Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

Szilágyi-úttörőcsapat Vándorzászló A hét végén városszerte út­törő és kisdobos avatásokat rendeztek, s csaknem ezer pajtás nyakába kötötték fel ünnepélyes keretek között a piros és a kék nyakkendőt. Különösen emlékezetes ma­rad május 26-a a Hámán Kató Általános Iskola taná­rainak és diákjainak: úttörő- csapatuk, amely Szilágyi Er­zsébet nevét viseli, a városi Úttörőelnökség javaslatára és a városi párt-végrehajtóbizott­ság döntése alapján színvona­las, tartalmas úttörőmunká­jáért elnyerte az MSZMP vá­rosi bizottságának vörös ván­dorzászlóját, amelyet Dr. Kol­lár Lajos, a városi párt-vég­rehajtóbizottság tagja adott át. Külföldi vendégei voltak a Petőfi Sándor úttörőcsapat­nak: Szlovákiából, az Ipoly­sági kilencosztályos magyar iskolából, amellyel testvér- kapcsolatuk van a váciaknak, küldöttség érkezett Dr. Köte­les János igazgató és Janko- vics Ferenc csapatvezető sze­mélyében, akik részt vettek az úttörő- és kisdobosavatáson is. VÁC I NAPLÓ XXIII. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM 1979. MÁJUS 30., SZERDA Információs esték a Hasznos kezdeményezés — lakótelepieknek Dr. Kollár Lajos adta át a vörös vándorzászlót. Iványi Károly felvétele HÍREK - HÍREK - HÍREK — Szakmai küldöttség érke­zett az NDK-ból és megtekin­tette a Hársfa utcai napközi- otthonom .öopdáí.i '.majd. élte* méréssel nyilatkozott a legki­sebbek korszerű nevelési mód­járól. — Rózsa Endre József Atti- la-díjas költővel találkoznak a Forte-gyár dolgozói június 1- én délután egy óraikor az üze­mi KíISZ-klubban. A költőt Vasy Géza irodalomtörténész mutatja be. — Moziműsor. A váci Kul­túr Filmszínházban május 31- től június 3-ig a Piedpne Af­rikában című színes olasz ka­landfilmet vetítik. A vasárnapi maitinéműsor: A Rézhegyek királynője (magyarul beszélő szovjet film). Ha az emberek művelődésé­ről beszélünk, hamar előke­rülnek az alapvető kérdések: hol, mikor, hogyan. Mostaná­ban elsősorban a hol és a ho­gyan van napirenden. A leg­több embernek kulturális le­hetőséget nyújtó intézmények egyike kétségkívül a művelő­dési központ. De nem lehet csupán a művelődési központ adta lehetőségeknél maradni! Nem véletlen, hogy a köz­művelődéssel foglalkozó párt­ós állami határozatok mind­egyike hangsúlyozottan ■ szól a kihelyezett, területi közmű­velődési formákról. A Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga ezeket az irányelveket és a helyi adottságokat figye- iembevéve határozta el a múlt év őszén, hogy lépéseket tesz a lakótelepek kulturális életé­nek fellendítésére. így született döntés arról, hogy Deákváron, a Ságvári klubban minden hónapban közművelődési estét ren­deznek, amelyen a városrészt érintő közérdekű kérdések is napirendre. kerülnek. Sokan megkérdezhetnék, hogy miért van szükség az ilyen formá­ra, hiszen már kiépült rend­szerek állnak mindenki ren­delkezésere. Miért kell meg­kétszerezni az intézményeket és a helyszíneket, amikor a művelődési házban a legjobb szakemberek teszik ugyanezt? Mmek akkor az egész? A kérdező egy valamiről feled­kezik el; az együttlétről. Főtér a klubban öV'Á-'l J i- í * i Ma meglehetősen elterjedt az a vélemény, hogy a lakótele­pek alkalmatlanok arra, hogy bennük élve, emberi kapcso­latokban gazdag, tartalmas életforma alakuljon ki. Az itt lakók gyakran panaszolják, hogy alig ismerik egymást, s hogy az emberek a munka után hazatérve bezárkóznak a lakásukba. Ismeretes, hogy kisvárosokban és falvakban főtérnek közösségi funkciója van. A különböző helyen dol­gozó, de együtt lakó emberek itt találkoznak, a közös ügye­ket. itt beszélik meg. Ilyen főtér hónapok óta a Ságvári klub. Itt az együttlét fölé te­tőt emeltek, az itt összesereg- lett emberek együtt és más­ként szervezik programjaikat, mint a művelődési házban — ahol bizonyos fokig kötött for­mák uralkodnak. A program itt, ha van: Kí­vánság és szükség szerinti. Ha á lakótelepet érintő kérdések­ről akarnak hallani, meghív­ják az illetékeseket, ha a vá­ros művészeti élete érdekli őket, akkor kiállítással egy­bekötött ankétot rendeznek. A lényeg az, hogy ameddig ez a lakótelepi közművelődési for­ma fennmarad, ez a ház nem fog emépteienedni. Már csak azért sem, mert megteremtet­ték az együttélés lehetőségét, a hely kívánta információk áramlását és megbeszélését. / Helyi irányítás A helyi irányítást az eddigi tapasztalatokból ítélve, ki­válóan látja a Hazafias Nép­front deákvári körzeti bizott­sága, Pádár Sándorné és Jess György vezetésével. Nézzük például a Földvári téri lakótelepet. Az itt lakókra is érvényes a zártság, a befe- léfordultság, az otthonülő ma­gatartás. Ezek a vonások bi­zonyos fokig érthetők is. Ezen a lakótelepen nagyon sok fia­tal, kisgyermekes család él, akiket már az a tény is ott­honmaradásra kényszerít, hogy az esetleges esti programok idejére nemigen van kire hagy­ni a gyerekeket. A családok közül nem kevesek anyagi nehézségekkel . is., küszködnek, hiszen az új lakás sokba ke­rül. A bútorokat, háztartási gépeket is csak megfelelő ta­karékoskodással tudják meg­vásárolni. A takarékos élet­mód pedig, ha átmenetileg is, de mindenképpen kiszoríthat­ja a művelődést, a szórakozást, esetenként még a baráti kap­csolatokat is. Ha egy másik oldaláról vizsgáljuk a kér­dést meg kell ál.apitani, hogy ezen a lakótelepen is, nem­csak olyanok é'nek, akik ön­ét ej ükből máshol is pótolni t-udjas. a iakóhely művelődési hiányosságait Az alacsm y keresetűek, Tiz év után Találkoztak a tanácsok dolgozol Sikeres szakszervezeti nap Hétfőn hiába keresték ez ügyfelek a járási hivatal és a községi tanácsok vezetőit, munkatársait: nem volt félfo­gadás, nem tartottak megbe­széléseket, értekezleteket. De nem valami mulasztásról, ha­nyagságról van szó! Tíz év után ismét megrendezték a szakszervezeti napot. Énekes program A gondolat a megyei szak­szervezeti vezetőktől szárma­zott, akik más járások tapasz­talatai alapján javasolták, hogy az apparátusokban te­vékenykedők részére szervez­zenek összejövetelt, közös programokat. Kolozsi Géza, a járási hivatal szakszervezeti bizottságának titkára vállalta a rendezést. A találkozóra a verőcema­rosi Express-táborban került sor hétfőn, s ha eleinte 'egy kicsit tartottak is a szervezők a sikertelenségtől, a gyüleke­ző után örömmel látták: több mint háromszázan jöttek össze, köztük a nyugdíjasok is. A délelőtti program megnyi­tójaként a nagymarosi általá­nos iskola énekkara adott elő néhány számot, majd pedig dr. Szabó Endre, a Közalkalma­zottak Szakszervezete Közpon­ti Vezetőségének titkára tar­tott érdekes tájékoztatót a szakszervezetek előtt álló fel­adatokról. Kiemelt helyen szólt a tanácsi munka egysze­rűsítéséről és a munkahelyi de­mokráciáról. Krima János, a járási hivatal elnöke a taná­csi apparátusok legfontosabb teendőiről beszélt, egyebek között a személyi számok ki­osztásával kapcsolatos teen­dőkről. Befejezésül Dr. Baksa Jánosnak, a járási hivatal igazgatási osztálya vezetőjének a Szakszervezeti Munkáért SZOT-kitüntetést adták át. A jövőben is A jó étvággyal elfogyasztott ebéd és a rövid pihenő után kezdődtek a sportversenyek, amelyeken több mint százan vettek részt, elsősorban a fia­talok, akik sakkban, kötélhú­zásban, légpuskalövészetben, kispályás labdarúgásban és asztaliteniszben mérték össze tudásukat. A délután öt óra­kor megtartott eredményhir­detés után zenés-táncos ösz- szejövetel volt. Mint Kolozsi Géza elmond­ta, a sikeren felbuzdulva a jövőben esztendőnként ren­deznek hasonló szakszervezeti napot, hiszen ez jó alkalom. hogy a járási hivatal és a községi tanácsok munkatársai jobban megismerjék egymást, elbeszélgessenek tapasztala­taikról. Legközelebb már tar­talmasabb lesz - a kulturális műsor is. F. Előadás a gyermekévről A nemzetközi gyermekév je­lentőségéről tart előadást a pedagógusok klubjában dr. Szabó Imre szerdán (30-án) délután 5 órakor, a Madách Imre Művelődési Központban. Kórustalálkozó Foton Kórustalálkozót rendeznek június 2-án a fóti Vörösmarty Művelődési Házban. A kórus- találkozón, amelyet a művelő­dési ház vezetősége szervez, ott lesz a Tavasz és a Soly­mári kórus, a nagymarosi férfikórus, a művelődési ház kamarakórusa, valamint á he­lyi 2-es számú általános is­kola gyermekkórusa is* szakképzetlenebbek és az idő­sebbek helyzetüknél fogva sokkal kevésbé mozgékonyak, következésképp leginkább a helyi adottságok alapján szer­veznék szabad idejüket, élet­módjukat. Bár az iskolá­zottak is inkább kíván­ságaik, elképzeléseik szerint alakítanák a mindennapjai­kat, ha helyben találnák meg a lehetőségeket. S talán itt jutunk el a lényeghez: a Földvári téren egyszerűen nincs közművelődési lehetőség! Intézményen kívül Talán az illetékesek erre azt mondanák, hogy a művelődési központ ettől a lakóteleptől csupán néhány száz méterre van, miért nem használják ki a lakók* igényeik szerint. Bi­zonyos fokig ez is igaz. De az is, hogy a közművelődést nem lehet csak intézményhez köt­ni. Intézményen kívül is — ha az igények úgy kívánják " — lehet tartalmas, sokat nyújtó, színvonalas rendezvényeket szervezni. Természetesen eze­ket a formákat nem magára- hagyatottan, hanem a művelő­dési központ segítségével, akár annak gondozásában kell létrehozni. Hiszen egyik sem tagadja a másikat, ellenkező­leg: feltételezik egymást. Mű­sorral, eszközzel, informá­ciókkal éppen a művelődési központ láthatná el őket. No­ha a jelenlegi általános gya­korlat még nem ez, de a he­lyi energiák, fölszabadításával, a: helyi kézdefiíenyezésék fel­karolásával ezen a helyzeten változtathatunk. Már csak azért is, hogy ha lakótelepről beszélünk, ne csak háztömbök, hanem kulturált, társas kap­csolatokra, művelődésre is le­hetőséget nyújtó környezet jut­hasson az eszünkbe. Bár.kuíi István Olcsón, gyorsan, jó minőségben Gyermekkonyha épült Nagymaroson Évek óta megoldatlan volt az általános iskolások közét­keztetése Nagymaroson. A gyerekek egy része — aki te­hette — a nagymamánál, má­sok vendéglőoen étkeztek. A nagyközségi tanács vezetői már 1976-ban szerették volna megépíttetni azt a . központi gyermekkonyhát, mely a fő­tér szomszédságában nemrégi­ben készült el. Akkor a tervezés stádiumá­ban megrekedt a dolog, még­pedig azért, mert a rendelke­zésre bocsátott, s minden szempontból megfelelő szabad területre a tervezők a falu alatt húzódó pincerendszer miatt nem vállalták az épü­let megtervezését. Kénytele­nek voltak úgy dönteni, hogy egy régi épületet alakítanak át gyermekkonyhává. Volt már pénz,' volt már átalakításra váró épület, de nem volt vállakozó szövetke­zet. — Ebben az időben volt a KI ŐSZ helyi csoportjában tisztújítás, szerencsénkre — meséli az építkezés történetét a tanács elnöke, Volentér Ti­bor. — A járás északi részé- .ben dolgozó nyolc kisiparos brigádban elvállalta az átala­kítást. Bármely szövetkezetnél olcsóbban és gyorsabban, s ami ugyancsak nem mellékes: kiváló minőségű munkát vé­geztek. Valóban, ezt az épületet á nagymarosi főtér szomszédsá­gában meg , lehet nézni, és példának is lehet állítani.1 Munka ez a javából. A mű­emléki környezetbe simúlva újjászületett az öreg épület, s akik dolgoztak rajta nyolc szakma képviseletében, nos, azoknak gondjuk volt rá, hogy az utcai frontra tegyék a múlt században égetett, s a szomszédos épületekével azo­nos mintás cserepeket, hogy tölgyfa borítást kapjon a be* járati ajtó, s az eredetihez megszólalásig hasonló vasve-, reteket, díszes kilincset. Ma még nem gyakori, ta­lán nem is volt még rá példa, hogy kisiparosok egymillió­nál is többet érő munkát vál­laljanak, végezzenek, éppen ezért az úttörők neve min­denképpen idekívánkozik: Lő- rincz Lajos és Varga János kőműves Bemecebarátiból járt Nagymarosra. A hely­beli mesterek közül Együi József víz- és gázszerelő, Mes­ter István villanyszerelő, Csel- ler Ferenc szobafestő, Holtság Mátyás és Maurer József bur­koló, valamint Szobról Ledvé- nyi Géza és Rajcsy Tibor ács- tetőfedő vett részt az 500 ada­gos propán-butángáz tüzelésű konyha építésében, szerelésé-, ben. Közmegelégedésre. B. H. Dunakeszi lói dolgozik a lakásszerviz Megszokottá vált Dunakeszi utcáin egy kis Robur teherau­tó, amelynek oldaláról messzi­ről olvasható egy szó: Szolgál­tatás. Ezt meséli először Bach Gyula, a dunakeszi Dunamen- ti Építőipari Szövetkezet mű­szaki vezetője, amint a Pest megyei Lakásszerviz Társulás­ról kérdezgetem. — Mozgóraktárnak vásárol­tuk az említett járművet — magyarázza —, rajtuk olyan univerzális szakemberek utaz­nak, akik egy-egy helyen több­féle iákáskatbatvtartó’. munkát is el tudnak végezni. ­A szerződés ugyanis, ame­lyet tizenöt Pest megyei szö­vetkezet kötött 1977-ben, még­pedig a Pest megyei Tanács ösztönzésére, a lakossági építő­ipari szolgáltatási igények fo­kozott kielégítése érdekében, lehetővé teszi, hogy a tagszö­Szép Időben tarka program is ; "MM Az idő is kedvezett az idei gyermeknapon a váci lurkók­nak. A stadionban sportversenyeket rendeztek számukra, a strandfürdőben játékos vetélkedőkön ügyeskedhettek. Aszfalt­rajzverseny, lángosevés, vizi kötélhúzás és sok más vidámsá­got, nevetést fakasztó program tarkította a napot. vetkezetek a helyi sajátossá­goknak leginkább megfelelő módszert válasszák. Csak a cél közös, olyan kapacitást kell kialakítaniuk, olyan hálózatot létesíteniük a megyében, ame­lyek 1980-ra 50 millió forint értékű lakáskarbantartási szol­gáltatásra képesek. Ehhez kap­ták egyébként a központi tá­mogatást is: 15 millió forintot a Pest megyei Tanácstól és 7 milliót, a KISZÖV közös fej­lesztési alapjából. S itt hadd jegyezzük meg, a dunakesziek a társulás gesztorai., — Két esztendő ugyan nem hosszú idő, arra azonban már elegendő, hogy felmérjük, si­került-e megvalósítanunk ere­deti célkitűzéseinket — mond­ja a műszaki vezető. — Hosz- szas lenne a felsorolás, elegen* dő, ha a társulás néhány tag­jának tavalyi eredményeivel illusztrálom a munkánkat. A Gödöllői Építőipari Szövetkezet a városi tanács megelégedésé­re végezte a dolgát; több száz lakossági megrendelést vettek fel. Elsősorban építőmesteri, szakipari, festő-, és tapétázó szakmában dolgoztak a szak­embereik. A tervezett 300 ezer fóriúttal szemben, több mint egymillió forint árbevételt ér­tek el. Kizárólag a lakossági szolgáltatásokból. A Monori Építőipari Szövetkezet a járás több, kisebb-nagyobb községé­ben — gebines formában — biztosította a lakások karban­tartását. A gödöllőiekhez ha­sonló szakmákban, ök is szin­te megduplázták a lakossági szolgáltatási árbevételüket. Említésre méltó a Budaörsi Vegyesipari Szövetkezet is. Több ezer megrendelésnek tet­tek eleget; szerte a megyében mintegy 4 mililió 300 ezer fo­rint értékű építőipari munkát végeztek dolgozóik. Sikeresnek mondható az 1978-as év, ha egy pillantást Vetünk a tagszövetkezetek ösz- szes építőipari szolgáltatásából adódó árbevételre. Közelítve, a csupán 1980 végére tervezett értékhez, 44 millió 520 ezer fo­rint értéket könyvelhetett el mérlegében a társulás vezér­kara. — Igyekszünk megfelelni gesztori kötelezettségeinknek — summázza Bach Gyula. — Melyek a főbb teendőink? Se­gítünk, hogy kialakuljanak tagjainknál az egységes kis­gépparkok; ajánlatokat te­szünk az egyes munkafo­lyamatok korszerűsítésére; a jól bevált módszerekről infor­máljuk az érdekelteket; sőt kí­sérletet teszünk arra is, hogy közelítsük, egységesítsük ára­inkat. Természetesen fő cé­lunk; hogy olyan minőségű munkát végezzünk, akár Nagy- kátán, akár Érden, amely mi­att ne kelljen szégyenkeznünk, ne reklamáljanak a megren­delőink. D. Gy. I

Next

/
Thumbnails
Contents