Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
1979. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK ap 5 Mi lett a sorsa? Fontos újítás az LSZV-ben DKV, harmadik ütem Aranyat érő zöldutas levelek ötletek, újítások, pályázatok. Ütjük olykor a semmibe vezet. Mert nem figyelnek rájuk, vagy a felülbírálásra illetékes az asztalfiókban felejti... Ilyenkor aztán megkeseredik az ötletet, az újítást, a pályázatot benyújtó szája íze, s leteszi a nagy esküt: tőle aztán soha senki sem kap egyetlen épkézláb gondolatot sem! Ez az egyik véglet. A másik, amikor az újító nem hagyja magát. Felkeresi az összes létező hivatalt, érvel, vitatkozik, veszekedik — s újra és újra kilincsel. Ismervén ezeket a „megoldásokat”, az ember ha újításról, ötletről, pályázatról hall hajlandó a nyomukba eredni, kideríteni: mi lett a sorsuk? Különösen akkor, ha még azt is tudja: egy évvel ezelőtt például az Alkotó Ifjúság Pályázaton a mű harmadik díjat nyert, s a bíráló bizottság nemcsak jutalmazta a munkát, hanem az abban foglaltak bevezetését egyenesen ajánlotta a gazdasági vezetőknek. Az ajánlás a Hazai Fésűsfonó ke- repestarcsai gyárának szólt. Ahonnan egy akut probléma megoldásának hogyanjára adott választ a két pályázó, Homoki Lászlóné a laboratórium vezetője és Lados István az előkészítő üzem mérnöke. Nem kevesebbre kerestek választ, minthogy az idegen szól szennyeződés miként küszöbölhető ki termékeiknél. Tegyük mindjárt hozzá: a k'erepestar- csai gyár — ahogy a pályáza- twt^benyújtók jelezték — 1978 első felében a fonalakba, szövetekbe bekerült idegen szál szennyeződés miatt 560 ezer forint kártérítést fizetett. A kötbérek, a minőségi reklamációk ötven százaléka emiatt futott be a kerepes tárcsái gyárba. Szennyeződik — de hogyan? Első hallásra a hozzá nem értő azt gondolhatja, a fonalak, a szövetek piszkosak. Ebben az esetben a fogalom, a szennyeződés mást takar. Hiszen a kapott alapanyagra visszavezethető okok, az epué- szeti, az üzemeltetési adottságok, a gépek elhelyezése, a klíma, a tárolási módok, az anyagok védelme, az emberi magatartás — mind, mind összetevője a termék milyenségének. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, a problémát két példán keresztül érdemes érzékeltetni: a gyapjúszálak fonása közben tíz, vagy annál több különféle színű anyag „fut” a gépeken. S mint mikor a gyerekláncfüvet fújjuk, az elemi szálak éppúgy kavarognak a csarnok légterében. S a piros színű rátapad a zöldre, vagy a fehérre. Ha szövetet gyártanak? Az orsók percenként tízezres fordulata szinte szétlövi a levegőbe az aprócska • pihéket, mely rátapad a szomszédos gépre, az azon lévő anyagra. S máris megjelenik az általunk is oly jól ismert, eltérő színű beszövés vonala. Ha az ember pechesebb, vett már méteráruban ilyen szövetet. Azt hiszem nem kell bizonygatnom a pályamunka korántsem volt öncélú. A gyár termékeinek rangjáért, a jobb minőségért született meg! Tehát értünk, vásárlókért is. Most már csak az a kérdés, mi lett a pályázat sorsa? Erről beszélgetünk Laczonyi László főmérnökkel. Felére csökkent! A pályaművel kezemben járom az üzemrészeket Nem mintha bizalmatlan lennék, de a javaslatok valóra váltását ily módon könnyebb figyelemmel kísérni. A keverőüzemben például ha eltérő színű anyagon dolgozik két gép, függönnyel kell leválasztani. A függönyök a helyükön vannak! — Nemcsak azért, hogy ha valakinek eszébe jut ellenőrizni, rábukkanjon — mondja Laczonyi László főmérnök. — Ez a pályázat, s az abban lefektetett megoldások nekünk is értékesek. Amióta a gyakorlatban bevezettük a megoldásokat, ötven százalékkal csökkentek a minőségi reklamációk, a kötbérek. — Egy sor adottságon azonban nem tudunk változtatni, így például a fonodában a gépek túl közel vannak egymáshoz. S ez az elemi szálszeny- nyeződésnek a melegágya. Nem szólva arról, hogy az anyag is helyesen tárta fel: „a dolgozók többször megjegyezték, a gépek oly közel vannak egymáshoz, hogy a bezártság érzését keltik bennük.” Sajnos csak függönyökkel választhattuk el egymástól a gépeket Valóra váltották A legmodernebb gépek, berendezések szolgálják a termelést a kerepestarcsai gyárban. De például a motorok hűtővezetékeit a fonodába vezették. A klímaberendezés is dolgozik. De a távozó levegő mennyisége a gépek felett lévő armatúrákról, a klímacsatornákról az ott lerakodott idegen szálakat a fonoda légterébe repítette. Most a hőelvezetést már „házilagosan” megoldották. — A klímacsatomák tisztán tartására külön karbantartási tervet készítettünk. Ily módon a hirtelen bekövetkezett léglökés hatására kevesebb elemi szál hull a feldolgozandó anyagra. A kocsik megfelelő tisztántartására is több gondot fordítunk. A gépek tisztítására több időt fordítunk. A Hispano gépek szálelszívó szekrényének tömítését kijavítottuk, mert az is a levegőbe juttatta az elemi szálakat. Az alapanyagokat védik, mégpedig oly módon, hogy a gépek környékét polietilén fóliával takarják le. Aligha támad a látottak alapján az embernek kétsége ennek a pályamunkának a sorsáról. A gyár vezetői valóra váltották a javaslatokat. Nem kevesebbért, minthogy termékeik rangja, minősége a gyár nevét fémjelezze! S ahol ez a sorsa a pályázatoknak, az ötleteknek, a javaslatoknak, ott mindig akad majd valaki, aki a közös munka szolgálatába állítja elgondolásit, tapasztalatait. Varga Edit Június 8-án avatás Aluljáró épül Szentendrén Ma már hárman kifogásolták, hogy hangosan beszélek mondta Sztruga János a Budapesti Aszfalt Útépítő Vállalat építésvezetője. — Hát persze, amikor kérek valamit és azt mondják rá, hogy nem lehet. A szentendrei Belső körút első szakaszán a HÉV-vég- állomását és a várost összekötő alagút munkálatait négy alvállalkozóval kell naponta egyeztetni. Most, a befejezés előtt, amikor sürget az idő, s ötvenen dogoznak együtt a viszonylag ki® területen, ahogy az ilyenkor lenni szokott, van egy kis feszültség az emberekben. Addig is, amíg beszélgetünk, többen lépnek oda hozzánk, kérdeznek, utasításokat kémek, s néhány lépéssel odább a beruházók képviselői várakoznak, feltehetőleg ők is a főnökkel akarnak tárgyalni. A mintegy 800 méter hosszú belső körúti szakasz alépítménye már tavaly elkészült és át is adták a forgalomnak. Az idén erre mintegy 14 ezer négyzetméter felületen hordták fél az aszfaltburkolatöt. A HÉV-végállomás és a város között zajló forgalom köny- nyebbé és biztonságosabbá tétele érdekében épülő, 26 méter hosszú aluljáró is e programhoz tartozik, s több, mint 4 millió forintba kerül. Az építkezés vasbetonszerelési munkáit a Pest megyei KÉV, a víztelenítési, csatornázási munkákat a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat dolgozói végezték el. A lépcsők belépőit, az úgynevezett taposófelületet Jancsev- szkij szovjet, a homlokrészt Rose spanyol gránittal burkolják a Kőjaragó Vállalat szakemberei. A falakra és a meny- nyezetre eloxált alumínium lemezburkolat kerül, amit a budapesti Építő és Elemgyártó Szövetkezet munkatársai szerelnek fel. Jelenleg a lemeztartó vázszerkezetet hegesztik. A mennyezet vajszínű lesz, az oldalfalakra aranysárga lemezeket szerelnek. A határidő június 8. — Sikerül? Kész lesznek? — Az építésvezető határozott igennel válaszol, aztán még hozzáteszi. — A belső világítást a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat emberei végzik, akik az aluljáró szerelési munkáival ugyan határidőre kész lesznek, de mivel a kandeláberek beszerzése körül gondjaik vannak, a Vasúti villasoron és a 11-es úton később készül el a világítás. K. T. I. Segít a védnökségi szervező bizottság Százhalombatta, Dunai Kőolajipari Vállalat. Két évvel ezelőtt — háromezer ember munkája nyomán — már több mint 8. millió tonna kőolajat dolgoztak fel a Duna-parti város nagyüzemében, amely napjainkban hazánk tíz legnagyobb vállalata közé tartozik. S ha egyszer megírják az ezüstszínű csőkígyókkal behálózott gyáróriás történetét, abban minden bizonnyal külön fejezetet szentelnek a fiataloknak. Történelem Dokumentumokat lapozgatunk: valamennyi ma már történelmet idéz. Az 1961-ben jóváhagyott beruházási alapokmány pontosan meghatározta, hogy az első szakaszban 14 technológiai üzemet és segédüzemet létesítenek. Egy évvel korábban már nyilvánosságra került a nemes vállalás: a KISZ V. kongresszusán az ifjúkommunisták védnökséget vállaltak a vegyipar, s így a Dunai Kőolajipari Vállalat építése felett. Az olaj- városban napjainkban is gyakorta mesélnek a törzsgárda- tagok pályakezdő kollégáiknak 1965. április 4-ről, amikor határidő előtt sikerült átadni az atmoszférikus és vákuumdesztillációs üzemet. Persze rengeteg munkával: olykor éjszakánként is segédkeztek a fiatalok. S az idő nem állt meg: 1969 májusában a Gazdasági Bizottság jóváhagyta a DKV beruházásának második ütemét E szakasz építése 1976 végén befejeződött, s a következő évben megkezdődött a harmadik ütem kivitelezése: ennek lényege az, hogy a vállalatnál az V. ötéves terv végére 10 millió tonna kőolajat dolgoznak fel évente. Ha nem vállalják... — Védnökségi szervező bizottságunk legfontosabb feladata, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat, a generálkivitelező munkáját összehangoló Dunai Kőolajipari Beruházás, valamint a néphadsereg egyik alakulata katonafiataljainak tevékenységét összehangolva segítsük a határidők pontos betartását — mondta Háder Mihály, a védnökségi szervező bizottság titkára. Az úgynevezett zöldutas levelek — ahogy László Károly a DKV fejlesztési főmérnöke találóan megfogalmazta — valóban aranyat érnek. Miről van szó? Arról, hogy a százhalombattai KISZ-esek e védnökségi vállalásukat tudató zöld színnel megjelölt levélben sokszor szereztek meg hiányzó szerelvényeket, berendezéseket, acélszerkezeti elemeket soron kívül, határidő- csúszás nélkül. — Sajnos néhányszor előfordul, hogy a gazdasági vezetők alkatrészeket, berendezéseket megrendelő levelére csak egy sajnálkozó válasz érkezik egyes üzemektől, gyáraktól : kapacitáshiány miatt nem tudják vállalni megrendeléseinket — mondta Háder Mihály. — E visszautasításba nem nyugodhátunk bele, mert akkor késne a harmadik ütem megvalósulása. Ilyenkor felvesszük a kapcsolatot az érdekelt üzemek, gyárak KISZ- fiataljaival, akik kérésünkre társadalmi munkában, rendszerint a hét végén is a gépek mellé állva legyártják nekünk a szükséges alkatrészeket. Ifjúsági brigádok Az asztalon fekvő füzetben fontos statisztikai adatok szerepelnek. Tavaly például 15 alkalommal postáztak Százhalombattán zöldutas leveleket. Ennek köszönhető, hogy a Dunai Vasműben mégis elkészültek a szükséges spirálbevonatos acélcsövek, a Kőbányai Vas- és Acélöntöde leszállította a tolózárházakat, s a Magyar Kábel Művek is eleget tett megrendelésüknek. Igaz viszont, hogy a KISZ- esek segítsége, a zöldutas levelek nélkül jóval hosszabb várakozásra kényszerültek volna... Am ez csak egyik fontos feladata a védnökségi szervező bizottságnak. Legalább ennyire lényegesnek tekintik a mozgósítást: tavaly is többször szerveztek társadalmi munkát olyan kábelárkok kiásására, amiket a csőkígyók miatt nem lehetett gépekkel megközelíteni. S mindezen túlmenően az ifjúsági szocialista munkaversenyt is a védnökségi vállalások teljesítésére orientálják. Az elmúlt hetekben értékelték a beruházáson dolgozó 16 vállalat ifjúsági brigádjainak munkáját; a Kiváló védnökségi munkáért vándorzászlót és a vele járó pénzjutalmat a Mélyépítő Vállalat KISZ-alapszervezete nyerte el. Ismét postáznak... Idáig jutottunk a beszélgetésben, amikor kopogtattak az ajtón. A szobába lépő magas termetű férfi tömören így szólt Háder Mihályhoz: — Misikém, segítenetek kell... Az asztalra pedig azonnyom- ban letett egy hosszú listát: nem kevesebb, mint ötven különböző, még hiányzó berendezés jegyzékét. Az idén üzembe helyezendő gázolaj-kén- mentesítő II. átadása érdekében. Lányi Miklós, a Budapesti Kőolajipari Gépgyár I. üzemegysége vezetőjének kérésére a KISZ-esek ismét felveszik a kapcsolatot a szükséges berendezések gyártóival, ezúttal a Siófoki Kőolaj- vezeték Vállalattal. Újra postázzák a zöldutas leveleket. Határidőmódosításról szó sem lehet! F. G. Új víztisztítómű Ráckeve közelében épül a Csepel III/3* vízműhöz tartozó víztisztító. A több egységből álló létesítmény ózonizálással fogja megtisztítani a Duna vizét. Elkészülte után naponta százezer köbméter jó minőségű vízzel fogja javítani Budapest vízellátását. BÁBA MIHÁLY: érdi ián ij J ócskán elmúlt már dél, amikor a brigádvezető megállt Varga Jani padja mellett. Sokáig nézte a maszatos arcú, olajos kezű fiút, olykor hajába túrt, homlokát ráncolta, mintha töprengene valamin, valami nagyon fontosán, ami sehogy- sem akar eszébe jutni. Aztán hirtelen mosoly lebbent az arcára. — Jani — próbálta túlkiabálni a zajt. — Jani! A fiú felnézett, s amikor meglátta a brigadérost, leállította a gépet. — Jani — lépett közelebb a brigádvezető —, hová tűntél tegnap a majálisról ? — Ott voltam —1 vágta rá a fiú töprengés nélkül. — Ott, de meddig? — Amíg az eső szét nem ugrasztott bennünket. — Ez a baj. Nem szeretem, ha a brigádban valaki kilóg a sorból. Megbeszéltük, ha el is keveredünk a futó záporban, a Kéményseprőben találkozunk, s együtt elmegyünk sörözni. Mindenki ott volt, csak te léptél le. Varga Jani dacosan felszegte a fejét. — Nem léptem le, az esőben elkeveredtem — mondta. — Jó, jó, de miért nem keveredtél oda a Kéményseprőpe, mi? A fiú néhány pillanatig hallgatott. — Na, ki vele — sürgette a brigadéros. — Biztosan egy esernyő alá bújtál valakivel... — Honnan tudja, Anti bácsi? — Honnan? Tudom és kész. Csinos? — Csinos. — Na, meséld el, hogy történt, különben a brigád előtt felelsz. — Nem nagy eset — nevetett a fiú. — Esett az eső, szaladtam a fa alá, s akkor összeütköztem Verával, mármint egy ismeretlen lánnyal. Bebújhatok az ernyőd alá? — kérdeztem tőle. — Gyere, mondta nevetve. Így kezdődött. — Emiatt még jöhettél volna a brigádtalálkozóra. — Nem mehettünk, mert bekeveredtünk egy sátor alá és ott ragadtam. Mire észbe kaptam már késő volt, gondoltam felesleges, hogy menjek, mert úgysem találok már ott senkit. Meg aztán a lány is kért, hogy maradjak. Elbolondoztuk a délutánt, ez az igazság. — Hé, most jut eszembe, te ünneplőbe jöttél be. — Abba, mert nem volt időm hazamenni. — Mi a fene — morgott a brigádvezető. — Hogyhogy nem volt időd? Az utcán aludtál? — Sehol. Kikísértem Érdre. — A lányt? A Hősök teréről Érdre? — Aha — mosolygott a fiú. — A baj az volt, hogy ott is elkapott bennünket az eső és akkor azt mondta, menjek be hozzájuk, várjam meg ott, amíg eláll. A brigád vezető hangosan felne- vetett. — És te persze bementéi? — Miért? Mi van abban, hogy bementem? Ott voltak a szülei is. Az öregje jópofa ember, rögtön pálinkát hozott a szegény ázott kis vet- rebeinek, mármint nekem meg a lányának. Persze azért ivott ő is. Aztán beszélgettünk. Nagyon okos ember. Művezető valahol, ismer mindenkit. Engem meg úgy faggatott, mintha egy vizsgabizottság előtt áll- nék. És közben jókat nevetett. Azt kérdezi, kiabál-e még az öreg Róka, mármint Bóna elvtárs. Mondom neki, hogy kiabál. Meghogy a kalitka- madár, azaz Kovács szaki keze fázik-e még... — Hogy hívják? — mordult fel a brigadéros. — A lányt? Vera Hiszen már mondtam. — Az apját! — Nem tudom. — Ez szép. Nem tudja hogy hívják a lányt! Igaz, majd ráérsz megkérdezni, ha már a második gyerek is megszületett, igaz? Micsoda fi- csúrok vagytok! De hallod-e, nekem nagyon gyanús ennek a lánynak az apja Honnan a fenéből ismeri jól a mi üzemünket, ha nem itt dolgozik? — Mondom, hogy művezető. Sose láttam még a gyárban sem. Mire délután besodródtak az öl. ■L'-1 tözőbe. a brigád minden tagja ismerte Varga Jani tegnapi kalandjának minden apró részletét. Tudták azt is, hogy az öreg tartatta ott, mert szüntelenül szitált az eső, s csak hajnalban engedte el, amikor már munkába kellett menni. — Te, Jani — ugratták a fiút —, aztán mikor találkozol azzal az ázott pipivel? Aztán megpuhult a pipi, mire fedél alá keveredtetek? Keresztelő lesz előbb vagy lakodalom? Jobb, ha együtt tartjátok, kevesebbe kerül! Nevettek, kacagtak, ékelődtek. Jani nem törődött velük. Eltöprengve öltözködött. Már csak arra gondolt, hogy vajon a lány betartja-e a szavát, hogy ma megvárja a gyár előtt A brigád egyszerre ment a kapuhoz. A kapuval szemben, a járdán egy csinos kis fruska állt amikor meglátta Janit felemelte kezét. Jani arca bíborpiros lett. — Az érdi lány — kiáltotta. ■—1 Viszlát! Egy lendülettel átperdült az utcán. A brigád tagjai meglepetten bámultak utána. A lány megragadta a fiú kezét, s futottak egy közel álló Trabant felé. — Hát ez meg mi? Nem hiszek a szememnek — hüledezett a brigádvezető. — Tudjátok ki ül a kocsiban? Kovács Gyuri, akivel együtt alakítottuk meg annak idején a brigádot, csak őt elvitték iskolára, s most a fejlesztési osztályon dolgozik! Hát az ő lánya a kis érdi lány! Hogy nekem ez nem jutott eszembe. 11 lég álldogáltak egy pillanatig, aztán amikor a kocsi nekilendült, a brigádvezető harsányan felnevetett. — Jött a papa, hogy ne ázzanak meg a kis verebei!
