Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
Tízezrek köszöntötték Leonyid Brezsnyevet Megkezdődtek a hivatalos magyar—szovjet tárgyalások PEST MEGYEI VOÁÍ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM Ara 1,20 forint 1979. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK / hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselőit is. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult A szovjet pórt- és kor-, mányküldöttség tagjai a magyar államférfiak társaságában gépkocsiba ültek, s rendőri díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Amerre a gépkocsioszlop elhaladt, tízezrek köszöntötték őszinte, meleg szeretettel a zászlódíszbe öltözött utakon, tereken a szovjet vendégeket és a magyar vezetőket. A Leonyid Iljics Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség délután a halónk szabadságáért, függetlenségéért életüket áldozott magyar hősök emléke előtt tisztelgett. A magas rangú vendégek Losonczi Pál, Gyenes András és Púja Frigyes társaságában érkeztek a szovjet magyar és vörös zászlókkal fellobogózofct Hősök terére, a magyar hősök emlékművéhez, ahol budapestiek ezreinek jelenlétében katonák, rendőrök, munkásőrök díszőrsége sorakozott föl. A koszorúzási ünnepségen részt vett Méhes Lajos, Czine- ge Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Szépvölgyi Zoltán, Szűrös Mátyás, valamint Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. Jelen volt politikai, gazdasági és kulturális életünk számos más vezető személyisége, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének s az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának több képviselője. A szovjet párt- és kormány- küldöttség koszorúját szovjet tisztek helyezték el az emlékmű talapzatán. A szovjet vezetők ezt követőén a hazánk felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák Szabadság téri emlékművénél helyezték el a kegyelet és az emlékezés virágait. A zászlódíszbe öltözött k Szabadság téren is budapestiek ezrei üdvözölték Leonyid Iljics Brezsnyevet és a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait. A koszorúzást kővetően a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székiházában megkezdődtek a hivatalos magyar—szovjet tárgyalások. A magyar tárgyalóküldöttséget Kádár János vezeti; tagjai: Losonczi Pál, Lázár György, Németh Károly, Gye- nes András, Méhes Lajos, Púja Frigyes és Szűrös Mátyás. A szovjet tárgyalóküldöttség vezetője: Leonyid Iljics Brezsnyev; tagjai: Andrej Gromiko, Konsztantyin Cser- nyenko, Konsztantyin Rusza- kov, Ivan Arhipov, Viktor Dobrik és Vlagyimir Pavlov. Kádár János szívélyesen üdvözölte Leonyid Iljics Brezsnyevet és a delegáció tagjait. Aláhúzta, hogy a mostani, nagy nemzetközi jelentőségű látogatásnak elsőrendű fontossága van a magyar—szovjet kapcsolatokban. Demonstrálja, hogy Magyarországot és a Szovjetuniót a testvéri barátság szilárd szálai kötik ősz. sze. Leonyid Iljics Brezsnyev elöljáróban kifejezte a szovjet küldöttség szívélyes köszönetét a bensőséges, baráti fogadtatásért. Aláhúzta, hogy a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép nagyra ér- tékeli a két ország pártjainak és népeinek megbonthatatlan barátságát, szoros együttműködését. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP XI., illetve az SZKP XXV. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásának tapasztalatairól. Nagy megelégedéssel állapították meg, hogy minden területen, a politikában, a gazdaságban és az ideológiai együttműködésben egyaránt széles körűen és dinamikusan fejlődnek a magyar— szovjet kapcsolatok. Ehhez meghatározó módon járul hozzá az MSZMP és az SZKP szoros, gyümölcsöző együtt- munkálkodása. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió elhatározott szándéka, hogy tovább mélyíti gazdasági együttműködését, a termelési kooperáció és szakosítás útján törekedni fog az egyenjogú és kölcsönösen előnyös kontaktusok _ mind teljesebb kihasználására. Kifejezték kölcsönös érdekeltségüket a kapcsolatok további szélesítésében a kultúra terén is. Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János aláhúzta hogy az SZKP és az MSZMP, a szovjet és a magyar nép testvéri együttműködése fontos tényezője a szocialista közösség erősödésének, nemzetközi befolyása kiszélesedésének. (Folytatás a 2. oldalon) f \ Alapvető tényező \ j an néhány olyan munkása az ikladi Ipari Műszergyárnak, akik — de: egy valamire! — alkalmatlannak bizonyultak ’ próbamunkájukkor a nekik szánt feladat ellátására. A gyár jelentős — és ma is tartó — technológiai rekonstrukciót valósít meg, s az új eszközök, eljárások beillesztése a termelésbe nemcsak azt kívánja meg, hogy nagy körültekintéssel szervezzék meg a műszaki fejlesztési programban foglaltak végrehajtását technikai értelemben, hanem . azt ugyanúgy megköveteli, hogy az újdonságok parancsnoklója, az ember szintén alkalmas legyen az addig nem ismert, gyakorolt befogadására. S mint a példa mutatja, nem mindenki alkalmas erre automatikusan; a szóbanforgó dolgozók teljes becsülettel ismét ellátják korábbi munkakörük feladatait, s kisközösségeik erkölcsi arculatát jellemzi, hogy nem hallhatnak megjegyzést, gúnyos kommentárt, míg ugratásban sem volt részük. Az ügy vállalati körben lenne hagyható — s még ott sem emelkedne a jelentősek közé —, hiszen nem valami rendkívüli esemény az, ha valakiről, valakikről kiderül, meddig terjednek képességeik, mire alkalmasak. Ami történt, azt gyakorisága emeli ki az esetlegesség, a vállalati bel ügy köréből, hiszen napjainkban a befogadási készség a további fejlődésnek nem egyik, hanem alapvető tényezője. Termelőhelyek sokasága kényszerül szembenézni — gyakran: régóta halasztga- tott, fölgyűlt tennivalók hegye ez — a befogadás követelményeivel. A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában például az átfogó rekonstrukció következtében minden tíz dolgozóból csupán egy olyan akad, akinek nem változtak alapvetően a munkafeladatai és -fogásai, akinek ne kellett volna megtanulnia új berendezések kezelését, addig nem alkalmazott technológiák el őírásait. Hozzátehet j ük: annak ellenére következett ez be, hogy nem mást, hanem ugyanazt, de másként gyártanak. Mi lehet akkor ott, ahol az új eszköz, az új technológia egyben addig nem ismert termék előállításával jár?! M i lehet ott? Sok gond, sok öröm. Mint például a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál. Ad némi képet a változásokról, ha leírjuk: idén a vállalat exportbevételének harminchét százalékát már azok az új árak — így a pozdorjalap, a zsineg stb. — fedezik, amelyek készítését a legutóbbi egy, másfél esztendőben kezdték el! A szóbanforgó cikkek gazdaságossága jóval kedvezőbb, mint a hagyományos termékeké, s ez kifejeződik az exportban is, abban, mekkora ráfordítással keresnek meg ilyesfajta áruikkal egy dollárt, s mennyiért a szokványosokkal. Ez az öröm benne. A gond? Tagadhatatlan, seregnyi. A teljesen új gépek, berendezések kezelői nehezen fedik korábbi beideg- zett mozdulataikat, nem veszik észre a gép lélegző\ ____________________________ sé ről —■ amint azt találó hasonlattal a kezelők egyike kifejezte —, mikor fut víg kedéllyel, gond nélkül, s mikor kapkod levegő után. Magyarán kimondva az igazságot: az új termékek előállítói a nagy textilipari cégnél lényegében elvesztették korábbi ismereteik javát, ha nem is új szakmát, de alapvetően új szakmai elemeket -kellett elsajátítaniuk. Aminek nehézségét, gondját úgy igyekezett könnyíteni a vállalat, hogy tanfolyamokat szervezett, a kezelők egy része a külföldi gyártónál tanulhatott, s a betanulás idejére az előző munkával elért jövedelmet kapták az érintettek. lkladon ugyanígy jártak el, míg Diósdon a tanfolyamok lebonyolítása mellett olyan lehetőséget is teremtettek, hogy a későbbi kezelők bizonyos csoportjai közreműködtek a gépek, berendezések hidegpróbáinál. H árom gyárból származó tapasztalataink természetesen nemcsak ilyen, pozitív előjelű mozzanatokat foglalnak magukba. Meghökkentő és elgondolkoztató például, mindenütt akadtak olyanok, akik — holott nem valami rendkívül bonyolult műveletsorról szólt a feladat — nem voltak képesek megbirkózni az újjal, közöttük fiatalok, húsz éven alig túl! jSs ebben az a meghökkentő, milyen sókan kerülnek úgy az iparba, hogy nélkülözik a legcsekélyebb technikai készségeket is, s inkább a kisebb jövedelmet, a kényelmetlenebb munka- körülményeket és -feltételeket vállalják, mintsem az átmeneti tanulást, szembenézést az ismeretlennel. éfkadt, aki sírva kérte, engedjék vissza a régi helyére, s olyan is, aki amikor megtudta, brigádjából egyedül ő nem vállalta az újat, kikérte a munkakönyvét. Figyelmeztető ez azért is, mert az iparban foglalkoztatott férfiaknak negyven százaléka, a nőknek pedig negyvenegy százaléka harminc évnél fiatalabb! S ennek ellenére egyre nehezebb gond az új technika és technológia befogadásának emberi, személyi feltételeit megteremteni, mert így — egyrészt — jól képzett ifjú szakmunkások serege kerül be a termelés szervezetébe, addig — és másrészt — változatlanul nagy azok csoportja, akik környezetükből — otthonról és az iskolából — semmiféle készséget nem hoznak magukkal. Olyannyira nem, hogy kimondottan félnek a technikától, érdeklődésük — ha egyáltalán annak nevezhető — megáll annál az egyetlen részműveletnél, amelyet betanítanak nekik. Azt, hogy ez az igénytelenség lényeges veszedelmet tartogat a termelésfejlesztési tervek végrehajtásakor, különösebben nem kell bizonygatni. Az viszont sokszoros hangsúlyozásra szorul: aki a munka új elemeit elutasítja, az az élet minden / más dolgában is a megrekedést véli stabilitásnak, kivéve a jövedelmet. Csak- , hogy ez a kettő összeegyeztethetetlen. Mészáros Ottó ___________________________ Szeretettel, t estvéri barátsággal várt, örömmel fogadott vendége van hazánknak: szerdán délelőtt szovjet párt- és kormányküldöttség élén fővárosunkba érkezett Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A delegáció a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz hazánkban. 1 A szovjet párt- és kormány- küldöttség tagjai: Andrej A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, Konsztantyin U. Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Konsztantyin iV. Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Ivan V. Arhipov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Viktor F. Dobrik, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Lvovi Területi Pártbizottság első titkára, valamint Vlagyimir J. Pavlov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a küldöttséghez. A vendégvárás forró hangulatát tükrözte a Ferihegyi repülőtér is: a kora délelőtti órákban csaknem tízezren gyűltek össze. A repülőtér főépületének homlokzatát szovjet,' magyar és vörös zászlókkal, Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János portréjával, „Szeretettel köszöntjük hazánkban Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat, a testvén Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségét” üdvözlő, felirattal díszítették. A vendégek tiszteletére díszzászlóalj sorakozott fel csapatzászlóval. A testvéri szovjet nép képviselőinek fogadására megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Huszár István, Maróthy László, Nemes Dezső, Németh Károly, Övári Miklós, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Borbély Sándor, Gyenes András, Győri Imre, Havasi Ferenc, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Púja Frigyes külügyminiszter, Méhes Lajos, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a kormánynak számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok más vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, katonai és légügyi attaséja is. Ott voltak a szovjet nagykövetség és a budapesti szovjet kolónia tagjai, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselői. Néhány perccel tíz óra előtt feltűnt a légtérben a szovjet párt- és kormányküldöttség különgépe, amelyet a határtól a magyar légierők vadászgépeinek köteléke kísért. Felzúgott a taps, az éljenzés, amikor a Ferihegyi főépület elé gördült az IL—62-es, s ajtajában megjelent Leonyid Iljics Brezsnyev, majd a többi vendég, akit forró, baráti kézfogással, öleléssel Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György köszöntött elsőként. Fölcsendült a Rákóczi-in- duló, a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének. Elhangzott a szovjet és a magyar himnusz, s 21 tüzérségi díszlövés adta hírül a kommunizmust építő testvéri szovjet nép képviselőinek megérkezését. Leonyid Iljics Brezsnyev Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt, s köszöntötte a katonákat, majd üdvözölte a budapestieket. Közben a fővárosi fiatalok képviselői virágcsokrokat nyújtottak át a magas rangú vendégeknek, magyar és szovjet zászlócskák emelkedtek a magasba, messze hangzott a magyar—szovjet barátságot éltető éljenzés, amelyre Leonyid Iljics Brezsnyev barátságos integetéssel válaszolt. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének ezt követően bemutatták a magyar vezetőket, a diplomáciai képviseletek vezetőit, katonai és légügyi attaséit. A vendégek kézfogással üdvözölték a szovjet nagykövetség és a budapesti szovjet kolónia tagjait, az ideiglenesen ünneplők a fővárosban A megérkezés pillanata
