Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

1979. JÚNIUS 13., SZERDA Tk-Mdm-! NDK-kitöntetéssk vasutasoknak | Az NDK budapesti nagykö­vetségén a magyar közleke­dés vezetőinek, képviselőinek részvételével kedden ünnepsé­gen emlékeztek meg az NDK vasutas és közlekedési dolgo­zóinak napjáról. i Az NDK közlekedési dolgo­zóinak ünnepe alkalmából Ottó Arndt közlekedési mi­niszter kitüntetéseket adomá­nyozott a két ország közleke­dési együttműködésének fej­lesztésében, a nemzetközi for­galomból adódó közös felada­tok végrehajtásában kitűnt magyar személyeknek. Az NDK vasutainak érdemérme III., legmagasabb fokozatát kapta Bonifert Ádám, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyet­tese. Az érdemérem I. fokoza­tával tüntették ki Fodor Zoltánt, a MÁV Vezérigazga­tóság ügyintézőjét, Száraz Já­nost, a Búd ap es t-Kei oti ál­lomásfőnökség raktámokát, Szögi Sándort, a Budapest- Nyugati államásfőnökség for­galmi szolgálattevőjét és dr. Varga Gyulát, a MÁV Vezér- igazgatóság osztályvezető-he­lyettesét. A kitüntetéseket a minisz­ter nevében Dieter Zibelius, az NDK nagykövetségének ideiglenes ügyvivője adta át. Mustéi terme! Megkezdődött a részleges termelés a Pest megye határá­ban fekvő Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat új fólia­üzemében. Az ötszázmillió forint költséggel épített és felsze­relt új létesítmény a Borsodi Vegyi Kombinátban előállított PVC-port dolgozza fel. Júliustól — a teljes üzembehelyezés után — évente tizenhétezer tonna fóliát gyártanak majd ott. A termelés megindulása jelentős importot tesz feleslegessé. Félév előli a gépiparban Tervteljesítés buktatókkal Helyzetkép a gödöllői Árammérőgyárból és a Mezőgép monora gyárából Legyen bármily alapos, kö­rültekintő az éves program el­készítésénél egy vállalat, akadhatnak, s akadnak is olyan külső körülmények, me­lyek a vártnál nagyobb erő­próba elé állítják a tervet tel­jesíteni szándékozókat. Ez de­rült ki azokból a válaszokból, melyeket — folytatva a me­gye gépiparának várható ered­ményei iránti tudakozódásun­kat — a Ganz Műszer Művek gödöllői Árammérőgyárában és a monori Mezőgépnél kap­tunk. í Rendszertelen szállítás ' Gödöllőn dr. Hegyi József közgazdasági főosztályvezető elmondta, hogy bár első fél­éves termelési tervüket előre­láthatólag teljesítik — sőt, kis­mértékű túlteljesítés is vár. ható — ez az időszak egyben nagyon sok gondot is jelenteti fiz Árammérőgyárnak. Az egész félévet jellemezte az ütemtelen, tervszerűtlen ter­mékkibocsátás. Ennek szerte­ágazó okairól, a bakelit fröccs- por hiányáról, a húzóolaj be­szerzési nehézségeiről már ko­rábban is hírt adott a Pest megyei Hírlap. Az azóta el­telt időszakban ezek a külső kooperációs gondok bővültek, például különféle rugók rap. szódikus beszállítása okozott nehézségeket. Hogy ennek ellenére a fél­évre tervezett 311,8 millió fo­rintnyi tennék elkészül, annak oka, hogy az éves terven be­lüli átcsoportosítással olyan mérők gyártását vették előre. melyek kevésbé függnek a külső szállítók pontosságától. Így — fordítva a szóláson — az ürömbe öröm is vegyül, mivel a belföldi ellátást, s ezen belül is a sokat emlege- tett-hiányolt kapcsolóórát he­lyezték előtérbe. Uj szerelőszalagok A félév során két új sze­relőszalagot adtak át az Áram- mérőgyárban. A Bakony Mű­vel által gyártott, Bosch-rend- szerű szalagok közül az első a felszerelés után nem váltotta, be a hozzáfűzött reményeket, így ergonómiai vizsgálatoknak vetették alá. Ennek során megállapították, hogy az asz­talok magassága, a szóktám- lák helyzete, és még néhány más körülmény nem felel meg az optimális munkavégzés kö­vetelményeinek. Ezeket tehát kijavították, s a második sza­lagot már az itt szerzett ta­pasztalatok figyelembevételé­vel szerelték fel. A második félév eredményesebb teljesíté­séhez nyilván az ezeken a sza­lagokon végzett munka is nagyban hozzájárul majd. A megváltozott beruházási helyzet, egyes vállalatok átme netl likviditási problémái — tehát alapvetően külső fel­tételek — éreztetik a hatásu­kat a mcmori Mezőgépnél is. Dr. Sándorfi László igazgató tájékoztatója szerint, árbevé­teli és termelési tervüket egyaránt csak 95 és 100 szá­zalék között, tehát az eredeti elképzeléstől némileg elma­radva sikerül teljesíteni. En­Aranygyömbér töltése Az Erdeitermék Vállalat váci üzemében megkezdődött az ferany gyömbér üdítő ital palackozása. Az egyesült államok­beli Canada Dry cégtől vásárolt licenc alapján ez évben két­millió palackot töltenek meg, egyelőre a fővárosban történő forgalmazásra. Emellett a váci üzem mintegy tizenegymillió palack Etűd elnevezésű, különböző üdítőt palackozik még. Képünkön: a váci üzemben töltősoron az aranygyömbér. Koppány György felvétele nek oka, hogy az élelmiszer- ipari, s ezen belül is vágóhídi berendezések gyártására spe­cializálódott monori gyár ter­mékeit jellegüknél fogva beru­házások, rekonstrukciók vég. rehajtásánál alkalmazzák. Az e területen jelenleg tapasztal­ható szigorítások következté­ben néhány esetben a beru­házó, megrendelő már jelezte, hogy átmenetileg nem áll ren­delkezésére pénzügyi fedezet, így nem tudja átvenni a be­rendezéseket. Bizonytalan szállítás Ezek helyett most más tér. mékeket kell legyártani — ez természetesen o tervszerűség rovására megy majd. Tőkés exportjuk területén is hasonló gondokkal, küzdenek a monoriak. Bár a termelést te­kintve tervüket nagyrészt tel­jesítették, nem mondható el ugyanez a szállítást illetően — elsősorban az iráni helyzet bizonytalansága miatt, hiszen rendeléseik nagy része ebből az országból származik. Ezzel együtt mintegy ki­lencven százalékos szállítási eredmény várható. W. B. Kérések és lettek Úttörőpariamentek megyeszerte Októberben Százhatomban jn lesz a megyei lórum Az úttörőközösség közéleti aktivitásának fejlesztését, a gyermekközösségek demokra­tizmusának szélesítését szol­gálja az úttörőparlament. Az előzetes program szerint e fó­rumokra felmenő rendszerben kerül sor: június 30-ig a csa­patokban rendezik meg, ezt követően járási-városi szinten, majd októberben Százhalom­batta lesz a színhelye Pest me­gye úttörőinek parlamentjé­nek, ahol, kétszáz küldött kép­viseli csaknem 95 ezer vörös- és kéknyakkendős társát. Az országos úttörőparlamentet — novemberben Debrecenben rendezik meg. Az úttörőcsapatokban — csaknem mindenütt — ezek­ben a napokban már lezajlot­tak Pest megyében e fontos összejövetelek. Az eddigi ta­pasztalatokról szólva Kovács Margit, Pest megye úttörőtit­kára érdeklődésünkre elmond­ta, hogy örvendetes módon ér­vényesült a közelmúltbeli or­szágos úttörővezetői konferen­cia lényeges gondolata: a fel­nőttek engedjék a gyerekek öntevékenységének kibonta­koztatását a mozgalmon belül, s a programokat velük együtt, közösen, s ne nélkülük állít­sák össze. A vörösnyakkendő- sökből álló úttörőtanácsok be­számolója az elmúlt években végzett munkáról, valamint a három esztendővel ezelőtti, csapatparlamenteken felvetett javaslatok sorsáról, minden­képpen azt bizonyította, hogy sikerült a diákok érdeklődé­séhez, igényeihez jobban iga­zodó kisdobos- és úttörőélet kialakítása. A kis felszólalók azonban felvetették, hogy a jövőben hasznos lenne, ha például a szakköri foglalko­zások kötetlenebbek lenné­nek, mint a tanítási órák, s így minden bizonnyal több lehetőség kínálkozna a gyere­keket érdeklő kérdések meg­vitatására. Megfontolandó az is, amit szintén jó néhány út­törőcsapat parlamentjén szó- vátettek: az őrsi foglalkozá­sokat — amennyiben az idő­járás engedi — a szabadban, jó levegőn tartsák, minél több játékos programmal. Megjegyzendő: a gyerekek ja­vasolták társadalmi kapcsola­tok további szélesítését, s di­cséretükre legyen mondva, nemcsak kértek, hanem tettek is. Például több általános is­kolában a rajok védnökséget vállaltak a szaktantermek tisztaságáért, míg másutt tár­sadalmi munkában szépítették a rajok a játszótereket. Akadt olyan oktatási intézmény is, ahol a kisdiákok maguk ala­kítottak karbantartó brigádo­kat, az iskola épületében ta­pasztalható apróbb hibák ki­javítására. Az eddig lezajlott csapat­szintű úttorőparlamentnek más tapasztalata is volt. Saj­nos, akadt olyan fórum, ahol sem az iskolavezetés, sem a pedagógus pártalapszervezet képviselője nem volt kíváncsi a gyerekek észrevételeire, hoz­zászólásaira. A Pest megyei úttörőelnökségen kapott tá­jékoztatás szerint olyan ösz- szejövetelről is tudnak, ahol az úttörőcsapat vezetőin kívül kizárólag az iskolát' patronáló termelőszövetkezet elnöke je­lent meg. Vitathatatlan tény: a pedagógus pártalapsizerve- zeteknek — s ugyanez- vonat­kozik a pedagógus KlSZ-alap^ szervezetekre is — a jövő­ben fokozottabb figyelmet kell fordítani az úttörőparlamen­tekre. Bebizonyosodott, hogy, ahol gondosan, kellő körülte­kintéssel készítették elő, szer­vezték még ezt a fórumot — s az ilyen helyszíneken érző­dött az iskola és az úttörőcsa­pat közötti jó együttműködés — ott hozzájárultak a gyere­kek közéleti aktivitásának ki­bontakoztatásához. • S ami különösen lényeges mozzanat: Pest magyében az eddig lezajlott csapatszintű út­törőparlamentekre minden­képpen ez utóbbi megállapí­tás volt a jellemző. Bizonyítvány a háztájiban Dicséretes kezdeményezés Veresegyházon Kinek ne jutott volna leg­alább egyszer életében eszé­be: jó lenne meggazdagodni. Nincs ebben semmi kivetni va­ló. Mint ahogy annak a falu­si fiatalembernek a gondolko­dása sem elítélhető, aki mi­előbb szeretne saját házat, ezért aztán hajlandó többlet­munkát vállalni, az állattartás, s a zöldségtermesztés ezernyi gondját magára vállalja. No meg a kistermelés kockázatát, ami sokak esetében éppen a szakmai ismeretek hiánya miatt nagyobb az indokoltnál. Az aranytojást tojó tyúk ugyanis könnyen megbeteged­het, s nemhogy hasznot hozna, fordítva, a hozzánemértés te­temes anyagi vesteséget ered­ményezhet. Mi tehát a meg­oldás? Iskolába járni, vizsgát tenni a kisegítő gazdaságokban szor- goskodóknak, még csak az kel­lene. Tanulja meg mindenki a maga kárán a sertéstenyész­tést! Nem így a veresegyháziak. Tavaly ősszel dr. Mohai Imre állatorvos biztatására a helyi sertéstenyésztési klub tagjai elhatározták, kitanulják a ko­canevelés mesterségét. — Nem a papírért ültünk be az iskolapadba. — mond­ja Deák Jánosné, aki 12 ko­cára ügyel odahaza. — Tíz éve foglalkozom sertésekkel, de a tanfolyam számomra is sok újat nyújtott. Kitűnő szakem­berek magyarázták el, mit, miért kell tenni. Ellátogattunk korszerű telepekre, különböző, a háztájiban jól fejlődő faj­tákkal ismerkedtünk meg. Ma már nem jelent problémát számomra egy injekció be­adása. S ha betegség üti föl a fejét, sem esek kétségbe. Á legszükségesebb teendőket ma­gam is képes vagyok elvégez­ni az állatorvos érkezése előtti — világosít föl a község leg-; ügyesebb sertéstenyésztője, i Természetesen a kezdők még több útravalót kaptak a kép­zés során. Amit eddig ösztö­nösen, valahogy majd lesz alapon csináltak, ezután tuda­tosan, okszerűen teszik. A be-; tanított munkási bizonyítvány, megszerzése nekik jelenti « legnagyobb nyereséget. — Az idén szeretnénk 4 szakmunkásképzést is beindí-; tani. Valahogy kedvet kaptunk a szakkönyvek forgatásához —> magyarázza Hibó Józsefné, a klub vezetője, akivel munka­helyén, a fóti Béke Tsz helyi' takarmányelárusí tójában be­szélgetek. S hogy nem kerget­nek megvalósíthatatlan álmo-j kát, bizonyítják az eddigi siker rek is: a veresegyházi sertés-: nevelő iskolát 18-an fejezték be eredményesen. , Sokszor beszélünk a falus!,’ főképpen az agrárértelmiség feladatairól. Dr. Mohai Imre,1, aki szakmáját igen nagy am­bícióval gyakorolja, megtalálj ja annak a módját, hogyan le­hetne az embereket, az adott esetben a háztájiban dolgo­zókat megbarátkoztatni a szak-j könyvekkel is. Másfél tucat? kistermelő vált a maga és az ország hasznára is tájékozó-« dottabbá a veresegyházi kis4 termelők közül. Ma még ugyani kevesen tudnak erről a figye-< lemre érdemes vállalkozásról^ mégis reméljük, sok követője, lesz majd az ötletnek szerte az országban. V. B. Hogyan játsszunk békét? NEGYEDIKES unokaöcsém, leivel rendszerint megtárgyal­juk a világ kis és nagy dolga­it, noha szabad szombatos volt ő is, azon a reggelen nem ért rá velem foglalkozni. Sie­tett a társaihoz — számhábo­rúzni. Nincs'ebben semmi kü­lönös. Gyerek, szeret játszani, főképpen, ha izgalmas a já­ték. A számháború pedig köz­ismerten az. Egyedül maradva mégis gon­dolkodóba estem. Alighanem az előző esti élmény indította el agyműködésemet éppen ab­ba az irányba, amerre haladt. Asaódon voltam, békegyűlé­sen, ahol öcsémmel egykorú lányok vigyorogták el a ko­molynak szánt műsorukat, amelynek középpontjában ter­mészetesen a béke állt. Ami­képpen az előadó beszédében is. Ám ahogy fölidéztem azt az estét, rá kellett döbbennem, mégsem a béke állt az irodal­mi összeállítás és az előadás fókuszában, hanem a — há­ború. Megannyi adatot, számot, tényt hallhattunk a fegyverke. zésről, a világ különböző sar­kaiban ismételten fellobbanó tűzfészkekről, rakétákról és bambákról, városokat, sőt egész országokat elpusztítani képes fegyverrendszerekről. A béke csupán mint a vérontás, a hideg- és melegháború el­lentéte fogalmazódott meg. Nem mint állítás, hanem mint tagadás. Lehet-e békét játszani? Ho­gyan kell békét játszani? Há­borúsdit könnyű és érdekes és izgalmas. Elkapni, fölfedezni, leleplezni az ellenfelet, túljár­ni az eszén, tőrbe csalni. Ál­cázni magunkat, hamis nyom­ra vezetni a minket keresőt. Mennyi lelemény, ügyesség szükségeltetik hozzá! Unokaöcsémnek eddigi rö­vid élete során volt kardja, .egyszerű és géppisztolya, pus­kája, rakétája, tankja, vadász­repülője. Volt tejszállító ko­csija, személy- és teherautója is, de az előbbiekkel szemmel láthatóan jobban szeretett és tudott játszani. A tőr és a ha­léi, az indiándísz és a nyíl azon nyomban felcsillantotta a szemét, a békés napokat, a munkát, a köznapi életet jel­képező eszközök sokkal kevés­bé mozgatták meg fantáziáját. Békét még játszani sem tu­dunk. Ha gyerekfejjel ka­landra, érdekességre vágyunk, nyomban ölőszerszám imitá­cióját kapjuk kezünkbe. A há­borúsdi titokzatos, ezer meg­lepetést tartogat, a béke ösz- tövér, egysíkú, könnyen kiis­merhető, következésképpen ér­dektelen, játékra alkalmatlan. EZEN A PONTON, régi szo­kásom szerint, felrúgtam ad­dig követett gondolatmenete­met, rákényszerítettem maga­mat, hogy egészen máshonnan és másképpen közelítsek tár­gyamhoz, annak lényegéhez. Egyetlen kérdésre (kerestem a választ. Mi a több, a gazda­gabb, változatosabb, sokolda­lúbb, ha úgy tetszik, rejtélye­sebb. A béke vagy a háború? Olyan szerencsés korban és helyen születtem, hogy a há­borúról tapasztalataim nin­csenek. Békében nőttem fel, békében élek. Minden jó és rossz békében történt velem. Vajon színtelen, sekélyes dol­gok voltak-e ezek? Megfordít­va: dúsabb élményeket szerez­hettem volna-e a harcmező­kön, ütközetekben, az ellensé­get kergetve, bekerítve, meg­semmisítve? A háborúról csak könyv- és filmélményeim vannak. Mi­nek tagadjam, izgalmasak vol­tak azok a filmek, azok a re­gények, színdarabok és novel­lák. Gondolatban tovább nyo­moztam. Mikor éreztem szel­lemi kielégülést, esztétikait örömet? Ha a hős, aki min-; den esetben a jót, az emberit! tehát az életet képviselte,, győzött, megmenekült. Ha élet­ben maradt, ha visszatérhetett hazájába, városába, falujába — övéihez. Esztétikai értelem­ben halála is lehetett felemel lő, ámde az sosem jelentette» teljes élményt. Ide lyukadtam ki, itt álltam meg. A teljességnél. Ennek or­máról tekintettem a háborúra és a békére. S innen már az előbbi látszott ösztövérnek. Dúsnak, határtalannak és kor­látlannak a béke. Egyszerűen azért, mert sokkal több esélyt ad az élet végigél ésére, a szü­letés és halál közötti évtizedek: teljes megélésére. A játékra és a küzdelemre, a tettekre, á munkára, a győzelemre és a szenvedésre. A gyermek- és Ifjúkor, a testi, szellemi nyár,1 az öregkori esztendők örömei­nek és árnyainak megtapasz^ talására. LEHETETLEN békét ját­szani, háborúsdit igen. Azért nem lehet békét játszani, mert olyan hatalmas és kimeríthe­tetlen, mint maga az élet, a világ. Háborút lehet játszani; mert könnyen áttekinthető. A béke beláthatatlan. Végi télén. Kör Pál ^«3

Next

/
Thumbnails
Contents