Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-15 / 138. szám
♦ 1979. JUNIUS 15., PÉNTEK Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Faluvégi Lajos végezetül arról szólt, hogy a szakemberek már javában dolgoznak a hatodik ötéves terv előkészítésén, és a követelményeknek jobban megfelelő ár- illetve szabályozórendszer kialakításán is. Ez utóbbi az új tervidőszakban reálisabbá teszi majd a vállalatok magatartását meghatározó gazdasági környezetet és jobban közvetíti majd számukra a nagyobb követelményeket is. A hazai árak közelebb kerülnek a világpiaci árakhoz, tovább bővül a gazdaságos területek fejlődési lehetősége, s ezzel párhuzamosan vissza kell fejlődnie a gazdaságtalan tevékenységnek is. E változások azonban o fogyasztói árakat sem hagyhatják érintetlenül — mutatott rá. Termékszerkezetünknek ugyanis fontos meghatározója Sarlós István: a hazai fogyasztás összetétele. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a termelési ráfordításoknak jobMegfeSelná a n követeim A pénzügyminiszter expozéját követően — az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának képviseletében — Técsi János (Komárom m. 10. vk.) a Termelőszövetkezetek Komárom megyei Területi Szövetségének titkára, a törvény- javaslat előadója emelkedett szólásra. Beszédében az eredmények elismerése mellett gazdasági fejlődésünk problematikus vonásaira hívta fel a figyelmet. Helyzetünk javítása — mutatott rá — nem egyedül irányítási, nem csupán vállalati, nem is csak az egyes ágazatokra szorítkozó, hanem tipikusan össznépi, társadalmi, gazdasági feladat, amelyen belül az irányításnak és az ban megfelelő arányok is hatással legyenek a fogyasztói szerkezet kedvező alakulására. ia és a holnap ényeinek egyénnek egyaránt megvan a helye, szerepe, tennivalója, felelőssége. Egyebek között ennek kapcsán hangsúlyozta: meghatározott intézkedések rendszerével kell kikényszeríteni és érdekeltségi emelőkkel alátámasztani a mai és a holnapi követelményeknek megfelelő magatartást. Mindenekelőtt azt a szemléletet kell megváltoztatnunk, amely a termelési szférában meghonosítja és a differenciálással szembeállítja az egyenlősítő törekvéseket. Ezért olyan versenyhelyzetet kell teremteni, és folyamatosan fenn is kell tartani, amelyben mindenki képessége maximumát nyújtja és nem a jobbak szállnak le a gyengébbek színvonalára. Az ülésszak kezdete előtt népei az Országház folyosója. Le keli rövidíteni a teendők felismerése és végrehajtása közötti időt Á törvényjavaslat előterjesztését követően elsőként Sarlós István (Budapest 15. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. Beszédében a többi között hangsúlyozta: a világpiac kedvezőtlen változásai következetesebb magatartásra kényszerítenek bennünket a termelés, az áruforgalmazás és a fogyasztás területén. Gazdaságpolitikai céljaink a múltban is igényelték á hatékony munkát, a jó minőségű termékeket, az import ésszerű alakítását és a takarékosságot. Kost, az eddigieknél hatékonyabb intézkedésekkel kell megalapozni további fejődésünk feltételeit. — Teendőink jól körülhatároltak, s nyilvánosságra hozatalukat az érdekeltek egyetértése követte. Gazdálkodó egységeink idejében, hozzákezdhettek és hozzákezdtek ez évi teendőik körvonalazásához, majd pontosításához. A tervek és a szervezettség javulása azt is jelzi: politikai és gazdasági vezetőink felismerték, hogy mi a teendő. ön- elemezés és a hibák kijavításának szándéka, akarata érződik a terveken. Mégis van e vonatkozásban is feladatunk. Le kell rövidíteni a teendők felismerése és a végrehajtás közötti időtartamot. • Az idei terv — fűzte hozzá a többi között — még nem mentes a korábbi gyakorlat következményeitől. Példaként megemlítette: gyakran előfordul, hogy ami az egyik helyen tartósan raktáron van, s közben a vállalati költségeket terheli, az másutt hiánycikk. ! — Célunk az — hangsúlyozta ezután Sarlós István —, hogy az ipari termelésben erőteljes szelekció valósuljon ázóló nyilatkozatok és beszámolók — mondotta — már- már tragikusnak tüntetik fel a helyzetet. A valóság azonban az, hogy nincs aboszolut munliaerőhiány: a hiba a fel- használásban és az elosziáaban van. Ennek kapcsán megemlítette, az idén sok közigazgatási egység területén kezdtek hozzá a munkaerő átcsoportosításához, s ez örvendetes jelenség. A termelésben ugyanakkor sok múlik azon is — mondotta a többi között —, hogy milyen jó a munkahelyi légkör, hiszen a dolgozóik szocialista szellemű kapcsolata egymáshoz anyagi erővé válik, a világos célokért végzett munka során — fejezte be beszédét a Politikai Bizottság tagja. A vita felszólalói Palkó Sándor (Baranya m. 13. vk.), a Baranya megyei tanács nyugalmazott elnöke a többi között azt hangsúlyozta, hogy jelentős mértékben nőne a termelékenység, ha minden dolgozó j pb ban hasznosítaná munkaidejét. Jelenleg azonban a munkaidő 25 százaléka veszendőbe megy. Kurucz Márton (Csongrád m. 1. vk.), a szentesi Termál Tsz elnöke rámutatott: a mezőgazdaság most nagy erőfeszítéseket sürget, és az ország közvéleményétől megértést, a közreműködőktől pedig minél tökéletesebb összhangot é3 fegyelmezett cselekvést kíván. Koltal Nándomé (Veszprém m. 4. vk.), a Herendi Porcelángyár porcelánfestője, egyebek között arról számolt be, hogy megyéje iparának exportja már meghaladja az 1930-ra tervezett szintet, s kedvezően változott a külor- szági piacokon értékesített termékek összetétele is: nőt.1 a több munkát tartalmazó áruk részaránya. Fritz László (Zala m., 8 vk.) a Dunántúli Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat motor- szerelője aláhúzta: jól felfogott területi érdek is, hogy a helyi kezdeményezések, a jól összpontosított helyi erőforrások az egész népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgálják. Szabó Béla (Szabolcs m., 6. vk.), a demecseri Kossuth Termelőszövetkezet elnöke javasolta: legyen gyakorlatibb a mezőgazdasági szakember- képzés és továbbképzés. Nics János (Fejér m., 9. vk.), a Dunai Vasmű acélművének főolvasztára példák sorával támasztotta alá, hogy scfc vállalatnál például nem érzékelik pontosan, hogy a jogtalan előnyök, az indokolatlan preferenciák csak növelik a költségvetésre háruló terheket, de a tényleges, valódi gondokat nem szüntetik meg. Makkos Antalnc (Győr m., 7. vk.), a mosonmagyaróvári Kötöttárugyár pártbizottságának titkára személyes tapasztalataival is megerősítette, hogy a munkaerő hatékonyabb felhasználásának egyik jó módszere a teljesítménybérezés minél szélesebb körű alkalmazása. Mérten Lajos (Komárom m. 9. vk.), az MSZMP Komárom megyei Bizottságának titkára beszámolt arról, hogy tavaly több Komárom megyei nagy- vállalatnál és gyárban szüntették meg a gazdaságtalan termékek előállítását és a kisebb üzemek, szövetkezetek is felzárkóztak a nagyvállalatok közé. Sebest Lászlóné (Békés m. 5. vk.), a kétegyházi általános iskola tanítója a hatékonyság és a takarékosság körülményeit elemezve rámutatott: a mai értelemeben vett hatékonyság szavunk csak, néhány év óta forog közszájon. A nemes tartalmú takarékosság pedig — az életszínvonal javulásával szinte egyidejűleg — már-már feledésbe merült. Udvarhelyi Károlyné (Budapest, 23. vk.), nyugdíjas hangsúlyozta': nagyon fontos, hogy ki-ki a maga posztján olyan felelősséggel és megfontoltan gazdálkodjék, mint ahogy a saját háztartásában a saját pénzével és javaival gazdálkodik. Farkas Pál (Borsod m., 12,' vk.), a putnoki Egyetértés Tsz elnöke a többi között szóvá tette, hogy az elmúlt évek jelentős társadalompolitikai intézkedései nem érintik azokat a téesztagokat, akik az ötvenes évek elején, elsősorban föld- szeretetből maradtak meg a földnél, akik vállaltak minden kockázatot, terhet, s elsőként] léptek a különböző típusú termelőszövetkezeti csoportokba. Orbán József (Szolnok m.} 2. vk,), a Szolnoki Cukorgyár asztalos-csoportvezetője a töb-í bi között rámutatott: gondot okoz, hogy a bérezési rendszer] még mindig nem ösztönöz kel-j lőeo a termelékenység növeié-; sére, és. a termelékenység, illetve a bérek emelkedése kö-i zött nincs mindig összhang. V A nyári ülésszak első munkanapján felváltva elnökölitek Péter János és Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnökei. Az országgyűlés ma, pénteken 10 órakor az 1978. évü költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. Ugyancsak az ülésszak második napján kerül sor az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat tárgyalására és az interpellációkra. * A társadalom felelősségével OTTHONRÓL HOZOTT GONDOLATOK - SZÜNETBEN Beszélgetés a szünetben. Balról Jobbra: Magyar Sándor, Tarjányi Béláné, Nagy Imre, Pest megyei képviselők. A CSALÁD — a körültekintő, az észszerű beosztással élő — mindenkor tisztában van azzal, mire mennyit költhet. Előre tudja, mi az, amit a közeljövőben feltétlenül be kell szereznie, s kiszámítja, hogyan jöhet ki legolcsóbban akkor, ha értelmes életre rendezkedik be. Nem pazarol. Nem vásárol fölösleges dolgokat, nem nyújtózkodik hosszabbra annál, ameddig a takarója ér. Tervszerűen teszi. Az államháztartás követelményei ugyanazok: tervszerűség, takarékosság, alaposan megfontolt gazdálkodás. Csak, amint házunk kapuján kilépünk, hajlamosakká válunk ezeket a törvényszerűségeket elfelejteni, nagyobb méretekben, nagyvonalúbban gondolkodni, úgy hinni, hogy az állam valami egészen más, nem a mi agyunk, nem a mi zsebünk, nem a mi gondunk, valami elvont, mindig másokra kenhető felelősség. Hogy szigorú volt tegnap a kormány, amikor Faluvégi Lajos pénzügyminiszter révén a fejünkre olvasta: gazdálkodhattunk volna tavaly különbül is? Nem mondta senki, hogy alapjában rosszul csináltuk. Am az kétségtelen: a tanulságokat levonva, a tapasztalatokból okulva, az idén — s a jövőben — még jobban kell megoldanunk mindent, ami ránk vár. Ha egy háziasszony ruhát varrat magának, igyekszik rávenni a szabót, hogy minél kevesebb anyagból hozza ki. Ha a család házat épít, kimódolja, hogyan készülhet el vele mielőbb, hogy ne kerüljön többe a tervezettnél. Ha a kistermelő piacra viszi áruját, törekszik arra, hogy a lehető /legkevesebb ráfordítással az elérhető legjobb áron értékesítse. Ugye, milyen logikus? Házunk kapuján kilépve, nagyobb méretekben, országos haszonban, nép- gazdasági érdekekben gondolkodva, miért nem mindig és mindenütt érvényesítjük ugyanezt a logikát? A MUNKÁS zsörtölődik — és joggal —, ha húszcentis öntvényből háromcentis alkatrészt kell forgácsolnia. Sajnálja azt, ami veszendőbe megy. Hogy nem sajnálja az, aki megtervezi az anyagfelhasználást? A példa tulajdonképpen nem a legszerencsésebb — mert nem általánosítható —, de az élet produkálta. Az élet, amit józan ésszel, okos körültekintéssel a magunk javára befolyásolhatunk. Azt mondja éppen képviselőtársainak XJitz Mártonná, a Telefongyár Bugyi községben működő gyáregységének raktárkezelője, Pest megye 14. számú ócsai választókörzetének képviselője is, hogy sok múlik az anyagfelhasználáson. Ha gazdaságosságról beszélünk, semmiképpen sem hagyhatjuk ki a számításokból. Ha hazai alapanyagot dolgozunk fel, nem feledkezhetünk meg arról, hogy azt is energiával — sokszor drága pénzen vett energiával — állítottuk elő. S az importanyag? Lehet, hogy \ nem érkezik meg időben.' Á munkás félkészterméket kényszerül a polcra tenni, hogy újból és újból előszedje, míg befejezi, attól függően, ahogy az anyag jön. A ráfordítás összege tehát egyre nagyobb, a gyártmány piaci értéke azonban változatlan marad, nem emelkedik előállítási költségének arányában.' Vegyünk kézbe inkább hazai alapanyagot — nem valutáért —, de bánjunk azzal is takarékosan. i A MUNKAERŐ dolgában ugyancsak így kell eljárnunk — tette hozzá Antal Imre, a MEZŐGÉP érdi gyárának igazgatója, Pest megye 19. számú választó- körzetének országgyűlési képviselője. És nem azt értette ezen, hogy kevesebb ember dolgozhat a jövőben. Csak azt húzta alá, hogy alkotmányunk a munkához, nem pedig a munkahelyhez való jogot rögzíti. Adjunk tehát mindenkinek hasznos, értelmes munkát, mellyel a népgazdasági érdeket tekintve fontos terméket állíthat elő. Ezzel növekszik a munkás önbecsülése, szakmai rangja is. Ennek következménye: vigyáz a minőségre, büszke arra, hogy amit kiad a kezéből, az értékes és kifogástalan. S ha ezt a lehetőséget nem tudjuk megteremteni számára az adott munkahelyen, jó szívvel megy máshová, ha időben megbeszéljük vele, hogy most másik helyen tart rá igényt az ország. NEM TITOK, hogy nehéz esztendő vár ránk. Ahogyan a képviselők tudják, mindenki látja, mit kell tennünk. Felelős az egész társadalom. S a javak elosztásából mindegyikünk csak olyan mértékben részesülhet, ahogyan megtette a maga posztján — lehetőségein beiül —, amit kell. , Bálint Ibolya \ meg. Az olyan vállalatokat, amelyeknek tevékenysége nem gazdaságos, és amelyek a racionalizálás útján sem tehetők jövedelmezővé, nem szabad állami támogatásban részesíteni. Módot kell találni részleges vagy teljes felszámolásukra ügy, hogy termelőberendezé- seiket máshol vagy a régi telephelyen, új feladatok megoldására használják fel. Ilyen esetekben gyorsan, humánusan és szervezetten kell gondoskodni az érintett dolgozók további foglalkoztatásáról is. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólt arról is, hogy súlyosan sérti a takarékos gazdálkodás elvét a beruházások elhúzódása, a minőségileg kifogásolható munka és az a hanyagság, amely a kötelezif gondoskodás elmulasztásával hagy pusztulni nagy értékű gépeket, anyagokat, épületeket. Sarlós István a továbbiakban foglalkozott a munkaerő- hiány kérdéseivel is. Az erről
