erzsébet által előadott rátótiádákon. © Elhasznált tornacipő, zöld témingnadrág, fehér trikó: Karinthy Ferenc vág át a té­ren: — Szerepeltem a Kabaré­színház bemutatóján, meghív­tak, nézzek itt is körül. Leány­faluról jöttünk át, sok az is­merős, szeretnék venni egy át­tetsző vázát gyertyatartónak. Jó kis kavalkád ez. 9 Nyereménysorsolás, lövész­verseny, amatőr művészjelöl­tek, parodisták bemutatója, harci tornacsoport. Krahács, zene minden mennyiségben. Állandóan mozgó, változó, vi­dám, színes kaleidoszkóp. A váci fesztiválbúcsú első napja. Ma folytatódik. Andai György Adaturánsok nyár eleji évada ÉRETTSÉGI - SZÓBAN ÉS GYAKORLATBAN A Váci Egészségügyi Szak- középiskolában idén három negyedik osztály 89 diákja érettségizik. S mert szakkö­zépiskoláról van szó, a köte­lező magyar és szakmai-elmé­leti írásbelin, valamint a szó­belin kívül gyakorlati készsé­geikből is számot adnak a jö­vendő egészségügyi dolgozók. Mi kerül a tálcára? — Ez a vizsga színhelye — mutat körbe az egyik terem­ben Fézler Sándorné gyakorla­ti oktatásvezető. Az asztalo­kon vegyszerek, gyógyszerek, transzfúziós és infúziós szere­lék, csecsemőápolási eszkö­zök, fertőtlenítő oldatok, még egy baba is, egészen élethű, a nagysága, a súlya — mint az újszülötté. A szomszéd terem­ben kórházi ágy, s egy készü­lék — ambu-baba a neve —, amely azt mutatja, hogy az elsősegélynyújtónak sikerült-e az újraélesztés. Ágh Bíró Béla, a szakkö­zépiskola igazgatója büszke a növendékeire: — A tanévvégi eredményük hármas, négyes közötti átlagú volt, s talán a gyakorlati érettségire készültek fel a leg­jobban. Ezt bizonyítja, hogy például tegnap a negyedik B osztályosok közül — harminc­egyen vannak — csupán né­gyen kaptak négy-est, a töb­biek ötösre vizsgáztak, s né­gyen külön dicséretet is kap­tak. 'A Es a vizsgaláz? Szóbeli. Vizsgáznak, éppen a negyedik B osztályból. Né- hányan már megkezdték a fe­leletet, a többiek egy terem­ben a sorukat várják. — Izgulsz? — kérdezem Szabó Erikát. , — Hogyne ... főleg ma, de egyébként is, ez az alapter­mészetem. Az írásbeli, úgy érzem, jól sikerült, bár a je­gyet majd csak az eredmény- hirdetéskor tudom meg. Gya­korlatból a betegelhelyezés, a tisztítóbeöntés és egy fejen le­vő vágott seb kötözése volt a feladatom, az sem sikerülhe­tett rosszabbra négyesnél. — A mai vizsgától mégis tartok. Tizenharmadika van, és tizenharmadik vagyok a névsorban. Ráadásul azt ál­modtam, hogy megbuktam a szóbelin... — Munkahely? Megvan már. Pesten a MÁV Kórház­ban fogok dolgozni ápolónő­ként, s ha a tervem valóra válik, gyermek- vagy csecse­mőosztályon. A maturánsok .osztályfőnö­ke, dr. Horváth Sándor is iz­gul. Ö azért, hogy a négyévi Théba a legelső olyan tör­ténelmi városnév, amelyet megjegyeztem, amelyre gyer­mekkorom óta emlékszem. Nem történ elem órák ról és nem könyvekből. Ot't, aihoü éltem, a színházban az Üj Isten Thébában című darabot mu­tatták be. A furcsa városnév bennem kellett hogy marad­jon. Hát persze, hiszen a da­rabnak volt egy olyan jele­nete, amelyikben a főszereplő a szó szoros értelmében köpö­nyeget fordított, miközben a mögötte magasodó oszlopok is megfordultak és attól kezdve a másik színüket mutatták. Fogalmam sem volt róla, hogy e látványos ötlettel a felsza­badulás utáni éveknek egyik lehetséges magatartástípusát, az így, vagy majdnem ponto­san így nem egyszer végbe­ment pálfordulásokat mutatta be az író. De akár így, akár úgy történt, megmaradt ben­nem a színdarab alkotójának a neve: Gáspár Margit. Diák­koromnak felkavaró élménye volt az 1956 után született keserű Gáspár-dráma, uHam- letnek nincs igaza. Egy éj­szaka ' el kellett olvasni A múzsák neveletlen gyermeke című, lebilineselően értékes és okos színháztörténeti könyvet. Ugyanez a szerző jegyezte. Mint ahogy az ő nevéhez kapcsolódik a mai magyar ze­nés színházi műfaj egyik pró­bált értékű gyöngyszeme, Az állam én vagyok. TV-FIGYELO Mindezeknek az emlékek­nek a felidézését vártam a Gáspár Margitnak szentelt szerzői esttől. Kevés valósult mog a várakozásból. Csaló­dott vagyok, mert az életmű — előbb említett — legjavára csak villanásnyi képsorok ma­radtak. Helyettük — az író szavával — szisszeneteket kaptunk. Nem voltak rosszak, de nem álltak össze szerves egésszé, nem adtak egységes képet egy, a színház világát különösen értő művészről. Aki ebből a műsorból ismerte meg Gáspár Margitot — nem az igazi Gáspárt ismerte meg. Aki már ismerte — mást várt. Enyhíti e kifogás élét, hogy nemrég a televízió is közvetí­tette Az állam én vágyókat, az életmű legújabb szakaszá­nak valószínűleg legjobb da­rabját. Amelyről talán három évtized múltán így ír majd a kritikus: emlékszem egy gye­rekkoromban látott előadásra, amelyikben egy színésznő ki­figurázta a szolgalelkűséget, a hozzá nem értést, a korrup­ciót ... pedig akkor még nem is ismertem azt a szót, hogy korrupció. A hadistent ma nem Mars­nak hívják, mint Gáspár Margit darabjában. Nukleáris fegyvernek nevezik. Ereje sem mérhető ókori elődjé&vel. Em­beri ésszel szinte megérthe­tetlen mértékben képes pusz­títani. S az ember mégis ké­pes arra, hogy szembeszálljon hatalmával. Ezt a küzdelmet mutatta be okosan, gazdagon és látványosan érvelve Hajdú János, Schmitt Péter és Hu­bert István műsora, a Monitor Megatonnák megfékezése cí­mű darabja. Telitalálat volt, hogy a televízió a SALT—II. aláírásának napjaira időzí­tette. Kevesebb jót lehetne mon­dani a hatrészes Jókai-soro- zatró 1. A Mire megvénülünk cselekménye roppant lassan, ráérősen, időt és idegeket emésztve folydogált. Bőven volt idő közben elmerengeni: vajon mi akadályozta a szer­zőket abban, hogy egyetlen órába tömörítsék a mai élet gyorsabb tempójához szokott nézőnek egy óránál többet nemigen érő történetet. Igaz, az időből egy másik számí­tásra is futotta: egy hatré­szes sorozat rövidebb, mint egy tíz- vagy húszrészes mű Lehet, hogy nem is. jártunk annyira rosszul,, ha a Jókai- adaptációt választottuk?! Daniss Győző fáradság tükröződjön a vizs­gán. A 31 lány élethivatásul vá­lasztotta az egészségügyi pá­lyát. Ennek megfelelően a szaktárgyakból alaposabb a felkészültségük, mint például a közismereti tantárgyakból. Igaz, ennek az iskola képzési rendszere is oka. Mégis úgy érzem, megállják majd helyü­ket, akár továbbtanulnak, akár a kórházi ágyaknál, akár a rendelőintézetekben, akár a csecsemők mellett dolgoznak majd. Egy kis statisztika: az idén érettségiző Váci Egészségügyi Szakközépiskolások közül csu­pán 12-en jelentkeztek főisko­lákra, egyetemekre, a többiek megkezdik a gyógyító szolgá­latot. Közülük is legtöbben Pest megyében: a ceglédi, a kerepestarcsai és a váci kór­házban, a rendelőintézetben asszisztensként, hárman pedig mentőápolóként. A pályát egyetlen tanuló hagyja el: iparművész szeretne lenni. A szóbeli érettségin a végzősök többsége hivatásának és ér­deklődésének megfelelően a biológiát választotta, a ma­gyar, s a szakmai — ápolás- tani, belgyógyászati, sebészeti, szülészeti, gyermekgyógyásza­ti — elméleti vizsga mellé. Bent és kint Szembe állított asztalsorok. Az egyik mellett kék-fehér csíkos egyeningbe, fehér egyenszoknyába öltözött lá­nyok írnak elmélyedve. A té­telükön törik a fejüket. A má­sik asztal mellett — ezt vö­rös drapéria fedi — a vizsga- bizottság. Bodor Mariannt hallgatják, aki éppen József Attila Óda című versét elemzi. Már megnyugodott, összeszed­te gondolatait, a feladatára ügyel. Miután végzett, a szö­veggyűjteményt — ez a vizs­gán engedélyezett segédesz­köz — visszateszi az asztalra, ahol a többi felhasználható könyv áll, s új tételt húz. Az asztalnál pedig Farkas Julian­na váltja fel őt, a tétele: Pe­tőfi. Elsőként Barna Erzsébet vé­gez. Hatalmas, megkönnyeb­bült sóhajjal lép ki a terem­ből. A többiek körülállják: — Mi volt? Hogy sikerült? A szakmai tétele a máj mű­ködése, a fertőzéses májgyul­ladás és a végtagok keringési rendszere volt. Magyarból Sarkadi Imre Elveszett para- dicsom-ából felelt, történe­lemből pedig az eredeti tőke- felhalmozást ismertette. — Két és negyed órát tar­tott — mondja. — A történe­lem 5-ös lett, láttam, ahogy beírták a jegyet. Magyarból közepesre számítok. Legjobban a szakmai elmélettől féltem, nem kevesebb, mint 70 tételt kellett megtanulnom ... — Tervem? Bölcsődébe sze­retnék menni gondozónőnek. Ceglédre, mert csemői vagyok, s a közelben akarok maradni. Ha nem sikerül, gyógyszertá­ri asszisztens leszek. — Négy év alatt? Ha egy­másra raknám az összes könyvet és füzetet, vagy más-' fél méter magas lenne a ha-; lom... Az első vélemény Dr. Császár Márta, Pest me-' gyei gyermekgyógyász szak­főorvos ezúttal érettségi társ­elnökként mondja: — Tegnap láttam a gyakorlati vizsgát, s eddig hat szakmai elméleti feleletet hallottam. Amit már most mondhatok: hozzáállása alapján bármelyik érettségi­zőt, bármelyik általam vizs­gáztatott szakközépiskolást munkatársammá fogadnám. Természetesen többet az érett­ségi eredményhirdetése előtt, én sem árulhatok el... Vasvári G. Pál ; SZENTENDREI NYÁR Már kopognak az ácsok Szentendrén kopognak az ácsok. Messzi hallik a kopá- csolásuk, a hang a Marx térre vezet. Áll a Teátrum tribün­je, már díszletelemeket rögzít tenek helyükre. Reneszánsz kapu, erkély kerül a keskeny köz bejáratához, Rómát idé­zendő. Itt járkál majd Dundo Maro je (Körmendi János), fia, Maró (Márton András), a két furfargos szolga, Pomet és Borissza (Tímár Béla és Szék­helyi József) meg a többiek. A Teátrum idei bemutatója Marin Drzic, a XVI. század­ban élt, meglehetősen hánya­tott sorsú horvát író, pap, gró­fi titkár nagysodrú reneszánsz komédiája, a Dundo Maroje, Szirtes Tamás rendezésében. Az első, július hetediki elő­adást még 13 követi július 29-ig. * A Templom téren is épít­keznek, alumínium csöveket szerelnek, színpadot szögeinek. Itt hatodikén kerül először színre a Köz társasági huntzfutságok, azaz comico- tragoediák, moralitások, keser­ves, örvendetes, érzékeny s vígságos játékok — hogy az ódon szövegű színlapot idéz­zük. A játszó személyek — a Színművészeti Főiskola hall­gatói, Békés András tanítvá­nyai. A Huntzfutságokat pén­teken, szombaton és vasárnap láthatjuk majd délután 5 órá­tól. * Fenti események csak ré­szei a Szentendrei Nyár idei gazdag eseménysorozatának. Július 1-én, a nyitónapon ze­nés ébresztőt adnak a megye nemzetiségi művészeti együt­tesei, hiszen ez a nap az V. Pest megyei nemzetiségi ta­lálkozóé is. ízbégen lesz a nagy forgatagú népművészeti kirakodóvásár és vásári ko­média, gyermek művészeti együttesek fellépte, állatkiál­lítás, lovasbemutató és persze lacikonyhák. A nemzetiségi néprajzi kiállítást 10 órakor nyitják a szabadtéri múzeum­ban, délután a nemzetiségi együtteseké a Marx tér, az esti gálaműsoron ott lesznek a Pilisszentkereszti Pávakör, a Solymári Asszonykórus, a Tö­köli Délszláv Együttes, a Ka- kucsi Népi Együttes tagjai, hogy csak néhányat említ-, sünk. . * Es most ugyancsak keveset tudunk — meglehet önkénye­sen — kiemelni az egész Szentendrei Nyár programjai közül is. A képzőművésze een kedve­lőinek ajánljuk a Vajda Lajos képzőművészeti stúdió kiállí­tását a stúdió pinceműhelyé­ben, Kocsis Imre festőművész tárlatát a Művésztelepi Galé­riában és Kisfalusi Márta ke­ramikus bemutatóját a műve­lődési központban. A zenebarátok a Viv kamarazenekar, az Albi kamarazenekar, a Vujicsics a Muzsikás együttes hangve: senyein kívül zenés váró: zésen is részt vehetnek. Az során megismerik a várost kis koncerteket hallgatnak, például a Templom téren Musica Antiqua Hungarica, Szerb Egyházművészeti Mú­zeum kertjében a Vujicsics, a Rab Ráby téren az Ars nata együttes várja őket * A gyerekeket — egy között — az Állami Bábszín­ház szórakoztatja majd, töbt előadáson. A már serdült bek július 13-án és 14-én dunakanyari ifjúsági napo vesznek részt. * Sok a sportprogram is, min­den szombaton a papszigi strandon, nemre és korra val tekintet nélkül — tehetségku­tató úszóverseny lesz. A Di na menti városok csapa! labdarúgó-, kézilabda-, ri labdatornán vetélkednek. Szentendrén a Nyár ’79 július 29-én ér véget. A. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents