Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
1979. MÁJUS 11., PÉNTEK ap Vilatitél Kánjáig Az egri Vilati 1977 óta gyárt a szovjetunióbeli Kámai Autógyár részére elektromos motorvizsgáló berendezéseket. A komplett berendezés készítésében más KGST-orságok is részt vesznek, a Vilati feladata az elektronika készítése. A motor- diagnosztikai berendezés nem csak a fogyasztást, a teljesítményt méri, hanem környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve, a kipufogógáz összetételét is. 1979-ben száztizenkét számítógépes feldolgozásra alkalmas motorvizsgáló berendezést szállítanak majd a megrendelők számára az egri Vilati gyárból. Szuper hatásfokú gázkazánok Szuper hatásfokú gázkazán és rozsdamentes hőcserélő gyártásának előkészületeit kezdték még Nagybátonyban, a Fűtőber legnagyobb gyárában. A gázkazán energiahasznosítása egészen rendkívüli: kilencven százalékos. Kis térfogata és súlya alkalmassá teszi tetőtéri beépítésre, automatikus szabályozója pedig képes akár, egész kazáncsoportoknak a külső hőmérséklethez igazodó önműködő ki-, illetve bekapcsolására. A fejlesztési költségek több mint kétharmadát az Országos Ener. giagazdálkodási hatóság vállalta, amelynek számításai szerint évi négyszáz kazán előállítása, illetve beépítése esetén a korszerű fűtőeszközzel esztendőnként 27 milliárd kalória értékének megfelelő földgáz takarítható meg. Ugyancsak sokat ígérő termék a rozsdamentes hőcserélő. A hazai központi fűtési rendszerekben jelenleg használatos hőcserélők a korrózió romboló hatása következtében általában hat-nyolc hónap alatt tönkremennek. Azok a hőcserélők viszont, amelyeknek az első példányai márciusban hagyják el a munka- padokat — húsz-harminc évig üzemképesek maradnak, és jobb hatásfokon működnek. // Ha kidobnak az ajtón...'' Kinek szurkolunk? Lakóbizottság-választás Százhalombattán Badics János nekem szegezte a kérdést: — Mondja, maga kinek szurkol? Jó ideje készülődött már, amíg előhozakodott egy szellemes alapvicc szólássá vált csattanójával. El is értettem rögtön, mire gondol. Egy órával voltunk túl a gyűlésen, a százhalombattai Béke utca la- kóbizoítságának választásán, ültünk a lakótelep egyik szobájában, egymást előzve építgettük érveinket. Nem titkoltam én sem véleményemet, kétségeimnek adtam inkább hangot. — Tehát, mi nem tetszett? — faggatott tovább kérdezőm. Legközelebb többen — A résztvevők száma. Huszonhét ember kilencven családból, nekem kevés ... Elnézőn mosolyogtak össze a fejem fölött, s hogy ne bántson a mosoly, Jakabfi Istvánná, a népfront képviselője gyorsan hozzátette: — Látszik, hogy nem él köztünk, mert akko'r most velünk örülne. Soha még ennyien nem voltak lakógyűlésen! - Én azt gondoltam, jó ha öten- hatan lesznek. Huszonheten jöttek el, ez mindjárt huszonhét családot jelent, s ahogy elnéztem, elhallgattam igyekezetüket, legközelebb még többen is lesznek. Végvári Ferenc, a DKV műszerészüzemének csoportvezetője is őt igazolja szavával: — Tizenkét éve élek itt, de még egyszer nem sikerült így összehozni az embereket. És nemcsak hogy eljöttek, hanem érdeklődtek, okos javaslatokat tettek, és abban is biztos vagyok, ha munkára kerül a sor lehet számítani rájuk. Ebben igazat kellett adnom az újdonsült, lakóbizottsági elnöknek: a lakógyűlés egy órájából az idegen szemnek is kirajzolódott a Béke utcai lakók élete. Ami élet bármely százhalombattai lakótelepé lehetne, de minden alakuló városunké is. Kevés a zöld: jobban kéne őrizni a füvet, több fára lenne szükség. Sok az autó- /megoldás kellene a parkolásira, figyelmeztető tábla a gyorsan hajtóknak, korlátféie könnyelmű gyerekeknek a kapukhoz. Szemáttárolás, takarítás, világitás, kapuzárás, közös helyiségek... Szóval sorjáztak a gondok, velük az ötletek is és a segítő szó: ha hívnak bennünket, mi megcsináljuk. Szigorú számszerűség De a számok csak nem hagytak nyugodni. — A törvény kétharmados többséget ír elő ... Rácsodálkozásom megint csak megkapta a neki járó mosolyt. — Járja végig a lakóbizottsági választásokat, és ha a töobségben meglesz a kétharmad, akkor én lemondok — mondta Végvári Ferenc. — Meggyőződésem, hogy a mi választásunk meg a számokat tekintve is jobb volt, mint sok más. Gyanúsak nekem a szép számok, és mindig az az érzésem a jegyzőkönyvek láttán, hogy sok helyütt festik magukat ... Most Jakabfiné áll az elnök pártjára: — Ne felejtse el, ipari város vagyunk, a dolgozók többsége műszakba jár, az asszony jön, a férj megy, mellette ott a gyerek, a háztartás, ki merne itt részvételt követelni? Még az volt a szerencsénk, hogy itt rendeztük meg a kapubejáróban, mert ha két lépéssel odébb visszük, a városba vagy a DKV-ba, hát azt hiszi, lettünk volna ennyien is? Magyar betegség a rohanás, a sosincs időm, miért lenne jobb nálunk a helyzet? Ezt a miértet aztán ott is hagytuk a levegőben, magunk sem találva rá választ, fölvetve csupán a gondolatot, nem lenne-e helyesebb a szigorú számszerűség helyett valami rugalmasabb megoldást alkalmazni? Vissza az ablakon Ott folytattuk beszélgetésünket, ahol a lakógyűlésen abbamaradt: hogyan lehetne segíteni az emberek mindennapi ügyes-bajos dolgain? — Kell olyan ember, aki a kezébe veszi az irányítást — magyarázta Végvári Ferenc —, akit meghallgatnak illetékes helyen, s akire odafigyel-' nek az emberek is. — Ilyennek tartja magát? — Szeretnék ilyen lenni. Átgondoltam a dolgot, amikor elvállaltam az elnökséget, s azt is tudom, nem lesz egy- könnyű feladat. Ha még csak rajtam, az igyekezetemen múlna, talán nem lenne gond. De a kérdés az, hogy mennyire tudom továbbadni a lendületet, a tenniakarást, és hogy mennyire találom meg azokat az embereket, akik tovább- gyűrűztetik ezt. Mert nem is arra van szükség, hogy egy közösség minden tagja egyformán húzzon, nem is alkalmas erre minden ember. Hanem, hogy legyen néhány, és minél több, aki magatartásával, munkájával hatni tud a többségre. Elköszönőben még azt mondta: Nagy bennem a lelkesedés, szeretnék tenni valamit ezért a közösségért. Biztos lesz úgy, hogy akadályokba ütközöm, de ha kidobnak az ajtón, én bemegyek az ablakon... Olyan elánnal mondta, hogy nem volt szívem mosolyogni rajta. Annyit mondtam: Erre egyszer majd visszakérdezek. Rábólintott. Remélem, akkor is lesz mit mondanom. Major Árvácska Kérdezték-e már? Találkozás munkahelyeken — Hívták-e színházba, ajánlották-e könyvet? Kérdezte-e valaki a munkahelyén, hogy mit kezd a szabad idejével? — Még soha. — Szívesen fogadta volna? — Egészen biztosan. Saláta Napsütéses délelőtt van, élénk tavaszi forgalom zajlik a szentendrei utcákon. Az Óbuda Tsz élelmiszerboltja előtt a Bükkös patak partján két fiatalasszony áll a zöldségespultok mögött. Kevés _ a vásárló, volna idejük beszélgetni, de az egyikük hirtelen elköszön. Aki ottmarad, Klocz Lászlóné, azt kifogásolja, hogy noha 1971 óta dolgozik a jelenlegi munkahelyén, még sohasem kérdezték meg, hogy érzi magát. Két év alatt, amíg gyermekgondozási segélyen volt, senki sem látogatta meg: Azt sem tudjuk, mit eredményez a munkánk, kik a vezetők. Annyi az egész, hogy reggel héttől este ötig itt va- j gyünk. 1 — Szakszervezeti taggyűlésen vagy termelési tanácskozáson sem -találkoznak velük? — Oda is a boltvezető jár. — Maradjunk az előbbi témánál. Amíg otthon volt, jutott-e ide.je tanulni, olvasni? — Amíg a gyerek aludt, a salátával foglalkoztam, amit fólia alatt termeltünk. Most, talán még nehezebb. De azért időnként kocsiba ülünk és elmegyünk Pestre. — Igényes embernek tartja magát? Szeret például könyvet olvasni? — Mit olvasott utoljára? Nem emlékszik. Két év óta most volt először moziban. Nem járt még a szép művelődési házban sem, pedig kapja a meghívókat. A múzeumok közül a Kovács Margit gyűjteményt ismeri. Legfeljebb falaz Kövezők térdelnek a főutca keskeny gyalogjárdáján. A bazaltköveken acélosan cseng a kalapács. Nyilas Miklós Gyomáról, Ősi mesterség képviselői Kosarak Szigetszentmiklősról ősi mesterséget űznek a kor igényeihez méretezett formában, a szükséges változtatásokkal a szigetszentmiklósi Kosárfonó és Vegyes Háziipari Szövetkezetben. Bár a főváros gyárai, üzemei, sőt a helyi ipari tevékenységet kínáló munkalehetőségek — például a Csepel Autógyár — nagy. vonzerőt jelentenek, mégis megalakulása — 1951 — óta nem csökkent a szövetkezet vonzereje. Fűzvesszőből A több száz vagy ezres létszámú, sok milliós, vagy milliárdos termelési értéket felmutató üzemek, gyárak mellett eltörpül a szigetszentmiklósi kosarasok szövetkezete. Mégis jelentős, hiszen százötven, zömében lánynak, asz- szonynak biztosít megélhetési lehetőséget, erőt, ügyességet igénylő alkotó munkát. A foglalkoztatottak csaknem nyolcvan százaléka bedolgozó, s ez nem kis szervezést, odafigyelést kíván azért, hogy vállalt kötelezettségeiknek mindig Idejében és a legjobb minőségben tegyenek' eleget Zalai László, a szövetkezet elnöke ez évi terveiket így foglalta össze: — Huszonhárommilliós termelési érték előállítását határoztuk meg. Az első negyedévi tapasztalatok biztatók, a megszokott jó munkával teljesíteni tudjuk célkitűzéseinket. A szövetkezet legfőbb tevékenysége a kosárfonás. Az idén húsz vagon fűzvesszőből mintegy 25—30 féle kosarat készítenek, s ezek egy részét exportálják. A mózes- -és ajándék-, valamint florentin kosarakból kétmillió forint értékben szállítanak az Artex külkereskedelmi vállalat közreműködésével a nyugat-európai országokba és az Egyesült Államokba. Közös műhely A hazai ipar számára is sok hasznos tárgy készül a bedolgozók munkája nyomán. A kokszos, tésztás és kenyérszállító kosarakból az idén 10 ezer darabot fonnak. A Fűzkitermelő Vállalattól beszerzett zöld vesszőt saját gépeiken hántolják, s készítik elő további feldolgozásra. Ily módon némiképp enyhítik az alapanyagellátás nehézségeit. Textilrászlegük, elsősorban ágynemű garnitúrák gyártásával foglalkozik. Korszerű Textima gépeken varrják a kedvelt árucikkeket. A részleg 15 milliós termelési értékéből jelentős hányadot képvisel a portörlőik, felmosóruhák készítése, amelyeket a nagykereskedelmi vállalatok segítségével hoznak forgalomba. A kis szövetkezet lehetőségeihez mérten a fejlődésre is gondol. A száz négyzetméter alapterületű közös műhely jobb munkakörülményeket is teremt az ott dolgozó asszonyoknak. Ebédlő, mosdó, fürdőhelyiség teszi teljessé a szociális gondoskodást. A szigetszentmi)ddsi szövetkezet állja a versenyt a nagy gyárak vonzásában. Nem kis szerepe van ebben annak, hogy a kereset évről évre emelkedik, s a kisgyermekes anyák szívesen vállalják a kevesebb kötöttséget jelentő bedolgozói munkát. G. M. Diadalmasan néz főútvonalára, a vasútállomáshoz sietőkre Konyorcsik János kétszeres Munkácsy- díjas szobrászművész alkotása. a rabláncot szétszakító, diadalmas nőalak, amely a ceglédi munkásmozgalomnak. a mozgalom egy mozzanatának, az asszonyok tüntetésének állít emléket. A neves művész helytörténeti ismereteket szerzett, mielőtt alkotását megformálta. Műve jelkép, s hozzá tartozik a város történelméhez, a Tanács- köztársaságot megelőző időszak forrongásaihoz. Magam is a történelmet lapoztam, így bukkantam a következő, szintén említésre méltó eseményre. Nagy Dezső, aki könyvet írt A ceglédi földmunkásmozgalom 1919-ig címmel, kötetének egyik fejezetében egy különös, szokatlan sztrájkra emútáiio- gyermekek sztrájkja Cegléd eötéíben lékezett: a ceglédi lámpagyújtogató gyerekek sztrájkjára, amelyről a korabeli Czegléd című helyi lap is megemlékezett. A város fontosabb útvonalait az 1900-as évek elején még gázlámpák világították. A lámpákhoz alkonytájt gyújtogatókra volt szükség. A munkát élelmes ceglédi gyerekek vállalták, megszorult- ságból. hogy a családnak néhány fillérrel több jusson, s ezzel néhány szelet kenyérrel több az asztalra. A városnak — mint a megemlékezésben Nagy Dezső is írta — nem volt szívügye a dolgozók sorsa Éhbérért foglalkoztatták a lámpától lámpáig loholó gyerekeket is, akik a felnőttek példáján tanulva szintén a szavukat hallatták, több bért követeltek, s hogy ezt meg nem kapták, sztrájkba léptek. Sötétségbe borult a város egy éjszakára. A kis sztráj- kolókat szétugratta a rendőrség, másnap elbocsátották őket, újak kerültek a helyükbe. Jelentkező vplt, hiszen az éhezés szörnyű, hangoskodott a korgó gyomor. Kis ceglédi srácok, dacolok, lámpaoltogatók. Emléküket néhány nyomtatott sor őrzi újsághírben. Esetleg néhány családi történet, az emlékezetből kitörölhetetlen múltból, amelyet az öregek tanulságul még ma is emlegetnek a fiataloknak. A mozgalmi ünnepek, a közelgő gyermeknap és az idei nemzetközi gyermekév alkalmából emlékezzünk meg róluk. E. K. Varjú Vince Endrődről érkezik minden hét elején a Városgazdálkodási Vállalathoz, ahol már nagyon régen dolgoznak. Egyedül Csanádi János szentendrei, akivel néha azon vitatkoznak, hogy hol lesz jobb lakni a nyugdíj után. Nyilas Miklós azt mondja, akármilyen szép lakást kínálnának is az ő kis parasztházáért, akkor sem maradna itt,“ mert odahaza mindenfelé egyenes a terep, nem kell emelkedőnek felfelé gyalogolni. Nem is tudja mit tartanak olyan szépnek ezen a Szentendrén. Csanádi még fiatalember, csupán annyit jegyez meg, hogy ő viszont az Alföldön nem tudna megszokni. Egyébként egyikük sem útburkoló szakmunkás, Varjú kőműves, Csanádi segédmunkás, Nyilas a régi típusú kubikos. — Nézze, az a régi kubik- munka már a múlté — mondja. — Korona, köröm, mélység, szélesség: régen ezt a négy műveletet kellett tudni. Most meg mindenféléhez érteni kell. Járt maga skanzenben? Nahát. Van ott egy nagy kazánház, tizenkét méter magas kéménnyel. Azon minden külső munkát mi végeztünk el. — Es mivel telnek az estéik? — Hát van a szálláson rádió is, meg tv. — A vállalat nem szervez programot? — Nem, dehát mi pénteken elutazunk, hétfőin jövünk meg, hétköznap reggel héttől este ötig dolgozunk. Utána már nincs kedvünk járkálni. — Ha járt a Barcsay-mú- zeumban — mondja Varjú Vince —, akkor láthatta, hogy ott olyan képek vannak, amelyek számunkra érthetetlenek — Á Czóbel házban járt már? — Ott még nem. Ez az endrődi kőműves nem híve a törzsgárdatag- ságnak. Azt mondja, ha mindig csak egy vállalatnál dolgozott volna, legfeljebb falazni, meg vakolni tudna. Így viszont azt is tudja, amit a hozzá hasonló fiatalok már kevesen. El meri vállalni az épületdíszek helyreállítását, az úgynevezett fehérmunkát is. Szentendre minden kulturális intézményében dolgoztak már. A kitérők Néhány ember véleménye, a beszélgetések tartalma nem adhat okot az általánosításra, de elgondolkoztató. Műveltség alatt minden megkérdezett a szaktudást értette és tartotta fontosnak. Az általános ismereteknek kisebb jelentőséget tulajdonítottak, s ha erről kérdeztem a véleményüket, rendszerint kitértek a válasz elől. Talán ha rendszeresebben ébresztgetnék a kíváncsiságukat, ezzel is másként volnának. Kovács T. István Együttműködés a Twyford-laborral Tanulmányúton járt a Rozmaring Tsz elnöke, Murvai László és Mészáros Annamária, a szövettenyésztő laboratórium vezetője az angliai Twyfcrd laboratóriumban. A kutatási ismeretek kicserélésén kívül a hazai szakemberek megtekintették a már üzemi méreteket öltő laboratóriumokat, amelyekben százezrével szaporítják a' különféle virágokat, köztük liliomot, orchideát, gerberát. A Twyford laboratórium egyébként már 1964-től foglalkozik szövettenyésztéses szaporítással, amely ötven növénynemzetség 500 fajtájára terjed ki. A Rozmaring Tsz vezetői — a tervek szerint — szorosabbra fűzik kapcsolatukat a külhoni laboratóriummal, mégpedig fajtacsere és bérmunka jellegű bedolgozás kialakításával.
