Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
fl 1979. MÁJUS 10.. CSÜTÖRTÖK Q a Bale se tveszélves cserepek Több ezer bejáró dolgozó társamhoz hasonlóan, magam is naponta^ megfordulok a Budapest*—Kőbánya-felső vasúti pályaudvaron. így megfigyelhettem, hogy az idő vasfoga (néha egyes utasok vaskeze) mennyire megrongálta az állomás néhány berendezési tárgyát. Most azonban nemcsak n garázda rongálókra hívnám fel a figyelmet, hanem az állomás területén levő baleset- veszélyes közlekedési állapotra. összetört üvegek éles cserepei ropognak az amúgy is síkosra kopott gránitkockákon a cipőtalpak alatt reggeltől es- tig-_A gyalogos aluljáróba vezető lejáró kopott lépcsőin pedig leszakadt vagy leszaggatott vaskorlát maradványai és az oldalfalakon lepergett műkőlapok törmelékei között bukdácsolnak az utasok. Nem ritka látvány, hogy elcsúsznak, elesnek az emberek. A napokban az üvegtörmelékeket ugyan eltakarították, ám a kapaszkodókat tartó vasak éles horogként meredeznek ki a falból, s a kőlapok közötti hézag mutatja, hogy hamarosan visszatér a megszokott csatatéri állapot. A számos utas nevében kérdezem: nem lehetne ezen segíteni ? Aszódi László Antal Gyömrő Gyalog Jobb lett volna ? Április 30-án — munkaszüneti hétfői napon — Eszter- ;omba igyekeztem családomul együtt. Reggel nyolc óra- :or már ott álltunk Óbudán a Vörösvári úton levő Volánbusz megállóban, hiszen előző napi tudakozódásunkkor a Volánnál elmondták, hogy félóránként indul autóbusz Esztergom felé. Végre jött egy busz, vezetője azonban megállás nélkül továbbhajtott. A következő megállt ugyan, de a sofőr barátságosan közölte, ne szálljunk fel, mert ő kerülő úton megy Esztergomba, mögötte közvetlenül jön a másik, azzal hamarabb és kényelmesebben érünk oda. Nos, vártunk. Húsz perc múlva ismét elszáguldott előttünk az autóbusz, anélkül, hogy megállt volna. Meguntuk a hiábavaló várakozást és az Árpád-hídnál felültünk a HÉV-re, gondoltuk, hogy Szentendréről majd csak hamarabb érünk Esztergomba. Fél 10-től fél 11-ig várakoztunk. A Budapestről Esztergomba tartó járatnak 10 óra 5 perckor kellett volna Szentendrére érkeznie. A tömeg egyre nőtt, és ezzel együtt a felháborodás is. Tájékoztatás híján mindenki ide- oda rohangált és kalauzoktól próbálta tudakolni, hogy mégis melyik járat és mikor indul végre Esztergomba. Hiába. A felelet az volt, tessék várni, ez a járat mindig késik. Ahogy láttam, nem volt jobb a helyzet a környékre — Visegrád- ra, Tahitótfaluba — induló buszoknál sem. Összepréselődött, szitkozódó utasok próbáltak felkapaszkodni a zsúfolt járművekre, hiszen a kellemes tavaszi időben a HÉV csak úgy ontotta egymás után a kirándulókat. Nos, 11 órakor még a szentendrei buszpályaudvaron álltunk, amikor is módosítottuk eredeti tervünket: Esztergom helyett a falumúzeumot nézzük meg. Várakoztunk még egy órácskát (mert a hatalmas tömeg ellenére autóbusz oda is csak óránként indult), de déli 12 órakor megpihenhettünk végre a Szabadtéri Néprajzi Múzeum fái alatt elhelyezett padokon. A látvány feledtette ugyan a több, mint négyórás várakozás és utazás fáradalmait, de... Horváth Szabolcs Budapest Legyen világosság! Múlt év december 28-án gödi panaszok nyomában riportban számoltunk be arról, hogy a Göd környéki villanyhálózat elavult, a jelenlegi terhelést már nem bírja. Ezért az EL- MÜ dunakeszi kirendeltségének dolgozói kicserélik a vezetékeket, és három új transzformátorállomást építenek. Akkor azt írtuk, hogy ez a felújítás január 15-ig tart, mely idő alatt néha áramkimaradásra kell számítani. A napokban azonban ezzel kapcsolatban ismét panaszos levelet kaptunk Gödről. így szól: (?• 'áTi Április 18-án ajánlott levelet írtam az Elektromos Művek dunakeszi kirendeltsége vezetőjének, Horváth Tibornak, melyben arra kértem, hogy az utcákban levő villanyoszlopokon a kiégett izzókat cseréljék ki. Intézkedés azonban a mai napig sem történt. Azt is szeretném elmondani, hogy a József utca és Mező Imre út sarkán levő új oszlopon a higanygőzlámpa már február óta nem ég. Kíváncsi lennék, hogy ha az Elektromos Művek valamelyik dolgozójának kellene mindennap a sötétben átjárnia az utcákban levő talpfa nélküli pa- takhídon, vajon akkor is ilyen lassan intézkednének-e? Pedig szerintem a megoldás kézenfekvő : nappal, amikor a szerelőkocsi egyébként is felénk jár, ellenőrizhetnék, hogy minden lámpa működik-e. így nem kellene a lakóknak leve- lezgetni és telefonálgatni Dunakeszire az Elektromos Műveknek. Majláth Jánosné Felsőgöd A panasszal megkerestük az Elektromos Művek dunakeszi ki- rendeltségét, ahol Bányai Béla művezetőtől a következő felvilár gosítást kaptuk: Az olvasónk által említett levelet egyelőre nem kapták meg. Gödön egyébként hetente háromszor — kedden, csütörtökön és szombaton — jár a szerelőkocsi úgynevezett községlátogatáson. Ilyenkor általában a lakásokban előforduló hibákat javítják, de hä a tanácsnál rendszeresített füzetben a lakók jelzik a közvilágítással kapcsolatos panaszaikat, természetesen ezeket is megjavítják. A József utca és Mező Imre út sarkán a hibát eddig senki nem jelentette. Bányai Béla megígérte, hogy a legközelebbi községlátogatáson feltétlenül itt is kicserélik az izzót. Reméljük, azóta ez megtörtént. Fogyasztásmérő helyett — ígéretek Önökhöz fordulok panaszommal, mert az illetékesek segítségéit, úgy tűnik, hiába kérem. Ácsán lakom, a Falujárók útja 21. szám alatt. Egy évvel ezelőtt épült fel itt családi házam, melyben a szükséges belső villanyszerelési munkákat iparengedéllyel rendelkező kisiparos végezte. A munkával kapcsolatos jelentkezési lapot még a múlt év áprilisában eljuttattam az Áramszolgáltató Vállalat váci kirendeltségéhez, és kértem egy fogyasztásmér ő óra felszerelését. Azóta személyesen is több ízben jártam a kirendeltségen, de mindannyiszor csak ígéretet kaptam. A fogyasztásmérőt azóta sem szerelték fel, így házamban egyáltalán nincs villany. Megemlíteném, hogy a községünkben azóta több lakásba is beszerelték már a fogyasztásmérőt, én pedig nem értem, hogy ez nálam miért nem lehetséges. Tácslk Pál Ácsa Az üggyel kapcsolatban telefonon beszéltünk Nándori Pállal az Áramszolgáltató Vállalat váci ki- rendeltségének helyettes vezetőjével. A következőket mondta: a múlt évben Ácsa községben a villanyhálózatot felújították és ez idő alatt sehol nem engedélyezték a villany bekapcsolását. Mire a munkákkal végeztek, elfogyott a fogyasztásmérő óra. Olvasónk házába úgynevezett háromfázisú fogyasztásmérőt kell felszerelni, ezt azonban hónapok óta nem kaptak, mert import áru. A vállalat ígérete szerint ha az első félévre rendelt, ilyen típusú fogyasztásmérők megérkeznek, Tácsik Pálnak azonnal felszerelik. Mi csak annyit kennénk hozzá: reméljük, hogy erre minél hamarabb sor kerül. Dunakesziről érkezett Képek a járműjavító életéből Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusában hozott határozatot a közművelődésről, de azóta az Országos Közművelődési Tä- nács és a SZOT együttes határozata alapján a vasutas-szakszervezet is hozzálátott a párthatározat gyakorlati megvalósításához. Egymás után alakulnak az üzemi közművelődési bizottságok. A Dunakeszi Járműjavítóban működő közművelődési bizottság munkájáról tudósítónk, Orosz Károly számol be. Válasz cikkünkre Nincs forgalmi akadály Lapunk április 26-i Postabontás rovatában Kerítés az úttesten címmel Biró Bertalan gyáli olvasónk levelét közöltük. Ebben közlekedési problémákról számol be, arról, hogy Gyálon a Kiskomáromi utcában a Volán nagy teherautóival az utóbbi időben igen nehéz a közlekedés. A napokban levelet kaptunk Domnanits Ferenc tanácselnöktől, aki olvasónk gondjával kapcsolatban a következőket válaszolta: A Kiskomáromi utca Gyál község délnyugati részén fekszik. A területen jelenleg rendezési munkákat végzünk, a szabályos építési tervek és a megfelelő méretű utcák kialakítása érdekében. Az utca jelenleg 12 méter széles földút. A forgalom által használt nyomsáv szélessége a kialakult állapotoknak megfelelően négy méter, melyet kétoldalt négy-négy méter, gyeppel benőtt földrész határol. A Kiskomáromi utca 25. szám alatt körülbelül nyolc hónappal ezelőtt valóban építettek kerítést. Ez azonban jó helyen van, a forgalmat és a közlekedést egyáltalán nem zavarja. A területen a kerítésépítésből visszamaradt építési anyagok és törmelékek nincsenek. A 25. számú házzal szemben valóban van egy földkupac, de ez is az előzőekben már említett, fűvel benőtt területen található. A helyszíni ellenőrzés azonban megállapította, hogy a közúton levő föld tárolására nem kértek úgynevezett közterület-használati engedélyt, ezért határozatban intézkedtünk ennek megszüntetésére. Egyébként a területrendezés befejezése után a Kiskomáromi út négy méterrel lesz szélesebb a jelenleginél. így két forgalmi sávot tudunk kialakítani. De ismerve az utca forgalmát, a jelenlegi szélesség sem okoz fennakadást, ellentétben azzal, ahogy ezt a bejelentő közölte. A Dunakeszi Járműjavítóban múlt év elejétől — a szak- szervezeti, gazdasági, párt- és KISZ-vezetők részvételével — 12 tagú közművelődési bizottság működik. Munkatervük teljesítéséről a közelmúltban számoltak be az üzemi szak- szervezeti bizottságnak és a vgros társadalmi vezetőinek. A járműjavító szocialista brigádjai, dolgozói, más vasúti csomópontokhoz képest viszonylag kedvező helyzetben vannak; hiszen több mint fél évszázados múltra visszatekintő, jól felszerelt művelődési ház, könyvtár áll rendelkezésükre az üzemi főbejárat szomszédságában. A könyvtár közelségét kihasználandó — az üzem szocialista brigádjai közül — ötvenkilenc kollektíva kötött szocialista szerződést a bibliotékával. A József Attila Művelődési Központ könyvtára mellett az üzemi letéti könyvtárakban is jelentős mennyiségű könyv áll a dolgozók rendelkezésére, ám úgy tűnik, hogy ez iránt kicsi az érdeklődés. Az elmúlt évben a művelődési központtal közösen a műszaki könyvnapok, az ünnepi könyvhét és a politikai könyvnapok alkalmából kiállítást rendeztek az üzemi ebédlőben. A Mai magyar líra és A 11. világháború utáni magyar irodalom című előadások nagy sikert arattak az üzem dolgozói között, ugyanakkor a dunakeszi művészeti napoknak a József Attila vasutas kultúrotthonban megtartott rendezvényein a járműjavító dolgozóinak aktivitása messze elmaradt a lehetőségektől. Kiemelkedő sikereket értek el azonban a dunakesziek a Kell a jó könyv című olvasópályázaton, ahol tizenkét egyéni versenyző és két szocialista brigád jutott el a Pest megyei döntőág. Ugyancsak a Dunakeszi Járműjavító dolgozóit dicséri Soíymosl László tudósítónk levele is, melyből most idézünk. mes színfoltként illeszkednék az egyhangú lakótömbök közé. A járműjavító dblgozói ezúttal ismét bizonyították, hogy szívesen dolgoznak társadalmi munkában a gyermekekért. A játszótér kialakításához, üzemi célokra már nem alkalmas anyagokat használtak fel és társadalmi munkában, igen rövid idő alatt készítették el a Béke úton. A munkában HS-an vettek részt. A gyárral szemben levő területen pedig nyugdíjasok és kismamák részére kellemes párkot építettek. Elkészült egy focipálya is, ahol télen majd korcsolyázhatnak a gyerekek. A járműjavító dolgozóival együtt több szülő is segédkezett a játszótér és a park elkészítésében. Sajnos azonban jócskán akadtak olyanok is, akik csak passzív szemlélői voltak a közös munkának. Mint köztudott, az ENSZ az 1979-es esztendőt a gyermekek évének nyilvánította. Ennek jegyében a dunakeszi Hazafias Népfront területi bizottságának vezetősége, a MÁV Dunakeszi Járműjavító dolgozói, valamint a gyártelep lakói közös elhatározással kismama- és nyugdíjas pihenő- parkot, valamint játszóteret építettek a korábban elhanyagolt szabad területen. A kialakított létesítmények — a gyerekek kulturált foglalkoztatásán, egészséges mozgáslehetőségének biztosításán túl — esztétikailag is kelleOlvasnák, ha megkapnák... Ki az igazi vesztes ? Az elmúlt időszakban — olvasóink levele nyomán — több alkalommal is foglalkoztunk hírlapkézbesítési gondokkal. E témával kapcsolatban minden levelet közreadunk, hiszen álláspontunk egyértelmű: számunkra is fontos, hogy az újság időben eljusson olvasóinkhoz. De, hogy gondok nemcsak a kézbesítés, hanem az árusítás körül is vannak, bizonyítja ezt Kőváry Ferenc mogyoródi olvasónk levele is, aki a többi között ezt írja: Sok Pest megyei bejáró dolgozó visszatérő panasza, hogy Budapesten nem tudja megvásárolni a Pest megyei Hírlapot. Bár a panaszosok jól tudják, hogy a terjesztés nem a szerkesztőség asztala, mégis arra kértek, tegyem oda ezt a panaszt is a többi közé. Ennek a kívánságnak annál is inkább eleget teszek, mert magam is tapasztaltam, hogy a Postabontás egy-egy helység égető kérdéseivel foglalkozó írásának vagy a sporteredményeket közlő szám megjelenésekor az emberek valóságos hajtóvadászatot indítanak az újságért. Ám legtöbbször hiába, mert a lap a főváros területén alig-aiig kapható. Holott a bejárók jó része a megye területéről utazik a főváros üzemeibe, munkahelyeire és általában itt szerzi be az újságot is. Illetve — a Pest megyei Hírlap esetében — csak szerezné. Mert mi a helyzet? Például a főváros X. kerületében a Maglódi úton, a Budapesti Konzervgyár, a Sörgyár és a Növényolaj gyár közelében lévő újságárusoknál nem kapható. Ugyancsak nincs az Örs vezér téri metró aluljárójá_ ban sem. De nemigen lehet felfedezni a lapot a pályaudvarok újságos standjain sem. Egy alkalommal például az Örs vezér téri HÉV-végálio- máson kora reggel kettőt akartam megvenni, mire az árus így felelt: Még nincs. Es, ha csak kettőt kapok, akkor mit adjak másoknak? A hírlapárusnak valószínűleg igaza van, de mi lesz azokkal, akik mégis szeretnék megvenni és elolvasni a Pest megyei Hírlapot? Saját házunk táján Ezt szerettük volna mi is megtudni az illetékeseknél, először saját házunk táján a Hírlapkiadó Vállalat terjesztési osztályán, majd a Buda- pestvidéki Postaigazgatóságon. Előbb azonban tájékozódtunk néhány hírlápárusító standon. Az eredmény valóban elszomorító: a Széna téren például naponta egy lapot kap az újságárus, a Flórián téren kettőt, a Lehel téri busz- pályaudvaron és a Visegrádi utcában egyet sem. (Pedig ez utóbbi helyen azt is elmondták, hogy bizony sokan keresik.) Nem jobb a helyzet a Keleti, a Nyugati és a Déli pályaudvaron sem. Az Örs vezér téren két példányt, a Batthyány téren 5 darabot kap az újságárus. Ez a kép korántsem teljes, inkább csak illusztráció vagy inkább bizonyíték az olvasónk által leírtakra. Egy azonban bizonyos: lapunkat a főváros fontosabb csomópontjain, sajnos, hiába keressük a különböző rendelkezések ellenére sem. A Hírlapkiadó Vállalat terjesztési osztályán Pintér Károly és Ugró László csoportvezetőktől a következőket hallottam: Budapest belső ♦eriiletér. a posta tíz elosztóhelyről küldi 450 árushelyre a Pest megyei Hírlapot. Havonta átlagosan 1400—1500 példányt. Ebből — a márciusi adatok szerint — 960 az előfizetői példány, a többi 4—500 darabot lehet megvásárolni. Természetesen többet is kapnának, ha rendelnének. Az újságárus azonban fél, hogy ha többet rendel, esetleg nem fogy el és az úgynevezett remittenda (az eladatlan, a forgalomból kikerült, már lejárt példányokat nevezik így) miatt nem kap majd nyereséget. (Nos az újságárus biztosra megy, inkább kevesebb Pest megyei Hírlapot rendel, akinek nem jut, majd vesz helyette más lapot.) Útközben Akinek pedig nem jutott, bosszankodik. Hiszen a bejáró dolgozók, a hajnali induláskor otthon még nem olvashatják a lapot,, útközben szeretnék azt megvenni a vonaton és az állomásokon, esetleg a gyárkapuban. A Hírlapkiadó Vállalat közvélemény és piackutató csoportjának munkatársától, Kó- vácsné Skriba Judittól megtudtam. hogy 1977 júniusában és szeptemberében — 3—3 napon keresztül — olvasottsági felmérést készítettek a Pest megyei olvasók lappal való ellátottságáról. A fővárosba áramlás csomópontjain minden újságárus mellett egyetemista állt kora hajnaltól reggel 8 óráig és kérdőíveken jegyezte, hogy ki milyen lapot vásárol, majd azt is, hogy hol lakik. A vizsgálat során 50 gócponton, 84 árushelyen összesen 50 ezer vásárlót kérdeztek meg. A rendkívül érdekes felmérésből (amit sajnos egy rövid írás keretében nincs alkalmunk részletesen ismertetni), kiderül, hogy igen jelentős azoknak a száma, akik Budapesten vásárolnák meg lapunkat. És az is, hogy ha a be- áramlási pontokon lévő árushelyeken hangsúlyozottabban propagálnák, kínálnák a Pest megyei Hírlapot, feltehetően emelkedne az eladott példányszám. (A korábbi évtizedekben a lap Budapesten elérte a 3000 példányt) Kellő mennyiség Kiderült tehát, hogv rossz a terítés, az elosztás, de az is, hogy valahol a hírlapárus és a kiadó érdeke nem egyezik. Annál is inkább, mert egyik beszélgetőpartnerem így fogalmazott: Tudja, az évek során minden „csatát” elvesztettünk a postánál. Az MSZMP Pest megyei Bi. zottságának 1978 júniusában a megye hírlapellátásának javítására hozott- határozata alapján idén márciusban a Postavezérigazgatóság intézkedési tervet készített. Ennek ötödik pontja így szól: A Pest megyéből bejáró dolgozók budapesti célállomásain lévő hírlapárus helyek Pest megyei Hírlappal való ellátottságát felül kell vizsgálni, és a keresletnek megfelelő meny- nyiséget rendszeresen biztosítani kell. Határidő: április 15. Ezzel kapcsolatban érdeklődtem Kövesdy Ferencnétól, a Budapesti Postaigazgatóság hírlaposztályának vezetőjétől. — A vizsgálat határidejét módosítottuk — mondta. — Ez azt jelenti, hogy május 15- ig az elosztóktól és a posta- hivataloktól -írásos tájékoztatást kérünk arra vonatkozólag, hogy melyik árushelyen árulnak Pest megyei Hírlapot, hány lapot adtak el az utolsó hónapokban és mik a tervei az illetékes hivatalnak, kívánják-e növelni a példányszámot és bővíteni az árushelyeket? E felmérés alapján kijelöljük majd azokat a csomópontokat, ahol mindig elegendő menny'ségű Pest megyei Hírlap áll az olvasók rendelkezésére. A végleges listát pedig szeretnénk majd közzétenni a Pest megyei Hírlapban. Arra a kérdésre pedig, hogy ez mikor valósul meg, azt a választ kaptam: három hónap múlva. Az elmondottakhoz csupán annyit tennénk hozzá: a lap- terjesztés, árusítás, szolgáltatás, de ezzel együtt igen fontos politikai és gazdasági kérdés is. És mivel úgy tűnik — a jelenlegi ösztönzők a terjesztés ellen hatnak, olvasóinkkal együtt várjuk, hogy a posta új kezdeményezése minél előbb megvalósuljon. Lehetőleg újabb határidőmódo- sítás nélkül... Bóday Márta ■ *** ’-mm
