Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

1979. MÁJUS 30., SZERDA "^Mdan Hibakeresés mindenáron ? Munkavédelem, munkásvédelem az Árammérőgyárban Még érezni a friss festék és gyanta illatát. A levegőben még ott terjeng az új bútorok jellegzetes szaga is. Az iroda falát gondosan kimunkált fa­burkolat öleli körül. Tágas, vi­lágos, napfényes, lehet vagy 20 négyzetméteres. Az előtere bi­zonyára egy titkárnő birodal­ma lesz. Innen indulunk el, hogy vé­gigjárjuk a Ganz Műszermű­vek gödöllői Árammérő Gyár műhelyeit. A villamos labora­tórium ajtaján piros betűs tábla figyelmeztet; veszélyes üzem. De csökken a veszély, mert igazgatói utasításra a gyárban a közelmúltban nagy- takarítást végeztek, többek kö­zött a laborban is. A labor üzemvezetője sze­rint már csak az ablakok tisz­títása van hátra. Nagy a zsúfoltság Csökkent a veszély? A la­boratórium dolgozói: dr. He­gyi Józsefné, Zarándi La­jos, Óvári István egészen más véleményen vannak. S igazu­kat saját tapasztalataik is alá­támasztják. „Egymás hegyen-hátán áll­nak a még becsomagolt és a már használatban levő műsze­rek. Három négyzetméternyi helyen négyen dolgozunk, a milliókat érő gépekkel. Itt már nemcsak arról van szó, hogy a zsúfoltság akadályozza a munkát, hanem arról is, hogy fokozódik a balesetveszély. Árammal dolgozunk, s még annyi helyünk sincs, hogy el- ugorjunk, ha valamelyikünket áramütés éri. Es, ha megtörté­nek a baj, mi leszünk a fele­lősek, hiszen aláírtuk: ismer­jük a munkavédelmi szabályo­kat. Már vagy öt éve ígérik, hogy nagyobb helyiséget kapunk. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nemcsak bennünket veszé­lyeztet a zsúfoltság. Agyárban a technológiai fejlesztést, az új gépek beszerzését nem kö­vette nagyobb arányú épület- bővítés. Azelőtt 800—1000 em­ber dolgozott itt, most pedig 3 ezren vagyunk” — Csupán a szerencsén mú­lott, hogy nem történt eddig komolyabb baleset — összegzi a véleményüket Kálnoki Sán­dor a laboratórium vezetője. Lépten nyomon Amikor Nagy Lajos főmér­nöknek beszámolunk a látot­takról ingerülten kapja fel a fejét. — Ha mindenáron hibát ke­resnek, akkor kár is belekez­deni a beszélgetésbe. Hibakeresésről szó sincs. De kísérőinkkel Burkovics Péter szakszervezeti munkavédelmi felügyelővel és Galántai Lász­lóval a gyár munkavédelmi megbízottjával lépten-nyomon szabálytalanságokba botlunk. Szó szerint is lehet érteni a botlást, mert az öntőüzem fémdaraboló gépéből több há­rom és fél méteres hosszú szál keresztezte utunkat. Kísérőm, azonnal figyelmeztette a gépen dolgozót, de a közelben álló idősebb munkás közbeszólt: — így csináljuk már kilenc hónapja. Eddig jó volt, most egyszerre miért lett rossz? Az új szerszámüzem folyosóján feltornyozott alkatrészek kö­zött egy targoncás fiatalember zsonglőrködik, hogy elférjen. Olyan szűk a hely, hogy már egy gombostűt sem lehetne mellette leejteni. A sajtolóüzem Schuler gyorssajtoló gép mellett fül­védő nélkül dolgozik Bozsár Istvánná. Szerinte nem is kell használnia, tizennégy év alatt erre senki sem figyelmeztette. Pedig a zaj annyira elviselhe­tetlen, hogy sérti fülét még a közelében állónak is. Ordítva is csak nehezen értjük egymás szavát. Az üzemvezető és művezető szerint nem felel meg a való­ságnak Bozsámé állítása. Hosszas keresésre valahonnan előkerülnek a fülvédők is. Több asszonyt odahívnak, hogy velük bizonyítsák, a fül­védőt hordani kellene, és ezt mindenki tudja. — A helyzet az — mondja egyikőjük — tudjuk mi jól, hogy mi a szabály. De egy másik szabály pedig azt is elő­írja, hogy a rossz termékért mi vagyunk a felelősök, mi fizetjük meg, ha hibásan dol­gozunk. Bármilyen furcsának tűnik, ismerjük a gépet hang­járól tudjuk, hogy mikor van hiba. Ha nem ezt tennénk, ak­kor egykettőre megkapnánk azt, maga meg minek ül itt, nem hallotta, hogy rosszul jár a gép? Hát fülvédővel hogyan is hallanánk? A régi festőműhely levegője nehéz, fülledt. Az ott dolgozó asszonyok mégis gyakran le­állítják a ventillátort, mert a meleg miatt az ablak is nyit­va, s ha a ventillátor is mű­ködik, igen nagy a huzat A VK szerelőszalagon szűk a folyosó, régi székek feltor­nyozva, így igen nehéz rajta végigmenni. Jöttünkre ugyan rendet teremtenek, de mögöt­tük toldozott villanyzsinór hú­zódik. Ezen vezetik az áramot az egyik meghibásodott gép­hez. Bárki belé botolhatott volna. — Reggel óta várjuk a sze­relőket — mondják amikor szóvá tesszük a szabálytalan­ságot A kép így teljes Á gyár udvarán ponyvával letakarva egy 3 milliót érő ba­kelit fröccsgép árválkodik na­pok óta. Még nem tudja, hová fogják őt is „besuvasztani”. A gyár munkavédelmi te­vékenységét a közelmúltban minősítette a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának mun­kavédelmi osztálya. A gyár­ban tapasztaltak csak egy kis részét teszik ki á minősítésben felsorolt hiányosságoknak. S a tényt akkor a gyár vezetői is elismerték. — Szerintem ez a minősítés nagyon egyoldalú, mert az eredményeinket nem említi — mondja Nagy Lajos főmérnök. — Pedig a rólunk alkotott kép csak így lehet teljes. Az utóbbi évben kétszázmilliót fordítottunk gépi beruházásra, igaz épületbővítésre csak na­gyon minimális hányadát. De végre elértük 30 év után, hogy a festőüzem egy része új helyre került. A próbaterem is befejezés előtt áll. Szeptem­berig új szalagsort is készí­tünk az emeleten. De a leg­nagyobb munka a kazánház rekonstrukciója volt. Előtte bi­zony volt olyan idő, hogy az embereknek pufajkában kel­lett dolgozni a hideg miatt. Másként nem megy — A gyár falai nincsenek gumiból, tovább már nem le­het nyújtani — szól közbe Ga­lántai László. — Vagy megfe­szülünk és így csináljuk, vagy nem megy a munka. Kezünk, lábunk meg van kötve, ez már másként ttt nem megy. Több pénz kellene, hogy új épületeket építsünk. Még így is mi hozzuk a vállalatnak a legtöbb devizát. — Legyünk őszinték, — ve­szi át a szót a főmérnök, — ha bárhova ment volna a munkavédelmi felügyelő, nem talált volna jobb körülménye­ket. Nálunk 1977-ben ezer em­berre 13,1 és a műszeriparban pedig 33,72 baleset jutott. Vé­leményem szerint egyik leg­nagyobb hiba az, hogy kevés szó esik a dolgozók felelőssé­géről. Hiszen nekik is kell ön­magukra vigyázni. így igaz. De kormányunk éppen az ő védelmükért szi­gorította meg a munkavédelmi előírásokat. A dolgozókra vi­gyázni és megfelelő körül­ményt teremteni, minden ve­zetőnek kötelessége. A gyár­ban az első negyedévben a munkavédelmi napló szerint 15 baleset történt, s 408 mun­kanap esett ki. Kintjártunk óta mint meg­tudtuk, a gyár vezetői elkészí­tették a munkavédelmi minő­sítésre az intézkedési tervet, amelyben nagymértékben fi­gyelembe vették, hogy a mun­kavédelem el nem hanyagol­ható része a termelő munká­nak. Szalai Mária Leonyid Brezsnyev PVCSV-program JT Uj, kompién vízművek épülnek Hogy mit ér a csapból folyó víz, igazán csak akkor érté­keljük, ha valami ok miatt hiába tekergetjük a vízcsapo­kat. Egy húszezer lélekszámú község vízellátásához szüksé­ges vízmüvet három év alatt építenek meg a budaörsi Pest megyei Viz- és Csatornamű Vállalat szakemberei. S ha némiképpen csökkenthetnék is ezt a nem kevésnek tűnő ki­vitelezési időt, ennek gátat szabnak a beruházók anyagi lehetőségei. Fő feladatuk idén is komp­lett víz- és csatornaművek lé­tesítése, tájékoztatott Bendes Gábor igazgatóhelyettes-fő­mérnök és Kővágó Ferenc, termelési osztályvezető-helyet­tes, beruházóik a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság irányítása alá tartozó víz­műtársulások. A Galgavölgyi Regionális Vízműtársulás meg­rendelésére nyolc község víz­ellátását oldják meg. Jelenleg a túrái vízműtelep készül. A közelmúltban, pontosabban, az első negyedévben fejezték be a kerepestarcsai kórház csa­tornahálózatát. Igen nagy mun­ka volt, mivel a szennyvizet a fővárosi rendszerbe kellett bevezetniük. Idei eredmény- listájukon szerepel már az üllői—gyömrői vízmű is, Tápiószentmártonban viszont terv szerint, jövő év végére készülnek el egy újabb víz­művel. Említésre méltó még munkáik sorában a Monoron készítendő ezer köbméteres víztároló medence is, amely fontos része lesz a Gomba— bényei vízrendszernek. Szentendre ugyan kiesik a Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1906. december 19-én született az Ukrán SZSZK Dnyeprodzerzsinszk városában munkás-kohász család tagjaként. Orosz nemzetiségű. 1931-től tagja az SZKP- nak, 1952-től az SZKP KB tagja. A Szov­jetunió háromszoros hőse, a Szocialista Mun­ka Hőse, a Szovjetunió marsallja. A Szov­jetunió Honvédelmi Tanácsának elnöke. 1921-től dolgozik. 1927-ben fejezte be mun­ka mellett a Kurszki Földmérési-Talaj javítá­si Technikumot. 1927 és 1930 között L. Brezsnyev földmérő­ként dolgozott, majd a Biszertyi Járási Ta­nács vb elnökhelyettese, az Uráli Területi Földmérési Hivatal vezetőjének első helyet­tese lett. 1930—31-ben a Moszkvai Mezőgaz­dasági Főiskolán tanult. 1931-ben kezdte meg tanulmányait a Dnyeprodzerzsinszki Kohá­szati Főiskolán, amelynek elvégzése után mérnökként dolgozott a Dzerzsinszkijről elne­vezett Kohászati Gyárban. 1935—36-ban a Vörös Hadseregben teljesített katonai szol­gálatot L. Brezsnyev 1937-től kezdve tölt be vezető párt- és tanácsi funkciókat. 1937—38 között a dnyeprodzerzsinszki technikum igazgatója, a városi tanács vb elnökhelyettese, a Dnyepro- petrovszki Területi Pártbizottság osztályveze­tője, majd 1939-től a Dnyepropetrovszki Terü­leti Pártbizottság titkára. A Nagy Honvédő Háború éveiben a hadse­regben vezető politikai munkát végzett: a Dé­li Front politikai csoportfőnökének helyettese, a 18. Hadsereg politikai osztályának vezetője, a 4. Ukrán Front, majd a katonai kprzet po­litikai csoportfőnöke. 1946—47-ben az Ukrán Kommunista Párt Zaporozsjei, majd Dnyepropetrovszki Területi Pártbizottságának első titkára. 1950-ben az SZKP KB apparátusában dolgozott. 1950—52- ben a Moldavai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. 1952-ben az SZKP KB tagjává, a KB elnökségének póttagjá­vá és a KB titkárává választották. 1953—54- ben a 'hadsereg és a haditengerészeti flotta po­litikai főcsoportfőnökének helyettese. 1954 februárjától 1955 augusztusáig a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának tit­kára, majd 1956-ig első titkára. 1956—57-ben az SZKP KB elnökségének pót­tagja. 1957-től az SZKP KB elnökségének tag­ja. 1966-tól az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja. 1956—60-ban és 1963—64-ben az SZKP KB titkára. 1964—66-ban az SZKP KB első titkára 1964—66-ban a Szovjetunió Kom-; munista Pártja Központi Bizottsága Orosz­országi Irodájának elnöke. 1966 áprilisától az SZKP KB főtitkára. 1960—64-ben és 1977-től a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke. 1965—1977-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió^ Legfel­sőbb Tanácsának nyolcszor egymás után megválasztott küldötte. Az OSZSZSZK Leg­felsőbb Tanácsának képviselője. Leonyid Brezsnyev 1961-ben kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet, a Szovjetunió háromszoros hőse (1966, 1976 és 1978). Számos szovjet és külföldi kitüntetés, díj tulajdonosa. Csehszlovákia kétszeres hőse, Bulgária kétszeres hőse, az NDK Hőse, Mon­gólia Hőse, 1972-ben „a népek közötti béke erősítéséért” a Nemzetközi Lenin Béke-díjjal tüntették ki. 1979-ben a „A Kisföld”, „Újjá­születés” és „A szűzföld” című könyveiért, va­lamint a békéért folytatott fáradhatatlan har­cáért Lenin-díjat kapott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az egyetemes emberi haladás, a világbéke és a népek biztonságának megszilárdítása, a szocialista országok egysége, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összeforrott- sága, valamint a magyar—szovjet testvéri ba­rátság és együttműködés elmélyítése érdeké­ben kifejtett tevékenységéért, kimagasló ér­demei elismeréséül a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje kitün­tetést adományozta az SZKP KB főtitkárá­nak, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöké­nek 70. születésnapja alkalmából. 1975-ben leonyid Brezsnyev megkapta á Béke-világtanács Joliot-Curie emlékérmének arany fokozatát. 1977-ben a társadalomtudo­mányok területén kifejtett munkásságáért, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Marx Károly arany érdeméremmel tüntette ki. Az általános béke ügyéért kifejtett következetes és áldozatos tevékenységének elismeréseként megkapta az ENSZ Béke-aranyérem kitünte­tését. 1978-ban a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet nép és fegyveres erői győzelméhez való nagy hozzájárulásáért, az ország védel­mi képességei erősítését szolgáló tevékenysé­géért, a Szovjetunió békepolitikájának kidol­gozásáért és megvalósításáért megkapta a Győzelem Érdemrendet. A béke, a demokrá­cia és a társadalmi haladás érdekében kifej­tett társadalompolitikai, tudományos és alko­tó tevékenységéért Nemzetközi Dimitrov-dí- jat kapott. PVCSV területéről, miután a váci Dunamenti Regionális Vízművekhez tartozik, ezúttal azonban a szükség törvényt bontott. A tanács felkérésére vállalkoztak az épülő, úgyne­vezett belső körút alatti, már üzemelő vízvezetékrendszer teljes felújítására. Március kö­zepén láttak a mintegy 7 mil­lió forint értékű munkához és június végére el kell készül­niük. * Tennivalóik között az egyik legfontosabb az új lakótelepek előközművesítése. Szigetszent- miklóson például 36 millió fo­rint értékű munkát vállaltak, de dolgoznak az érdi lakótele­pen is: a víz-, a szennyvíz-, és csapadékelvezető-rendszere­ket építik ki. Akadnak, soron kívüli, társadalmilag-szociál- politikailag ugyancsak lénye­ges megbízatásaik is. Ilyen például az épülő pátyi álta­lános iskola csatornahálóza­tának elkészítése. Hiába kap­ták későn a megrendelést, s így be sem tervezték, elvál­lalták. Vagy: Kerepestarcsán szintén iskola épül, szeptem­beri átadásához, legalább a szükséges csatornaszakaszokat létrehozzák. Éoítési munkáikkal 200 mil­lió forint árbevételt terveznek, jelentős azonban a szolgálta­tásuk is; több mint 100 millió forint. Jelenleg hatvan Pest megyei község vízellátását szol­gáló vízmüvet, húsz szennyvíz- tisztító üzemet és két fürdőt üzemeltetnek. Nehézségekre idén is Érd és Dunakeszi kör­zetében számítanak, de víz­hiányos helységként említik Dabast, Aszódot és Ve.csést is. D. Gy. Értékesítési szerződésekkel A piaci kereslethez rugalmasan alkalmazkodva illést tartott a SIÓ VOSZ elnöksége A fogyasztási' szövetkezetek keretében jelenleg működő — csaknem 205 ezer tagot tömö­rítő — több mint 2500 mező- gazdasági szakcsoport mun­káját elemezte keddi ülésén a SZÖVOSZ elnöksége, s tevé­kenységük továbbfejlesztésére hozott határozatot. A megol­dandó feladatok közé sorolta a szakcsoportok vezetésének javítását; a közös vagyon mi­nél nagyobb arányának közös­ségi beruházásokra történő felhasználását; az áfészek és a szakcsoportok kapcsolat- rendszerének belső szabályo­zását. Az elnökség hangsú­lyozta, hogy a tagok önkéntes elhatározására építve azonos vagy rokon termelőágazatokon belül legfeljebb 100—150 fős szakcsoportok alakuljanak, s termelésük szervesen illesz­kedjék a szövetkezetek forgal­mazási-ellátási terveibe. Te­vékenységük igazodjék a bél­és külpiaci kereslethez, s ezt kedvezményekkel, szolgáltatá­sokkal, hosszú távú termékér­tékesítési szerződéssel ösztö­nözze az áfész. A SZÖVOSZ elnöksége meg­állapította, hogy a jövőben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a galamb-, a gyümölcs-, valamint az export szempontjából jelentős' nyúlte- nyésztő és gyógynövényter­mesztő szakcsoportok fejlesz­tésére. Pest megyei termék Húsztonnás lél pótkocsi A Magyar Hajó- és Darugyir váci gyáregységének konténerszállító tél pótkocsija. Ez húszezer kilogrammig terhelhető Halmágyi Péter felvétele; A turizmus fejlesztéséről Az országgyűlés kereskedelmi bizottsága tárgyalta Tavaly nyolcmilliárd forint bevételt hozott az idegenfor­galom a népgazdaság kony­hájára, az idén 20 milliárd forinttal számolnak. Ez a ro­hamos fejlődés is indokolttá tette, hogy a turizmus távlati fejlesztési elképzeléseit napi­rendre tűzze az országgyűlés kereskedelmi bizottsága. Ked­di ülésén a bizottság megtár­gyalta a dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkár által előterjesztett tervezetet, amely 1990-ig határozza meg az idegenforgalom fejlesztésé­nek fő irányát. A vitában 12 országgyűlési képviselő fej­tette ki véleményét a hazai és külföldi szervezett turizmus­sal, a szálloda- és vendéglátó- ipar fejlesztésével, az új ide­genforgalmi központok létre­hozásával kapcsolatban. Az intenzívebb állattenyésztésért KGST-tanácskozás Siklóson Siklóson tegnap plenáris üléssel kezdődött meg az eu­rópai KGST-országok mező- gazdasági és műszaki-tudomá­nyos egyesületei vezetőinek tanácskozása, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület ren­dezésében, az agrártudo­mányi egyesületek hozzájáru­lásáról az állattenyésztés in­tenzívebb fejlesztéséhez és az agrárértelmiség társadalmi, közéleti tevékenységének erő­sítéséről. A MAE főtitkárának, Klenczner Andrásnak beveze­tője után Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a MAE elnöke a magyar .mezőgazda­ság helyzetéről tartott elő-' adást. A tanácskozás ma szekciói ülésekkel folytatódik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents