Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-10 / 107. szám

fl 1979. MÁJUS 10.. CSÜTÖRTÖK Q a Bale se tveszélves cserepek Több ezer bejáró dolgozó társamhoz hasonlóan, magam is naponta^ megfordulok a Bu­dapest*—Kőbánya-felső vasúti pályaudvaron. így megfigyel­hettem, hogy az idő vasfoga (néha egyes utasok vaskeze) mennyire megrongálta az ál­lomás néhány berendezési tár­gyát. Most azonban nemcsak n garázda rongálókra hívnám fel a figyelmet, hanem az ál­lomás területén levő baleset- veszélyes közlekedési állapot­ra. összetört üvegek éles csere­pei ropognak az amúgy is sí­kosra kopott gránitkockákon a cipőtalpak alatt reggeltől es- tig-_A gyalogos aluljáróba ve­zető lejáró kopott lépcsőin pe­dig leszakadt vagy leszagga­tott vaskorlát maradványai és az oldalfalakon lepergett mű­kőlapok törmelékei között bukdácsolnak az utasok. Nem ritka látvány, hogy elcsúsz­nak, elesnek az emberek. A napokban az üvegtörmeléke­ket ugyan eltakarították, ám a kapaszkodókat tartó vasak éles horogként meredeznek ki a falból, s a kőlapok közötti hézag mutatja, hogy hamaro­san visszatér a megszokott csatatéri állapot. A számos utas nevében kér­dezem: nem lehetne ezen se­gíteni ? Aszódi László Antal Gyömrő Gyalog Jobb lett volna ? Április 30-án — munkaszü­neti hétfői napon — Eszter- ;omba igyekeztem családom­ul együtt. Reggel nyolc óra- :or már ott álltunk Óbudán a Vörösvári úton levő Volán­busz megállóban, hiszen előző napi tudakozódásunkkor a Volánnál elmondták, hogy fél­óránként indul autóbusz Esz­tergom felé. Végre jött egy busz, vezetője azonban meg­állás nélkül továbbhajtott. A következő megállt ugyan, de a sofőr barátságosan közölte, ne szálljunk fel, mert ő kerülő úton megy Esztergomba, mö­götte közvetlenül jön a má­sik, azzal hamarabb és ké­nyelmesebben érünk oda. Nos, vártunk. Húsz perc múlva is­mét elszáguldott előttünk az autóbusz, anélkül, hogy meg­állt volna. Meguntuk a hiábavaló vá­rakozást és az Árpád-hídnál felültünk a HÉV-re, gondol­tuk, hogy Szentendréről majd csak hamarabb érünk Eszter­gomba. Fél 10-től fél 11-ig vá­rakoztunk. A Budapestről Esz­tergomba tartó járatnak 10 óra 5 perckor kellett volna Szentendrére érkeznie. A tö­meg egyre nőtt, és ezzel együtt a felháborodás is. Tájé­koztatás híján mindenki ide- oda rohangált és kalauzoktól próbálta tudakolni, hogy még­is melyik járat és mikor indul végre Esztergomba. Hiába. A felelet az volt, tessék várni, ez a járat mindig késik. Ahogy láttam, nem volt jobb a hely­zet a környékre — Visegrád- ra, Tahitótfaluba — induló buszoknál sem. Összepréselő­dött, szitkozódó utasok próbál­tak felkapaszkodni a zsúfolt járművekre, hiszen a kellemes tavaszi időben a HÉV csak úgy ontotta egymás után a kirándulókat. Nos, 11 órakor még a szent­endrei buszpályaudvaron áll­tunk, amikor is módosítottuk eredeti tervünket: Esztergom helyett a falumúzeumot néz­zük meg. Várakoztunk még egy órácskát (mert a hatalmas tömeg ellenére autóbusz oda is csak óránként indult), de déli 12 órakor megpihenhettünk végre a Szabadtéri Néprajzi Múzeum fái alatt elhelyezett padokon. A látvány feledtette ugyan a több, mint négyórás várakozás és utazás fáradal­mait, de... Horváth Szabolcs Budapest Legyen világosság! Múlt év december 28-án gö­di panaszok nyomában riport­ban számoltunk be arról, hogy a Göd környéki villanyhálózat elavult, a jelenlegi terhelést már nem bírja. Ezért az EL- MÜ dunakeszi kirendeltségé­nek dolgozói kicserélik a veze­tékeket, és három új transz­formátorállomást építenek. Akkor azt írtuk, hogy ez a felújítás január 15-ig tart, mely idő alatt néha áramki­maradásra kell számítani. A napokban azonban ezzel kapcsolatban ismét panaszos levelet kaptunk Gödről. így szól: (?• 'áTi Április 18-án ajánlott leve­let írtam az Elektromos Mű­vek dunakeszi kirendeltsége vezetőjének, Horváth Tibor­nak, melyben arra kértem, hogy az utcákban levő vil­lanyoszlopokon a kiégett izzó­kat cseréljék ki. Intézkedés azonban a mai napig sem tör­tént. Azt is szeretném elmon­dani, hogy a József utca és Mező Imre út sarkán levő új oszlopon a higanygőzlámpa már február óta nem ég. Kí­váncsi lennék, hogy ha az Elektromos Művek valamelyik dolgozójának kellene minden­nap a sötétben átjárnia az ut­cákban levő talpfa nélküli pa- takhídon, vajon akkor is ilyen lassan intézkednének-e? Pedig szerintem a megoldás kézen­fekvő : nappal, amikor a sze­relőkocsi egyébként is felénk jár, ellenőrizhetnék, hogy min­den lámpa működik-e. így nem kellene a lakóknak leve- lezgetni és telefonálgatni Du­nakeszire az Elektromos Mű­veknek. Majláth Jánosné Felsőgöd A panasszal megkerestük az Elektromos Művek dunakeszi ki- rendeltségét, ahol Bányai Béla művezetőtől a következő felvilár gosítást kaptuk: Az olvasónk ál­tal említett levelet egyelőre nem kapták meg. Gödön egyébként he­tente háromszor — kedden, csü­törtökön és szombaton — jár a szerelőkocsi úgynevezett községlá­togatáson. Ilyenkor általában a la­kásokban előforduló hibákat ja­vítják, de hä a tanácsnál rendsze­resített füzetben a lakók jelzik a közvilágítással kapcsolatos pana­szaikat, természetesen ezeket is megjavítják. A József utca és Me­ző Imre út sarkán a hibát eddig senki nem jelentette. Bányai Béla megígérte, hogy a legközelebbi községlátogatáson feltétlenül itt is kicserélik az izzót. Reméljük, azóta ez megtörtént. Fogyasztásmérő helyett — ígéretek Önökhöz fordulok pana­szommal, mert az illetékesek segítségéit, úgy tűnik, hiába kérem. Ácsán lakom, a Falujárók útja 21. szám alatt. Egy évvel ezelőtt épült fel itt családi há­zam, melyben a szükséges bel­ső villanyszerelési munkákat iparengedéllyel rendelkező kisiparos végezte. A munká­val kapcsolatos jelentkezési lapot még a múlt év áprilisá­ban eljuttattam az Áramszol­gáltató Vállalat váci kiren­deltségéhez, és kértem egy fo­gyasztásmér ő óra felszerelését. Azóta személyesen is több ízben jártam a kirendeltségen, de mindannyiszor csak ígére­tet kaptam. A fogyasztásmérőt azóta sem szerelték fel, így házam­ban egyáltalán nincs villany. Megemlíteném, hogy a köz­ségünkben azóta több lakásba is beszerelték már a fogyasz­tásmérőt, én pedig nem ér­tem, hogy ez nálam miért nem lehetséges. Tácslk Pál Ácsa Az üggyel kapcsolatban telefo­non beszéltünk Nándori Pállal az Áramszolgáltató Vállalat váci ki- rendeltségének helyettes vezető­jével. A következőket mondta: a múlt évben Ácsa községben a villanyhálózatot felújították és ez idő alatt sehol nem engedélyez­ték a villany bekapcsolását. Mire a munkákkal végeztek, elfogyott a fogyasztásmérő óra. Olvasónk há­zába úgynevezett háromfázisú fo­gyasztásmérőt kell felszerelni, ezt azonban hónapok óta nem kap­tak, mert import áru. A vállalat ígérete szerint ha az első félév­re rendelt, ilyen típusú fogyasz­tásmérők megérkeznek, Tácsik Pálnak azonnal felszerelik. Mi csak annyit kennénk hozzá: re­méljük, hogy erre minél hama­rabb sor kerül. Dunakesziről érkezett Képek a járműjavító életéből Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusában hozott határo­zatot a közművelődésről, de azóta az Országos Közművelődési Tä- nács és a SZOT együttes határozata alapján a vasutas-szakszervezet is hozzálátott a párthatározat gyakorlati megvalósításához. Egymás után alakulnak az üzemi közművelődési bizottságok. A Dunakeszi Járműjavítóban működő közművelődési bizottság munkájáról tudósítónk, Orosz Károly számol be. Válasz cikkünkre Nincs forgalmi akadály Lapunk április 26-i Posta­bontás rovatában Kerítés az úttesten címmel Biró Berta­lan gyáli olvasónk levelét kö­zöltük. Ebben közlekedési problémákról számol be, arról, hogy Gyálon a Kiskomáromi utcában a Volán nagy teher­autóival az utóbbi időben igen nehéz a közlekedés. A napokban levelet kap­tunk Domnanits Ferenc ta­nácselnöktől, aki olvasónk gondjával kapcsolatban a kö­vetkezőket válaszolta: A Kiskomáromi utca Gyál község délnyugati részén fek­szik. A területen jelenleg ren­dezési munkákat végzünk, a szabályos építési tervek és a megfelelő méretű utcák kiala­kítása érdekében. Az utca jelenleg 12 méter széles földút. A forgalom által használt nyomsáv szélessége a kialakult állapotoknak megfe­lelően négy méter, melyet két­oldalt négy-négy méter, gyep­pel benőtt földrész határol. A Kiskomáromi utca 25. szám alatt körülbelül nyolc hónappal ezelőtt valóban épí­tettek kerítést. Ez azonban jó helyen van, a forgalmat és a közlekedést egyáltalán nem zavarja. A területen a kerítés­építésből visszamaradt építési anyagok és törmelékek nin­csenek. A 25. számú házzal szemben valóban van egy földkupac, de ez is az elő­zőekben már említett, fűvel benőtt területen található. A helyszíni ellenőrzés azon­ban megállapította, hogy a közúton levő föld tárolására nem kértek úgynevezett köz­terület-használati engedélyt, ezért határozatban intézked­tünk ennek megszüntetésére. Egyébként a területrendezés befejezése után a Kiskomáro­mi út négy méterrel lesz szélesebb a jelenleginél. így két forgalmi sávot tudunk kialakítani. De ismerve az ut­ca forgalmát, a jelenlegi szé­lesség sem okoz fennakadást, ellentétben azzal, ahogy ezt a bejelentő közölte. A Dunakeszi Járműjavító­ban múlt év elejétől — a szak- szervezeti, gazdasági, párt- és KISZ-vezetők részvételével — 12 tagú közművelődési bizott­ság működik. Munkatervük teljesítéséről a közelmúltban számoltak be az üzemi szak- szervezeti bizottságnak és a vgros társadalmi vezetőinek. A járműjavító szocialista brigádjai, dolgozói, más vasúti csomópontokhoz képest vi­szonylag kedvező helyzetben vannak; hiszen több mint fél évszázados múltra visszate­kintő, jól felszerelt művelődé­si ház, könyvtár áll rendelke­zésükre az üzemi főbejárat szomszédságában. A könyvtár közelségét kihasználandó — az üzem szocialista brigádjai közül — ötvenkilenc kollektí­va kötött szocialista szerző­dést a bibliotékával. A Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont könyvtára mellett az üzemi letéti könyvtárakban is jelentős mennyiségű könyv áll a dolgozók rendelkezésére, ám úgy tűnik, hogy ez iránt kicsi az érdeklődés. Az elmúlt évben a művelő­dési központtal közösen a műszaki könyvnapok, az ün­nepi könyvhét és a politikai könyvnapok alkalmából kiállí­tást rendeztek az üzemi ebéd­lőben. A Mai magyar líra és A 11. világháború utáni ma­gyar irodalom című előadások nagy sikert arattak az üzem dolgozói között, ugyanakkor a dunakeszi művészeti napok­nak a József Attila vasutas kultúrotthonban megtartott rendezvényein a járműjavító dolgozóinak aktivitása messze elmaradt a lehetőségektől. Kiemelkedő sikereket értek el azonban a dunakesziek a Kell a jó könyv című olvasó­pályázaton, ahol tizenkét egyé­ni versenyző és két szocialista brigád jutott el a Pest megyei döntőág. Ugyancsak a Dunakeszi Járműjavító dolgozóit dicséri Soíymosl László tudósítónk levele is, melyből most idézünk. mes színfoltként illeszkednék az egyhangú lakótömbök közé. A járműjavító dblgozói ez­úttal ismét bizonyították, hogy szívesen dolgoznak társadalmi munkában a gyermekekért. A játszótér kialakításához, üze­mi célokra már nem alkalmas anyagokat használtak fel és társadalmi munkában, igen rövid idő alatt készítették el a Béke úton. A munkában HS-an vettek részt. A gyárral szemben levő területen pedig nyugdíjasok és kismamák ré­szére kellemes párkot építet­tek. Elkészült egy focipálya is, ahol télen majd korcso­lyázhatnak a gyerekek. A járműjavító dolgozóival együtt több szülő is segédke­zett a játszótér és a park el­készítésében. Sajnos azonban jócskán akadtak olyanok is, akik csak passzív szemlélői voltak a közös munkának. Mint köztudott, az ENSZ az 1979-es esztendőt a gyerme­kek évének nyilvánította. En­nek jegyében a dunakeszi Hazafias Népfront területi bi­zottságának vezetősége, a MÁV Dunakeszi Járműjavító dolgo­zói, valamint a gyártelep la­kói közös elhatározással kis­mama- és nyugdíjas pihenő- parkot, valamint játszóteret építettek a korábban elha­nyagolt szabad területen. A kialakított létesítmények — a gyerekek kulturált fog­lalkoztatásán, egészséges moz­gáslehetőségének biztosításán túl — esztétikailag is kelle­Olvasnák, ha megkapnák... Ki az igazi vesztes ? Az elmúlt időszakban — olvasóink levele nyomán — több alkalommal is foglalkoz­tunk hírlapkézbesítési gondok­kal. E témával kapcsolatban minden levelet közreadunk, hiszen álláspontunk egyértel­mű: számunkra is fontos, hogy az újság időben eljusson olva­sóinkhoz. De, hogy gondok nemcsak a kézbesítés, hanem az árusítás körül is vannak, bizonyítja ezt Kőváry Ferenc mogyoródi olvasónk levele is, aki a töb­bi között ezt írja: Sok Pest megyei bejáró dol­gozó visszatérő panasza, hogy Budapesten nem tudja megvá­sárolni a Pest megyei Hírla­pot. Bár a panaszosok jól tudják, hogy a terjesztés nem a szerkesztőség asztala, még­is arra kértek, tegyem oda ezt a panaszt is a többi közé. En­nek a kívánságnak annál is inkább eleget teszek, mert ma­gam is tapasztaltam, hogy a Postabontás egy-egy hely­ség égető kérdéseivel foglal­kozó írásának vagy a sport­eredményeket közlő szám megjelenésekor az emberek valóságos hajtóvadászatot in­dítanak az újságért. Ám leg­többször hiába, mert a lap a főváros területén alig-aiig kapható. Holott a bejárók jó része a megye területéről utazik a főváros üzemeibe, munkahelyeire és általában itt szerzi be az újságot is. Illetve — a Pest megyei Hírlap ese­tében — csak szerezné. Mert mi a helyzet? Például a főváros X. kerületében a Maglódi úton, a Budapesti Konzervgyár, a Sörgyár és a Növényolaj gyár közelében lé­vő újságárusoknál nem kap­ható. Ugyancsak nincs az Örs vezér téri metró aluljárójá_ ban sem. De nemigen lehet felfedezni a lapot a pályaud­varok újságos standjain sem. Egy alkalommal például az Örs vezér téri HÉV-végálio- máson kora reggel kettőt akartam megvenni, mire az árus így felelt: Még nincs. Es, ha csak kettőt kapok, ak­kor mit adjak másoknak? A hírlapárusnak valószínűleg igaza van, de mi lesz azok­kal, akik mégis szeretnék megvenni és elolvasni a Pest megyei Hírlapot? Saját házunk táján Ezt szerettük volna mi is megtudni az illetékeseknél, először saját házunk táján a Hírlapkiadó Vállalat terjesz­tési osztályán, majd a Buda- pestvidéki Postaigazgatóságon. Előbb azonban tájékozódtunk néhány hírlápárusító standon. Az eredmény valóban elszo­morító: a Széna téren pél­dául naponta egy lapot kap az újságárus, a Flórián té­ren kettőt, a Lehel téri busz- pályaudvaron és a Visegrádi utcában egyet sem. (Pedig ez utóbbi helyen azt is elmond­ták, hogy bizony sokan kere­sik.) Nem jobb a helyzet a Keleti, a Nyugati és a Déli pályaudvaron sem. Az Örs ve­zér téren két példányt, a Batthyány téren 5 darabot kap az újságárus. Ez a kép korántsem teljes, inkább csak illusztráció vagy inkább bizonyíték az olvasónk által leírtakra. Egy azonban bizonyos: lapunkat a főváros fontosabb csomópontjain, saj­nos, hiába keressük a külön­böző rendelkezések ellenére sem. A Hírlapkiadó Vállalat ter­jesztési osztályán Pintér Ká­roly és Ugró László csoport­vezetőktől a következőket hal­lottam: Budapest belső ♦eriiletér. a posta tíz elosztóhelyről küldi 450 árushelyre a Pest megyei Hírlapot. Havonta átlagosan 1400—1500 példányt. Ebből — a márciusi adatok szerint — 960 az előfizetői példány, a többi 4—500 darabot lehet megvásárolni. Természetesen többet is kapnának, ha ren­delnének. Az újságárus azon­ban fél, hogy ha többet ren­del, esetleg nem fogy el és az úgynevezett remittenda (az el­adatlan, a forgalomból kike­rült, már lejárt példányokat nevezik így) miatt nem kap majd nyereséget. (Nos az új­ságárus biztosra megy, inkább kevesebb Pest megyei Hírlapot rendel, akinek nem jut, majd vesz helyette más lapot.) Útközben Akinek pedig nem jutott, bosszankodik. Hiszen a bejáró dolgozók, a hajnali indulás­kor otthon még nem olvas­hatják a lapot,, útközben sze­retnék azt megvenni a vona­ton és az állomásokon, eset­leg a gyárkapuban. A Hírlapkiadó Vállalat köz­vélemény és piackutató cso­portjának munkatársától, Kó- vácsné Skriba Judittól meg­tudtam. hogy 1977 júniusában és szeptemberében — 3—3 napon keresztül — olvasottsá­gi felmérést készítettek a Pest megyei olvasók lappal való ellátottságáról. A fővárosba áramlás csomópontjain min­den újságárus mellett egye­temista állt kora hajnaltól reggel 8 óráig és kérdőíveken jegyezte, hogy ki milyen la­pot vásárol, majd azt is, hogy hol lakik. A vizsgálat során 50 gócponton, 84 árushelyen összesen 50 ezer vásárlót kér­deztek meg. A rendkívül érdekes felmé­résből (amit sajnos egy rövid írás keretében nincs alkal­munk részletesen ismertetni), kiderül, hogy igen jelentős azoknak a száma, akik Buda­pesten vásárolnák meg lapun­kat. És az is, hogy ha a be- áramlási pontokon lévő árus­helyeken hangsúlyozottabban propagálnák, kínálnák a Pest megyei Hírlapot, feltehetően emelkedne az eladott pél­dányszám. (A korábbi évtize­dekben a lap Budapesten el­érte a 3000 példányt) Kellő mennyiség Kiderült tehát, hogv rossz a terítés, az elosztás, de az is, hogy valahol a hírlapárus és a kiadó érdeke nem egyezik. Annál is inkább, mert egyik beszélgetőpartnerem így fo­galmazott: Tudja, az évek so­rán minden „csatát” elvesztet­tünk a postánál. Az MSZMP Pest megyei Bi. zottságának 1978 júniusában a megye hírlapellátásának ja­vítására hozott- határozata alapján idén márciusban a Postavezérigazgatóság intézke­dési tervet készített. Ennek ötödik pontja így szól: A Pest megyéből bejáró dolgo­zók budapesti célállomásain lévő hírlapárus helyek Pest megyei Hírlappal való ellátott­ságát felül kell vizsgálni, és a keresletnek megfelelő meny- nyiséget rendszeresen biztosíta­ni kell. Határidő: április 15. Ezzel kapcsolatban érdeklőd­tem Kövesdy Ferencnétól, a Budapesti Postaigazgatóság hírlaposztályának vezetőjétől. — A vizsgálat határidejét módosítottuk — mondta. — Ez azt jelenti, hogy május 15- ig az elosztóktól és a posta- hivataloktól -írásos tájékozta­tást kérünk arra vonatkozólag, hogy melyik árushelyen árul­nak Pest megyei Hírlapot, hány lapot adtak el az utol­só hónapokban és mik a ter­vei az illetékes hivatalnak, kí­vánják-e növelni a példány­számot és bővíteni az árus­helyeket? E felmérés alapján kijelöljük majd azokat a cso­mópontokat, ahol mindig ele­gendő menny'ségű Pest me­gyei Hírlap áll az olvasók rendelkezésére. A végleges lis­tát pedig szeretnénk majd közzétenni a Pest megyei Hír­lapban. Arra a kérdésre pedig, hogy ez mikor valósul meg, azt a választ kaptam: három hónap múlva. Az elmondottakhoz csupán annyit tennénk hozzá: a lap- terjesztés, árusítás, szolgálta­tás, de ezzel együtt igen fon­tos politikai és gazdasági kér­dés is. És mivel úgy tűnik — a jelenlegi ösztönzők a ter­jesztés ellen hatnak, olva­sóinkkal együtt várjuk, hogy a posta új kezdeményezése mi­nél előbb megvalósuljon. Le­hetőleg újabb határidőmódo- sítás nélkül... Bóday Márta ■ *** ’-mm

Next

/
Thumbnails
Contents