Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

»79. MÁJUS 6., VASÄRNAP 5 Fejlődik, gyarapszik A városiasodé nagyközség Parkok, utak, épületek Dobáson A gépkocsi kétszintes, mo­dern formájú épület előtt áll meg: a ház földszintjén orvo­si rendelő, az emeleten lakás. Ha csak ezt a tömböt látjuk, amely állhatna akár. Buda­pesten is. aligha gondolnánk, hogy a nagyközség — a já­rási székhely, Dabas — vala­mikor a nemesi kúriák telepü­lése volt. Pedig húsznál több udvarház emlékeztet egy cso­port jómódjára —, s parasz­tok nyomorára. Centrum, több szintes házak Ebből persze nem arra kell következtetnünk, hogy a most is a helyükön álló kúriák nem illeszkednek a mai képbe. Sőt! Klasszicista homlokzatukkal, az épületeket körülvevő zöld­területekkel. s ésszerű haszno­sításukkal egyaránt a nagy­község harmonikus fejlődését, azt is mondhatnánk, hogy a jövő városának fejlődését se­gítik, hiszen az elmúlt évtize­dekben igencsak városiassá, négy községből — Alsó- és Felsődabas, Gyón, Sári — egy­séges egésszé vált a tizenegy kilométer hosszú település.-Évente mintegy háromszáz családi ház épül, nagy részük ma már központi fűtéses, für­dőszobás, tetőtérbeépítéses. A közművesítés valóban kényel­messé teszi az emberek életét: 74 kilométer hosszú az ivóvíz­hálózat. A központban és a Dabasi Nyomda körüli utcák­ban megindult, s a jövőben tovább folytatódik a csatorna­hálózat építése. Tavaly 3 ut­ca kapott villanyhálózatot, s ha újabb 3 utcába bevezetik az idén az áramot, befejező­dik a belterület villamosítása. A közművesítés természete­sen nem jár gondok, anyagi áldozatok nélkül, de a munká­latok eredményeképpen Dabas központjában, a Marx Károly utca körüli területen lehető­ség nyílik olyan korszerű cent­rum kialakítására, ahol a já­rási és községi közintézménye­ken kívül modern, több szin­tes, telepszerűen épített laká­sok is helyet kapnak. A hat­vanas évek eleje óta áll itt a járási hivatal és pártbizottság épülete, itt találjuk a könyv­tárat, a művelődési házat, a gimnáziumot, a zeneiskolát. Az irodaházban helyet kapott a járási rendőrkapitányság, a bíróság, az ügyészség, a föld­hivatal és az Állami Biztosító. A közellátást 1500 négyzetmé­ter alapterületű ABC-áruház biztosítja, s augusztus húszadi­kára átadják a tizenkét tan­termes általános iskolát is. A helyi költségvetési üzem mint­egy felerészben már elvégez­te az itt épülő nyolcvanhat la­kás alapozási munkálatait. Kulturális környezet Az új általános iskola körül zöldterület: a Jubileumi park. L980-ban talán már szabadidő- központnak is nevezik ezt a helyet, mert a tervek szerint itt épül meg a járási művelő­dési központ, a sporttelep, a szabadtéri színpad és — mivel a területen vezet át a belvíz­elvezető csatorna — a csóna­kázó tó. Hogy nemcsak távlati ter­vekről van szó, az bizonyítja, hogy a mintegy tízholdas terü­leten még ebben az évben el­készül a járási KRESZ-park, amelynek terveit társadalmi munkában a nagyközségi ta­nács műszaki csoportja készí­tette el, építési munkálataiban pedig részt vesz a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Vállalat, a Volán helyi telepe, az MHSZ, az Áfész. a költségvetési üzem. Ezt a társadalmi összefogást figyelhetjük meg a többi — a gyermekév alkalmából létesü­lő — park, játszótér építésénél is. Az I. kerületben — a Fe­hér Akác Tsz Balassi Bálint szocialista brigádjának kö­szönhetően — május elsejére már át is adták a játszóteret, a III. kerületben pedig az Áfész, a nyomda, a Volán, Sáriban a Húsipari Vállalat mánteleki üzemegységének brigádjai, dol­gozói biztosítják a gyerekek számára a játék, a sportolás lehetőségét. Ezek a munkálatok termé­szetesen azt is elősegítik, hogy a látvány harmonikusabb, esz- tétikusabb legyen. Az E5-ös út környékének, a dabasi csárdá­nál levő csomóoontnak a ren­dezése (a KPM tervei alap­ján) egyrészt a biztonságosabb közlekedést teszi lehetővé, másrészt a környezetet alakít­ja: a csárda mai épületét, ha az új, az úttól távolabb álló Új Siesta Kibővítik az úgynevezett fröccsöntött gyermekcipőcsa­ládot a Sabaria cipőgyárban. Eddig 18—30-as nagyságban készítették e tartós „nyűhető”, ugyanakkor tetszetős szabad- idő-gyermeklábbelit Sabaria fantázia néven. Ezután a ka­maszoknak is készítenek ilye­neket egészen a 40-es számig. A korszerű gépen, amely pil­lanatok alatt szinte „rásüti” a talpat a textil felsőrészre, ez­után három műszakban dol­goznak. Oj modellekben kerülnek boltokba a Siesta gyermekci­pők, a gyár népszerű termé­kei. A betéttel ellátott lábbe­lik kitűnőre vizsgáztak a láb- egészségügyi szakemberek előtt; viselőik között ritkább a lúdtalpas, rossz járású kisem­berke. A Sabaria gyár nagy tapasz­talatokkal rendelkezik gyer­mekcipőgyártásban, hiszen az ország legnagyobb gyermek­cipőkészítő üzeme. Komoly anyagi és szellemi erőket fek­tet az ilyenfajta lábbelik tömb felépül, lebontják, tágas parkolót, aluljárót, parkot ala­kítanak ki. Ma terv — holnap valóság Ezzel — 1980-ra — a főút­vonal és az egyik községi út csatlakozásánál zavartalan lesz a forgalom. A település belső útjaival, különösen a gerincet alkotó, a KPM kezelésében le­vő Biksza Miklós úttal, a Vö­rösmarty úttal, ^tb. kapcso­latban viszont még sok a ten­nivaló, A lakosság régi igénye ugyanis, hogy induljon meg a hosszú település különböző ré­szeit összekötő rendszeres he­lyi buszjárat. A korszerű belső utak kiépítése azért is fontos, hogy megfelelő kapcsolat ala­kuljon ki a főközpont, s az egészségügyi, művelődési in­tézményekből, üzeletekből álló alközpontok között. 1 A település általános rende­zési tervének előkészületi munkáit a Pest megyei Taná­csi Tervező Vállalat szakem­berei már megkezdték. Nyil­vánvaló, hogy településszerke­zeti okokból fontosnak tart­ják majd a korszerű belső út­hálózat kiépítését. A II. tizen­öt éves lakásfejlesztési prog­ram már elkészült, ez — aho­gyan a nagyközségi tanács műszaki csoportjának vezetője mondja — már támpontot ad a területek későbbi felhaszná­lásához. Ha pedig a központ részletes rendezési terve is rendelkezésre áll majd. akkor valóban csak az anvagi lehető­ségektől, s a társadalmi össze­fogástól függ, milyen ütemben változik Dabas új, városiaso­dó arca. P. SZ. E. modellek gyártmányfejlesztésére, állan­dó javítására. Évente csaknem kétmillió párat állít elő belő­lük. Ennek több mint kilenc­ven százaléka olcsó és közép­árfekvésű, de a választék bő­vítése érdekében drágább, lu­xusigényeket kielégítő termé­keket is ad piacra. A minőségre fokozott gon­dot fordít a gyári kollektíva. Tavaly a tervezett 92 helyett 93,6 százalék volt az elsőosz­tályú termékek aránya, és csökkent a hazai és külföldi kereskedelmi reklamáció. Az idén a munkafegyelem továb­bi szigorításával, a munka­szervezés javításával tovább kívánják növelni az elsőosztá­lyú készítmények arányát. A gyár kooperációs szerző­dést kötött az NSZK-beli Jela- Hoffmann céggel évi 200 000 pár gyermekcipő gyártására 1976-ban. Az együttműködés révén jelentős know-how bir­tokába jutott a vállalat, ame­lyet a hazai cipők előállításá­nál is hasznosít. Érdi beszélgetés Nemcsak a cégtábla változott... Érd lakótelepen még látszó­lag nagy a rendetlenség. Há­rom épületet már átadtak, de a többi ház alapozása is meg­kezdődött a Béke téren. Itt él Pribék Rozália, az ifjú város fiatal vezetőinek egyike, hi­szen alig túl a harmincon, ő a városi pártbizottság titkára. Érzékelni a fejlődést — Magyar—orosz szakos pe­dagógus az eredeti szakmám — kezdte a beszélgetést. — To­vábbra is pedagógusnak ér­zem magam, amikor emberek­kel beszélgetek, tanácsot adok vagy kérek. A városnak csak néhány hónapos múltja van, mégis úgy érzem, hogy a fej­lődést ennyi idő alatt is érzé­kelni lehet. Egy kis időre szük­ség van, amíg mi is felnőtté válunk. Sokszor hallom az itt élő emberektől, hogy amióta ezt a címet megkaptuk, joggal nevezhetjük magunkat sárvá­rosnak. Ebben a keserű hu­morban van igazság, én mégis kifejtettem az álláspontom azon a fórumon, ahol az egyik felszólaló megjegyezte: Szégyellem, hogy érdi vagyok, mert cipőpasztát dugnak a zse­bembe! Sokan talán csodát vártak volna? Lehet, de ez illúzió, mert az eredményeket most sem adják ingyen. Én megértem azt az embert, aki lokálpatrióta és olykor türel­metlen is, de valahogy jó len­ne kialakítani az emberek többségében azt a bizonyos pilóta szemléletet, mely sze­rint nemcsak részeket, hanem az egészet is látni kell... Alcentrumok kialakítása — A vezetési módszerekben mit jelentett, milyen változást hozott a várossá avatás? — Igazi tapasztalataink még nincsenek, ezért inkább a ter­vekről szólok. A vezetési mód­szerek minőségét kell javíta­nunk. Beszéljünk erről őszin­tén. Gyakori jelenség volt az emúlt években, hogy a nagy­község irányításában hiány­zott az igazi egység. Külön- külön mindenki Érd érdeké- ban, javára akart tenni, de sok volt az ellentmondás. Min­denki más és más formában képzelte el a tervek megvaló­sítását. Mindenki ugyanezt a munkadalt énekelte, csak nem ugyanabban az ütemben. Az elképzeléseket azóta egyez­tettük: mindenki megértette, hogy Érdből nem betonvárost kell csinálni. Szeretnénk ki­alakítani az úgynevezett al- centrumokat. Tehát nem az a jövő, hogy legyen egy csodá­latos centrumunk, a külterü­letek pedig elhanyagoltak le­Pályakép-módosítás Ürömön Akit egy falu minősített A fedezet: ötezer óra társadalmi munka Már hónapok óta nem volt orvosa a községnek, az embe­rek természetesen elégedetlen, kedtek. Mikor kapunk már végre valakit, miért nem in­tézkednek az illetékesek? Az efféle kérdések négy eszten­deje még mindennaposak vol­tak Ürömön. Aztán valaki vagy inkább valakik, levélben fordultak a megyei tanács­hoz. A folyamodvány írói el­mondták, azt megértik, lakás nélkül nehezen akad jelent­kező, azt azonban sokkal ke­vésbé, hogy ha az ügy ilyen nehezen nyer megoldást, miért nem nevezik ki a faluban lakó dr. Ruszty Klárát körzeti or­vosnak. A frissen diplomázott doktornő akkoriban a fővá­rosban dolgozott. — Túl fiatal, nincs gyakor­lata — érvelt az ellentábor. És a doktornő szókimondó természete miatt, a község hi­vatalos helyiségeiben sem volt mindenütt népszerű. De mi volt a véleménye, magának az érintettnek az akkori hely­zetről ? — Ma már mosolygok rajta, de 1975-ben bizony nehéz na­pokat éltem át. Jöhetek-e vagy mégsem? Sokan akarták, de szép számmal tiltakoztak is a kinevezésem ellen. Attól féltek, rossz boltot csinálnak velem. Tény, hogy a kórház­ban, ahol korábban dolgoztam, kisebb volt a kezdők egyéni felelőssége. Ott az újdonsült szakembert nemcsak a veze­tőorvosok segítették, de a gyakorlott asszisztensek is szárnyak alá vették az el- bizonytalanodót. Ennek elle­nére sohasem tartottam attól, hogy kudarcot vallók. De ezt akkor nem lehetett megmagya­rázni az embereknek. — Szeretném, ha meggyőz­ne erről! Minden kezdet nehéz — Nem titok, hogy apám is orvos. Éppen négy esztendeje, hogy nyugdíjba vonult. Egy épületben lakunk, ezért min­dig számíthattam tanácsaira. De bíztam a saját ismereteim­ben is, az egyetemi évek alatt ugyanis többször helyettesítet­tem a körzeti ápolónőt, sok mindent ellestem közben. Tudtam, hogy képes vagyok arra, amire vállalkoztam. Nem is emiatt főtt a fejem. Sokkal inkább a rendelő oko­zott gondot számomra, meg a hiányos fölszerelés. Hiszen említettem, kórházban kezd­tem gyógyítani. Érzékeltetés­képpen talán annyi is elegen­dő: a régi egészségház erede­tileg istállónak készült. A falak folyton vizet izzadtak, a kicsire vágott ablakon csak vendégségbe járt be a fény. A váró, ahová kényszerűségből az egészséges csecsemőket is be­hozták az anyák, mindenfaj­ta fértőzés forrásává vált. Kértem az illetékes egészség- ügyi szervek képviselőit, győ­ződjenek meg saját szemük­gvenek, hanem az, hogy a fej­lődés egységes legyen. Fiatalo­dik a városi vezetés. Igaz, hogy ez néha nem úgy megy, mint a versenypályán, ahol minden­ki szeretne gyorsan célba érni. Az állami intézmények, társa­dalmi szervezetek átszerveződ­tek. S ezt nemcsak a cégtábla változása jelenti: a munka mi­nősége, színvonala is javult. Konkrét feladatok — Olykor persze vitatkozni is kell... — Nagyon szeretem a vitát. Egyesek szerint ez fiatalkori ártalom. Nem baj. Akkor sem, esek kétségbe, ha valaki — például egy értekezleten — nemet mond. Az én dolgom az, hogy érvekkel meggyőzzem. Sokszor úgy érzem, hogy mód­szertani hibáink vannak. Meg­győződésem, ha mi aktivizálni akarjuk a mai ifjúságot, konkrét és megfogalmazható feladatokat kell adnunk, illet­ve közösen megoldanunk, de úgy, hogy a forradalmi roman­tika is megmaradjon ... Ambrus Sándor kel az ürömi állapotokról. A szemle megtette hatását, s ha­marosan döntés született: új egészségházat kell építeni. Er­re kétmillió forintot kaptunk. Aligha akad nálunk beru­házás, amely ne kerülne töb­be, mint amennyire eredetileg taksálták a költségeket. Ez alól az ürömi rendelő sem kivétel. A község azonban nem a népgazdaság rovására nyújtózott tovább a takarójá­nál. Sokszor elhangzott az ürömiekről, hogy nehezen mozdulnak, ha közös ügyről van szó. Ezúttal az ellenkező­jét bizonyították, mindenki jött az első hívó szóra és a helybéli vállalatok, meg a termelőszövetkezet sem kere­sett kifogásokat. Csak így tör­ténhetett meg, hogy az épü­let, amelynek alapjait ta­valy március közepén kezdték ásni, decemberre elkészült. A végeredmény félmilliós több­letkiadás, de csak elméletben. A valóságban ötezer óra tár­sadalmi munka fedezte a túl­lépést. Nem tudom pontosan, hány hasonló egészségiháza van Pest megyének. Azt azonban valószínűnek tartom, hogy a modem rendelő egyik-másik újítása nemcsak szűkebb pátriánkban, de talán az or­szágban is egyedülálló. Min­denekelőtt az tűnt föl, hogy a fal csempéi nem fehérek, ha­nem halvány barna mintáza- túak: a várók és a kezelők egyaránt barátságosak, ottho­nosak. A száműzött misztikum — Mielőtt Ürömre kerültem, a Semmelweis Kórház pszi­chiátriai osztályán dolgoztam. Itt értettem meg, mennyire befolyásolják a gyógyulást a lelki tényezők. Rájöttem, a betegek közül sokan, szinte ösztönösen félnek a vakító fe­hér köpenyektől, irtóznak a kórházak ridegségétől. Ezért határoztam el, valami mással próbálkozom. Ebben a mostani egészségházban érdemesnek bizonyult kísérletezni. A betegek szívesen jönnek: a kellemes hangulatú előtér sarkaiban mindenfelé virágok, zöld növények. S amit eddig még csak elvétve tapasztal­tunk, a sarukra váró betegek magnón rögzített egészségügyi felvilágosítást hallgathatnak. No persze a hangfalakból áramló beszéd halkan szól, hogy ne zavarja a munkát. Aki átlépi a kezelő küszöbét, nem találkozik fehér kabá­tos, sztetoszkópos doktorral. Betegségéről úgy beszélhet, mintha csak egy idősebb, ná­lánál tapasztaltabb szomszéd­jának panaszolná el minden baját. A szokásostól elütő a megszólítás is: doktornő he­lyett itt inkább a Klárika a kialakult titulus. A legtöbb gyerek remeg az injekcióstű láttán, s általában fél az orvostól. Az ürömi ne­bulók szinte büszkélkednek egymás előtt: milyen hősiesen viselték el az oltást. Az egészségügyi szakemberek gyakran beérik azzal, hogy latinul elmormolják a kóris­mét az_ Írnoknak, s nem so­kat törődnek vele, a gyógyul­ni vágyó vajon tudja-e. milyen betegség ellen kezelik? Dr. Ruszty Klára az első naptól kezdve szakított ezzel a gya­korlattal. Egyszerűen, köz­érthetően beszél pácienseinek arról, miért kell ezt vagy azt a gyógyszert szedniük. Tekin­télyvesztés nélkül száműzte a szakmát körüllengő misztiku­mot. — A jó orvos igyekszik rá­termett munkatársakat gyűj­teni maga köré. önnek sike­rült-e? — A körzeti nővér. Molnár Józsefné kitűnő szakember. Sokéves kórházi gyakorlattal rendelkezik, szinte mindent rábízhatok. Bötös Györgyné írnok, nemcsak adminisztrál, hanem szervez, mozgósít. Hogy az új műszereket időben meg­szereztük, rajta is múlott. — Közismert, hogy a szak­rendelő intézetek zsúfoltak, lé­nyeges kérdés tehát, milyen vizsgálatok végezhetők el hely­ben. — Nézzen körül. A legbüsz­kébbek az EKG szívvizsgálóra vagyunk. Tudja, sok az idős ember, az infarktus is gyako­ribb. Ezzel a készülékkel könnyűszerrel megállapítható a közelgő veszély. De lehető­ségünk van a vércukorszint gyors meghatározására is. Csak ezért az egy vizsgálatért az SZTK-ban órákat kellene várakozni. Sajnos, a mikrosz­kóp egyelőre még kibontatla­nul fekszik a szekrényben. Orvos nélkül Üröm és Pilisborosjenő kö­zös tanácsú községek. A la­kosok száma a két települé­sen a hatezret is meghaladja. Igaz két orvos van, de így is naponta több, mint hetven be­teg kopogtat be a doktornő­höz. Ennyi emberrel nehéz alaposan foglalkozni. — Egy-egy felületesebb vizs­gálat után újra és újra elé­gedetlen vagyok önmagámmal. Nagyon elkelne ide egy gyer­mekorvos, hiszen ezernégy­száz 14 éven aluli lakik a községben. Nincs szándékunk­ban másokra mutogatni, de ami igaz, igaz. Solymáron, ahol kevesebben laknak mint itt a két községben, van gyermekorvos, és senki sem vitatja létjogosultságát. S ami szintén nem lényegtelen, egye­lőre üresen áll a korszerű gyermekrendel ón k. Ha a státuskérdés megol­dódna, dr. Ruszty Klárát tulaj­donképpen az elégedett embe­rek közé sorolhatnánk. Hiszen dolgát modem eszközök te­szik hatékonnyá, a faluban jó ismerősök veszik körül. Bi­zonyára egyre többen mond­ják rá: alapos, lelkiismeretes. Tekintete azonban másról, többről árulkodik: egy örök­ké kutató, nyugtalan személyi­ségről, aki mindig valami újab_" bat, jobbat akar. Zeneterápia? ■— Szeretném a hozzám já­rókat betegségük alapján is csoportosítani. Már megkezd­tük az adatok összegyűjtését. Ezzel a módszerrel folyamato­san figyelemmel kísérhető egyebek között a magasvérnyo- másúak állapota. Akkor is berendelem őket, ha nincsenek panaszaik, s így a nagyobb baj megelőzhető. De akad más ötlete is. — A közelmúltban olvastam egy szakcikket a wroclawi ze­neterápiás kongresszuson el­hangzottakról. A cikk sze­rint a muzsika feloldja a fe­szültséget, elősegíti az egész­ség visszanyerését. Elgondol­kodtatott a dolog, miért nf szólhatna egy falusi rendelő várójában is csöndes, nyugtat/ zene... Valkő Béla » * 4 4 4 Együtt az új egészségház építőivel. A kép jobb oldalán dr. Ruszty Klára körzeti orvos Fejes László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents